E g y díszesen k i á l l í t o t t közhasznú k ö n y v fek-szik előttem, melynek m á r p r ó b a l a p j a i t is olvasgat-t a m a f á r a d h a olvasgat-t l a n szerző, V a r g a Mihály, eszolvasgat-tergom- esztergom-főmegyei p a p és zámolyi plébános b a r á t o m szives b i z a l m á n á l fogva, mely á l t a l m á r a tiz év előtt köz-rebocsátott „Ker. k a t h o l i k u s család*' (két köt.) meg-jelenésénél is a n n y i r a megtisztelve érezém rokon-szenves b a r á t s á g o m a t . Ugyan miről irhát egy falusi pap ! Igy szokott a világ fölkiáltani, v a l a h á n y s z o r
papi kézből k e r ü l a n y i l v á n o s s á g elé egy-egy szel-lemi t e r m é n y . E naiv f ö l k i á l t á s többeknél oly ha-t á s ha-t szokoha-tha-t ha-tenni, h o g y v a g y egészen e l h a l l g a ha-t j á k irói nevök hivatalos mellékczimét, v a g y épen a
„ n o n quis, sed q u i d ? " elvénél fogva az anonym szerénység leple a l á rejtőznek. E g y f o l y ó i r a t szer-kesztője mégis ily megjegyzést t e t t a m i n a p egy p r o g r a m m f ö l ö t t : „Nevet u r a m ! nevet, hogy ajánl-h a s s u k ? ! " — A j á n l j a m a g á t a mű, ennél nincs bizto-sabb lépés az elismerésre. „Non qui se ipsurn com-mendat, sed quem Deus c o m m e n d a t . " — E s t Deus in nobis.
N a g y o n helyesnek bizonyul be a gondolat, lel-készkedö egyházi férfiak részéről is bele v á g n i köz-é r d e k ű t u d o m á n y o s kköz-érdköz-ések m e g v i t a t á s á b a az
„Oinne t ú l i t p u n c t u m , qui iniscuit utile d u l c i " sze-r i n t . R á n k t á m a d h a t n a k u g y a n az úgynevezett szak-emberek, hanem életrevaló t a n u l m á n y a i n k hordere-j é t m é g sem sikerül nekik meghiusitani. I l y
életbe-vágó t a n u l m á n y o k b ó l áll nA liázi nevelés példákban előadva" (I. k. A testi ápolás). — Miért is h a g y n ó k m a g u n k a t s a j á t t e r ü n k r ő l , s mi m é g főbb, sok k o n t á r á l t a l leszoríttatni ? Kinek á l l n a közelebb érdekében, a gyermekneveléssel k i v ü l r ő l is foglalkozni, m i n t a lelkipásztornak, aki valóban éjjel-nappal ott forog
szent h i v a t á s á n á l fogva a nép testi s lelki ügyei kö-rül, melyek szakértő s t a p a s z t a l t férfit k i v á n n a k a g á t r a m i n d e n ü t t . Ki vehetné rosz néven, v a g y ki nézhetné kancsal szemmel, m i d ő n a p a p gyógysze-res üveget is hord m a g á v a l s a l k a l m i l a g segitségére siet szenvedő, v a g y épen veszélylyel fenyegetett hivének, s kivált az á r t a t l a n és ö n t u d a t l a n g y e r m e k -s e r e g n e k ? H á n y a n ve-sznek el az ily J é z u -s K r i -s z t u -s áldó k a r j a i r a szorult kisdedek közöl a p ó l y á k b a n , és
^ különféle kötelékei közt a valódi g y e r m e k k i n z á s -nak ! Mennyi l i u m a n i s m u s érzetével ir m é g Rousseau is, u n a l m a s és hosszadalmas nevelészeti m u n -k á j á b a n , a -kisdede-k -kezeléséről ! Mi m a r a d h a t n á n -k e el, az emberszerető egyház p a p j a i ott, hol még az álbölcselet is b a b é r o k a t vél a r a t n i , s helyesebb u t a k h i á n y á b a n a r a t is, észistenitö m u n k á i b a n , a h i t r o v á s á r a !
