A kommunikáció nyilvánossági és közérdeki aspektusai

összefoly-nak. Célszerű a köz/magán és a nyilvános/nem nyilvános dimenziókat különállóan, egymástól függetlenül kezelni. A nyilvános „public”, „öffentlich” kifejezés értelme-zései két nagy csoportba sorolhatóak.

Azok az intézményes cselekvések, amelyek centrumában mindenki érdeke, a

„közérdek” tartozik, a közérdeket szolgáló intézmények valósítanak meg. A ma-gánjelleget (private, privat) az egyénhez vagy egyének csoportjához tartozóként különítik el. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor csoportok cselekednek, nem közvetlenül magánérdekből, ahol magánintézmények látnak el közfunkciókat (magániskolák, egyházi iskolák).

A public értelmezésének másik fő csoportjába az a nyilvánosság tartozik, amikor az esemény vagy cselekvés, közlés vagy tudáskészlet bárki számára hozzáférhető, amelynek bárki aktív vagy passzív résztvevőjévé válhat.

108 HELLER MÁRIA–RÉNYI ÁGNES: A nyilvános sajtó szociológiai modellje. In: Jel-kép 1996/4. Sz.

MTA, ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport. 3–21. o.

17. ábra

A fentiek értelmében a vegyes formák a következők lehetnek:

– A nyilvános magánjellegű kommunikáció (pl. híres emberek magánéletének tárgyalása, a pletykalapokban).

– A nyilvános közjelleg esetén nyilvános kommunikáció folyik a köztémáról, pl.

sajtóvita a NATO-hoz való csatlakozásról.

– A magánjellegű nem nyilvános kommunikáció (pl. baráti, magánbeszélgetés) – Nem nyilvános köztémák köre pl. (parlamenti zárt ülés).

18. ábra. Nyilvánosság és érdekviszonyok

A nyilvános kommunikáció szabályai a nem nyilvánostól elsősorban éppen a kö-zönség léte, a hozzáférhetőség, az általános „láthatóság” – a többiek tekintetének és ezzel kontrolljának kitettség – miatt térnek el.

A) A kommunikációs folyamat elemeinek elemzése

A kommunikációs folyamat összetevőit az alábbiak szerint lehet elemezni egy képzeletbeli 3 dimenziós koordinátatengelyen. Az idő, tér, valamint a hozzáférés (nyitottság) együttesét elemezve az alábbi forma adódik:

– a „z” ferde (tengely) a kommunikációs felek térbeli elhelyezkedését, – a függőleges „y” tengely pedig a hozzáférés (nyitottság) jellegét ábrázolja.

19. ábra: Az idő – tér – hozzáférés viszonylatai

B) A szerep, hozzáférés, láthatóság, korlátozottság és az idő-tér viszonyok Az alábbiakban a kommunikációs folyamat elemeit részletezzük:

1. Szerep (magán- és közszereplés)

2. Hozzáférés (vevő): minimális, maximális, a vevő szemszögéből közelíti meg a kommunikációt. A hozzáférés két szemszögből vizsgálható:

− a vevő mennyiben korlátozott az adó által adott kommunikációhoz,

− tudja-e az adó korlátozni a vevők körét, a nyilvánosság fokát?

3. Láthatóság (adó): nyilvános, a szereplő látható, vagy nem nyilvános.

4. Korlátozottság: nyilvános (korlátozatlan), nem nyilvános (korlátozott) 5. Az időbeliség szempontjából az információhordozók lehetnek személyek és

technikai eszközök egyaránt. Az offline információk – feldolgozása időben eltolt módon történik –, amelyek valamilyen hagyományos hordozón kerül-nek terjesztésre (CD-ROM), illetve korábban került letöltésre a hálózatról. Az online – a felhasználó mindig a legfrissebb információhoz fér hozzá – infor-mációelérés esetén a befogadó hálózaton keresztül valós időben kommuni-kál. A plakát, emléktábla, a védjegyreklámok az időbeli távolságot hivatottak szolgálni (l. a vízszintes tengely, amely az időtengely – azaz az információ tárolt vagy élő jellegét mutatja).

A kommunikáció terének vizsgálata során figyelembe kell venni a tér konkrét vagy absztrakt jellegét, magán-, illetve közjellegét és a hozzáférés (nyilvá-nosság) fokát.

