V E N E R A B I L E S F R A T R E S SALUTEM ET APOSTOLICAM BENEDICTIONEM.
Aeterni Patris Unigenitus Filius, qui in terris appa-ruit, ut humano generi salutem, et divinae sapientiae lu-cent afferret, magnum plane ac mirabile mundo contulit beneficium, cum caelos iterum ascensurus, Apostolis prae-cepit, ut euntes docerent omnes gentes ; ') Ecelesiamque a se conditam communem et supremam populorum magi-stram reliquit. Homines enim, quos Veritas liberaverat, veritate erant conservandi : neque diu permansissent cae-lestium doctrinarum fructus, per quos est hoinini parta
salus, nisi Christus Dominus erudiendis ad íidem menti-bus perenne magisterium constituisset. Ecclesia vero di-vini Auctoris sui cum erecta promissis, tum imitata cari-tatem, sic iussa perfecit, ut hoc semper spectarit, hoc ma-xime voluerit, de religione praecipere et cum erroribus perpetuo dimicare. Hue sane pertinent singulorum Episco-porum vigilati labores ; hue Conciliorum perlatae leges ac décréta, et maxime Romanorum Pontificum sollicitude quotidiana, penes quos, beati Petri Apostolorum Princi-pis in primatu successores, et ius et officium est docendi et confirmandi fratres in fide. — Quoniam vero, Apostolo
monente, per pMlosophiam et inanem fallaciam2) Christi-fidelium mentes decipi soient, et fidei sinceritas in homi-nibus corrumpi, idcirco supremi Ecclesiae Pastores mune-ris sui perpetuo esse duxerunt etiam veri nominis scien-tiam totis viribus provehere, simulque singulari vigilantia providere, ut ad fidei catholicae normam ubique traderen-tur humanae disciplinae omnes, praesertim vero philoso-phia, a qua nimirum magna ex parte pendet ceterarum
scientiarum recta ratio. Id ipsum et nos inter cetera bre-viter monuimus, Venerabiles Fratres, cum primum Vos omnes per Litteras Encyclicas allocuti sumus ; sed modo rei gravitate, et temporum conditione compellimur rursus
Vobiscum agere de ineunda philosopMcorum, studiorum ratione, quae et bono fidei apte respondeat, et ipsi huma-narum scientiarum dignitati sit consentanea.
Si quis in acerbitatem nostrorum temporum animum intendat, earumque rerum rationem, quae publice et pri-vatim geruntur, cogitatione complectatur, is profecto com-periet, fecundam malorum causam, cum eorum quae pre-munt, tum eorum quae pertimescimus, in eo consistere, quod prava de divinis humanisque rebus scita, e scholis philosopliorum iampridem profecta, in omnes civitatis or-dines irrepserint, communi plurimorum suffragio recepta.
Cum enim insitum homini natura sit, ut in agendo rati-onem ducem sequatur, si quid intelligentia peccat, in id et voluntas facile labitur : atque ita contingit, ut pravitas opinionum, quarum est in intelligentia sedes, in humanas actiones influât, easque pervertat. Ex adverso, si sana mens hominum fuerit, et solidis verisque principiis firmi-ter insistât, tum vero in publicum privatumque commo-dum plurima bénéficia progignet. — Equidem non tan-tum humanae philosophiae vim et auctoritatem tribuimus, ut cunctis omnino erroribus propulsandis, vel evellendis parem esse iudicemus : sicut enim, cum primum est reli-gio Christiana constituta, per admirabile fidei lumen non
i) Matth. 28, 19. 2) Coloss. I I . 8.
