(Vége)
X .
Az 1878 évi okt. 30-án 58770 sz. a. kelt pénzügymi-niszteri rendeletre nézve, mely az anya- és telekkönyvi ki-vonatok bélyegkötelezettségét magyarázza, bátor vagyok kö-vetkező megjegyzéseket koczkáztatni.
Szükséges volt e rendelet, mert csakugyan különféle volt a gyakorlat, némely helyeken meg valóságos betegséggé vált a bélyegbüntetésektől való félelem. Ez a félelem már sok pénzébe került az egyes feleknek, mert némely anya-könyvvezető még feleslegesen is bélyegei, csakhogy csonkí-tásról ne vádolják. — Tessék azonban elhinni — intra pa-renthesim legyen mondva — nemcsak az ilyen anyakönyv-vezetőknél van eltérő gyakorlat, hanem még az illető ható-ságoknál is, akik sokszor bizony minden ok nélkül szabják ki a bélyegbüntetéseket. Ismertem anyakönyvvezetőket, kik valoságos torturát álltak ki, ha pl. egy csal. ivet kellett alá-irniok, mert szemök előtt lebegett a 3-szoros bélyegbüntetés, s nem egyszer mondták, inkább több bélyeget teszek rá, csak ne exeqnáljanak. Az illető fél meg fizetett. E z túlságos félelem a túlságos vexáktól. Egyik pénzügyi hatóság, de nem is kell ez hozzá, elég itt bármely hivatalnok, vagy ik-tató is, pl. büntetést szab az extractusért, ha a lelkész a ma-ga hivatalos stampigliáját a bélyegen átüti, a másik meg nem büntet. E g y i k hatósági személy büntet, ha az anya-könyvvezető nem a bélyeg zöld mezejében eszközli a ke-resztülirást, mig a másiknak szabad akárhogyan megkeresz-tezni, s alul, felül, oldalvást, ragasztani. De ez mindenesetre igen furcsa. Kértem én már többször felvilágosításokat, de kaptam is igen eltérő feleleteket. Innen a különféle praxis, mert nincs rendes szabályzat, hanem van ezer rendelet, s ha a világi hivatalnok restelli megtanulni az ide vonatkozó rendeleteket v. törvényeket, hogyan kívánhatjuk egy pap-tól, akinek a növeldében még nem is beszéltek azokról. De erről ne többet.
Bizonyos az, hogy az idézett min. rendelet után is lesz különféle eljárás. A rendelet szerint a községi v. helyható-sági bizonyítványok valakinek családjáról és családi viszo-nyairól, 50 kros bélyeggel látandók el. Miután azonban a lelkésznek is alá kell e bizonyítványokat irnia, a rendelet az anyakönyvvezetőknek is megmondja mit tegyenek, H a azok-ban az egyes családtagok szül. házassági v. hal. ideje ki van
téve, s ezen nevezett eseteknek az anyakönyvvezető aláír, annyi bélyeg kell, ahány esetet bizonyít a la csal. értesítő.
Az ok : „miután teljes anyakönyvi kivonatokat pótolnak."
Hanem szükséges-e a külön bélyeg akkor is, mikor a közsé-gi bizonyítványban egy anyakönyvi eset sem említtetik, és
a lelkész mégis aláír ? Erről nem szól a min. rendelet s épen ez lesz oka, hogy a bélyegelésre nézve megmarad az el-térő praxis.
