a pápai legfőbb tekintélyről a vatikáni zsinaton hozott határozatok okaira nézve.
A római p á p a tévmentessége nem tekinthető a p r i m á t u s j á r u l é k á n a k , mert az nem egyéb, m i n t
m a g a a p r i m á t u s az egyház t a n í t ó i hivalában. Ki az egyházban legfőbb j o g g a l s legfőbb t e k i n t é l y l y e l t a n i t , az nem tévedhet, épen u g y m i n t a legfőbb birói h a t ó s á g t ó l nem lehet fölebbezrii. A tévmentes-ség k i v á l t s á g a természetesen folyik a t á r g y b ó l , melyre a r ó m a i pápa tekintélye vonatkozik. Krisz-t u s U r u n k nem gondoskodoKrisz-tKrisz-t volna eléggé egyhá-záról, ha tévmentessé nem tette volna helyettesét. A t a n i t á s terén a felebbezhetlenség nem egyéb, m i n t tévmentesség, m e r t nincs kötelezve senki hinni, m i g az igazságról nincs biztosítva. O O o
A p r i m á t u s és tévmentesség közt levő ezen benső viszonyt az apostoli szent szék, m i n t a v a t i -káni zsinat is kifejezte,1) m i n d e n k o r f e n n t a r t o t t a és h i r d e t t e ; csak ellenségei, a j a n s e n i s t á k , gallikánok, febronianusok, josephinusok, regalisták, szóval, kik a lefolyt századokban a pápai t e k i n t é l y lerontásán m ű k ö d t e k , t a g a d t á k . Ezek nem ismerték el a pápá-ban a tévmentesség k i v á l t s á g á t ; nem ismerték el pedig azért, m e r t nem ismerték t a n í t ó i s kor-mányzói h a t a l m á n a k teljét. Mit jelentettek u g y a n i s egyebet azon j a n s e n i s t i k u s tanok, melyekkel szem-ben a szent széknek oly kemény harczot kellett ki-állnia, pl. hogy a p á p a i hatalom r e n d k í v ü l i (extra-o r d i n a r i a ) nem rendes ( (extra-o r d i n a r i a ) ; h(extra-ogy az nem püspöki, nem közvetlen, hanem csupán i r á n y a d ó i (solum directiva) ; hogy a római p á p a az egyháznak csak szolgálati feje (caput ministeriale), első az egyenlők k ö z t . . . s m á s ily tételek és á l l i t á s o k ? Igen, ismételjük, m i t a k a r t a k jelenteni e tanok, m i n t t a g a d n i azon p r i m á t u s teljességét, melylyel K r i s z t u s sz. Péter apostolt f e l r u h á z t a ?
Ne gondoljuk, hogy e tanok csak a m u l t század-ban u r a l k o d t a k . E g y 1865-ben kelt n a g y f o n t o s s á g ú p á p a i o k m á n y bizonyítja, hogy Francziaországban n a p j a i n k b a n is erős kísérletek t ö r t é n t e k a m u l t száza-dok gallikán h a r c z a i n a k f e l ú j í t á s á r a . Mgr D a r b o y György, párisi érsek, ki később m i n t sz. h i v a t a l á n a k v é r t a n u j a h a l t meg, e tanok védőjéül lépett fel s ma-g á v a l ima-gyekezett r a ma-g a d n i a franczia püspöki k a r t s e katholikus nemzetet. Darboy előtt a r ó m a i p á p a ha-tósága más egyházak felett se rendes, se közvet-len h a t ó s á g nem volt. Csak akkor léphetett közbe, szerinte, a r ó m a i p á p a tekintélyével, ha v a l a m e l y egyház oly rendetlenségbe esett, hogy a pápai te-k i n t é l y n e te-k beavatte-kozása egyedüli eszte-köz lehetett a
x) „Ipso autem Apostolico primatu, quem Romanus Pontifex, tamquam Petri principis Apostolorum successor, in universam Ecclesiam obtinet, supremam quoque magi-sterii potestatem comprehendi, haec sancta sedes semper te-nuit." Const. I. de Ecclesia, c. IV.
2 7 hivek lelke üdvének előmozdítására s az illető pásztor ha-nyagságának orvoslására.Máskülönben, úgymond, az egyház-megye hitküldéri területté változik, s a rendes hatóságu püspökből Vicarius apostolicus lesz. Ezen elvet felállítván, Darboy érsek belőle minden lehető következményt levont Az apostoli szent székhez intézett fölebbezések előtte vissza-élések (abusus) voltak, melyek a püspököt az egyházmegye kormányzásában akadályozzák, sőt azt lehetetlenné teszik.
