Amikor munkámat elkezdtem, célkitűzésem eredetileg a kiskanizsai parasztcsa
lád változásainak feltérképezése volt. Az eddigi kutatások, amiket bemutattam, nem kifejezetten parasztcsaládokról beszélnek (talán csak Martiné Segalen és Tárkány Szücs Ernő fentebb említett munkái kivételével), hanem - mint láthat
tuk - „hagyományos” és „m odem ” családról, „kis-” és „nagycsaládról”, „kelet
európai” és „nyugat-európai” stb. családról. A hagyományos család azonban sok esetben parasztcsaládot jelöl, hiszen a preindusztriális társadalmak nagy részét308 valóban parasztok alkották. Miután az előző fejezetben hosszasan foglalkoztunk a „paraszt” szó definíciójával, tudjuk, hogy jogi, társadalmi, kulturális, gazdasági, életmódbeli tényezők egyaránt meghatározzák a parasztságot. Most ezek alapján megkíséreljük feltárni a paraszti rétegek családi intézményeinek jellegzetességét egyéb társadalmi rétegek és osztályokéval szemben.
A parasztcsalád életét a teljes önellátásra való törekvés határozza meg leg
jobban, legyen szó akár kulturális, akár gazdasági önellátásról. Az ebből fakadó viszonylagos elzártsága a külvilágtól, tagjainak egymásra utaltsága, az őt körül
ölelő közösség normarendszerének szigorú kidolgozottsága, gazdálkodási rend
szerének sajátossága különböztetik meg mindenekelőtt egy városi polgári vagy egy arisztokrata családtól. Ez az önmagába zártság és önellátásra törekvés te
szi, hogy - bár az európai paraszti közösségek kulturális jellem zőikben végtelen változatosságot tudnak felmutatni - társadalmuk és gazdaságuk működési m e
chanizmusai mégis nagymértékben rokonítják őket egymáshoz. Ezért lehet némi 308 Macfarlane azt javasolja, hogy azokat a társadalmakat tekintsük parasztinak, ahol
a lakosságnak több, mint 50%-a él a mezőgazdasági kistermelésből. Ma c f a r l a n e,
A. 1993.
megkötéssel általános módon „parasztcsaládról” beszélni, tekintet nélkül arra, hogy francia, orosz vagy magyar parasztcsaládról van-e szó.
Ha mikroszinten vizsgáljuk az egyes parasztcsaládok működését, azt kell m eg
állapítanunk, hogy az önellátás igényének megfelelően nemcsak a javak elosztása és fogyasztása tartozik a hatáskörébe, hanem ezeknek a javaknak a megtermelése is, méghozzá az egész család munkaerejének felhasználásával. E gazdasági feladat mellett természetesen rendelkezik azokkal a funkciókkal is, amelyek más csalá
doknak is sajátjai, értve ezalatt a szexuális, faj fenntartási és nevelési funkciókat.309 Bizonyos protoindusztriális, kézműipari termelést végző családok szintén végez
nek termelő feladatokat, amely az agrárkistermelő családhoz némileg hasonlóvá teszi őket,310 ezért tartja helyénvalónak a neves német társadalomtörténész, Hans Medick, hogy a paraszti gazdaságról szóló Csajanov-féle elmélet keretein belül elemezze működésüket.
Csajanovnak az előző fejezetben már többször említett paraszti gazdálko
dásról szóló elmélete311 szerint a termelés feladatának rendelődik alá a család 309 A családi funkciók felsorolása Bodrogit követve: Tá r k á n y Szücs E. 1981b. 409.
310 Me d ic k., H. 1989.
311 A Csajanov elméletét bemutató könyv (Tc h a y a n o v, A. 1990) francia kiadásának elő
szavában Thorner ezt írja: „Legbiztosabb módja annak, hogy a családi gazdaságokat félreértsük, ha úgy tekintjük azokat, mint kapitalista vállalkozásokat.” Th o r n e r, D.
