Az eddigiekből kitűnik, hogy Kiskanizsa a 20. század első felében már meglehe
tősen differenciált társadalmat mondhat magáénak, ami egyáltalán nem a tradici
onális „paraszti” közösségek jellemzője. A helyi mozgékony, világlátott, keres
kedőszellemmel és „pógári öntudattal” megáldott közösségre a jobbágyparaszti, rendies, intakt jelleg talán soha nem is volt igazán jellem ző - de legalábbis nem olyan mértékben, mint a kereskedelmi és piaci lehetőségektől sokkal inkább elzárt kis falvakra lehetett. Úgy vélem, hogy Kiskanizsa esetében a múlt századfordulótól akkor sem lehet igazolni a „zárt paraszti közösség” képét, ha bizonyos kulturális je gyek, mint a női viselet, néhány folklórelem és szokás, valamint a gazdálkodásban az önellátásra való törekvés látszólag emellett is tanúskodnak.
A 19-20. század fordulója a sáskák életében komoly változásokat hozott, hi
szen a társadalom egy jelentős része már fél lábbal kilépett a mezőgazdaságból, s a másik fele is egy polgárosultabb vagy „úribb” életforma m egvalósítását tűzte ki célul. A kiskanizsaiak azon igyekezete azonban, hogy polgáriasultabb életet éljenek, már a 19. század harmadik harmadától kitűnik. A 20. század elejéig ezt a pár évtizedet tarthatjuk a kiskanizsai polgári összefogás nagy időszakának, bár azt lehet mondani, hogy az „önszerveződésben” a kiskanizsaiak már jóval koráb
ban610 jelentős tapasztalatra tettek szert: először a polgári jogaik gyakorlása által, majd a várostól való elszakadást célzó m ozgalmuk révén.
609 További három levéltári forrás áll rendelkezésre, melyben a 19. század 70-es éveiben vagy a 19-20. század fordulóján tevékenykedő kofákat említenek. (Például MNL ZML. V. 1521. Kiskanizsa község iratai, 1874: 1608.; ZML VII. 168. Nagykanizsa Közjegyzői okiratok 1905/353.) A háromból egy egészen biztosan „főállású”. Özv.
Borbély Lajosné szül. Horváth Anna kiskanizsai lakos így indokolja a kérelmét hogy fia, Lajos számára cipészsegédi tanulmányainak ingyenességét kieszközölje: „Én ez idő szerint kereskedéssel tartom fen 4 tagból álló családomat, s habár közülök kettő már segítségemre van, nélkülözés és küzdés mellett bírom kellőleg fedezni kiadása
imat, vagyonom nincs.” MNL ZML V.1512. Nk város Tanácsa Iktatott iratok 1904:
6440-6450.
610 Barbarits Lajos Nagykanizsa város képviselőtestületének jegyzőkönyveire hivatkozva írja, hogy a városi hatóság 1833-ban a kiskanizsaiaknak megengedte, hogy - mint az más városokban is volt - „kapás-céhet” alakítsanak. A céhhel 1839-ben „kiskanizsai földmíves céh” néven lehet a jegyzőkönyvben ismét találkozni. B a r b a r i t s L. 1929.
301. Sajnálatos módon erről a céhről semmilyen egyéb információm nincs.
Ennek az összefogásnak az első nagy eredménye, egy polgáribb társadalom megvalósítása felé vezető út talán legelső állomása a Polgári Olvasókör megala
kítása volt.611 A kör hamarosan felbomlott, de még 1883-ban újraalakult, s 1928- ban a polgárok kezességvállalásának köszönhetően felépült a mai székház (4. sz.
