A család témája valóban „örökzöldnek” számít a szociológia, a történelem, a tör
téneti demográfia, a néprajz, az antropológia - nyugati - berkeiben. Minden tu
domány a maga érdeklődési területének megfelelő részletét emelte ki és kutatta a családi életnek. Olyan mennyiségű tudásanyagot halmoztak fel, hogy csak az összefoglaló munkák felsorolása is hosszú lenne. Ezért kénytelen leszek a jelen tárgy vonatkozásában kissé önkényesen szelektálni a megjelent művek közül.
A család témájában már a 19. század evolucionista gondolkodói193 alkottak olyan műveket, amelyeknek köszönhetően valamennyi, e problémakörrel fog
lalkozó mai kutató elődjének kell, hogy elismerje őket. A teljesség igénye nélkül néhány nevet megemlítünk: ilyen volt J. J. Bachofen,194 Frédéric Le Play,195 N. D.
Fustel de Coulanges,196 Friedrich Engels,197 Max Weber, J. M acLennan,198 Henry M aine,199 L. M organ;200 sőt, mivel Émile Durkheimnek saját, családról alkotott koncepciója szintén a korabeli evolucionista szemléletű etnológusok munkáin alapszik, ebben az értelemben őt is ide kell vennünk. A család mint intézmény alakulásával kapcsolatban valamennyi szerző olyan fejlődési vonalat feltételez, melynek kezdőpontja a tradicionális nagycsalád, és egészen a modern ipari tár
sadalom elszigetelt nukleáris családjáig tart. Ez az elképzelés egészen az 1960- 1970-es évekig tartja magát.
Durkheimet követően, akinek a társadalomtudományok számára fontos meto
dológiai újítása a korabeli családformát a társadalom más alrendszereivel hozta összefüggésbe,201 a család mint téma néhány évtizedre fiókba került. Durkheim szellemi öröksége maga mégsem jutott teljesen erre a sorsra, hiszen két nagy szociálantropológiai irányzat is elődének vallotta: a brit iskola strukturális- funkcionalista látásmódjára, és Lévi-Strauss strukturális antropológiájára is nagy hatást gyakorolt. Ezek az irányzatok azonban inkább a rokonság témakörét helyez
ték előtérbe, és elsősorban a tradicionális vagy nem komplex társadalmak rokonsági rendszereit igyekeztek feltárni. A család Franciaországban a két világháború között
193 Faragó ezt az irányzatot evolucionista szociológiai családfejlődési irányzatnak neve
zi. Fa r a g ó t. 1983. 21 9 . 194 Ba c h o fe n, J. J. 1861.
195 Le Play, F. 1870.
196 Fusteld e Co u l a n g e s, N . D . 1864.
197 En g e l s, F. 1884.
198 Ma cLe n n a n, J. F 1865.
199 Ma in e, H. S . 1 8 6 1 . 200 Mo r g a n, L. H. 1871.
201 Du r kh eim, É. 1888.
nem volt kurrens téma, s amennyiben egyáltalán előkerült, akkor más témáknak szolgált keretül: egyszerűen kikerülhetetlen volt az emberélet fordulóihoz kapcso
lódó szokások bemutatásakor, mint amikor például Van Gennep a hétkötetes, teljes Franciaország folklórját bemutató, gigantikus művében a „rites de passage”-t202 (az átmenet rítusait) elemezte.203
Összességében az a diszciplínák közötti m unkam egosztás m aradt sokáig ér
vényben, ami a 20. század elejétől alakult ki: az etnológia/antropológia inkább a rokonsággal foglalkozott, a szociológia felségterülete lett a család,204 azon belül is a m odem kiscsalád, míg az 1930-as évektől kibontakozó fiatal tudo
mányág, a történeti demográfia a háztartások vizsgálatát tekintette feladatának.
E durva felosztás alól természetesen volt kivétel, de kb. az 1970-es évekig ritka volt az egyes tudományszakok képviselőinek kirándulása a m ásik területére.