1990. 11-12. Csajanov elveti a klasszikus közgazdaságtan koncepcióit: a kor egyik neves közgazdászával, Laurral vitatkozott, amiért a parasztgazdaságot a kapitalista termelési viszonyok következtében kialakult jelenségek megnevezésére szolgáló ter
minusokkal próbálta meg leírni, olyan fogalmakkal, mint fizetés, tőkekamat, járadék és profit. Ezek a kvantitatív változók egy parasztgazdaság működésének vizsgálatá
nál egyszerűen nem értelmezhetők, és használatuk rendkívül félrevezethető lehet, ezért azt vallotta, hogy más, a vizsgált tárgy jellegéből kiinduló fogalmi apparátus
sal kell dolgozni. A kapitalista vállalkozás és a paraszti gazdaság közötti lényeges különbséget a működési logikájuk eltérése okozza. Hiába élhet mindkettő ugyan
azon kapitalista termelési viszonyok között, és lehetnek mindkettőnek kapcsolatai a kapitalista makrogazdasággal, emiatt mégis jelentős a különbség a két üzemtípus között. Míg a kapitalista vállalkozó a haszon maximalizálására törekszik, amikor pénzt fektet be a termelésbe, s termékeinek az ő szemében elsősorban ára van; addig a paraszt számára az a fontos, hogy termelésével a család és az üzem igényeit (élel
miszer, takarmány, trágya stb.) elégítse ki, tehát az előállított produktumok hasznát nézi elsősorban. Csak azt a felesleget adja el (átlagos körülmények között), amelyre a háztartásnak s az állatainak nincs szüksége. A pénz számára nem kamatot hozó tőkeként funkcionál, hanem egyszerű csereeszközként: vagyis a terményeinek eladá
sából származó pénzen veszi meg mindazt, amelyet nem tud előállítani. A háztartásba befolyt összegek egyetlen kasszába kerülnek, a családtagok nem rendelkeznek külön fizetéssel. Mint ahogy a gazda nem is kalkulál a fizetésekkel, amikor azt számol
ja, mennyi a gazdálkodás tiszta jövedelme. Éppen ezért egy parasztgazdaság akkor is
egész élete. A szerző paraszti üzemnek azt a birtokot veszi, amely nem alkalmaz állandó jelleggel bérmunkaerőt, hanem a családi munkaszervezetre alapoz.312 A háztartás és az üzem nem válnak szét, gyakorlatilag egyek. A család szolgáltatja a munkaerőt az üzem számára, az üzem pedig elsősorban azért termel, hogy a csa
lád fogyasztási igényeit kielégítse - ez a háztartás és kisüzem közötti kölcsönös igény teremti meg a munka-fogyasztás egyensúlyt.
Csajanov nem a paraszti gazdaság ideáltípusát teremtette meg, hanem a szer
veződésének legtipikusabb formáját rajzolta meg. A szemléletesség kedvéért te
hát elkészítette a paraszti gazdaság statikus modelljét. Minden vidéknek megvan az az ideális birtokmérete, amely egy átlagos család eltartására képes, és amely meg is művelhető az adott család munkakapacitásával. Csajanov szerint földbő- ség esetén a család akkora birtoktestet fog művelés alá, és olyan kultúrákat ter
meszt, amelyhez tagjainak munkaereje elegendő. Általánosságban fogalmazva, a három tényező, tehát a rendelkezésre álló munkaerő, a föld és a (szerszámok, gépek, állatok vásárlására) befektethető tőke közül mindig a legkisebb keresztmet
szetű változó határozza meg a termelés volumenét. Az azonban, hogy ez a szűk ke
resztmetszet a család munkaereje legyen, valóban csak a legideálisabb esetekben, a legjobb módú gazdálkodóknál fordulhat elő. A parasztcsaládok nagy részénél a földszűke határozza meg a termelés nagyságát, s ezért azt kell értékesíteniük, amiben bővében vannak: vagyis a családtagok munkaidejét és erejét.