Lesznek, kik a maguk aláírásához is tesznek bélyeget, mások bélyeg nélkül is aláírnak. Hanem miután emlitve nincs a rendeletben, de meg a dolog természete szerint is, azt tartom, hogy a lelkész az ő aláírását a községi bizonyít-ványra, ha nem említtetik tüzetesen egy eset sem, külön bé-lyeg nélkül is eszközölheti. A taxára nézve a V I I I . pont alatt már elmondtam véleményemet, itt csak azzal egészítem ki, hogy a plébánia hivatalok részére szükséges lenne, tekin-tettel a már fenálló taxákra, amég meg nem állapitottakat megállapítani, a visitatióba felvenni, s a panaszoknak, habo-zásnak és önkényeskedésnek elejét venni. A családi értesítő-nek t a x á j á t pedig fokosat szerint lehetne megszabni, az ér-tesítőben előforduló esetek számához képest, pl. 5 esetig be-zárólag 2 ftot, 10 esetig 3 f t o t ; 15 esetig 4 ftot s igy to-vább ; — vagy pedig más fokozat szerint 5 esetig bezárólag 2 ftot, s aztán minden 2 esetért 50 krt. Ha az egyházme-gyei hatóságok ezt megtennék az állam bizonyosan nem til-takoznék, mert úgyis az állam az, mely ingyenes szolgálatok-kal, miket követel, az anyakönyvvezetést gyűlöletessé teszi.
Egy plébános.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , augusztus 1. Szabadkőműves taktika. — Belgiumi szabadkőművesekről beszélünk, de bizonyára nem kell megjegyeznünk, hogy ugyanaz áll a többi, tehát a ma-gyarországi szabadkőművesekről is. I t t is áll, ex uno disce omnes ; hiszen a szervezet, a szellem, az irány, a végczél ugyanaz az amerikai, mint az európai, a belgiumi, mint a magyarországi szabadkőműveseknél : rágalmazni, hitelöktől megfosztani az egyháziakat, mindenek előtt a szerzeteseket, hogy azután annál sikeresebben lehessen elnyomni, megsem-misíteni az egyházat. Tehát a belgiumi szabadkőművesek-ről, ezeknek taktikájáról beszélünk ; most ők vannak napi renden franczia ,testvéreikkel'. Amint Francziaországban, ugy Belgiumban is, az iskola kérdésben mutatta meg a pá-holy, hogy mi a czélja. El kell nyomni a szabadság nevében a katholikus iskolákat, hogy szabadkőműveseket lehessen nevelni ; de, ámbár Belgiumban a törvény már meg van sza-vazva, sőt szentesítve, a szabadkőműves páholy, ugy lát-szik. mégsem bízik ,törvényének' sikerében; h o g y c z é l t é r j e n fogáshoz nyul, fogáshoz, mely megegyezik a szabadkőműves becsülettel. Mit is törődik e hitetlen forradalmi társulat az eszközökkel, csak czélja legyen biztosítva. H a valahol, ugy bizonyára a szabadkőműveseknél áll az, hogy a czél szente-síti az eszközöket.
A szabadkőművesek pedig czélhoz akarnak j u t n i min-den áron, az egyházat kiakarják az iskolából zárni, ott ők akarnak uralkodni, a figyelmet e kérdésről más irányba kell terelni, egy kath. testületet be kell szenyezni, és mig e kér-déssel foglalkozik a közvélemény, addig az iskolai törvényt
végre lehet hajtani, sőt egy másik czél is el lesz érve, egy kath. testület megbélyegezve fog állani a közvélemény előtt.
E g y testületről beszéltünk, de ki nem t u d n á önmagától is, hogy ez alatt a jezsuiták értendők ; mert bár nem kételke-dünk, hogy a szabadkőművesek bármily eszközt is felhasz-náltak volna czéljaik elérésére, de miért nyúlnának máshoz, midőn kezök ügyében vannak a jezsuiták, ezek a gonoszok, kik mindenütt jelen vannak, hol a szabadkőműveseknek szük-ségük van, midőn arról van szó, hogy holmi királygyilkos-ságokról szóló mesékkel a fejedelmeket terveiknek megnyer-jék. Mégis csak szerencsések ezek a szabadkőművesek, hogy jezsuiták egyáltalában, de különösen Belgiumban is léteznek, mert ime még fejőket sem kellett törniök, hogy mily u j hazugsággal álljanak a közvélemény elé, hiszen bizonyos (?) hogy a hány jezsuita, annyi királygyilkos van.