A nyugati tudományos világba a családkutatás „divathulláma” 1960 után tört be, Philippe Ariés-nek a gyermekkorról és a családi életről szóló tanulmányával.2'1' A nem intézményes keretek között dolgozó történész könyve egyúttal egy, az An
nales című folyóirathoz fűződő új történeti diskurzus nyitányát is jelentette: az e körhöz tartozó kutatók egyre inkább a hétköznapokat, a mindennapi élet struktúráit állították kutatásaik középpontjába, elfordulva a politika- és eseménytörténettől.
Ma gyakorlatilag ezt a dátumot tartják a mentalitástörténet, illetve a történeti antro
pológia kialakulása kezdetének. Pedig igazság szerint az ilyen jellegű kutatásokra Lucien Febvre, az Annales egyik alapítója már az 1930-as években javaslatot tett, de Róbert Mandrou-n kívül senki nem törekedett ennek megvalósítására.206
M aga Ariés is - ez az önmagát „vasárnapi történésznek”207 nevező, a szó leg
igazibb értelmében „műkedvelő”, avagy „narancskereskedő” , ahogyan a „hiva
tásos” történészek őt titulálták - már 1948-ban megjelentetett egy hasonló néző
pontot képviselő könyvet: A francia népesség története és életfelfogásuk. 1954- ben pedig A történelem ideje című munkájával jelentkezett.
Hogy ezek mégis észrevétlenek maradtak 1960-ig, illetve az, hogy 1964- ben a szakma Jean-Louis Flandrin-nek köszönhetően mégis felfedezte magának (Flandrin meleg hangú ismertetést írt róla az Annales-ban208), ékes bizonyítéka annak, hogy a paradigmaváltás pontosan annak a m egnövekedett érdeklődésnek volt köszönhető, amit a család a maga válságjelenségeivel kiprovokált. A nyugati típusú társadalmakban a válások száma látványosan megugrott, a szexuális forra
dalom elsöpörte a „régi erkölcsöket”, a generációs szakadék mélyült. Látszólag
202 Va n Ge n n e p, A. 1909.
203 Va n Gen n e p, A . 1 9 3 7 -1 9 5 8 . 204 Se g a l e n, M. 1991. 376.
205 Ar ié s, Ph. 1960.
206 V ö . Dosse,F . 1987.
207 Ar ié s, Ph. 1980a.
208 Fl a n d r i n, J-L. 1964. 322-329.
az egész világon hasonló tendenciájú változások zajlottak le a modernizációs fo
lyamatokkal párhuzamosan: a régi, kiterjedt, patriarchális, biztonságot adó, ám az egyént erősen korlátozó családok felbomlottak, hogy helyet adjanak két füg
getlen ember szabad, érzelmeken alapuló társulásának.
Ariés úttörő jellegű vállalkozásának, valamint az őt követő számos munká
nak209 mindenekelőtt az volt a legnagyobb érdeme, hogy felvetették a gondolatot:
a család nem „örök intézménye” a társadalomnak, hanem nagyon is változékony jelenség. A társadalomkutatók „aggodalma”210 a család intézményéért, amely szükségesnek érezte megkongatni a vészharangokat az emberiség ezen „ősi” in
tézményének „romlása” láttán, természetes módon vezetett ahhoz az érdeklődés
hez, amely a régi, avagy egyszerűen csak egzotikus, a miénktől eltérő és látszólag stabilabb családrendszereket vette górcső alá, hogy így jöjjenek rá a modem kis- család instabilitásának okaira.
Körülbelül ekkorra datálható az is, hogy a történelem - a mentalitástörténet vagy történeti antropológia - az etnológiától és az antropológiától „kölcsönvett”
néhány megközelítési módot és kérdésfelvetést. Ekkortájt merült fel ugyanis az a gondolat, hogy az egzotikus társadalmakban alkalmazott kutatási módszerek és problematikák remekül hasznosíthatók az európai hagyományos, nevezetesen a paraszti közösségek vizsgálatában, de a m odem komplex társadalmakéban is.
