Ifj úságsegítőnek nevezhetjük azt az embert, aki napi professzionális munkája során közvetlen személyes viszonyban van azokkal, akik őt önként elismerik és elfogadják, mint segítő személyt.
A professzionális azt jelenti, hogy tudatos, tervezett, ellenőrzött és érté-kelt munkát végez.
A személyes viszony azt jelenti, hogy mélyebb emberi kapcsolatot ápol velük, és vállalt felelősséggel tartozik értük.
Az önkéntes elismerés azt jelenti, hogy szabadon dönthetnek, hogy elis-merik-e őt segítőnek vagy sem, azaz semmilyen külső kényszer (hatalom-mal rendelkező személy befolyása, jogszabály, állampolgári kötelesség) nem befolyásolja döntését/döntésüket.
„…a pedagógus és a népművelő, azt hiszi, hogy tudja, mi kell a fi ataloknak, és hogy mire van szükségük. Nem tudják, mert nem tudhatják. Ezt csak maguk a fi atalok tudják. Ezért aztán meg kell fordítani a gondolkodásunkat. Magyar-országon még mindig sokan azt gondolják, hogy inkább mások mondják meg nekik, mit akarjanak...”
Ezt teheti önkéntes vagy fi zetett alapon is. Nem tekintjük ifj úságsegítőnek azo-kat az ifj úsági szakembereket, akik ezen a szakterületen dolgoznak, de nincs napi kapcsolatuk az ifj úsági közösségekkel, vagy van napi kapcsolatuk, de nem önkéntesen ismerik el őket segítőként. Ilyen értelemben tehát az ifj úságkutató, az 5 ezer főnél nagyobb település önkormányzatának ifj úságügyi referense nem ifj úságsegítő, csakúgy, mint az iskolai tanár sem, akit az egyén nem önként ismer el segítőnek, hanem mert kötelessége elfogadni őt. Kivételt képeznek például az iskolák szabadidőszervezői, és a diákönkormányzatot segítő pedagógusok, akik tanterven kívüli programokat szerveznek, és erre bizalmat, felhatalmazást kap-nak a fi ataloktól is.
•
•
•
„…az ifj úságsegítői munkának tényleges eredményei vannak a helyi közösség-ben, és valós változásokat tud generálni. Olyan folyamatokat kell működtetnie, amelyek révén a fi atalok elkezdik kezükbe venni saját és közösségük sorsát; Fél-reteszik a korábbi tespedős hozzáállásukat, hogy ők is tegyenek valamit a köz-vetlen környezetükért…”
Az ifj úságsegítő kompetenciái
Te mit válaszolnál az alábbi kérdésekre:
Mit kellene az ifjúságsegítőknek tudniuk? (fej) Mire legyenek az ifjúságsegítők képesek? (kezek)
Milyen érzelmi és személyes kompetenciákkal bírjanak az ifjúságsegí-tők? (szív)
Mi legyen az ifjúságsegítők „tarsolyában”? (eszközök)
„…jól tudjuk segíteni a fi atalokat, hogy megtalálják a saját értékeiket, ugyan nincsenek abszolút értékek, de mindenki megtalálhatja a sajátjait. Kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen a fi atalokból tudunk kiindulni, nem tananyagból, nem állami vagy intézményes érdekekből. Nem mintákat viszünk, hanem sa-ját értékek kialakulását segítjük. Pótcsalád szerepet is betöltünk. A szabadidős zóna csak a fi atalról szólhat, ebben ő csak töltődhet. Az ajtónak mindig nyitva kell maradnia mindenki számára. Nem állítunk feltételeket. A világ az ifj úsági munka révén válik nyitottá. Ebben a szakmában ez a legszebb lehetőség…”
Az ifj úságsegítők a fi atalokkal és az ifj úsági munka kontextusában jelenlévő fel-nőttekkel történő interakció során az alábbi szakma-specifi kus képességekkel rendelkeznek. Ezek hiánya akadályozhatja az ifj úságsegítő eredményes munká-ját.
