T A R T A L O M : P o n t i u s P i l a t u s jelentése Jézusról T i b e r i u s r ó m a i császárhoz. — A z iskolai t a k a r é k p é n z t á r az oekonomia, e t h i k a és disciplina szempontjából. — E g y h á z i tudósitások : Budapest. Bevégzett tények. Messzevidék. Visszhang „ A lelki-g y a k o r l a t o k é r ó l irt czikkre. Konstantinápoly. Az ö r m é n y katholikusok ü lelki-g y e . Bellelki-gium. E lelki-g y kapuezinus nyilt levele.
Irodalom : Fő-veszedelmünk. — Vegyesek.
Pontius Pilatus jelentése Jézusról
Tiberius római császárhoz.
(Vége.)
E u s e b i u s t a n ú s á g a szerint, m i n t l á t t u k , P o n -t i u s P i l a -t u s , J u d a e a r ó m a i k o r m á n y z ó j a hiva-talos e m l é k i r a t o t k ü l d ö t t fel Megváltónk életéről, cso-d á i r ó l , h a l á l a s f e l t á m a cso-d á s á r ó l ; a császár p e cso-d i g azon i n d i t v á n y n y a l lepte m e g a senatust, h o g y J é z u s a b i r o d a l o m istenei közé soroztassék.
Caesareai Özséb^ komoly, m ű v e l t , loyalis tör-ténetíró. Igaz, azt vetik szemére, hogy A r i a s szemé-lye, tévelyei és viselt dolgairól h a l l g a t ; de a hallga-t á s m é g nem hazudás. Ezzel k o r á n hallga-t s e m azhallga-t akarom m o n d a n i , hogy a g ö r ö g egyházi iró h a l l g a t á s a kifo-g á s alá nem esik, hanem csak azt a k a r o m jelezni, hogy h a l l g a t á s á b a n is van v a l a m i dicséretes, — az, h o g y nem a k a r t a A r i u s dicsérete á l t a l az igazságot arczul ütni. T e g y ü k hozzá m é g azt, hogy ezen püs-pöknek t u d o m á n y o s , philosophicus szelleme kriti-k u s szemmel tekriti-kinté a világot s benne a kriti- keresztény-séget. Hol tapasztalni, hogy ö ál-csodák és a p o c r y p h iratok u t á n k a p k o d ? Üdvözitönk 72 t a n í t v á n y á r ó l p é l d á u l m i l y v i g y á z a t t a l beszél ! Es a szóban levő kérdésben, v á j j o n t ö r t é n e t í r ó i hitelét vakon rohan-e koczkára tenni v a l a m e l y Acta Pilati-féle g y a n ú s szöveg idézése á l t a l ? Föltéve, hogy Eusebius P i l a t u s leveléről és T i b e r i u s i n d í t v á n y á r ó l személyes tekin-télyének s u l y j á v a l kezeskedik, bizonyára tartózkod-nék m i n d e n k i á l l í t á s á t , begyözö ellenokok nélkül, kétségbe vonni. De nem csupán igy áll a dolog. Eu-sebius többet tesz. T a n u k a t említ s o k m á n y o k a t idéz.
A jelen czikk élén idézett szavai u t á n az egy-háztörténelem a t y j a igy nyilatkozik : „Ime, ezt m o n d j a a p o l ó g i á j á b a n , melyet szerző l a t i n u l irt, s m e l y később g ö r ö g n y e l v r e f o r d í t t a t o t t , T e r t u l l i á n ,
ki a r ó m a i t ö r v é n y t u d o m á n y ban igen j á r t a s volt s a latin egyház n a g y szellemeinek egyik legneveze-tesbike."
