(Vége.)
I I .
Gury, Casus conscientiae, Melitae, 1878. 393.
l a p j á n következő eset s annak megoldása o l v a s h a t ó : Sahellinus haereticus veniens ad parochum petit in-strui et admitti ad Ecclesiam catholicam. Parochus vero eum instructum interrogat de suscepto baptismo, nec potest certum defectum invenire ; hinc haeret anceps u t r u m illum sub conditione baptizare debeat, quod tandem, non absque magna anxietate, praestat. — R. Sabellinus rebaptizare (sic, sed omnino legendum est rebaptizari) potuit et debuit, ut fert mos generalis Ecclesiae, quia notum est, haereticos er-rare saepius in baptismo conferendo ; ergo prudenter haere-tici ad veram fidem conversi communiter rebaptizari soient.
E r r e vonatkozólag a fennczimzett congregatio elé következő tétel t e r j e s z t e t e t t :
F e r i a V I , die 20. Novembris 1878. Proposito dubio
„ S e debba il Battesimo sub conditione conferirsi agli eretici che si convertono alla religione cattolica, da qualumque lu-ogo provengano ed a qualunque setta appartengano ?" (la-tine vero — An baptismus sub conditione conferri debeat haereticis, qui se convertant ad religionem catholicam, a quocumque loco proveniant et ad quamcumque sectam per-tineant?)
A sz. congregatio h a t á r o z a t a i g y szól :
Responsum fuit — Negative. Sed in conversione hae-reticorum a quocumque loco, vel a quacumque secta vene-rint, inquirendum de validitate Baptismi in haeresi suscepti.
Institute igitur in singulis casibus examine, si compertum
fuerit aut nullum, aut nulliter collatum fuisse, baptizandí erunt absolute. Si autem pro tempore et locorum ratione, investigatione peracta, nihil 3Íve pro validitate, sive pro in-validitate detegatur, aut adhuc probabile dubium de bapti-smi validitate supersit, tum sub conditione secrete baptizen-tur. Demum si constiterit validum fuisse, recipiendi erunt tantummodo ad abiurationem seu professionem fidei.
I. Pétami S. R. U . Inquisit. Nótárius.
Az Index-congregatio felelete egy kérdésre.
II Rdo Valdameri, Rettore del Seminario e Segretario del Vescovo di Crema, ricorreva alla S. Congr. dell' Indice per la soluzione del seguente dubbio — Utrum Christißdeli-bas, sive laicis sive presbyteris, qui facilitate gaudent aposto-lica legendi et retinendi libros in INDICEM RELATOS, liceat tuta conscientia aut legere aut retinere ephemeridem, cuius titulus — Il Corriere di Crema — ab Episcopo Cre-mensi nominatim in sua Dioecesi prohibitum ?
A questo dubbio la S. Congr. dell' Indice, come era naturale e secondo la logica, ha risposto — Ad dubium, uti proponitur. Negative.
E G Y H Á Z I T U D Ó S Í T Á S O K .
B u d a p e s t , augusztus 5. Egy hang a szomszédból. — Régen nem vert oly hullámokat egy-egy ügy, mint az úgy-nevezett Asbóth-Zichy-féle kérdés. Régen nem nyilatkozott a liberális sajtó szenvedélyessége oly teljes mértékben, mint ezen ügyben. Mi ugyan hagyjuk folyni e dolgot ugy, amint folyik, anélkül, hogy a szóban forgó kérdésre nézve beavat-kozva Ítéletünket koczkáztatnánk ; de lehetetlen észre nem venni, hogy az a sajtó, mely keresztény szeretet nem ismer-ve, hanem e helyett folyton a humanismust hangoztatva, mennyire elfelejtkezett ez önalkotta phrasisról is, talán épen azért, mert az is, mint minden, nála csak phrasis, e humanis-mus helyét a leginhumanusabb érzelmek, a gyűlölet, a meg-vetés foglalták e l ; Az a sajtó, mely folyton a hazaszeretetre hivatkozik, e czim alatt tömi meg zsebjeit, valóságos honárulást követ el e kérdésben, kiszolgáltatja a nemzetet, mint j a -víthatatlan gonosztevőt a külföldnek ; igen, az a sajtó, mely annyi moralitást prédikál, — pártérdekből, predikáczíója közben a legnagyobb immoralitást árulja el.