Ilyen téma a házassági kapcsolatok kutatása, amely, mint tudjuk, Lévi-Strauss privilegizált területe211 volt; de ilyen az örökösödési jog és a jogszokások is, ami viszont a brit szociálantropológia, azon belül is Radcliffe-Brown212 fő témája volt, legalábbis e korszak szociálantropológusai között.
209 Hogy csak egyet említsek, ami magyarul is olvasható: a középkori családi élet egyik legkiválóbb ismerője Le Roy Ladurie, aki Montaillou-ról, egy Pireneusok-beli faluról 13. századi inkvizíciós jegyzőkönyvek alapján rajzolt nagyon pontos és részletgazdag képet. Le Roy La d u r ie, E. 1997.
210 A születések számának csökkenése, a növekvő válási arány miatt a szociológusok közül sokan féltették a család intézményét a végromlástól, és alapvetően ebből az alapállásból ítélték meg az 1970-1980-as években lezajló társadalmi folyamato
k a t- állapítja meg az általa szerkesztett, a jelenkori családokról szóló kötet bevezető tanulmányában Martiné Segalen, francia etnológus. Seg a l e n, M. (dir.) 1991.
211 Claude Lévi-Str auss e témából írta meg doktori disszertációját 1949-ben, amely valóságos mérföldkőnek bizonyult a szociálantropológia életében: Les structures élémentaires de laparenté (1949) című müvében fejtette ki azt az elméletet, amelyet Louis Dumont „a házassági szövetség” (théorie de l’alliance de mariage) elméletének nevezett el. A témához lásd Du m o n t, L. 2002.
212 Radcliffe-Brown nevéhez fűződik a rokonság elméletének egyfajta jogi szempon
tú kidolgozása: a rokoni csoporttagsági státussal járó jogokat és kötelezettségeket, valamint ezeknek a jogoknak az átadását, átörökítését is vizsgálta. Lásd például
Rad cl iffe-Br o w n, A . R 1935.
Franciaországban Jacques Yver örökösödéssel foglalkozó 1966-os,213 és külö
nösen Le Roy Ladurie 1972-es214 tanulmánya óta hihetetlen mértékben m egsza
porodtak az ilyen jellegű munkák, ez a téma 30 év múltán is rendkívül népszerű maradt a francia társadalomkutatók körében.215
Részben ennek az átörökítés iránti érdeklődésnek köszönhetjük az olyan nagy interdiszciplináris kutatásokat is, mint amit például a bretagne-i Plozévet-ben216 is végeztek az 1960-as évek elejétől a humángenetikai iskolából elinduló Jean Sutter kezdeményezésére. De Michel Izard szociálantropológiai témát, azaz Lévi-Strauss problematikáját, a házassági cserék struktúráját is vizsgálta a breton anyagon, és ezzel kapcsolatban kimutatta a rokonsági terminológia állandóságát.217
Minot-ban is érdekfeszítő kutatásokat folytatott négy kutatónő: M arie-Claude Pingaud, Nicole Jolas, Yvonne Verdier és Francoise Zonabend.218 Ők több más antropológiai ihletésű téma m ellett az elnevezések rendszerével foglalkoztak.
Pierre Bourdieu, aki több etnológiai terepmunkát is folytatott pályája kezde
tén, 1962-ben Béam -ban a férfiak agglegénységének társadalmi okait tárta fel.219 E tanulmányában a házassági rendszereket és a javak változásának rendszereit vizsgálta a háztartási csoport reprodukciójával kapcsolatban.220
Az örökösödéssel kapcsolatos munkák közül az egyik legfontosabb a nanterre-i Antropológia Tanszék munkatársának, Georges Augustins-nek 1989-ben m egje
lent elméleti szintézise, amely egész Európa parasztságára kiterjedően vizsgálja az örökösödési rendszereket;221 erről később szintén lesz szó.
