RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
MDCCCLXX1X.
M Á N O l ^ I K F É L É T .
KIADÓ-TULAJDONOS S FELELŐS SZERKESZTŐ
B R E Z N A Y B É L A ,
^ S Z T E R G O M - j ^ Ő M E G Y K I y ^ L D O Z Á R , ^ í l T T U D O R , K . M . T U D . j i G Y E T E M I j ^ Y . R . J A N Á R .
BIJD APEST, 1879.
NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, MUZEUM-KÖRUT 10. SZ.
TARTALOMJEGYZÉK
a „Religio" 1879. II. félévi folyamához.
Önálló czikkek, szózatok és értekezések.
Havi Szemle 1, 2, 10, 11, 19, 20, 27, 28, 37, 38, 45.
A plébánia-hivatalokról 1, 2, 3, 4, 5, 7, 8, 9 Szent-István-Társulat 1, 31, 44. 49.
A trienti közzsinat tekintélye Magyarországban 3, 4, 5, 6.
A megszentelő malaszt lényegéről 3.
E g y kissé több világosság a pápai legfőbb tekintélyről a vatikáni zsinaton hozott határozatok okaira nézve 4, 5, 6.
A lelkipásztorság köréből 7, 18, 29.
A katholikus sajtó 7, 8, 9.
A tudomány szabadsága 8, 9.
A róm. s egyetemes hitvizsgáló congregatio két határo- zata 10, 11.
A nagyszombati érseki convictus programmja 10.
A sz. Officium vagyis a róm. s egyetemes hitvizsgáló sz.
congregatio hit- és erkölcsre vonatkozó határozatainak természete és kötelező ereje 11, 12.
Az egyházi javakról 12, 13, 14, 15.
Az ó-szövetségi kánon 12, 13, 14, 19.
A szent atya levele a bölcsészet restauratiójáról 15, 16, 17.
Szent-István-napi beszéd 16, 17, 18.
A lelkigyakorlatokról 20.
Pontius Pilatus jelentése Jézusról Tiberius római császár- hoz 21, 22.
Az iskolai takarékpénztár az oekonomia, ethika és disciplina szempontjából 21, 22, 23, 24.
A kereszténység ősi zenéje az apostoloktól N. Konstanti- nig 23, 24.
H á n y egyetemet alapitott a sötétnek nevezett középkor ? 24, 29 "
Emlékirat a philosophiai tanulmányok emeléséről a papne- velő intézetekben 25, 26, 27, 28.
A lelkipásztor kötelességéről beteg hiveinél halál óráján se- gitségül lenni 25, 26.
Valami a népmissiókról 30.
Néhány szó az egyleti életről 30.
A theologia szerepe a társadalomban 31.
A vasárnap megszentelésének nagyfontossága socialis szem- pontból 32, 33.
Az eretnek keresztelés feletti vita 32.
A betegek gondozásáról 33.
A szent atya levele az aquinói sz. Tamás védnöksége alatt alapítandó tudós akadémiákról s műveinek u j kiadásá- ról 34.
A szónoki dialectikáról 34, 35.
Bossuet levele sz. Ágoston művei olvasásának rendjéről 34.
Szent-László-Társulat 34, 39, 48.
A lillei sz. Pál-egylet 35, 36.
A számok mythologiai, bibliai és symbolikus jelentményei- ről 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 45, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53.
Katholicismus és hazaszeretet, dr Schlauch Lőrincz püspök elnöki beszéde 39.
Az utolsó itélet indokolt volta 40, 41.
Mgr Freppel dicsbeszéde La Moricière tábornok fölött 41, 4 2 , 4 3 , 4 4 . .
Főpásztori beszéd, melylyel dr Fogarasy Mihály püspök az erdélyi r. k. statusgyülést megnyitotta 43.
A Sacré-Coeur nő-szerzetéről 44,
Plausus Parthenii. Az Immaculata negyedszázados jubilaeu- tnára 46.
Magyarország ősi tisztelete szűz Mária iránt 48.
A népszerűről az egyházi szónoklatban 47.
Illetékes szó a bölcsészeti tanulmányok emelésének szüksé- ges voltáról 47.
Az emberi társadalom isteni alaptörvénye 48, 49.
A szeplőtelen fogantatás és a pápai tévmentesség definitió- jának összefüggése 48, 49, 50, 52, 53.
Egyetértésben van-e a belga püspöki kar az iskola-kérdés- ben az ap. sz. szék elveivel és utasításaival 50, 51, 52.
Karácson napja Európa állami életében 51.
Krisztus istensége és a magyar protestantismus 52.
Az egyház és az emberiség békéje. Karczolatok az év vé- gén 53.
Egyházi okmánytár.
Indexbe tett könyvek 14.
A Deharbe-féle esztergomi káté ügyében felirat 14.
De festis S. Joachim et S. Annae 18.
Az oltáriszentség kiszolgáltatásánál használni szokott stóla színéről (SS. Rit. Congr.) 29.
A Confiteornak karban recitáláaát illetőleg (ugyanaz) 29.
Az Immaculata jubilaeuma alkalmából teljes búcsú 30.
A duplex napokon mondható Requiemekről 30.
A szerzetesek templomában szolgáltatható Requiemekről 30.
a) Az elhunyt főpásztorért való exequiákról. b) Mikor kell kezdeni az u j püspök nevét a Canonban fölemlíteni? 31.
A szerzetesi templomok s a püspöki hatóság 31.
Pápai határozat az élő-rózsafüzér-társulat szervezetéről 35.
A papság zöldcsütörtöki áldozásáról 36, 37.
X I I I . Leo pápa ő szentsége a „L. sz. A." ima-egvletről 42.
Decretum de F . Immac. Concept, sub ritu dupl. I . cl. ce- lebrando 50.
E g y h á z i t u d ó s i t á s o k .
1) Magyarország.
tiudnpest. A rendőri codex és a vegyes házasságok, 1 / — A házasság és a protestantismus, 2. — E g y kis parallelis- mus, 3. — Az osztrák választások és a mi liberális lap- jaink, 4. — A kulturharcz áldozatai. 5. — A franczia ka- mara szavazata, 6. — A gymnasiumi tanítás u j terve, 7.
Bismarck vallomása, 8. — A reactio, 9. — Szabadkőmű- ves taktika, 10. — E g y hang a szomszédból, 11. — Az u j tanterv és a .Pesti Napló'. 12. — A ,Pesti Napló' canos- sai fájdalmai, 13. — F e r r y törvényjavaslata és a ,Poster Lloyd', 14. — Az állami felügyelet az iskolákban, 15. — Az ál-conservativismus, 16. — Protestáns türelem, 17.
Hazánk és a liberalismus, 18. — A magyar nemzet és a
pápaság, 19. — Mit beszélnek Debreczenben ? 20. — P r o - 'testans tollharcz a katholicismus ellen, 21. — Ezüst ju- bilaeum, 21. — Bevégzett tények, 22. — Zsidó monstre- petitió, 23. — Országgyülés-e vagy egyházi zsinat? 24.
— A türelmesség minta példánya, 25. — E g v igazságta- lan szemrehányás, 26. — Bismarck bécsi látogatása^ 27
A pápa és a jezsuiták, 28. — A második ülésszak kez- detén, 29. — Az egyház és állam elválasztása. 30. \ tengeri kigyó, 31 — Liberális lamentatio, 32. — Lihe-
ralis orgiák, 33. — Irhon és Angolországban, 34. — V á - lasz a ,Prot. Hetilap'-nak, 35. — A főváros művelődési csarnokai, 36. — A porosz trónbeszéd, 37. — A Szent- László-Társulat X I V . rendes közgyűlése, 38. — H u m a - nismus és barbarismus, 38. — A franczia radicalismus,39.
— Az állami tekintély sülyedése, 40. — L e a szerzete- sekkel ! 41. — A .Hon' nyilt vallomása, 42. — Katholi- kusok és szabadkőművesek, 43. — Liberális pápaság, 44.
— A védelmi törvény és a papság, 45. — Az országos réf. gymnasiumi enquête, 4G. — Katholikus kérdések és a liberális sajtó, 47. — Az Immaculata jubilaeuma a bu- dapesti közp. papneveldében, 47. — Kétféle mérték, 48.
— Báró Pongrácz Emil nyilatkozata, 49. — A protestáns szellem győzelme, 50. — A ,Pesti Napló' három czikke, 51. — Áttérés a zsidó vallásra, 52. — Liberális egyház- történeti tudomány, 53.
Esztergom. O eminentiája Martin Konrád elhunyt pa- derborni püspökről, 12. — O eminentiájának születés- napi ünnepélye, 17.
A győri egyházmegyéből. Templomok felszentelésé- ről, 32 — Egynek esete soknak története, 38.
Győr. Valami a karácsonestről, 53.
Gyulafehérvár. Az erdélyi megye főpásztora, dr F o g a - rasy Mihály ő nmgának 80. születésnapja, 28. — Papi gyűlés, 43.
Je kelfalva. Ősrégi templomunkról, 45, 46.
Kazár. Kérelem a keresztény szivekhez, 4.