kép) a templommal szemben: a módosabb gazdák saját birtokaikra jegyeztettek be jelzálogot, hogy hitelt kapjanak az építkezéshez612 (5. sz. kép). Ebben az idő
ben az elnök Anek József, a vezetőség tagjai még dr. Fülöp György ügyvéd, Pap Péter és Anek György voltak.613 Az olvasókör épületének közös erővel történt felépítését a kiskanizsai patrióták a mai napig a közös múlt, a polgári összefogás legdicsőségesebb eseményeként tartják számon. Az olvasókör kisebb-nagyobb megszakításokkal 1870-től 1948-ig614 működött, majd 1990-es években éledt újjá ismét. E körnek nem kis része volt abban, hogy a műveltséget és a tudásra való igényt mint értéket beplántálta a kiskanizsaiak értékrendjébe. így azon a telepü
lésen, ahol a polgári öntudat külön közigazgatást követelt az 1860-as években, de az elszakadás (majd a visszacsatolás) érdekében megfogalmazott kérvényt a „pógárok” nagyobb része csak egy, kettő vagy három X-szel írta alá, a tehetősek alig két generáció múltán már rádiót hallgattak és újságot járattak615 - a kevésbé 611 Kiskanizsa „Polgári Köre” 1870-ben Hajgató Sándor tanító kezdeményezésére alakult.
„Megtartatott a kiskanizsai polgári körnek ünnepélyes megnyitása jun. 13-án és pe
dig délután 3 órakor vette kezdetét...” Az alapszabály szerint a kör célja „zártkörű társas egyesülés, olvasás, közhasznú ismeretek gyűjtése, azoknak egymássali közlése, s általában szellemi önművelés”. Zala-Somogyi Közlöny 1870., június 18. Két év múl
tán Hajgató Sándor egyleti elnök és Tánczos István egyleti pénztámok figyelmezteté
se jelent meg ugyanebben a lapban: „A Kis-Kanizsai polgári olvasókörnek hátralékos tagjai számára, hogy fizessék be tartozásukat, különben bírói végrehajtást rendelnek el ellenük az alapszabály 10. § értelmében.” Zala-Somogyi Közlöny 1872. nov. 3.
612 A hitel visszafizetését eredetileg a földszinten kialakított üzlethelyiségek kiadásá
ból fedezték volna, amely jövedelmezőbb lett volna. Mégis úgy határoztak, hogy a kiskanizsaiak egészségügyi ellátása érdekében inkább a III. kerületi tiszti orvos számára alakítanak ki a földszinten egy ötszobás, mellékhelyiségekkel ellátott lakást.
Ezt 1928. november 1-től 4 évre évi 1200 pengőért adták bérbe Nagykanizsa város
ának. MNL ZML NVT Közigazgatási iratok V. 1512/b. 1203. doboz 1928/21957.
613 B a r b a r i t s L. 1929. 382.
614 1949. január hó első vasárnapján az MDP átvette az épületet, s ezzel az olvasókör szervezett élete megszűnt. 1956. október 27-én Gozdán József javaslatára ismét Plánder László vezette a kört, de 1957 márciusában az MSZMP Városi Bizottsága újból elvette az épületet. 1958-tól művelődési házként indult újra, amelynek vezetője 1960-tól 1992-ig Vizely Dezső lett. H o r v á t h Gy. 1997. Az 1990-es évektől a műve
lődési ház (1995-től Farkas Tibor igazgatóságával) és az olvasókör párhuzamosan működött.
615 Egy, az 1940-es évek elején született férfi úgy emlékszik ezzel kapcsolatos gyerek
kori élményeire, hogy mindig szeretett az Országúton lakó családokhoz menni, ha
tehetősek pedig a napi információhoz és a művelődés lehetőségeihez az olvasó
körben juthattak hozzá. A tagság rendkívül fontos volt a törekvő emberek szá
mára, azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen ezzel deklarálták a kiskanizsai társadalomhoz való tartozási szándékukat.616
A vezetőségbeli átfedésekből arra következtehetünk, hogy a gazdasági élet
ben a Hitelszövetkezet, melynek már indulása évében, 1907-ben 120 polgár tagja volt, hasonló összefogó és katalizátor szereppel bírt a gazdasági élet tekintetében, mint a kultúra és a művelődés terén a Polgári Olvasókör.617
Az olvasókör megalapításával szinte egyidőben a „pógárok” templomot is építettek, melyhez 1873-ban a Vallás- és Közoktatási M inisztérium jelentősebb segéllyel járult hozzá.618
Nem sokkal korábban, 1869-ben az iskola619 ügyeinek segítésére iskolata
nács620 alakult. A két világháború között m ár összesen három helyen folyt elemi szülei elküldték valamiért, mert ott „valahogy polgárosultabb” emberek laktak, na
pilapokat járattak, rádiót hallgattak. Szerinte az érdekházasság is ritkább volt, mint másutt. (Saját gyűjtés, 1995.)