13
persuasibilibus ïmmanae sapientiae verbis diffusum, sed in ostensione spiritus et virtutis ;3) orbi terrarum contigit ut primaevae dignitati restitueretur ; ita etiain in praesens ab omnipotent! potissimum virtute et auxilio Dei expe-ctandum est, ut mortalium mentes, sublatis errorum tene-bris, resipiscant. Sed neque spernenda, neu posthabenda sunt naturalia adiumenta, quae divinae sapientiae benefi-cio, fortiter suaviterque omnia disponeutis, liominum ge-neri suppetunt ; quibus in adiumentis rectum pbilosopliiae usum constat esse praecipuum. Non enim frustra rationis lumen liumanae menti Deus insérait ; et tantum abest, ut superaddita fidei lux intelligence virtutem extinguat aut imminuat, ut potius perficiat, auctisque viribus, habileni ad maiora reddat. — Igitur postulat ipsius divinae Pro-videntiae ratio, ut in revocandis ad Mem et ad salutem populis etiam ab humana scientia praesidium quaeratur : quam indnstriam, probabilem ac sapientem, in more posi-tam fuisse praeclarissimorum Ecclesiae Patrum, antiqui-tatis monumenta testantur. Illi scilicet neque paucas, ne-que tenues rationi partes dare consueverunt, quas omnes perbreviter complexus est magnus Augustinus, haie scien-tiae tribuens illud quo fides saluberrima gigni-tur, nutrigigni-tur, defendigigni-tur, roboratur.*)
Ac primo qui dem philosopliia, si rite a sapientibus usurpetur, iter ad veram fidem quodammodo sternere et munire valet, suorumque alumnorum animos ad revelati-onem suscipiendam convenienter praeparare : quamobrem a veteribus modo praevia ad christianam fidem institu-te), modo cliristianismi praeludium etauxilium6), modo ad Evangelium paedagogus'') non immerito apellata est.
Et sane benignissimus Deus, in eo quod pertinet ad res divinas, non eas tantum veritates lumine fidei
patefe-cit, quibus attingendis impar humana intelligentia est, sed nonnullas etiam manifestavit, rationi non omnino imper-vias, ut scilicet accedente Dei auctoritate, statim et sine aliqua erroris admixtione omnibus innotescerent. Ex quo factum est, ut quaedam vera, quae vel diviuitus ad cren-dendum proponuntur, vel cum doctrina fidei arctis quibus-dam vinculis colligantur, ipsi ethnicorum sapientes, natu-rali tantum ratione praelucente cognoverint, aptisque ar-gumentis demonstraverint ac viudicaverint. „Invisibilia
enim ipsius", ut Apostolus inquit, „a creatura mundi per ea, quae facta sunt, intellecta conspiciuntur, sempiterna quoque eius virtus et divinitas9) ; et gentes quae legem non habent . . . . ostendunt nihilominus opus legis
scrip-s') I . Cor. I I , 4.
*) De Trin. lib. XIV, c. 1.
s) Clem. Alex. Strom, lib. I, c. 10 ; 1. VII, c. 3.
«) Ori g. ad Greg. Thaum.
7) Clem. Alex. Strom. I, c. 5.
8) Rom. I, 20.
tum in cordibus suis.9)" Haec autem vera, vel ipsis ethni-corum sapientibus explorata, vehementer est opportunum in revelatae doctrinae commodum utilitatemque convertere ut reipsa ostendatur, humanam quoque sapientiam, atque ipsum adversariorum testimonium fidei christianae suffra-gari. Quam agendi rationem, non recens introductam, sed veterem esse constat, et sanctis Ecclesiae Patribus saepe usitatam. Quin etiam venerabiles isti religiosarum tradi-tionum testes et custodes formám quamdam eius rei et probe figurám agnoscunt in Hebraeorum facto, qui Ae-gypto excessuri, deferre secum iussi Isunt argentea atque aurea Aegyptiorum vasa cum vestibus pretiosis, ut scilicet mutato repente usu, religioni veri Numinis ea supellex dedicaretur, quae prius ignominiosis ritibus et superstiti-oni insérvierat. Gregor lus Neocaesariensis10) laudat Ori-genem hoc nomine, quod plura ex ethnicorum placitis in-geniöse decerpta, quasi erepta hostibus tela, in patrocini-um christianae sapientiae et perniciem superstitionis sin-gulari dexteritate retorserit. Et parem disputandi morem cum Gregorius Nazianzenus,11) tum Gregorius Nysse-nus12) in Basilio Magno et laudant et probant; Hierony-mus vero magnopere commendat in Quadrato Apostolo-rum diseipulo, in Aristide, in Justino, in Irenaeo, aliisque permultis.18) Augustinus autem, „Nonne aspieimus, inquit, quanto auro et argento et veste suffarcinatus exierit de Aegypto Cyprianus, doctor suavissimus et martyr beatis-simus? quanto Lactantius? quanto Victorinus, Optatus, Hilarius? ut de vivis taceam, quanto innumerabiles Grae-ci?"1 4) Quod si vero naturalis ratio opimam hanc doctri-nae segetem prius fudit, quam Christi virtute fecundare-tur, multo uberiorem certe progignet, posteaquam Salva-toris gratia nativas liumanae mentis facilitates instauravit et auxit. — Ecquis autem non videat, iter planum et fa-cile per huiusmodi philosophandi genus ad fidem aperiri ?
