Kommunikáció az élővilágban

A biológiai kommunikáció az egyszerű élőlények kémiai vagy taktilis jelváltá-sától a magasabb rendű állatok szignálrendszerein át a pszicholingvisztika és az érzékelés lélektan szabályszerűségéig terjed (BUDA 1977).

Más értelemben nem más, mint rejtett üzenetek, kódok megnyilvánulása az em-beri lét különböző szakaszaiban. Az élővilágban az élő sejteket is jellemzi az

infor-mációátadás képessége. A sejtek öröklési, anyagcsere- és idegi információt képe-sek továbbítani. A szervezeti szintű kommunikáció során az érzékszervek alkotják kommunikációs rendszerünk bemenetét, az ideghálózat a kommunikáció csatornája-ként, míg agyunk az információ feldolgozójaként fogható fel.

A kommunikációkutatás határesetét képezik a növények és növényi társulások között végbemenő jelzések. (L. biokommunikáció)

Egyes vélemények szerint a széles értelemben vett kommunikációba tartozik az a jelenség, amikor növények adaptációs nehézségekbe ütköznek, vagy elejtenek valamilyen rovart. „Gondoljunk csak a meghatározott növényi társulásból kiemelt és új helyre telepített egyed pusztulására, ami akkor is bekövetkezik, ha egyéb körül-mények (hőmérséklet, páratartalom, vízmennyiség és -minőség, talajminőség) azo-nosak az eredetivel. Vagy a rovarevő növények „magatartása”: a rovar „érintésé-nek”, szagának hatására a szirmok becsukódnak.” (Vö: U^DVARHELYI M^ARGIT)

A) A biológiai kommunikáció

Valójában tekinthető-e a felsírásunk az első kommunikatív aktusnak? Vagy hon-nan is számoljunk emberi létünk megnyilvánulásait? Az öntudat kialakulásától vagy talán az első mosolyunktól vagy még korábbról? Igen, jóval korábban történik az emberre is jellemző információátadás, azaz kommunikatív aktus. Egyszerűsítve az élővilág törvényszerűségeit vizsgáló tudomány a biológia aspektusait az élővilág kommunikációjával foglalkozó szakemberek az itt lejátszódó folyamatokat az alábbi területre koncentrálják.

1. A sejtkommunikációban részt vevő információk változatai:

– Öröklési információ – Anyagcsere-információ – Idegi információ

2. Szervezeti szintű kommunikációs folyamatok Sejtszintű kommunikációs folyamatok

A sejtszintű kommunikációs folyamatok alapja az az ismert tény, hogy a sejt az élő szervezet legkisebb önálló, életképes szerkezeti és működési egysége. Ugyanak-kor azt is hangsúlyoznunk kell – mint minden élő egység kapcsán meg lehet jegyez-ni –, hogy az élő sejtek meghatározott kapcsolatban állnak egymással, alapvető jellemzőjük információtartalmuk és kommunikációs képességük.

Az öröklési kommunikáció szerepe a faj evolúciós hajlékonyságának a növelése.

A sejtek közötti kommunikáció révén gazdag egyéni genetikai különbségek alakul-nak ki, mert a különböző származási vonalaknál előállt mutációk állandóan kombi-nálódnak.

Az öröklési kommunikációnak több típusa van. A sejtosztódás alkalmával a szü-lősejt megkettőződése a sejt szétválása előtt mindkét utód számára teljesen azonos genetikai információt nyújt. Az ivaros szaporodás során a szülői szervezetek (a hím

zák az utód számára szükséges információnak. Amikor ezek a sejtek összeolvadnak, az utód mindkét szülőtől egyenlő mennyiségű információt kap.

Az anyagcsere-kommunikáció. Ennek a kommunikációtípusnak kettős szerepe van; egyrészt a soksejtű állatok és növények szabályos fejlődését ellenőrzik. Az anyagcsere-kommunikációt ezek a hormonoknak nevezett küldönc molekulák köz-vetítik. A kémiai hordozók egyik alapvető feladata a sejtek differenciálódásának közvetítése. Közismert példa a fejlődési hírvivőkre – az elülső hipofízis hormonok hatására – a petefészekben kiválasztódó ösztrogén hormonok, amelyek a csontok, a méh és a mell szöveteinek sejtjeire gyakorolnak hatást. Az ösztrogén hormonok minden szövetben célsejtekhez jutnak el, s ezekben a sejtekben elindítják azokat az anyagcsere-reakciókat, amelyek végül is a test másodlagos nemi jegyeinek kifejlő-déséhez vezetnek.

Másrészt a hormonok szerepet játszanak a homeosztázis folyamatában. Ennek révén minden szervezet a minimálisra csökkenti a külső környezet változásainak hatásait a belső környezetre.