616 Egy kisbirtokos az orosz frontról családjának írt levelezésében többször is felhozza a Polgári Olvasókör témáját, még ott is volt rá gondja, hogy el ne maradjon a tagsági díj befizetésével. Tábori levelezőlap 1942. augusztus 11-én: „Édes anyukám! Éppen itt van a kezemben, mert most érkezett meg hozzánk az a julius 25. számú Z. Közlöny amiről te is irtál, hogy olvastad belőle azt, amit üzentem haza. Édes fiam, még nem irtál az felől, hogy a tagsági dijat az Olvasókörben megfizetted-e vagy mi van vele?
(...) A boldog viszontlátásig de hogy mikor lesz az, a jó Isten tudja. Sokszor ölel és csókol beneteket édesapátok Józsi.”
617 „Múlt hó 29-én volt első igazgatósági ülése, Szabó István ált. iskolai igazgató elnök ve
zetése alatt. A szövetkezet ügyészévé dr. Sabján Gyula ügyvédet választották.” (Nagy
kanizsa, 1907. júl. 3.) 1926-ban igazgatóságának tagjai voltak: Anek József, Bagonyai György, Béres János, Hajdú József, Horváth Faics János, Horváth György, Kovács Il
lés, öreg Mátés József, Mátés József, Marton László, Szokol János, Varga Ferenc. A fel
ügyelő bizottság tagjai: Anek György, Bolf József, Nagy György, Varga János. Elnöke és könyvelője: Kovács Illés, pénztámoka: Mátés József. K e m p e le n B. 1926. 54.
618 A Zala-Somogyi Közlöny 1873. május 25-én közölte le Kiskanizsa képviselőtestü
letének köszönőlevelét, melyet Csengery Antal képviselőhöz írtak, azért mert a mi
nisztérium vallásalapjából 1700 forint segélyben részesültek. A templomot 1874-ben Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel (67-68. sz. kép).
619 Az első kiskanizsai elemi iskoláról, amely a fiúk és lányok részére 1-1 osztállyal egy kis, zsúpos bérelt házban működött, egy 1833-as tanácsi jegyzőkönyv tesz említést.
1838-ban kezdtek hozzá az új iskola építéséhez, amelyet 1842-ben vehettek birto
kukba a növendékek.
620 „A nemrég megalakult iskolatanács” második ülését jelenti be a Zala-Somogyi Köz
löny 1869. jún. 5-i száma. Egy évvel később az iskolaszék tagjai és a megyei tanfel
ügyelő vizsgálatot végeztek „Kis-Kanizsa község iskoláiban”. „A hit- és erkölcstan
szintű oktatás Kiskanizsán621 (7. sz. kép). Az intézmények örvendetes gyarapodá
sa ellenére a tanítás sikere azonban még jó ideig sem nem az iskolatanács támo
gatásán, sem nem a gyermekek ügyességén múlott, hanem azon, hogy a gyerme
kek munkaerejét nem tudták a szülők nélkülözni.622 A nagyobbacska gyermekek munkaereje fontos tényező volt a sok élőmunkát felhasználó kiskanizsai gazda
ságok számára; olyannyira, hogy az iskoláztatási kötelesség és a család gazdasági érdekei között feszülő ellentéteket hivatalosan kívánták megoldani az érintettek:
ezért beadvánnyal fordultak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a tanév megrövidítése érdekében.623
Mint a gyermekek korai szocializációjában igen nagy szereppel bíró intézményt, meg kell említenünk a kiskanizsai óvodát, melyet 1888-ban - a 14 évvel korábban megalakult - Kisdednevelő Egyesület hozta létre. 1903-tól a város vette át mind
bán nagy előmenetel észleltetett. (...) a hit- és erkölcstan, a magyar- és német nyelv, földrajz, történet, természetrajz, számtan, ének, szavalás kitűnő sikerrel adattak elő.”