Különösen a mi falusi n é p ü n k oly n a g y lethar-g i á b a n sinylődik lelethar-gtermészetesebb kötelmeire néz-ve, hogy ezen halálos á l o m k ó r s á g á b ó l fölrázni, sa-j á t életérdekeinek fölfogásában őt némileg
elősegí-teni, nem lehet közölünk senkinek közönyös f ö l a d a t a a r e á l t u d o m á n y o k n a k oly á g a i v a l is foglalkozni, melyek m i n t e g y biztos t a l a j u l szolgálnak az örök-élet megértése s becsülésére.
V a r g a Mihály plébános u r e téren kiváló sze-rencsés t a p i n t a t t a l , s ami fő, oly kerekded és méz-zel folyó nyelvezettel bir, hogy könyveinek bármelyik l a p j á r a nyisson is az olvasó, azonnal m e g r a -g a d j a a fi-gyelmet s ma-gához varázsolja mélyen át-érzett ügyszeretetével m a g á t a rokonszenvet, m e l y n é l k ü l senkisem tehet szert olvasó-közönségre. Mégis mi az oka, hogy n á l u n k a legjobb iratok mellőztet-ve, végképen kiszorulnak a n y i l v á n o s f o r g a l o m b ó l , még mielőtt kellőleg csak m e g i s m e r t e t t e k volna ? A m e g m é r g e z e t t közvélemény és, persze, s a j á t
aluszé-7
v
k o n y s á g u n k hoz ily országos csapást a hitéletre.
Mi m á r m e g e l é g e d t ü n k azzal, ha szellemi termé-keink megjelentek, azon balhiedelemben, hogy ezzel czélt é r t ü n k ! ? P e d i g a g y a k o r l a t i a l k a l m a z á s n a k m é g csak ezután kell következnie. És ú g y n e v e z e t t k i a d ó i n k r ó l m i t m o n d j u n k ? — Még csodálkozik va-laki, ha az iró e l h a l l g a t j a nevét, ha egy v a g y m á s t á r s u l a t t a l szövetkezik. Sohasem voltam a conces-siók b a r á t j a , de itt m á r m e g kell zavarodnia a reli-gio és nevelés szellemétől á t h a t o t t e m b e r b a r á t n a k , m i d ő n a legnagyobb önzéstől l á t j a m a g á t k ö r ü l h á -lózva. H á t ez nem u z s o r a ? Ez több, ez lélekgyilkos-s á e . Azért ninclélekgyilkos-s n á l u n k beclélekgyilkos-se lélekgyilkos-semmi nemelélekgyilkos-sebb lélekgyilkos-s m a g a s a b b törekvésnek, mivel azon előmeggyőződés u r a l k o d i k m i n d e n ü t t , hogy v a g y az á r r a l úszunk felé, v a g y a mi ugy is e g y r e m e g y , dicstelenül le-teszszük a fegyvert. Ad impossibilia n o nr d a t u r obligatio.
„Vájjon k o r u n k j ó a k a r ó , de kissé lázas törek-vése a népnevelés t e r é n helyes i r á n y b a n halad-e ; és k i t e r j e d - e gondoskodása az óriási raíí m i n d e n egyes részeire? Nem hozzánk tartozik megítélni. Videant Consules !" Mi bizonyára nem t o l j u k föl m a g u n k a t b i r ó n a k az események fölött, nem is v á g u n k — inconditis fletibus — a gondviselés örök bölcs in-tézkedései elé. A n n y i t m i n d a z á l t a l m i n d e n v a j ú d ó k o r s z a k b a n szabad, sőt s ü r g e t ő kötelesség volt a n y i l v á n o s s á g őreinek részéről h a t á r o z o t t a n kijelen-teni : hogy a közönség visszatartassék az örvénytől, egy Istenben való hit s g y e r m e k i félelemre i r á n y -zott j ó a k a r a t kölcsönössége á l t a l a pásztorok és
n y á j a i k között.
