Az ó szövetségi kánon - Religio, 1879. 2. félév

(Bibliai tanulmány.)

Az ó-szövetségi kánon t ö r t é n e t e egyike a legfontosabb kérdéseknek, melyek az ó szövetség t a n u l -m á n y o z á s á n á l f e l -m e r ü l n i szoktak, ne-mcsak azért, mert a kánon t ö r t é n e t e az egyes sz. könyvek törté-netével azonos s ennek á l l a p o t a és tekintélye — az egyes könyvek á l l a p o t á t és tekintélyét m u t a t j a , hanem egyszersmind amaz eltérő nézetek m i a t t is, m e -lyeken az egy és két kanonisták, továbbá a protes-tánsok állítása alapszik.

Azonban a m i l y fontos e kérdés, ép u g y a ha-tározott t ö r t é n e t i bizonyítékok hiánya m i a t t — ho-m á l y o s ; ho-mert neho-mcsak az első sorban illetékes t a n ú , a szent irás h a l l g a t erről, amennyiben a k á n o n n a k h á r o m részre való felosztását emiitvén ( P r o l . Eccli.

II. Machab. 2, 13. Luk. 24. 44.) az azokhoz t a r t o z ó egyes könyveket, azok számát, — sehol sem s o r o l j a elő, hanem a h i s t o r i k u s irók is (Jos. Fl. ad Apion.

1, 8 ; Philo) csak indirect s nem eléggé megbízható a d a t o k a t n y ú j t a n a k .

A t r i d e n t i zsinat csalhatatlan t e k i n t é l y é v e l m e g h a t á r o z t a az ezen kánonhoz tartozó egyes köny-veket, m i n t azok a V u l g a t á b a n f o g l a l t a t n a k . Támasz-_{' O ö} kodva a r é g i egyházatyák és zsinatok h a t á r o z a t a i r a

') S. Steph. D j c r . I I . C. I I . és Batthyán Leg. Eccl-pag. 287.

9 1

a t u d o m á n y n a k feladata t e h á t e h a t á r o z a t o k a t a ma-gok igazi fényében f e l t ü n t e t n i , s az eltérő nézetek ellen igazolni.

A sz. könyvek egybegyűjtése a babiloni f o g s á g u t á n t ö r t é n t . Mi az ezen fogság előtti időben irt könyvek á l l a p o t á t illeti, következőkben á l l i t h a t ó össze. A zsidó nép, m i n t az ókor más m ű v e l t e b b né-pei, t ö r v é n y k ö n y v é t a t e m p l o m b a n t a r t o t t a . E r r ő l t a n ú s k o d i k a mózesi t ö r v é n y (Deutr. 31, 26.), m e l y szerint a "Tin a f r i g y s z e k r é n y mellé tétetett, s ott va-lószínűleg külön szekrényben őriztetett, főleg a tem-p l o m b a n , m i n t ezt a Helcias féle eset is m u t a t j a (2.

P a r a l . 34, 14.) A sz. irás t a n ú s á g a szerint J o s u e (24, 25.) „ s c r i p s i t verba in v o l u m i n e legis" : mi a t u d ó s o k véleménye szerint nem jelent egyebet, mint-hogy J o s u e a szövetség m e g ú j í t á s á r a irt o k m á n y t az arca mellé tette. Később ismét S á m u e l „legem r e g i s " az U r elé tette. (I. Sam. 10, 25.) Ezen k i v ü l a fogság előtt m á s könyvek is Írattak, melyeknek á l l a p o t á r ó l — ezen időt illetve — mitsem t u d u n k . Azonban a cultusnak, D á v i d s m á s J u d a b e l i kirá-lyok a l a t t i v i r á g z ó állapota z s o l t á r g y ü j t e m é n y t té-telez f e l . — P r o v . 21, 5. szerint „ v i r i Ezechiae regis'-' p a r á b o l á k a t g y ű j t ö t t e k : miből azt lehet következ-tetni, hogy e k i r á l y a l a t t a sz. könyvek gondozá-s á r a k ü l ö n tegondozá-stület volt felállítva. A p r ó f é t á k n á l pe-d i g azt t a p a s z t a l j u k , hogy ezek nemcsak a t ö r v é n y t , hanem az előbbi p r ó f é t á k a t is ismerik s azokat

