Kovách Imre Kuczi Tiborral közösen az 1980-as évek közepén azért kezdett ku
tatásba, hogy megtalálja a mezőgazdasági kistermelés társadalmi okait, következ
ményeit, felvázolja viszonyait a rétegződéskutatás fogalmaival és eszközeivel.
Ez az a munka, amelyet magam is a legnagyobb haszonnal forgattam, s amelynek kategóriáit a kiskanizsai eset elemzése során kiválóan tudtam hasznosítani.
Kovách Imre úgy találta, hogy a kistermelők csoportja nagyon erősen hetero
gén. Ráadásul nem volt meg az a hagyományos paraszttársadalomban megszo
kott összefüggésrendszer sem, amelynek alapján a társadalmi hierarchiában a ter
melés sikeressége szerint a gazdálkodó számára kijelölt státus jellem ezhető volt egy bizonyos - vidékenként eltérő, de adott közösségben meghatározott - ter
melési módszerrel és termékszerkezettel. Ehhez képest a szocialista korszakban
„a termék-, a tudás-, az információ-, a munkaerőpiac viszonylagosan önálló mű
ködésének következtében a termelés és a gazdálkodással megszerzett előnyök társadalmiakká átváltásának sikeressége, a kistermelésben való részvétel és a tár
sadalmi pozíció esetenként függetlenné vált” (egymástól).86 Azaz teljesen függet
len volt az első gazdaságbeli tevékenységtől és státustól, a végzettségtől az, hogy ki milyen volumenű és mennyire specializált termelést folytatott.
Kovách Kuczival együtt szerzett tapasztalatai alapján hét üzemformát külön
böztetett meg. A háztáji és a termelőszövetkezet, mint fentebb említettem, kö
zös, hibrid termelési rendszert alkotott, amelyben mindkettőnek megvolt a maga funkciója: a téeszé az extenzív termelés, a háztájié az intenzív. Sok esetben a té- esz magára vállalta a háztájiban felnevelt állatok és az ugyanitt megtermelt zöld
ségek, gyümölcsök felvásárlásának és értékesítésének feladatát is.
84 K o v á c h I. 1988.
85 S z e l e n y i , I. 1988. A könyvet, mely egyidőben jelent meg Kovách tanulmányával, Kovách Imre még kéziratos formájában ismerte.
86 K o v á c h I. 1988.48^19.
Az első kisüzemi forma esetén, amelyet Kovách tárgyal, a kooperáció a két rendszer között lehetett ennél szorosabb is, például az ún. kihelyezett, „Verlag”- rendszerben.87 Itt a termelő a termelésnek egy szakaszát végezte, s a téesz adta a növendék állatot és a takarmányt is. Vagy a második tipusnál, a „kisüzemi form a nélküli kistermelésben”, ahol gyakorlatilag arról van szó, hogy a téesz adta a föl
det, a palántát, a műtrágyát stb., a tagok pedig családjukkal együtt végzik a kézi munkát, és a termést a téesznek adták el.88
E nagyüzemhez szorosan kötődő formák mellett Kovách Imre még másik öt
féle kisüzemet különböztetett meg a termelés helye, módja és mérete alapján, amelyeknek nem is mindegyike háztáji, sőt, nem is feltétlenül falusi termelési egység.
A „tradicionális önellátó üzem” (harmadik típus) az a fajta kistermelés, amely kifejezetten a család ellátását szolgálta. A kertben, a gazdasági udvarban folyt a termelés, melynek irányítója a feleség volt - a hagyományos munkamegosz
tás szerint. Az összes kisüzemből kb. 15%-ot képviselnek, és a rosszul ellátott, dél-dunántúli aprófalvas körzetekre voltak a legjellemzőbbek. (A későbbiekben bemutatott részletesebb elemzés során látni fogjuk, hogy Kiskanizsán is jelentős volt ez a típusú gazdálkodás: az idő előrehaladtával és a termelők polarizációjá
val azonban ez az általános gyakorlat egyre jobban kikopik, az idősebb nem ze
dékkel kihal.)
