K i s e m f o g y u n k az u j f o r d u l a t o k b ó l , a m e g l e p e t é -s e k b ő l m i m a g y a r k a t h o l i k u -s o k ! A m a g a -s p o l i t i k a -s ü r ü n k e z d i l e v o n n i e l v e i b ő l a k ö v e t k e z t e t é s e k e t , a m á r - m á r nem-zeti e g y h á z z á n e v e l t k a t h o l i c z i z m u s r a á l l a m i i n t é z k e d é s e i t .
M i n t h a a f e b r . 2 6 i k i r e n d e l e t m á r b e f e j e z e t t t é n y -n y é v á l t v o l -n a , i s m é t e g y u j i -n t é z k e d é s v a -n k i l á t á s b a h e l y e z v e , a p r i m á s i szék á t h e l y e z é s e B u d a p e s t r e . U g y a n
-!) Nem egy felszólalás érkezett már hozzánk e tárgyban. Ma
; közöljük ezt, és még egy másikat az egyházi tudósítások élén.
Hadd legyen ez az ügy megvilágítva minden az ő korrekt elinté-zését összefüggő oldalról. Egyre nagyon kell kérnem a m. t. olvasó-közönséget és a tollat az olvasó közönség tájékozása végett forgató munkatársakat : hogy igyekezzenek megtartani a semmi körülmény által meg nem zavarható kath. hithű itélet nyugodtsügdt. — Ez a czikk megtámadja a primási székhely áthelyezésének mozgalmát az ő katholikusellenes velleitásaiban, a melyek minthogy igen erősek és követelők, nem csoda ha czikkiró oly erélyesen utasítja vissza.
Van azonban a dolognak egy másik oldala, mely a kath. érdekek-kel nemcsak összeegyeztethető, sőt azoknak igen hatalmas emel-tyűje lehet, ha jól felfogjuk és kellően értékesítjük. De ezt Ma-gyarország prímásai Budapesten megtehetik, a nélkül, hogy százados kötelékek és institutiók Esztergom városában tönkre tétetnének.
I Azért mondtuk mi e lapban mindjárt, a mint ez az ügy legújabban fel-J merült, hogy nem kell a dolgot élére állítani, mert az uj primás
azt a legkönnyebben megoldhatja — minden érdek kielégítésével. A primási székhely első sorban kánonjogi, tehát egyházi ügy, csak másod sorban jön állami vagyis politikai jelentősége. Azután meg legeslegelsö sorbav magának a primacziának az ügye : tehát sede vacante igen furcsának tűnik megbolygatása és feszegetése. No de ha már ránk van erőszakolva az ügy megbeszélése, halljuk a kü-lönféle oldalról jövő hozzászólásokat. Több szem többet lát. A t.
olvasó közönség mondjon ítéletet a különféle felfogások és nézetek I fölött. A szeri.
RELIGIO. 123 azon baráti részről jön ez, a honnan a febr. 26-iki
ren-delet. A dogmatika után jön az egyházjog. A katholiku-soknak rendkívül elsatnyult helyzetére kell már ebből is következtetni, hogy ilyen főben járó dolgok kerülhetnek nálunk egymásután napirendre, s annyi történhetik róluk, de nélkülünk !
Hogy ez az u j kérdés most napirendre került, elte-kintve annak jogtörténeti jelentőségétől, csak némely elvi dolgokat akarok említeni, a melyek a primási szék áthe-lyezésével érvényesülni akarnak. Elvek, urak, elvek rejle-nek minden kérdés mélyén ; ezekre kell mindig tekinteni, mert különben folyton megtéveszt bennünket a látszat s egy pár fülbe mászó frázis !
A primási szék áthelyelyezésénél két kérdést kell jól megkülönböztetni, azt t. i. vájjon a mostani körülmé-nyek között előnyösebb, lehetne-e a magyar katholicziz-musra, ha a primás inkább Budapesten, mint a történeti jogú Esztergomban lakik, — attól a másik igen főben járó kérdéstől : kik és miért akarják ezt az intézkedést a ma-gyar katholikusokon végrehajtani ?
Ezt a másik kérdést én minden más fölött fontosnak tartom ; ezen fordulnak meg egyházunk dogmatiko juri-dikus elvei, a melyek már addig is sok esetben egyrészt a mi megmagyarázhatlan rövidlátásunk, másrészt az ellen-fél fulhasitó zaja mellett jócskán feledésbe mentek.