Özséb t e h á t T e r t u l l i á n t a n ú s á g á r a t á m a s z k o -dik. T e r t u l l i á n n á l c s a k u g y a n ezeket olvassuk : „ H a ezen ( r ó m a i ) t ö r v é n y e k eredetét érinteni a k a r j u k , bizonyos, h o g y létezett egy r é g i h a t á r o z a t , m e l y rendelé, hogy a császár u j apotheosist ne r e n d e l j e n el a s e n a t u s helyeslése nélkül. M. A e m i l i u s e r r ő l bizonyára t u d n a v a l a m i t A l b u r n u s n e v ü istenét il-letőleg mondani. Ezt megjegyezni ü g y ü n k védel-mére hasznos : n á l a t o k az istenség az "emberek ké-nye-kedvétől f ü g g . H a az I s t e n nem tetszik az em-bereknek, akkor nem lesz belőle isten. Az egyszerű halandók k e g y é t kell m e g n y e r n i e az Istennek. Ti-berius tehát, kinek u r a l k o d á s a a l a t t f o g l a l t t é r t a keresztény név a világon, h a l l v á n S y r i á b ó l , Palaes-tinában, hogy J é z u s meggyőző bizonyítékokat a d o t t istenségéről, ezen ü g y e t a senatus elé terjesztette, szavazata á l t a l t á m o g a t v á n azt. A senatus, m i n t -hogy a kezdeményezés nem tőle j ö t t , visszaveté az i n d í t v á n y t . H a n e m a császár m e g m a r a d t szándéká-nál, s b ü n t e t é s s e l f e n y e g e t t e a keresztények üldö-zőit."3) Özséb következő észrevétellel kiséri Tertul-lián e s z a v a i t : „Az isteni gondviselés s u g a l l t a Ti beriusnak e g o n d o l a t o t , a végből, hogy az evangé-lium, m e l y csak akkor kezdett t e r j e d n i , a k a d á l y nél-kül verhessen g y ö k e r e t m i n d e n f e l é . "4)
E u s e b i u s nemcsak idézi T e r t u l l i á n t a n ú s á g á t , hanem azt meg is erősíti. N a g y s z e l l e m ü férfiak szo-kása szerint, kevés szóban sokan m o n d v a , azon ha-t á s ha-t g y a k o r o l j a olvasóira, h o g y ezek kényha-telenek belátni, miszerint ö T e r t u l l i á n szavaira n a g y s ú l y t fektet. Mert hiszen T e r t u l l i á n előtt nem lehetett
is-3) Apol. cap. 5.
*) U . o.
2 2
m e r e t l e n az, a m i t ö a k ö z h a t a l o m m a l szemben fel-használt, és pedig a n n á l kevésbbé, m e r t ö á l t a l á n o s m ű v e l t s é g e mellett kiválóan j á r t a s volt a r ó m a i jog-ban s a b i r o d a l o m törvényeinek s egész életének ismeretében. É s hogy m e g m u t a s s a E u s e b i u s , hogy T i b e r i u s i n d i t v á n y a és t ü r e l m e s e l j á r á s a a keresz-t é n y s é g i r á n keresz-t előkeresz-tkeresz-te hikeresz-telesség s z e m p o n keresz-t j á b ó l egy cseppet sem kétséges v a g y g y a n ú s , megjegyzé, hogy T i b e r i u s e l j á r á s a találkozott az isteni gondviselés szándékaival.
Eusebius t ö r t é n e t i r á s a és T e r t u l l i á n t a n ú s á g a h a t a l m a s t á m a s z t b i r n a k sz. J u s z t i n , keresztény phi-losoph és v é r t a n ú , a p o l ó g i á j á b a n . A caesareai tör-ténetíró, m i n t l á t t u k , erősen hangsúlyozza P i l a t u s levelét Tiberiushoz, T e r t u l l i á n pedig a S y r i á b ó l j ö t t h i r e k r e hivatkozik, de a f o r r á s t nem jelöli meg.
Sz. J u s z t i n m e g m a g y a r á z z a T e r t u l l i á n t és igazat ad E u s e b i u s n a k . A n t o n i n u s Piushoz i r t a p o l ó g i á j á b a n igy i r : „ É s m i u t á n keresztre feszitették, r u h á j a fö-l ö t t sorsot húztak, és a hóhérok fefö-losztották azt magok közt. Meggyőződhetsz a r r ó l , hogy ez igy t ö r t é n t , a P i l a t u s á l t a l összeállított actákból."5) És kissé a l á b b : „Az is m e g volt jövendölve, hogy Krisztus, a mi I s t e n ü n k , m i n d e n f é l e betegséget meg fog g y ó g y í t a n i és hogy h o l t a k a t fog feltámasztani.