Végezetül pedig Jack Goody munkáját222 kell megemlítenem, aki arra vállal
kozott, hogy felvázolja a házasság intézményének és a családnak a középkor óta történt változásait Európában, összevetve az észak-afrikai arab országok hasonló jellegű intézményeivel; valamint az egyháznak a rokoni szálak folyamatos gyön
gülésében és ezzel párhuzamosan a családi kapcsolatok erősödésének folyamatá
ban játszott fontos szerepét.
A történeti demográfiának, amely az 1960-as években élte virágkorát, szintén jelentős tudásanyagot köszönhetünk. A kutatók új típusú forrásokat kezdtek nagy
213 Yv e r, J. 1966.
214 Le Roy La d u r ie, E. 1972.
215 E g y e tle n p é ld a e r e jé ig lá sd Bo u c h a r d, G . - Goy, J. - He a d-Kö n i g, A.-L. (d ir.) 1998.
216 A z ered m én yek ö sszefo g la lá sa : Bu r g u ié r e, A . 1977.
217 Iz a r d, M.1965.
218 Jolas, T. - Pin g a u d, M.-C. - Ver dier, Y. - Zo n a b e n d, F. 1990.
219 Bo u r d ie u, P. 1962.
220 Bo u r d ie u, P 1972.
221 Au g u s t in s, G. 1989.
222 Go o d y, J. 1983 (a n g o l k ia d á s 1984).
számban és monográfiaszerüen feldolgozni: régi születési, halálozási és házas
sági anyakönyveket, amelyeknek az adataiból a szerzők megpróbálták kibonta
ni a kollektív viselkedés jellem zőit.223 A történeti demográfia olyan kérdéseket tesz fel, amelyek szintén erősen hasonlítanak az antropológia problematikájára:
a házasságkötés mikéntjére, az egyházi előírások betartására vonatkozóan, hogy mennyire ismertek a születésszabályozási módszerek, milyen arányt képviselnek a törvényen kívül születettek, milyen mértékben befolyásolta a termékenységet a gyermekek daj kaságba adásának gyakorlata, stb.
A történeti demográfiával kapcsolatban feltétlenül meg kell említenünk a Peter Laslett vezette Cambridge-i Népesedés- és Társadalmi Struktúra Történeti Kuta
tócsoportot, amely 1972-ben adta ki a Háztartás és család a régi időkben című tanulmánykötetét.224 Ebben az egész Európából, sőt a világ más részeiről szárma
zó anyagok vizsgálatára alapozva felállítottak egy háztartásszerkezeti tipológi
át,225 amely az európai tudományosságban széles körben ismertté és alkalmazottá vált.
A családkutatásban az 1970-1980-as évek a nagy szintézisek kora.226 Számos kitűnő összefoglalás született, jelen téma szempontjából a legfontosabb meg
említeni A család története227 című, francia és angolszász szerzők által jegyzett, háromkötetes, igen kimerítő alapossággal megírt könyvet. A régészettől kezdve az etnológián át a történelemig valamennyi tudományág tudását összegyűjtötte az írott történelem kezdetétől napjainkig, a törzsi társadalmakról éppúgy, mint a nagy civilizációkról.
Hogy a lehetőségekhez képest valamennyire teljes legyen a kép, beszél
nünk kell még a családról szóló kutatások újabb vonulatairól. Az alapító „atya”, Philippe Ariés nyomdokain haladva, akinek nézeteit az újabb kutatási eredmé
nyek néhol m egerősítették, néhol árnyalták, néhol pedig cáfolták, a családkutatók 223 Egyik iskolapéldája ennek: Go u b e r t, P. 1960.
224 La sl e t t, P. - Wa l l, R. 1972.
225 Érdekes tudománytörténeti adalék, miért az angolok rukkoltak elő a háztartástipoló
giával, és miért a franciák foglalkoztak inkább a népesség demográfiai viselkedési jellegzetességeivel: Angliában az anyakönyvek rosszabbul konzerválódtak, ezért ke
vésbé megbízhatóak, mint Franciaországban, viszont gyakrabban és nagyobb rend
szerességgel történt népesség-összeírás - amelyet természetesen háztartásonként vé
geztek. Franciaországban viszont, ahol jobb állapotban maradtak meg az anyakönyvek, nagyobb lehetőség nyílt olyan demográfiai jellemzők kutatására, mint a házasodási életkor, gyermekszám stb.