Ha csak az első kérdésről, a katholiczizmus előnyé-ről volna szó, mily könnyű lenne az eszmecsere ? A ki a katholiczizmus javát nézi, az már az első lépésnél is gon-dolkozóba esnék a fölött, vájjon szabad-e azt a sok szá-zados institucziót, mely Esztergomhoz, Magyarország ezen anyaegyházához kötődik, tőle oly könnyen elválasztani, különösen akkor, midőn a magyar katholiczizmus törté-neti jogait a legújabb idő majdnem mind eltörölte ? Le-hetne-e ezt a szent jogot, a melynél becsesebb alig van már, s melynek oly nagy ránk a jelentősége, feláldozni valamely oly előnyért, a melyet soha a székhelytől, de mindig csak a primás egyéniségétől várhatunk ?
Én nem adnám fel azért, mert először semmit sem hiszek a mi ismert barátaink által szélnek eresztett frá-zisban, a mely a katholiczizmus előnyét hangoztatja ; másodszor mert, mint mondom, én egyházunk felvirágzá-sát nem valamely uj lakóhelytől, hanem csak Pázmány egyéniségével rendelkező prímástól várom. Sem a szék-hely, sem a méltóság nem emeli az embert hivatásának a magaslatára, ez köznapi tapasztalásu elemi igazság;
hanem az ember az, a ki értéket ad mindezeknek.
Igaz, a magyar prímás még ma olyan ur, a ki eset-leg szép épületekkel, állásának fényével emelheti a fő-város európai szinvonalát ; de a központi székhely még
magában nem biztositék a katholiczizmus fellendülésére, sőt a mi jó barátaink szemében egy cseppet sem is sze-repel az ilyen jámbor szándék ; ők, ismerve tendencziái-kat, nem egyebet akarnak, mint, egy triviális hasonlattal élve, a magyar primást is liberális chiméráik díszkocsi-jába fogni. De a primásság nem erre való.
Azért sokkal fontosabb a primási szék szándékolt áthelyezésénél az a másik kérdés : kik és miért akarják ezt az intézkedést a magyar katholikusokon most végre-hajtani ?
A minapi parlamenti beszélgetésből gr. Andrássy és Csáky miniszter között vonjuk le erre a kérdésre vonat-kozólag a feleletet.
Hogy a ma divatos kifejezéssel éljek : az „állam"
akarja ezt rajtunk megcselekedni. A kath. egyház Krisz-tus által szervezett önálló társulat; ez az egyház, illető-leg annak a feje, a római pápa felruházta a magyar ki-rályt főpátronusi joggal, és ime az államnak nevezett miniszter az, a ki rólunk tervez, tanulmányoz és rendel-kezik. Teszi pedig ezt a parlamenttel karöltve, éppen ugy, mintha csak vasúti társaságról vagy a regále jog szabá-lyozásáról volna szó.
Es mi már megszoktuk ezt az eljárást annyira, hogy habár egyházunk sarkalatos elvéről van szó, már eszünkbe sem jut ezen fenakadni. Veszszük a gyakorlatot, a mint az hasonló nembánásunk mellett ilyenné fejlődött ; fel-fogjuk az elénk dobott kérdést, anélkül, hogy csak rágon-dolnánk is : micsoda alapon akar a miniszter egyházi ügyeinkbe avatkozni ?
Pedig a mennyire mi jutottunk Magyarországon a szolgaságban s egyházunk szervezetének a megrongálá-sában, az már túlmegy minden határon. A protestáns vallási társulat függetlenségével mi távolról sem álljuk ki a párhuzamot. Éppen az ő hittanuk ruházta fel a fejedel-meket társulatukban a „summus episcopus" jogaival, és mivé fejlődött a dolog? Azzá, hogy az 1791 :26 t. cz.
értelmében egyházi, alapítványi, iskolai ügyeikbe senki sem avatkozik, és résen is állanak, hogy ne avatkozzék;
mig mi, a kiknek egyháza a Krisztus által szervezett autonóm társulat, teljesen az állam gyámsága alatt va-gyunk, tehát éppen egyházjogunkkal ellenkező állapotban.
Ránk a protestáns jogot alkalmazták és a protestánsokra a mi függetlenségünk ruházták át.
A protestánsok védbástyája az 1791: 26. t.-cz. ; a mi szolgaságunk meg az 1848: III. t.-cz. 6 és 7 §-aiba van beczikkelyezve.
És a miniszteri gyakorlat hová fejlődött még ezeken tul is ?
