Bár kiinduló témánk a család és változásai voltak, említést kell tennünk a rokon
ságról is, hiszen a családi reprodukciót az idő folyamán megfigyelve azt kell lát
nunk, hogy a meglévő családok tagjaik kilépésével széthullanak, s az új családok létrehozása széles rokonsági háló kiépüléséhez vezet.
Nyugaton az 1960-1970-es évekig gyakorlatilag nem foglalkoztak behatób
ban ezzel a témával, mert a Talcott Parsons-i strukturális izoláció elméletet alapul véve sokan gondolták azt, hogy a kiscsaládokat összekötő rokoni szálak gyakor
latilag elhaltak, nem játszanak nagy szerepet az emberek életében.340
A történelmi korok rokonsági rendszereit feltárni a rendelkezésre álló források alapján gyakorlatilag igen nehéz, és a kutatók ezért gyakran kényszerülnek talál
gatásra a rokoni kapcsolatok intenzitásának, minőségének és funkcióinak megíté
lésében. Mindenekelőtt az okozza a nehézségeket, hogy a rokoni viszonynál nem egyszerűen arról van szó, hogy biológiai (vérségi) vagy szexuális kapcsolatok ál
tal összekötött emberek automatikusan egy rokonsági csoportba kerülnek. Ilyen, kizárólag születéssel elnyerhető rokoni státus és az úgynevezett testületi vagy 336 A szülők tegezésének szokása a múlt századfordulón, a városi családokban jelent meg
először. A paraszti családokban ezzel szemben még a 2. világháború előtt sem volt ritkaság, hogy a gyermeknek idősebb testvéreit is magáznia illett. Tá r k á n y Sz ű c s E.
1981b. 429.
337 Fa r a g ó t. 2000. 412.
338 Asz t a l o s- Mo r e l l I. 1997.
339 Mo l n á r Á . 2004a.
340 Lásd Martiné Segalen tudománytörténeti értékelését a család témájával kapcsolat
ban, az etnológia szemszögéből: Se g a l e n, M. 1991. 378.
korporatív csoportok (ágazat, nemzetség) léte a középkor eleje óta egyre kevésbé feltételezhető Európában.
A rokoni viszony mindenekelőtt társadalmi viszony, és mint ilyen, társadalmi
gazdasági érdekek, valamint személyes, érzelmi m otivációk által befolyásolt: az egyén sok tényező hatására, akár időben változó módon dönthet arról, kit ismer el, kit tart rokonának, kivel szemben érzi magára nézve kötelezőnek az „előírt altruizmust” .341
Minden ember számára m inimum két kör határozható meg rokonaiból: az egyikbe azok tartoznak, akiket az egyén számon tart m int rokont. Ez a kör két
ségtelenül nagyobb lehetett akkor, amikor az egyház rokonházasságokat tiltó ren
delkezései miatt hetedíziglen ismerni kellett a rokonsági kört, ez a tiltás azonban a 20. század elejétől kezdve csupán az első- és másodfokú rokonokra szorítkozik, legalábbis a katolikus vallás hívei számára.342
E számon tartott rokoni körön belül találjuk azokat, akikkel az egyén szo
ros, intim, már-már baráti viszonyt ápol, illetve akiknek a segítségére mindig számíthat. Ezt a kört éppen ezért „intim rokonságnak” is nevezhetjük.343 A na
341 Meyer Fo r tes (1969) terminológiáját használja Cs e h- Sz o m b a t h y László (1987.
348-358.). Fortes szerint olyanokkal szemben cselekszik az egyén altruista módon, akiket mintegy a személyisége kiteijesztéseiként értékel. Ezek köre nyilván történeti koronként és szituációnként is változik. Ahogy Cseh-Szombathy is írja (1987. 353—
354.), vészhelyzetben, háborúban a távolabbi rokonokat is terhelni lehet a koráb
biakhoz képest elképzelhetetlenül súlyosabb áldozatot jelentő szívességkérésekkel is. A 20. század második felének magyar társadalmában pedig elsősorban a felnőtt gyermekekre és idősödő szüleikre terjed ki ez a kölcsönös altruizmus, főként anyagi segítség formájában: ezt a lakáshelyzet megoldatlansága és a nyugdíjak egyre deval
válódó értéke egyenesen intézményesíti.
342 A vérrokonok és affinális rokonok házasságát hetedíziglen 1059-ben II. Miklós pápa tiltotta meg. Mivel ez csak a vérrokonokat számolva is minimum 2731 személyt je
lent, a későn felfedezett vérrokonságra való hivatkozás a házasságok könnyű felbon
táshoz vezetett, ingataggá téve ezt az intézményt. 1215-ben ezért csak negyedíziglen tiltották a rokonok házasságát, 1537-ben a dél-amerikai indiánok számára második fokig engedélyezték, 1897-ben a feketék számára is, majd 1917-től az egész világ katolikus népessége számára jóváhagyták ezt az enyhítést. A protestáns egyház kez
detektől a másodfokú rokonságot tartotta határnak, a görögkatolikus egyház viszont megmaradt a hetedízigleni tiltásnál. Go o d y, J. 1984. 148.
