1956 után az államhatalom lemondott arról, hogy a beszolgáltatás útján, közvetlen módon vonja el a mezőgazdasági szektor jövedelm ének egy részét, de nem m on
dott le arról, hogy áttételesen mégis ellenőrzése alatt tartsa a túlságosan is önál
ló, politikailag nem megbízható „parasztok” kisüzemeit. Részben a központilag szabályozott árak révén, az agrárolló652 kinyitásával tudta e célját megvalósítani.
Ez azt eredményezte, hogy a földműves családok bevételei a m unkáscsaládoké
nak a felét is alig érték el, s invesztálni sem tudtak gazdaságaikba megfelelőkép
pen. A gazdaságokat ezenkívül még egyre növekvő pénzadókkal653 is sújtották.654 649 Egyik adatközlőm szerint, aki férje nagygazda családjának birtokaival lépett be, az első téeszben 27-en voltak, és demokratikusan működött. Mindig megbeszélték, mi a teendő, és együtt művelték valamennyiük földjét. (Saját gyűjtés, 2001.)
650 Többek véleménye szerint a lumpenelemek, cselédek léptek be az első téeszbe, akik nem szerettek dolgozni. Ennek az egyértelműen negatív képnek ellentmondani lát
szik, hogy ugyanakkor felhozzák „Köles” gazda példáját, aki „igazságos, dolgos, komoly ember” hírében állt, s nagygazda létére elsőként lépett be mindkét téeszbe.
A másodikban elvállalta a tejkezelőséget. A család törekvő voltára utalva mindig rá
mutattak, hogy unokája állatorvos lett.
651 Egyik volt nagygazda fia mesélte, hogy az 1950-es években, általános iskolásként énekelték a következő gúnydalt a téesztagok ablaka alatt: „Legyőztetek, beléptem a téeszcsétekbe...”
652 Az agrárolló 1958-ban 9,5%, 1959-ben 17% volt. P e t ő I. - S z a k á c s S . 1985. 364- 365.
653 1957-től a különböző adók összegei 50%-kal megnőttek. P e t ő I. - S z a k á c s S . 1985.
433.
654 Egy volt 15 holdas gazda (M. L. sz. 1928) elmondta, hogy 1959-ben 14.400 Ft adót fizetett, majd 400 Ft pótadót vetettek ki rá. Ez az összeg tartalmazta az alapadót
A végrehajtó hatalom szándékai szerint mindez arra is szolgált, hogy a birtokoso
kat meggyőzze a kollektív gazdaságokhoz való csatlakozás szükségességéről.
A Rákosi-érát követően, alig hogy a gazdák 3-4 év alatt kezdték volna össze
szedni magukat, jött az újabb téeszesítési hullám. A második téesz 1960. február 1-jén alakult meg 751 taggal, 3842 katasztrális holdon, „Sáska Petőfi Termelő- szövetkezet” néven.655 Mint az országban a legtöbb helyen, itt is csak erőteljes
„rábeszélés”656 hatására voltak hajlandók csatlakozni a gazdák. Gyakorlatilag mindenki belépett, két-három kisbirtokos kivételével.657
Ennek ellenére a téesz folyamatos munkaerőhiánnyal küzdött. A megalaku
láskor a 751-es taglétszám, amelyből 608 vett részt ténylegesen is a munkában, 71 hónappal később 661 főre apadt, amely létszámból 252 volt járadékos és 326 dolgozott.658 A tagnyilvántartó könyv összesítése szerint 1967-ben már csak 644 tagja volt a téesznek, ebből 265 volt a férfi, 379 a nő, közülük összesen 263 volt járadékos. A különbözetet az elhalálozásokkal lehet magyarázni, mert kilépés 1966-ig nem történt. Ebből is kitűnik, hogy a téesztagoknak magas volt az át
lagéletkora.659 Az 1970-es években a kiskanizsaiak közül még kevesebben vettek részt tevőlegesen is a termelőszövetkezet munkájában.660
a szántók és a rét után, a gyümölcsösökért, szőlőkért az alapadó hétszeresét számol
ták fel. A jószágok után 800 Ft lóadót kellett fizetni, de emellett még a fubért is le kellett rónia. Volt még útadó, borfogyasztási adó, s a gazdák állták a mezőőrök és a hegyőrök fizetését. Hogy milyen súlyos terheket jelentett ez a gazdaság számára, azt jelzik az arányok: egy mázsa búza ára akkoriban 250-300 Ft volt, kb. egy csizma ára, 4000 forintért pedig már egy tehenet lehetett kapni.
655 A sáska öntudat a névválasztásban ismét megmutatkozott, a javasolt Petőfi nevet a tagok csak a „Sáska” kiegészítéssel voltak hajlandók elfogadni. P u s z t a i J. 1970.