mü-veikben i d é z i k : mi ismét a r r a m u t a t , h o g y ezen ira-tok t ö b b p é l d á n y b a n voltak elterjedve, s ismerve a n n y i r a , hogy a p r ó f é t a jövendöléseiben r á j o k hi-vatkozhatott.

F o g s á g a l k a l m á v a l a nép s a p a p s á g m a g á v a l vitte a sz. i r a t o k a t . I g y Dánielnél (9,2.) tétetik em-lítés könyvekről, melyekből J e r e m i á s j ö v e n d ö l é s é t m e g é r t e t t e .

A f o g s á g u t á n i időkben az a n n y i szenvedés ál-t a l k i p r ó b á l ál-t nép, beál-teljesedve l á ál-t v á n a p r ó f é ál-t á k jövendőléseit, melyekre azelőtt nem h a l l g a t o t t ,

buz-g ó n hozzáfobuz-gott a c u l t u s helyreállításához s vezé-rei, nevezetesen E z d r á s és Nehemiás, a szent köny-vek egybegyűjtéséhez.

M i u t á n mind a zsidó m i n d a keresztény t r a d i -tio t a n ú s k o d i k e két férfi buzgó működéséről, első k é r d é s t e h á t , m i l y részök volt nekik a kánoni könyvek e g y b e g y ű j t é s é b e n , v a g y m á s s z a v a k k a l : vájjon csak-u g y a n általok be lett-e zárva a kánon, tigy h o g y A r t a x e r x e s u t á n , ki a l a t t működtek, m á s k ö n y v nem v é t e t e t t be többé, v a g y pedig, vájjon ők csak a l a p j á t vetették-e meg a kánonnak, u g y hogy ennek

befejezése csak későbbi időben t ö r t é n t ? Ezen kérdés-sel f o g l a l k o z u n k a következőkben, f e l t ü n t e t v e a tu-dományos k u t a t á s o k eredményeit ; v a l a m i n t ama kér-déssel is vájjon csakugyan volt-e a Krisztus előtti kor-ban két kánon, mely nézet a protestánsok á l l í t á s a szerint csak azért á l l í t t a t o t t volna fel, hogy a k a t h . egyház h a t á r o z a t a igazoltassék ?

I. A mi az első k é r d é s t : a k á n o n n a k E z d r á s á l t a l i befejeztetését illeti, erre h a t á r o z o t t a n nem-mel felelünk.

Á l l í t á s u n k a következő érveken alapszik.

Magában a jelenlegi zsidó k á n o n b a n v a n n a k rész-letek, melyek E z d r á s ideje u t á n¹) í r a t t a k . 1) I.Chron. 3, 19 — 24. v. ö. I. E s d r . 8, 2. Zorobabel genealógiája Nehemiás u t á n két generatióval t o v á b b számlálta-tik, mely részletről maga Keil is megengedi: hogy az

„ein anderes s p ä t e r zugesetztes B r u c h s t ü c k irgend einer Genealogie sei"2), miből következik, hogy v a g y a k ö n y v , v a g y pedig e részlet j ö t t későbbi időben a k á n o n b a . 2) Nehemiás k ö n y v e 12, 10. el-számlált L e v i t á k közöl Eliasib Nehemiással egykorú volt, (Neh. 3, 1.20.) a többi későbbi időben élt. J e d -doa pedig N. S á n d o r idejében m i n t p a p m ű k ö d ö t t . (V. ö. A n t i q . X I , 7, 2, 578.) E genealógia t e h á t jó-val később k e r ü l t a kánonba. 3) E s t h e r könyve IX, 19. megjegyzéséből az következik, liogy P u r i m ü n -nep m á r régi idő óta á l t a l á n o s a n t a r t a t i k , s hogy a k ö n y v írója az esemény u t á n , mely á l t a l á n o s nézet szerint X e r x e s idejében t ö r t é n t , sokkal későbben élt. m i t Keil is elismer.3)