•
•
•
•
1. Az érintettek képessé tétele (felhatalmazása) az önálló gondolkodásra és cselekvésre
Az ifj úságsegítő képes:
1. a kollektív cselekvés és tanulás fejlesztése által képessé tenni az érintette-ket a részvételre;
2. bevonni az érintetteket a tevékenységek megtervezésébe, megvalósításá-ba és értékelésébe;
3. képessé tenni az érintetteket, hogy céljaik elérésén dolgozzanak;
4. segíteni az érintettek bizalmának, tudásának, kritikai gondolkodásának, készségeinek és megértésének fejlődését;
5. érzelmi szinten is kapcsolatba lépni az érintettekkel;
6. szélesíteni az ismereteiket a hatalom és a változás fogalomkörét illetően.
…a munkám elején rendszeresen gyermekotthonos gyerekeket táboroztat-tam. Főleg kreatív táborokat szerveztünk nekik. 12 évvel ezelőtt volt egy kislány, aki közel került hozzám a munka során. Egy nap megkérdezte tőlem, hogy miért nem fogadom őt örökbe. Nagyon megijedtem, nem is tudtam, mit válaszoljak neki. Azóta ez a kislány kijárta a gimnáziu-mot, nyelveket beszél, szabadidejében gyerekekkel foglalkozik. Nemrég elmesélte nekem, hogy mennyire sokat adott neki, hogy annyira nyitottan és őszintén foglalkoztam velük. Azóta is, ha valami mélyponton van lel-kileg, csak arra gondol, és ez átsegíti őt a krízisen…”
2. A megfelelő tanulási lehetőségek kialakítása Az ifj úságsegítő képes:
1. egyéneket és csoportokat megcélozni;
2. az érintetteknek megfelelő útmutatást és visszajelzést nyújtani;
3. kihasználni a spontán tanulási és fejlődési lehetőségeket a hétköznapi szi-tuációkban;
4. felismerni a speciális tanulási/nevelési igényeket;
5. változatos tanulási módszereket és technikákat használni;
6. ösztönözni az érintettek kreativitását.
„…az ifj úságsegítő olyan ember, aki szeret hallgatni és szeret beszélni, és aki nyitott másokra. Olyan ember, aki folyamatosan képes tanulni, megújulni. Egy kollegám például 12 év után döbbent rá, hogy ő mégis előítéletes és könnyen ítélkezik. Az ifj úságsegíő legyen nyitott a szubkul-túrákra. Ismerje és gyakorolja a megbocsátást, hiszen vannak fi atalok, akik eltűnnek, visszaesnek a „rosszba”, és ilyenkor újra és újra feltétlen bizalmat kell kapniuk, ahhoz, hogy változzanak…”
3. A fi atalok kollektív és egyéni tanulási folyamatának támogatása Az ifj úságsegítő képes:
1. megtanítani az érintetteket a tanulásra;
2. segíteni az érintetteket saját kulturális hátterük, értékeik és viselkedésük felismerésében;
3. előmozdítani az aktív toleranciát és a más kultúrákból származó embe-rekkel való interakciót otthon és külföldön egyaránt;
4. megmutatni az együttműködésben rejlő erőforrásokat és a kreatív konf-liktuskezelés eszközeit a békés megoldások érdekében;
5. segíteni az érintetteket, hogy meghatározzák saját helyüket egy változó világban.
„…egyetemista korom óta lehetőséget látok abban, hogy közösségi aktivitásokban vegyek részt. Olyan területnek érzem ezt, ami elég komplex, és az új ötleteimet szabadon meg tudom valósítani. Az ifj úsági munkának jó a befogadóképessége az innovációra, így nem tudok kiégni benne. Fiatal koromban nem volt ifj úsági élet, az én életemben nem volt ilyen élményem…ezért elhatároztam, hogy az én kislányomnak adódjon meg a lehetőség, hogy közösségben teljesedjen ki a szemé-lyisége…”
4. Hozzájárulás a szervezeti és az ifj úságpolitikai fejlesztésekhez
3. szervezeti kereteken belül dolgozni a változásért és a fejlődésért;
4. másokkal együttműködni az ifj úságpolitika alakításában.
5. Értékelési gyakorlat alkalmazása Az ifj úságsegítő képes:
1. megtervezni és alkalmazni a különféle, részvételen alapuló értékelési módszereket;
2. szükség esetén megfelelő informatikai eszközöket használni;
3. beszámolót és előadásokat készíteni többféle közönség számára;
4. kutatni és az eredményeket felhasználni a gyakorlat alakítására.