A hazai ifj úsági munka az előtt a válaszút előtt áll, hogy vagy tovább tékozolja erőforrásait a nemformális képzési módszerek népszerűsítésére, és közben le-marad a nemformális tanulás expanziójáról, vagy szélesre tárja az ajtókat, ab-lakokat, beengedi, behívja a hazai és nemzetközi kihívásokat, és ezekre választ keresve tervezi meg a továbbfejlődést:
új tanulási lehetőségeket ismer és ismertet meg – ezzel megújítja a képzéseket, a tanulást segítő szolgáltatásokat és projekteket, fejleszti azok minőségét, a tanulási kompetencia fejlesztésével felkészíti a fi atalokat a nemformális és informális tanulásban való autonóm (önirányító) részvételre, és ennek gya-korlásához teret ad,
együttműködik a kulcskompetenciák fejlesztésében szerepet vállaló oktatási intézményekkel, vállalkozásokkal és kutató műhelyekkel,
bekapcsolódik a nemformális és informális tanulás társadalmi, iskolai és munkaerőpiaci elismertetésébe.
A nemformális és informális tanulás értelmezése az Európai Unióban és Magyarországon
Kolumbusz Kristóf céljához és tévedéséhez hasonlít, ha azt hisszük, hogy a nem-formális tanulás képzéseken valósul meg. A képzések tényleg a nemnem-formális ta-nulás fontos színterei lehetnek, de az igazi nemformális tata-nulás felfedezéséhez tovább kell menni. Az informális és nemformális tanulásnak gazdag külföldi szakirodalma van az 1970-es évek óta. Erre a tudományos alapra épültek azok a jogszabályok, amelyek alapján az ifj úsági munka hatékony szerepet vállalhat.
Ilyenek pl. az Európai Unió irányelvei, a többször módosított felnőttképzési tör-vény és a kapcsolódó kormányhatározatok, amelyek szintén az Unióban elfoga-dott sztenderdeket közvetítik.
•
•
•
•
„Nem formális tanulásnak minősül a munkahely, a társadalmi és egyéb szerve-zetek által szervezett olyan rendszerezett oktatás-tanulás, amely oktatási, képzé-si intézményeken kívül az egyén igényei és kezdeményezése alapján valósul meg, és amely közvetlenül nem kapcsolódik képesítés megszerzését tanúsító okirat megszerzéséhez”.
A 2001. évi CI sz. törvény a felnőttképzésről (29. § 14. pont)
„A nem-formális tanuláshoz sorolhatók mindazok a képzési céllal vállalt tanfo-lyami, műhelyszerű, távoktatási, magántanárral szervezett, illetve egyéni tanu-lási formák, amelyek az egyének kompetenciáinak kiegészítését, megerősítését, megszerzését szolgálják, de nem iskolai végzettség vagy szakképesítés megszer-zését. …
„Informális tanulás a nem tudatosan folytatott tanulás. A hétköznapi élet minden színtere alkalmas olyan tapasztalatok szerzésére, amelyeknek személyi-ségformáló ereje van. A legfőbb területek a média, a munkahely és a család.”
A Magyar Köztársaság Kormányának Stratégiája az egész életen át tartó tanulásról 2005 (2.6.)
„Az egész életen át tartó tanulás az iskolai előkészítéstől a nyugdíj utáni korig terjedően magában foglal minden formális, nem-formális és informális tanu-lást. Tehát az egész életen át tartó tanulás fogalmába minden olyan tanulási te-vékenység beleértendő, amely tudás, készségek és képességek fejlesztése céljából történik, személyes, állampolgári, társadalmi és/vagy foglalkoztatási szempont-ból.”
Európai Unió Európai Tanács (2002/C 163/01)
Informális tanulás – nemformális tanulás – formális tanulás:
Spontán tanulás – szabad tanulás – iskolai tanulás
A formális / nemformális / informális tanulás az angol formal / non-formal / informal learning tükörfordítása.