H a t e h á t a dolog igy áll s ha Jos. F l a v . sze-r i n t : „ Q u a n t a venesze-ratione libsze-ros nostsze-ros psze-rosequa- prosequa-m u r , re ipsa a p p a r e t . Cuprosequa-m eniprosequa-m tot iaprosequa-m saecula e f f l u x e r i n t , nemo a d h u c adiicere q u i d q u a m illis, nec deinere, nec c o m m u t a r e a u s u s f u i t . "4) A k k o r e zsidó kánon, ha u g y is vesszük, m i n t most áll, nem z á r a t h a t o t t be E z d r á s által, hanem később. Ezek-hez j á r u l m a g á b ó l a dolog természetéből v o n t érv.

H a E z d r á s és Nehemiás a kánon l e g n a g y o b b részét e g y b e g y ű j t ö t t é k volna is, h o n n a ç t u d t á k , h o g y nem fog-e t a l á l t a t n i sz. könyv, mely a kánonban h e l y e t foglaland ? „ Z u der E r k l ä r u n g , dasz f o r t a n kein in-s p i r i r t e in-s Buch m e h r erin-scheinen könne, w a r keine j ü d i s c h e kirchliche Behörde b e r e c h t i g t " — m o n d j a Reusch.⁵) Sőt azt sem t u d j u k , vájjon E z d r á s

Mala*) Dankó : De S. Scriptura Commentai'. I I . ; H e r b s t -W e l t e : II. K r . Einleitung 45.; Zschokke: H . Sacra 349.

2) Keil : L e h r b . der hist. krit. Einleitung 438.

3) Id. mű 473.

4) Jos. contra Apion, 1, 8.

5) Reusch : Lehrb. d. Einleitung in d. A . T. 159.

1 2 *

chias előtt v a g y u t á n halt-e meg. Nem lett volna e t e h á t a legnagyobb merészség E z d r á s részéről, ily k ö r ü l m é n y e k közt, a k á n o n t bezártnak n y i l v á n i t a n i ?

(Folyt, köv.)

A s z . O f f i c i u m,

vagyis a róm. s egyetemes hitvizsgáló sz. congregatio hit és erkölcsre vonatkozó határozatainak természete és

köte-lező ereje.

(Vége)

Még egy kérdés van hátra. Vájjon az ontologismust kárhoztató határozat elménktől olynemü alávetést követel-e, mely nem különbözik az isteni hittől és a hit dolgában tévmentes tekintélynek felel meg? I t t két ellenkező véle-ménynyel találkozunk. Mielőtt ezeket előadnók, egy elvet kell fölemlitenünk, mely a kérdés megfejtésének irányt ad és azt megvilágítja. „ A pápai tévmentesség, mondja Streinler, személyi, mással nem közölhető kiváltság, mely az evangé-lium e szavai szerint: llogavi pro te ut non deficiat fides tua — egyedül a pápát illeti meg. Következőleg az egyház feje tévmentességét senkire át nem ruházhatja, egy Ítélőszék sem gyakorolhatná ezt nevében ; az ex cathedra kihirdetett hitbeli határozat szükségképen magának a pápának ténye, az ő élméjének ítélete : a honnan következik, hogy sem a sz-Officium, sem bármely más Congregatio hitbeli határozatai nem tévmentesek magokban véve.