226 Tanulmánykötetek és kézikönyvek közül olyan munkákat érdemes említeni, mint a Francois de Singly szociológus által szerkesztett, 1991-ben megjelent La famille:
l'état des savoirs. Sing ly, F. (dir.) 1991. Illetve a Martiné Segalen etnológusnő által írt Sociologie de la famille. Se g a l e n, M. 1993.
227 Bu r g u ié r e, A. - Kl a p is c h-Zu b e r, Ch. - Se g a l e n, M. - Zo n a b e n d, F. (dir.) 1986.
az 1970-1980-as évekre túlléptek a demográfiai struktúrák és családrendszerek vizsgálatán. Olyan témákkal kezdtek foglalkozni, m int a családtagok egymás kö
zötti viszonya, vagy az anyai és a házastársi szeretet m egnyilvánulásának formái:
vegyük most példának csak Jean-Louis Flandrin228 könyvét a családról, rokonság
ról és szexualitásról, vagy Foucault m üvét a szexualitás történetéről.229 M indket
tő beleillik a nagy előd, Ariés kutatásainak főbb vonulataiba. 1972-ben Edward Shorter a m odem középosztálybeli kiscsalád történetét írta meg a 18-19. szá
zadtól, amelyet úgy értékelt, m int a családi kapcsolatok szentimentalizációjának folyamatát.230 A kutatók m ég sokáig úgy gondoltak az egykori családokra, mint olyan közösségekre, amelyeknek nem tartozott a funkciói közé az érzelmi tá
mogatás biztosítása tagjaik számára - ez csak később vált a családi kapcsolatok jellemzőjévé.
A kutatások legújabb, az 1980-as évek közepére és az 1990-es évekre jellem ző irányvonalai azonban már egészen más, pszichoszociológiai szemlélettel kö
zelítették meg ezt a témát. Ahogyan Alain Collomp, a téma egyik kiváló ismerője a történeti kutatásokról szóló összegző tanulmányában azt megfogalmazta: „ezek az érzelmek más formákban fejeződtek ki, m int manapság, de ez még nem jelenti azt, hogy nem léteztek” .231
Dávid Sabean a németországi Neckarhausen232 két évszázaddal ezelőtt élt csa
ládjait vizsgálva szintén az érzelmi kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt. O azt javasolta, hogy pillantsunk bele a családi belső viszonyokba, amely addig „fe
kete doboz”, ismeretlen, mégis rengeteg információt hordozó dolog volt a kuta
tók számára. Korábban a családrendszerek és házasodási stratégiák kutatói csak az általános szabályszerűségekkel foglalkoztak, feltételezve, hogy egy közösség minden családjának élete a helyben szokásos forgatókönyv szerint, simán zajlott.
Azonban létezhettek olyan feszültségek, érdekellentétek a családtagok között, amely akár a család egyensúlyát is veszélyeztethették. Ezeket is érdemes m eg
vizsgálni, mint ahogy a családtagok egymáshoz való érzelmi kötődését is.
Az általa társszerkesztőként is jegyzett, e tematikát tárgyaló tanulmánykötet233 bevezető cikkében szerzőnk figyelmeztet a metodológiai problémákra: az érzel
mek kutatása nagyon nagy óvatosságot igényel, hiszen a történeti anyagban nem lehet őket közvetlenül megragadni, legfeljebb megjelenési formáikat, amely nem más, mint „a kultúra által meghatározott érzelmi grammatika vagy a társadalmi
228 Fl a n d r in, J-L. 1976.
229 Fouca ult, M . 1999.
230 Shorter, E. 1977.
231 Collom p A . 1991 232 Sa b e a n, D. W. 1990.
233 Me d ic k, H. - SabeanD. W. (Hrsg.) 1984.
kapcsolatok érzelmi kifejeződése”.234 Korábban a kutatók úgy tekintettek a ta
pasztalatokra, a normákra, a viselkedési formákra és a két nem közötti kapcsolat
ra, mint a családi élet szigorúan szubjektív aspektusaira. Csakhogy ezek is mind kultúrafüggő tényezők, amely a történeti korral és a társadalommal változnak.