Non his tarnen limitibus utilitas circumscribitur, quae ex illo philosophandi instituto dimanat. Et revera divinae sapientiae eloquiis graviter reprehenditur eorum hominum stultitia, qui „de his quae videntur bona, non potuerunt intelligere Eum qui est; neque, operibus attendentes, agnoverunt quis esset artifex."1 5) Igitur primo loco ma-guus hic et praeclarus ex humana ratione fruetus capitur, quod illa Deum esse deraonstret : „a magnitudine enim speciei et creaturae cognoscibiliter poterit Creator horuin videri."16) — Deinde Deum ostendit omnium
perfecti-9) I b . I I , 14—15.
10) Orat. paneg. ad Origen.
» ) Vit. Moys.
12) Carm. I , J a m b . 3.
13) Epist. ad Magn.
14) De doctr. christ. 1. I I , c. 40.
» ) Sap. X I I I , 1.
16) Sap. X I I I , 5.
1 1 5 onum cumulo singulariter excellere, infiuita in primis sapi-entia, quam nulla usquarn res latere, et summa iustitia, quam
pravus nunquam vincere possit affectus, ideoque Deum non solum veracem esse, sed ipsam etiam veritatem falli et fal-lere nesciam. E x quo consequi perspicuum est, ut humana ratio plenissimam verbo Dei fidem atque auctoritatem con-ciliet. — Simili modo ratio deciarat, evangelicam doctrinam mirabilibus quibusdam signis, tamquam certis certae veri-tatis argumentis, vel ab ipsa origine emicuisse : atque ideo omnes, qui Evangelio fidem adiungunt, non teniere adiun-gere, tamquam doctas fabulas secutos,17) sed rationabili prorsus obsequio intelligentiam ed iudicium suuin divinae subiicere auctoritati. Illud autem non minoris pretii esse in-telligitur, quod ratio in perspicuo ponat, Ecclesiam a Chri-sto institutam (ut statuit Yaticana Synodus) „ob suam ad-mirabilem j)ropagationem, eximiam sanctitatem et inexhau-stam in omnibus locis fecunditatem, ob catholicam unitatem, invictamque stabilitatem, magnum quoddam et perpetuum esse motivum credibilitatis, et divinae suae legationis testi-monium irrefragabile."1 8)
Solidissimis ita positis fundamentis, perpetuus et mul-tiplex adhuc requiritur philosophiae usus, ut sacra Theolo-gia naturam, habitum, igeniumque verae scientiae suscipiat atque induat. I n hac enim nobilissima disciplinarum magno-pere necesse est, ut multae ac diversae caelestium doctrina-r u m padoctrina-rtes in unum veluti codoctrina-rpus colligantudoctrina-r, ut suis quae-que locis convenienter dispositae, et ex propriis principiis derivatae apto inter se nexu cohaereant ; demum ut omnes
et singulae suis iisque invictis argumentis confirmentur. — Nec silentio praetereunda, aut minimi facienda est accura-tior ilia atque uberior rerum, quae creduntur, cognitio, et ipsorum fidei mysteriorum, quoad fieri potest, aliquanto
lu-cidior intelligentia, quam Augustinus aliique Patres et lau-darunt et assequi studuerunt, quamque ipsa Yaticana Syno-dus1 9) fructuosissimam esse declaravit. Earn siquidem cogni-tionem et intelligentiam jdenius et facilius certe illi consc-quuntur, qui cum integritate vitae fideique studio ingenium coniungunt philosophicis disciplinis expolitum, praesertim cum eadem Synodus Vaticana doceat, eiusmodi sacrorum dogmatum intelligentiam „tum ex eoruui, quae naturaliter cognoscuntur, analógia; tum e mysteriorum ipsorum nexu inter se et cum fine hominis ultimo" peti oportere.20)