Ezt m á r c s a k u g y a n nem t u l a j d o n i t h a t j a b ü n ü l m é g a l e g v a d a b b m a t e r i a l i s t a sem ama szent sziv apostolainak, kik az U r legbölcsebb terveinek kivi-telében szerepet nyertek az emberek között. A falusi p a p o t is m é l t á n lehet ide sorozni. Ö a közvetlen és m i n d e n n a p i t a p a s z t a l á s a v a t o t t j a . Minden észlelhető gonoszságnak az ő testét kell keresztül törnie a nép szivéig. Ne h i g y ü k egy p i l l a n a t i g sem, hogy I s t e n e l h a g y j a az ő ü g y é n e k b a j n o k á t ; csak a k a r a t t a l kell erről kétségtelen t u d o m á s t venni.
Azért szivből ü d v ö z l ü n k m i n d e n oly örvende-tes jelenséget a k á r irodalmi, a k á r pedig m a g á n a g y a k o r l a t i pályán, mely á l l a n d ó s á g o t igér az anya-gok m e g v á l a s z t á s á b a n és kidolgozásában j ö v e n d ő bol-d o g s á g u n k alapjaihoz. Ibol-de tartozik a testi egészség ápolása is, a n n á l i n k á b b , amennyiben n a p o n k é n t bizo-nyosabbak lehetünk róla, hogy a szellemi érdekek i r á n t i közönyösség csak ily észszerű közvetítés u t j á n
t é r i t h e t ő a rendes kerékvágásba, melyből m i n d a n n y i -szor kibotlik, v a l a h á n y s z o r a hitetlenség előnyeit, a hitvesztett emberek vakmerőségét szabadon szemléli.
íme, egy t a p a s z t a l a t i t é n y állitásom igazolá-sáig. A szomszédasszonyom CL. „Havi K ö z l ö n y "
310. 1.) hirtelen megbetegszik. F é r j e — a bevallott ellenség — azonnal sietni akar a szomszéd lelkész-ért, kihez h ú s v é t k o r m i n d a k e t t e n g y ó n n i is j á r n a k . De a nő ellenkezik, é r t e m k ü l d , b o c s á n a t é r t esd, f u l -dokolva kezem u t á n kapkod és segítséget kér. Ad-dig nem távozom á g y a mellől, m i g a fölismert b a j nem enyhül. K ü l h a t á s belső j o b b u l á s t eszközöl. A föllángolt bizalom elkészité az üdvösség ú t j á t . A hirtelen j ö t t k ó r s á g a l á b b h a g y . Másnap r e g g e l m á r a vad f é r j könyei f o g a d n a k a küszöbön. Ezen ta-pasztalás m é g egészen meleg és kézalatti. M á s u t t a kedves g y e r m e k betegszik meg. Orvos távol, a láz növekvőben, a rettegés általános. Apa és a n y a két-ségbe v a n n a k esve. Elő t e h á t dr. E r d e y lelkipász-t o r s á g i g y ó g y lelkipász-t a n á v a l , v a g y ami m é g jobb, az élelelkipász-t- élet-ből m e r í t e t t t a n u l s á g o k q u i n t e s s e n t i á j á v a l a kis u j j u n k b a n . I t t van központosítva V. M. t u d ó s p a p -t á r s u n k éle-t-tani válasz-tékos -t a n u l m á n y a i n a k e^ész gazdagsága. 0 sokat o l v a s o t t ; jegyzetei, minél ré-gibb m u n k á k b ó l vonta ki azokat, a n n á l frisebbek az érdekelt olvasó számára. Sőt közhasznúságát az á l t a l O teszi leginkább folyóvá, hogy össze-vissza is olvas-h a t ó s egyes részeiben is e g y a r á n t élvezolvas-hető.