A statikus modellt Csajanov kiegészítette egy dinamikus modellel, a család
„természetrajzával”, amely azt mutatja, meg, hogy az egyes életszakaszokban miként módosul a család gazdálkodása. Amikor az asszony még kicsi gyermeke
ivel törődik egész nap, természetes, hogy a termelés nagysága lecsökken, illetve az extenzívebb ágak kerülnek előtérbe. Mihelyt a gyermekek munkaerejét is fel lehet használni, s a serdülők teljes értékű munkát tudnak végezni, a család anyagi helyzetében fellendülés következhet be. Ennek az időszaknak a felhalmozása
it azonban hamarosan elviszi a gyermekek kiházasításának költsége, akik ismét kezdik a ciklust elölről. Tehát a termelés profilját és volumenét egyértelműen módosítják a családi életciklusok.
működőképes marad, amikor a kapitalista vállalkozás már rég nem rentábilis; emez kénytelen kifizetni munkásait, amaz legfeljebb visszaszorítja a fogyasztását. Ez a ru
galmasság teszi lehetővé, hogy a kisüzem egyáltalán fel tudja venni a versenyt a jobban felszerelt nagyüzemekkel.
312 Egyetlen kivétel képzelhető el állandó munkaerő alkalmazásának esetében: ha a családi munkaszervezet nem teljes. így például ha a családfő beteg vagy meghalt, a házaspár gyermektelen, illetve ha a közösség által elvárt gyermekszám megvan, de nincs ser
dülő, munkaképes fiú a családban. Ennek a hiánynak a pótlására szoktak egy szol
galegényt alkalmazni, aki szinte ugyanolyan bánásmódban részesül, mint a saját fiú.
Ezzel a példával találkoztam magam is Kiskanizsán a leggazdagabb családnál, ahol három lány született.
A parasztcsalád olyan sajátos termelési egység tehát, amelynek a léte függ at
tól, hogyan sikerül a termelést megszerveznie. A család munkaszervezeti egység, amelynek fegyelmezetten és hatékonyan kell m egoldania termelési feladatokat. I A családi szerepekre és a családtagok közötti kapcsolatra minden tekintetben rá
nyomja a bélyegét ez a tény.
A sajátos élethelyzet a világ valamennyi kistermelőjének családját hasonltja egymáshoz. Nemcsak az orosz parasztcsaládoknál, hanem a francia vagy magyar családoknál is megfigyeltek a kutatók azonos működési elveket. Legelőször is szükség van egy olyan vezetőre, aki valamennyi m unkafázishoz ért, ismeri a pi
aci értékesítés rejtelmeit, és m indenekelőtt tekintélyével rá tudja bírni kis „mun
kacsapatának” tagjait, hogy elvégezzék a rájuk bízott munkát. A szülő tekinté
lyét nemcsak az erősíti, hogy nemzője gyermekének, hanem az is, hogy oktatója.
A munkára nevelés szinte attól a pillanattól kezdődik, ahogy a gyermek megta
nult járni. Élettapasztalatainak szaporodásával a gyermek észrevétlenül nő bele egy olyan közösségbe, melyben a legfontosabb erkölcsi érték a munka. A gyer
mek lassan azt is megtanulja, hogy a jogai kötelességeinek szaporodásával nő
nek, észreveszi „hogy a munka számít csak, amelynek státust, rangot, társadalmi identitást köszönhet”.313
A paraszti életmódot többek között a termelési feladatokhoz való hozzáállása, életvitelének e feladatok köré szervezése határozza meg. A munka kitölti a paraszt egész életét. Nincs a munkaidővel szembeállított szabadidő, gyakran a szórakozás is munkavégzéshez társul. „Létezni annyit tesz, mint dolgozni.”314 „Parasztnak szü
letik az ember, és paraszt marad, de nem azzá válik: ha valaki paraszt, akkor nincs szakmája”315 - fogalmazza meg Henri Mendras, a francia parasztság egyik legjobb ismerője. Erdei Ferenc, a magyar parasztság legfőbb teoretikusa Mendras előtt évti
zedekkel, lényegében ugyanígy írt: „Nem szakmát tanul a p a r a s z t- az jön magától - hanem a sorsát elviselni, egyszóval parasztnak lenni”.316
Tehát a gyermek a szocializációja során ugyanúgy sajátítja el a munkát, mint a hagyományokat és a társadalmi kifejezési formákat. A paraszti társadalom
ban - legalábbis a magyarban317 - a munkamegosztás nagyon szigorú volt nemek és kor szerint. A serdülő akkor számított házasságra érettnek, ha képes volt egy felnőtt munkafeladatait elvégezni. Teljes jogú, megbecsült tagja a társadalomnak pedig csak házas ember vagy féijes asszony lehetett. Ezért volt olyan nagy jelen
tősége az átmeneti rítusoknak, különösen a lakodalomnak, mert ez adta tudtára 313 Moscovici, M. 1961.