Postremo hoc quoque ad disciplinas philosophicas per-tinet, veritates divinitus traditas religiose tueri et iis qui oppugnare audeant resistere. Quam ob rem, magna est phi-losophiae laus, quod fidei propugnaculum ac veluti firmum religionis munimentum habeatur. Est quidem, sicut Clemens Alexandrinus testatur, „per se perfecta et nullius indiga
Servatoris doctrina, cum sit Dei virtus et sapientia. Acce-dens autem graeca pliilosophia veritatem non facit poten-tiorem ; sed cum debiles efficiat sophistarmn adversus eam arguinentationes, et propulset dolosas adversus veritatem insidias, dicta est vineae apta sepes et vallus."2 1) Profecto sicut inimici catholici nominis, adversus religionem
pugna-" ) I I . P e t r . I, 16.
i8) Const, dogm. de F i d . Cath., cap. 3.
is) Const, cit. cap. 4.
2") Ibid.
si) Strom, lib : I, c. 20.
turi, bellicos apparatus plerumque a philosophica ratione mutuantur, ita divinarum scientiarum defensores plura e philosophiae penu depromunt, quibus revelata dogmata va-leant propugnare. Neque mediocriter in eo triumphare fides
C h r i s t i a n a censenda est, quod adversariorum arma, humanae rationis artibus ad nocendum comparata, humana ipsa ratio potenter expediteque repellat. Quam speciem religiosi cer-taminis ab ipso gentium Apostolo usurpatam commémorât s. Hieronymus scribens ad Magnum : „Ductor christiani
exercitus Paulus et orator invictus, pro Christo causam agens, etiam inscriptionem fortuitam arte torquet in argu-mentum fidei : didicerat enim a vero D a v i d extorquere de manibus liostium gladium, et Goliath superbissimi caput proprio mucrone truncare."2 2) A t q u e ipsa Ecclesia istud a philosophia praesidium cliristianos doctores petere non tan-tum suadet, sed etiam iubet. Etenim Concilium Lateranense V. posteaquam constituit, „omnem assertionem veritati illu-minatae fidei contrariam omnino falsam esse, eo quod verum vero minime contradicat,"2 3) philosophiae doctoribus prae-cipit, ut in dolosis argumentis dissolvendis studiose versen-t u r ; siquidem, uversen-t Augusversen-tinus versen-tesversen-taversen-tur, „si raversen-tio conversen-tra divi-narum Scripturarum auctoritatem redditur, quamlibet acuta sit, fallit veri similitudine ; nam vera esse non potest."2 4)
(Folyt, köv.)
Az egyházi javakról.
(Vége)
I V .
Az ily javak és adományok szentek és sérthetlenek vol-tak mindenkor, nemcsak a keresztény nemzeteknél, lianem
a pogányoknál is.
A v a l l á s t i l l e t ő d o l g o k , az a n n a k f ö n t a r t á s á r a , g y a k o r l á s á r a , s z o l g á i n a k s z ü k s é g e i r e , a z á l d o z a t o k r a s t b . s z á n t a d o m á n y o k s z e n t e k és s é r t h e t l e n e k v o l -t a k m i n d e n k o r , n e m c s a k a k e r e s z -t é n y n e m z e -t e k n é l , h a n e m a p o g á n y o k n á l is. I g e n k e v é s p é l d á t m u t a t -h a t n a k a t ö r t é n e t l a p j a i a r r a , -h o g y a l e g v é r e n g z ő b b h ó d i t ó k is m e g n e m k i m é l t é k v o l n a a v a l l á s o s i n -t é z e -t e k s e g y h á z a k j a v a i -t . N a g y S á n d o r , a h e l y e -t -t , h o g y a t e m p l o m o k a t k i r a b o l t a v o l n a , m e g a j á n d é k o z t a a z o k a t . D a r i u s v i s s z a a d t a a j e r u z s á l e m i t e m -p l o m n a k a z o n k i n c s e k e t , m e l y e k e t N a b u c h o d o n o s o r a b b ó l e l r a b l o t t .