A ker. religio isteni malasztját, mely csodatel-jesen m e n t i m e g a kisdedek életét, erkölcsileg
át-a l át-a k í t j át-a át-a csát-aládot, u j j á s z ü l i át-a világot és j o b b ú t r át-a t é r i t i ü l d ö z ő i t : csattanó példák s rövid elbeszélések v i r á g f ü z é r e i közt vezeti át az egész m u n k á n . I g a z á n e l m o n d h a t j u k róla, h o g y idézetei virágos sövényei azon üde forrásoknak, melyekből közérdekű t a n u l -m á n y a i t -m e r í t e t t e .
Aki a tartalom-jegyzéket á t f u t j a , azonnal l á t j a , m i l y g y ö n g é d kezek á p o l j á k i t t a családok n a g y r a -t e r m e -t -t cseme-téi-t; s másrészről, m i l y erős karok t á r u l n a k a b a b o n á s visszaélések m é l y e n elágazott gyökereinek k i i r t á s á r a , v a g y pedig a személyes b ű n megfékezésére. Üssük föl p. o. a 288. l . , h o l a „ n e m i t é v e d é s " a d a t i k elő p á r a t l a n u l kíméletes óvatosság, de mégis elegendő világossággal a szülök s nevelők t á j é k o z á s á r a . Melegen a j á n l v a kell m é l t ó elismeré-s ü n k k e l a d ó z n u n k elismeré-szerző azon érdemének, mely eelismeré-sz- esz-méinek népszerűségét teljes m é r t é k b e n kiemeli ás á l l a n d ó s i t j a .
H a egy komolyabb s behatóbb p i l l a n t á s t ve-t ü n k népnevelésünk h i á n y a i r a , az u r a l o m r a k a p o ve-t ve-t
5 1
i s t e n t a g a d ó e r k ö l c s t e l e n s é g p u s z t í t á s a i r a : a j ó p é l -d a a -d á s s ü r g e t é s e m e l l e t t , m i t a -d h a t n á n k az i l l e t ő k k e z é b e , a m i á l t a l ő k e t a v é g s ő e l s t i l y e d é s t ö l m e g ó v -h a t j u k , m i n t e g y i l y j ó k ö n y v e t , m e l y n e k k i a d á s á t a z o r s z á g o s s z ü k s é g h e z k é p e s t m i l l i ó s z á m r a k e l l e n e s z a p o r í t a n i , h o g y az é h e z ő k s m i n d e n k é p e n e l t i k k a d ó k c s a k v a l a m i c s k é t is k a p j a n a k , l e g a l á b b k ö z h e -l y e k e n v a -l ó f ö -l o -l v a s á s á -l t a -l . M e n n y i b e n i g a z o -l j á k V. M . b a r á t u n k j ó s z á n d é k á t k ü l ö n ö s e n a l e l k i p á s z -t o r o k n a p i -t a p a s z -t a l á s a i : az e z e r k ö z ö l c s a k e g y e -t e m l í t e k . E n a p o k b a n e g y l e l k i i s m e r e t e s e b b h á z i g a z d a e g y c s o m ó l e v e l e t m u t a t o t t f ö l , g y e r m e k e i k i s d a j k á j á h o z i r v a , e g y k é z m ű v e s 1 3 é v e s fia á l t a l , k i t a t e m p l o m b a n i l l e t l e n v i s e l e t e m i a t t a h ú s v é t i g y ó -n á s a l k a l m á v a l m e g d o r g á l t a m , s a z ó t a -n e m is j e l e -n t i n e g t ö b b é , s ő t s z ü l ő i n e k e g y e n e s e n k i j e l e n t é , h o g y g y ó n n i n e m is a k a r : l e v e l e k e t m o n d á m , m e l y e k b ő l e g é s z a l a t t o n b a n ű z ö t t s z e r e l m i c o m p l o t n y o m á r a l e h e t e t t j ö n n i s m é g a r r a is, h o g y m á r e d d i g m i b e k e r ü l t ezen viszony?!? — V a n - e az o r s z á g b a n o l y a n m o d e r n k ö z s é g i h a t ó s á g , m e l y az i f j ú s á g n a k s ö t é t -b e n v é g h e z v i t t c s i n y j a i t v a l a m i k é p , h a -b á r c s a k e g y s z á l b a k t e r á l t a l is, t ö r v é n y s z e r ü l e g e l l e n ő r z i ?