A s z a b a d id ő s önellátó kisüzem” (negyedik típus), amely a kisüzemek nem egészen 30%-át tette ki, olyan város környéki üdülő- vagy hobbitelek, szőlős
vagy zártkert volt, amely szintén a család fogyasztására termelt elsősorban, de piacon is értékesített a terményeiből. Léte egyfajta „deruralizációs” folyamatnak volt köszönhető: elsősorban a falusi eredetű, városi lakossá lett emberek sze
mélyes preferenciája eredményezte. Szükséges volt hozzá a személygépkocsik széles körben való elterjedése, hiszen a legtöbb ilyen hobbikért több kilométeres távolságban volt található, nem túl jó tömegközlekedéssel ellátott területeken.
E szabadidős kisüzemek irányítói általában a férjek voltak.
87 Kovách I. 1 9 8 8 .7 8 .
88 Ez a forma a régi „részesbérlet” mintájára létezett a kiskanizsai székhelyű, a környék
beli téeszeket az 1970-es években magába olvasztó Alkotmány Mgtsz, esetében is (lásd 663. jegyzet). Az állatállomány nagy részét is így tartották az 1960-as években (lásd 672. jegyzet). Későbbi levéltári kutatásaim során talált iratok tanúskodnak arról, hogy létezett ennél függetlenebb bedolgozási forma is: például a téesztöl bérelt földön létesített ültetvényeket a dolgozók maguk telepítették és művelték. Több kártérítési ügy szól arról, hogy maga a téesz kárt okozott szántással, vegyszerezéssel ezeken az ültetvényeken, és a bérlők káruk megtérítését kérik. Például Palin határában „bogyós”
szaporítóanyagot termelő szakcsoport egyik kiskanizsai lakóhelyű tagja kb. 1200 mál
natövet ültetett, amiből kb. 10.000 szaporító sarj lett —ezt véletlenül kiszántották, és búzával vetették be. ZML. XXX.237. 31. doboz 335/90.
A „középparaszti vegyes gazdaságok mintájára szervezett paraszti típusú kis
üzem” (ötödik típus), mint neve is mutatja, olyan termelést folytatott, mely erősen emlékeztet az egykori paraszti birtok üzemszervezetére. Azaz vegyes a termékszer
kezete, amely egyrészt megfelelt a saját fogyasztási igényeknek, másrészt könnyen és gyorsan váltott stratégiát a politikai-gazdasági változások kivédésére. Igyekezett megőrizni a maximális függetlenséget: nem kötött szerződést a téesszel az áru el
adására, nem integrálták term elésüket a nagyüzembe. Az összes kisüzemnek kb. 39%-át tették ki ezek a piacorientált, rugalmas kis termelési egységek, és a főváros környékén, az Alföldön voltak m egtalálhatók legnagyobb számban.
(Ha a kollektivizáció utáni, nagyobb volumenben termelő kiskanizsai kertészete
ket e felosztás szerint akarnánk osztályozni, kétségtelenül ez utóbbinak a kerete
ibe illettek volna bele legjobban.)
Az „integrált vállalkozás” (hatodik típus) már erősen közelített ahhoz a for
mához, amit agrárvállalkozásnak nevezünk. Vagyis a háztartás és a gazdaság szigorúan szétváltak, a pénz- és munkaráfordítást racionális kalkulációk előzték meg. Mint az első kettő forma, ez is szoros kapcsolatban állt a nagyüzemmel:
gépet, vetőmagot, növényvédő szert, állatot kaptak az induláshoz. Viszont ezúttal a kistermelő is jelentős összegeket fektetett be a termelésbe: eszközt vásárolt, épületeket húzott fel. Gyakran főfoglalkozásként űzte egy vagy több család a ter
melést. Itt már a bérmunka alkalmazása is megjelent. A kisüzemek között ugyan
akkor aránya alig haladta meg az első két formáét: mindössze 6,3%. Elterjedési területe legnagyobb részt az Eszaknyugat-Dunántúl volt.
A sza b a d p ia c i vállalkozás” (hetedik típus) az, amit klasszikus vállalkozásnak tekinthetünk, bár a vállalkozó és családja is jelentős részt vállalt a termelésből.
Általában főfoglalkozásként űzték, mezőgazdasági szakértelem, pénzügyi, keres
kedelmi, menedzseri ismeretek biztosították a sikert. Elsősorban fóliás kertészet
tel, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. E forma aránya sem volt jelentős: 5,5%
az összes kisüzemből, s az Alföldön volt a legtöbb. (Ez a típus jószerével csak a rendszerváltás után figyelhető meg Kiskanizsán, a fokozódó munkanélküliség következményeként.)