LtOvasberény. Igaz viszhang a ,Religió'-ban megjelent
„Tartsunk népmissiókat" czimü czikkre, 41.
Messzevidék. Viszhang „A lelki g y a k o r l a t o k é r ó l irt czikkre. 22
Nógrádból. E g y kis meglepetés b. Pongrácz Emilnek, 52.
Nógrádmegye Szerzetes-fogadalmi jubilaeum, 40.
Pannonhalma. Iskola-megnyitás, 30. — Szeretet-ünnep.
Templomszentelés. Megtérés, 41.
Rozsnyó. Necrolog. Petrovics József kan. j 1.
Szalmái'. A szatmári egyházmegye főpásztorának apostoli körútja, 24, 25, 26, 27, 28. — Főpásztori rendelet a ma- gyar nyelv kötelező tanításáról a nem magyarajku nép- oktatási tanintézetekben, 51. — Főpásztori szózat az is- métlőiskolai oktatás megtartása iránt kibocsátott rende letek és utasítások végrehajtása ügyében, 53.
Szepe»hely. Főpásztori szózat az egyházmegyei róm. k.
férfi tanitó-képezde segély-egylete ügyében, 19. — F ő - pásztori rendelet a magyar nyelvről, 31.
Ungvár. Az 1879. év jun. hó 27-én tartott szentszéki ülés jegyzőkönyvi kivonata, 6.
fy eszprém. Főpásztori szózat gr Zichv Dom. püspök ha- láláról, 40.
Vihnye. Beszámolás és hálás köszönet, 4.
Xágráb. Kis seminarium alapítása, 26.
Xnyóváralja. Rózsafüzér társulatunk életéből, 33. — A szeplőtelen fogantatás jubilaeumáról, 48.
2) Külföld.
Aachen. A németországi katholikusok X X V I . nagygyű- lése, 24, 25.
Angers. Az egvház társadalmi pacificatorius hivatásá- ról, 23.
Angolország. Manning bibornok az iskola-kérdésről. Az angol kath. kereskedők egyleti közgyűlése, 26.
Bécs. Harcz az iskoláért, 3. — Conservativ politika liberá- lis ministerrel, 7.
Belgium. A püspöki kar harmadik főp. körlevele a neve- lés és tauitás vallásos jellegének védelmére, 4, 5, 6. — A katholikusok tevékenysége a liberálisok zavara, 8. — A liégei püspök és polgármester levélváltása, 15. — E g y kapuczinus levele, 22. — Mi történt ? 43, 44. — Mgr Du- mont tournayi püspök ügyében, 47.
Berlin. Követeléseink a modern zsidóság iránt, 30, 31, 32, 33. — A helyzet, 51.
Bern. Nemzetközi congressus a vasárnap megtartása ügyé- ben, 28.
Brazília. Szomorú hitéleti állapotok, 8.
fíukaresl. A kath. egyház reményei Romániában, 2. — A kath. tanügyről, 39.
Bukovina. A( kath. csángó magyarok hitélete köréből, 37.
Bruxelles. Érdekes részletek X I I I . Leo pápa mint brüs- seli nuntius életéből, 2.
Brüssel. Az u j közoktatásügyi törvény által okozott izga- tottság, 18. — A királyi családról vallási tekintetben. 46.
Egyesüli- Államok. Szomorú és örvendetes hirek, 7.
fJrmlandi megye. Hosius bibornok emlékének három- százados jubilaeuma. 12, 13.
Freiburg (Svajcz.) A bázeli nagy lövész-ünnepély, 11.
Francziaország. X I I I . Leo és a munkás kérdés, 13. — Az angersi püspök beszéde a nemzet erkölcsi egységéről, 14. — Az angersi congressusról, 29. — Lepère bel- és vallásügyi minister kulturharczos körirata, 46. — Mgr Freppel nyilt levele Ferry közokt. ministerhez, 52.
Genf. E g y kis visszapillantas, 14. -— A vallasi ügyek J u - rában, 20.
Jeruzsálem, A mi századok óta nem történt, 10.
Konstantinápoly. Az örmény katholikusok ügye, 22.
Kopenhagen. A kath. egyház Dániában, 35.
Krakó. A hitélet köréből, 16.
ÍjU Salelte. Templomszentelés és a bold. Szűz szobrának megkoronázása, 18.
London. Az ir kath. egyetem kérdése, 7. — A katholi- cismus jövője. A mértékletességi egyletek nagy mee- tingje, 20.
Eyon. A hitterjesztő-társulat bevételei 1878-ban, 5.
Modena. A pápa és az olaszországi V. kath. congressus, 36. — Az olasz katholikusok V. congressusáról, 36, 37,38.
München. Döllinger a keleti kérdésről, 32.
Németország. Az eichstädti püspök rendkivüli bérma- utja, 15. •— A conservativ pártok választási programm- járól, 21. — A választások utáni helyzetről, 32. — A münsteri és paderborni papság válasza, 37. — ,Kuno F i - scher1 a kereszténységről, 40. — A kulturharcz genesise és exodusa, 48.
Oroszország. Az orosz nihilismus tervei, 49.
Fnris, A svajczi ,nemzeti püspök' francziaföldi Odysseája, 9. — Az Immaculata jubilaeuma, 40. — Guibert bibor- nok a szegényekről, 51.
Foroszország. A kulturharcz és a püspöki kar, 34.
Róma. Theologiai vitatkozás, 2. — A Propaganda sz. con- gregatiója s a chinai s indiai éhség, 5. — Vilmos császár levele. Beatificatio, 7. — A Vatikánt kiszomjaztatni akar- ják, 9. — A septemberi consistoriumról, 10. — Még egy szer a nuntiaturákban történendő változásokról, 11. — A nuntiaturákban történendő változás, 45, 15.— Sz. Joachim ünnepe, 18. — Az olasz. kath. politikai párt. A sz. atya beszéde a Collegium germanico-hungaricum tagjaihoz, 20
— Campello gróf levele, 25. — A Vatikán mellől, 29. — U j kath. nagy lap. Hamis hirek, 34. — A szent atyáról, 35. — A Jézus-társasága rendfőnökének hódolata, 39. — Nina bibornok levele Parocchi bibornokhoz, 44. — U j a b b vonások X I I I . Leo pápaságának jellemzéséhez. Apró hi- rek, 49. — A szent atya beszéde az olasz zarándokokhoz a szeplőtelen fogantatás ünnepén, 50. — Nagy fontosságú reformról, 50. — A forradalmi kormány zaklatásai, 51.
Spanyolország. A madridi kath. publicisták szózata a spanyol nemzethez az Immaculata jubilaeumának fényes megünneplése végett, 42.
Svajcz. A berni kath. zsinat, 2. — Még egyszer a berni katholikus ,zsinatról', 3. — Az egyházpolitikai kérdés-
vetség nemzetközi gyűléséről, 27.
Svédorgzág. A kulturharcz Svédhonban, 1.
I r o d a l o m .
F. X. Kraus, Über Begriff, Umfang, Gesch. der ehr. Ar- chaeologie 1.
Méry Etel, Pázmándi Horvát Endre élet- és jellemrajza 2.
Hettinger Fr., Lehrbuch der Fundalmental-Theologie oder Apologetik 3.
Simar Theoph., Lehrbuch der Dogmatik 3.
Wappmannsberger L., Leben u. Wirken des Papstes I X . 4.
Garay Al, Hazafias egyházi szónoklatok 5.
Csősz J. A kegyes tanitó-rendiek Nyitrán 6, 7, 8.
Brischar S. J., Adam Contzen S. J., ein Ireniker und Na- tional-Oekonom des 17. Jahrhunderts 9.
liodriqo, Orti y Lara es Gums műveik a spanyol inquisitió- ról, 10.
Abbé Moigno, Les splendeurs de la foi, 11, 12.
de Badts, L'empoisonnement social, 13, 14, 15.
Martin Konrád, Zeitbilder oder Erinnerungen, 16, 17.
Butten, Cours élémentaire d'Apologétique chrétienne, 18, 19.
Netnec Val. dr, P a p s t Alex. Vi. Eine Rechtfertigung, 20.
St. Benedikts-Stimmen. 21.
Tóth Mike J. t., Fő-veszedelmünk, 22.
Maszlaghy F., Kisebb Útirajzok, 23.
JSogáll K. püspök, Emlékkönyv pázmándi Horvát Endre születése százados évfordulati ünnepélyének emlékére, 24.
Az aegyptologiai és assyrologiai katholikus irodalom Francziaországban, 26, 27, 28.
Majer István, István bácsi Naptára, 1880. X X V - d i k évfo- lyam, 30.
Pályázati értesítés, 31.
Schmid Jos., Grundlinien der Patrologie, 33.
Farkas Seraph,in, Scriptores ordin. minor. S. P. Francisco Provinciáé Hungáriáé reformatae nunc s. Mariae, 34.
Stöckl, Das Christenthum und die groszen Fragen der Ge- genwart, 34.
Fraknói F., A szekszárdi apátság története, 35.
Stöckl bölcsészeti tankönyvének magyarítása ügyében, 37.