Az iskolaszék gondnoka jutalomképpen annyi ezüsthatost hozott magával, ahány ta
nuló volt. Zala-Somogyi Közlöny 1870.
621 A R ác utcában 18 8 2 -tő l van oktatás. 1928-ban a N agyrác utcában új isk olaép ü letet adtak át a tanítás céljára. A T em plom téren 10, a N agyrác utcában 6 és a K isrác utcá
ban 2 tanterem ben ö ss z e se n 17 osztá ly t (!), 7 6 2 tanulót, valam int 2 1 4 továb b k ép zőst oktatott a 17 fő s tantestület (m ely 9 férfiból és 8 nőből állt). B a r b a r i t s L. 1929.
2 7 1 - 2 7 2 . A k isk a n iz sa i és nagyk an izsai oktatásügy fejlőd ésén ek tém ájához lásd m ég Tu l o k J. 1995; Ko t n y e kI. 1996.
622 ANagykanizsa című újság 1907. szeptember 11-én adja közre kis statisztikáját az iskolá
sok számával kapcsolatban: Kiskanizsán csak 110 beiratkozott gyerek jár iskolába. „De itt kb. 500 a tankötelesek száma, hanem hóesésig nemigen kaphatja kézre a tanító.”
623 „Nagykanizsa r.t. város VI-VII. kerülete a régi Kiskanizsa lakói majdnem kizárólag földműveléssel foglalkoznak. A gazdasági munkák nagyobb része összeesik a tan
évvel s az idősebb gyermekek ilyenkor tömegesen mulasztanak, mert a gazdasági munkák elvégzésénél segédkeznek. Miután a gondnokság indokoltnak tartja a szülők azon kezdeményezését, amelyet a tanév megrövidítése érdekében tettek, azon tiszte
letteljes kéréssel fordul Nagyméltóságodhoz, hogy kegyeskedjék: 1. a továbbképző iskolások részére a tanévet nyolc hónapban megállapítani, 2. a mindennapi iskola V-VI. részére az őszi és a tavaszi hónapokban az egyhuzamos tanítást engedélyezni, hogy a d.u-i órákban a szüleiknek segítségére lehessenek. 1923.febr. 26. Bizonyít
vány: Bizonyítjuk, hogy Nagykanizsa r.t. város területén a művelés alatt álló ingat
lanok művelési ágak szerint a következőképpen oszlanak meg: Szántó: 4166 h 924 C.öl; Kert: 244 h 1500 C.öl; Rét: 2559 h 374 D.öl; Szőlő 246 h 433 C.öl. Bizonyítjuk továbbá, hogy (...) azon nagyobb gazdasági munkákat, melyeknél a 10 életévet elért tankötelesek munkaereje felhasználható, mint a kapások beszedése és a szüret, ha
tóságunk területén rendszerint szeptember hóban és október hó első felében végzik.
A városi tanács Nagykanizsán, 1923. évi február hó 23-án Kaufman polgármester.”
