A virtuális valóság és a mesterséges intelligencia

Az emberi intelligencia, az érzékelés, az emberi agy működése, a gondolkodó gépek építése régóta foglalkoztatja a fejlesztőket. Az új tudomány megszületését a Dartmouth College-ban megrendezett, 1956-os I. Mesterséges Intelligencia Konfe-renciához kapcsolják, amelyen a résztvevők (többek közt H.SIMON és munkatársai és C.SHANNON) definiálták a fogalmát és a fejlesztéssel kapcsolatos főbb célkitűzé-seket.

79 LYNCH,MARY DYKSTRA: Információs szupersztráda. UNESCO Információs világjelentés, 1997-1998. Budapest, 1997-1998. 263. o.

80 A „mass customization” mögött a termelés informatizálása, a számítógéppel támogatott gyártási (CAM – computer aided manufacturing), tervezési (CAP – computer aided planning), fejlesztési (CAD – computer aided design) és minőségbiztosítási (CAQ – computer aided quality assurance) rendszerek állnak.

5.6.1. A virtuális valóság fogalma

Eredeti amerikai angol szóhasználatban a virtual reality (VR) virtuális valóság – látszólagos valóság. Ezzel a szókapcsolattal illetik azokat a számítógépes alkalmazá-sokat, amelyek segítségével a felhasználó által bejárható, felfedezhető mesterséges, háromdimenziós világokat lehet létrehozni. Ha a szavak jelentését vizsgáljuk, két, ellentmondó fogalom kapcsolatával találkozunk. Hogyan lehet a jelenség „virtuális”, ha „valóság”-os és fordítva. Virtuális, nem létező a valóság, miközben az abban részt vevő, belekerülő felhasználó úgy érzékeli e világot, mintha az valóság lenne.

A virtuális valóság kutatásával számos tudomány foglalkozik vagy közvetlen, vagy közvetett módon (informatika, filozófia és mesterséges intelligenciakutatás, stratégiai kutatások, nyelvészet, pszichológia, médiakutatás stb.).

Mint minden fogalom meghatározásánál, itt is az lenne a legcélszerűbb, ha min-den tudományág a maga céljait figyelembe véve határozhatná meg a virtuális való-ság fogalmát.

Az erő fogalmát másképp határozza meg a fizika, a mechanika, az atomfizika, a művészet stb. A virtuális valóság meghatározásánál is ugyanezt a sokszínűséget fogjuk tapasztalni, ha a pszichológia, a biológia, a pedagógia, az informatika vagy egyéb más tudományterület meghatározásait vizsgáljuk.

Mint látható, a legkülönbözőbb tudományterületeken folyik kutatás és ezzel kap-csolatban a jelenség fogalmának kialakítása. Sajnos, mint annyi más esetben, ezek között a meghatározások között nemigen van átjárhatóság, hiszen mindegyik tudo-mány a maga kutatási eredményeiből vonja le meghatározását. Ízelítőül álljon most itt néhány definíció, hogy mi minden lehet a virtuális valóság. Ám mi is lesz a valós meghatározása, azt a jövő dönti el.

„A virtuális valóság olyan program, amibe be lehet mászni és különböző kesz-tyűk és sisakok segítségével lehet tenni-venni odabenn. … Teljes testünkkel behato-lunk a komputer világába, és annak cselekvő részesei lehetünk.”⁸¹

„Hírközlési és számítógépes rendszerekkel előállított pótkörnyezet. A „virtuális”

szó gyakran egy valóságos tárgy számítógéppel létrehozott mását jelöli: ilyen példá-ul a „virtuális szoba” vagy a „virtuális áramkör” és így tovább.”⁸²

„Számítógép-bázisú rendszer, amely vizuális és aurális effektusokat szolgáltat, lehetőséget adva arra, hogy azokból a néző számára egy képzeletbeli környezetet tervezzünk a képernyő mögé. A néző számára számítógép által generált képek és hangok keltik a realitás érzését. A néző beavatkozhat ebbe a mesterséges környezet-be szenzortokkal és más eszközökkel, környezet-beleértve a szemmozgást érzékelő sisakot és kesztyűket, amelyek a felhasználó reakcióit és az audiovizuális effektust összekap-csolják. A jövő kutatásai a virtuális valósággal kapcsolatosan a nagyobb élethűség biztosítására irányulnak, például a háromdimenziós képek alkalmazásával, és arra,

hogy ezt a virtuális valóságot a forrásszámítógéptől távoli felhasználó felé is közve-títhessék.”⁸³

„A virtuális monitorok által közvetlenül szembe juttatott képi információ teremti meg a kibertérbe való belemerülés illúzióját, és egy olyan új perceptuális élményt idéz elő, mely a nézőt interaktív szereplővé változtatja.”⁸⁴

5.6.2. A mesterséges intelligencia

A mesterséges intelligencia – az angol szakirodalomban artifical intelligence, rö-viden AI.