Lehetetlen, hogy e tünetek csak előttünk jelentkeztek volna egész megdöbbentő voltukban ; lehetetlen, hogy ezek a külföldi sajtónak figyelmét is önmagukra nem vonták vol-na : és igy nem lehet csodálni, hogy onvol-nan hangok emelked-nek, melyekről érdemes nekünk is tudomást venni, mert ugy véljük, hogy a hang, melyről ime ezennel megemlékezünk, a baj mélyére mutat, mely ha orvosolva lesz, akkor a hala-dásnak egy akadálya el lesz háritva. Nem régen szólottunk e helyen a sajtó romlottságáról és annak befolyásáról az er-kölcsök megrontására, és ime egy bécsi lap a következőket irja a Zichy-Asboth-féle ügyben : „Folyhatnak-e — úgy-mond — az ügyek tovább is ugy, mint eddig? Tünetek, melyeknek súlyát félreismerni nem szabad, oda mutatnak, hogy a társadalmi és állami rend erkölcsi alapja gonoszul meg van ingatva, és i t t a végső ideje, hogy a meglazult er-kölcsöt ismét megszilárdítsák. De ez ügyben nem egymás-utáni, hanem egymás melletti actio szükséges, ha a k i v á n t
sikert elérni akarjuk. A journalisztika erkölcsi érzete is sú-lyosan szenvedett. Hogy ennek és a másiknak általános erköl-csi kölcsönhatásában mi az ok és az okozat, azt nem szükséges itt hosszasan fejtegetni. Elég legyen az, hogy előbb magának a journalisztikának kell meggyógyulnia mielőtt a közmorál gyógyításában hathatósan közremüködhetik. És vájjon ké-pés lesz-e a sajtó, a fenti axióma értelmében, önmagát kigyó-gyítani ? Mindenesetre szaporán kell ezt neki megpróbálni.
De ha elmulasztja, vagy nem sikerül neki, akkor majd a tör-vényhozás kerül sorra, akkor ennek kell majd gondoskodni, ne quid respublica detrimenti capiat."
í m e egy hang a lajtántulról és pedig nem is ultramon-tán lap hasábjain, hanem a Presséből, melyet érdemesnek találtunk egész terjedelmében idézni, mely nézetünk szerint oly kérdést pendit meg, hogy annak valósítása amily halaszthatatlan, oly annyira üdvös lesz a társadalomra. T a -gadhatlan ugyanis, hogy a társadalom erkölcse és a sajtó közt igen benső az összeköttetés, mióta az utóbbi oly nagy hatalomra jutott. A sajtó jó idő óta az emberiség nagy szének tanitó mestere lett ; ő neveli az emberiség jó nagy ré-szét, tőle nyeri ez oktatását ; az ő elveit, eszméit szivja ma-gába naponkint, onnan táplálkozik, mint a lepke a virág kelyhéből. Amit a sajtó mond vallási, politikai, társadalmi kérdésekben, az a gondolkozni nem szerető tömeg előtt szen-tebb, mintha valamit a szentírásból olvasna ; és minthogy a sajtó vallásilag hitetlen : politikai és társadalmi téren is er-kölcstelen, felforgató elveket hirdet és ilyenné teszi olvasóit is. Minthogy a sajtó érzékét elveszitette már minden iránt a mi keresztény ; minthogy gondolkozásmódja, szavajárása, fogalmai egészen a keresztény eszmekörön kivül léteznek, ugy hogy írói nem képesek már felfogni, lia valaki a fel-merülő kérdéseket keresztény szempontból ítéli meg : mind-ezek következtében olvasói is kivetkőztek j ó nagyrészt a keresztény érzelmekből és mindent csak az érdek és nem a jog, nem az igazság, nem keresztény szellemben ítélnek meg.
Ennek igy maradni nem lehet, nem szabad ; mert, bár-mikép vélekedjenek is egyesek, annyi bizonyos, hogy még keresztény társadalomban vagyunk. Gyógyszert kell tehát alkalmazni, hogy a bajt még jó ideje korán orvosolja. Mi is azt mondjuk, itt a végső ideje, hogy a meglazult er-kölcs megszilárdittassék. De mikép? Annyi bizonyos előt-tünk, hogy e javitás nehéz és lassú menetű lesz ; de az is bi-zonyos, hogy a sajtó önmagát megjavitani nem fogja és igy tőle kiinduló javítást a társadalom erkölcseire nézve nem várhatunk. V a g y mikép várhatjuk, hogy egy gyökerében és alapjában megromlott sajtó önmagát regenerálja és igy a társadalom regeneratiójára és erkölcsi tekintetben közre-működhessék? Mily elemekből áll a mostani sajtóirodalom?