MNL ZML Zala vármegye Közigazgatási Bizottsága IV. 409. 1925:959.
a négy kanizsai óvoda működtetésének gondját, az egyesület anyagi ellehetetlenü
lése miatt. Kiskanizsán például az 1890-es években előfordult, hogy a 30 krajcáros havi tandíjat az 50-60 óvodás gyermek szülei közül egy sem tudta megfizetni. M ég
is, azt lehet mondani, hogy egyre nagyobb hatást gyakorolt a kiskanizsai társada
lomra a maga nevelési elveivel ez az intézmény.624 Az 1900-as évektől a kiskanizsai szülők gyakorlatilag egyre nagyobb mértékben ruházták át a kicsik nevelésének és napközbeni felügyeletének feladatát az állami intézményekre, párhuzamosan az anyáknak az intenzív művelési ágakban való fokozottabb részvételével.625
Az elemi iskolából kikerült fiatalok továbbképzésével, nevelésével az 1910- es évek végétől szintén egyre több intézmény és szervezet foglalkozott. 1919 és 1924 között Majthényi Károly reáliskolai tanár és Béres János kiskanizsai isko
laigazgató megalapította a kiskanizsai népfőiskolát, amelyet 1923-1924-től is
meretterjesztő előadásokkal helyettesítettek. A művelődés, a kulturális élet és a szórakozási alkalmak megszervezésében, valamint az ifjúság nevelésében olyan szervezetek is részt vettek, mint a M issziós Leányegylet,626 Leventeegyesület,627 624 1920-1930-as születésü, de idősebb adatközlőim nagyobbik része is arról számolt be, hogy jártak óvodába, s számos ott tanult játékot, mondókát, dalt tudtak felidézni.
Sokat emlegették a dolgozat megírásának idején már 92 év körüli Györgyi óvó nénit, akinek édesanyja volt az előző óvónő, édesapja pedig ugyanabban az időben iskola- igazgató volt Kiskanizsán. Az óvónők mellett a két világháború között „kerekszok- nyás” dadák segédkeztek.
625 Emiatt az 1930-as években már napirendre kellett kerülnie az óvodabővítésnek.
MNL ZML Megyei Törvényhatóságok Közgyűlési jegyzőkönyvek IV. 402. 1936- 1945. 1937/158.587.
626 A Missziós Leányegylet kiskanizsai megszervezésének időpontjáról pontos adatunk nincs, csupán következtehetünk arra, hogy 1924-1925-nél - az ifjúsági tagozat országos mozgalommá válásának időpontjánál - előbb itt sem alakulhatott meg a helyi szervezet.
A leányok az ismétlőiskolából kimaradva, 14-15 évesen kezdtek a nővérekhez járni, akik irányították a munkájukat és szórakozásukat: vasárnap délutánonként a plébános előadásait hallgatták, kirándulni jártak, magányos öregeket segítettek, családokat láto
gattak, jótékonysági színielőadásokat (6. sz. kép), bálokat, teaesteket szerveztek. Elő
adásaikat a Polgári Olvasókör termében tartották, többnyire nagy sikerrel. 40-50 lány járt az egyesületbe, ha férjhez mentek, a tagok részt vettek az esküvőn, s a fiatal pár a társulattól kapott feszületre esküdött. Gyakran asszonykorukban is visszajártak az egy
let rendezvényeire. Körmeneteken, búcsúkon, vallásos rendezvényeken messziről meg lehetett ismerni őket kék szoknyás, fehér blúzos, kék nyakkendős egyenruhájukról, jel
vényükről és zászlójukról (egyik oldalán Szűz Mária arcképe, a másikon kék máltai kereszt az egyesület nevével - a jelvényen is ugyanez a kereszt pajzs alakban). Emellett azért megtartották hagyományos ünnepi viseletűket is. Néhány leány a nővérek hatására maga is úgy döntött, hogy a vallásnak szenteli az életét, s belépett a szerzetbe.
627 A Nagykanizsai Levente Egyesület 1925-ben alakult meg, amelyből ugyanez év de
cemberében kivált a kiskanizsai szervezet, Bakoss P. Ágoston lelkész vezetésével és
a Kiskanizsai Katholikus Iijúsági Egyesület.628 Valamennyi ilyen népnevelő szán
dékkal működő, a katolikus egyházhoz szorosan kötődő szervezet hozzájárult ah
hoz, hogy a polgári jellegű kultúrelemek és a szigorú, vallásos világszemlélet átfor
málják a még meglévő „parasztias”, tradicionális közösségi kultúrát és értékrendet.