H a l l d a következő helyet : „Midőn eljövend, a béna szökelni fog m i n t a szarvas, s a n é m a nyelve ékes-szólóvá leszen ; a vakok l á t n i fognak, a bélpoklosok m e g t i s z t u l n a k , a holtak f e l t á m a d n a k és j á r n i fog-nak. (Isai. 35, 6.) Olvashatod a P i l a t u s a l a t t szer-kesztett A c t á k b a n , hogy e dolgokat c s a k u g y a n vég-hez v i t t e . "6)
J e g y e z z ü k meg jól : sz. J u s z t i n K r i s z t u s U r u n k h a l á l a u t á n száz évvel élt csak később, és R ó m á b a n is lakott, hogy a kereszténység ü g y é t a n n á l hatha-tósabban védelmezhesse. Többeket meg is t é r i t e t t ott s végre v é r t a n ú i h a l á l l a l m u l t ki. Sz. J u s z t i n nyilvános vitatkozásban volt a bölcsészekkel, k i v á l t Crescens-sel, a cynicussal, ki ugyancsak k ö n n y ű szerrel r á s ü t h e t t e volna J u s z t i n h o m l o k á r a a b u t a v a g y hazug és csaló bélyegét, ha a keresztény
philo-•5oph v a l a m i nem létező, v a g y koholt Pilatus-féle Actára hivatkozott volna, szóval, ha azon okmány, melyet ö P i l a t u s á l t a l v a g y a l a t t szerkesztett acták-nak nevez, hiteles k u t f o r r á s nem lett volna. Cre-scens ellenfelének a k á r csalódását, a k á r csalását bi-z o n y á r a nem m u l a s bi-z t o t t a volna el a köbi-zönség előtt leleplezni. És viszont, sz. J u s z t i n , vájjon merészelte
5) Apol. n. 35.
6) U . o. n. 48.
volna-e Crescenst kihivni, hogy vele a senatus előtt a keresztény vallás isteni jellege felett vitatkozzék, akkor, ha c s a k u g y a n ő koholta volna mind azt, a m i t ö P i l a t u s a c t á i n a k nevez ? És vájjon Crescens elszalasztotta volna-e a kedvező a l k a l m a t , hogy el-lenfelét megsemmisíthesse a n n a k bebizonyítása á l tal, h o g y J u s z t i n kohol és csal ? T e g y ü k m é g azt is hozzá, hogy sz. J u s z t i n a p o l o g i á j a egy igen m ü v e i t császárhoz s az egész r ó m a i senatushoz volt intézve, kik előtt koholt r ó m a i b i r o d a l m i a c t á k k a l szere pelni v a j m i veszedelmes merészség lett volna s a v a k m e r ő s é g v a g y eszeveszettség ne továbbja.
E u s e b i u s t ö r t é n e t i r a t a ekként meg van erő-sítve T e r t u l l i á n és sz. J u s z t i n t a n ú s k o d á s a á l t a l . De m é g ez nem m i n d e n . — A későbbi sz. a t y á k h o z z á j á r u l á s á b a n szintén n a g y súly fekszik. A r a n y -szájú sz. J á n o s a k o n s t a n t i n á p o l y i főegyház szószé-kéről igy b e s z é l t : „A b á l v á n y o k i m á d á s a a k k o r hozatott be a birodalomba, m i d ő n az embereknek meg nem é r d e m l e t t tiszteletet adtak. I g y t e t t e a r ó m a i senatus S á n d o r t 30 ik istenévé. Ezen gyű-lésnek valóban jogai közé t a r t o z o t t isteneket ne-vezni ki és őket a birodalom évkönyveibe följe-gyezni. Midőn Krisztus müveinek hire ment, az, ki akkor a zsidó nemzet élén állt, R ó m á b a k ü l d ö t t , hogy megkérdeztessék a senatus, vájjon tetszenék-e nekik K r i s z t u s t apotbeosisban részesíteni. Ezekvisz-s z a v e t e t t é k a z i n d í t v á n y t : alig lia belátták, hogy az ö h a t á r o z a t u k előtt a keresztre feszitett m á r meg-e n g meg-e d t meg-e m a g á n a k , hogy h a t a l m á t mmeg-egismmeg-ertmeg-essmeg-e s az egész világot tiszteletére r a g a d j a . I g y cselekedett az isteni gondviselés a senatus ellenére, hogy J é z u s Krisztus istenségének hite ne t á m a s z k o d j é k em-beri szavazatokra és hogy a mi Istenünket ne lehes-sen összezavarni a lehes-senatus által istenitett lények s o k a s á g á v a l . "7)
Csaknem egy időben élt aranysz. szent J á n o s s a l P a u l u s Orosius, ki leforditá E u s e b i u s idézett h e l y é t s bevette azt s a j á t t ö r t é n e t i r a t á b a . Ezen a f r i k a i á l d o z á r t a n ú s á g a a n n á l n a g y o b b s u l y l y a l nehezedik a latba, mivel t u d j u k , hogy ő sz. Ágoston t a n í t v á n y a v o l t , és t ö r t é n e t é t csak m i u t á n mestere j ó v á h a g y á s á t megengedte, bocsátá a n y i l v á n o s s á g elé. O r o s i u s n á l ezeket olvassuk : „ T i b e r i u s k o r m á n y á n á k számos éve a l a t t a közügyeket épen oly dicsőséggel m i n t mérséklettel vezette. Némely t a r t o m á n y i k o r m á n y -zók azt t a n á c s o l t á k neki, hogy emelje fel az a d ó k a t . Ö pedig azt felelte, hogy a j ó pásztor szokása csak m e g n y í r n i a j u h o k a t , és nem fölemészteni. Midőn
7) In Epist. II. Cor. Horn. 26. n. 4.