A társadalomtudományokra a programadó írást követően, azaz az 1980-as évek közepétől235 az a nemes feladat várt, hogy felfedjék ezeket a „pszichoszociológiai összefüggéseket”.
E kutatások elvégzéséig azt gondolták, hogy minél jelentősebb a szülő-gyer
mek kapcsolat anyagi tétje, annál inkább hiányzik belőle minden pozitív érzelem.
A vagyonnal nem rendelkező agrárproletár- és iparimunkás-családokat viszont nem köti meg ez az „anyagias szemlélet”, tehát felszabadultak a szeretet érzése számára. Az újabb vizsgálatok visszautasítják ezt a gondolatmenetet, mondván, minden társadalom rendelkezik az érzelmek kifejezésére szolgáló saját kommuni
kációs szisztémával, amelyről elképzelhető, hogy csupán a mi szemünkben tűnik túlságosan „racionálisnak-instrumentálisnak”. Azokban a társadalmakban, ahol a vagyon, a földtulajdon nemcsak termelőeszköz, hanem a társadalmi presztízs megjelenési formája, kifejezési módja. Az a paraszt, aki azt mondja, hogy szereti a 40 hektáros birtokkal rendelkező asszonyt, valóban az érzelmeiről beszél. Csu
pán ezek az érzelmek is - mint mindannyiunkéi - társadalmilag és történelmileg meghatározottak. Edward Thompson szerint az érzelmek régebben is megkíván
ták az intenzitást és a gyengédséget a legmagasabb társadalmi osztályoktól kezd
ve a legalacsonyabbakig; feltéve, hogy a „túlélés szempontjából gazdaságosak”
voltak azok a kapcsolatok, amelyekben ezek az érzelmek szerepet játszottak.236 Martiné Segalen, aki a M edick-Sabean-féle tanulmánykötetben szintén sze
repel egy, a breton egalitárius öröklési rend okozta érzelmi feszültségekről szóló elemzésével,237 egész könyvet szentel a férj-feleség viszonyának a francia parasz
ti társadalomban.238 Ő arra a következtetésre jut, hogy a szerelem érzése a paraszti közösségek számára kifejezetten haszontalan, gazdaságtalan volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem létezett, de a házasságkötésben nem játszhatott szerepet, hiszen a szülők intézték a fiatalok összekerülését. Utóbbiak viszont be
letörődtek abba, hogy nem ők döntenek majd saját sorsukról, s talán eszükbe sem jutott, hogy ez másképpen is lehetne. A szerelem nem játszhat szerepet egy
234 Med ic k, H. - Sa b e a n, D.W. 1984. 17.
235 Az 1980-as évek első hullámát követően azóta újabb lendületet nyert az érzelmek történeti-társadalomtudományi szempontú tanulmányozása; lásd Frevert, U. 2011;
Lu k á c sA. - Tóth A. 2019, benne a 20. század közepi kiskanizsai társadalommal kapcsolatosan: Mo l n á r Á . 2019a.
236 Med ick, H. - Sa b e a n, D. W. (1984) idézik Th o m pso nt(1977).
237 Seg a l en, M . 1984.
238 Se g a l e n, M . 1980.
paraszt életében, m ert egy ilyen spontán érzelem egész egyszerűen ellenkezik a parasztság természetével.239
A romantika hiánya (amely magyarázható azzal is, hogy egy kis közösségben, ahol a felek gyermekkoruktól ismerik egymást, lehetetlen is volna az „első látás
ra szerelem”) azonban nem egyenlő minden pozitív érzelem hiányával. Az évek megszokása, az egymásrautaltság lassan m eghozhatja egymás megbecsülését, amely talán még szilárdabb érzelmi alapot is nyújt a családi élet számára, mint egy fellobbanó szenvedély.