A nemformális tanulás és az oktatási intézményrendszerben megkövetelt (ún.
formális) tanulás között sok különbség és hasonlóság is van, emiatt a nemformá-lis tanulást leggyakrabban az iskolai tanulással való összehasonlításban értelme-zik.Itt nem ezt a logikát követjük, mert
Az oktatási rendszerben is többféleképpen tanulnak a fi atalok. A tanóra csak egyik, de már régóta nem a legfontosabb színtere a tanulásnak. Meghatáro-zóak az otthoni tanulás, a tanórán kívüli, de az iskolában/egyetemen, kul-turális intézményekben szervezett programok, a különórák, a kortárs cso-portok stb.
A tanulás legjellemzőbb formája nem az iskolai, hanem az informális tanulás. A Lifelong Learning Eurobarometer 2003. évi felmérés az Európai Unió akkori 15 tagállamában, Norvégiában és Izlandon vizsgálta az egész életen át tartó tanulás jellemzőit. A kutatás szerint a felnőtt lakosság 2/3-a szívesen tanul – ha nem kell iskolapadba ülnie. Egész életünket végigkíséri a spontán tanulás, amelyet egy-egy életszakaszban kiegészít az iskolai tanulás és a nemformális tanulás.
Az ifj úsági munka a nemformális és informális tanulás kombinációja.
Az informális tanulás hétköznapi, spontán, sokszor véletlenszerű tanulás. Éle-tünk természetes velejárója a kisgyermekkortól időskorig, és részünk lehet ben-ne bárhol és bármikor:
a családban, ahol megtanulunk szeretni, konfl iktusokat megoldani, a pénz-zel gazdálkodni, főzni,
•
•
•
•
a munkahelyen, ahol megtanulunk felelősen és kitartóan dolgozni, közös döntéseket hozni,
nyáron a strandon megtanulhatunk úszni, vigyázni magunkra, a holminkra és egymásra, ismerkedni vagy pókerezni,
külföldön rájövünk, hogy jó/nem jó magyarnak lenni, hazafelé indulni és hazaérkezni stb.
•
•
•
Informális tanulás Nemformális tanulás A tanulás saját elhatározáson alapul – a részvétel önkéntes.
A résztvevő kezdeményező és döntést hozó szerepben van.
A tanulás gyakorlatias, problémamegoldó.
Holisztikus.
A tanulás társas és kölcsönös.
Az értékelés komplex és önértékelésen alapuló.
Az, hogy ki minek a megtanulására képes, attól függ, mi az, amit már tud.
A tanulás sztenderd formája A magasabb iskolai végzettség jobb motivációt és fejlettebb tanulási képességeket ad.
Jellegzetes színterei: családi szocializáció, társas kapcsolatok, mindennapi
tevékenysé-gek, szabadidő, tömegkommunikáció.
Jellegzetes színterei: munkavégzés, civil társadalmi részvétel és önkéntes munka, közművelődés, sport.
A tanulás más tevékenységekben rejlő lehe-tőség.
A tanulás igény és cél.
Spontán, akár véletlenszerű is lehet. Tervezett, rendszerezett, de fl exibilis.
Szolgáltatás és önálló tanulás kombinációja.
Elismerése*: előzetes tudás/tapasztalat beszámítása (APEL), társadalmi
megbecsülés.
Elismerése: tanúsítvány, a tanulás ered-ményeinek önértékelésével kiegészítve (pl.
Europass** portfolió, Youthpass***).
Nincs input- és folyamatszabályozás, mint az oktatási rendszerben.
Nincs tanulói, hallgatói jogviszony (de lehet szerződés a tanulásra).
Nincs teljesítménymérés, vizsga, szakképzettség.