Az apostoli szent atyák műveinek legújabb kiadásáról, 38.
Sántha M., Harmincz év után. Egyházi és hazafiúi költe- mények, 39.
Gams Bon., Kirchengesch. Spaniens, 40, 44.
Bolanden K. A Bertalan-éj. Ford. 41.
Stepischnegg hezgpüspök, Papst Pius I X . und seine Zeit, 43.
Bogisich M., A ker. egyház ősi zenéje, 45.
Ricards, Die kath. K i r c h e i n Süd-Afrika und die Kaffern, 45.
Zádori J., Szűz Mária szeplőtelen szivének tisztelete, 46.
Stöhr A. dr, A felső magyarországi muzeum-egylet harma- dik évkönyve, 47, 28.
Kazaly J., Az egyetemes egyháztörténelem kézikönyve, 46.
(S J., Immaculata-dalfüzér, 46.
Vincze Al., Vasárnapi egyházi beszédek, 50.
Kraus F. X., ilealencyclopaedie der christl. Altherthü- mer, 51.
Sachse J.J., Geschichte und Theorie der Erziehungstrafe, 52.
Fèvre, Histoire apologétique de la Papauté, 53.
-îs^e
P" \s
^ M e g j e l e n i k e lap h e t e n - v kint kétszer : szerdán es szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s p o s t a - ;
küldéssel 5 f r t . Szerkesztői lakás: Buda- ; pest, VIII., Stáczió-utcza ; 40., hova a lap szellemi ; r é s z é t illető minden kül- • , demény czimzendő.
íFE^-
*
R E L I G I O .
KATH. E G Y H Á Z I S IRODALMI FOLYÓIRAT.
HAltMINCZNYOLCZADIK ÉVFOLYAM.
^
C'Előfizethetni minden kir.*?
p o s t a h i v a t a l n á l ; ; B u d a p e s t e n a szerkesztő- ;
nél, és Kocsi Sándor
! nyomdai i r o d á j á b a n , m u - 1 zeum-körut 10. sz. a l a t t , :
; hova a n e t a l á n i réclama- ;
; tiókis, b é r m e n t e s n y i t o t t • levélben, intézendök. i
nSS"^
I
Budapesten, július 2. II. Félév, 1879.
T A R T A L O M : H a v i szemle. — A plébánia-hivatalokról. — A Szent-István-Társulat junius 23-án tartott vál. ülése. — Egy- házi tudósitások : Budapest. A rendőri codex és a vegyes házasságok. Rozsnyó. Necrolog. Svédország. A culturharcz. —
Irodalom : A keresztény archaeologia fogalma, terjedelme és történelméről. — Vegyesek.
Havi szemle.
Május hava Mária hava, ki az emberiség haj- nala. J u n i u s - h a v a J é z u s szive hava, ki az emberi- ség n a p j a . Ego sum l u x m u n d i . A h a j n a l eliizi az éjt. A n a p teljes világosságot derít reánk.
A lefolyt hó a l a t t nem egy f é n y s u g á r v i l l a n t . k i e n a p b ó l az emberi bölcseség t a p o g a t ó z á s á n a k
s ^ t é t tömkelegébe s a politikai s t á r s a d a l m i dula- kodások p o r h o i n á l y b a b u r k o l t küzdtetére, bevilá- g í t v a a l á t h a t á r t éjszaktól délig, kelettől n y u g a t i g egész n a g y s á g á b a n .
Isten g o n d o l a t a i felfoghatlanok, az ő u t a i ki- k u t a t h a t l a n o k . Sötétből lövel ki világosságot, sem- miségből a l a k í t j a ki gondviselésének epochalis al- k o t á s a i t és intézményeit. Midőn legbiztosabban vél s z á m i t h a t n i az ember, akkor bizonyitja be neki Is- ten, hogy h i á b a n számit, hacsak Istenre nem számit.
I s t e n az embei't sötét t u d a t l a n s á g á n a k teljes tuda- t á r a való hozása á l t a l o k t a t j a bölcseségre, emeli a bölcseség kezdetére, az ,Ur félelmé'-re.
Mily büszke számítással emelt Francziaország- b a n egy h a t a l m a s , n é h á n y év előtt még a v i l á g u r a - lom gyeplőit intéző p á r t ó h a j a i s reményei számára f e l l e g v á r a k a t egy h a l a n d ó ember hajszálon f ü g g ő léte f ö l é ! S reményeiknek teljesülésében nemcsak biztosak voltak, hanem azoknak teljesülését már nem sokára v á r t á k is ! De a h a j s z á l elszakadt, egy h a l a n d ó ember m e g h a l t , és a bölcsek bölcsesége egy- szerre azon vette m a g á t észre, hogy b i z o n y t a l a n r a biztosan száinitott, s n a g y j ö v ő t é p i t e t t m a g á n a k azon ember jövője fölé, kinek se m ú l t j a , se jelene, se jövőjéből egy p i l l a n a t sem volt sem az ő v é s e m e p á r t é , hanem Istené. C'est l'annéantissement qui an- n u l e et qui annéantit.1) „ A halál akkor veszi el tő-
l ü n k , m i d ő n jogunk volt remélni, h o g y F r a n c z i a o r - szág nem sokára vissza f o g j a őt h i v n i - ,2) igy szólt e p á r t a nők és a n y á k egyik legszerencsétlenebbiké- hez j u n i u s 21-én intézett f e l i r a t á b a n .
J u n i u s 1-én h a l t meg a B o n a p a r t é k nevének örököse, ki m a g á t IV. Napoleonnak nevezte, A f r i k a f o r r ó ege a l a t t , közel sz. Ilona szigetéhez, ezzel csak- nem egy szélességi fok a l a t t , bozótok közt, b a r b á - rok kezében, angol kiséret mellett, h a z á j á b ó l szám- kivetve. Mennyi hasonlat és k ü l ö n b s é g közte s a napoleonidák nevének m e g a l a p i t ó j a közt ! Midőn gyászos halála u t á n n é h á n y n a p p a l holt testét meg- t a l á l t á k , szemei n y i t v a v a l á n a k , — m i n t h a végső p i l l a n t á s á t a sz. ilonai sziklára szegezte volna, hol szerencséje és szerencsétlenségének előkészitője fe- jezte be t r a g i k u s életét, s m i n t h a jelenteni a k a r t a volna : ime, én is i t t v a g y o k ! C s a l á d j a vétkeitől m é g menten, m a j d n e m á r t a t l a n u l h a l t meg, épen p ü n k ö s d napján, Napoleon Lajos herczeg, — s lia neve nem is tölt be a v i l á g t ö r t é n e l e m b e n csak egy rövid kis sort, rövidke történetéhez l e g a l á b b kevés, v a g y semmi gáncs nem fér. H a l á l a derék katona és j ó keresztény h a l á l a volt. H a l l o t t u k n é h á n y év előtt,
hogy belekeveredett a v i l á g f o r r a d a l m á r o k szabad- kőműves t á r s a s á g á b a . Utolsó e u r ó p a i tette elfeled- teti e bellépést. Godard abbé, chislehursti lelkész, u t r a k e l t e előtt figyelmeztette öt a keresztény kath.
hivő kötelességére.3) De e figyelmeztetés fölösleges volt, m i n t következő, emlékezetes, sajátkezű sorai bizonyítják, melyekkel a gondos l e l k i a t y a levelére
l) Le Pays, jun. 21.
2) „ L a mort nous l'enlève au moment où nous avions le droit d'espérer que la France le rappellerai bientôt."
Adresse à S. M. l'Imperatrice, v. La Défense, 22. j u i n .
3) „ A v a n t son départ, je lui écrivis une lettre, lui rap- pelant, que c'était l'époque à laquelle tous les vrais catholi- ques s'approchent de la sainte table et remplissent leur de- voirsf religieux." La Défense, jun. 25.
1
leért, melyet szíves volt nekem irni. Bizonysága ez azon ragaszkodásnak, melylyel i r á n t a m viseltetik.
Meg vagyok győződve, ön nem hiszi, hogy elutazá- som rohamossága s a részletek i r á n t i gondoskodás elfeledtették velem keresztény kötelességeimet. Meg fogok j e l e n n i h o l n a p 7 és V2 órakor, hogy u t o l j á r a megáldozzam a chislelmrsti k á p o l n á b a n , hol elte- m e t t e t n i kivánok, ha meghalok. Szerető j ó a k a r ó j a Napoleon.'-4) „Es, f o l y t a t j a abbé Godard rövid em- lékbeszédében, melyet a g y á s z h í r h a l l a t á r a sz. Ala- jos n a p j á n a chislehursti k á p o l n á b a n t a r t o t t , — kö-
vetkező n a p eljött és teljesité v a l l á s i kötelességeit.