314 Ba r t h e z, A . 1982. 32.
315 Alice Ba r t h e z(1982. 33.) idézi Henri Mendras-t.
316 Erdei F. 1973. 50.
317 Tárkány Szües Ernő szerint a magyaroknál a századfordulóig a női és férfi munkák me
reven szétváltak, ellentétben a betelepült németekkel. Tá r k á n y Sz ü c sE. 1981b. 417.
a közösségnek, hogy két fiatal belépett a felnőttek társadalmába. A paraszti társada
lomban különösen igaz volt, hogy az egyént csakis mint a családjának képviselőjét értékelték, s a családja hírneve után tisztelték. A társadalmi hierarchiában elfoglalt helye szorosan összefüggött a családban betöltött pozíciójával. A család helyét pe
dig meghatározták azok a nagyon erős társadalmi kötelékek, melyek vérségi vagy lokális alapon szerveződtek, és a családot sok hasonló kis csoporthoz fűzték.318 így az egyénnek nem maradt nagy mozgástere: szinte élete végéig előre meg volt hatá
rozva számára az a hely, amit a társadalmi hierarchiában betölthetett.
Az egyéniség kiteljesítésére a paraszti társadalomban nemigen volt mód. Itt elsősorban az volt a fontos, hogy az egyén képes-e betölteni az életkorának és ne
mének megfelelő szerepeket.319 A családon belül is csak oly mértékben érvénye
sülhetett a személyiség, ahogyan előnyös vagy előnytelen tulajdonságait a család még hajlandó volt elviselni; s ez elsősorban a férfi és a nő személyes viszonyától, valamint a szorosabb családi kapcsolatoktól függött.320
A házasság - ez már közhelyszámba megy a régi, falusi családokat vizsgáló történeti és néprajzi munkákban - szintén anyagi szempontok szerint köttetett.
Ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy ez az anyagias szemlélet már egy új kornak, s új termelési viszonyoknak az eredménye: Faragó Tamás321 (Varga Gyu
la véleményét322 elfogadva) úgy véli, hogy a 19. században lett egyre fontosabb a földvagyon a párválasztásban, míg korábban az egyház által sugalmazott presz
tízsszempontok (jó hírüség, tisztaság) nyomtak többet a latban.
Tény, hogy a férj és feleség kapcsolata, legalábbis a birtokos parasztok eseté
ben, nem elsősorban a szerelemre épült - de azt sem lehet állítani, hogy a szerel
met teljesen kizárta a munka köré szerveződő élet. Ahogyan Márkus István
fogal-318 Tá r k á n y Szücs E. 1981b. 406.
319 Erdei szerint az emberek különbözősége annyira „magánügy”, hogy senkit nem érde
kel. Az egyén a társadalom szemében elsősorban nem individuum, hanem a paraszti szerep viselője. Er d e i F. 1973. 51.
320 Tá r k á n y Sz ü c sE. 1981b. 408.
321 Fa r a g ó T. 2000. 417. Én magam nem látok egyébként szöges ellentétet a „presz
tízs” és a „vagyon” alapú választás között. Úgy vélem, lehetőségeikhez mérten az emberek minden társadalomban az akkor érvényes presztízsszempontok szerint vá
lasztanak maguknak párt, és ezzel együtt rokonságot. A polgári földtulajdon szabad bírásának lehetősége természetesen a társadalmi érvényesülés szempontjából jelentő
sen felértékelte a földbirtokot, amely így a társadalmi presztízs meghatározó elemévé vált, míg korábban - az adott korban és adott közösségben uralkodó értékrendnek megfelelően - egyéb jellemzők is társadalmi előnyökhöz juttathatták az egyént. Ma a társadalmi sikerességet és a magas presztízst ismét más tulajdonságok és presztízs
tárgyak tudatják a kívülállókkal a „házassági (vagy inkább párkapcsolati) piacon”:
például a különféle márkás holmik, fogyasztási javak birtoklása.