Hiszen a település életébe az egyesületek révén került be sok olyan polgári vonás, mint a modem társastáncok, egyenruha és öltöny viselése, a szabadba való kirán
dulás szokása, amatőr színjátszás, egyfajta olvasási kultúra stb.
Bizonyos, hogy mindezen behatásoknak is nagy szerepe volt abban, hogy a tehetősebb gazdák fiai közül egyre többekben alakultak ki a mezőgazdaság el
hagyására irányuló ambíciók. Saját közösségük határán kívül, a polgári társada
lom hierarchiájában kívántak magasabb státust kivívni maguknak: a „parasztok”
fiai közül mind többen végeztek gimnáziumot, lettek ügyvédek, tanítók, lelkészek, mentek katonai vagy vám- és pénzügyőri pályára, hogy aztán családjuk érdekeit a nagyvilágban „előretolt helyőrség” gyanánt védjék - hogy Bourdieu elméletével hozakodjunk elő, gyarapították családjuk társadalmi és szimbolikus tőkéjét. A ke
vésbé módosak pedig éppen azért igyekeztek taníttatni gyermekeiket, s töreked
tek arra, hogy legalább a polgárit elvégeztessék velük vagy szakmát629 adjanak kezükbe, mert tudták, hogy más perspektíva, mint a földmunkás léttől való elsza
kadás, nem létezik számukra.630
180 taggal. B a r b a r i t s L. 1929. 288. 1930 és 1944 között 30 fős fúvószenekara is működött, amely a leventeünnepélyeken és egyéb társadalmi eseményeken szórakoz
tatta Kiskanizsa és Nagykanizsa közönségét egyaránt. F e n t ő s F. 1999. 175.
628 1921 -ben P. Pulverman Zeno ferences rendi lelkész és Kovács Illés elemi iskolai igaz
gató vezetése alatt alakult meg, s főleg műkedvelő előadásokat tartottak. B a r b a r i t s
L. 1929. 382.
629 A tankötelesekről készített kimutatás szerint az 1904/1905-ös tanévben a 12-14 éves fiúk 17,7%-a volt tanonc, a leányoknak 18%-a. Az 1905/1906-os tanévben ez az arány a fiúknál 43%-ra, a leányoknál 30%-ra emelkedett. Az 1906/1907-es tanév so
rán a fiúk 24%-a, a leányok 44%-a tanonckodott. MNL ZML Nagykanizsa r. t. város iratai V. 1512. 1900/145.
630 Ismét egy levél 1942-ből, a fentebb már idézett kisbirtokos férfitól a frontról, amely minden magyarázatnál jobban foglalja össze ezt a hozzáállást: „A Don mentén, szep
tember 6-án. (...) Azt írod, Anyukám, hogy a Józsit beirattad a polgáriba, tudom, hogy sokba került, és hiányozni fog othol, mert valamit csak segített, de mit csi
náljunk vele, valahogy nélkülözd, a gyerek jövőjét kell nézni, később ne okozzon bennünket, hogy miért nem Írattuk be a polgáriba, most aztán fogjon hozzá a tanulás
hoz, mert ott bizony tudni kell mindent.” „A Don mentén, 1942., szeptember 8. Édes anyukám! Azt írod, hogy jobb szeretnéd - ha a Józsi nem menne polgáriba, igazad van, hogy nagy hiányod lesz, de hát mit csináljunk, a jövőjére nézve mégis csak jobb lesz, ha volna elegendő birtokunk, akkor úgysem engedném, de így, ha megnől sokkal könnyebben betud jutni bárhova is. Most csak az a fontos, hogy a tanuláshoz fogjon hozzá, nehogy a többitől elmaradjon, azért a ház körül a játszás helyett, egy kicsit
A leányok számára viszont - m int ahogyan az a szélesebb társadalomban is jellem ző - szüleik még ritkán képzeltek más pályát a háziasszonyságnál, gazdasz- szonyságnál. Sokszor a legnagyobb gazdák leányainak a jogi vagy orvosi pályá
