A nem megfelelő módon definiált parasztfogalomra építkező polgárosodás
diskurzus eleve ingoványos talajon áll, nem segíthet hozzá a valóság jobb megis
meréséhez, főleg ha mindenáron ugyanannak a folyamatnak akarjuk alárendelni az összes megfigyelt társadalmi jelenséget.
A társadalmi struktúra nagyon is megváltozott, még ha nem is olyan szerves,
„konzisztens” módon, ahogyan azt az eredeti politikai szándék és a későbbi rend
szerváltó akarat jónak találta volna. Azokat a kutatásokat, amelyek ezt a jelensé
get tárták fel, Kovách Imre maga is ismeri, és hivatkozik rájuk.142
A legfontosabb változás a rétegzettség-tanulmányok szerint pontosan az, hogy a szocialista időszak változásainak következményeként a magyar makrotársadalom átalakult: szociális struktúrája nem hierarchikussá vált.143 Ezeket a megállapítá
sokat a mobilitásvizsgálatok új paradigmája144 tette lehetővé, amely nem más, mint az egyenlőtlenségek dinamikus vizsgálatára tett kísérlet.
141 Kovách I. 1988. 5 5 -5 6 .
142 Kolosi Tamás és Róbert Péter kutatásairól van szó, amelyet a szociális és települési státusokban, valamint a szociális és anyagi státusokban megfigyelhető inkonzisztencia
jelenséggel kapcsolatban végeztek, illetve a kulturális, az anyagi és a munkamegosz
tási dimenzióban megfigyelhető egyéni mobilitások eltérő mértékével kapcsolatban.
Ko v á c h I. 1988. 153.
143 Mó d r a L. - Sim ó T. 1988. 71.
144 Kovách I. 1988. 26.
E paradigma a Pierre Bourdieu francia szociológus/etnológus által az 1960-as évektől kidolgozott145 „társadalmi tőke”-elméletre épít, amelynek köszönhetően nyomon követhető az, hogy az egyén által birtokolt különböző társadalmi elő
nyök és hátrányok hogyan jelölik ki saját helyét a társadalmon belül, és ezeket miként képes továbbörökíteni utódaira.
Időzzünk el egy kicsit ennél a két új fogalomnál: a státusnál és a társadalmi tőkénél. A státus fogalma alatt azt az egyén által a társadalmi hierarchiában elfog
lalt helyet értjük, amelyet meghatároz egyrészt a vertikális tagozódás, a rétegző
dés, „stratifikáció” ; másrészt horizontális tagolódás, vagyis a társadalmi munka- megosztás, a „situs”. A társadalmi rangot vagy státust elsődlegesen a foglalkozás határozza meg, amely viszont az egyén életesélyeit szabja meg. Normális esetben az individuum a státusát örökség, tanulmányok folytatása vagy házasság útján szerzi meg. Bár a gyermek virtuálisan rendelkezik szülei státusával, tehát be
leszületik egy státusba, semmi nem garantálja, hogy ezt élete végéig meg fogja őrizni. A szülök elsődleges célja a családi státus reprodukciója lesz, vagyis hogy a gyermeket ellássák azokkal a javakkal, amik révén szülei státusát sikerül majd megtartania, esetleg még javítania is.146 A családi státus folyamatos átadása rep
rodukálja a társadalmi rétegződést.