L e t é r d e l t a t y j a s í r j á r a és megcsókolá azt, e l h a g y t a a templomot s elment az állomásra, — u t o l j á r a ! . . . De ime nemsokára visszahozzák ide !" — Eugenia csá- szárné m é l t á n sirhat. Victoria k i r á l y n ő egy ó r á i g vigasztalta* de m a g a is k i s i r t szemekkel j ö t t ki tőle.5) Mit v á r h a t m á r ez életben, m i n t m e g h a l n i ? ! E n n y i csapás, ennyi keserv ! Quis peccavit, hic, a u t p a r e n t e s eius ?6) Edes a n y j a vallásos ihlettel árasz- t á el szivét; t a n ú i ennek ama négy becses ereklye, melyeket a r a n y l á n c z o n mellén hordozott : egy kis kereszt, a szent Szűz érme, egy olvasó és a t y j a ké- pe.7) A b a r b á r zuluk nem t u d t á k ez a r a n y o s kin csekben csak az a r a n y a t becsülni ; a keresztény ci- vilisatio körében fölnevekedettek, mi, magas eszmék, fenkölt érzelmek bizonyítékait l á t j u k bennök. J ó keresztény s kegyeletes fia volt a t y j á n a k , pedig sze- rencsétlen sorsát neki köszönheti. H a t a l m a tető- p o n t j á n , a k r i m i h á b o r ú d i a d a l m a i s négy évi con- servativ szellemű k o r m á n y z á s u t á n , a v i l á g u r a l o m élén, midőn 1856. márczius 19 én a törvényhozó testület ü d v k i v á n a t a i t fejezvén ki III. Napoleon előtt a császári herczeg születése a l k a l m á b ó l , a szeren- csés a t y a lelkét ki t u d j a , m i l y gondolatok és sej- telmek foglalkoztatták, m i d ő n e szavakat m o n d á : .,Önök üdvözölték benne a r e m é n y t , m e l y n é l fogva á l l a n d ó s á g á v a l szeretjük m a g u n k a t hitegetni azon rendszernek, melyben az ország közérdekeinek leg- biztosabb g a r a n c z i á i t l á t j u k . Azonban az e g y h a n g ú ö r ö m z a j , mely bölcsőjét környezi, nem t a r t vissza
4) „M. le curé ! J e vous remerice de la lettre que vous avez bien voulu m'écrire ; elle me prouve toute l'affection que vous me portez. J e tiens à ce que vous ne croyiez pas que la précipitation de mon départ et le soin des détails m'aient fait oublier mes devoirs de chrétien. J e me présen- terai demain jeudi à 7 heures 1/2 pour communier une der- nière fois dans la chapelle de Chislehurst, où je désire être déposé si je viens à mourir." La Défense, jun. 25.
6) Agence Havas, Chislehurst, 23. juin, 10. h. soir.
6) Joan. I X . 2 — ' j La Défense jun. 22.
ug}ranezen helyen és hasonló k ö r ü l m é n y e k közt szü- l e t t e k .8) - C s a l á d j a szerencse-csillagát ismerve, lelke fölé b o r u k v o n u l t a k , m á r akkor, m i d ő n e csillan-
7 ö
előtte legfényesebben r a g y o g o t t . A ki szelet vet, vi- h a r t arat, melyen lia s a j k á j á t sz. P é t e r sziklája el- len h a g y j a r a g a d t a t n i , okvetlenül elvesz. . . J a m a i s aucun souverain n'a mis la main s u r u n P a p e quel- conque, et a p u se v a n t e r ensuite d ' u n e règne long et h e u r e u x . "9) A j o g t i p r á s és f o r r a d a l o m t a l a j á b a n nem terem hosszú élet és jólét. E g y század három- negyed része l á t t a születni és kétszer kifejezhetlen módon m e g b u k n i e d y n a s t i á t , melyet a f o r r a d a l o m szült s mely, szerencsétlenségére, nem t a g a d t a m e "
eredetét. Kétszer t e t t e e d y n a s t i a kezét a p á p á r a és szent P é t e r örökségére; és mivel másodszor a djr- nastia feje álnokabb s h á l á t l a n a b b volt Krisztus he- lyettese i r á n t , s végzetesebb r o m l á s t okozott, bu- kása is dicstelenebb volt, m i n t erőszakosabb n a g y - b á t y j á é , és fia is szánalmasabban veszett el, mint a r e i c h s t a d t i herczeg a s c h ö n b r u n n i palota fényében.
Azt m o n d j á k , az e l h u n y t herczeg Victoria k i r á l y n ő l e g i f j a b b l e á n y a kezét ó h a j t o t t a k i é r d e m e l n i a zulu- földi h a d j á r a t b a n . A ki menyegzőre készül, az nem foglalkozik a halál g o n d o l a t á v a l s utolsó szavául nem m o n d j a , hogy a t y j a mellé temessék Chisle- hurstbe, ha meg t a l á l halni. Az is k ö z t u d o m á s u do- log, hogy p á r t j a ellenezte a herczeg s z á n d é k á t , mely- nek kivitelét m i n t s a j á t szavaiból l á t t u k , rohamo- san siettette.
C a m b r i d g e herczeg a lordok házában egy bal-0 0 O J j ó s l a t u sejtelemnek á r n y a l a t á t fejezte ki, midőn a
szerencsétlen herczeg h a l á l á r ó l jelentést téve egy felöl hivatalos a d a t o k k a l sietett bebizonyítani, hogy az angol k o r m á n y nem oka, ha a herczeg oly ké- nyes helyzetbe került, melyben volt,1 0) másfelől eme sokat jelentő szavakat idézé Chelmsford lord, capföldi kormányzóhoz intézett leveléből : ^Ma seule
8) „Vous avez salué en lui l'espoire dont on aime à se bercer de la perpétuité d ' u n système qu' on regarde comme la plus sûre garantie des intérêts généraux du pays ; mais les acclamations unanimes qui entourent son berceau ne m' em- pêchent pas de réfléchir sur la destiné de ceux, qui sont nés et dans le même lieu et dans des circonstances analogues."
La Défense, jun. 22.
9) De Maistre I. Victor E m . királyhoz. 1810. jun. 6.
10) „Chacun verra, par ces lettres, que rien n'a été fait par les autorités pour mettre le jeune prince dans la position difficile dans la quelle il s'est malheureusement trouvé." Es a Chelmsford lordhoz intézett levélben ezt olvassuk : „II (le prince) a manifesté le désir d'être enrôlé dans notre armée, mais le gouvernement a considéré comme impossible de satis- faire à ce désir." Az Agence Havas távirata után La Dé- fense, jun. 22.
• >
o
crainte est, quil soit trop courageux. E n csak a t t ó l tar- tok, hogy igen bátor lesz ! "n) D e ne tolakod- j u n k fel a szivek és vesék vizsgálójává s ne olvas- s u n k ki a sorok közöl többet, m i n t a m e n n y i t azok közöl emberileg kiolvasni lehet és szabad. A merész- ség és kaland bent van a n a p o l e o n i d á k vérében. Bár- mi t ö r t é n t , az isteni gondviselés megengedése szerint t ö r t é n t . A trónörökösök legszerencsétlenebbike meg- halt, m e r t katona és h á b o r ú b a n volt, b a r b á r o k ellen, kik c s u p á n csak ellenséget l á t t a k benne, ki, ha há- b o r ú b a ment, a h a l á l r a is el lehetett készülve. Miksa császár halála feltűnően van viszonozva a napoleo- nidák d y n a s t i á j á b a n . Isten Ítéletet t a r t o t t e dynas- t i a f ö l ö t t s e l e g ú j a b b büntetése ú j b ó l t a n i t á s t ad azoknak, kiket illet s kik t a n u l n i akarnak, u g y a m ú l t r a m i n d a j ö v ő r e nézve. Távol v a n b ű n ö s vol- t u n k t ó l , hogy az isteni gondviselés szándékainak találgatót m e r é s z k e d j ü n k lenni e szerencsétlen dy- n a s t i a j ö v ő j é r e nézve. E m b e r i l e g véve legalább e
d y n a s t i a legközvetlenebb t r ó n k ö v e t e l ő j e lehetetlenné t e t t e . . . m a g a m a g á t . De Cassagnac P á l , egyike a leglelkesebb, legtehetségesebb s legrettenthetlenebb b o n a p a r t i s t á k n a k 1876-ban a b o n a p a r t i s m u s egyik főközlönyében a Pays ban igy irt Napoleon J e r o - me herczegről, a jelenlegi t r ó n k ö v e t e l ő r ő l : ..Meg- hizlalva a császárság által, még csak hálás sem volt a hizlalásért. Es f ö l l é p e t t (a képviselőházban) m i n t szónok, egyszerre Isten, a császárság és a becsületes emberek ellen. R é g ó t a látszott, hogy Istennel ellen- ségeskedésben van. E g y n a g y p é n t e k i n a p hiressé v á l t ebédje alatt e f á j d a l m a s n a p n a k sérelmeit tetézte Golgotha ellen csirke csontokat és côtelette-csont- d a r a b o k a t dobálva. Ez az ö s a j á t s á g o s tiltakozási m ó d j a . P i l a t u s fölfeszité J é z u s t . J u l i a n u s Apostata h o m o k k a l v e g y i t e t t vérét h á n y t a ellene. Voltaire infâme-nak nevezte. ü , vallási ellenkezése által m i n d e z e k e t felül a k a r t a m ú l n i n a g y s á g b a n és mél- tóságban, és, m i u t á n sokáig keresett módot, nem t a l á l t mást, m i n t „ h u s t e n n i ! " Lelkének emelke- dettsége és szivének a l k a t a teljesen bent v a n n a k ez e l j á r á s b a n . A császárság szintén beleütközött dü- hébe . . . . E s a császári hercze<? születése óta, a lea'-
o / o
h a l á l o s a b b g y ű l ö l e t e t esküdte e l l e n e . . . . Elrejtőzve a császári p a l á s t h o m á l y á b a m e g t á m a d o t t mindent, a mi előttünk kedves, — a h a t a l m a t , a családot, a val- lást. De semminek sem á r t o t t . Becstelensége szemé- lyes m a r a d s nem hat feljebb Gyűlöletes, h a z u g phrasissal a kath. p á r t o t tette felelőssé Elsasz és Lo- t h a r i n g i a elvesztéseért. Szerencsétlen t a r t o m á n y o k ,
») U. o.