K i k annak kezelői ? Legnagyobb részt tudatlan, éretlen, ke-resztény, vallási szellem és érzékkel sohasem birt zsidó gyer-kőczök, vagy egyrészben a teljes hitetlenség fokára alásü-lyedt habár megkeresztelt irók, kik eddigi működési irá-nyukból a legjobb hasznot húzták. K i remélheti, hogy a zsidó — keresztény erkölcsöt, a hitetlen vallásosságot fog ter-jeszteni? K i remélheti, hogy az ilyen emberek, kik az
anyagiságban elmerültek, az ország, a nemzet erkölcsi j a -váért az anyagi hasznot feláldozni fogják ? K i hiheti,
hogy ezek a nemzet erkölcsösségére valaha még csak rá is gondolnak ?
Mi tehát, mint a mondottakból kitűnik, a sajtó önre-generatióját nem hisszük, nem reméljük, és azért más té-nyezőknek kell közbelépni, hogy e téren javulás álljon be.
Az egyik tényező szerintünk is a törvényhozás. A törvény-hozás feladata, hogy a sajtónak korlátlan szabadságát meg-szorítsa, mert az, amit sajtónk művel, már nem szabadság, hanem avval való visszaélés. A törvényhozás feladata, hogy a napi irodalom kezelőitől is épen ugy megköveteljen bizo-nyos qualification mint megköveteli a kivatalnoktól, az ügy-védtől, mert az mégis nagy absurdum, hogy a leggyakrab-ban semmi képzettséggel nem bíró, az önképzésre lusta indi-viduumok, hogy önmagukat fenntarthassák, újságírásra ad-ják magokat és a legfontosabb világkérdésekben magoknak bírói szerepet követelnek ; valamint az sem kisebb absurdum, hogy hitetlen, erkölcstelen emberek morum censoresként lépjenek fel. A törvényhozás tehet e szerint ,valamit' a s a j t ó j a v i t á s a körül, de wem mindent. I t t még egy más té-nyezőnek is közbe kell működni, t. i. magának a társada-lomnak. A sajtóügy kérdése alaposan csakis akkor lesz meg-oldható, ha a főszerepet maga a társadalom veszi át. Igaz, hogy társadalmunk is romlott, de van még benne elég egész-séges elem, hogy a javítást kezdeményezze és idővel végre-hajtsa. H a ezen elem szervezkednék, ha kizárná kebléből a hitetlen és erkölcstelen sajtó termékeit, rövid idő alatt nagy haladás volna tapasztalható ; de ha ez meg nem történik, ugy
minden más eszköz sikertelen marad. A Róma, julius 27. Még egyszer a nuntiaturákban
törté-nendő változásokról. Az államtitkár visszalépéséről. — Ismét biztosíthatom önöket, hogy az őszi consistorium össze fog esni a szent atya nevenapjával. A katholikusok már készül-nek e nap méltó ünneplésére és zarándoklatokról is beszél-nek, melyek ez alkalomra tervezve vannak. Párisi nuntius, mint már emlitém, mgr Vannutelli brüsseli nuntius lesz. 0 exlja kitűnő képességeiről s ritka mérsékletéről nem egy-szer fényes tanúságot tett. Belgiumban a legkényesebb hely-zetekben ritka tapintattal tudott meglepő eredményeket felmutatni. Befolyását nem egyszer érvényesítette, hogy a katholikusok oppositiója a jelenlegi egyházüldöző kormány-nyal szemben a bölcs mérséklet korlátai közt mozogjon.
Épen azért a szent atya bizalmát nagy mértékben meg-nyerte, és igy remélhető, hogy Párisban is nagy szolgálato-kat fog tenni az egyháznak.
Bécsben mgr Jacobinit mgr Czacki fogja követni. E fényes tehetségű praelatus jelenleg az államtitkárság egyik legfontosabb hivatalát viseli, mi jövendő sikereire biztos zálogul szolgál.
Kezdetben arról volt szó, hogy mgr Roncetti fog P a -risba menni. Azonban mióta a németországi vallásbéke viszszaállitásában a müncheni nuntiusnak oly fontos szerep j u -tott, a szent atya ez igen kényes és messzeható állást első rangú nuntiaturának tekinti s oly férfiúval akarja betölteni, milyennek mgr Roncetti bizonyult be.