*
A magyar kutatások kisebb fáziskéséssel csatlakoztak a családkutatás e divat
hullámához; ez kb. az 1970-es évek derekán, az 1980-as évek elején történt.
A m agyar rokonsági rendszerrel és a családdal foglalkozó szakirodalmak hirtelen támadt bőségére240 reflektál Faragó Tamás is alapos, összefoglaló tanulmányában
1983-ban.241
Mi lehet ennek a N yugat-Európához viszonyított késői figyelemnek az oka?
Utasi Ágnes szociológus vélem énye szerint M agyarországon az általános fel
fogás nagyon sokáig sokkal kisebb jelentőséget tulajdonított a társadalom irá
nyítás és -fejlődés szem pontjából a családnak, a családi kohéziónak és életvi
telnek, a családon belüli nevelésnek, mint az kívánatos lett volna.242 Ez a tartózko
dás talán nem véletlen az adott időszakban, miután az uralkodó politikai ideológia Marx elméletei nyomán a családot a „kapitalista értékek inkamációjának” tekintet
te.243 (Ellentétben más nyugati szerzőkkel, mint például Talcott Parsons, aki szerint a család kifejezetten antagonisztikus jelenség, s nem fér össze azokkal a racioná
lis és tisztán gazdasági erőkkel, melyek a kapitalista társadalmat mozgatják.244) A szocialista éra kezdetén, mint azt az előző fejezetben már említettem, nemcsak hogy a család kutatása nem volt kívánatos, de még a családoknak és a kollektív identitás más, „alulról szerveződő” formáinak a puszta léte sem. Ezért a politika 239 A parasztságnál régen a szerelmi élet a házasság előtt és a házasságon kívül zajlott
le, mert a házasság olyan szigorúan kötött és fegyelmezett életet kívánt, amelyben a szerelemre már nem jutott hely. Tá r k á n y Sz ü c s(1981a. 283.) idézi Er d e it(1973.
101- 102).
240 Lásd például Sz a b ó L. 1980; Tá r k á n y Szücs E . 1981b; Tá tra i Zs. 1981.
241 Fa r a g ó t. 1983. 216-255.
242 Ut a s iÁ . 1989. 7.
243 Segalen szavaival, a szocialista tábor ideológusai a nyugati szociológusokkal szem
ben nem a „családot féltették” (lásd fentebb), hanem „féltek a családtól”. Se g a l e n,
M. (dir.) 1991. 12.
244 Se g a l e n, M. 1993. 9-10.
mindent elkövetett, hogy a hagyományos családi kereteket széttöije, és erőszak
kal „modernizálja” a családokat. Ehhez első lépés a családi erőforrások államo
sítása, a kisüzemek megszüntetése és a nők munkába állítása volt. így akarták
„bevenni a klerikalizmus védőbástyáit” és hatalmat gyakorolni a politika nyomá
sának ellenállni képes, független gazdasági-társadalmi entitások felett.245 A csa
ládokra nehezedő ideológiai nyomás az 1960-as években kezdett enyhülni, nem kis mértékben annak a gazdasági kényszernek köszönhetően is, amely a második gazdaságbeli termelést az ország ellátásának szempontjából szükségessé tette.
A család intézményének a „modernizáció” hatására történt megváltozása pedig oly közel volt még, hogy valószínűleg el kellett telnie egy kis időnek, amíg a ku
tatók számára megfelelő rálátás nyílt erre a társadalmi folyamatra. Innentől kezd
ve már születtek olyan elemzések, amelyek támpontot nyújtanak kutatásomhoz.
ve már születtek olyan elemzések, amelyek támpontot nyújtanak kutatásomhoz.