A nuntiatura, szerzetesek, magok a római congregatiók csupa szálka volt az érsek szemében, mert általok a pápai tekintély egyenesen befolyt az ő egyházmegyéjének ügyei-be. A királyi placetum, a világi hatósághoz való folyamo-dás, a francziaországi articuli organici, a világi hatóság en-gedélyét meg nem nyert pápai határozatok, rendeletek ér-vénytelensége, előtte kedves és mohón védett tan volt. A megyéjében lakó szerzetesek, az ő felfogása szerint, semmi-féle saját joggal nem birtak, mivel az állam nem ismerte el őket s mert nem birtak az egyház által meghatározott jöve-delmi forrással. I X . Pius azt is sajnálattal hallotta, hogy Darboy érsek Magnan marsai, a szabadkőművesség ,nagy oriens'-e temetésén, absolutiót adott azon koporsó felett, lyen azon titkos társulat jelvényei voltak kifüggesztve, me-lyet az egyház annyiszor kárhoztatott.
Ezen tanok épen közvetlenül a vatikáni zsinat előtt ta-níttattak és fenyegették az egyház nyugalmát és egységét. A világi hatalom pedig mennyire támogatta, tudjuk mindnyájan.
K i tudja, nem sikerült volna-e, ily körülmények közt, a régi harczot nemcsak Francziaországban, de egyebütt is felidézni ? íme, ez az oka, hogy a vatikáni zsinat atyái mindenek előtt a primátusról szóló tant a k a r t á k tiszta fénybe állitaui, hogy igy minden bekövetkezhető akadékoskodásnak, vagy plane talán még schismának is eleje vétessék. Azért is a Pastor aeternus constitutio I I I . fej-ben kimondották, mint hitágaza-tokat, hogy a római pápa teljes és legfőbb hatósággal bir az egész egyház felett, és hogy ezen hatóság rendes és közvetlen az egész egyházra, összesen és egyenkint, a pásztorokra és hi-vekre nézve egyaránt. Ugyanezen zsinat, mint tudva van, ki-mondotta azt is, hogy a pápai legfőbb hatóság püspöki ható-ság, nem csupán irányadás ; kárhoztatta egyúttal a királyi tetszvényt, a világi hatósághoz való folyamodást, valamint azon jansenisticus tant, mely a római pápához való fölebbezés j o g á t tagadja. L á t n i való ezekből, hogy a Darboy által vé-dett tanok most eretnek, illetőleg a vatikáni zsinat által megbélyegzett tanok, melyeket nem szabad, nem lehet val-lania annak, ki az egyház kebelében akar maradni.
I X . Pius megérte azt az időt, hogy Darboy érsek j o b b meggyőződésre tért. H a b á r a vatikáni zsinaton vezéri szere-pet vitt a Pastor aeternus constitutio ellenzői közt, mégis 1871. márczius 2-án levélben a szent atya előtt tiszta teljes hozzájárulását fejezte ki az emiitett constitutióhoz.2) Ezen meghódolás nagy vigaszul szolgált I X . Pius szivének, mint ezt maga ő szentsége kifejezte Darboy érsekhez intézett
le-2) í m e s a j á t szavai : „ J e m ' e n voudrais, si je ne prenais occasion de la p r é s e n t e lettre, t r è s saint Père, p o u r vous déclarer que j ' a d h è r e p u r e m e n t et s i m p l e m e n t au decret du 18. J u i l l e t 1870. P e u t - ê t r e que cette declaration p a r a î t r a superflue après la note que j ' a i eu l ' h o n n e u r de r e m e t t r e a Votre S a i n t e t é le 16. J u i l l e t de concert avec plusieurs de m e s collègues ; m a i s il suffit que la chose vous soit agreable, comme on me l'écrit, p o u r que je la fasse avec plaisir, s u r t o u t dans les circonstan-ces (Róma e l r a b o l t a t o t t ) que vous traversez" . . .
veiében, melyben buzditja az érseket, hogy haladék nélkül hirdesse ki és magyarázza meg a vatikáni zsinat tanait h i -vei előtt.