Bourdieu elmélete szerint négyféle „tőke” van, amelyik lehetővé teszi a tár
sadalmi tér strukturálását: „a gazdasági tőke” (a vagyon, a fizetés nagysága), a „kulturális tőke''’ (a képzettség), a s z o c iá lis tőke” (a társadalmi kapcsolatok) és a szim b o lik u s tőke” (mint például a tisztesség, az elismertség). A társadalom szereplőinek a társadalmi térben elfoglalt pozíciója a rendelkezésre álló tőkéjük nagyságától és összetételétől függ. Az ún. „fejlett” társadalmakban a gazdasági és a kulturális tőke nyom a latban a legtöbbet.147
A hagyományos paraszttársadalomban a föld birtoklása az, amely m eghatá
rozza a termelés sikerét, a termelés eredménye pedig a parasztgazdának a társa
dalmi hierarchiában elfoglalt helyét. A gazdálkodási előnyöket földfelhalmozás
sal tudja a gazdálkodó társadalmi előnyökké alakítani.148 A hagyományos családi reprodukció a családi magántulajdonra, a családi mezőgazdálkodásra alapozva, természetes formában, dominánsan a családon belül valósul meg. A tőkével együtt a szülők átadják az általuk a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt he
lyüket is. így ideális esetben a státusok szinte tökéletesen lineáris pozíciója va
lósul m eg.149
145 Bo u r d ie u, P. 1965.
146 Be r t a u x, D. 1985. 5-9.
147 A társadalm i tökefajták k o n cep ció ja már az 19 6 0 -a s év ek b en m eg jelen ik a szerzőn él.
L ásd Bo u r d ie u, P. 1965.; e g y ik francia n y e lv ű ö ssz e fo g la lá sa : Bo n n e w it z, P. 1998;
magyarul: Bo u r d i e u, P. 1978, 1997.
148 Ko v á ch I. 1 9 8 8 , 4 8 ^ 1 9 . 149 Ut a s iÁ . 1989. 23.
A szocializmus meglehetősen erőszakosan átrendezte a társadalmi teret. A régi státusátadási stratégiák, sőt a rendelkezésre álló különböző társadalmi tőkék is devalválódtak. Dániel Bertaux egyik gondolatébresztő tanulmányában150 azt vizs
gálja, hogy Oroszországban az októberi forradalom után azok az elithez tartozó családok, akik nem hagyták el az országot, miként próbálták meg átadni utódaik számára kulturális javaiknak legalább egy részét. Azt találja, hogy a privát tér kontrollja (tehát a gyermekek otthoni keretek között való nevelése, mindenna
pi érintkezés, elégséges anyagi forrás) nagyon lényeges ahhoz, hogy a családok át tudják adni az értékeiket, orientációikat, a szülők által megkívánt helyes vi
selkedés kódjait. A tanulmány tanulsága az, hogy a társadalmi szituáció nagyon fontos a társadalmi tőkék generációk közti átadásánál, s hogy a háttér vizsgálata a státustanulmányoknál méltatlanul háttérbe szorult. Az ilyen esetek megfigye
lése, ahol a társadalmi struktúra felbomlik, jelentős haszonnal járhat a „normál helyzetekben” való átörökítés tanulmányozásához is.
A magyar esetben is megszűnik az átörökítés egyik fontos tárgya: a csalá
di birtok; a család gazdasági-társadalmi egysége meggyengül. Ráadásul belép a folyamatba a társadalmilag ellenőrzött, elvileg „igazságosan” szelektáló iskola (itt most az 1950-es évekbeli származási megkülönböztetéseket tegyük félre).
A családi státusok reprodukciója már nem olyan természetes folyamat. Mégis, amint láttuk, a volt parasztcsaládok nagy részének sikerült újból kivívnia a szü
leiéhez hasonló státust; a társadalmi rétegek, csoportok többsége mégis megőriz
te a hagyományozás lehetőségét. Ahogyan Utasi Ágnes fogalmaz: „a különböző társadalmi rétegekhez tartozó szülők többségét minden eddiginél jobban m oti
válja, aktivizálja az eredményes státusőrzés, esetleg státusemelkedés vágya” .151 Hogyan volt lehetséges a státusőrzés a teljes társadalmi felfordulás után? Miféle státusról van szó?
Az 1970-1980-as években a Társadalomtudományi Intézet munkatársai kez
deményeztek kutatásokat ebben a tárgykörben. A magyar társadalomban végbe
menő átrétegződési folyamatok vizsgálatához az első lépés a komplex származási háttér kidolgozása152 volt. A társadalmi státust nem megbonthatatlan egységként, hanem többdimenziós jelenségként kezelték: így az egyén és szülei esetén külön- külön mérték fel a foglalkozásban, az anyagi lehetőségekben, a földrajzi helyzet
ben, illetve kulturális szempontból bekövetkezett változásokat. A különválasztott egyenlőtlenségi szférákat egymástól többé-kevésbé elkülönülő mobilitási csator
nákként lehet felfogni.