Ez mind igaz ; de némely szerző Lacroix-val (De con-scientia, I. rész, 214. sz.) a sz. Officium és az Index Congre-gatiók határozatait 2 része osztják. Az elsőbe azok tartoz-nalc, mnlyclï^t a Oongrtígatíó etijiifc nevében Hoz s nem teszi oda, hogy a pápa azokat megerősítette s közzétételüket el-rendelte ; a második részt azok képezik, melyeket a Congre-gatio saját nevében ad ki, de azzal a záradékkal, hogy a pápa azokat megismerve megerősítette és közzétételüket elren-delte (1. Bouix, De papa, I I . r.) Mig az emiitett tudósok az első osztályba tartozó rendeleteket tévmenteseknek nem tart-j á k , £ddig az utóbbiaknak e kiváltságot tulatart-jdoníttart-ják, mert ezeket a pápa azáltal, hogy megerősíti és közzététeti, ma-gáévá teszi és ex cathedra szentesíti. „Tunc enim non tam sunt declarationes vei décréta harum congregationem quam Papae ipsius quas per tales congregatíones facit." (Lacroix, u. o.) Már pedig, mint láttuk, a szept. 18-iki rendelet, mely-ről az 1866-iki megemlékezik, oly hitbeli határozatokhoz tartozik, melyeket a pápa különösen megerősített és közzé-tétetett. Az emiitett rendelet ennélfogva a tévmentes ítélet tekintélyével bir és ex cathedra hozott határozat.

A következő okoskodást is föl lehet hozni a most em-lített vélemény támogatására. A hivek lelkiismeretben kö-teleztetnek arra, hogy értelmöket a római Congregatiók hit-beli határozatainak, melyeket az egyház feje megerősített és közzététetett, alávessék, habár ezeket a Congregratiók bí-boros tagjai saját nevökben hozták a nyilvánosságra. Ily kötelezettséget nem lehet megegyeztetni a nevezett ítélő székek határozatainak tévedhetőségével, mert törvényesen csak tévmentes tekintély követelhet a hit dolgában többet a tiszteletteljes hallgatás- és a külső alávetésnél. A pápa tehát valóban határozatot hoz és ex cathedra szól, valahányszor a sz. Officium hitbeli Ítéletét megerősíti és annak közzétételét

elrendeli. Az ellenkezőt állitani annyit tenne, mint meggyen-gíteni az érvet, melyet a hittudósók a gallikán elvek ellen fölhoznak, és mely a pápai tévmentességet a benső alávetés kötelességéből vezeti le, melylyel minden keresztény tartozik a pápa tanításával szemben, midőn mint az egész egyház pász-tora és tanitója szól.

Egy más vélemény — (és ezt Franzelin bibornok, De Traditione et Scriptura sok más tekintélylyel védi) a sz. O f -ficium vagy bármely más Congregatio határozatait nem te-kinti ex cathedra hozott ítéleteknek, akkor sem, ha azokat a pápa különösen megerősítette és közzétételökre parancsot adott. IIa föltesszük azt az esetet, hogy a pápa, miután v a -lamely tan fölött egyik Congregatio biboros tagjainak vé-leményét meghallgatta, azt magáévá teszi és saját nevében az egész egyházban azzal a világos szándékkal hirdetteti ki, hogy a híveket lelkiismeretben isteni hitre kötelezze, az il-lető határozat kétségkívül ex cathedra lesz h o z v a ; de ebben az esetben egyedül a pápa ítél, a Congregatio pusztán ta-nácsadó szerepet visz. Bármint legyen a dolog a föltevés-sel, a Congregatiók határozatai sem magokban, sem a pápá-tól nyert megerősítés folytán, nem lesznek hitbeli végleges határozatok, jóllehet az apostoli szék ítéleteinek lehet őket nevezni a fönuebb emiitett okoknál fogva, melyeket itt j ó lesz kiegészíteni. A pápa egy itélőszékre ráruházhatja leg-főbb hatalmát, melynélfogva mint Jézus Krisztus nyájának pásztora a hit tisztántartása fölött őrködni tisztjéhez t a r t o -zik, akár kárhoztatva, akár tanitva egy vagy más tant ; és az ilyen, a pápa nevében gyakorolt hatalomnak, a hivek ré-széről, a vallásos beleegyezés kötelessége felel meg, mely-nem isteni hit, hamely-nem alávetés egy, a hit dolgában rendelt általános őrködő tekintélynek. E z t az általános őrködő te-kintélyt, mondja Franzelin, jól meg kell különböztetni a tévmentes tekintélytől. Ez utóbbi kizárólag személyes kivált-sága a p á p á n a k ; amaz, mint mondtuk, mással is közölhető;