Sokat, nagyon sokat beszéltek és írtak legutóbbi idő-ben ő eminentiája az államtitkár ur állítólagos kegyveszté-séről. A forradalmi sajtónak megrögzött szokása, hogy mi-dőn nem kohol, legalább oly gonoszul elferdíti a tényeket,
8 7 hogy alig lehet aztán a tiszta igazságot feltalálni. Ilyenkor magához a forráshoz kell fordulni s az érdeklett személyeket megkérdezni. Ily informatiók alapján fel vagyok jogosítva a lapok roszakaratu mendemondáit meghazudtolni. Ime a tiszta igazság. Minthogy a szent szék diplomatiai tárgyalá-sai a kormányokkal legújabb időben nagy alakot s terjedel-met kezdtek ölteni, Nina bibornok ő eminentiája magát a munka és gond által annyira tulterheltnek érezte, hogy lel-kiismeretének gyengédségénél fogva magát elégtelennek tartá magas kötelmei teljesítésére. S mivel előbbi egyházi pályáján nem szokta meg az ily ügyek vitelét, több alka-lommal kérte a szent atyát, lenne kegyes másra bizni ama nagy feladatot, hogy a pápát magasztos pacificatori műkö-désében segitse. X I I I . Leo tekintettel volt Nina bibornok kérelmére, jól tudván egyébiránt, hogy az államtitkár e ké-relme nem más okból származik, mind rendkívüli szerény-ségből. T u d j a , hogy Nina bibornok ismételni fogja kérését és a szent atya nem akar erőszakos lenni első ministere iránt.
Ebben áll az egész dolog s minden más czafrang, a melylyel ez egyszerű igazságot megtoldják, merő koholmány, vagy elhamarkodott vélemény. Nina bibornok visszalépését ennél-fogva még csupán lehetőségnek lehet tartani. Beszéltek ugyan már utódjáról is s emiitették mgr Laurenzit, vala-mint mgr Czacki utódjául mgr Foschit hozták fel. E n azon-ban bátran állitom, hogy mindez még csak találgatás, mert a Vatikán e tekintetben még nem állapodott meg semmiben.
Annyi a Vatikánban folyt társalgásból kiszivárgott, hogy ha az államtitkárságban változás lesz, és mgr Jacobini bi-bornoki kalapot kap, akkor őt fogja a szent atya megbizni, hogy segédje legyen magasztos szándékú politikájának.
Svajczi F r e i b u r g , jul. 29. (Ered. tudósítás.) — S v a j c z -nak, miként a hajdani Görögország nagy köztársaságainak megvannak nagy nemzeti ünnepélyei, melyeknek az a ki-váltsága, hogy az egész nép szivét dobogásba hozzák. E bé-kés, játszó küzdelmeken használt fegyverek a századok fo-lyamában megváltoztak ugyan, — a ravasz Ulysses és a me-rész Teli nyilát tökélyesitett tűzfegyverek váltották fel, — hanem e nagy összejövetelek szelleme megmaradt ugyanaz és az olympiai játékok koszorúi és borostyánaiért nem ve-télkedtek nagyobb lelkesedéssel e régi hősök, mint most a szövetségünk által jutalmul kitűzött szerény ajándékokért.
De a keresztül-kassul lődözött vásznakról s a dijat nyert lövésekről, sem a nagy szövetségi versenylövészet szeren-csés győzteseiről most többet nem akarok szólni. Ezen rész-letek, bármennyire érdekesek itt, a Duna s Tisza habjai ál-tal öntözött délibábos rónaságokon nehezen keltenének fi-gyelmet. Van azonban egy szempont, mely az ön lapja olva-sóinak figyelmét is megérdemli. Ismeretes dolog ugyanis, hogy a szövetségi versenylövészet, épen ugy, mint ama nagy nemzeti ünnepélyek, melyekről imént szólottam, egyszer-smind óriási népgyűlések, melyeknek szószékén a pártok eszméket szoktak cserélni s melyek ennélfogva gyakran hi-vatva vannak döntő befolyást gyakorolni hazánk politikai ügyeinek sorsára. Igy, a két év előtt Lausanneban t a r t o t t szövetségi lövészet, szónokainak mérséklete által, nagy ha-tással volt a vallási béke s a szövetségi conservativ áramlat megerősítésére. Az ez évi bázeli szövetségi lövészgyülés nem emelkedett fel a bölcs mérséklet a magas színvonalára. Ú j r a
feléledtek itt a szószéken a katholikusok ellen felhozni szo-kott vádak és gyanúsítások, melyeknek éle a foederalista párt ellen volt intézve, melyet arról vádolnak, hogy az „ultramontanismus" malmára h a j t j a a vizet és elárulja a s z a badság' nagy ügyét. E vádra a conservativ párt hivei, k ü -lönösen a wallisiak, nem mulasztották el válaszolni, kijelent-vén, hogy ők nem azért jöttek közös svajczi hazájok német ajkú fiaihoz s testvéreikhez, hogy tőlük leszkét hallgassa-nak a hazafiságról ; a katholikusok pedig a hitök ellen inté-zett támadásokra hitök bátor bevallásával feleltek, figyel-meztetve arra, hogy a svajczi szövetség hősi alapitói szintén ultramontánok, azaz katholikusok voltak. E k k é n t mind ezen támadások csak arra szolgáltak, hogy a katholikusokat s conservativeket meggyőződésökben megerősítsék, világos levén mindenki előtt az, hogy az oly ügy, melyet csak szen-vedélylyel s gyanúsítással szoktak védelmezni, nem lehet jó ügy. A félig kialudt vallási gyűlölködést és harczokat nem fogják feleleveníteni e kísérletek, melyeket a bázeli lövész-gyűlés nagy többsége elitélt s melyeket meghaladt szempon-toknak tart a vallási béke óriásilag szükséges voltáról meg-győződött közszellem.