ugy-e nem voltatok elkészülve a m e g a l á z t a t á s e vég- letére, hogy benneteket ez az ember védelmezzen ? Osztály-parancsnok volt, oldalán k a r d v a l a e her- czegnek, midőn Elsasz és L o t h a r i n g i a veszélyben voltak, — és egyetlen egy csatatéren sem l á t t u k őt.
Cholérin nein j ő v é n segítségére, m i n t Krimben, meg- szökött e l ő l e . . . . Voltak p á r t u n k b a n , kik megrót- tak, hogy a császári d y n a s t i a h y p o t h e t i k u s örökö- sében felfedeztük Jerome-Êgalitét. J ó l v a n ; de m i t m o n d a n a k m o s t ? H a n e m a mi b e n n ü n k e t vigasztal, az, h o g y végre a lepel leomlott, Caesar álarcza le- esett és nem r e j t i el t ö b b é az á r u l ó t . "1 2) — I l y fér- fiú, kivel a. császárság hivei igy b á n t a k el, lehetet- lenné van téve m a g a és p á r t j a által. F i a t a l á n meg kisértheti u j B o n a p a r t e - d y n a s t i a - á g a t alapítani, m i n t Egalité Fülöp fia az u j Bourbon házzal m e g p r ó b á l t a ,
— m e r t F r a n c z i a o r s z á g b a n semmi sem lehetetlen ; — azonban ki mer neki j ö v ő t jósolni ; ki t u d j a , nem fogná-e még súlyosabban b ü n t e t n i I s t e n r a j t a a t y j a cynicus istentelenségét, m i n t b ű n h ő d t e k I. és III.
Napoleon, a jog és igazság ellen elkövetett ineré- nyeik m i a t t , fiaikban?
A lefolyt hó n a g y t a n u l s á g o k a t h a g y o t t h á t r a , melyek közt a B o n a p a r t e - ü g y b e n rejlő nem az
egyedüli. (Vége köv.)
A plébánia-hivatalokról.
I.
Midőn czimül e kifejezést használom, nem értem ezút- tal az egész papi hivatalt, mely a lelkészet terén eléforduló összes cselekményeket magában tartalmazza. Hanem értem kizárólag azt a hivatalt, mely a lelkészettel sok tekintetben összefüggő különféle iratok kiállítására, vagy maradandó okmányok készitésére és megőrzésére, leginkább pedig az anyakönyvekre vonatkozik. — Még most is emlékszem reá, mily természetesnek találtam azt, mikor az egyházjogban vagy lelkipásztorkodástanban tanultam, hogy a plébános már csak a rend kedveért is vezessen jegyzékeket a születési, esketési és halálesetekről, első áldozókról, bérmáltakról, je- gyesekről, szegényekről stb ; és hogy ezt az egyház meg is parancsolta. M i é r t ? Azt könnyű belátni. Emlékszem arra is, mily respectussal képzeltem magam elé az első hármat, t. i.
az anyakönyveket, midőn megtudtam, hogy azok egyházi jelentőségükön kivül polgárjogi jelleggel is fel vannak r u - házva, a közéletben és a hivatalok, biróságok előtt tekin- télyivel és hitelességgel birnak, hogy az állam épen ezért az anyakönyvvezető lelkészek kiadványait közhitelességgel ru- házza fel, őket hivatalos személyeknek tekinti, és mint ilye- neknek bizonyos szabályokat, rovatokat ir elé, utasításokat, magyarázatokat ád, sőt mi több, a hanyagokat hibáikért felelősségre vonja, s a visszaéléseket a legkeményebben bün- teti. Ennyit hallottam átalán az anyakönyvekről, s talán még kevesebbet ; de hogy tanáraim vagy papneveidei elül- járóim az azokkal való bánásmódra, pl. egy extractus elké-
12) La Défense, jun 23.
1*
szitésére, formaszerinti kiállítására, a világi törvény által az időszerint megkívánt kellékekre, egy családi értesítő ösz- szeszerkesztésére megtanítottak volna, a r r a nem emlékszem.
Pedig azóta a gyakorlatban levén, s ugyancsak itt az előforduló esetek felett okulván az előforduló viszásságok, fonákságok, különféleségek és rendetlenségek felett elmél- kedni, sőt sokszor boszankodni kénytelenittetvén, az anya- könyvek szemeimben mindinkább fontosabbak lettek, mert láttam, mily sok f ü g g egy anyakönyvi esettől, mennyire előmozdítja a magán és közérdeket az anyakönyvek pontos kezelése, s mennyi kárt okoz ugy magánosoknak mint a közügynek az anyakönyvek körüli járatlanság és hanyagság.
H o g y mennyire igazam van, leginkább megmond- h a t j a az, aki szerencsétlen volt hanyag vagy járatlan elődök után anyakönyvet vezetni s elkövetett hibáik miatt zakla- tásokat eltűrni. H a pl. roszul van beirva az apa vagy anya neve 20—30 év múlva nem ismerik el a gyermek azonosságát, mivel más nevet használ. H a ki van hagyva egy születési vagy halálozási eset, mily halasztást szenved akkor pl. vala- mely örökösödési ügy. Keresik az ilyet országszerte, az ér- dekelt fél meg a várakozásban akár kétségbeeshetik. Miu- tán az anyakönyvekkel összefüggő magán és közérdekeket te- kintve, (hogy ne is említsem a pusztán lelkészeti tekintetet) az anyakönyveknek nagy fontosságáról meg vagyok győ- ződve : nem titkolhatom el csodálkozásomat a felett, hogy az emiitett értelemben vett pleb.-hiv. vezetésére a papjelöl- tek tüzetes, részletes utmutatást nem nyernek.*)
í g y történhetik csak meg az, hogy a fiatal lelkészhi- vatalnok a legelső okiratra, melyet kiállít, nem képes egy bélyeget sem kellő helyre felragasztani, legalább nem bizo- nyos töprengés nélkül. A ki ezt butaságnak nevezi, gondol- jon csak arra, mit érzett, mikor életében először irt valami nyugtát, vagy okmányt és bélyeget ragasztott rá ; s gon- dolja meg azt, hogy a bélyegtörvény tételes és nem termé- szeti észtörvény, és hogy még a bélyeg felragasztásának és átírásának módja is elé van irva, s végre gondolja meg azt, hogy már öreg lelkészek is fizettek büntetést, „szabálysze- rűtlen bélyegelés" miatt, pedig consilium in senibus. Deni- que csak azt akarom kihozni ebből, hogy jobb ezt annak idején megtanulni, mint később. Szükséges pedig annálisin- kább, mivel igen sokszor megkivánják a viszonyok, hogy egy újonnan felszentelt, egészen fiatal, tapasztalatlan em- ber menjen el administraturára, vagy segédnek egy tehetet- len lelkész mellé. A m ú g y is u j functiókhoz, szorosan lelké- szi teendőkhöz kellvén hozzászoknia, nem fog-e zavarba jönni, ha anyakönyvi értesítéseket vagy okmányokat kér- nek különféle czélokra, mikor ő azt sem tudja, hogyan kell kezdeni. — Hogyan szerepeljen mint hivatalnok, ha nem is konyit a hivatali rendhez és kezeléshez? Ne tessék azt ellen- vetni, hogy hozzászokik, beletanul vagy beletanitják, mert erre azt felelem, igenis beletanul, de sok hiba után, sok ret- tegés után, miközben oktatói nem egyszer a sekrestyések, fertálymesterek, hajdúk vagy kisbirók, amint épen kéznél vannak, akik szintén egybe másba beletanultak, s azután el- beszélik, hogy ők tanitották meg a papot, mikép kell vala- mely „irást kiadni."
Tehát igenis szükséges dolog, bogy a papjeleltek a
*) Czikkiró ur szereti a sötét szint. Grau-in-grau fest. Sserk.
plebániahivatal vezetésére nézve eleve már kellő tájékozást szerezzenek, az irodai teendőkkel megismerkedjenek, s e végből már a papneveldében részletes és gyakorlati u t m u t a - tást nyerjenek.