1 7 1
U r u n k J é z u s Krisztus szenvedett, m e g h a l t és tanít-v á n y a i t kiklildé az etanít-vangelium hirdetésére, P i l a t u s , a palaestinai t a r t o m á n y főnöke, j e l e n t é s t t e t t Tibe-r i u s n a k és a senatusnak K Tibe-r i s z t u s szenvedése és fel-t á m a d á s á r ó l , v a l a m i n fel-t a n a g y közönség szeme előfel-tfel-t részint általa, részint apostolai á l t a l az ő nevé-ben véghez v i t t csodákról, hozzátéve, hogy az ö istenségében való hit n a p r ó l n a p r a r e n d k í v ü l i hala-d á s t tesz. Tiberius a senatus elé t e r j e s z t é ez ü g y e t , felszólitván azt, hogy Krisztus Isten g y a n á n t ismer-tessék el. A senatus, rosz néven vévén, hogy nem tőle j ö t t a k e z d e m é n y e z é s , . . . . vonakodott Krisztust Isten g y a n á n t elismerni, söt h a t á r o z a t o t hozott a város keresztényeinek megsemmisítésére. Seján, Ti-b e r i u s praefectusa, m i n d e n erejéTi-ből ellenezte a ke-reszténység elfogadását. Mindazáltal Tiberius m a g a bocsátott ki edictumot, h a l á l l a l fenyegetvén, kik a keresztények ellen á r u l k o d n á n a k . "8)
P i l á t u s jelentésének h i r e E u r ó p a keresztény országaiban á l t a l á n o s a n e l t e r j e d t . I g y p é l d á u l a f r a n c z i a t ö r t é n e t í r á s a t y j a , t o u r s i sz. Gergelynél ezeket o l v a s t u k : „ M i u t á n s í r j á b ó l kikelt, U r u n k n e g y v e n n a p a l a t t m e g j e l e n t t a n í t v á n y a i n a k és jelen-létükben, felhőtől k ö r ü l v é v e fölemelkedett az égbe, hol A t y j a j o b b j á n ül dicsőségben. P i l a t u s elkül-dé viselt dolgainak leírását (gesta) Tiberius császár-hoz, hogy j e l e n t é s t tegyen e fejedelemnek K r i s z t u s erényei, szenvedése és f e l t á m a d á s á r ó l . Ezen jelen-tésnek p é l d á n y a i m é g n a p j a i n k b a n is fennléteznek.
Tiberius közié a dolgot a senatussal. Ez u t ó b b i visszaveté az üzenetet, m e g h a r a g u d v á n , hogy nem hozzá f o r d u l t a k először. Innen származtak a keresz-tények ellen t á m a s z t o t t tűz első szikrái.í í 9)
Meg kell jegyeznünk, hogy P i l a t u s actái név a l a t t r é g i idők óta koholt okmányok kerültek nap-fényre. P i l a t u s jelentésének eredeti szövege k o r á n elveszett v a g y megsemmisíttetett. A m i t e h á t t o u r s i sz. Gergely szeme előtt lebegett, az a p o c r y p h i r a t volt. Ilyet itélt el és helyezett az a p o c r y p h iratok so-r á b a m á so-r Gelasius, so-r ó m a i pápa.
Mi k o r á n t s e m a p o c r y p h i r a t o k é r t lelkesedünk, hanem m e g t ö r t é n t események v a l ó s á g á t védjük, és csak azt a k a r t u k bebizonyítani, m e n n y i r e tévednek azok, kik azt m e r t é k állítani, hogy a P i l a t u s és Ti-b e r i u s r ó l EuseTi-bius á l t a l emiitett dolgokat az egész ókor csak kötve hihetőknek t a r t o t t a vala.