Igy vélekednek, t. i. a szabadkőművesek, vagy leg-alább is ugy tesznek, mintha igy vélekednének. E r r e mu-tat a legújabb belgiumi eset, melyet érdemes szemügyre venni, liberális lapok tudósitásai szerint is. E g y falragaszon a nép a király meggyilkolására szólittatik fel, mert az iskolai törvényt szentesitette. E g y embert a korcsmában el-fognak, a ki részeg állapotában az üveget a pinczér fején széttöri. Erről az emberről liberális szabadkőműves lapok constatálják nemcsak azt, hogy bukott kereskedő és része-ges, hanem azt is, hogy delirium tremens rohamai vannak, hogy rövid idő előtt sikkasztás miatt elitéltetett, hogy több év előtt egy katholikus egylet tagja volt, melyből azonban kizáratott. Ez az ilyen jellemű és életű uri ember már most mit sem talál üdvösebbnek, mint azt vallani, hogy a felhí-vást egy jezsuita felszólítására függesztette ki : és az állam-ügyész, egyetértve ,testvérével' a szabadkőműves igazság-ügyminiszterrel, a jezsuitát elfogatja, de ismét szabadon bo-csátja. Ez azonban a czélra elég, a scandalum megvolt, a je-zsuitát elfogták, becsukták; de nem fogták volna el, ha ,valami' nem volna a dologban ; és lia nem is lehetett a tényt bebizonyítani, de a gyanú azért megmarad és ennek alap-ján most majd következik az államveszélyes szerzetesek
száműzetése.
Valóban a szabadkőművességre nézve nagyon jellemző esemény. Dormientes testes adhibes, mondja gúnyosan sz.
Ágoston. A szabadkőművesekről meg ez esetben mondhatjuk, illetőleg kérdezhetjük ő k e t : részeg, bukott embert, delírium-ban szenvedőt, rovott előéletűt és oly tanút fogadtok el egy egész testület ellen, kit a katholikusok egyletökből mint méltatlant kizártak? Napjaink birái, a kétségtelen bizton-sággal bebizonyított gyilkos lelkiállapotát megvizsgáltatják, hogy enyhitő körülményt fedezzenek fel a gyilkos felmenthe-tése érdekében ; a szabadkőművesek ellenben ott, hol kath. tes-tület gyanúsításáról van szó, elfogadnak oly tanút, kiről nyil-vánosan mindenki tudja, hogy részeges, hogy öriilési roha-mai vannak. H a a szabadkőművesség jellemes emberek tár-sulata volna, ha czéljai szentek lennének, feltehető-e, hogy ilyen ember tanúságát elfogadnák? í m e a kath. egylet, melynek ez a tanú tagja volt, őt kebeléből kizárta, jeléül annak, hogy kath. társulat tagjai, csak jellemes, becsületes életű emberek lehetnek, a szabadkőművesség pedig az által, hogy ily ember tanúságát elfogadta, vele solidaritását kitün-tette, indirecte bevallja, hogy e társulat tagjainak jelleme
7 9 épen olyan, mint tanujaié. Nem, a szabadkőművesség jel-lemes, becsületes embert nem birhat tanuul, csak tönkre ment részeges embert, sikkasztót és ő r ü l t e t ; ezek az ő ta-núi, ezeket használhatja fel czéljaira, de épen ebben rejlik elitéltetése is.
Azt hisszük, hogy ha valami, ugy ez az eset felnyit-hatná mindazok szemeit, kik mind ez ideig sem akarnak a szabadkőművességben valamely veszélyes társulatot látni.