6. A tér leküzdésére hivatott a lovas hírnök, küldönc, telefon, fax stb. A ferde in-formáció térbeli (helyi vagy távolsági) elhelyezkedését jellemzi, amelynek

nyitottsága alapvetően jellemzi a közönség kiválasztódását, illetve az adó-vevő kapcsolatát.

C) A kommunikáció elméleti modellje és értelmezései

A kommunikációelméleti modell szereplői (l. JAKOBSON szerint). Ez a modell alkalmas mind a személyközi, (a forrás és címzett fogalmának bevezetése révén) pedig a tömegkommunikáció és a széles nyilvánosság előtt lezajló kommunikációs szituációk modellezésére is.

Vevő. Az üzenettel valóban elért célközönség Címzett: Aki számára az üzenetet szánták.

2. Táblázat. A kommunikációs folyamat elemei és jellemzői

1. Szerep 2. Hozzáférés 3. Láthatóság 4. Korlátozott-ság

Feladat: Keressen kommunikációs formákat, és próbálja meg az alábbi táblázat mezőjébe beírni!

20. ábra: A kommunikáció alapvető szociológiai jellemzőinek összefoglalása

1. A forrás

A forrás számára a cél, hogy a forrás – adó által szándékolt széles közönség el-érésén belül a célközönséget érje el az üzenet.

A forrás szerepviszonyai: magán- és közszereplés A forrás láthatósága: nyilvános, nem nyilvános.

2. Az adó

Az adó (közlő) az esemény aktív részese, ő hozza létre, bocsátja ki az üzeneteket.

Van olyan eset, amikor megnevezetlenül, és van, amikor megnevezi és szereplővé is teszi magát. A megjelenítés az önreprezentáció széles skáláját foglalhatja magába.

Az önreprezentáció legfontosabb feladata az adó hitelességének az alátámasztása.

Az adó arra kényszerül, hogy a nyilvánosság elé tárt imázst állandóan karbantartsa, építse. Az adó szerepei, mind a köz/magán, ismertsége, elérhetősége szerint: nyilvá-nos/személyes dimenzióban nyilvánulnak meg.

3. A kontaktus

Kontaktus (csatorna-, tér- és időalagút). A kapcsolat közvetett jellege attól függ, hogy adó és vevő térben és időben hogyan helyezkedik el egymáshoz képest.

Közvetlen kapcsolatról (on-line) akkor beszélünk, ha az adó és vevő egyszerre van jelen a kommunikáció terében és idejében, a kommunikáció érzékileg teljes, a kommunikáció több csatornán (auditív, vizuális) is folyik. Ennek tipikus példája a face to face kommunikáció.

Az adó és vevő között térbeli és időbeli akadály leküzdésére szolgálnak a médi-umok, amelyek érzéki felidéző és megjelenítő képessége technikai lehetőségek ará-nyában különbözik (képi ábrázolás formái, az írás, nyomtatás, telefon, morze, fax, fénykép, rádió képtelefon). Itt megemlíthetjük, hogy a kontaktus lazítására, távolítá-sára, elszemélytelenítésére szolgál a fentebb említett szóvivő kapuőri szerepe (kommentátor) is, így nincs direkt kontaktus közötte és a vevő között.

Az adó és vevő kapcsolatát érdemes egymásra vetíteni: egy közvetlen/közvetett meghatározható tengelyt és a nyilvános/nem nyilvános tengelyt, hogy világosabban lássuk a két dimenzió különbségét, és elhelyezhessük az így ábrázolt különböző médiumokat. A ferde síkot a közvetlen-közvetett kapcsolat tér dimenziójára értel-mezzük. (A vízszintes tengelynek majd az időbeliség ábrázolása fog megfelelni. Így eleget teszünk a természettudományokban is használatos jelölésnek.)

21. ábra

A következő ábra az adó és vevő kapcsolatában a függőleges, nyilvános/nem nyilvános tengelyt, míg a vízszintes egy közvetlen (valós idejű) és közvetett (késlel-tetett, aszinkron, konzervált) tengelyt határoz meg.

Így világosan kezd kirajzolódni egy médiasík, amely a közvetett (tér és idő) kommunikációs formákat jellemzi.

Tekintettel arra, hogy a tartós közegek is részei a kommunikációs formáknak, és e rendszer külön nem tárgyalja a későbbiekben egy korábbi szerző munkájával fo-gom összevetni, mintegy szintetizálni (l. médiumok).