Ezek alapján az derült ki, hogy sok esetben már a családi háttér is inkonzisz
tens, azaz a népesség több m int 50%-nál a különféle egyenlőtlenségi tényezők
150 Be r t a u x, D . 1994.
151 Utasi Á . 1989. 24 152 Róbert P. 1986. 30 3 .
inkonzisztenciája volt kimutatható a család társadalmi helyzetében. A népesség 10%-a származott konzisztensen jó helyzetű családból, míg 33%-a konzisztensen hátrányos családi helyzetből indult.
Az inkonzisztens családi hátteret illetően leggyakoribb az a típus volt, ahol a többi tényezőhöz képest kiemelkedően jó volt az anyagi háttér.153 Úgy tűnik ugyanakkor, hogy ezt a jó anyagi helyzetet nem lehetett könnyű egyéb társadalmi előnyökre átváltani. A legegyszerűbb módnak az tűnt, ha a család a megszerzett anyagi javakat részben az utód képzésébe fektette. A magasabb kulturális tőke megszerzése azonban nem járt együtt a gazdasági státus növekedésével, sőt m in
den 5. egyén, aki szüleinél kulturálisan jobb helyzetbe került, anyagilag rosszabb körülmények között élt. A magasabb végzettséggel járó kulturális tőke is csak úgy ért valamit, ha megtámogatták a magasabb rétegekhez fűződő kapcsolatok.154
Róbert Péter szerint a szocialista rendszerben a társadalmi átalakulások hatá
sára csupán a népesség egyharmada vált konzisztensen mobillá. Ugyanakkor, ha az egyes emberek mobilitásának különféle dimenzióit vizsgáljuk, akkor 80%-ban állapítható meg ilyen-olyan jellegű státuselmozdulás: az egyik legjelentősebb ezek közül a munkajelleg-csoportokban bekövetkezett változás. E különböző irá
nyú és mértékű elmozdulásoknak az eredője ritkán volt egyértelműen lefelé vagy felfelé való elmozdulás, úgyhogy sok esetben mozdulatlannak tűnik a társada
lom. Ugyanakkor a háttérben igenis jelentős változások mehettek végbe, de ezek a változások egymáshoz képest inkonzisztensek voltak.
A legnagyobb mérvű státus-inkonzisztenciák egyrészt a munkamegosztásban elfoglalt helyzet és az anyagi helyzet között voltak megfigyelhetők; másrészt az iskolai végzettség és a munkamegosztásban elfoglalt hely között; harmadrészt pedig abban, ahogyan a kétfajta inkonzisztencia-együttes az anyagi dimenzió mozgásaihoz kapcsolódott. Bár keveset tudunk még a kulturális tőke működésé
ről, úgy tűnik, hogy az előnyök és hátrányok átörökítése szempontjából ez a szfé
ra viselkedett a „legszűkebb” mobilitási csatornaként155 - és ennek a szférának a hatása bizonyult a legnagyobbnak az intergenerációs mobilitásban.
A mobilitás természetesen nem feltétlenül jelent felfelé lépést. A lakosság 37%-a rosszabb helyzetbe került, de úgy tűnik, ebben erőteljes életciklus hatás is érvénye
sült, hiszen nagyobb részük 30 év alatti fiatal, illetve 60-70 éves idősebb személy volt.15'’ Összességében egyébként a jobb társadalmi helyzetbe kerülés kevésbé kon
zisztens módon ment végbe, mint a rosszabb társadalmi helyzetbe kerülés.