* Közös európai irányelvek alapján; APEL: Accreditation of Prior and Experiential Lear-ning
** Az Europass dokumentumok Európában egységes formátumban teszik összehasonlítható-vá, megismerhetővé az egyén szaktudását, végzettségét, nyelvtudását, szakmai tapasztala-tait. http://www.europass.hu/EPdokumentumok
*** A Youthpass újfajta eszköz - egységes rendszerre épülő, a tanulási folyamatot bemutató ta-núsítvány - a Fiatalok Lendületben Program résztvevői számára annak bemutatására, hogy mivel foglalkoztak és mit tanultak a projektjük során. www.youthpass.eu vagy http://www.
mobilitas.hu/fl p/youthpass
Tévutak a nemformális tanulás támogatásában – ami inkább árt, mint használ
Ha megkérdezzük, ki, milyen értékek és elvek szerint szervezi a fi atalok nem-formális tanulását, hogyan támogatja innem-formális tanulásukat:
Valószínűleg azt fogjuk hallani, amit szeretnénk. Ez nagyon jó, annak a jele, hogy a nemformális tanulás alapelvei ismertek és elfogadottak, ki-ki törekszik arra, hogy ezeket a gyakorlatban is megvalósítsa. De lehet, hogy most még nem tart ott. Más, fontosabb szempontok, egyéni stratégiák vezérlik, nem az Európai Unióban elfogadott alapelvek.
Ha megfi gyeljük inkább, ki milyen prioritások mentén szervezi a fi atalok nem-formális tanulását, hogyan támogatja innem-formális tanulásukat:
Valószínűleg azt tapasztaljuk, hogy a gyakorlat más, mint a vallott alap-elvek, értékek.
Van néhány tipikus ifj úságsegítői magatartás, ami az átmeneti kognitív disszonancia jele. A szavak és a tettek még nem esnek egybe.
Jellegzetes szcenáriók, amelyeken érdemes változtatni
„Mi jobban csináljuk, mint a tanárok”
Itt a kiindulópont az, hogy a tanulás szervezésében az ifj úsági munka mindazt tudja, amit az oktatási rendszer. Csak jobban. Szidjuk az iskolai oktatás minden szintjét. Bezzeg az általunk használt módszerektől el vannak ragadtatva a fi ata-lok. Ha a tanárok, oktatók ismernék ezeket, az ő óráikon is szívesen tanulnának.
Továbbképzéseket tartunk a tanároknak, osztályfőnöki órákat a diákoknak.
Történelem vagy matematika órát is? Az nem a mi dolgunk. Hogy tudnánk-e segíteni az iskolai erőszak vagy a cigányellenesség megelőzésében? Ez se a mi dolgunk. Viszont projektmenedzsmentre szívesen felkészítjük a tanulókat/hall-gatókat, 2x2 órában.
Csapda: Vakok közt a félszemű is király.
Egyoldalú a referencia-választás: a tanároktól és az oktatási rendszertől várjuk a nemformális tanulás elismerését. Vajon miért? Az elismerés érdekében általunk választott kategóriákban – és csak azokban – szállunk versenybe, hogy bebi-zonyítsuk, vagyunk olyan jók, mint ők. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ifj úságsegítők eddig csak a módszertanban nyertek, a tankönyvírásban vagy az internet-alapú tanulás szervezésében például vesztettek…)
A továbblépés lehetősége:
Hospitálás egy olyan szakközépiskolában, ahol a diákok tanulnak cigány kultú-rát vagy értékpapír-kereskedelmet. Aztán egy másikban, ahol epochális oktatás folyik vagy projektpedagógiát alkalmaznak. És így tovább a harmadik, a negye-dik iskolában, ahol szeretnek tanulni a diákok és a tanárok is.
„Rám hallgassatok, kis buták!”