az egyház feje azt gyakran bizonyos Congregatiók által g y a -korolja. Az egyik tekintély oly tanokat hirdet, melyek az egyház gyermekeinek hitét visszavonhatlanul meghatározzák, szorosan megállapitják — és ez a tanokat végleg meghatá-rozza, a véleményeket kárhoztatja, eretnekség- vagy alsóbb fokú bélyeggel jelzi. A másik nem határozza meg a tanokat, nem azok igaz voltáról, hanem biztonságukról hoz itéletetet, s arra szorítkozik, hogy a tanokat a hit dolgában fenforgó ve-szély alól kivegye, vagy ezt a veve-szélyt megmutassa, ha csakugyan fennforog. Ily ítélet után meg kell lennünk győződve, hogy a biztosnak vagy veszélyesnek nyilvánított t a -nok valóban olya-nok, és e meggyőződés oka, ismételten mondjuk, az általános őrködő tekintély, melyről most szó van. Hogy az egyházban ily tekintély létezik, ezt bizonyítja a történet, föltételezi a római Congregatiók folytonos eljárása, követeli a lelkek üdve. Szükséges, hogy a sz. Péter b á r -kájának gotidjaival terhelt kormányos az emberi vélemé-nyek hullámain keresztülhajózva a tévelyeket jókor eltávo-lithassa, valamint hogy azokat kárhoztatja. Innen az egy-házban a kétféle tekintély, vagyis inkább az istenileg rendelt tanitói hivatal két foka, melyek egyike u g y mint m á -sika őszinte engedelmességet kiván ítéletével szemben, — azonban mindegyik saját hatáskörében, — föladata t e r m é -szetéhez képest.

9 3 U g y hisszük, a hittudósok között lényegében ez a leg-általánosabb és egyúttal legvalószínűbb vélemény. A nélkül hogy azt mélyebben fejtegetnők, néhány okot hozunk föl,

melyeken az nyugszik.

1. Általánosságban szólva, a tévmentesség annál, ki parancsol, nem oly föltétel, mely nélkül az, kinek engedel-meskednie kell, valóban nem vethetné alá elméjét az íté-letnek, miután az engedelmesség evangeliumi tanácsa az értelemre nem kevésbbé vonatkozik, mint az akaratra. Hozzá t e h e t j ü k minden szent férfiú tanítását, melynélfogva azon két-ség állapotában, vájjon a parancs el volt-e engedve, az alattvaló kétségét tartozik letenni és engedelmeskedni ; ezt pedig nem teheti a nélkül, hogy elméjét elöljárója Íté-letének alá ne vesse, jóllehet ennek Ítélete nem tévinen-tes. Az első vélemény pártolói tehát tévednek általánosság-ban és feltétlenül állítván, hogy csak tévmentes tekintély követelhet jogosan többet a tiszteletteljes hallgatásnál egybe-kötve külső engedelmességgel. Ivönnyü felelnünk, hogy ám-bár a tévmentesség szükséges arra, hogy a pápa, midőn ex cathedra beszél, a híveket isteni hitre kötelezze, ez a tév-mentesség éppen nem kívántatik meg, sem a római pápában, sem a sz. Congregatiókban arra, hogy a hitnél alsóbb rendű vallásos beleegyezést eszközöljenek. És ez a felelet teljesen világossá teszi, hogy a gallikán rendszert véleményünk ép-pen nem p á r t o l j a ; mert midőn Bellarmin, Suarez és más régi hittudós a pápa tévmentességének kiváltságát abból a kötelességből következtetik, melynélfogva a hivek értelmü-ket az ő határozatainak alá tartoznak vetni, nem az ész bár-mely engedelmességéről, hanem olyanról beszélnek, bár-mely az isteni hitet képezi. H a a pápa ex cathedra szólva tévedhetne, az egyháznak kötelessége volna tévedést hinni és vallani, a mi képtelen és mégis szükséges következmény, mint mond-j á k a nevezett hittudósok.