Az 1848: III. t.-cz. 6-ik §-a szerint: „ . . . általában minden polgári, egyházi . . . tárgyakban 0 Felsége a végre-hajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar minisz-térium által fogja gyakorolni."
A 7-ik §. szerint: „Az érsekek, püspökök, prépos-tok s apáprépos-toknak a kinevezése . . . az illető felelős magyar miniszter ellenjegyzése mellett egyenesen 0 Felségét illeti."
Ha a protestánsokra vonatkoznának ezek a parag-rafusok, meg vagyok győződve, hogy mind megváltoztatták volna őket a törvényhozásban, mert pl. az 1791: 26 t.-cz.-ben a 15-ik és 16-ik §. a vegyesházasságokról addig volt ajkukon, mig a katholikusok rovására nem lett meg-változtatva, legutoljára a febr. 26-iki miniszteri rendelet képében.
De a katholikusok igen „türelmesek", azok legszen-tebb jogaik mellett nem tudnak ugy küzdeni, mint ezt az országgyűlési naplók félszázadon át a protestánsokról beszélik.
Hát megvan a két emiitett paragrafus 1848-ból, de a miniszteri gyakorlat hová fejlődött ezeken tul ?
16*
A törvényben ő Felsége szerepel, mint a kibez az intézkedés tartozik; ma tényleg máskép van. A múltkor a parlamentben gr. Csáky a primási szék áthelyezéséről igy beszélt: ,. . . . a kérdésnek tanulmányozását már el is rendeltem, oly czélból, hogy meg lehessen áJlapitani:
micsoda eljárás lesz követendő, hogy az általam kitűzött czél minél előbb és minél biztosabban elérhető legyen."
Tehát nem a főpatronusunk, hanem a parlamenti többség kegyétől f ü g g ő miniszter tűzi ki a katholikus -czélokat.
Ez a mi helyzetünk. En valóban nem tudom, hogy az alapvető hittanban miért tanítjuk mi az egyház kons-titucziójáról szóló tételeket, lia abból a katholikusok gya-korlati életében oly kevés jelentkezik? De szabad-e ezt legalább illő szó nélkül h a g y n i ? Hiszen ez mind egyhá-zunk romlására, hivatásának bénítására szolgál ! Nem szabad a kath. tanokat meghamisítani engedni ; de külön-ben is, mint Lonovics a jozefinismusról irt müvékülön-ben (32.
J.) m o n d j a : „Az egyházi jogoknak azon különös termé-szetűk van, hogy világi kézben elfajulnak s hatástalanokká válnak."
El is fajultak azok egyházunk megsiratandó kárára.
S azért a helyett, hogy egyházi jogainkat a főpatronátus jogos határai és természete szerint rendeztetni óhajtanok, a mint a protestánsok minden követ megmozdítottak, mig a vallásukkal ellenkező állami függetlenséghez nem j u t o t t a k : mi most majd ismét bele megyünk a kérdésbe,
hogyan kívánja a parlament prímásunk székhelyét kije-lölni ? Hogyan j u t o t t a parlament az ilyen j o g h o z ? S
hogyan nyugodhatunk mi meg az ilyen állapotban?
Tehát oiy elvi kérdésről van most szó, a mely a kath. egyháznak jogai ellen hosszú idő óta gyakorolt sérelmeket, folytatni a k a r j a ; másrészt pedig oly operá-czióról, a melv a mi magyar egvház-történeti jogunk egy fontos tételét törlené, a miből már eddig is untig elég történt. Már ennek a feltüntetése is elég lehetne arra, hogy a magyar katholikus gondolkozóba essék Csáky leg-ú j a b b „kath." terve felett.
Mik továbbá az indító okaik ezeknek a mi egyház-jogunk felett eszöket gyakorló u r a k n a k ?
Miért akarják a primás székhelyét Budapestre át-tenni ?
H á t ezek az indító okok olyanok, hogy ha még oly nagy látszatja lenne is azon előnynek, amely a primás budapesti székhelyéből a magyar katholiczizmusra szár-maznék, a katholikusnak vissza kell rettennie ettől a leg-ú j a b b gondolattól.