Az idegi szintű kommunikációs folyamatok. Az előzőekben tárgyalt genetikus kommunikáció fiziológiai időterjedelme emberöltőkben adható meg. Az anyagcsere-kommunikáció jóval rövidebb (egy emberöltőn belüli) évekre, hónapokra, napokra, órákra terjedhet ki. Az idegi információ viszont a túlélés érdekében – amikor a bizo-nyos környezeti eseményekre a másodperc tört része alatt kell reagálni – azért ala-kulhatott ki, mert szükség volt egy olyan kommunikációs csatornára, amely gyor-sabb, mint amelyet a hormonok biztosítanak. Ezeket a csatornákat az idegsejtek (neuronok) biztosítják. Az idegi információt az idegsejt vagy neuron hordozza.

A kapcsolási idő a mai gépi rendszerekhez képest nagyon alacsony. Ez az érték két neuron között 1/1000 másodperc. Ezt az időt a mechanikus zárszerkezetű fény-képezőgépeknél már több mint 20 éve megvalósították.

Szervezeti szintű kommunikációs folyamatok

Információink birtokában vagyunk képesek eligazodni környezetünkben. Azon-ban a rendelkezésre álló információk mennyisége alkalmanként igen változó. Van olyan alkalom, amikor olyan sok inger ér bennünket, hogy már képtelenek vagyunk szelektálni a környezetből jövő jelekre. Van, amikor tudunk az információkról, és van olyan is, amikor a tudatalattinkat célozzák meg vele. Más esetben pedig olyan kevés információval rendelkezünk, hogy ezáltal nehezen tudjuk magunkat időben és térben elhelyezni.

A túlzott információközlésre jó példa a videóklipek stroboszkopikus gyorsaság-gal vetített képei, míg a horrorfilmekben gyakran alkalmazzák a szűk képkivágást, amikor nem tudjuk, hogy a következő pillanatban mely oldalról fog belépni egy szörnyűséges alak.

Pszichológiai értelemben több érzékszervi csatornát különböztetnek meg. De melyek azok, amelyek a kommunikáció szempontjából számunkra fontosak lehet-nek? Mellőzve a pszichológiai csoportosítást nézzük meg, hogy mely érzékszervek

vesznek részt a környezetünkből jövő ingerek érzékelésében, továbbításában. Ezek a szem, a fül, a bőrfelület, a nyelv és az orr.

B) Az érzékelés mint a kommunikáció jelforrása

Az idegrendszer alapegységei az idegsejtek, melyek kisülése révén – függetlenül az azt kiváltó inger, energia (mechanikai, vegyi, hő) típusától – elektromos impulzus keletkezik. Ez az impulzus viszont csak más érzéksejt vagy idegsejt segítségével továbbítódik. Tehát az idegsejtek hálózatot alkotnak idegrendszerben. Az érzékelés folyamatában a környezet a közlő, míg az ember a vevő szerepében van. Az érzéke-lés folyamatában a külső jelet (ingert) a vevőrendszer természetének megfelelően érzékelhetővé, majd továbbításra alkalmassá kell tenni, ill. megfelelő csatornán továbbítani kell, majd az ember számára közvetlenül érthetővé kell tenni. A teljes központi idegrendszer jelfeldolgozását vizsgálva az alábbi becsült értékekre követ-keztettek:

1. A szervezet belső és külső környezetéből 10¹⁰-en bit/sec számú ingert fogad.

2. A feldolgozásra kerülő információmennyiség 25-100 bit. (Ez azt jelenti, hogy ennyi az idegrendszerünk másodpercenkénti terhelhetősége. Ennek maximált értéke például az űrhajósoknál 150 bit/sec, míg egy zongoraművésznél 90 bit/sec.)

3. A kiadott információmennyiség 10³-on–10⁷-n tartományok között mozog.

Érzékelhető tehát, hogy a környezetünkből és saját testünkből érkező különböző ingerekből nagyon keveset dolgozunk fel. Mi lehet ennek az oka? Több tényező közül az egyik legfontosabb az, hogy a receptorok eltérő mértékben fogják fel, és kisszámú idegpályán továbbítják a különböző ingereket. Ennek eltérő volta miatt éljük át a világot szubjektíven.

C) Az érzékszervek csoportosítása a kommunikációs médiumok jelrendsze-re szerint

Az érzékszerveket sokféleképpen lehet osztályozni, a kommunikáció szempont-jából az inger fizikai minősége a mérvadó.

1. A szem mint a vizuális médiumok jeleinek felfogója 2. A fül mint az auditív médiumok felfogója

3. Az orr mint az olfaktorikus médiumok felfogója

4. A szájban lévő ízlelőbimbók mint a gusztatorikus médiumok felfogója 5. A bőr mint a taktilis médiumok felfogója (hőérzékelés, fájdalom és

tapintás-érzékelés)

6. A testérzékelés mint a testhelyzet, testélmények felfogója