ról szőtt álma sem valósulhatott meg, mert szüleik nem akarták, hogy „kisasszon”
legyen belőlük.631 A fiúknak ekkor m ég nagyobb volt az esélye a továbbtanu
lásra, ha családjuk bírta anyagiakkal a tandíj fizetését. M égis egyre több olyan kiskanizsai polgár volt már a két világháború között is, akik leányuk továbbtanu
lási terveit is támogatták, akiknek a karrierje aztán lehet, hogy mégiscsak m egfe
neklett - a házasság miatt.632
A lényeg azonban az, hogy mind a tényleges életpályák, mind az életcélok egyre sokszínűbbé, heterogénebbé válnak a kiskanizsai társadalomban, melynek tagjai számára már nem a föld az egyedül elképzelhető perspektíva. Ki a munkás lét és életforma, ki a kispolgári vagy egyenesen a nagypolgári életmód m egvaló
sítása felé halad. Ezt fogalmazta m eg N. Szabó is az 1920-as évek Kiskanizsájáról írva: „Az utóbbi évtizedekben nagyot változott a világ Kiskanizsán is. A sárral dobálódzó gyerek633 talán kitűnő tisztviselő, ügyes kereskedő, derék iparos, m eg
bízható postás vagy vasúti segédtiszt lett. Nagyon m egváltozott a világ, mert ma már tanult emberek is házasodnak Kiskanizsáról.”
A „civilizálódás” és modernizáció jelei mutatkoztak az életmódban és a tár
gyi kultúrában is. 1894-ben, az utcai villanyvilágítás kiépítése után egyre több segédhett dolgozni, be kell látni neki azt, hogy az utcába mindenki othol van, csak az 6 édesapjának kellett eljönni ilyen messzire és hosszú időre, pedig a jó Isten tudja, hogy mikor szabadulunk meg innen.”
631 A leggazdagabb család egyik leánysarja tehetséges volt, tanárnője kérte a szülőket, hogy engedjék továbbtanulni. A szülők válasza röviden ez volt: „Mi nem nevelünk kisasszont!” (Saját gyűjtés, 1995.)
632 Szép példáját mesélte el ennek egy jómódú gazda lánya (sz. 1916), aki jó tanuló lé
vén, előbb elvégezte a 4 polgárit, majd utána a 3 kereskedelmit is. Amikor bizonyos nézeteltérések támadtak közte és az egyik tanár között, édesapja lánya pártját fogva kijelentette, hogy nem hiányzik a kereskedelmi végzettség, mert tud annyi földet gyermekére hagyni, amiből megélhet. A leány ennek ellenére elvégezte az iskolát, de hogy mégsem lett kereskedő, annak az az oka, hogy - saját elhatározásából - férj
hez ment 17 évesen. Az addig polgári módon öltözködő leány asszonykorában, saját indoklása szerint „praktikus okokból”, öltözött vissza viseletbe, hogy mégse városi ruhában és cipőben járjon ebédet hordani a mezőre. Az addig elsajátított szemlélet- módot azonban nem vetkőzte le, s a mindennapi kerti munka, háziasszonyi teendők és két gyermek nevelése mellett továbbra is foglalkozott hobbijával, a szépirodalmi könyvek gyűjtésével és olvasásával, valamint a gobelin-hímzéssel.
hez ment 17 évesen. Az addig polgári módon öltözködő leány asszonykorában, saját indoklása szerint „praktikus okokból”, öltözött vissza viseletbe, hogy mégse városi ruhában és cipőben járjon ebédet hordani a mezőre. Az addig elsajátított szemlélet- módot azonban nem vetkőzte le, s a mindennapi kerti munka, háziasszonyi teendők és két gyermek nevelése mellett továbbra is foglalkozott hobbijával, a szépirodalmi könyvek gyűjtésével és olvasásával, valamint a gobelin-hímzéssel.