Gr. Andrássy Manó, a kath. vasgróf szerint, Budapesten a, primás nem a Rómára emlékeztető esztergomi bazilikára,
hanem az alkotmányra emlékeztető parlamenti épületre f o g nézni. Oly szó ez, hogy annak hallatára egy hazája történelmét ismerő magyarnak a vére szökik arczába Ezt
•érdemelte a katholiczizmus, a mely e hazát alapította, mely a műveltségre vezette, a mely Róma segítségével mentette meg a b a r b á r o k t ó l ! ? Ezt érdemelte az a katho-liczizmus, a mely az ősöktől örökölt birtokait el nem prédálta, hanem a tudomány és művészet számára inté-zeteket alapított ; a mely most is a leggazdagabb
kincs-bányája az államnak, a melynek pénzén ezeren és ezeren nevelkedtek, és élnek ma is ! ? Mi akkor a hazafiság, ha a magyar klérus nem hazafias? Mit jelent e szó, hol kell annak élő példáit keresni ? !
Ilyen indokot csak az mond Magyarországon, a ki kifogyott a jó gondolatokból; ilyen fölött a történeti igaz-ság napirendre tér s tovább műveli azt a hazaszeretet, a melyből boldogul a haza.
Ebből az indokból talán inkább Budapestnek és éppen a parlamentnek jó lett volna a megboldogult pri-más alatt többször ellátogatni Esztergomba, hogy meg-tanulják : hogyan kell a hazának gazdálkodni ; mert csak élni a hónából éppen nem hazafiság.
Hanem hát akár milyen alaptalanul is került Audrássv beszédében a parlamenti épület az indító okok közé, volt annak bizonyos értelme, és az az egyházpolitika, a mely a parlamentben nem rég a kath. kérvények tárgyalásánál is bemutatta magat. (L. Religio 1890. II. 371. 1.) E politika keretébe való a primás budapesti székhelye.
Kimondták, hogy a magyar kath. egyháznak nemzeti egy-házzá kell lennie, az az megtagadnia kath. jellegét. Más szóval, még nem elég, hogy a kormány a prot. elvek szerint uralkodik a magyar kath. egyházon, még a prot.
üresség által felkapott nemzeti egyházzá kell átalakulnia, protestánssá kell lennie egészen !
Ezt mi nem tehetjük, mert mi katholikusok vagyunk és azoknak maradunk. A történelem a tanunk arra, hogy magyar hazánk is akkor volt a legvirágzóbb, mikor a katholiczizmus itt e földön a legerősebb, legéletrevalóbb volt. Őseink katholiczitásából élt és állott fenn e haza, és hogy ma is fennáll, kath. őseinknek köszönhető. E s reméljük, hogy a mint a katholiczizmus éppen az állam kezeiből kiszabadulva visszanyeri régi épségét, e haza is ismét más szint fog ölteni és több lesz a jellemekből meg az önzetlenségből.
Mint látjuk, jó barátaink indító okai nem az áthe-helyezés mellett szólnak, sőt inkább arra figyelmeztetnek, hogy feleszméljünk és gondolkozzunk már egyszer jogaink-ról, a melyek bennünket Isten és ember előtt megilletnek.
Laurin egyik müvében hangsúlyozza: iura ecclesiae saepe violantur, quia ignorantur. Nálunk magyar katho-likusoknál tökéletesen ez az eset áll fenn. Mi a nagy eszmezavar közepett majdnem elfelejtettük már, hogy a katholiczismus nem protestántizmus ; hogy a főpatronátus egészen más valami, mint egyházunk elnyomása a kor-mány által, s hogy az illetékessége körén tulkalandozni szokott beavatkozást visszautasítani lelkiismeretbeli köte-lességünk. Dr Dudek János.
•) Ez az ő antikatholikus velleitásuk ! Van azonban a buda-pesti székhely ügyében jogos és alapos katholikus aspiraczió is, a piely előtt még a boldogult primás is élte alkonyán részben meg-hódolt, midőn a budapesti vicariatus ügyében a főváros sürgető óhajával pártolólag szóba állt. -A. szerte.
RELIGIO. 125
"Sz. Alajos centenáriumára vonatkozó római Decretuim
R 0 M A N A.