— s —
9) Histor. V I I . 4.
o) Histor. Franc. I. 23.
Az iskolai takarékpénztár
as oekonomia, ethika és disciplina szempontjából.
(Folytatás.)
II. Az iskolai takarékpénztár az ethika szempontjából.
Az iskolai takarékpéntár nem czél, hanem eszköz ; arra-való, hogy mint cselekvő tényező folyjon be a közgazdá-szaira, mert valódi rendeltetése : a gyermekben kiképezni a takarékosság erényét ; a czél tehát nem a pénzgyüjtés, hanem az erkölcsi képzés. Miután tehát az iskolai t a k a r é k -pénztár erkölcsi czélttűz ki magának, vizsgálat alá v e h e t j ü k az ethika szempontjából ; hogy mint ethikai tényezőt méltathassuk, szólanunk kell a takarékosságról — és ezen e t h i -kai tény cselekvő alanyáról t. i. a gyermekről.
Mi a takarékosság?
A takarékosságot vagy az anyagszerzés, vagy az anyaghasználás szempontjából vizsgálhatjuk.
Az anyagszerzés szempontjából abban áll a takarékos-ság, hogy lehetőleg legkevesebb fáradsággal illetőleg költ-séggel lehetőleg legnagyobb anyagmennyiséget szerezzünk ; az egyik gazdasszony egy kilogramm fával annyi ételt főz meg, mint a másik hárommal.
Az anyaghasználás szempontjából abban áll a takaré-kosság, hogy legkevesebb anyagból legnagyobb hasznot huzzunk ; ez egyik szabó öt méter szövetből használhatóbb, Ízletesebb ruhát készít, mint a másik hatból.
A takarékosság concret eseteiben az anyagszerzés és anyaghasználás kiegészítőlég hatnak egymásra.
Az anyagszerzésben és az anyaghasználásban nyilat-kozó takarékosság részint fejlődött értelmet, részint edzett akaratot föltételez, mert értelem nélkül nem lehet senki takarékos az anyagszerzésben, edzett akarat hiányában pe-dig lehetetlen az anyaghasználás takarékossága ; az értelem fejlődése bizonyos időhöz és eszközökhöz levén kötve, nem lehet senkit értelmessé tenni ezen idő előtt, ezen eszközök nélkül ; épen igy vagyunk az akarat képzésével is azon megtoldással, hogy az akarat edzése a cselekvés folytonos-sága nélkül csonka épület.
A takarékosság tehát mint ethikai tényező — fejlődött értelmen és edzett akaraton nyugvó cselekvési készség, mely az anyagszerzés és anyaghasználás segélyével fentartja a bevétel és kiadás között az egyensúlyt.
A takarékosságnak integráns részei tehát : a munka, az értelem és az akarat ; ha valamely cselekvényben hiány-zik egyike ezen lényeges részeknek, azon cselekvény kö-zel állhat a takarékossághoz, de nem valódi takarékosság;
p. o. a gyermek kap tiz krajczárt ; ha ezt a pénzt nem költi el, még nem takarékos, mert nem történt sem anyagszer-zés, sem anyaghasználás ; ha a pénzt gyümölcsözőleg hasz-nálja fel p. o. hasznos t á r g y a t vesz rajta, már közelebb áll a takarékossághoz, mert az anyaghasználás által lehetőleg legnagyobb hasznot szerzett magának.
A takarékosság fogalmának fejtegetése után áttérünk a takarékosság alanyára t. i. az iskolás gyermekre.
Az iskolai takarékosság alanyában hiányzik a munka, értelem és akarat, tehát a takarékosság három tényezője.
H o g y az iskolai takarékosságban hiányzik a munka, 22*
annak csak örvendhet az emberbarát, mert a fejlődő test erőfogyasztást nem t ű r ; de épen az iskolai takarékpénztár alkalmul szolgálhat arra, hogy a gyermek idöelött munkába ölje életerejét. Az önérzet korán fölébred és büszkességgel párosulva tettre sarkalja a gyermeket ; ha munkához fog, mikor szervei még gyengék, ki gátolja meg oktalan cseleke-detében a gyermeket ? Többnyire szegény gyermekek azok, kik nem akarván a pénzgyüjtésben vagyonosabb társaik mögött maradni, munka által fognak néhány betevő krajczárt szerezni : szegény szülők még serkentik iparkodó gyerme-keiket azon reményben, hogy nemsokára megoszthatják velők a munka terhét. Sőt még szomorúbb következményei is lehetnek a dolognak ; fognak szülők akadni, kik dolgoz-t a dolgoz-t j á k gyermekeikedolgoz-t, de a hasznodolgoz-t maguk dolgoz-teszik zsebre ; fognak szülők akadni, kik ezen ü r ü g y alatt elfogják majd gyermekeiket az iskolától. Az iskolai takarékpénztár ilyes-mire nem serkent, ilyesmiért felelőssé nem tehető, de alkal-mat könnyen" szolgáltathat.