IRODALOM.
-f- A k i n y i l a t k o z t a t á s és t u d o m á n y ö s z h a n g j á r ó l nagyszabású mű jelent meg Francziaországban ily czim a l a t t : Les s p l e n d e u r s de la F o i . Accord parfait de la Révé-lation et de la Science, de la Foi et de la Raison, par M.
F abbé Moigno, chanoine de SaintDenis, fondateur du j o u r -nal les Mondes. Paris, 1879, 8-adrét 4 köt. 32 frank.
Nem régen hozták a napi lapok ő szentsége X I I I . Leo pápa dicsérő levelét, melylyel e jeles mű szerzőjét kitüntet-ni kegyes volt. A pápai dicséret nagyban felkölté a tudo-mányos körök figyelmét : mi is tehát sietünk tiizetesb ismer-tetéssel szolgálni m. t. olvasóinknak.
Abbé Moigno, kitűnő tudós, — kinek átható szelleme befutá az emberi tudás egész nagy terét s ki évek hosszú so-rán át nem szűnik meg az általa alapított Les Mondes czi-mü tudományos folyóiratban évről évre följegyezni a modern tudomány igazi vívmányait, — élte alkonyán tudományos munkálkodásának összes gyümölcseit együvé gyűjteni akarta e monumentális műben, melyet a katholikusok az egész vi-lágon, hasonlóan Hettinger és Nicolas műveihez, örömmel fognák fogadni és nagy élvezettel s lelki épüléssel olvasni. A ,Splendeurs de la Foi' czimü mű valóságos kincstár, kime-rítő encyclopaedia szigorúan tudományos alakban, melyben a legújabb kutatások és vizsgálódások eredményei mesteri avatottsággal adatnak elő s fejtetnek ki. A természeti és mathematikai tudományok terén e mű a kereszténység va-lamennyi apológiájánál teljesebb és igy begyőzőbb. Egyene-sen Hettinger apologiája mellé teendő, melylyel együtt ki-merítően bebizonyítja minden őszinte törekvésű embernek a vatikáni zsinat azon nyilatkozatát, hogy hit és tudomány közt semmiféle ellenmondás sem lehet. H a valakiben ez iránt kétely volna, annak bátran azt mondanók szent Ágostonnal : tolle, lege; mert lehetetlen, hogy a teljes, tiszta, ragyogó igazság erősebb ne legyen az áltudósok ködös theoriáinál.
Rövid áttekintés meg fogja mutatni az e könyvben
fel-ölelt tudományos anyag bőségét s a felvett kérdések kiváló fontosságát.
Az I. kötet a hitnek van szentelve. Szerző, miután a hit eszméjét szabatosan meghatározta és kifejtette, bebizo-nyítja szükséges voltát, s fájlalva megfogyatkozását, remek lapokat szentel e meghidegülés okainak. E lapokat olvasva, bár a legkülönfélébb tudomány szakokat látjuk itt kime-rítve, feltűnik mindenek előtt a hittudós, ki illetékessége kö-rében teljesen otthonosan mozog. Az is feljegyzésre méltó, hogy szerző, kinek Ítélete bizonyára súlyosan esik a latba, a hit megfogyatkozásának okai közt a pogány classicusok műveinek a közoktatásban kizárólagos használatát is emliti.