Ennyiféle stratégia és irányultság láttán Kovách mégis jogosnak tartja a kis
termelést egységes jelenségként kezelni, mert ő is úgy véli, hogy a hagyományos paraszti osztály átalakulása, felbomlása és rendi meghatározottságának újrater
melődése az a társadalmi (makro)folyamat, amelyből a kistermelés okait és kö
vetkezményeit le lehet vezetni.89
Ő a kistermelés egész jelenségét a paraszti háztartásfőknek a mezőgazdaság
ból való időleges kilépésével majd a kistermelésbe való visszalépésével magya
rázza, amely anélkül ment végbe, hogy közben a háztartások felhagytak volna a termeléssel. Ebben a visszalépésben látja a különbséget a nyugati (fentebb már
89 Kovách I. 1988. 51.
Mendras kapcsán emlegetett) fejlődéshez képest, amelynek az eredménye szin
tén a pluriaktivitás, csupán abban az esetben valóban (?) az agrárszektor elha
gyására, kifelé irányuló folyamatról van szó.90 Ez a különbség annak köszön
hető, hogy Nyugaton a parasztság felbomlása szerves folyamat részeként ment végbe, és folyamatosan, 200-300 év alatt csökkent le a mezőgazdasági termelők aránya. Ezzel szemben Magyarországon, ahol még az 1900-as évek legelején is 60%-ot tett ki a mezőgazdaságból élők aránya, az 1960-1970-es évekre csupán a kistermelők foglalkoztatottsági viszonyai változtak meg Kovách szerint, illetve a részidős mezőgazdasági termelés vált a kistermelés döntő formájává.91
Ezt elősegítette a piaci viszonyok felemás volta is, amely sem azt nem en
gedte, hogy a kistermelő háztartások többsége felhagyjon a kistermeléssel, sem azt, hogy otthagyja első gazdaságbeli állását, és csak a kistermelés jövedelméből éljen meg - részben a rossz közellátás miatt, részben az alacsony első gazdaság
beli bérek miatt. Ez valósággal rákényszerítette a háztartásokat, hogy gazdasági stratégiáikat több területre és gazdasági szektorra irányítsák.92 A termékpiac szívó hatása nem kizárólagos m eghatározója volt a kisüzemi termelésnek.
A kistermelő fogalom tehát széles skáláját fedi le a különböző gazdasági stratégiával és mentalitással rendelkező (Kovách a „habitus”93 szót használja a magatartás- és gondolkodásmódok taglalásakor), az árutermelésbe különböző mértékben bekapcsolódó termelőknek. Agrár(kis)vállalkozónak nevezni azonban csak kis százalékukat (az 1980-as évek közepén 11—16%-át) lehet, azt a réteget, amely valóban profitorientált, specializált termelést végzett, előzetes gazdasági kalkuláció alapján.
A többi kistermelő által irányított üzem még túlnyomórészt vegyes termékszer- kezetü, a termelés technológiáját csak lassan és kismértékben voltak képesek mo
dernizálni. Még mindig jelentős számban voltak megtalálhatók tulajdonukban az olyan üzemformával rendelkező kisüzemek, amelyek hagyományos paraszti min
tákból is építkeztek, és termelési stratégiájuk is hasonlatos volt azokéhoz. Ez azzal együtt is így volt, hogy az ilyen kisüzemek egyre érzékenyebbé váltak a piaci keres
letre, és egyre nagyobb volumenben termeltek annak kielégítése érdekében.94
90 Kovách I. 1988. 5 2 - 5 4 . 91 Kovách I. 1988. 5 5 - 5 6 . 92 K o v á c h I. 1988. 57.
n Habitusnak az olyan beállítódások rendszerét tekinti, amely objektív struktúrák újra
termelődését segíti elő - így például a mezőgazdasági kistermelők társadalmi státusá
nak esetében. Ko v á c h I. 1988. 156.
94 1967-ben az árutermelő kisüzemek 18,5%-ot képviselnek, s ennek 3,9%-a speciali
zált, míg 1977-ben már 56,9%-a bír árutermelő jelleggel, és ezeknek a kisüzemeknek a 35%-a végez specializált termelést. Juhász Pál kéziratos adatait idézik: Gá b o r R.