Nekünk érdekünkben áll arra törekedni, hogy külö-nösen a szegényebb gyermekek testi fejlődését ne mételyezze meg a gyenge erőket meghaladó munka.
Hiányzik az iskolai takarékosság alanyában az értelem is. A kisdedovoda és népiskola növendéke sokkal éretlenebb semhogy akár Aristoteles is képes volna vele megértetni : mi a pénz ! Az értelem empiricus uton fejlődik, a pénz pe-dig a concret tárgyaknak abstractuma : ami a szeszek kö-zött a spiritus rectificatissimus, az az értékek kökö-zött a pénz.
A krajczár, a forint látható, fogható, de a pénz az abstractio oly magaslatán lebeg, hová a 10—14 éves gyermek esze nem ér fel ; hogyan is érne fel, hiszen sok ember megőszül, mégsem t u d j a mi a pénz. A pénznek értékét, használhatósá-gát, a tárgyakhoz és a munkához való viszonyát ismernie kell annak, ki takarékosnak mondja magát ; a gyermek tehát nem etldkai cselekedetet visz véghez, midőn krajczárját átadja a takarékpénztárnak.
Nyilvánul-e akarat az iskolai takarékpénztár cselekvő alanyában ?
Az iskolai takarékpénztár föltétlen pártolói az aka-rat fejlesztésére helyezik a fősúlyt és épen abban l á t j á k ezen intézmény ethikai becsét, hogy általa a gyermek hajlandóvá lesz a 'takarékosságra.
Senki sem vonja kétségbe, hogy a szoktatás nagy sze-repet játszik a jellem fejlődésében ; rászoritjuk a gyerme-ket olyan cselekedetre is, melynek lényegét, horderejét stb.
még nem érti, és helyesen, mivel a szokás megtöri az értel-mes cselekvésnek ú t j á t , j á r t uton pedig könnyebb haladni.
Ezen tekintetben alkunak nincsen helye, nem lehet a gyer-mekre bizni : a k a r j a nem akarja-e ezt vagy azt tenni, mert a szoktatásnak ereje részint a cselekvés folytonosságában rejlik ; mihelyt alkunak van helye, mihelyt a cselékvés a gyermek tetszésétől f ü g g , a szoktatás elveszti életerejét.
Képes-e az iskolai takarékpénztár — illetőleg a tanitó ilyen szoktatásra ? Képes-e a gyermek akaratát folytonosan engedelmességre hajlitani? H a pedig a gyermek tetszésétől függ, beadni vagy elkölteni krajczárját, akkor az iskolai ta-karékpénztár nem fejleszti szoktatás által a gyermek akara-tát, legjobb esetben ártatlan játék a növendékeknek.
A dolognak ezen oldala roppant fontos, és a gyermek
boldogsága megérdemli, hogy ezt a körülményt ne vegyék fél vállról az iskolai takarékpénztár pártolói.
Ami a tudákos ember értelem tekintetében : azzá le-het a gyermek az iskolai takarékpénztár által takarékos-ság szempontjából; mert betett néhány krajczárt, takarékosnak hiszi magát — ha majd nem költ el egy-két forintot jó gazdá-nak fogja magát képzelni, pedig a takarékosság egészen más fán terem.
H a egyátalában szerelmes valaki az iskolai takarék-pénztárba, legyen neki akarata szerint, de kezelje ugy, hogy a pénz átadása ne függjön a gyermektől — és az engedel-messég folytonossága biztosítva legyen ; ez azonban csak ugy történhetik, ha a család közreműködik a tanítóval. Hogy a családnak ezen közreműködése hogyan történjék, az az illető tanítók gondja, de hogy a legjobb modalitások is hé-zagosak lesznek az engedelmesség ellenőrzésében, attól na-gyon lehet tartani.