4. A kontextus

A kommunikáció egyéb összetevőit a közvetlen nyelvi kontextus, a résztvevők közös háttértudása, valamint a kommunikációs aktuson kívüli tárgyi és nyelvi való-ság képezi.

5. Az üzenet

Üzenet (téma, tartalom). A kommunikáció központi aktusa. Az üzenet érdekében jön létre a kommunikációs szituáció. Az üzenet központi magja a téma.

A téma értelmezhető a magán/köz és a nyilvánosság szempontjából.

Nyilvános, ha valamilyen kollektív vonatkozással rendelkezik.

Magánügyek nyilvános tárgyalásának az alapja a kollektív voyerizmus, nyilvá-nos közszereplőkre irányuló közérdeklődés. Az erősen magánvonatkozású témák színhelyei a nyilvánosság profánabb színhelyein (pletykasajtó, bulvársajtó, talk-show) kapnak teret.

Az üzenetek stílusa a racionálistól az emocionálison át az etikai, moralizálóig terjed.

A nyilvános és a nem nyilvános beszédet többek közt az különbözteti meg egy-mástól, hogy a nyilvánosban erősebb a viselkedéskontroll, ezért a beszélők hajlamo-sabbak a formálisabb kódokhoz és nyelvi változatokhoz folyamodni. A formális emelkedettebb, és informális, familiáris nyelvi változatok és stílusjegyek közötti választás indokoltsága csak a kommunikációs helyzet teljes összefüggésrendszeré-ben értelmezhető.

6. A vevő

A vevő, vagyis a közönség kiterjedtsége a (vevő/k) számára a közléshez való hozzáférés biztosítása, illetve korlátozása határozza meg a kommunikáció nyilvános-ságának a fokát.

A vevő – tömegkommunikációban közönség – a legszélesebb értelemben vett nyilvánosság, ahol a közönség teljesen anonim, heterogén v. diszperz. L.

MALETZKE.

A személyközi kommunikációban az adó nagyobb szabadsággal rendelkezik a közönség, a vevő megválasztásában, mint a nyilvánosság magas régióiban. A kon-zum nyilvánosság ismérve: benne részt venni nem, csak őt fogyasztani lehet. Az adó, vevő szerepe időleges, felcserélhető.

A nyilvánosság szűkebb, tágabb köreinek lépcsői:

– társadalmi, – intézményi,

– szakmai, tudományos,

– magánkapcsolatok nyilvánossága.

A vevő (közönség) szerepei, (a köz/magán), ismertsége, elérhetősége szerint:

nyilvános/személyes dimenzióban nyilvánulnak meg.

Az adó és vevő kapcsolatai

Az adó és vevő kapcsolatai mindenkor magában hordozzák az alá- és föléren-deltséget és a cselekvési (aktivitási) szintet. Lehetséges kapcsolataik az alábbiakba sűríthetőek:

– Mindkét fél egyenlő státussal bír, beszédaktusaik magválasztása során egyenlő mértékben szabadok (uralommentes kommunikáció, HABERMANS, 1987, i. m.).

– A két fél közötti hierarchikus szerepviszony következtében egyenlőtlen a kap-csolat. A beszédaktusok megválasztásában nem azonos kommunikációval ren-delkeznek (pl. intézményi kommunikáció).

– Amikor a vevő vagy közönség szerepe minimális aktivitásra szűkül, és csak tömeges vélemény kinyilvánításra van lehetőség (fütty, közbekiabálás).

– Amikor az adó és vevő szerepei teljesen elkülönülnek egymástól (tömegkom-munikáció). A vevő passzívan vesz részt a kommunikációban, aktivitása pusz-tán az üzenet, közlemény fogyasztásában, olvasapusz-tának megalkotásában van.

7. A címzett

A címzett szerepviszonyai: magán- és közszereplés.

A címzett korlátozottsága: nyilvános (korlátozatlan), nem nyilvános, (korlátozott).

A nyilvános kommunikáció során a vevőnek maximális hozzáférési lehetősége van, az adónak minimális kontrollja.

A nem nyilvános kommunikáció során a vevőnek minimális hozzáférése, az adó-nak maximális kontrollálási lehetősége.

8.A nyelv ,a kód (forma)

Összetevői: a közvetlen nyelvi kontextus, a résztvevők háttértudása, tárgyi és nyelvi tudás.

In document Kommunikációelmélet – üzleti kommunikáció (Pldal 116-123)