656 Egyik kedvelt módszer a lábtaposás volt. Volt olyan is, aki 3 hónapot ült börtönben
„kuláksága” miatt.
657 Ezek az „ellenállók” jártak talán a legrosszabbul. Mindannyian a határ legtávolabbi, legrosszabb részein kapták meg földjeiket a téeszföldek kimérése után. Az állam ré
széről semmilyen támogatásra nem számíthattak; de ugyanúgy a téesz sem segítette őket gépekkel vagy a termények felvásárlásával. Sajnos a terepmunka idején már egy ilyen gazda sem volt az élők sorában, ezért nincs első kézből származó információm a gazdálkodásukról.
658 Az 1965. december 31-i adatok szerint, amelyek Muczer József nyugdíjas föagro- nómus 1966-ban írt, A nagykanizsai Sáska Petőfi Mg. Termelőszövetkezet gazdál
kodásának elemzése című szakdolgozatából származnak. Az adatok rendelkezésre bocsátásáért ezúton is szeretnék köszönetét mondani neki.
659 20-30 év között mindössze 4 fő volt, 30-50 év között 172, míg az 50-60 éves korosztályt 183, a 60-70 évest 156, és a 70 év felettieket 146 fő képviselte. M u c z e r J. 1966. 4.
660 Statisztikai adatokkal nem rendelkezem az 1970-es évek kiskanizsai lakhelyű téesz- tagságával kapcsolatban, de fentebb bemutatott életkori megoszlásból könnyen ki lehet következtetni, hogy az aktív tagság létszáma 10 évvel később minimum a felére
A tagoknak jövedelmet munkaegység-teljesítés után fizettek. Eleinte utólag történt az elszámolás (kb. 8 Ft/munkaegység),661 aszerint, hogy atéesz megtermelt nyereségéből a gépek és kemikáliák vásárlása után m ennyi maradt. 1962-1963- tól előleget (20 Ft/munkaegység)662 adtak a tagoknak. A nők számára a nyugdíjra való jogosultsághoz 100, a férfiak számára 150 m unkaegységet volt kötelező tel
jesíteni évente. Könnyű munkával, vízhordással, takarítással napi nyolc órában 0,8 egységet lehetett megszerezni, nagyon nehéz munkával (zsákolás, kazalrakás, fafürészelés) 1,6-ot. így egy téesztagnak legalább 100 napot le kellett volna dol
goznia. A munkaegységeken kívül a tagok vállalhattak részesmüvelést, amelyet természetben vagy készpénzben honorált a szövetkezet.663 Havi fizetés jellegű juttatást 1970 körül kezdtek adni a tagoknak.
A téesz fő termelési profilja a búza, rozs és legfőképpen a kukorica előállítása volt ebben az időszakban. Emellett az állattenyésztés, főleg a sertéstartás vált hangsúlyossá az 1960-as évek végére.664 M ivel a város terjeszkedése miatt az első időkben évente kb. 100 hold területet vesztettek, úgy vélték, hogy egyre inkább szükségessé válik majd az intenzív ágazatok fejlesztése. Annál is inkább, mert ennek megvalósításhoz az üzem minden szempontból kitűnő adottságokkal ren
delkezett: a városi üzemeknek a tejtermékek és a sör előállítása során keletkezett melléktermékeit az állattenyésztésben fel tudták használni, a 7-es müút és vasút közelsége pedig a primőráruk gyors célhoz juttatását tette lehetővé. Azonkívül ott volt a tagságnak az intenzív kultúrákban szerzett nagy termelési tapasztalata és elismert munkakultúrája, amelyre szintén támaszkodni kívántak.665 Ám a nagy
bani szántóföldi zöldségtermesztés, melyet az első évben 213 holdra terveztek, a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be.
esett vissza (az önkéntes kilépésekkel nem is számolva). Emiatt bizton állítható, hogy ekkor már sem a női, sem a férfi népesség foglalkoztatásában nem játszhatott hang
súlyos szerepet a termelőszövetkezet egy olyan településen, melynek lakosságszáma egy kisvároséval vetekedett. (Kerecsényi Edit becslése szerint Kiskanizsát 1984-ben kb. 10.000-en lakták. K e r e c s é n y i E. 1984. 82.)
661 Saját gyűjtés 1992.
662 Mu c z e rJ. 1 9 6 6 . 5.
663 A részesmunka nagyjából a hagyományos részesbérleti rendszer szerint működött.
Vegyszeres kukorica szedéséért 15%-ot, kapás kukorica műveléséért, betakarításá
ért 33%-ot, burgonya műveléséért 25%-ot, mákért 30%-ot, cukorrépáért mázsánként 10 kg cukrot, hagymáért 50%-ot, rét előkaszálásáért 33%-ot, sarjáért 50%-ot kapott a tag. Készpénzzel elsősorban a szerződéses dolgozóknak, állandó munkára leszerző
dött tagoknak, traktorosoknak és alkalmazottaknak fizettek. M u c z e r J. 1966. 6-7.