M i d ő n V o l t a i r e I I . F r i g y e s n e k i r t l e v e l é b e n a z o n k i v á n s á g á t j e l e n t é és n y i l a t k o z t a t á k i , m e n n y i r e ó h a j t a n á ő, h o g y a k i r á l y L o r é t o m h o z k ö z e l e b b v o l n a , s a n n a k k i n c s e i t e l f o g l a l h a t n á : a k i r á l y a z t v á l a s z o l á n e k i : „ H a L o r é t o m az é n s z ő l ő m m e l l e t t v o l n a is, m é g s e m n y ú l n é k h o z z á ; a n n a k k i n c s e i m e g n e m k i s é r t e n é n e k e n g e m .1)
M i d ő n 1 5 2 4 - b e n g y ű l é s t a r t a t o t t R á k o s m e z ö n ,
22) E p i s t . ad Magn.
23) B u l l a Apostolid regiminis.
24) Epist. 143, (al. 7) ad Marcellin., n. 7.
T r i u m p h der Philosophie.
1 5 *
s azt végezték, hogy az egyházi tizedek f o r d í t t a s s a -n a k az ország határszélei-nek megerősítésére s a r o m l a d o z o t t v á r a k kiigazítására, követeket k ü l d ö t t azonnal B u d á r a a gyűlés, az ottan lévő apostoli nuntiushoz, s kérték öt, ne m a g y a r á z n á ezen csele-kedetöket arra, m i n t h a ők rosz keresztények volná-n a k és az egyház j o g a i t sértevolná-ni a k a r volná-n á k ; ők mivolná-n- min-d e n k o r engemin-delmes gyermekei k í v á n n a k az anya-szentegyháznak m a r a d n i , s ezen lépésre egyedül a szükség kényszerité őket. A k i r á l y azonban bele nem egyezett ezen i n d í t v á n y b a . Következő évben á t v o n u l t H a t v a n b a a rákosi mezőn tanácskozóknak egy része, s ü r g ö l t é k egyebek közt ismét a tizedek-nek az emiitett czélra f o r d í t á s á t a k i r á l y n á l , de ez azt feleié, hogy a tizedekre nézve nem akar igazság-t a l a n s á g o igazság-t igazság-t e n n i a p r a e l a igazság-t u s o k n a k , „mivel, ú g y m o n d , megesküdtem, hogy az ország m i n d e n lakosainak s z a b a d s á g á t és k i v á l t s á g á t épségben fogom tar-t a n i .a í) És ezen szokás m a i n a p is fönáll, mely sze-r i n t a m a g y a sze-r k i sze-r á l y a d d i g meg sem kosze-ronáztatik, m i g az e m i i t e t t esküt le nem teszi.