Épen azért, mert az egyházi törvény is, meg a világi törvények és törvényes rendeletek is bizonyos szabályokat állítanak fel, bizonyos formaságokat kivánnak meg, önként következik, hogy a lelkészi hivatalok vezetésében egyönte- tűség szükséges, amely ha nincs meg, okot ád mindenféle kifogásokra, kételyekre, hibákra, kellemetlen izenetekre, sőt vexákra. Ezen egyöntetűség pedig soha eléretni nem fog, hacsak azt kellő oktatás meg nem előzi. De épen azért, mert az anyakönyvek közhitelességüek, s ezen hitelességtől f ü g g ezereknek különféle ügyekben jogczimök s igazolásuk, s mert a lelkészi kiadványok, nyilatkozatok és okiratok a köz- életben, birtokjogi kérdésekben, hivatalos ügyekben t ö r v é - nyesen megkívántatnak s igen fontosak : szükséges egyszers- mind az okiratok és egyéb kiadványok természetével ésczél- jával tisztában lenni. Tapasztalásból t u d j u k , hogy jönnek a
lelkészi hivatalba ügyfelek, akiket a biróság vagy ügyvéd a paphoz küld „Írásért" s ők csakugyan irást kérnek. I I a már most valaki nem kérdezi az illető felet, minek neki az „irás"
s ha nem találja fel magát a lelkész, erre vagy arra a czélra micsoda „iras" szükséges, akkor a szegény fél vagy nem kap „irást" vagy lia kap is, tatán nem olyat, amilyenre szüksége van, s ez még csak hagyján volna, ha nem kerülne ez a kis tévedés sok idejébe, fáradságába, sokszor igen szép költségébe. í g y történik meg nem egyszer, hogy valaki ki- váltja a családja minden egyes tagjáról szóló anyakönyvi kivonatokat külön, vesz mindegyikre 50 kros bélyeget, meg- fizeti mindegyikért a rendes taksát, sokszor 10—20 forintot s elviszi az ügyvédnek, ez elküldi a törvényszéknek s azután kisül, hogy ez nem elég, mert nem derül ki a sok kivonat- ból pl. az örökösödési jogczim, hanem összesített családi ér- tesítő szükséges. Az illető fél szomorú képpel jön, hogy most meg „csal. értesítőt" kell szereznie, s veheti ú j r a a bé- lyegeket, s fizethet ú j r a taksát.
í g y károsodik sokszor a szegény irástnemtudó ember, ha a lelkészhivatalnok nem ismeri az okiratok természetét, és nem tud a czélból, melyért kívántatik, a kiadvány minő- ségére következtetni. Talán jó a kétszeri taksa ? Elhiszem.
De hát a temérdek bélyeg*, kinek a lelkére ragad ? Szerintem az ily egyszerű embereken segíteni kell. De nem segíthet az olyan, aki még tanácsot sem tud talán adni, aki maga sincs saját teendőjével tisztában. Tanittassék tehát gyakorlati ut- mutatás mellett a lelkészi iroda vezetés és kezelés módja.
(Folyt, kör.)
A Szent-István-Társulat
junius 26-kán tartott vál. ülése.
Elnökölt Tarkányi Béla, apát-kanonok, szent-Istváu- társulati alelnök.
A római útjáról szerencsésen visszatért alelnök Tár- leány i Béla ő nga, szivélyesen üdvözölvén az igazgató-vá- lasztmányt, örömmel jelenté, hogy ezen utjának fénypontját most is azon kegyes fogadtatás képezte, melyben őt pápa ő szentsége május 11-én esti 8 órakor magánkihallgattatásban részesiteni kegyeskedett. Ez alkalommal ő szentsége trón- zsámolyához letévén a társulat hódolatát az alelnök, egy-
szersmind bátorságot vőn legmélyebb hódolattal kifejezni háláját azon atyai kegyességért, melynél fogva ő szentsége az árviz által sújtott Magyarországot nagylelkű segélyével vigasztalni, és most u j bíborral fölékesíteni készül a ma- gyar egyház és haza nagyérdemű fiában, a kalocsai érsekben.
Ö szentsége szokott kegyességgel fogadván a társulat hódolatát, elérzékenyülve emlékezett meg Magyarországról, melynek magas hivatását a kereszténység ügyének terjesz- tésére nézve a történelem oly fényesen bizonyítja; bár any- nyit tehetett volna, úgymond, most fölsegélésére, mint atyai szive kívánta. Ugyanazon Magyarországot a k a r j a kitün- tetni az u j bibornokban, a kalocsai érsekben, kit nagy szel- lemi tehetség, kitűnő főpásztori erények, magas miveltség,
fáradhatlan tevékenység, kifogyhatlan jótékonyság s egyéb jeles tulajdonok legméltóbbá tesznek arra, hogy az egyház
bibornokai sorába emeljem.
Ezen alelnök jelentésénél szebb alkalmat nem is talál- hatott volna a választmány az u j bibornok ő emínentiája
iránti hódolata kifejezésére, melyet azonnal határozattá emelt, — benne, mint egyik lelkes védnökében a társulat magát is megtisztelve érezvén.
Társulati alelnök bemutatta Soos Mihály : „A keresz- tény álláspontja a természetben" cz. műve II. kötetét, mely a társulati tagoknak tagilletményül fog kiosztatni.
A következő u j tagok jelentettek be : Alapitótag : Bi- hari Ferencz rézbányai plébános. Rendes tagok: Majerszky Vilmos nagy-abonyi városi irnok ; Berkovics János felső- petényi gazdatiszt ; Klein Lajos lugosi főgymnasiumi tanár ;
Paulovics József cz. kanonok, turóezszuesányi esperes és plé- bános ; B u r t á k István motóczi plébános ; Riedl Alajos necz- páli plébános ; L u l j á k Károly szentilonai plébános ; Pausch Károly szentmihályi plébános ; Reipricli Antal szentpéteri plébános; Fukasz József turócz-szucsányi segédlelkész ; Csa- thó Ferencz tövisi plébános ; Fülei L a j o s gyulafehérvári székesegyházi segédlelkész ; Tomasovszky Incze n a g y b á n y a j főgymnasiumi t a n á r ; Röthy László szombathelyi t a n i t ó ; Adamovich P á l martingai tanitó ; Ráthner Mihály német- hidegkuti plébános ; Szentpétery Lajos kántortanító ; B a r - tay István butkai segédlelkész; Cserny Gyula villányi káp- l á n ; postai olvasókör Budapesten ; Geller József könyvkötő Budapesten ; Scipiades János jászárokszállási köz- és vál- tóügyvéd ; Mildner Béla poroszlói káplán; Sándor János
csesztresi káplán ; Mayer Lajos kir. járásbiró Csornán ; So- mogyi Károly vásárhelyi káplán; Tihanyi Endre nagy-csa- lonyai plébános ; Póka István egri főkáptalani kasznár E g y e - ken ; Tömöry Károly nagykereskedő Budapesten.
A titkár jelentette, miszerint néhai Marhovics János veszprémi kanonok végrendeletében egyik általános örökö- sévé a Szent-István-Társulatot is nevezvén, azon 4300 forin- ton kivül, mely a társulatnak 1875. május hóban kifizette- tett, f. évi május 9-kén még 300 ft. küldetett be a végren- deleti végrehajtó által mint végleges osztályrész ; néhai Stumpf Antal volt felsővadászi plébános, 20 forintot hagyo- mányozott a társulatnak. E g y névtelen Bécsből a társulat czéljainak előmozdítására 200 forintot adományozott.
A pénztári kimutatás szerint f. évi január 1-től bezá- rólag junius 26-káig bevétetett 34,723 f r t 69 kr, kiadatott 34,130 frt 94 kr, pénztári maradék 592 f r t 75 kr.
Az ügynökségben aprilis és május havában eladatott 22,383 példány könyv, 2786 darab szentkép, 914 darab egyéb nyomtatvány, készpénzben bejött 5496 f r t 50 kr.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Gervay Mihály minisz- teri tanácsos és Êberling József budavári nyug.-plebános tagok kérettek föl.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, julius 1. A rendőri codex és a vegyes házas- ságok.— T é r j ü n k vissza a rendőri codexre, mely oly nevezetes szerepet van hivatva játszani a felekezeti béke, a testvéri- ség és egyenlőség megállapítására (?) hazánkban ; mert kér- j ü k szépen a jogállamnak, melyben szerencsénk van élni, igenis, a jogállamnak mindenütt, tehát nálunk is, mondhatni csaknem egyedül, de mindenesetre egyik legfőbb feladata, hogy a különböző vallásfelekezetek közt a békét, a testvéri- séget és egyenlőséget megállapítsa, ami, hogy már eddig is mily fényesen sikerült (?), nyilvánvaló abból, hogy a közélet- ben a súrlódások mindig nagyobb mérvet öltenek a vallás- felekezetek közt és a béke közöttük korántsem áll oly biztos lábon, mint azt a liberális szónoklatok hirdetik, hátha még az ilyen jogállamhoz sokáig lesz szerencsénk, mi lesz akkor
— mi lesz, ha még sok ilyen törvényt alkotnak a jogállam törvényhozói, mint minő a rendőri codex?