Az anyagi státus javításában jelentős szerepet játszó második gazdaság a vizs
gálat szerint nem tűnt különálló egyenlőtlenségi tényezőnek, mégis fontos szere
153 Ró b e r tP. 1986. 304.
154 Ut a s iÁ . 1989. 2 5.
155 Ró b e r tP. 1986. 303.
156 Ró b e r tP. 1986. 306.
pet játszott a reprodukciós folyamatban, az előnyök és hátrányok átörökítésénél.
Ez a tényező Kiskanizsa esetében is hangsúlyos szereppel bír, ahogyan azt a ké
sőbbiekben bemutatom.
Kolosi157 kutatásai szerint a szocializmus idején egy olyan sokdimenziós tér jött létre, amelynek két pólusán egyrészt egy kb. 5%-nyi, belsőleg erősen diffe
renciált, jórészt a felső értelmiséghez és a munkáselithez tartozó, jóm ódú mun
kásokból álló, előnyöket halmozó réteg volt található; másrészt a népességnek kb. 15%-át kitevő, a tényleges életkörülményeiben kevéssé differenciált deprivált réteg helyezkedett el.
Kolosi Tamás a társadalom átalakulásával kapcsolatban a következő megálla
pításokat tette: szerinte először is az osztálykülönbségek felszámolódtak, másod
szor a különböző rétegeket státus-inkonzisztencia jellemzi. Harmadrészt a társa
dalom hierarchikus - ezt viszont az 1970-1980-as évekbeli, a Társadalomkutató Intézetben végzett kutatások megkérdőjelezik.158
Utóbbiakból inkább az a kép rajzolódik ki, mely azt mutatja, hogy az osztály
hierarchia összetöredezett, és az osztálykülönbségek elvesztették jelentőségüket.
A foglalkozási rétegzettség logikusan alkothatta volna egy új hierarchia alapját, ahogyan a korai szocializmusban még törekedtek is ennek megtartására, és a fo
gyasztási javakhoz való „érdem szerinti” hozzájutás valóban az inkonzisztencia ellen hatott. A második gazdaság azonban éppen a munkaszervezeti hierarchiát erodálta és a státus-inkonzisztenciát fokozta159 - de a házasság is ugyanúgy „met
szette” a hierarchiát. Ugyanakkor a javak háromnegyedének központi elosztása és egyéb tényezők miatt a társadalom függőségi viszonyai erősebbek lettek, mint eddig bármikor a történelem folyamán, és ez akadályozta a társadalom horizon
tális struktúrájának kiépülését.160
Módra László és Simó Tibor az 1980-as években úgy döntöttek, megvizs
gálják, hogyan alakult a hierarchia kérdése valóságosan az egyes helyi társadal
makban. Ők úgy látták, hogy a hierarchikus felépítés nem feltétlenül mintázza a „makrotársadalom” szerkezetét. És ez nem azt jelenti, hogy a nagytársadalom felépítését a lokális viszonyok „átszínezik”, hanem helyenként más-más szerke
zetről és más viszonyrendszerről van szó.161 Némelyik lokális társadalmat hierar- chikusabb felépítésűnek találták - ők ezt rendinek nevezték - , némelyiké pedig a polgárosodottabb struktúrához állt közelebb.162
157 Ko l o siT. 1984.
158 Mó d r a L. - Sim óT. 1988. 73.
159 Mó d r aL. - SimóT. 1988. 73-74.
160 Mó d r a L. - SimóT. 1988. 75.
161 Mó d r a L. - Sim óT. 1988. 61.
162 Mó d r a L. - Sim óT. 1988. 75.
Munkájukat módszertani kísérletnek szánták: az egyén helyzetét 10 társadal
mi dimenzióban163 összevont státusai alapján vizsgálták, majd klaszteranalízissel rendezték státuscsoportokba az egyéneket. így m eg tudták állapítani az egyes státuscsoportok helyzetét, valamint mozgásuk várható irányát.164
Egyik legmeglepőbb eredményük a társadalmi rétegződéssel kapcsolatban az volt, hogy - bár egyértelműen elválaszthatók egymástól - az egyes státuscsopor
tok nem alkottak minden értelemben egymás alá vagy fölé rendelhető rétegeket.