Igen, felnyithatná az ilyenek szemeit, hogy lássák vég-re, mi az a szabadkőművesség, mik végczéljai? A belga katholikusok tisztában is vannak e földalatti társulat ter-vei- és czéljaival, ismerik taktikájokat és fogásaikat és mint az ottani nagyszerű mozgalomból kitűnik, nem hagyják magokat hasonló taktikák által félrevezetni. Nem tévesztet-ték szem elől e szabadkőműves fogás daczára sem azt, ami előttük szent, t. i. iskoláikat, hanem a szabadkőműves isko-lák mellett gyorsan állítják fel keresztény iskoisko-lákat, hogy gyermekeik hitét megmentsék. Sőt bizonyos, hogy sokan azok közül is, kik eddig ingadoztak, e páholyi scena által a katholikus ügynek megnyerettek. Bárcsak máshol is hasonló lelkesedést idézne elő a katholikusok közt ez a/, eset és már megelőzőleg szövetkeznének, hogy a hasonló szabadkőműves taktikát előre is lehetetlenné tegyék.
Róma, jul. 25. A septemberi consistoriumrólker'mgö híre-ket részemről is megerősíthetem. Ebben czimet és kalapot kapnak azon ,idegen bibornokok', kik még nem kaptak. U g y a n -ekkor a szent atya a négy első osztályú nuntiatura dignita-riusait, u. m. a bécsi, párisi, madridi és lisaboni nuntiuso-kat bíbornoki méltóságra emeli. I g y tehát két consistoriumi ülés lesz : az elsőben u j bibornokok fognak creáltatni, a másodikban a czimadás és kalapfeltevés szertartása fog végbe menni.
A négy első nuntius előléptetését általános áthelyezés fogja követni a nuntiaturai magas személyzetben. A mi a személyeket illeti, kik a szent széket az u j berendezés sze-rint az emiitett négy kath. hatalmasságnál lesznek hivatva képviselni, jelenleg csak a következők jelzésére kell szorít-koznom. A brüsseli nuntius, mgr Vannutelli Parisba megy.
Aloisi-Masella szintén első rendű nuntiaturát kap. Az igy megürülendett müncheni és brüsseli nuntiaturákra a szent atya következőleg állapodott meg : Münchenbe Roncetti, volt brazíliai internuntius, Brüsselbe Mocenni chilei Inter-nuntius megy. Aloisi-Masella oly annyira megérdemlett pro-motiója kiváló fontossággal bir a Vatikán és Berlin közt folyó tárgyalások miatt. E jeles praelatusé az érdem, hogy a kan-czellárral Kissingenben történt találkozása által a vallási béke alapjait leraknia sikerült.
A mi ezen tárgyalások jelenlegi állapotát illeti, azt nagyon nehéz volna tüzetesen kifejteni. Alapos hitem, azok után, miket a legjobban értesült körökben nyilván beszélnek, hogy a szent szék ragaszkodik azon határozott egyesség visszaállításán, mely a kath. egyháznak szabadságát Porosz-országban eddig biztosította s a két hatalom egymásközti viszonyát szabályozta. Ezen egyesség az 1815-iki De Salute animarum kezdetű bullán alapszik. H a egyszer a kiegyezés ezen alapon létrejön, a berlini kormány a dolgok logikájá-nál fogva kényszeritve lesz az egyházüldöző törvényeket eltörölni, valamint az egyházmegyéknek a száműzött
pászto-rokat visszaadni, szóval öszhangba hozni a törvénykönyvet s az egész belügyi politikát azon u j állásponttal, melyet az ál-lam a szent székkel szemben elfoglalt.
Feljegyzésre méltó dolognak tartom, hogy a közigaz-gatási választások Olaszország több városában kedvezően ütöttek ki a katholikus jelöltekre nézve. Az olasz nép körében mutatkozó ez éledés okai közt, meggyőződésem szerint, nem szabad feledni azon pazarlást, melyet a liberális közigazga-tási bizottságok véghez vittek. Rómában p. a tanács, mely-nek többsége még most is a forradalmi párthoz tartozik, 1870—77-ig 37 millió, adósságot csinált, vagyis Róma min-den lakosára átlag 160 frankot. Es ez még semmi ahhoz képest, a mi Flórencz, Nápoly, Genua, Milano s más váro-sokkan történt, hol az adóssági quota egy-egy lakosra 800 és 300 frank közt váltakozik. A liberális Olaszország méltán megérdemli a mindig farsangoló nemzet czimét.