Más az, ha az egyházi birtokok jövedelmének ideiglenes föláldozását a haza boldogsága, r e n d k í v ü l i szükségeinek pótlása, v a g y valamely fenyegető ve-szélynek eltávolítása k í v á n j a , m i n t pl. 1618-ban a bácsi o r s z á g g y ű l é s e n f o r d u l t elő az eset, midőn az elzálogosított korona j a v a i n a k visszaváltására, ha ez k ü l ö n b e n meg nem t ö r t é n h e t n é k , az egyházi j ö v e d e l m e k b ő l is bizonyos rész k í v á n t a t o t t ; v a g y h á b o r ú idején a püspökökre, j ó s z á g b i r t o k o s szerze-tesekre s plébánosokra, v a g y pénzbeli segedelmezés, v a g y bizonyos számú k a t o n á n a k s a j á t zászlójok a l a t t i k i á l l í t á s a h a t á r o z t a t o t t . Es az ilyen áldozat o k r a nem voláldozate m i n d e n k o r kész is a m a g y a r p a p -s á g ? Nem l á t j u k - e t ö r v é n y k ö n y v e i n k b e n - szám-t a l a n helyeken ezen készségnek n y o m a i szám-t ?3) Midőn a mohácsi veszedelem v é g p u s z t u l á s s a l f e n y e g e t é ha-zánkat, nemcsak m i n d e n egyházi j a v a k megtizedel-tettek,4) hanem m i n d e n egyházi drágaságok, készü-letek, templomi ékességek fele nem tétetett-e a haza o l t á r á r a ?5) A hol egyszersmind azt is meg kell je-g y e z n ü n k , hoje-gy, mivel a m a je-g y a r k i r á l y o k eskü-vel kötelezik m a g o k a t a nemzet jogainak, szabadsá-g á n a k és szokásainak épsészabadsá-gben t a r t á s á r a , az eíféle, r e n d k í v ü l i a d ó k a t , m i n d e n k o r a r ó m a i p á p á k
meg-2) E x M. SS. Baronis de Burgio etc. Nemzeti könyvtár.
3) W a g n e r , Analecta Scepus. T . I I . p. 219. Szvorényi, Amoenit. H . Eccles. Fase. I V . p. 110.
4) Kovachich, Vestigia Comit. p. 487.
5) Szvorényi, I . c. p. 132.
egyezésével vetették az egyházakra. — H a elvétetné-nek az e g y h á z a k t ó l mindezek ellenére is a jószágok, hová lesznek azok? T a l á n ez is az is egy részt k a p azokból ? V a g y holmi uzsorás, fösvény, a v a g y pa-zarló, hazátlan haszonbérlőnek a d a t n a k ? S az em-beriség, a haza, a n n a k sok elszegényedett polgára, s a nemzeti m ű v e l ő d é s többet nyerne-e ekkor, s mél-t ó b b a n lehemél-tne-e azokamél-t igazán közhasznú j a v a k n a k nevezni ? Az egyház m i n d e n k o r u g y tekintette a m a g a j a v a i t , m i n t a haza közboldogságának, k i v á l t a józan, vallásszerii művelődésnek előmozdítására szolgáló k i n c s t á r t ; azért azokat „ v o t a í i d e l i u m , p r e t i u m pec-catorum, p a t r i m o n i u m p a u p e r u m " - n a k nevezi, és á l t a l á n t e k i n t v e nem is m u l a s z t o t t el kezdettől fog-va m o s t a n i g semmi a l k a l m a t serény és kész szolgá-lat n é l k ü l , m i d ő n j a v a i n a k föláldozását ezen köz-czél k í v á n t a .
Igaz u g y a n , hogy az egyház kezdetben szegény volt és szerzőjétől semmi birtokot nem k a p o t t ; de in-n é t az következik-e, hogy azt ismét a régi l á b r a kell visszaállítani ? V a g y áll ez: „Ecclesia suos olim con-ventus, cum p u b l i c a s t r u e r e n o n liceret, p r i v a t i s sub tectis, a u t carnificum meta, in subterraneis specubus, et latibulis a g e b a t : suis i g i t u r templis, d u m pace d u d u m concessa f r u i t u r , spoliari, a t q u e ad l a t e b r a s et s p e c u s r e d i g i potest (?) (Animadversiones in Libel-l u m de P o t e