2. X I V . Benedek a szentté avattatásról szóló njűvé-ben, mely a legnagyobb tekintélynek örvend, kettőt állit : 1.

A. pápa Isten szolgáinak boldoggá avatásában (beatificatio) nem tévmentes, valamint hogy kétségtelenül tévmentes azok szentté avatásában (canonisatio) 2. Azonban ha valaki azt ál-lítaná, hogy a pápa egy vagy más ilynemű határozatában csalatkozott, és hogy ennélfogva az általa boldognak nyilvá-nított valóban nem az s nem méltó a neki kijelölt tiszteletre, az ilyen a vakmerőség vagy más súlyos kárhoztató fokozat bélyegét nem kerülné ki. — X I V . Benedek e két tétele^vi-lágosan fölállítja azt az elvet, melynélfogva a hit dolgában a vallásos beleegyezésnek nem sine qua non föltétele a hatá-rozatot hozó tekintély tévmentessége. Ez Bellarmin vélemé-nye is (de S. Pontif. 1. I V . c. I I . ) : „Catholici omnes conve-niunt Pontificem, solum vel cum particulari concilio, ali-quid in re dubia statuentem, sive errare possit, sive non, esse obedienter audiendum."

3. Több pápai irat, jelesül I X . Pius levele a mün-cheni érsekhez, a sz. Congregatiók hitbeli határozataira al-kalmazza a X I V . Benedeknek, mint magán hittudósnak te-kintélyén nyugvó elvet. Ez okiratok figyelmes átvizsgálá-sából a t. olvasó meggyőződik arról, hogy ámbár egyrészt a Congregatiók által hozott hitbeli határozatok nem ex ca-thedra mondott pápai Ítéletek, másrészt a lelkiismeretben val-lásos megnyugvást, mely az elmét leköti, kívánnak. És hogy

itt általánosan ismert példákat hozzunk föl, sem az érdekel-tek sem mások Belgiumban nem nyerérdekel-tek eddigelé a hivata-los tudósitások között ex cathedra hozott ítéletet a löweni ügyet illetőleg. Sőt az Inquisitio és az Index-Congregatio 1866. febr. 21-iki határozatának szavai, mint látszik, inkább kizárják, mintsem sejtetik a hitbeli végleges határozatot.

„Emi Cardinales in hanc devenere sententiam, in libris phi-losophicis a G. C. Ubaghs hactenus in lucem editis inveniri opiniones, quae absque periculo tradi non possunt." Mégis t u d j u k , hogy a löweni tanároknak fiúi engedelmességgel kel-lett fogadniok a szentszék közegei által hozott Ítéletet.