Hanem épen midőn Darboy érsek a pápa óhajait teljesíteni kezdte, fogságba esett, több papjával és szerzetes-sel együtt, s végre agyonlövetett. „A párisi érsek, igy i r Manning bibornok „A vatikáni zsinat igaz története" czimü művében, rendkívüli műveltséggel s ritka észtehetséggel bíró ember volt. Magaviseletének könnyed modora azok iránt, kik vele leginkább ellenkeztek, mindig elvette az összeütközés élességét, melybe velők keveredett. Mi akkor még nem is gondolhattunk azon borzalmas eseményekre, melyek bekövetkeztek, sem az ő halálára, melyet in odium Christi szenvedett. Elete megmentésének hősi visszautasí-tása, ezen áldozat, melyet mások megmentéseért hozott, azok dicső színvonalára emelte őt, kik a vértanúság koronáját érdemelték ki." Isten, mint szent Ágoston sz. Cypriánról mondá, talán meg akarta őt tisztítani a vértanúság által.
Feltűnő volt, hogy fogságban, szenvedésben, halálban, együtt részesült azon szerzetesekkel, kiket az előtt oly nehezen t ű r t meg megyéjében, mint olyanokat, kik, mint mondá, a pápai tekintély invasióját jelentik egyházmegyéjében. Isten ez ál-tal megtanítani akarta arra, hogy az igazi katholikusnak teljes összhangban s egyességben kell lenni a pápával s az egyház minden intézményével. És Darboy érsek, minthogy szive mélyén katholikus volt, nem vonakodott a veszély pillanatában s örömmel egyesült a jezsuitákkal és dömésekkel az Istennek tetsző önfeláldozásban . . . És itt helyén l á t j u k megjegyezni azt is, mennyire csalatkoznak azon k a -tholikusok, kik a liberalismus alakjában kisértő forradal-mat kiengesztelhetni hiszik. Darboy érsek, gallikán eszméi-vel, az u. n. modern társadalomnak annyi concessiót tett, amennyit képzelni is elég, pl. mint emiitettük, maga temette el a szabadkőművesek nagymesterét.Vájjon kimélték-e ezért?
A liberalismus gyűlölni s üldözni fog mindig mindent, a mi Istenre emlékeztet.
Ezen felvilágosító sorok után, mint monumentális egy-háztörténelmi okmányt, közöljük I X . Pius pápának D a r b o y érzekhez 1865. octob. 26-án intézett apostoli levelét, mely a vatikáni zsinaton felmerült vitatkozások s az azok folytán hozott határozatok okaira kissé több világosságot vet, mint a mennyivel a be nem avatottak eddig birtak. Ezen okmány eddig csak hiányos fordításban volt közölve. Most az Acta S• Sedis után egymásután kezdik közleni a külföldi lapok.
A plébánia-hivatalokról.
(Folytatás.)
V .
Azon oktatásnak és gyakorlati útmutatásnak, melyet a plébániai irodai teendőkre nézve szükségesnek tartok a p a p -növeldében, olyannak kell lennie, hogy a fiatal lelkész is ugy betölthesse hivatalát, mint a legöregebb. Azelőtt a misézést, breviárium recitálását, szentségek kiszolgáltatási módját, szóval az egyházi ritusokat, rubrikákat, sem igen tanították a növeldében, hanem hagytak mindent a praxisra.
I g y keletkeztek pl. a manuductorok. S némely jó öreg ma-nuductorban máig is ben van a régi vélemény, hogy a neopresbyter maga emberségéből képtelen elmondani az u j m i
-4*
sét. Igaz, ha nem tanitják. De ha tanulta a misézés módját gyakorlatilag is, akkor képes. Az én volt manuductorom, az Isten nyugosztalja, szintén azt hitte, hogy én az ujmiséhez, mint egészen készületlen ember kezdek, s nem volt mozdu-lat, melyet ő a maga módja szerint meg ne súgott vagy ki ne javított volna. Hála Istennek minderre nem volt szükségem, mert a gyakorlatot már a növeldében megszereztem. S a hol a növeldében van ember, aki a növendékpapokat a szertar-tások végzéséhez és rubrikákhoz hozzászoktatja s azokban begyakorolja, ott nem fordul elő eset, hogy pl. az u j papot a bába tanitsa meg keresztelni, a sekrestyés litániázni, a manuductor misézni. Hogy ez igy volt, kitűnik abból, hogy a nép is hozzászokott az u j pap, a fiatal káplán t u d a t -lanságához, s azt m o n d j a : majd beletanul. Minderre el kell készülni annak idején s nem kell kontárkodni s ügyetlen-kedni. Azt a számos különféle praxist, szokást, divatot, ami pl. csak egy egyházmegyében feltalálható az istenitisztelet és szertartások végzésében, máshonnét nem magyarázhatom ki, mint onnét, hogy a papjeleltek egyöntetű oktatást és út-mutatást azokban nem nyertek, hanem a véletlen adott ne-kik irányt és megállapodást. Nem csoda tehát, ha ujabban iparkodnak e tekintetben is pótolni a régi hiányokat. Es ez dicsérendő dolog, már csak a közvélemény miatt is. En ma-gam is láttam már itt-ott a miséknél vagy más ritusoknál oly sajátságos dolgokat, közbeszövéseket, abbreviátiókat, taglejtéseket és actusokat, hogy nem tudtam felfogni hamar-jában, mikép gondolhatták ki azokat. Pedig ennek a sok
különféleségnek és szokásnak forrása oda vezethető vissza, hogy a növeldében a kellő, egyöntetű és törvényszerinti ok-tatás, szoktatás és gyakorlat hiányzott.