A I I . és I I I . kötet a tudomány és kinyilatkoztatás közti viszonyról s a kettő öszliangjáról szól. Minden ellenvetés, melyet amannak nevében ezen ellen felhoznak, halomra dől azonnal, mihelyt az előítéleteket a kimeritő tudományos vizsgálat és kritika birói pálczája érinti ; mert ezen előité-lek korántsem tudományos tiszta meggyőződésben, mint in-kább felfuvalkodott önhittségben, s mondjuk ki, sötét tudat-lanságban gyökereznek, mely magát büszkén a bölcseség köpenyébe burkolja. A tudomány igényeivel kérkedő tudat-lanság javithatlan. Daczára, hogy 19 század óta folytonos czáfolat érte, nem szűnik meg nap napután felhozni a kinyi-latkoztatás ellen a legképtelenebb ellenvetéseket, s nem ve-szi észre, hogy midőn ezt teve-szi, unalmas, elavult ismétlé-sekbe esik s hogy fegyvertárában nincs csak rozsdás, kicsor-bult, összetört fegyver. Hanem a hit ostromlóinak ez okta-lan állhatatossága megbecsülhetlen szolgálatot is tesz az igazságnak. Ez által alkalom nyilik az igazság védőinek a bizonyítékok folytonos szaporitása, kicsiszolása és megedzé-sére : minek következtében mindig fényesebben ragyog a világ előtt az, mit szerző splendeurs de la /oi-nak nevez A keresztény apologia valóban nagy haladást tett. H a e köny-vet a mult század apológiáival összehasonlítjuk, meg leszünk lepve fölénye által. Valóban, a mily arányban halad a tu-domány, oly fokban terjed az igazi ker. felvilágosodás, oly arányban hulnak le az előitéletek s a rejtélyek leplei, ugy hogy a keresztény hivő hálás örömmel s lelkesedéssel ismétli a zsoltáros nagy szavát: „lestimonia tua, Domine, credibilia
facta sunt nimis." (Vége k.)
== Iskolai é r t e s í t ő k : 14) A magyarországi kegyes-tanitórend t a t a i kis-gymnasíumának értesitvénye az 1878/79 tanévről. T a r t a l m a : A költői irály fajairól. Aesthetikai ta-nálmány. I r t a Vécsey J. Bekény. — Tanári kar : 6 k. t. r. és 1 világi. — A gymnasium évi története. — Tananyag. — Tanári, ifjúsági könyvtár, természet és vegytani szertár szép szaporodást mutat. A tanuló ifjúság száma 120. R. k.
71 ; ág. v. 1 ; h. v. 7 ; héber 50.
15) A s z a t m á r i kath. kir. fogymnasium 1878—79. évi értesítője. I. Tacitustól van-e a neve alatt ismeretes „Dialó-gus de oratoribus ?" Sarmaságh Géza tanártól. I I . Az is-kola 1878—9. évi történetéből. I I I . Tananyag. I V . Tanári személyzet: 16 t a g : 11 szatmáregyházmegyei pap, 5 világi.
— A tanuló ifjúság száma : Beíratott 366, elhalt 2, elma-radt 22. Róm. kath. 221 ; gör. kath. 50 ; gör. kel. 1 ; ág. v.
1 ; h. v. 21 ; héber 48. — A gymnasiumi tápintézet vagyoni állása az isk. év végén 8756 f r t 78 kr és két gőzmalmi részvény.
16) A szent-Ferencz-rendiek vezetése alatt álló szolnoki kath, nagygymnasium értesítője, az 1878/79. tanév végén.
Közli Varga Emil igazgató. I. Altalános vélemények az élet-műves fajok meghatározása körül. Galambos Áron tanár ta-nulságos értekezése. — II. A szolnoki kath. nagygymnasium hatodik osztályának 1878. évi szept. 1-én történt megnyi-tása alkalmából a közönséghez és tanuló ifjúsághoz intézett beszéde az igazgatónak és az akkor történt ünnepélyességek
Közli Varga Emil igazgató. I. Altalános vélemények az élet-műves fajok meghatározása körül. Galambos Áron tanár ta-nulságos értekezése. — II. A szolnoki kath. nagygymnasium hatodik osztályának 1878. évi szept. 1-én történt megnyi-tása alkalmából a közönséghez és tanuló ifjúsághoz intézett beszéde az igazgatónak és az akkor történt ünnepélyességek