Ugyanis a különböző csoportok úgy differenciálódtak, hogy az egyes társadalmi dimenziókban hol feljebb, hol lejjebb helyezkedtek el, mint a náluk alacsonyabb státusindexszel rendelkező csoportok. A hátrányos helyzetű csoportokban pedig valamennyi munkajellegcsoport képviseltetette magát, az értelmiségiek ugyan
úgy, mint a képzettség nélküli segédmunkások. Tehát nem túlzás azt állítani, hogy a társadalmi differenciálódás elve nem a hierarchia, hanem a státusinkon
zisztencia. 165
Két települést választottak ki vizsgálódásuk helyszínéül: Tiszakécskét és Soltvadkertet. E települések a viszonylagos hasonlóságok ellenére is (a mező- gazdasági kultúra fejlettsége, történelmi örökség, üdülőkörzet léte, a külterületi lakosság hasonlóan magas, 17,5% körüli aránya, az egyetemet végzettek 2,3% és 2,4%-os aránya) eltérő volt a gazdasági-társadalmi szerkezete.166 A legalapvetőbb különbséget a szövetkezeti modellek eltérőségében találták, amely a lokális társa
dalmak minden egyéb szerveződésére is jelentősen kihatott.
Soltvadkerten nem „adaptált”, hanem a hazai érdekviszonyokra és áruterme
lésre alapozó szakszövetkezetet hoztak létre, amely szőlő és gyümölcs termesz
tésére szakosodott. Tiszakécskén pedig az országszerte elterjedt „artyel” típusú termelőszövetkezetet hozták létre. M indkettő prosperáló település volt; ekkor úgy tűnt, hogy mindkét társadalomszerveződési modell sikeresen működik, és megfelelő stratégiákat tud biztosítani a település fejlesztésére.
Tiszakécskén demokratikus volt a vezetés, de felülről irányította a közösség életét. Ugyanakkor a lakossági fórumokon bárkinek lehetősége volt új ötletekkel előállni, aminek megvalósítását a vezetés a felettes hatóságoknál ki is vívta.167
Soltvadkerten történelmi hagyományai vannak az alulról jövő szerveződésnek és a társadalmi szolidaritásnak, ami a 19. század végének egész közösséget
ösz-163 E zek a k ö v e tk e z ő k voltak: la k á sh ely zet, la k ó h ely i infrastruktúra, v a g y o n i h ely zet, részvétel a m ásod ik gazd aságb an , k ép zettség , kultúra, szab ad id ő, presztízs a faluban, p resztízs a m u n k ah elyen , a m u n k am egosztásb an e lfo g la lt h ely e, az in tézm én yren d szerben elfo g la lt h ely e. Mó d r a L. - Simó T. 1988. 15.
164 Mó d r a L. - Simó T. 1988. 7.
165 Mó d r a L. - Simó T. 1988. 7 0 - 7 1 . 166 Mó d r a L. - Simó T. 1988. 11.
167 Mó d r a L. - Simó T. 1988. 32.
szefogó földvásárló szövetkezetére vezethető vissza. A korrektség és az egymás iránti bizalom, valamint az „alulról jövő kezdeményezések” szelleme a szocia
lista érában is megmaradt. Összességében a horizontális struktúráké maradt a fő
szerep,168 amely abból is kitűnik, hogy sok olyan önszerveződő csoportot találtak, amelyek kerülték az intézményesülésnek a lehetőségét is.
A régi „paraszti” értékrendből a szorgalom és a hozzáértés elismerését segített fenntartani az a nem csekély jelentőségű tény, hogy a szövetkezet létrehozásakor nem borították fel teljesen a társadalmi rendet: mindenki érdekelt maradt a terme
lésben, az 1970-es évekig bárki lehetett szövetkezeti tag, nem volt kötelező „főfog
lalkozásban” ott dolgozni. Művelhette tovább a saját ültetvényét, és erre szükség is volt, hiszen a szőlő- és gyümölcstermesztés nagy szakértelmet kívánó, „bizalmi”
munka. Ezzel a fiatalok számára is tovább tudták adni azt a fajta szemléletet, hogy az előbbre jutásban a saját erőre való támaszkodás és a kitartás a döntő.