De ha a szorosan papi és lelkészi teendőkre nézve szükséges annak idején a megfelelő utmutatás, szükséges az a plébániai hivatalra vagyis irodai teendőkre nézve is.
Tehát nem elég megemliteni csupán, hogy van plebá-nia-liivatal és iroda, hanem meg kell mutatni gyakorlatilag is a hivatalos eljárás és irodavezetés módját is. E g y két hiányra rámutatok. Igen sok helyen nincs ügyviteli napló.
Nem értik mi az, mire való, vagy pedig fölöslegesnek tart-j á k . E z t meg kell magyarázni, mert a napló szükséges a kellő rend fentartása és a magán- és közügy tekintetéből. A naplónak egyik lapja pl. lehet Beérkezési, a másik Kiadási napló. Az elsőbe vezettessék a beérkezett okmány vagyis irat száma, tartalma érkezési ideje, s a személy, hivatal és hely, a kitől és a honnan érkezett. A másodikban fel kell je-gyezni az elküldött irat számát, keltét s elküldési napját, t á r g y á t rendeltetési helyét s a netaláni észrevételeket.
H a napló nincs, hiányozni fog a hivatalos sorszám át-nézete. Igazolás, interpellatio, kutatás esetén nincs kéznél semmi. Hasonlóképen, ha nincs beérkezési napló, a hivatalos irattárt sem lehet rendben tartani, nagyobb irattárban pedig enélkiil megtalálni valamit valóságos tollfosztó munka. I t t megjegyzendő az is, hogy a beérkezett hivatalos iratok, melyek a beérkezési naplóba bevezetvék, szám alatt elteen-dők s évről évre külön szám alatt csomagolandók. H a va-lamely okmányról az anyakönyvben emlités tétetik, pl. dis-pensatióról, odajegyzendő az okmány száma is, hogy adandó alkalommal fel lehessen találni. Egyébként én nem akarok talán más plébános urakat oktatni. Nem is fogadnák el
tő-lem. Csak azt engedjék meg, hogy a papjelölteknek a hiva-tali rendhez való szoktatását kérhessem azoktól, akiknek ke-zeiből kikerülnek. Annak az illustratiójául, milyen kevés a papjelölteknek csupán azt mondani : in archivo parochiali custodiantur etc., felhozom a magam simplicitását, melylyel e szót „archívum" felfogtam. Nem képzeltem én azt másnak, mint egy pudvás fából készült vén szekrénynek, melyben papirdarabok hevernek össze-vissza költői rendetlenségben, s mely ócska szekrénynek alig j u t h a t hely a szép szobában, s a melynek papírjait bizonyos czélokra el kell használni, mert igen sok helyet foglalnak el. Hogy csak igy képzelhet-tem magam elé az archivumot, mikor a növeldében említve volt, annak alapja a magam simplicitásán kivül abban kere-sendő, hogy én bizony még valamire való irattárt akkori-ban, a hol megfordultam, nem is láttam, és szánandó felfogá-somat nem volt aki egy kissé helyreigazította volna. Es hogy ne kelljen magamat ezen vallomásomért olyan utóla-gosan szégyelnem, hozzáteszem, hogy a növeldében még többeknek is volt az archivumról az enyémhez hasonló f o g a l m a . (Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, július 11. Az osztrák választások és a mi li-berális lapjaink. — Azt tartják, hogy a szerencse forgandó és igy a szerencse változó. Mint a börzén, ugy a politiká-ban is majd hausse majd baisse mutatkozik és gyakran meg-történik, hogy a párt, mely szerencséjének tetőpontján vél állni, csak azon veszi észre magát, hogy az ő szerencséje tulajdonképen lejárt és a szerencse kereke másokat emelt fel. I g y történt ez a liberális párttal, magával a liberalis-mussal is Ausztriában. Több mint tiz évi uralom után be-következni látszik a bukás napja. Az államokat