De h a g y j u k ezt az általános elmélkedést, foglalkoz- zunk egy concret esettel, mely előttünk áll, mely szoros összefüggésben van a rendőri codexel. E codex azt rendeli, hogy a 7-évet meghaladott, de 18-évet még be nem töltött egyén vallását nem változtathatja, ki véve a férjnél levő nőket, kik mint ilyenek nagykorúaknak tekintetnek. Haynald L a - jos ő eminentiája a mily ékes szónoklattal épen oly meg- győzőleg követelte a codex eredeti szövegének visszaállítá- sát, mely szerint, „aki életkorának 18-ik évét még be nem töltött egyént, törvényes képviselőjének beegyezése nélkül, más vallásfelekezetbe felvesz, két hónapig terjedhető elzárással és 300 f r t i g terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő" lenne.
Nem állhatjuk itt meg, hogy ő eminentiája magasztos szel- lemű beszédéből, melylyel inditványát indokolta, egy rövid részletet ne ismételjünk, hogy folyton és folyton emlékünkben legyen, mily indokok ellenében fogadtatott el a rendőri co- dex intézkedése. „Ha valaki, úgymond ő eminentiája, nem- telen prozelytáskodási üzelemmel, vagy kázhoztatandó vak- buzgóság-sziilte tolakodással nyugtalanítja a más vallásua- kat, megzavarja a honpolgárok békés egyetértését, ha tőrt vet a lelkiismereteknek : ám bűnhődjék, sújtsa őt a közrend- nek és csendnek, a közbékének fenntartására és védelmére hivatott állam büntető keze. De hogy azon lelkipásztor, a kinek egész boldogsága az ő szent hite, aki meg levén annak igazságáról, s a lelkek üdvére való nagy fontosságáról győ- ződve, ki ez általa hitt isteni hivatása folytán, hivatalos ál- lása és lelkiismeretének szava által kötelezve érzi magát az örök üdvösség eszközeit kiszolgáltatni az értök esdőknek, ha a gyermekek nevelése felett intézkedni jogosult szülőktől e végre megkéretvén, a malaszt-szerekben Isten szerint része-
ö o 7
siti azok magzatjait, ugy hiszem, a méltányossággal és igaz- ságossággal semmiképen meg nem egyeztethető, hogy ezért bűnösnek, büntetésre méltónak tekintessék."
Á m b á r ő eminentiája idézett és azon további szavait,
lyeslésekkel' kisérte, az eredmény mégis az lett, hogy a szü- lők szabadságuktól megfosztattak, a lelkészek és a még 18-ik évet be nem töltött egyének lelkiismerete békóba veretett, mert ezek is, bármennyire óhajtanának a kath. egyházba fölvétetni, annak kegyszerével élni, ezt nem tehetik, meg- fosztotta e joguktól őket, a lelkiismeret szabadságának ki- abálásától pihegő modern állam. Akar, vagy nem akar vala- ki, mindegy, neki pogánynak, zsidónak, unitáriusnak, kálvi- nista, vagy lutheránusnak kell maradni, inig csak 18. évét be nem töltötte, bármennyire tiltakozzék is ez ellen lelkiis- merete, ha meghal is lelkiismereti kínjában, mi köze ahhoz a felekezetnélküli államnak, miért halt meg, mielőtt a 18-ik évet betöltötte ? Vagy miért született vegyes házasságból?
A lelkészek pedig tudják meg, hogy 300 f r t birság, vagy két hónapi fogság várakozik reájok, lia a felvételt kérőnek és saját lelkiismeretök nyugalmának akarnak megfelelni, és a mellett, hogy a kérelmezőt felvéve büntettetnek, a jogál- lam a tényt semmisnek tekinti.
Nem liiában, hogy az egyház a vegyes házasságok iránt mindig ellenszenvvel viseltetett, ime az események ellenszenvét igazolják. E d d i g azonban az egyház azon elné- zéssel viseltetett a vegyes házasságok iránt, hogy az adott reversalis következtében megengedte, miszerint a házasulan- dók a templomban megáldassanak ; eddig ezt tehette is, minthogy a reversalisok által a gyermek katholikus nevelte- tése biztositva volt. A rendőri codex rendelkezése azonban a reversalist, és igy a gyermekek katholikus neveltetését le- hetetlenné tette és igy beállott az idő, midőn az egyház kénytelen lesz elnézését, engedményét visszavonni ; a mi ed- dig megtörténhetett, az a jövőben nem fog megtörténhetni ; a vegyes házasságok ezentúl a templomban nem áldathatnak meg, mert hiányzik az alap, melynek következtében a ve- gyes házasságok eddig a templomban megáldathattak, az assistentia activât ezentúl az assistentia passivának kell felváltani, helyettesíteni, vagyis az eddigi szelídebb eljárás egészen beszüntetendő lesz, mert hiszen az egyház csak nem a d h a t j a áldását oly házasságra, mely nem az ő szellemében köttetik, csaknem áldhat meg oly összeköttetést, melynek esetleges eredménye az is lehet, hogy a katholikus fél nem katholikust neveljen fel ? E codex intézkedése tehát meg- fosztja közvetlenül a szülőt, közvetve a születendő gyer- meket az egyház áldásától, képtelenné teszi az egyházat, hogy áldásával saját hiveit boldogitsa. íme hova j u t o t t u n k a rendőri codexxel ! De még tovább is fogunk jutni. Bárminő vallásfelekezetü legyen valaki, a házasságot mégis bizo- nyos értelemben szent dolognak tekinti és azt akarja, hogy házassága a templomban, mint szent helyen, köttessék. Csak egyes, bizonyára rendkívüli kivételes esetek voltak, midőn a házasság a lelkész szobájában köttetett., Az ujabb intézke- dés azonban arra fog szolgálni, hogy csaknem kivétel nél- kül minden vegyes házasság más vallásfelekezet és nem katholikus templomban fog megköttetni, mi a kath. félben a kath. hit iránti ragaszkodást nem fogja emelni, és igy ké- szek lehetünk arra, hogy valamint eddigi törvényeink kö- vetkeztében az apostasiúk óriási mérvben szaporodtak, ugy ezentúl még inkább szaporodni fognak, — é s ezt a mi liberá- lis rendőri codexünknek köszönhetjük.
következtében lelkészeinknek. Sok, nagyon sok f ü g g tőlük, hogy e codex valószínű következményeit, az apostasíákra
vonatkozólag, legalább is mérsékeljék. Az ő feladatuk lesz>
kétszeresen őrködni hiveik felett, fejtegetni előttük a házas- ság szentségi méltóságát, az egyház áldásának üdvös voltát :
hogy igy elvonják őket a vegyes házasságtól. Fel kell tárni előttük a veszélyt, mely a vegyes házasságból származik, a szomorú példákat, melyek apostasiával végződvén, őket a vegyes házasságoktól vissza rettenthetik stb. Mert lia ezt papságunk, mit feltenni sem akarunk, elmulasztja ; ha fő- súlyt nem fektet napjainkban a házasság szentségéről ok- tatni hiveit : akkor, higyjék meg, hogy az ország lassan-las- san protestantizáltatni fog. Mitől Isten óvja hazánkat. Aj
Rozsnyó, j u n 22. Necrolog. — Súlyos veszteség érte egyházmegyénket, közvetlenül a papneveldét, szeretve tisz- telt igazgatójának, ns. és főt. Petrovics József kanonoknak f.
hó 10-én bekövetkezett elhunyta által.
Hosszú betegsége alatt nem szűntünk drága életeért imádkozni és magunkat azon édes reménynyel kecsegtetni, hogy még lesz szerencsénk őt körünkben tisztelhetni, kivált midőn orvosi tanácsra levegőváltozás végett jó kivánataink- tól kisérve Szabolcsmegye Basshalmára távozott forrón sze- retett rokonaihoz. De fájdalom ! csakhamar kelle értesül- nünk állapotának veszélyességéről és ámbár minus iacula feriunt quae praevidentur, a legmélyebb megilletődéssel s elszomorodott szivvel vettük elhunytának szomorú hírét.
H ű l t tetemei Rozsnyóra szállíttatván f. hó 13-án té- tettek örök nyugalomra a helybeli temetőben. Az ez alka- lomra valláskülönbség nélkül egybegyűlt nagyszámú diszes
közönség, az ékes virágkoszorúk a koporsón és a szemekben csillogó könyek kiféjezék a szeretet- s tiszteletet, melynek a boldogult örvendett.
Az egyházi beszentelést és ünnepélyes gyászmisét püs- pök ő méltósága végezte. A szertartás magasztosságát emelé a központi papság zeneértői által ez alkalomra négyes hang- ban betanult megható bucsúének és Libera.
A szeretet, tisztelet és hála érzelmei ösztönöznek, hogy emlékének néhány sort szenteljünk e becses lap hasábjain, melynek a boldogult mindenkor buzgó olvasója és jóakaró pártolója vala.