„ K ö n y v e t a n é p k e z é b e I*' M i l y m é r e t t i b e t ű k b e n o l v a s s u k ezt a k ö n y v g y á r a k b a n ? ! U g y a n m i n e k o t t a f é n y e s k a r d , h o l m á r a d o r o n g o k m ű k ö d n e k ? N i n c s s e m m i i g a z a b b , m i n t h o g y a j ó a l a p n e v e l é s t ö l v á r -h a t n i e g y e d ü l n é p ü n k e r k ö l c s e i n e k j o b b r a f o r d u l á s á t .
N a g y l e l k i m e g n y u g v á s s a l z á r o m b e e j ó a k a -r a t ú s o -r o k a t , i s m é t e l v e is c s a k o d a i -r á n y o z v á n szer e t v e t i s z t e l t p a p t á szer s a i m figyelmét, h o l m i n d n y á -j u n k k ö z o h a -j t á s a i n a k g y ú p o n t -j a f é n y l i k , a házi nevelés k ö z ö s o l t á r á r a , m e l y r ő l t e m p l o m a i n k u g y m i n t i s k o l á i n k — a t e r m ő m a g o t k a p j á k . ( * *)
A k a t h o l i k u s s a j t ó .
Irta Ramiere atya.
Jézus Krisztus helyettese által legújabb időben t a r -tott allocutiók közt kétség kivül egyik legnevezetesebb az, melyet a szent atya mult februárhó 22-én, a világ mindeu országából összegyűlt publicistákhoz, a Vatikánban tartott.
Felhasználva, mint mindig szokta, az isteni tanitás hivata-lának gyakorlására kinálkozó kedvező alkalmat, legfőbb pásztorunk ezen allocutiójában rámutatott a modern társa-dalom egyik nagy sebére s az egyház szükségleteinek egyik legveszélyesbikére. Ezzel természetesen megmutatta nekünk azon ügyet, mely felé a társadalom és egyházunk érdekeit szemmel tartó buzgalmunknak a legerélyesebb igyekezetet kell irányoznia. Nem lehet tehát okunk valamitől félni, ha társaink*) figyelmét e fontos tárgyra ismételten felhívjuk.
*) Mint a Sajtú-Apostolság t á r s u l a t á n a k t a g j a szól a lánglelkii
férfiú a f r e i b u r g i ,Liberté'-be i r t e czikksorozataban. Szerk.
A mit imént a modern társadalom egyik legnagyobb sebének neveztünk, az a vallástalan sajtó.
A mi pedig az egyházra nézve nyilvánvaló szükség, mely azonban nagy nehézségek és veszélyek által van k ö r -nyezve, az a katholikus sajtó.
A társadalomra nézve, emberileg véve, két dolog le-hetetlen : megszabadítani őt a vallásellenes sajtó sebétől;
és megakadályozni, hogy el ne veszítse végleg, a mi benne az erkölcsi életből még megvan, akkor, ha e seb nincs be-gyógyítva.
Az egyházra nézve, szintén két dolog fölöttébb nehéz : elérni a katholikus sajtó által azon szolgálatot, melyet az egyháznak csak ő t e h e t ; és kikerülni azon veszélyeket, melyek, bizonyos módon, ezen intézmény lényegéhez v a n -nak tapadva.
Nincs tehát más hátra, a társadalom megmentésére s az egyház érdekeinek biztosítására, mint ima által kieszkö-zölni egyikét azon csodáknak, melyek minden nehézséget megoldanak s melyek a lehetetlent is valósítják.