322 Va r g aGy. 1978.
^
^
^
anyagi hűséget várták el (tehát hogy tartsa el a családot, ne igya el, ne dorbézolja el a vagyont), addig a feleségtől elsősorban a házastársi hűséget követelték meg.
Ha ezek körül minden rendben volt, akkor a házasság a közvélemény szemében megfelelt a követelményeknek.
Martiné Segalen szerint a paraszti háztartás a két nem közötti viszonylagos egyensúly képét mutatja.329 Mindkét nemnek megvan a maga felelőssége a ház
tartás felé, mindkettőnek megvan a maga „felségterülete”: a férfinak a mező és a jószágok, az asszonynak a háztartás, a kert, a baromfiudvar, a tejkezelés. A nő a zöldségek, gyümölcsök, a tojás, baromfi és a tejtermékek eladásából jutott egy kis pénzhez, amiből a kisebb konyhai és ruházkodásbeli kiadásokat fedezte. A férfi intézte a gabona- és az állateladást, s többnyire ő határozta meg a nagyobb összegű vásárlásokat is. Egymás mellett, egymásra utalva gazdálkodott félj és feleség, két, egymásba fűződő „ikergazdaságban”.330
Mégis olyan kép él a parasztasszonyokról, hogy alárendelt helyzetű, szeren
csétlen teremtések.331 Segalen szerint semmi nem támasztja alá, hogy a férjek abszolút hatalommal rendelkeztek volna feleségük felett.332 Flandrin ehhez hoz
záteszi, hogy a városi, polgárságból származó néprajzkutatók gyakran félreértel
meztek bizonyos jelenségeket: például hogy egyes vidékeken az asszonyok nem ülhettek le enni az asztalhoz a férfiakkal együtt, hanem csak utánuk, a konyhá
ban étkeztek; vagy azt, hogy kemény, megerőltető munkákat kellett végezniük a mezőn.333 Valójában ebben semmi lealacsonyító nincsen, egyszerűen csak a nő háziasszonyi és társgazdálkodói szerepeiből adódik. E hozzáállás többet mond el a polgári erkölcsökről, mint a parasztiról - állítja a francia történész.
A kérdést én azért ennél összetettebbnek gondolom. Magyarországon, bár az írott jog soha nem ismerte el egyértelműen a férji hatalom semmilyen megnyil
vánulási formáját, a valóságban a legtöbb vidéken a közvélemény szerint a férjet megillette a felesége feletti fenyítési jogkör gyakorlása.334 Az asszony az ő enge- delme nélkül önállóan nem mert cselekedni, és tudta nélkül nem mehetett sehova.
Ez alól csak egy-két kivétel van: például a Hajdúságban vagy a bukovinai széke
lyeknél a nők a hagyomány szerint részt vehettek a férfiak tanácskozásain is.
ha eg y n em ű gyerekekről v o lt sz ó , akkor az id őseb b ik élt együtt az apjával, a fiatalabb az anyjával. Tá r k á n y Sz ü c s E. 1981a. 2 7 5 - 2 7 6 .
329 Se g a l e n, M . 1 9 9 3 .2 1 2 . 330 Me n d r a s, H. 1984. 1 3 4 -1 3 5 .
331 S eg a len szerint az a sszo n y m ég a polgárcsaládokban is jobban ki v o lt szolgáltatva urának, m int a paraszti családban; u gyan is a nő h ozom ányának k ezelé sét a férj v et
te át, íg y a h ázasság m e g k ö té sé v e l apja h ely ett férjétől fü ggött an yagi értelem ben.
Se g a l en,M . 1986. 5 2 3 -5 2 4 . 332 Seg a l e n, M . 1980. 8.