éltető elemek szunyadozó állapotukból ébredezni kezdenek és már is meg-rettegtetik az eddig mindenkitől félt, mert gyengéiben ke-véssé ismert liberalismust és azokat, kik a liberalismus ural-ma alatt oly jó napokat éltek. Ausztria, ugy mint Magyaror-szág, ámbár fennmaradását csak is a conservativ párt és kor-mány irányzat biztosithatja, a liberalismustól mégis jó adag-gal bírt a lefolyt alkotmányos aera alatt. Csoda-e tehát, ha megunta, legalább az egyik fél, a sok áldást, (?) melyet a li-beralismus okozott; ha végre ébredni kezd a nép és eddigi jó barátaitól menekülni a k a r ? Csoda-e, ha tul tenni szándékozik azokon, kik eddig jól tartották a népeket, nagy szavakkal, melyek, a helyett, hogy jól laktak volna, közel voltak hozzá, hogy éhezzenek azon nagy szájú liberálisok dicsőségére, kik nlidőn a tisztelt publicum gyomrát értéktelen phrasisokkal tömték, önnön zsebeiket nagyon is érdekes bankókkal r a k -ták meg? Az osztrák választások, legalább a melyek vég-bementek, nagyon is arra látszanak mutatni, hogy a nép az ő zsebére ez ideig rendezett liberális mulatságot kezdi meg-unni. A választási urnákból sokkal szaporábban kerültek ki a ,klerikális' és ,conservativ' képviselők, mintsem ez a libe-rális pártnak Ínyére lehetne ; a mi nagyon természetes, mint-hogy a liberalismus elhitette magával, mint-hogy az ő uralma a világ végéig és azontúl is fog még egy darabig tartani, csak az nem volt még biztosan meghatározva, hogy meddig ?
Van is panasz, van jajgatás, jobbról és balról, L a j t á n tul és innen, hogy mi lesz már a világból, ha az osztrák v á
-19
lasztások eredménye csakugyan conservativ többség lenne?
Mondjuk L a j t á n innen is, mert ami tiszteletre méltó liberá-lis sajtónknak épen ugy borsózik a háta az osztrák conserva-tiv párttól, melynek jó részét azok a veszedelmes ,klerikáli-lisok' képezik, mint az osztrák liberális sajtóé? Reactio, ul-tramontán uralom, fekete sereg és mit tudom még mi min-den borzasztó rém kisértget a mi liberális lapjaink hasáb-jain az osztrák választási eseményekre. H j a , az az ismere-tes húsos fazék minden időben nagy vonzerővel birt, még a szerénység és önzetlenségről ismeretes liberális párt előtt is.
Nálunk Magyarországon szintén liberális világ uralkodott, mint Ausztriában ; itt ugy mint ott liberálisok tették tönkre saját érdékökben az országot. Mi lesz majd ezután? Mi fog következni ? Ki fogja követni a nemes (?) munkát, lia majd a liberalismus leszorittatik a küzdtérről? Hogy gazdagodhat-nak meg a liberálisok a ,haza' nevében, ha a kormány gyep-lőit a conservativek kiveszik a kezökből ? Mind ezek méltán aggodalmas és szivig ható, jobban mondva zsebbe vágó kérdé-sek, melyek, nem csoda, ha panasz hangokat csalnak ki a li-berális iró tollából. Nagyon természetes ugyanis, hogy a mi liberalismusunk szoros összefüggésben van az osztrák libe-ralismussal és egy ottan bekövetkezhető fordulat nálunk is nagy fordulatot idézne elő a liberalismus teljes rémületére.
Ebből fejthetjük meg azon siralmas hangokat, melyek a mi liberális sajtónk hasábjait megtöltik az osztrák választá-sok miatt, ámbár ők maguk is kénytelenek megvallani, mit mi örömmel jegyzünk fel, hogy : „az emberek a liberális pártban ugy viselték magokat, hogy az eszmét is, melyért a népek vért (?) áldozva rajongtak (?), a pártot is, mely nagy férfiakat számlált soraiban, és magokat is lejárták."