Ezzel szemben Tiszakécskén a felülről lefelé szerveződés volt a hangsúlyos, a redisztribúciós mechanizmusok aktív támogatásával, amelyben nyilvánvalóan a vezetők bírták a kulcsszerepet.
A kutatók mindkét településen klaszteranalízis segítségével 6-6 státuscsopor
tot alkottak, majd a két lokális társadalmat összevetették egymással. Figyelem
reméltó következtetéseket tudtak levonni ebből az összehasonlításból. Kiderült, hogy a szövetkezeti modellt képviselő Soltvadkert összességében magasabb stá
tusértékkel rendelkezett, a felső két rétege megelőzte Tiszakécske legfelső réte
gét. Soltvadkert társadalma ezzel együtt differenciáltabb is volt, és a legnagyobb különbséget a két legalsó réteg státusindexei között találták.
Tiszakécskén viszonylag széles volt az elitréteg, kb. a lakosság egynegyede tartozott bele. Éppen ezért életmódjában sokkal heterogénebb is - így kevésbé nyújtott követendő mintát az alsóbb rétegek számára, amelyek tagjainak sokkal nehezebb is volt bekerülniük oda.169 Tiszakécskén az elitbe kerülés egyik mód
jaként az NSZK-ban végzett vendégmunka kínálkozott, amelynek lehetősége az első gazdaságból indult. Soltvadkerten a vagyoni rétegdifferencia okát inkább a második gazdaságban kell keresnünk.170
A tiszakécskei társadalom rétegzettsége sokkal erőteljesebb volt, mint a m á
sik városban: itt a két szélső réteg közötti különbség több mint 9-szeres, míg Soltvadkerten a 2-szeresét sem érte el. Ez cáfolja azt a közhiedelmet, amely sze
rint a második gazdaság lett volna az, amely szélsőséges vagyoni differenciáló
dáshoz vezetett.171
168 Mó d r a L. - Sim óT. 1988. 41-48.
169 Mó d r a L . - Sim óT. 1988. 62-63.
170 Mó d r a L . - Sim óT. 1988. 120
171 Mó d r a L. - Sim óT. 1988. 111.
Valójában a második gazdaság az egészséges, munkabíró emberek kezében olyan eszközként szolgált, ami lehetővé tette a társadalmilag értékesnek tartott javaknak, az önálló életvitelhez szükséges lakásnak, stb. a megszerzését. A nyug
díjasok számára pedig az alacsony járadékok kiegészítésében segített, a lecsúszás megakadályozásához nyújtott kapaszkodót. Tehát kiegyenlítette, illetve csökken
tette a vagyoni különbségeket, vagyis a középrétegesedést segítette elő. Emellett lehetővé tette a közszükségletek kielégítését. Gyakorlatilag az első gazdaság kor
rekciójának, legitimálásának lehetőségét biztosította. Ezek az eredmények, mint látjuk, teljesen megegyeznek a Szelényi- és Kovách-féle következtetésekkel is.
A két település összehasonlítása után Módra László és Simó Tibor m egálla
pították, hogy a középrétegesedés folyamata könnyebben ment végbe ott, ahol a helyi viszonyokra szervezett gazdasági modell alakult ki: ahol erős volt a m áso
dik gazdaság, és széleskörű alvállalkozói viszonyrendszer épült ki.172
Soltvadkerten a második gazdaság szerepe az elit kialakulásában is figyelem
reméltó volt, nemcsak a középrétegesedés folyamatában. Magyarán az elit kiala
kulása teljesítmény alapú volt, amely elfogadottabbá tette vezető szerepüket, és valóban követendő mintát nyújtott az alsóbb rétegek számára. A legmagasabb megbecsültsége azoknak volt, akik „termelni is nagyon tudnak, és a fogyasztás
hoz is értenek” .173 Ez azt is jelenti, hogy a presztízsszempontú fogyasztás nagy szerepet játszott a termelés motivációi között - tehát a közösségi értékrend azért még mindig meglehetősen erős hatást gyakorolt.