343 Cseh-Szombathy László Firth és munkatársai nyomán (Fir t h, R. - Hu b e r t, J. - Fo r g e, A. 1969.) vezeti be ezt a terminust a rokonsági rendszerek szerepét a közelmúlt ma
gyar társadalmában vizsgáló tanulmányában. A legfontosabb ilyen intim rokonsági viszony a szülő és a vele nem egy háztartásban élő házas gyermeke között áll fenn, tulajdonképpen a korábbi szoros családi kapcsolat megőrzésével. A felnőtt testvérek közötti kapcsolat is lehet ilyen, bár nem olyan fontos a kutatások szerint, mint az előb
bi. Az intim rokonság „korlátozott terjedelmű”, az embereknek csak meghatározott
gyobb kör a kisebb kör egyfajta „tartalékaként” is funkcionálhat: szükség esetén e kapcsolatokat is aktiválni lehet, csupán a rokonságra való hivatkozással. Nem elég tehát egy kisebb település valamennyi családjának genealógiáját elkészíteni, megállapítani a rokonsági fokokat, mert a szubjektív tényezők ismerete nélkül kevés esély van arra, hogy a ténylegesen működő rokoni csoportokat rekonstru
álni lehessen.
Mindazonáltal nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a legnagyobb, legrégibb és legtekintélyesebb családok rendelkeztek a hagyományos társadal
makban a legjelentősebb „társadalmi és szimbolikus tőke”-tartalékkal, amely szükség esetén akár gazdasági vagy politikai előnyre is átváltható volt.344 Kiss Jó
zsef homokmégyi terepmunkája alapján úgy gondolja, hogy a rokonság az 1960- as éveket követően is számottevő vezető és integráló funkcióval rendelkezett:
a hatalmi elit kiválasztásában, a kisebb-nagyobb közösségek létrehozásában az egyes rokoni csoportok egyaránt nagy szerepet játszottak. E rokoni szolidaritást a családi és egyéb kisközösségek, s főként a kistermelők ellen irányuló politikai nyomás még jobban megszilárdította.345
Feltételezhetjük, hogy a kis létszámú paraszti közösségekben száz-kétszáz évvel ezelőtt sem lehetett ez másként, még ha a vérrokoni kapcsolatok mellett voltak egyéb fontos társadalomszervező viszonyok is, mint például a szomszéd- sági és komasági kapcsolatok.346 E tényt figyelembe véve tarthatjuk tehát jelen
tősnek Faragó Tamás azon kísérletét,347 hogy - Andrejs Plakans baltikumi kuta
tásai348 nyomán - megkísérelte felvázolni Fájsz családjainak kapcsolati hálóját.
Itt a 12 nagyobb, több háztartáscsoportból álló rokoni csoport közül 10 minimum számú ilyen kapcsolat fenntartására van idejük és energiájuk. Ezért többnyire vagy egyik, vagy másik házastárs rokoni köre kap nagyobb hangsúlyt - a választásban nyilván a földrajzi közelség is szerepet kap. Cseh-SzombathyL. 1987. 3 4 8 -3 5 8 .
344 Kiváló példa erre az a kutatás, melynek során egy falu politikai irányításában ját
szott szerep rokoni körben való átörökítését figyelte meg még az 1960-as években is a franciaországi Lotharingiában, Grand-Fraud-ban egy etnológusok és szociológusok alkotta kutatócsoport. La m a r c h e, H. - Ro g e r s, S. C. - Ka r n o o u h, Cl. 1980.
345 Kiss J. 1991. 115.
346 A szomszédsági kapcsolatok azonban elsősorban a szegényebb rétegek számára je
lentettek segítséget, míg a gazdagabbak szívesebben támaszkodtak a rokonságra. Fél Edit és Jávor Kata megfigyeléseire alapozva: Na g y Va r g a V. 2000. 556.
347 Fa r a g óT. 1996.
348 Andrejs Plakans szerint a faluban a „magot” a háztartások 60%-a alkotja, amelyek egyetlen rokoni hálót képeznek. Ezeket veszi körbe a háztartások 15%-a, amelyek kisebb rokoni hálókba tartoznak; majd a háztartások 25%-a, amelyek teljesen izolál
tak. Aszerint, hogy az egyes társadalmakban milyen mértékű a mobilitás, ez utóbbi holdudvar lehet egészen minimális is, de jóval nagyobb is. Fa r a g ó Tamás (1996) idézi Andrejs Pl a k a n s-í(1984).
egy szállal kapcsolódott valamelyik másikhoz, és az összes rokoni kapcsolatok 50%-a 3 rokoni csoportba futott be. 7 csoport mindössze 1-1 ponton kapcsolódott a hálóba.
A recens kutatások a rokonság szerepének csökkenését előrevetítő korábbi vélekedések helyett azt mutatták ki, hogy a rokonságnak továbbra is jelentős sze
repe van a mindennapi életben éppúgy, mint az ünnepi eseményeknél. A kaláka továbbélő intézményében,349 a disznóölésben, kukoricatörésben, szüretben, egyéb gazdasági-közösségi munkaalkalom lebonyolításában a rokonoknak kiem elke
dő szerep jutott M agyarországon még a 20. század harm adik harmadában is.350 A fiatal pár saját közös életbe való elindítása pedig m inden korábbinál fontosabb funkciója lett a rokonságnak, amely így egyfajta önsegélyező takarékpénztár módjára mindig a soron következő fiatal tagjának segít az önálló életfeltételek megteremtésében. E segítséget a m egajándékozottnak és szükebb családjának egy hosszú távú, általánosított reciprocitás keretein belül a későbbiekben term é
szetesen viszonozni kell.351