Jeruzsálem. A mi századok óta nem történi, az egy-szer mégis sikerült. 1860-ban, mint Ratisbonne atya az , Annales de la Mission de Notre Dame du Sion'-ban irja, a beuroni hohenzollerni lierczegnő, ki igen buzgó hive a kath.
egyháznak, több benczés kíséretében meglátogatta a szent helyeket. Ugyanakkor a szent földön tartózkodott mgr Spaccapietra smyrnai érsek is. A herczegnőnek egyszerre igen nehezen teljesíthető vágya támadt. Azt óhajtotta, hogy zöld csütörtökön az utolsó vacsora helyén hallgathasson sz.
misét. Hiában mondták neki, hogy e helyiség századok óta török mecset, melyben hogy sz. misét lehessen szolgálni, sem a basa, sem a kádi, még maga a szultán sem adhat en-gedélyt, miután még ilyesmit kérni is életveszélylyel járna.
A herczegnő nem engedett. Előhivatta a mecset őrét s me-sés összeget adott neki, azon Ígérettel, hogy csak néhány órára engedje át a mecsetet, biztosítva őt egyszersmind, hogy minden a legnagyobb vigyázattal fog történni. Az ef*
fendi minden scrupulusát legyőzte a pénz. Nagyheti kedden, jól elzárt szekrényben, bevitték a mecsetbe az oltárt és sze-reit. A kitűzött napon maga az effendi vette át az őrködést.
Minden bejárat elzáratott és csak az volt nyitva, melynél maga az eífendi állt őrt. Kitűzött időben megjelentek egy-másután, bizonyos időközök megtartása mellett, egyszerre legfólebb ketten a meghívottak közöl, a kitűzött ajtónál.
Megjelentek összesen tizennégyen : a herczegnő, mgr Spacca-pietra és tizenkét áldozár, köztük Ratisbonne atya. Midőn mindnyájan együtt voltak, az effendi lelkét ú j r a aggodalom szálta meg s csöppön mult, hogy az egész terv meg nem hiu-sult. De győzött ekkor is a pénz. A herczegnő u j baksisa bátorságot öntött a rettegő effendibe. Feláilittatván az oltár kezdetét vette a szent ténykedés. A jelenvoltak meghatott-ságát leirni lehetetlen. Néha ugy látszott, mintha a miséző praelatus már nem birná tovább folytatni, annyira erőt vett r a j t a a megindulás és könyezés. Ratisbonne atya támogatni vala őt kénytelen. Két óra telt bele, mig a szent misének vége volt, mely után a kimenet ép oly szerencsésen sikerült, mint a megérkezés . . . . H á n y év fog még eltelni, még e szent helyen oltár lesz ? !
IE0DAL0M,
X A spanyol iuquisitióról legújabban három jelen-tősb munka látott napvilágot, u. m. :
1) História verdadera de la Inquisition, por D. Fran-cisco Javier Rodrigo. Madrid, Al. Gomez Fuentenebro. I. k.
1876. I I . és I I I . köt. 1877. 8-adrétü 483, 538 és 538. 1.
2) La Inquisition, por D. Juan Manuel Orti y Lara, catedratico de la Universidad de Madrid. (Egyszersmind a ,La Ciencia Cristiana' jeles folyóirat szerkesztője.) Madrid, Aguado, 1877. 8-adrét 315 1.
3) Zur Geschichte der spanischen Staatsinquisition. Se-paratabdruck aus dem Werke : Die Kirchengeschichte von Spanien, von P . Pius Gams, O. S. B. Regensburg, Manz, 1878. 8-adrét 96 1.