I .
Csak csoda, nagy csoda akadá,yozhatja meg, hogy a vallásellenes sajtó a társadalom meggyilkolását be ne fejezze-Nem evidens dolog-e ez?
H a hallanók, hogy — ritka kivétellel, — minden for-rás, minden ér, minden patak, mely hazánk népének vizet szolgáltat, meg van mérgezve, s hogy polgártársaink 9/1 0-ed része már nem olthatja el szomját a nélkül, hogy tetemes adagokat ne vegyen be a halálos méregből : kételkednénk-e a fölött, hogy nem sok idő múlva általános halandóságnak kell beállnia a dolgok ily állása mellett ? Olvasóink józan Ítéletére hagyjuk a felelet gondját, s azt, hogy arra, a mi szemünk láttára az erkölcsi téren történik, ezen példát al- . kalmazzák.
Vájjon nem igaz-e, hozy a sajtó napjainkban rendes, és bizonyos tekintetben nélkiilözhetlen eledelévé lett a szelle-mek nagy részének ? F a l u n ugy mint nagy városokban, min-den ember a ki olvasni tud, újságot akar olvasni, és az em-berek legnagyobb része mást nem is olvas. Bármily mester-séges e szükséglet, szokás által oly parancsolóvá lett, mint a természeti szükség. És ezen szükséglet oly fokban növek-szik, a mily mértékben az olcsó u j lapok szaporodása kielé-gítését mindinkább könnyíti.
Lássuk, milyenek azok a lapok, melyek minden utcza-ezögleten kínálkoznak a modern társadalom általános szük-ségletének kielégítésére ? Vájjon nem maradunk-e messze az igazságtól, lia azt mondjuk, hogy ezen lapok 9/10-ed része többé kevésbbé ellenséges a vallás iránt, és sikerök nagy ré-szét épen a morál törvényeinek megvetéséből meríti? Minap egy jelentés feküdt szemeim előtt, melyből kitűnt, hogy azon 1,400,000, példány lapból, melyek Párisban mindennap megjelennek, egy millió teljesen vallástalan s erkölcstelen ; mig azok száma, melyek a vallás érdekeit védik, nem emelke-dett csak 56,000 példányra.
Más városokban sőt még a falukon is, Francziaország-ban s egész EurópáFrancziaország-ban, a jó lapok aránya korántsem na-gyobb, habár talán a nyiltan vallásellenes lapok szájna nem is oly nagy. Hanem a szellemi közegészség nem kevésbbé
7*
v a n veszélyeztetve a scepticismus és hitközöny lassú mérge mint a kikiáltott istentelenség brutális támadásai által.
(Folyt, köv.)
A plébánia-hivatalokról.
(Folytatás.) V I I .
Igen sokszor hallottam és pedig méltányos panaszokat egyes plébános uraktól, hogy egy családi értesítőért nem le-het többet követelni, mint 2 forintot, pedig sokszor két hét is beletelik, de egy két nap rendesen, míg az ember mindent össze vissza keresgél.
E r r e nézve szeretném a tekintélyesebb urak vélemé-nyét hallani ; de addig is, mig erre alkalmam lesz, a követ-kező megjegyzéseket koczkáztatom.
A két forintnyi taxa, melyet cynosurának szoktak venni, az szerintem nincs mindennemű családi értesítőre meghatározva. Az állam az ujonczozásnál, felszólamlás ese-teiben kivánja, és ezen esetekre szabályokat és rovatokat állított fel, s mivel a bélyeget elengedi, a plebánosaknak is meghagyja, hogy két forintnál többet ne követeljenek.
