A proxemika, azaz a térközszabályozás

A térközszabályozás kommunikációs jelentőségével kapcsolatos megfigyelések-nek és megállapításoknak csak a század második felében kezdtek fontosságot tulaj-donítani a kutatók.

Térközszabályozás (proxemika): megfigyelések és tudományos vizsgálatok egyaránt igazolják, hogy kommunikációs jelentősége van annak a távolságnak, ame-lyet az emberek beszéd közben tartanak egymás között. Bár a távolságtartást több tényező is befolyásolja (kulturális szokások, közvetlenség stb.), mégis viszonylag jól elkülöníthető négy zóna.

A proxemika az ember társadalmi és személyes terét vizsgálja. Térközszabályo-zásnak fordítják. HALL,EDWARD amerikai kutatótól származik az elnevezése. A tér szabályozása, a „felségterület” kijelölése a biológiai evolúció terméke, az állatvi-lágban is megfigyelhető. Az ember életében kulturális jelzéssé alakult. (Pl. helyfog-lalás személyes tárgyak székre, asztalra helyezésével, kerítések építésével, megyeha-tárok, országhatárok jelölésével.) Az amerikai emberek társas érintkezési magatartá-sát vizsgálva, összevetve az alkalmazott hangerővel a következő távolságzónákat alakította ki.

1. Az intim zóna (15–45 cm): a bizalmas távolság szakasza, az egyén „felségte-rülete”, csak a hozzá közelállók (családtagok, rokonok, közeli barátok) lép-hetnek be. Ennek közeli szakaszát a testek közötti fizikai kapcsolat jellemzi, amikor a távolságérzékelés korlátozott, a szagoknak, a sugárzó hőnek jut a fő szerep, a bőr és az izmok kommunikálnak. A távoli szakaszban már a testek közvetlen módon nem érintkeznek egymással, azonban a kézzel való érintés lehetősége fennáll. Ebben a zónában már a hangnak is van szerepe, de normá-lis körülmények között igen halkan vagy éppen suttogva beszélünk. A hő és szaghatás még közvetlenül érzékelhető, a látás meglehetősen torz képet nyújt. E távolság közelében az emberek, általában mozdulatlanul állnak, és visszahúzódnak, amint egy idegen törzs vagy végtag érinti őket. Amennyiben moccanni sem tudnak, az érintett testrész izmait feszesen tartják.

2. A személyes zóna (46–120 cm): a mindennapi társalgás leggyakoribb tere, amelynek közeli szakasza 45–75 cm-ben, távoli szakasza 75–120 cm-ben ha-tározható meg. A személyes távolság legtávolabbi pontja is még alkalmas ar-ra, hogy a részt vevő egyének – ha kinyújtott karokkal is – megérinthessék egymást. A közeli szakaszban még kisugárzik a másik ember „hője”, érezni lehet leheletét és a szagokat, illatokat, amiket kibocsát. A látásélesség itt már lényegesen tisztább, sőt éles. Jól kivehetőek az arcon a ráncok, minden pórus és pihe tisztán kirajzolódik. Ebbe a zónába nemigen engedünk olyan embert, akinek a fizikai közelségére nem vágyunk.

A távoli szakaszban olyan témákat szokás megbeszélni, amelyekben szemé-lyesen érdekeltek vagyunk, amelyek közel állnak hozzánk. Ebből a távolság-ból jobban látjuk és halljuk a partnerünket még akkor is, ha mérsékelt hang-erősséggel beszél. Szagokat még itt is érzékelünk, ezért ajánlatos, hogy ilyen helyzetben ne leheljünk mások felé.

A hétköznapi társas helyzetek általában a társasági távolság tiszteletben tartásá-val működnek. E térközben nincs fizikai kapcsolat a kommunikáló felek között, itt senki sem akarja megérinteni partnerét. A partner arcának észlelésében elvesztik jelentőségüket a részletek. A hangerősség normális szintű.

Sajnos, vannak olyan személyek, akik erre nem kérnek engedélyt. Az ilyen embert mindenképpen tolakodónak, bizalmaskodónak fogjuk érezni, és ez el-lenszenvet, esetenként agressziót vált ki belőlünk. Kerüljük ezt a viselkedést és az ilyen helyzeteket is. Ha végképp nincs menekvés, figyelmeztethetjük a másikat tolakodó magatartására.