Tertio iam labente saeculo ex quo Angelicus luve-nis Aloisius Gonzaga ob miram vitae innocentiam, pari cum poenitentia sociatam, pretiose moriens in conspectu Domini ad caelestia regna feliciter migravit, tanti diei natalis centenaria solemnia in Uvbe ad Sancti Ignatii per octo continenter dies instituentur, ubi virginales sancti luvenis cineres, summa religione asservantur. U t vero extrinsecae solemnitati ecclesiasticus quoque ritus accedat et magis magisque pietas foveatur erga hunc caelestem studiosae iuventutis Patronum, Emus et Rmus Dnus
Lu-cidus Maria Parocchi Episcopus Albanensis in Alma Urbe Sanctissimi Domini Nostri Leonis XIII Vicarius, ab eodem ISanctissimo Domino Nostro humillime expetivit ut
sin-gulis enuntiatae Octavae diebus, nempe a die vigesima-prima ad diem vigesimamoctavam Iunii inclusive hoc anno in praedicta Ecclesia missae omnes de Sancto Aloisio Gonzaga propriae celebrari valeant. Insuper Emus et Rmus Dnus eumdem Sanctissimum Dominum Nostrum supplex rogavit, ut eiusmodi privilégium cuilibet Eccle-siae vei Oratorio concedere dignaretur, ubi triduana so-lemnia vei die vigesimaprima Iunii cum duabus sequentibus vei alia die aut tribus aliis diebus, a Revmoloci Ordinario desiguandis in honorem ipsius angelici luvenis peragentur.
Sanctitas porro Sua has preces, a me infrascripto Cardinali Sacrae Rituum Congregationi Praefecto relatas peramanter excipiens, petitum Missarum privilégium be-nigne indulgere dignata est, excepta quoad memo-ratam Octavam die Nativitatis S. Ioannis Baptistae, in qua commemoratio de Sancto Aloisio addi poterit in cunctis Missis pro Ecclesia tantum S. Ignatii : pro ceteris vero Ecclesiis sive Oratoriis ubi vei die vigesimaprima Iunii cum duabus insequentibus, aut alia die vei tribus aliis diebus post praefatam diem vigesimaprimam Iunii cum duabus insequentibus, aut alia die vei tribus aliis diebus post praefatam diem vigesimaprimam Iunii a re-spectivo Ordinario designandis triduana memorata agentur solemnia, exceptis Dominica prima sacri Adventus et Duplicibus primae classis quod Missam solemnem ac Duplicibus secundae classis quoad lectas ; Missa Conven-tuali vei Parochiali officio diei respondente nunquam omissa quatenus onus adsit eam celebrandi : servatis
•Rubricis. Contrariis non obstantibus quibuscumque.
18 Ianuarii 1891.
CAI. Card. ALOISI-MASELLA S. R. C. Praef.
V I N C E N T NUSSI Secretaries.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 24. A Tchaosz. —
Minden tisztesség-érzet föllázadt a sajtó bizonyos minősíthetetlen közegeinek ama czikkeire, melyek a
her-•czeg-primási szék betöltése czimén napvilágot láttak. A korrupczió szellemének hydrája mind a kilencz szájával
okádta a mérget, hogy bemocskolja a legszentebbet, a kath. egyház kormányzatát, melylyel Isten vagyon a világ végezetéig, hogy a legalacsonyabb szándékot tulajdonítsa, oly férfiaknak, kiket a közpályán töltött hosszú életen át mindenki a legőszintébb tisztelettel vett körül ; — végül hogy igy megmételyezze magát a közvéleményt és a szennyes göröngyhöz tapadó anyagelvi gondolkozásmódnak még mélyebb és szélesebb utat vájjon. Ily alacsony szín-vonalon a világ egyetlen egy országának sajtója sem áll ; mert ha Olasz- s Francziaországban vagy Belgiumban a szabadkőműves sajtó kiméletlenül támad is a kath. egyház ellen, a közönség tisztesség-érzete iránti tisztelet tartja vissza attól, hogy a valósággal homlokegyenest ellenkező, materialisztikus czélzatokat tulajdonítson azoknak, kiket a legtisztább szándék vezérel. Ezt a modort ama felekezeti szellem növesztette nagyra, amely sárga irigységtől elka-patva áhítozik a magyar kath. egyház javaira, de a maga javait féltékenyen őrzi, pedig ezek a számhoz aránylag igen jelentékenyek. Ezt a modort is fékvesztetté tették ama kifakadások, melyek a képviselőházban az elkeresz-telések fölött folyt vita alkalmából fölhangzottak, és ép oly kevés alappal birtak, mint az imént vázolt inszi-nuácziók.
Megvalljuk, hogy nem volt szándékunkban a szen-zácziót hajhászó eme szomorú, sőt visszataszító hírlapi kölcsönös tulliczitácziót nyilvános figyelemre méltatni, meg lévén győződve, hogy a magyar józan közvélemény csakhamar napirendre fog térni fölötte. Amidőn azonban most mégis fölemeljük szavunkat e kinövések ellen, erre leginkább az indit, hogy a primási szék betöltésével kapcsolatosan oly kérdések emeltetnek, melyek azzal a főkérdéssel összefüggésben nem állanak.