I. - Ga l a si P. 1981.68.
Kovách a fentiek alapján két domináns, a kistermelés hatásának tulajdonított folyamatot különböztet meg a magyar társadalmon belül: az egyik a státusőrzés vagy státuskontinuitás, a másik a középrétegesedés.
A státuskontinuitás írja le azt a törekvést, amelyet a volt közép- és gazdagpa
raszt családokból származó kistermelők egy része tanúsított szülei társadalmi stá
tusának megtartására, intenzív mezőgazdasági kistermelésének jövedelmét fel
használva e célra. A szerző úgy véli, hogy a státuskontinuitás együtt járt bizonyos értékirányultságok megváltozásával és cserélődésével, a tradicionális keretek teljes felbomlásával és az individualizációval. Csak azokat az egyéneket tekinti polgárosodóknak, akiknek a mezőgazdasági kistermelése vállalkozás jellegűvé alakult át. Nem tekinti viszont polgárosodóknak azokat, akiknek kisüzeme a pa
raszti típusba sorolható, akkor sem, ha nagy volumenű termelést folytatnak.
Kovách Imre úgy véli, hogy a státuskontinuitás csak egyetlen réteg esetén jelentette a történeti polgárosodás folyamatosságát (amely fogalom nem tartal
mazza a „citoyen” típusú, azaz a politikai értelemben vett polgárosodást):95 a volt közép- és gazdagparaszti réteg egyes képviselőinek esetében. A státuskontinui
tásra való törekvés szintén megfigyelhető volt Kiskanizsán is, mint azt később látni fogjuk. Itt azonban az intenzív kultúrák művelése és a piaci értékesítés már a szocialista korszak előtt is eszköze volt a másik, a státus emelésére, a középré
tegbe való bekerülésre szolgáló törekvéseknek, mely legalább olyan fontos jelen
ség volt, mint a státusőrzésé.
Az alsóbb rétegek esetében a középrétegesedés folyamata tulajdonképpen fel
felé való mobilitást jelentett, legalábbis anyagi státusukat tekintve. A termelőknek segített túllépni egyrészt volt szegényparaszti életformájukon, másrészt kompen
zálni az első gazdaságbeli hierarchiában kapott alacsony pozíciót, s így a közülük kikerülő kistermelők tábora a középréteget gyarapította. Ilyen módon a kistermelés a társadalmi polarizáció ellen hatott. M ásrészt - és ez szintén fontos meglátás - az értékek, a fogyasztási és magatartási minták egységesen elfogadott rendje alakult ki a segítségével.
Kovách Imre fejtegetéseinek eredményeként leszögezi, hogy a polgárosodási folyam at megvalósulása a magyar társadalomban még mindig hiányos, hiszen a kistermelés következményeként a várt polarizáció helyett középrétegesedési folyamatnak lehettünk tanúi. Vagyis a polgárosodás és a proletárizáció, a két pólus kialakulása a valódi polgári osztálytársadalom tengelye mentén gyengén, erőtlenül valósult meg.96
Kovách akkor megfogalmazott véleménye szerint nem is nagyon van kilátás arra, hogy ez a helyzet megváltozik: ő úgy vélte akkoriban, hogy a „paraszt
95 K o v á c h I. 1988. 154-155.
96 K o v á c h I. 1988. 156.
polgári” állapot stabilizálódik, s így a m agyar társadalom új rendje alakul ki.9 Ennek okát abban látta, hogy az individualizáció fe le tt győznek az erős közösségi kontroll normái, és a középrétegesedő csoportok megmerevednek. Újratermelő
dik a háztartás és a család funkciója, s mindezek megnehezítik, hogy a kistermelő gazdaság vállalkozássá alakuljon át.
Hasonlóan látta a helyzetet Szuhay Péter is a közösségekkel kapcsolatban:
„Noha a ’60-as évekre a keresők több mint fele már nem mezőgazdasági fogla- kozású, a falu, illetve a mezőváros kulturális homogenitásából számtalan elem fennmaradt, s az e településeken élő népesség alapvetően a vonatkoztatási cso
portjának lokális elemét tartotta elsődlegesnek, és a foglalkozási hovatartozás ennek alárendeltje maradt.”98