Az első helyen emiitett mű szerzője könyve 1. köteté-ben az inquisitio intézményéről szól általában, keresztény culturbölcselmi, kánonjogi s jogtörténelmi szempontból.
Műve 2. és 3. kötetét egészen a spanyol inquisitiónak szen-telte. Szerinte a spanyol inquisitio, nem, mint kivált Hefele után szokásba jött mondani, állami, hanem vegyes intézmény volt. Ugyanezen álláspontot foglalja el Orti y Lara szellem-dús kisebb műve. Szerinte is a spanyol inquisitio „az egy-ház szellemi kardjának s a királyok világi kardjának egy karddá való egyesítése." Ezen felfogást Gams élesen meg-rója s határozottan a mellett van, hogy a nevezett intézmény csupán állami intézmény volt.
Látni való ebből, hogy a spanyol inquisitio elvi oldala még mindig vitás kérdés. Három dolog azonban kétségbe-vonhatlan. Először, hogy a spanyolok legtermészetesebb, leghivatottabb tolmácsai lehetnek saját intézményök szel-lemének. Másodszor, hogy Gams nem használhatván a Rod-rigo által felhatalmazott u j adatokat, korántsem kecsegtet-heti magát azzal, hogy a spanyol inquisitio jellegéről Rod-rigo által felállított tételt, mely szerint az vegyes, egyházi és állami iutézmény volt, megdöntötte. Yégre harmadszor az is kétségtelen, hogy több spanyol iró, — pl. Don C. Bar-raquer a ,La Ciencia Cristiana', f. évi julius 15-iki füzeté-ben, — határozottan téved, midőn a specialis spanyol inqui-sitiót egészen egyházi intézménynek tartják.
= B e k ü l d e t e t t : Társulati értesítő mint Jézus sz. szi-vének hirnöke. Kiadja s felelős szerkesztő : Kubinszky Mihály.
1879. Julius-hó. Tartalom: Julius-havi általános szándék-hoz — A rezgő fa (legenda) Rosty Kálmántól. — Loyolai szent Ignácz élete (folytatás). — P. Schauenburg Ferencz S. J . : „Jézus szeretetre legméltóbb Szive (folytatás). •— El-mélkedés a bold, szűz Mária szeplőtelen Szivéről. — Bucsú-imák. Közli : Intay Vazul. — Részletes jó szándékok juliushóra. — Havi tudósítások a L. sz. A. imaegyletéről. K u n -cze Leótól. — Melléklet : „A keresztény erényeknek és tö-kéletességnek gyakorlása." I r t a Rodriguez Alfonz. Jézus társaságabeli áldozár. Fordította Tóth Mike, S. J . I I I . kö-tet 24. iv.
= Iskolai értesítők: 12) A gyulafehérvári róm.
k. nagy-gymnasium értesítője az 1878/9 tanévről. Tartalma : I . Gyulafehérvár környékének növényzete. Cserni Bélá-tól. I L A gy-fehérvári meteorologiai állomás észleletei 1878-ik évről. Avéd Jákótól. I I I . Tanári kar : 5 pap és 7 világi tanár. I V . Tanterv. V. Az V. és VI. osztályban kidolgozott magyar és német feladatok V I . Segélyegylet és önképzőkör.
Amannak alaptőkéje 1088 ft 63 kr, emebben tartatott 34 gyűlés, első félévben 7, másodikban 6 pályadíjjal. V I I . Tan-szerek szaporodása. A tanári könyvtár áll 882 mű, 1937 köt
241 füzetből. Az ifjúsági könyvtár 617 mű, 930 köt. 153 f ü -zetből. Az állatgyüjtemény áll 2656 dbból a növénygyűjte-mény 2688 dbból, az ásványgyüjtenövénygyűjte-mény 1559 dbból stb. Az ifjúság száma 236 : róm. kath. 106, gör. kath. 83 ; gör. kel.
3 6 ; ref. 9 ; luth. 11 ; héber 41.