s t a t e et J u r i b u s S t a t u s in Bona EccLibel-le- Eccle-siae." p. 18.) Mit m o n d a n a az ellenkezőt védő, ha ezen okoskodást m e g f o r d i t a n ó k : h a j d a n az á j t a t o s keresztények eladták szántóföldeiket, és a b e j ö t t p é n z t az apostolok lábaihoz t e t t é k ; t e h á t a hívek m a is kötelesek telkeiket eladni és azok á r á t az apostolok u t ó d a i n a k á t a d n i ? H á t ha K r i s z t u s kez-detben m i n d j á r t világi j a v a k a t is a d o t t volna apos-tolainak a lelki h a t a l o m mellett ? Nem hasonlitotta-e Krisztus m u s t á r m a g h o z a m a g a a n y a s z e n t e g y h á z á t , mindamellett, hogy a n n a k világi j a v a k a t nem a d o t t ? S nemde ezen m u s t á r m a g r ó l azt is megjövendelte, hogy az n a g y f á v á növekedik idővel, vagyis, h o g y az ő t a n í t á s a az egész v i l á g o n el fog t e r j e d n i ? V á j -j o n az apostolok, de még i n k á b b azok u t ó d a i tel-je- telje-síthették volna-e kötelességüket ó h a j t o t t f o g a n a t t a l , k i v á l t az u t ó b b i időben, állandó, bizonyos és sza-bad rendelkezésöktöl f ü g g ő jövedelmek n é l k ü l ? Az egyházak f ő n t a r t á s á r ó l , a hozzájok tartozó szüksé-geseknek megszerzéséről, az egyházi h i v a t a l r a vál-lalkozóknak czélirányos képzéséről, az iskolákról, stb. g o n d o s k o d h a t t a k volna-e csupán a csekély és b i z o n y t a l a n alamizsnából ? H o g y ne említsem azon százezreket, melyeket az egyháziak, p á p á k ,
püspö-1 püspö-1 7
kök, szerzetesek a jószág b i r t o k a mellett h a v o n k é n t költöttek a hasznavehetlen sivatagok népesitésére, posványok kiszárítására, u t a k és v á r a k épitésére, szóval csupán polgári és közhasznú czélok eszköz-lésére, — alsóbb és felsőbb t u d o m á n y o s iskoláinkat nem egyháziak a l a p í t o t t á k e nagyobbrészt h o n u n k -b a n ? H á n y t ö n k r e j u t o t t nemes család emelkedett föl és lett v i r á g z ó v á ismét egyházi rendbe lépett i v a d é k a i n a k segedelmezése á l t a l ? H o g y ne emiit-sünk v é g ü l egyebeket, nem világosan m o n d j a - e Istv á n f i : „Bakácsium — Archiep. Strigon. — p r o p i n -guis suis — Pálfiis et E r d ő d i i s — c o m p l u r e s arces, a m p l a m q u e ditionem c o m p a r a s s e ? " Azt m o n d j a pe-dig Bakács a m a g a végrendeletében : „ S e has opes non ex Ecclesiaruin aere ac proventibus sed indu-stria sua a d e p t u m fuisse." (Imago H e r o u m P á l f y et E r d ö d y p a g . 1 8 — 1 9 . ) Ott Ádám.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , augusztus 19. Az állami félügyelet az isko-.
Iákban. Mióta ama hires ,Pontozatok' napvilágra jöttek, melyekkel a kormány felügyeleti jogát a protestáns tano-dákban is biztositani akarja, azt lehet mondani, hogy e kér-dés a napirendről még most sem vétetett le. A protestáns la-pok majd egyik majd más alakban e kérdést még most is fejtegetik. Tehetik, joguk van hozzá, és a mennyiben a fejte-getés csakis azon körre vonatkoznék, mely tisztán a protes-táns belügyet érintené, valóban távolról sem gondolnánk rá, hogy e fejtegetésekhez hozzászóljunk. De miután e fejtege-tések a mondott körön kivül kiterjednek katholikus ügyek-re i s ; miután ott téves nézetek is merülnek fel: nem veheti rósz néven senki sem, ha mi is, jogunkkal élve, megjegyzé-seinket sine ira megtesszük.