A mesterséges intelligenciakutatás az észlelés kulcsfontosságú aspektusait pró-bálja számítógéppel szimulálni. Célja, hogy minél inkább intelligens módon visel-kedő gépet tudjanak létrehozni. A számítógépes tudomány aránylag új alkalmazási területe, annak legdinamikusabban fejlődő ága. Legjelentősebb képviselői H^ERBERT A.SIMON és ALLEN NEWELL.

A számítógép megszületése óta a filozófusokat és regényírókat egyaránt foglal-koztatja az a kérdés, hogy az ember által készített szerkezet képes lesz-e valaha önálló gondolkodásra, és ha ez egyszer bekövetkezik, szélsőséges esetben akár te-remtője elleni lázadásra. Annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia alapvető-en számítógépes szakterület, eredményeit a közvélemény mindig nagy érdeklődéssel követte.

A kutatók abból az elgondolásból indultak ki, hogy kell lenni olyan programnak, amely az emberi gondolkodást szimulálja, vagyis képes tanulásra, a tapasztalatszer-zésre és felhasználásra, és alkalmazni tudja az újonnan szerzett tudást. Míg kezdet-ben matematikai tételek bizonyítása volt a feladat, majd a szakértői rendszerek, alkalmazások fejlesztése volt a cél, napjainkban a fejlesztési irányok megvalósítása a neurális hálózatokra terelődnek.

A mesterséges intelligencia mindazon elméleti, kutatási eredményeket, techniká-kat, módszereket foglalja magába, amelyek segítségével az emberi gondolkodás, a problémamegoldási és kommunikációs tevékenységek számítógéppel megvalósítha-tóak. (RAFFAI, 1986.)

Az AI termékei nagyon sokrétűek, és több tudományterület részére jelentenek ér-tékes hozzájárulást. A filozófiai gondolkodásra is élénkítően hatott, lehetőséget adva az új elemzésekre. Napjainkban jól működő vegyi, fizikai, adminisztratív, jogi, gaz-dasági és pénzügyi alkalmazások léteznek. Kutatása az IT vállalatokra és oktatási intézményekre egyaránt jellemző.

Kommunikatív szempontból kiemelendő a beszéd- és arcfelismerő rendszerek megjelenése. BILL GATES így nyilatkozott erről:

83 Mi a jövő? Tudástársadalom? Információs társadalom? Telekommunikációs társadalom? Kultú-ratársadalom? Az információs társadalom és a magyar kezdeményezések. Szerk. BOGNÁR VILMOS [et. al.] OMFB, ORTT, HÉA SKI. Bp., 1998. 534–535. o.

84 GYÖRGY PÉTER: Szép új világkép. Filmvilág, 1995. 3. sz., 38. o.

„Elkötelezett híve vagyok a beszédfelismerő szoftvereknek. Biztos vagyok ab-ban, hogy néhány éven belül megértik, amit mondunk, sőt válaszadásra is képesek lesznek. Kisméretű beépített kameráknak köszönhetően felismernek bennünket, gesztusainkat arcunkról leolvasva tisztában lesznek érzelmi állapotunkkal. A gépek a szó szoros értelmében véve nem válnak intelligenssé, habár a rajtuk futó szoftve-rek – korlátozott, de fontos területeken – ezt az érzést keltik. Ez lesz a holnap…”

Tehát közléseinket értelmezni tudó rendszerek jönnek létre, amelyek úgy szület-nek meg, hogy viselkedésspecifikus aktusok sorozatára bontják le az elvégzendő feladatokat, majd megfelelő számítási modell megválasztásával vagy egy új modell felállításával a számítógépen implementálható.

Az AI – jól definiált és rutinfeladatok esetén – már képes az emberi viselkedés számítási modellekkel való kifejezésére és számítógépen történő implementációjára.

Sok válaszra váró kérdés van: az intelligencia és az érzelmek, a kulturális háttér, az írás- és látástudás.

Elképzelhető, hogy az AI lesz az a terület, ahol idővel eme fontos kérdésekre vá-laszt kaphatunk, s így az intelligencia máig ismeretlen volta, a definíciók és kon-szenzusok hiánya talán nem olyan sokára megoldódik.

Alkalmazási területei:

– emberi cselekvések felismerése, – háztartási és gépjárműipari alkalmazás, – ipari szakértői rendszerek,

– műszaki területeken adatértékelés, rendszerdiagnózis, jelenségek jóslása, – internetbe ágyazott intelligens rendszerek együttműködése,

– intelligens keresés, ügynöki hálózat.