Vonjuk le a következményt. A legvalószínűbb véle-mény szerint az ontologismusra vonatkozó 1861-iki hitbeli határozat nem ex cathedra mondott kárhoztatás, és a sz. Of-ficium határozatai, ha a pápa által vannak is megerősítve, az apostoli szék ünnepélyes és tévmentes Ítéletének jellegé-vel vagy fontosságával nem birnak. Azonban mégis lehet azokat pápai határozatoknak nevezni, mert oly ítélőszék hozta, melylyel a pápa közölte mind egyetemes joghatósá-gát, mind a hatalmat, hogy az egyházban a tan sértetlensége fölött őrködjék. Ily czim alatt e határozatok nemcsak tisz-teletes hallgatagságot, hanem alsóbb rendben a hit engedel-mességét, az elme igazi, vallásos ragaszkodását követelik, mint a római pápa bármely ténye, midőn általános őrködő tekintélyét bármi módon gyakorolja, akár például bizonyos vélemények veszélyét kimondva, akár a katholikus iskolák-nak előírva, hogy e vagy ama tudós rendszerével, e vagy ama tant másoknak eléje tegyék.

Befejezve értekezésünket, melyre Eabre abbé szenve-délyes támadásai adtak alkalmat, kötelességünknek t a r t j u k fölszólalni a dicséretek ellen, melyeket a Sorbonne tanára meg nem nevezett jezsuita hittudósok- és tanárokra veszte-get, kik F a b r e abbé szerint nagy számmal vallják az onto-logismus tanait. U g y véljük nem térünk el az igazságtól ál-litván, hogy F a b r e ur téved, és hogy sz. Ignácz egy gyer-meke sem ismer más dicsőséget, mint teljes engedelmességet és alávetést az apostoli szék parancsai —, sőt kívánságai iránt is. Egyébiránt a hit dolgában ez minden katholikus-nak kötelessége, és itt eszünkbe j u t n a k a vatikáni zsinat ál-tal adott tanácsok, melyek a jelen időknek annyira megfe-lelnek : „Miután nem elegendő az eretnekség gonoszságát ki-kerülni, ha nagy gonddal nem kerülünk minden tévedést, a mely kisebb vagy nagyobb mértékben roszalható : minden keresztényt figyelmeztetünk, hogy kötelessége megtartani a rendeleteket és a határozatokat, melyek által a szentszék az olyan rosz véleményeket kárhoztatta, melyek itt nincsenek egytől egyik elsorolva." H a tehát az ontologismus oly alak-ban, melyet a katholikus íróknál felöltött, nem volt is té-velynek uyilvánivta, az egyház szemében mégis veszedelmes tan, és jóllehet a pápának mint magán tudósnak véleményei nem képezik a hit szabályát, mégsem t a r t j u k fölöslegesnek megemlíteni, hogy Pecci bib. a zsinat elé terjesztette az on-tologismus világos kárhoztatását, indítványát hosszasan in-dokolva és kimutatva, hogy ez a rendszer utat nyit az észel-viségnek, a mindenistenitésnek és az eklekticismusnak. R.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Budapest, augusztus 8. Az uj tanterv és a,Pesti Napló.'

— A gymnasiumi tanterv mióta megjelent számoá birálat

és megjegyzésre adott alkalmat. A ,Pesti Napló' is kilépett a küzdtérre. Amellett, hogy az u j tantervet közölte, egyúttal elmondja nézetét is felette, melyre nézve általában csak azt jegyezzük meg, hogy valamint személyes érintkezés közben már több tanártól több tekintetben nem egy, kevéssé hizelgő Ítéletet hallottunk az u j tanterv felől, ugy a ,Pesti Napló' czikkezője is sok tekintetben nem helyesli az u j tantervet.

Van azonban olyan is amit helyesel, a mely helyeslést és fel-fogást pedig mi nem t u d j u k helyeselni ; mire nézve a követ-kezőkben mondjuk el nézetünket.