I t t mellesleg legyen megemlítve az a nehézség, melyet némelyek támasztanak, ha két vagy több plébániában kell bejegyezni adatokat, sokszor kevesebbet, sokszor majdnem többet, mint az „Értesítőt" kiállító plébániában. A kiállító plébános megveszi a két forintot ; de vájjon a többi adato-tokat beiró más plébánosok megvehetik-e szintén a két fo-rintot, vagy egyátalán kérhetnek-e valamit, vagy talán jo-guk van az elsővel a két forinton osztozkodni, erre nézve az illető szabály nem szól semmit. Azt hiszem tehát, hogy két forintig mindegyik taxáihat, ha akar ; lia nem, ugy elen-gedheti felét vagy az egészet is. V a g y lia pl. valahol csak egy forint j á r a közönséges extractusért, ugy egy eset bejegy-zéseért kérhet egy forintot, két esetért két forintot, több ese-tért szintén csak kettőt, mert többet nem szabad. De nem egyedül ujonczállitáskor, reclamatióknál kell családi értesí-tőt kiadni, hanem kérnek máskor is. Azonban miután ezeket nem hivatalos használatra, nem hivatalból, nem is bélyeg nélkül állítjuk ki, itt nem áll az a szabály sem, hogy két fo-rintnál nem lehet többet követelni.
Sőt miután az egyes-egyes anyakönyvi adatokért (ki-véve egy p á r esetet) az állam ugy megveteti az 50—50 kro3 bélyegeket, mintha egyenkinti extractusok adatnának ki, a plébános is hasonlag annyiszor megveheti a taxát, ha a k a r j a , a hány esetet felkeres és kijegyez. Mert a főfáradság a csa-ládi értesítőknél a keresés és összeállitás, nem pedig az irás meg a a bélyegelés. S ha valaki ezt nem akarná megfizetni, azt lehetne neki mondani, jól van, az én anyakönyveimből adok kivonatot amennyi tetszik, s azok nyomán, azokra hi-vatkozva, állitsa össze az ügyvéded, ha szükséges neki, a
• családfádat s azt beadhatod a törvényszékhez vagy akár-hová, ha az illető extractusokat mellékeled. Mert igy is hi-teles az ily családi értesítő, s aki ezen kételkedik, hasonlítsa össze az extractusokkal.
Mert vájjon tehet-e többet e tekintetben a plébános ? Nem t e h e t ; mert többnyire úgyis az illető félnek bemondo-lására kell adnia, mely az egyszerűbb embereknél ugyan-csak kétes, mivel nem emlékeznek mindenkire, legkivált a
megholt kisdedekre s azok neveire. S aztán már azt is v e t -tem észre, hogy némelyek ügyvédeik által informálva csak azon adatokat kivánják, melyekre sziikségök van az illető ügyben. Ezt persze egyenesen nem mondják de az ember a sok kutatás után egy-egy családtagra csak reátalál, akiket, miután meghaltak, nem is említenek, hogy kevesebb bélyeg legyen szükséges.
De végre igazságtalanság-e annyiszor megvenni az ex-tractusért j á r ó taxát, ahány eset a családi értesítő összeálli-tására ki lett keresve. Szerintem nem, mert annyi idő alatt, mig a családi iv elkészítésével vesződöm, az egyes extractu-sokat egészen is expediálhatuám. Vagy ha van is valami differentia az időben, az számításba nem jöhet, mert egy vagy két forint nem azért j á r az extractusért sem, mintha ez adaequált ára volna, hanem ez bizonyos taxa. Pl. sokkal furcsábbnak tűnik fel előttem az, hogy egy napon egy köz-ségben többnél van foglalás vagy végi-ehajtás, s az illető hi-vatalnok beszámítja a f u v a r t mindegyiknél külön, holott csak egy f u v a r r a kellett pénz. Különben ez az eset a mienk-hez nem is hasonlítható.
Szeretném, ha erre nézve is teljes megállapodás lenne, de ú j r a ismétlem, hogy a ki csak annyit akar venni, ameny-nyit az extractusért, vagy legfelebb két forintot, — az szabad neki, sőt az egészet is elengedheti. É n csak azt kérdem : quid iuris ? (Folyt, köv.)