Nekünk mindnyájunknak, kik a keresztény conserva-tiv kormányzat barátjai vagyunk, igen nagy örömünkre szolgálhat a liberális sajtó jajveszékelése, mert az egy jobb jövő hajnalát jelenti. E g y ily conservativ kormánynak
Ausz-tria nagy szükségét érzi, mert ha valahol ugy ott jelent ve-szedelmet a liberalismu?. Nekünk katholikusoknak kiválólag óhajtanunk kell, hogy Ausztriában egy conservativ kor-mány alakuljon. A 67-ki kiegyezés óta Ausztria parla-mentje a legroszabb befolyással volt a mi országgyűlésünkre.
Az osztrák parlament volt kezdeményezője azon minden jo-got és igazsájo-got lábbal tapodó egyházi törvényeknek, me-lyek nálunk is utánzásra találtak. Az osztrák parlament hozta be a katholikus nép előtt gyűlöletes polgári házasságot,melyet azóta nálunk is számtalanszor követeltek. Az osztrák par-lament volt az, mely egyszerűen felmondta a eoncornatumot, e két oldalú szerződést, mi nálunk is utánzásra talált a nélkül, hogy az egyház régi országos törvényekkel biztosí-tott jogaiba vissza helyeztetett volna. Szóval Ausztria libe-rális kormánya és libelibe-rális törvényhozó testülete gyakorolta a magyarországi törvényhozó testületre azon hatást, mely • nek következménye az egyenjogúsítás álczája alatt nem lett más, mint az egyház mindennemű elnyomatása és azon tit-kos, de azért nagyon Í3 érezhető kulturharcz, melyet csak azok nem fognak fel, kiknek az egyházról, annak isteni jo-gairól fogalmuk sincsen.
H a igy tekintjük azon összeköttetést, annak befolyá-sát, mely az osztrák és magyar törvényhozó testület közt lé-tezik, ugy nem vagyunk képesek kellőleg kifejezni
óhajtá-sunkat egy oly változás iránt Arsztriában, mely az eddigi-hez képest megfordított irányban, hasonló befolyást gyako-roljon a mi országgyűlésünkre. Nekünk katholikusoknak le-hetetlen nem örülnünk minden oly tudósitásnak, mely egy conservativ, vagy ,klerikális' képviselőjelölt megválaszta-tásáról hoz hirt ; mert minden ily választás egy egy u j a b b garanczia arra nézve, hogy a dolgok menetének nálunk is meg kell változni.
A conservativ pártnak ugyanis Ausztriában a jelenlegi viszonyok közt nagy feladatot kell megoldani. Amit t. i. a liberalismus elrontott, azt neki helyre kell állitani ; a dol-dog u j rendjét kell megalkotni, a restitutio in integrumot a katholicismusra nézve kell létesíteni ; mindazt, mit a libera-lismus a katholicismusra nézve károsat alkotott, megsemmi-síteni, nevezetesen a vallásügyi törvényeket az iskola terén hozott határozatokat az egyház szellemének megfelelőleg át kell alakítani : szóval a liberalismus által elkövetett jogta-lanságot és igazságtajogta-lanságot meg kell szüntetni és oly szel-lemet kell terjesztenie, mely képes legyen megakadályozni jö-vőre a liberális velleitásokat, melyek szellemileg, erkölcsileg és anyagilag a bukás széléhez vezették Ausztriát. I I a mind-ezt sikerülni fog az osztrák conservativ pártnak véghez vinni, akkor bizonyára ütött a liberalismus uralmának órája M a -gyarországon is ; akkor nálunk is meg lehet kezdeni a rege-neratio nagy művét keresztény szellemben. Sikerülni pedig sikerülhet, csak akarni kell, csak nem kell gyáván vissza-ijedni a küzdelemtől, csak nem kell félni, mint rendesen szo-kás, attól, hogy a liberalismus egy vagy más törvény álta]
megsértetik. A liberalismus nem törődött avval, hogy tör-vényei a keresztény érzelmet, az egyház jogát sértik ; nem csak nem törődött, hanem egyenesen ezt akarta is. Lépjenek nyomdokába e tekintetben a liberálisoknak a conservativek, hiszen ez nem j o g t a l a n s á g ; ez nem igazságtalanságból, ha-nem a monarchia biztosítása érdekében történik. Mi valóban
megsértetik. A liberalismus nem törődött avval, hogy tör-vényei a keresztény érzelmet, az egyház jogát sértik ; nem csak nem törődött, hanem egyenesen ezt akarta is. Lépjenek nyomdokába e tekintetben a liberálisoknak a conservativek, hiszen ez nem j o g t a l a n s á g ; ez nem igazságtalanságból, ha-nem a monarchia biztosítása érdekében történik. Mi valóban