664 P u s z t a i J. 1970. 107.
665 Érdemes kiemelni, hogy az értékesítésben továbbra is hűek maradtak a sáska hagyo
mányokhoz. A kanizsai piacra ugyanis lovaskocsival szállították az árut, amit egy-két asszony adott el, s egy ellenőr elszámoltatta őket a befolyt összegről. Kevésbé rom
landó árut a nagybanira is szállítottak, Pestre.
Az ok egyszerű: a tagság teljesen eltérő módon viszonyult a közöshöz, mint a sajátjához. A téesznek, amely amúgy is küszködött a tagok elöregedése miatti munkaerő-csökkenéssel, szembe kellett néznie azzal is, hogy a meglévő, munkaké
pes tagállomány sem szívesen pazarolja idejét a kollektív termelésre. Az 1965-ös évben 75 munkaképes tag egyáltalán nem vett részt a munkában, ezzel szemben mindössze 133 fő dolgozott le annyi munkaegységet, amely biztosította a meg
élhetése alapját.666 Ráadásul a meglévő munkaerő sem volt elérhető a nyári mun
kacsúcsok idején, amíg a háztájiban nem végzett a saját munkájával. Nem túlzás, hogy a brigádvezetők reggelenként valósággal kérlelték a tagságot, hogy menjenek dolgozni.667 Aki a kötelező munkaegységszámot egyáltalán elvégezte, az is inkább azért, hogy a saját szőlejéért, amit szintén bevontak a téesztulajdonba, ne kelljen emelt bérleti díjat fizetnie.668 Egy tagra egyébként 2,3 katasztrális hold háztáji és bérletes terület jutott,669 amit főként a saját kertből és a szőlőből állt.
A vezetőség tehát kénytelen volt más megoldást keresni: a munkaerőhiányt részben a honvédség segítségével, részben a gimnáziumi politechnika oktatás keretein belül diákok munkájával próbálta enyhíteni, valamint szerződéses mun
kaerőt alkalmaztak 4,50 forintos órabérrel. Az 1965-ben létrehozott kertészeti komplexumban (80 hollandágy, egy kéthajós szaporítóház és 2 csomagolószín létesítése 4,5 millió forintos beruházással), ahol a szakszerű és folyamatos mun
kavégzés elengedhetetlen volt, 30 állandó dolgozót és egy kertészmérnököt al
kalmaztak.670 A hetvenes években végül felszámolták a kertészetet, mert nem volt gazdaságos annak ellenére sem, hogy a kezdeti 22-24 növény helyett csak 10-12 fajtával foglalkoztak.
A téesztagok és az alkalmazottak között az illetmények és járadékok tekinteté
ben eleinte nagy volt a különbség. A téesztag 70 éves korban mehetett nyugdíjba, az alkalmazott 60 éves korban. Tagnak nem járt szabadság, csak az alkalmazott
nak, ezért sok tag, főleg a traktorosok, szerelők átmentek alkalmazotti státusba.
A tagság egyetlen előnye az volt, hogy egy hold háztáji járt vele, az alkalmazotti státusszal csak 800 négyszögöl. Ezek a különbségek az 1970-es évekre kiegyen
lítődtek, úgyhogy az alkalmazottak is visszaléptek tagnak.
666 M u c z e r J. 1966. 5.
667 Interjú Muczer Józseffel 1999.
668 441 katasztrális hold szőlőt és 136 hold gyümölcsöst vettek téeszállományba, de eze
ket azonmód bérbe is adták eredeti tulajdonosaiknak. A szőlőterületek nagyobb ré
sze ugyanis sem elhelyezkedésénél fogva, sem fajtaválasztéka miatt (a legtöbb szőlő direkt termő volt) nem volt alkalmas nagyüzemi művelésre. M u c z e r J. 1966. 5. Az 1960-as évek vége felé a négyszögölenkénti 1,50 forintos bérleti díj fizetési kötele
zettségét megszüntették.
669 M u c z e r J. 1966. 5.
670 Mu c z e r J. 1 9 6 6 . 2 0 .
A tagok között, mint azt fentebb láttuk, több volt az asszony, gyakorlatilag ők „vit
ték be” a földet, állatokat és eszközöket, míg féljük inkább jobban fizető ipari munkát vállalt, például az „Izzóban”, az „Üveggyárban”, a „Sörgyárban”. A férfiak szabadsá
guk alatt gyakran besegítettek az asszonyoknak a munkaegység-teljesítésbe.