13) Értesítő a p a n n o n h a l m i szent-Benedek-rend pápai kisgymnasiumáról. Az 1878—79-ki tanév végén közzétesz.
Ocsovszky Kázmér igazgató. Tartalmát megnyitja Reznyák Albert tanár alapos értekezése:—Az ifjúsági iratokról. A ta-nári kar áll 6 sz. B. r. és 2 világi tagból A gymnasium se-gélyegylete (Szulpicz-egylet) összesen 3399 f t 9 4 k r . tökével rendelknzik. Tanári, ifjúsági könyvtár, természettani és vegy-tani szertár, terménytár, régiségtár tetemesen szaporodtak.
Az ifjúság száma 170: róm. kath. 111, ág. v. 2, héber 5 0 .
VEGYESEK.
— 0 felsége a porosz-hohenzollerni Beuronból számű-zött benczéseket birodalmába meghívni s nekik a prágai Emans-kolostort átadni méltóztatott. Saját szemeinkkel lát-tuk Beuronban, mire vitték e reformált benczések az egy-házi zenében és festészetben.
— Negyedszázados lelkészi jubilaeumát tartotta a nagy-érdemű budapest-terézvárosi prépost-plébános, ngs és főt.
Klempa Simon ur tegnapelőtt, julius 31-kén, szerető hivei, paptársai s pártkülönbség nélküli nagyszámú tisztelőinek őszinte öröme s üdvkivánatai között. Az általánosan nyilvá-nuló lelkes ovatiókhoz csatoljuk mi is szivünk mélyéből fa-kadó azon üdvkivánatunkat, hogy Isten az ország legnépe-sebb plébániájának lelkipásztorát áldja és sokáig éltesse.
— A fővárosban nemsokára ismét jubilaeuma lesz.
Septemberben fogja ugyanis a lelkes budapest-józsefvárosi plébános, főt. Kanovics Béla Mór ur, negyedszázados áldo-zárságának emlékét ünnepelni. E huszonötéves alig egy-kettő kivételével, a fővárosban a pastoratio legterhesebb he-lyén lelkipásztorkodva tölté a m. t. jubiláns s hivei, paptár-sai, számtalan tisztelői várva várják az alkalmat, hogy forró érzelmeiknek méltó kifejezést adhassanak.
— A szent atya, mint a ,Fanfulla' írja fontos iratot készít, melyben a kath. egyház tanügyi főhatóságát bizo-nyítja be. A világ tehát ismét várhat egy hatásos pápai encyclicát.
— A belga püspöki kar jul. 28 és 29-én évi egyháztar-tományi rendes ülését tartotta.
—- Guibert bibornok, párisi érsek ő emja főpásztori kör-levelet intézett papságához és híveihez, melyben egyházi büntetések terhe alatt kötelezi őket, hogy a párisi külföldi missio seminariumától kikerült s aztán vértanúságot szen-vedett, névszerint felhozott szent emlékű férfiaktól fenma-radt minden írást, levelet vagy jegyzetet az egyházmegyei hatósághoz beküldjék.Szó van ezen vértanuk beatificatiójáról.
O eminentiája a senatushoz is intézett egy levelet, melyben az u j közoktatásügyi törvényt első lépésnek nevezi az egy-hás ellenségeinek kielégítésére. Ugyanez veszélyezteti a tár-sadalmi rendet s a polgári egyetértést : compromittálja egy-szersmind a közbékét. A harmadik köztársaság ne kénysze-rítse a clerust, hogy a jog, igazság és béke képeit a
O eminentiája a senatushoz is intézett egy levelet, melyben az u j közoktatásügyi törvényt első lépésnek nevezi az egy-hás ellenségeinek kielégítésére. Ugyanez veszélyezteti a tár-sadalmi rendet s a polgári egyetértést : compromittálja egy-szersmind a közbékét. A harmadik köztársaság ne kénysze-rítse a clerust, hogy a jog, igazság és béke képeit a