333 Fl a n d r i n, J-L. 1976. 1 1 2 -1 1 3 . 334 Tá r k á n y S z ü c s E. 1981b. 4 1 4 .
Általában azonban a férjet tartotta a közvélemény a család fejének, az ő sze
mélyes státusa határozta meg a feleség státusát is. A lakóhelyválasztás hagyomá
nyosan patrilokális volt, ha ezek az elvárások különböző demográfiai vagy gaz
dasági okok miatt nem is mindig teljesülhettek. A férj kötelességének tekintették a család eltartását, és megillette az a jog, hogy a közéletben ő képviselje a csa
ládot. Az asszony a férje nevét viselte és viseli gyakran még m a is, kivéve, ha a családja vagyonosabb (ilyenkor felváltva, hol asszony, hol leánykori nevét hasz
nálta). A férj tegezte feleségét, akinek viszont illett m agáznia az urát. Ez a helyzet általános kb. a 19. század végéig, de sok vidéken még a 20. század második felé
ben is jellem zi a házastársi kapcsolatokat egyfajta egyenlőtlenség. Nehéz azon
ban ilyen nagy vonalakban elkerülni a felületességet, és a felszínes jelenségekről megítélni a tényleges helyzetet. Érdemesebb volna konkrét és alapos esetvizsgá
latokkal eldönteni, hogy adott esetben például m it is jelentenek valójában a férj agresszív megnyilvánulásai: van-e mélyebben fekvő társadalmi oka e magatartási devianciáknak, vagy egyéni pszichológiai problém ákat takarnak?
Magyarországon, Tárkány Szücs Ernő kutatásai szerint335 a parasztcsalád lég
körének szigorúsága nem is olyan régi fejlemény. A jobbágyfelszabadítást követően a polgári tulajdoni törvények értelmében az apa lett a volt jobbágybirtok teljhatal
mú tulajdonosa. Ez a tény nagyobb hatalommal ruházta fel felesége és gyermekei felett. Ugyanakkor a piaci viszonyok közé került családok munka- és életfeltételei egyre keményebbekké váltak, egyre többet kellett dolgozniuk a családtagoknak.
Ekkor, a kapitalista termelési viszonyok hatására kezdett kialakulni az a fajta munkaerkölcs, amit ma parasztinak szoktunk tekinteni. A gépesítésre képtelen kisparasztok intenzívebb kultúrákat kezdtek művelni, hogy állni tudják a piaci versenyt a nagyobb birtokokkal; s az intenzív kultúrák nagyon sok élőmunkát követelnek meg. Az intenzívebb földművelésben az asszonyok igen nagy szere
pet vállaltak, s a család anyagi boldogulásáért tett erőfeszítéseik eredményeként nagyobb megbecsülésben lett részük.
E korszakban már a nők is jogosultak lettek fivéreikkel egyenlő nagyságú örökrészre. Nem valósult meg azonnal a törvény által előírt egyenlőség a kü
lönböző nemű testvérek között, de lassan általánossá vált, hogy a lánytestvérek is ragaszkodtak az őket megillető földtulajdonhoz. Ezáltal egyrészt a vagyonnal rendelkező nők családon belüli pozíciója is javult, másrészt a nagycsaládos vidé
keken hozzájárult az összetett háztartások felbomlásához, s a kiscsaládok a férj és a feleség által örökölt birtokon külön kezdtek gazdálkodni.
A 20. században jelentős változások álltak be a családok életében. A felszíni jelek, a viselkedési minták átformálódása m indenképpen arra utalnak, hogy van különbség a múlt századfordulón élt és a mai családok között. Kérdés, hogy va
jon ezek a megváltozott külsőségek milyen jellegű belső átalakulást takarnak?
335 Tá r k á n y Szücs E. 1981b. 423.
Például abból, hogy a feleség tegezni kezdi a férjét, a kisgyermek idősebb test
véreit majd szüleit336 is, következtetni lehet-e a nők és a gyermekek emancipáló- dására a férji, illetve az atyai hatalommal szemben? Meddig érvényes a magyar társadalom patriarchalitásának tétele, amit Faragó Tamás is felvázol nekünk?337 Vajon a számtalan külső jel, a paraszti gazdálkodási mód teljes felbomlása, a nők otthonukon kívüli munkavállalása ellenére valóban nincs érdemi változás, és továbbra is a patriarchátus újratermelődésének lehetünk tanúi a szocializmus időszakában is, ahogyan azt Asztalos-Morell Ildikó állítja?338 Többek között eze
ket a kérdéseket szerettem volna tisztázni jóm agam is a kiskanizsai kistermelő családok nemi szerepeinek vizsgálata kapcsán is, melyből később önálló tanul
mány is született.339