A protestánsok elvben elismerik az állam felügyeleti j o g á t a protestáns iskolák felett is, azonban azt t a r t j á k , hogy midőn a felügyeleti jog gyakorlása által a protestáns iskolákban is az állam az egyenlőséget alkalmazza, egyolda-lulag és igazságtalanul j á r el, mert nem tesz kölönbséget a protestáns és az úgynevezett ker. kath. középiskolák eredete, javadalmaik és alapitványaik természete között. E k ü -lönbséget tekintetbe véve a protestánsok ugy találják, hogy az állam felügyeleti joga, ugy a mint az gyakoroltatik ka-tholikus iskolákban, jogos, a mennyiben a kaka-tholikus tano-dák alapitványai állami eredetűek ; ellenben a protestáns is-kolákban, melyeknek alapitványaihoz az állam sem járult, e főfelügyelet nem igazságos. A katholikusoknál az állam a va-gyon tulajdonosa, de nem a protestánsoknál ; mig tehát az előbbieknél a főfelügyeleti jogot a tulajdonjog megalapítja, az előbbieknél ily czim nem levén, jog sem lehet. Sic.
A kérdést igy eldönteni akarni mindenesetre igen ké-nyelmes, csakhogy az egész okoskodás és igy a végkövet-keztetés is téves, mert téves alapra van fektetve. A protes-tánsok t. i. sajátjukká tették a liberalismus nézetét, hogy a kath. iskolai alapítványok és a szerzetes rendek javai állami javak. De épen ebben rejlik a nagy tévedés. A
katholiku-soknak az állam, mint állam,soha semmiféle, sem egyházi, sem iskolai szélra alapítványokat nem tett. Azt látjuk és t u d j u k , mertévenkint tapasztaljuk, hogy az országgyűlés & protestán-soknak évenkint ezreket szavaz meg ; de hogy katholikusokkal valaha ugyanaz történt volna, ezt bebizonyítani nem tudják.
Nem tagadjuk mi sem, sőt nagyon természetesnek találjuk, ha az állam főfelügyeleti jogát oly tanodákban gyakorolja, melyeket ő tart fenn, akár alapitvány, akár rendszeres fize-tés alapján ; de azt sohasem hallottuk, hogy az állam a ka-tholikus iskolák felett e czimen követelte volna felügyeleti jogának gyakorolhatását. Midőn tehát a protestánsok e czi-men akarnak czi-menekülni az állami főfelügyelettől, akkor na-gyon téves uton járnak. A kik a mondott argumentumot használják, azok elfelejteni látszanak egy nagy tényt, egy nagy tényt mondjuk, mely egyenesen ellenök bizonyít. H a t. i. a protestánsok azon a czimen akarnak menekülni az állami főfelügyelettől, mivel középtanodáikat nem az állam, hanem a protestáns hívek alapították és t a r t j á k fenn ; ha ez oly el-vet képez, melynek alapján az állami főfelügyelet kizárható : ugy mikép magyarázzák meg, hogy állami tanfelügyelők, protestáns elemi tanodákat látogatnak, azokról a kormány-nak személyes tapasztalataik alapján tudósításokat küldenek stb? Megfognák-e engedni a protestánsok ebből azon követ-keztetést, hogy az elemi iskolák államiak? Valamint ez a következtetés nem volna igazságos, ugy nem igazságos azt sem mondani, hogy a kormány azért küldhet jogosan főigaz-gatókat a kath. tanodákba, mivel ezek állami eredetűek.
Mert az állam nekünk katholikusoknak, állami pénzen egyet len egy iskolát sem a l a p í t o t t ; miért is az állam nem egyol-dalulag, nem igaszágtalanul alkalmazza az egyenlőséget, mi-dőn főfelügyeleti jogát a protestáns iskolák felett épen ugy a k a r j a gyakorolni, mint gyakorolja a katholikus iskolák fe-lett, hanem igenis az eddigi gyakorlat, ez volt egyoldalú és igazságtalan, a protestáns felekezet birván privilégiummal, a katholikusok pedig állami gyámság alá levén helyeztetve.
Nem kell azonban azt képzelni, mintha a protestánsok minden tekintetben borzadnának az állami főfelügyelettől és avval csak a katholikusokat akarnák boldogítani ; nem. E g y kissé elvben, egy kissé gyakorlatban elfogadnák ők is e
Nem kell azonban azt képzelni, mintha a protestánsok minden tekintetben borzadnának az állami főfelügyelettől és avval csak a katholikusokat akarnák boldogítani ; nem. E g y kissé elvben, egy kissé gyakorlatban elfogadnák ők is e