M int fentebb láttuk, a tiszakécskei rétegződés kialakulásában az első gazda
ságnak nagyobb szerepe volt, m int a másodiknak. Ezt mutatja a magasan kép
zettek és a szellemi foglalkozásúak nagyobb aránya az eliten belül, úgy a ház
tartásfők, m int a házastársaik között. Meglepően alacsony volt viszont azoknak az aránya (10%), akiknek a szülei valaha 10 holdnál nagyobb birtokkal rendel
keztek. Úgy tűnt, semmiképpen nem „státusőrzési” stratégiáiknak köszönhetően jutottak magas státusuk birtokába. Ellenben fiatalságuk előnyt jelentett az elitbe
való bekerülésnél.174
A második gazdaság kompenzáló szerepe a második, illetve a negyedik és ötödik státuscsoportban bizonyult a legjelentősebbnek. A második csoport - szár
mazása szerint — inkább a volt közép- és nagybirokosok rétegéhez tartozott. La
káshelyzetük az átlagosnál jobb volt, és a legnagyobb mértékben rendelkeztek földingatlannal, valamint termeltek saját fogyasztásra. Ezzel szemben viszonylag alacsony státust foglaltak el a munkamegosztásban és az intézményrendszerben (ez részben 40-60 éves koruknak és alacsonyabb szakképzettségüknek köszönhe
tő), de mégis magas presztízsnek örvendtek a munka- és lakóhelyükön. Itt egé
172 Mó d r a L . - Sim ó T. 1988. 76-77.
173 Mó d r a L. - Sim ó T. 1988. 100-105.
174 Mó d r a L . - Sim ó T. 1988. 87-88.
szén nyilvánvalóan a család hajdani státusának és presztízsének megőrzéséről beszélhetünk.175
Tiszakécskén a harmadik státuscsoportot javarészt az önálló háztartással még nem rendelkező, szülőknél lakó, legmagasabb végzettséggel rendelkező és leg
több „elit eszközzel” bíró fiatalok alkotják. Az ő szüleik között voltak legnagyobb arányban ipari munkások. Ok foglalták el a munkamegosztási és intézményi hi
erarchiában a legmagasabb posztokat, és valószínűleg ezzel függ össze az a tény is, hogy közöttük a volt legnagyobb a párttagok aránya (28,8%). Ugyanakkor a szerzők úgy látták, hogy szerepnövelésük egyértelműen a második gazdaság segítségével mehetett végbe a leghatékonyabban.
Ez a kijelentés megcáfolni látszik Szelényi „parkolópálya”-elméletét, amely szerint a második gazdaság aktív szereplői, a polgárosodni vágyó, volt középpa
raszt családból származó egyének független foglalkozásokban, politikai elkötele
zettség nélkül várják a kedvező alkalmat vállalkozásaik beindításához.
Avagy tekinthetjük másként is a dolgokat: elképzelhető, hogy Szelényinek is igaza van valamelyest, ám azt nem vette figyelembe, hogy a polgárosodás tovább- vivőinek tartott volt parasztpolgári réteg megélhetési módja társadalmilag széles körben elfogadott, mint az anyagi stabilitás megteremtéséhez vezető, igen haté
kony stratégia.176 Kovách elméletéhez pedig olyasformán nyújt kiegészítést, hogy a második gazdaság nemcsak az alacsony státusú csoportok kezében eszköz a kö- zéprétegesedéshez, hanem az első gazdaság mesterségesen differenciálatlan bér
rendszere miatt az elit számára is szükséges a létfeltételeinek megteremtéséhez.
rendszere miatt az elit számára is szükséges a létfeltételeinek megteremtéséhez.