Aki a magyar egyházjogban csak hozzávetőleg jár-tassággal bir, az tudni fogja, hogy a herczeg-primás jog-köre egyházi tekintetben Rómától veszi hatályát, politikai, illetőleg államjogi tekintetben pedig a magyar apostoli korona jogaival correlativ viszonyban áll.
Méltán csodálkozhatunk tehát, hogy gr. Andrássy Manó orsz. képviselő a parlamentben azzal indokolta a primási székhelynek Budapestre való áthelyezése iránt tett interpelláczióját, hogy — úgymond — a primás ne tekintsen Rómára, hanem a képviselőházra. Már pedig minden magyar katholikusnak, a királytól kezdve Rómára, vagyis a római pápára, mint Krisztus helytartójára kell tekintenie ; és aki az egyház feje s tagjai közötti viszony-hoz vagy a primás s Róma közötti jogi kötelékhez viszony-hozzá akar szólani, annak legalább a kis kathekizmust kell tudnia, amint irva vagyon, hogy aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Egyébiránt mindenki tudja, hogy Magyarország herczeg-primása ha nem is tekint ugy a magyar képviselőházra, mint Rómára, de élénk figyelem-mel kiséri a parlamentet, sőt amikor kell, egész befolyá-sával teljesiti hazafias kötelességét, mint annak idején a zsidó-keresztény házasságról szóló javaslat sorsa kézzzel-foghatólag bizonyitá.
Gróf Csáky Albin vallás- s oktatásügyi miniszter válasza, melyet a fönebb jelzett interpelláczióra adott, ismét az autokratizmus ama bélyegét viselte magán, mely alkotmányos országban, de különösen a magyar apostoli
korona birodalmában egyáltalán nincs helyén és amely-nek még a szinét is kerülni szokta az, aki a király tanácsadója s állásának kötelességeit ismeri. Mint ilyen nagyon jól tudhatja, hogy a primási székhely áthelyezé-sének kérdése nem egyedül rajta fordul meg, hanem a pápának, az apostoli királynak és a magyarországi egy-házi illetékes tényezőknek is van „némi" beleszólásuk.
Különben, semmi indokolt értelme sincs a nagy sietség-nek, melylyel e kérdést épp a primási szék üresedése idején szellőztetik, sőt annak élét az egyház ellen fordí-tani iparkodnak. Kárbaveszett buzgólkodás ez, mert a primási székhely ess- s csélsserü rendezését illetékes egy-házi részről nem hogy gátolni fognák, de határozottan elő fogják mozdítani. Egyházi részről mi akadály sem forog fönn az iránt, hogy a herczegprimás az év egy részét hivatalosan itt töltse az ország fővárosában ; egyebet pedig józanul kívánni sem lehet ; az pedig a kormány s a főváros csekély jóakaratával nagyon köny-nyen valósitható. Ehhez nem is kell valami külö-nös stipuláczio ; inkább attól lehet félni — és bizo-nyos jelek máris arra mutatnak — hogy a nagy buzga-lom ama székhely áthelyezése körül máris lanyhad, a nagyra f u j t kérdés nyugvóra látszik térni, mióta kiderült, hogy azzal úgyis félig nyitott ajtót akarnak „hősi erőfe-szítéssel" bedönteni, holott azon egész kényelemmel besé-tálhatnának. De amikor ez utóbbival nem lehet hatást előidézni !
A napisajtóban hasonló tulbuzgóság emelkedett ér-vényre; egyes lapok oly formán irtak a primási székhely áthelyezéséről, hogy a közönséget valósággal tévedésbe ejtette a kérdés, mert a sok czikkezésnek az vala az ér-telme, hogy Magyarország herczeg-primását akár lánczra verve Budapestre kell belebbezni. A meggondolatlan hév más irányban is nyilvánult, amennyiben akadtak, me-lyek viszont azt iparkodtak bebizonyítani, hogy Ma-gyarország herczeg-primása Esztergomhoz van szögezve.
A napisajtóban hasonló tulbuzgóság emelkedett ér-vényre; egyes lapok oly formán irtak a primási székhely áthelyezéséről, hogy a közönséget valósággal tévedésbe ejtette a kérdés, mert a sok czikkezésnek az vala az ér-telme, hogy Magyarország herczeg-primását akár lánczra verve Budapestre kell belebbezni. A meggondolatlan hév más irányban is nyilvánult, amennyiben akadtak, me-lyek viszont azt iparkodtak bebizonyítani, hogy Ma-gyarország herczeg-primása Esztergomhoz van szögezve.