1822-ben szepesmegyei Svedléren születvén, gymua- siumi tanulmányait Rozsnyón a legkitűnőbb sikerrel vé- gezte. Fölvétetvén a rozsnyó-egyházmegyei papnövendékek közé a theol. tanfolyamra Bécsbe a pázmaneumba küldetett.
I t t tette le alapját szép ismereteinek és buzgalmának, mely vörös fonalként húzódott végig minden működésén. Mint D O negyedéves hittanhallgató jeles eredménynyel állotta ki a szigorlatot a biblicumból.
1846-ban pappá szenteltetvén 10 évig káplánoskodott s a közben nem egészen egy évet "a hadseregnél töltött mint táboripap. Mint plébános három helyen működött, t. i. Dob- sinán, Svedléren és Szomolnokon. Emléke áldásban ma- radt. Az „ora et laboré" elvet követve teljesen hivatásának élt. Mint jó pap holtig tanult és minden eszközt felhasznált a hitélet ébresztésére. Az apostol szavai szerint „omnibus omnia factus est, ut omnes Christo lucrifacérét." Hiveinek
gondos atyja, bölcs tanácsadója, kegyes jótevője és hathatós
19 közbenjárója vala. Hangya szorgalommal dolgozta ki pre- dikáczióit, fáradhatlan volt a gyóntatószékben és kiváló gon- dot fordított a betegek látogatására. Szomolnok szegényei örök hálával adóznak neki, mert Isten kegyelme után az ő buzgalmának és fáradozásának tulajdonitható, hogy egy gazdag, de vallástalan orvos, sok küzdelem és vonakodás után elláttatván magát a végszentségekkel, majdnem összes vagyonát a város szegényeinek adományozta.
A „salus Ecclesiae suprema lex esto" elvtől vezérel- tetve és felülemelkedve az emberi tekinteteken mindenütt s mindenkor sikra szállott az egyház elvei s igazai mellett.
Erdemei és a papság legnagyobb részének bizalma folytán a fejedelmi kegy által 1872-ben kanonokká nevez- tetvén ő reá bizatott a papnevelde kormányzása. Állásának fontosságát átérezve, gyakori gyengélkedése daczára, nem ki- méit sem időt, sem fáradságot, hogy a benne helyezett biza- lomnak megfeleljen, s a megye buzgó, lelkes papokat nyer- jen. Tanított s nevelt, szóval és példával kalauzolta az i f j a -
kat az istenesség és tudomány ösvényén.
A t y j a volt az intézetnek, szerette előjárótársait, mint testvéreit, növendékeit, mint fiait, kikről utolsó perczeiben sem feledkezett meg, arra kérvén őket, hogy imádkozzanak érette s legyenek jó, buzgó papok.
N a g y űrt hagyott maga után. S azért bár megnyug- szunk Isten sz. akaratján, de nem t a g a d h a t j u k , hogy nehéz és fájó szívvel kisértük az örök nyugalom csendes sírkertjébe, mert benne a megye egy buzgó feddhetetlen életű s tudo- mányosan képzett papot, a püspök bölcs belátásu, tapintatos s tevékeny tanácsost, a káptalan egy kedvelt kartárst s mun- kás tagot,- a papnevelde közszeretetben álló igazgatóját,- rokonai ritka jó szivii testvért s jótevőt,- paptársai őszinte barátot s jóakarót veszíttettek.
D e h a b á r t e s t i l e g e l k ö l t ö z ö t t , -— e m l é k e á l d á s b a n m a - r a d . Q u i a d i u s t i t i a m e r u d i e r a t m u l t o s f u l g e b i t q u a s i S t e l - l a i n p e r p e t u a s a e t e r n i t a t e s . R . i . p . - ) -
Svédország. A kulturharcz, mint a bolygó zsidó, arra látszik kárhoztatva lenni, hogy az egész világon körutat te- gyen. Miután feldúlta Olaszországot, Svajczot, Németorszá- got ; miután legújabban kitört Francziaországban és Bel- giumban : ime most, ugy látszik, a mi partjainkon akar ki- kötni, s a mi hallatlan, az ,évangyelmi-lutherán' államegyhá- zat akarja megbuktatni, mely a kath. egyháztól való hálát- lan és oktalan elszakadás keserves gyümölcse. Mert a svéd egyház a nagy hitszakadás óta a legszégyenteljesebb szolga- ságon ment keresztül ugy a hittant mint az egyházi kor- mányzást illetőleg. A mint tudva van, 1866-ban Svédország kormányrendszerét nagy reform érte : a régi képviseleti rendszer, mnly négy statusból állt, a nemesség, papság, pol- gárság és parasztság osztályából, eltöröltetett, s behozatott a modern parlamentaris rendszer s az országgyűlés (Riksdag) két kamarába osztatott be, az elsőbe (Föersta) és a második- ba (Andra), melyek egymásközt tökéletesen egyenjogúak.
Azóta a király és országgyűlés együttesen hoznak és töröl- nek el törvényeket ugy polgári és bírói, mint egyházi ügyek- ben, azzal a különbséggel, hogy az egyházi ügyekben az or- szággyűlés törvényeit a svéd zsinat (Kyrkomoete) j ó v á h a - gyása elé kell terjeszteni. Ezen zsinat, mely minden ötödik évben Stockholmban jön össze, 60 tagból áll, kiknek fele
egyházi, fele világi. Az ország 12 püspöke és a stockholmi főlelkész állásuknál fogva tagjai a zsinatnak. E szervezetet, melynél fogva a zsinatott vetojog illeti meg az országgyű- lés vallásügyi törvényeire nézve, de Geer báró államminisz- tar gondolta ki, akkor és most azon czélból, hogy vége sza- kadjon a dolgok régi rendjének felforgatása miatt támadt panaszoknak.
A mi az itt keletkező kulturharczot jellemzi, az abban áll, hogy nem a kormány kezdeményezte, hanem ellenne indította meg az országgyűlés u. n. democrata p á r t j a ( L a n d m a n n a - parti) A cultusministerium ellen van irányozva azért, mert ez vallási ügyekben igen terjedt körű hatalmat akar adni a pro- testáns papságnak. Az ország alaptörvényei értelmében a kormány az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesztett az egyházi törvénykönyv néhány pontjának módosítása végett.
E módosítások elseje vonatkozik az egyházi hivatalokra, k ü - lönösen a consistorinlis lelkészségekre való kinevezésekre. A fennálló jog szerint a consistoriuin három jelöltet tűz ki, kik közöl a hitközség köteles lelkipásztort választani, A je- löltek mindegyike köteles próba-beszédet (profpredicant) tartani. Gyakran megtörténik, hogy a hitközségnek a jelöl- tek egyike sem tetszik ; sőt el lehet mondani, hogy a hí- veknek voltaképen a lehető legkevesebb befolyásuk van a választásokra, mert ez nem általános, sem fejenkinti szava- zatjogon alapszik, hanem pénzen, mely, mindenütt hatha- tós eszköz, megteszi, hogy valamennyi szavazattal egy-két hatalmas de gyanushitü főbirtokos rendelkezik annak a je- löltnek javára, ki neki tetszik. Az igazán hivők rendesen a rövidebbet húzzák. E kétségbevonliatlan bajon segítendő az említett törvényjavaslat azt indítványozta, h o g y n e lehessen senkire többet 50 szavazatnál átruházni s hogy szabad le- gyen a hitközségnek a jelölteken kivülegjT negyediket megne- vezni a királyi lelkészségekre. A kormány azonban azt hitte, hogy a kinevezés jogával bíró hitközséghez nem tartozik egyszersmind a hitküldés és törvényhatóság : minélfogva e jogot a consistoriumnak tartá fenn.
Malmstrom, cultusminister és a ministerium egy má- sik tagja egész erejökből ellenezték e javaslatot, de hiában.
Ifvardson, ki ez ügyben a Landmannapartit sugalmazta, a kormány előterjesztéseit elavult kor kívánalmainak és papi nagyravágyásnak nevezte. A javaslat t. i. felhatalmazta a consistoriumot, hogy a lelkészek által hirdetett tanokat megvizsgálja s ki nem elégitő esetben, az ily renegátokat hivataluktól is megfossza. E r r e nézve Ifvardson szintén más véleményen van. Szerinte a papnak a törvény alatt kell lenni ugy, mint minden más svédnek. Kivételes tör- vények nem kellenek. A világi törvényszékek hivatvák bí- ráskodni hit- és fegyelmi ügyekben, és pedig ugy egy- házi mint világi személyekre nézve. Es e pontban, ugy mint más ügyekben, Ifvardson a Landmannaparti élén győ- zött a kormánynyal és consistoriummal szemben. Ez utób- bi azonban, jelenleg még, a mostani törvényhozás végéig, ugy látszik, feljogositva érzi még magát az államegyház hitétől apostatált papok kiközösítésére ; mert a svéd lapok- ban komolyan szó volt az upsalai érseki consistorium azon szándékáról, hogy a svéd nemzeti egyház modern refor- mátora s az ,áldozások egyletének' (Nattvardsforenninger) alapitója, a hires Waldenstrom hivatalától megfosztassák