Kilépni önszántukból azonban nem volt könnyű, csupán az 1970-es évek ele
jétől engedélyezték nagyobb számban a tagok távozását a szövetkezetből. Ha egy éven keresztül nem dolgozott valaki a téeszben, m egszűnt a tagsági viszo
nya, és nehezen is talált magának új munkát.671 Ezért az 1960-as években sokan inkább azt az utat választották, hogy megfizettek egy napszámost, aki helyettük elment dolgozni, míg maguk inkább a szőlőben és a kertben dolgoztak, vagy állataikkal672 foglalkoztak - és pénzt kerestek.673 Ezt term észetesen azok tehették meg elsősorban, akik korábbról megfelelő nagyságú szőlő- és kertterülettel ren
delkeztek. Akkor is így jártak el, ha egyéb halaszthatatlan dolguk volt, például házépítés; ebben az időben sokan bontották le ugyanis régi hosszanti alaprajzú parasztházaikat, hogy sátortetős modem , fürdőszobás épületet emeljenek a helyé
be egy-két bika árából, vagy egy-egy évi jobb alma- vagy bortermés árából.
A tehetős és szegényebb rétegek közötti feszültség ilyen módon még a téesz
ben is fennmaradt, hiszen a szegényebb jóform án csak a szövetkezetbeli m unká
jára támaszkodhatott, és évi 300 napot dolgozott. 1970 körül alakult ki a téeszben a kiskanizsai tagságon belül egy stabil, megbízható, 50-60 fős törzsgárda, akik állandóan a téeszben dolgoztak, főleg állattenyésztők, traktorosok, szerelők. Az 1970-es években - szociális megfontolások miatt is - összesen kb. 440 embert foglalkoztatott az új, egyesült téesz (lásd alább), ebben a létszámban volt kb.
671 Egyik adatközlőm (sz. 1928) 3-4 évig dolgozott fogatosként, majd - mivel itt nagyon keveset tudott keresni - átment az állattenyésztő részlegbe. Egymaga 40 bikát gon
dozott reggel 5 órától este 1/6-ig, ami veszélyes és fáradságos munka. Mivel itt sem találta meg a számítását, felmondott. Egy évig fuvarozásból élt, majd mikor végre munkát talált a gázkutak mellett, „pártvonalon” gondoskodtak arról, hogy elküldjék:
féltek, ha őt alkalmazzák, mások is inkább elmennek a szövetkezetből. Végül egy siófoki központú vállalatnál alkalmazták éjjeliőrként, mellette pedig továbbra is fu
varozott. (Saját gyűjtés, 1992.)
672 1965. december 31-én a háztáji gazdaságokban tartott állatállomány 250 tehénből, 103 hízómarhából, 100 növendékből, 85 igáslóból, 40 kocából, 250 hízósertésből, 280 süldőből és 7500 baromfiból állt. A háztájikban a teljes téesz állatállománynak az 56,7%-át tartották. Bár a vonóállatok tartása a zártkerti területek megműveléséhez - amit a téesz nem tudott elvégezni - is szükséges volt, és a tagok számára a részes- művelés révén a takarmány beszerzése sem okozott gondot, az állatállomány mégis csökkenő tendenciát mutatott. M u c z e r J. 1966. 30-31.
673 Egyes családokban az összes jövedelemnek akár 80%-a is a háztájiból, szőlőből szár
mazott. A több munkaegységet teljesítő fogatosok, állatgondozók jövedelméből talán valamivel többet tett ki a téeszből kapott juttatás. Interjú Muczer Józseffel 1999.
30-40 kis teljesítményt felmutató „vattaember”, hogy alacsony fizetésük révén lejjebb szálljon az egész téesz bérszínvonala, és ne kelljen annyi tb-járulékot és adót fizetni utánuk. így a többi dolgozó kicsivel magasabb bért kaphatott.674
Időközben a termelőszövetkezet egész üzemgazdálkodása és szervezete is meg
változott. 1973-1974-ben egyesült a Kanizsa környéki 5 szövetkezet (a bajcsai, a bagolai, a sánci, a nagykanizsai Vörös Csillag és a kiskanizsai Sáska), hogy egy valódi nagyüzemet hozzanak létre, ahol a gépekkel művelhető extenzív ágazatok, valamint a nagyállattartás kerültek előtérbe. Innentől számíthatjuk annak a ter
melőszövetkezetnek a fennállását, amely ma is működik kiskanizsai székhellyel Alkotmány néven 675, bár már nem ugyanazon szervezeti formában, hiszen az
1980-as évek végén jelentősen megváltozott a törvényi szabályozás.676