Miután a ,Napló' czikkezője előadta, hogy a philoso-phiából mily részek fogják az előadás anyagát képezni, mi-után elmondta, hogy mennyire elégséges mindaz öntuda-tossá tenni az i f j a k előtt a szellem önálló működését, elég-séges a lelki jelenségeknek az emberi érzelem és indulat, értelem és akarat nyilvánitásainak, melyek az irodalmi mű-vek aesthetikai fejtegetésénél jönnek tekintetbe, megértésére és megfejtésére, mindezekután következő nézetét fejezi ki :

„ E k k é n t az u j tanterv beosztása folytán a tanulók, a philo-sophiát illetve, oly tehertől szabadultak meg, melynek elvi-selésére a középiskolai tanfolyam alatt elért értelmi fejlett-ségük s tudományosságuk mellett ugy sem lettek volna ké-pesek." Megvalljuk, hogy e nézet felett nem kevéssé cso-dálkoztunk, annál inkább csodálkoztunk pedig, mert fen-nebb ugyané czikk azt mondja, hogy a metaphysica és a böl-csészet históriájának előadása nem tartatott a középiskola tanczéljához tartozónak, a morális élet útjainak méltatása és megvilágítása úgyis a hittan feladatai közé tartozik."

Mily különös ! A mire a tanuló képesnek mondatik a hitok-tatás utján, arra képtelennek mondatik a metaphysica utján.

Hogy miért? A r r a nézve a czikkből felvilágosítást nem nye-rünk. De másképen is különösnek t a r t j u k czikkező állítását.

Vagy czikkező nem tudná, hogy régibb időkben ugyanezen osztályokban, tehát ugyanoly korú és fejlettségű tanulók-nak a metaphysika is előadatott? H a ez megtörténténhetett régibb elmúlt időkben, miért lennének erre képtelenek az ujabb kor tanulói, ha csak az nem akar okul szolgálni, hogy az ujabb kor már visszariad a komolyabb foglalkozástól — é s ezt, hogy igy mondjuk, a lelki léhaságot a tanterv is elő-mozdítani akarja.

Mindenesetre igen jellemző ez a nyilatkozat az u j tantervvel szemben. A morális élet útjainak méltatása és megvilágítása, mondatik, úgyis a hittan körébe tartozik. J ó l van, ez mindenesetre főleg a hittanhoz tartozik ; de ha már ez elismertetik, ha e réven a metaphysica előadása kiküszö-böltetett, nem természetes, nem a józan ésszel megegyező lett volnae ugy okoskodni, hogy ennek következtében a h i t t a -nárnak módot és alkalmat kell nyújtani, hogy, a morális élet utait méltathassa és megvilágíthassa.' Ez talán csak mégis lermészetes és következetes eljárás lett volna. E helvett azonban a tanterv igy okoskodik : a metaphysica nem ada-LÍk elő, mivel a morális élet méltatása és megvilágítása a hittan körébe tartozik, a hittan előadására tehát jövőre se adjunk több órát, mind eddig, t. i. hetenkint egy órát. Minő logika ez ? Hol itt a helyes következtetésnek még csak ár-nyéka is ? Megtagadni egy tantárgy előadását, utalni egy másikra, s ettől a módot és alkalmat elvenni, hogy azt tel-jesíthesse, minek teljesítésére hivatottnak maguk a tanterv

készítői elismerték. Ez tisztelettel legyen mondva logikai absurdum.

A mondottaknál azonban nem kevésbbé érdekes az, mit czikkező tovább a vallásoktatásról mond. „A vallásoktatás-nak, úgymond, feladata lesz alkalmasan felhasználni a többi tantárgyak anyagát és oda törekedni, hogy tanai h a r m ó n i -ában legyenek a tanuló lelki életének fokonkinti fejlettségé-vel." Hogy ez tulajdonképen mi akar lenni, azt nagyon ba-jos meghatározni. De ne keresgessünk sokáig, vegyük azt,

amit czikkező valószínűleg kibírt fejezni, hogy a vallástanok azon mérték és fokozat szerint adassanak elő a minő mérték-ben és fokozatban az ifjú tehetsége fejlődik. E felfogás ellen sem nekünk, sem bizonyára másnak nem lesz kifogása. De

In document Religio, 1879. 2. félév (Pldal 94-100)