3. A társasági társadalmi zóna (1,2–3,6 m) közé tehető, a „hivatalos” beszélge-tés általános, „három lépést tartó” távolsága; közeli szakasza 120–210 cm között mozog. (A munkatársak, kollégák kommunikációjának térköze ez.) A távoli szakasz 210-360 cm intervallumban mozog, melyben a tekintet az egész embert képes átfogni, de a finomabb részletek már nem érzékelhetőek.

A hangerő észlelhetően magasabb szintű, objektívebb. Az enyhébb testsza-gok, kevésbé intenzív illatok nem, vagy már csak alig érzékelhetőek.

A távoli szakasz ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy ne kelljen feltétlenül tudomást vennünk a másik félről.

Amerikai kutatók beszámolója szerint a csekély alapterületű irodákban dol-gozó titkárnők gyakran arról panaszkodtak, hogy nem tudják ellátni a felada-taikat, mert főnökük várakozó ügyfeleivel állandóan beszélgetniük kell. Az okot a kutatók abban találták meg, hogy aki a bűvös kétméteres határon belül van, az mintegy kötelességének érzi, hogy beszédbe elegyedjen a másik féllel (l. távolsági buszokon való utazás, orvosi rendelő előtti várakozás).

Összességében arra a következtetésre jutottak, hogy a társasági távolság közeli szakaszának határáig működik egyfajta „interakciós, kommunikációs kényszer”. Ez arra utal, hogy még a társasági távolsági zónában is, a másik észlelésén túl, csaknem szükségszerű reagálnunk jelenlétére.

4. A nyilvános szereplés alkalmával a zónatávolság közeli szakasza 360-750 cm között, távoli szakasza 750 cm-től számítható. A nyilvános távolság már tel-jesen kívül esik a személyesség szféráján. A közeli zónában a felek közötti társalgás már nagy hangerővel zajlik, és gondosan megválasztott fogalmakat és kifejezéseket alkalmaznak.

A nyilvános távolság távoli szakasza főként mint a nyilvános szereplés zóná-ja értelmezhető. Ilyen szereplésnek tekintjük a nagy nyilvánosság előtt el-mondott szónoklatokat – ide értve a 80–100 főnél több résztvevő előtt tartott mindennemű előadást –, de azt az esetet is, amikor a kommunikációs felek

„utcán át” küldik üzeneteiket egymásnak.

A térszabályozás vizsgálati körébe tartozik az ember által létrehozott környezet használata is. Az iskoláinkban az oktató munka során hagyományos padelrendezés szokásos, a hivatali életben az ún. félfogadó pult, mely kellő magasságú megválasz-tása egyfajta védőbástyaként is működik, azaz térhatároló szerepet is betölt.

Fontos, hogy mindig vegyük figyelembe a térköztartás szabályait. A zónatá-volság függvényében kell szabályozni a hangerőt, a tekintetet és a testtartást, valamint a mozgást. A térközszabályozás során multiszenzitív az érzékelési modalitás. Tehát a távolság minden érzékszervre hat.

Kis távolságok esetén (az intim térben) fontos szerepe van a kontakt recepto-roknak és a szaglásnak. A társasági térben átlagos látószögben látjuk a part-nerünket, míg a testszagok egy része még jelzés értékű lehet. Nagyobb távol-ságok esetén a vizuális jelzések (elsősorban a gesztusok) és a hangerő foko-zással lehetünk hatékonyabbak.

Ha tudatosabban használjuk a fenti ismerteteket, a kommunikátori szerepün-ket bizonyosan nagyobb sikerrel végezhetjük.

Feladat:

– Gyűjtsön példákat a tisztes távolságban állásra! Miért kell távol állni egy ügy-intéző ablaknál?

– Mit jelent a három lépés távolság a fenti kategória szerint?

– Hogyan erősítené meg diákját érintéssel, és/vagy térközszabályozással az aláb-biak szerint: minden rendben, igyekezz, gratulálok, megbízlak a feladat elvég-zésével.