Itt a kiindulópont az, hogy a legfontosabb dolgokat én tudom, mert én ott vol-tam a legutóbbi konferencián, képzésen, külföldi tanulmányúton stb., és ezeket csak tőlem tanulhatjátok meg. De én vagyok olyan nagylelkű, hogy beavatlak benneteket az információkba, a pályázati kulcsszavakba. Nem érdemes önál-lóan próbálkoznotok. Jövök, és majd együtt megtervezzük, megírjuk, van ehhez egy jó kis mátrixom / képzésem / prezentációm. Nagyon elfoglalt vagyok, annyi helyre hívnak, de majd szakítok rá időt, hogy nektek is segítsek. Igazán nincs mit köszönni.
.
Csapda: Csipike, az óriás törpe
Fontos vagyok. Magamnak biztos. A többieknek addig, amíg tőlem függő hely-zetben tartom őket. Ezért mindent elkövetek, hogy mindig találjak valamit, amit ők nem tudnak, vagy nem jól csinálnak. Pedig az ifj úsági munkának nem a taní-tás-felkészítés a célja, hanem a cselekvési lehetőségek biztosítása.
A továbblépés lehetősége:
Egy hónap szabadság, lakásfelújítás, szerelmi bánat stb. Közben felkészülés, hogy elfogadjam: a fi atalok nélkülem is boldogultak. Lehet, hogy ebben nekem is szerepem volt?
„Az élet játék – a tanulás is az.”
Itt a kiindulópont az, hogy nem érdemes a dolgokat komolyan venni. Játszani kell. Képzésen vagy egy ifj úsági projektben az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat, sokat nevessünk, élvezzük a társaságot, a pillanat izgalmát. Sok ener-gizdát kell hozzá ismerni – Te nem tudod, mi az?!? Nálam mindig vannak hozzá színes sipkák is, nemcsak labdák. Velem biztos nem unatkoznak, ha kell, akár éjfélkor is bedobok valami jó kis módszert. Azt a játékot ismered, hogy…?
Csapda: Pünkösdi királyság
A játékosság nem segíti minden témában és helyzetben a tartós tanulást. Persze a résztvevők hálásak érte, ha sikerül kiszakadniuk a hétköznapokból, és meg-feledkezhetnek a gondjaikról. De ez volt a cél?
A továbblépés lehetősége:
Néhány kiadós beszélgetés arról, hogy azoknak a kamaszoknak, fi atal felnőttek-nek, akikkel dolgozunk, mik a félelmeik, mit nem tudnak megoldani és miért.
Projekt- vagy képzéstervezés ez után. Nem ehelyett.
„Te facilitálod vagy kócsolod őket?”
Itt a kiindulópont az, hogy a folyamat fontosabb, mint az eredménye. Ez most a trend. Nyugat-Európában már régen másként értelmezik a tanulást, mint ná-lunk. A cél az önismeret és önbizalom. A tudás nem érték, és különben is relatív.
Ki-ki megkonstruálja, hogy mit gondol a világról. Mivel ez folyton változik, a legfontosabb azoknak a lépéseknek az elsajátítása, amikkel majd a fi atalok ma-guktól eljutnak oda, ahová akarnak. Ha akarnak. Nem kell béklyóba kötni az individuum szabadságát előre eldöntött témákkal meg csoportdinamikával.
Csapda: A válaszom egy határozott talán.
Az ifj úsági munka divathullámait szívesen követjük, de sokszor kritika vagy adaptáció nélkül fogadjuk őket. Maguk az ifj úságsegítők is küzdenek azoknak a komplex kérdéseknek a megválaszolásával, amik a fi atalokat foglalkoztatják – ezeket átmenetileg félre lehet tenni, ha a tanulás folyamatát helyezzük előtér-be és nem az eredményét. A társadalmi, gazdasági, morális vagy nemzetközi kér-désekről vallott határozott ifj úságsegítői álláspont nem akadálya annak, hogy a fi atalok ettől eltérő, önálló véleményt alakítsanak ki.
A továbblépés lehetősége:
R. Hart és S. Arnstein írásai az ifj úsági és az állampolgári részvétel fokozatairól.
Igaz, hogy jó régen jelentek meg, de valami oka csak van, hogy azóta is időről időre továbbfejlesztik!