És ez — mint érintve volt — Achilles sarka az iskolai takarékpénztárnak ; kilencz esetben tíz között nem h a j -landó a gyermek önkényt és kárpótlás nélkül megválni pén-zétől — és pedig minél kisebb, annál kevésbé, a népisko-lában és kisdedóvódában tehát legkevésbé. Ennek nagyon egyszerű oka van : mig oly kicsi a gyermek, hogy a pénz értékét épenséggel nem ismeri, a pénz csak mint tárgy ér-dekli ; megnézi, játszik vele, eldobja. Mihelyt azonban ta-pasztalás utján érteni kezdi a pénznek — mint csereeszköz-nek becsét, uralkodó érzékiségénél fogva ragaszkodik a pénzhez, mely eszközül szolgál ösztönének, vágyának ki-elégítésére. Az érzékiség annyira uralkodik a gyermeken, hogy csak a föltétlen tekintély h a j t h a t j a meg akaratossá-gát. Ilyen tekintélye pedig csak a családnak van, az iskolá-nak legfelebb a tanórák alatt ; ha megosztjuk a tekintélyt a család és iskola között, a gyermek könnyen átsiklik a pár-huzamos gátok között ; a tanitót rászedheti a gyermek, ha nem adja át a kapott pénzt — a szülőket nem kevésbé, mert eldobja vagy meghamisitja betéti ivét. Probatum est.
Evvel megválhatnánk az iskolai takarékpénztártól mint ethikai tényezőtől, ha el akarnók hallgatni, hogy a takarékosság erényének az iskolai takarékpénztárnál sokkal jobb iskolája a család.
Igazságtalan eljárás az iskolai takarékpénztárt a család becsületének rovására magasztalui ; suum cuique ! Az iskolai takarékpénztár kedveért nem szabad a család jóhirnevét gázolni. H a vannak kötelességeiket elmulasztó családok, a magyar családok óriás többsége nem vádolható ezen erkölcstelensséggel. Családjaink legnagyobb része földmivelő, tehát azon része a népnek, melyszivósan ragasz-kodik a hagyományhoz ; a takarékosság pedig mint ker.
erény hagyományos öröksége volt a magyar családnak a legújabb korik ; hogy ezen hagyományos erény itt ott ellan-kadt, annak oly erkölcsi és társadalmi okai vannak, melye-ket az iskolai pénztár soha megszüntetni nem fog, mert a helyett, hogy támogatná a családi szentély falait, alkalom a családi kötelékek lázitására. A családok egy része ha szakitott a takarékosság hagyományával, ezt a bajt ma-gában a családban kell orvosolni, nem kivüle és nélküle ; erkölcsi és társadalmi eszközökről kell tehát gondos-kodni, hogy a család térjen vissza a takarékosság
hagyó-1 7 3 Hiányához ; az iskolai takarékpénztár határozottan nem alkalmas erkölcsi eszköz erre ; lehetnek eredményei fé-uyesek, de elterjedése nem kívánatos, mert a családi-asság feloszlására vezet. H o g y a káromkodó apa magába száll imádkozó gyermekének szemlélése által, ezt meg-engedjük, mert az imában természetfölötti tényező műkö-dik — a tékozló apa kineveti takarékos gyermekét és el-veri összegyűjtött filléreit — de takarékossá nem lesz ; az ellenkezőt puszta állításra nem hiszszük el.
A takarékosság erényének iskolája tehát a család ; az iskola mint egyébben, ebben is tartozik a családot segiteni.
A családok legnagyobb része meg is felel ezen köte-lességének és pedig a leghelyesebb módon.
Mig a gyermek értelmetlen, nem engedi neki a család, hogy pénz legyen a kezében. Régi jó közmondások ; gyer-mek kezébe nem való pénz — a gyergyer-meknek kés a pénz. H a ád a gyermeknek pénzt, határozott czélra adja és szigorúan ellenőrzi, hogy a gyermek tiszteletben tartsa a szülői aka-r a t o t t ; ha mástól kap a gyeaka-rmek pénzt, a szülők intézked-nek, mi történjék ezen pénzzel : vagy elteszi a gyermek szá-mára inkább mint emléket — sem mint pénzt, vagy pedig meghatározott czélra fordíttatják a gyermek által. IIa gyer-mek már értelmesebb, a szülők megismertetik a pénz érté-kével és felhasználásának módjaival ; van valami gyönyör-ködtető abban a gondosságban és értelmességben, melylyel a jó apa fiát, a gondos anya leányát bánni t a n i t j a a pénzzel.
A férfiasodó fiu és a hajadon jó családban már a szülők tár-sai a pénz kezelésében, sőt a szülők ezt a terhet értelmes és megbízható gyermekeik vállaira r a k j á k : öröm és gyönyö-rűség ez mindkét félre — a szülők büszkék, hogy ilyen fiuk, leányuk van, a gyermekek pedig megtisztelve érzik magokat.
Ez nem ábrándozás — van ilyen család falun, város-ban ; ha megfogyott a számuk, mindent el kell követnünk, hogy a családok mind ilyenek legyenek.
A családi takarékosságnak még azon előnye van, hogy ment azon erkölcsi hibáktól, melyeknek az iskolai takarék-pénztár igen könnyen alkalmul szolgálhat.
Ezen erkölcsi hibákra mások is figyelmeztették az iskolai takarékpénztár védőit, de a felelet csak negatio volt, holott a tagadás nem czáfolás.
Ilyen erkölcsi hibák : az irigység, gőg, kapzsiság.
Az irigységről azt tanitja a tapasztalati lélektan, hogy már a gyermeknél nagy mértékben található — a férfiúban gyengül — az ősz hajakkal ismét gyarapodik. H a valami, a pénz irigységet kelt, mert a pénz „különös folyadék" mint a v é r ; a szebb ruhát, jóbb ételt megbocsátja a szegény a gazdagnak, a pénzt soha ; ezt lehet tagadni, de a dolog igy van.
A gyermeket ártatlannak szeretjük képzelni, holott az ifjú sziv lármás t a n y á j a a szenvedélyeknek ; a gőg nagy szerepet játszik már a kÍ3 gyermeknél : ruhájára, szépségére, eszére büszke, sőt még avval is kérkedik, mi nem az övé
— apja házával, nagynénje fogatával, keresztapja négy ökrével. H a pénzbetéte által tulajdonos lett, ez növelni fogja büszkeségét; — ha szavakban nem adhat gőgjének kifejezést képmutatóvá válik.
Mit mondjunk a kapzsiságról ? A birvágy élénkebb a gyermekben — mint az iíjuban ; oly ellenállhatlan ezen
szenvedély, hogy lopásra ragadja a gyermeket. Nevelői pályámon többször történt, hogy serdülő ifjak idegen va-gyonra tették kezöket, azért ma közbecsülésben álló férfiak ; de ily kisértetbe nem szabad vinni senkit. Különösen a pénz bir igéző erővel a gyermekre, szemeiből kiolvasható az
„Auri sacra fames" szenvedélye. Lángoló képzelme a lehe-tetlenség országába ragadja a gyermeket, a kamatozás és ezáltal a gazdagodás lidércze lebeg lelke előtt éjjel, nappal.
Nagyon félhetni tehát, hogy a pénzgyűjtés kapzsiság-gá fajul.
Ezen aggodalmak nem légből kapott rémképek; avval a czáfolattal nem érhetjük be, hogy a tanitó ébersége, ügy-szeretete stb. megakadályozhatja ezen bajokat. H a valaki tűzzei játszik a háztetőn, mert hiszen arra valók a tűzoltók, hogy eloltsák a kigyuladt házat, ezen ember valamely rán-dulásban szenved, és mint ilyennel bánnak vele; alkalmat nyújtani az irigység, gőg és kapzsiság élesztésére, mert hissen ott van a tanitó, hogy elfojtsa ezen ssenvedélyéket : qualificál-hatlan észjárás !
Másként állna a dolog, ha iskolai takarékpénztár nélkül csakugyan lehetetlen volna a gyermeket a takaré-kosság erényére vezetni ; de ez nem áll, mert eddig is voltak, ma is vannak takarékos emberek, családok ; annál kevésbé áll, mivel •— mint láttuk — a takarékosság erénye csak a családban fejlődik ; nem áll végül azért sem, mivel a taka-rékosság példájának fölülről kell lefelé h a t n i a ; legyen ta-karékos az állam, legyen tata-karékos az élet, a család : így lesz takarékos a serdülő nemzedék.
* *
Mit ér tehát az iskolai takarékpénztár ethikai szem-pontból? Képes-e a gyermekben a takarékosság erényét kiképezni ? Van-e ezen takarékosságban elégséges ellenőrzés és folytonosság ? Beavatja-e a gyermeket a pénz
Mit ér tehát az iskolai takarékpénztár ethikai szem-pontból? Képes-e a gyermekben a takarékosság erényét kiképezni ? Van-e ezen takarékosságban elégséges ellenőrzés és folytonosság ? Beavatja-e a gyermeket a pénz