A róm. kath. egyház egyik legnagyobb világi állam-férfia, a német parlamenti világ egyik legkiválóbb tagja, a czentrumpárt vezére, Windthorst, f. hó 14-én délelőtt néhány napi betegség után meghalt. Már betegségének hire mély részvétet keltett a német nép minden köré-ben. Vilmos császár folyó hó 13-án személyesen jelent meg lakásán, hogy állapotáról tudakozódjék. Leo pápa táviratilag küldte meg a betegnek áldását s a német sajtó félre téve minden párttekintetet, a legmelegebb részvéttel kisérte a beteg állapotáról kiadott orvosi je-lentéseket.
Windthorst még kedden részt vett egy parlamenti bizottság ülésén, de hazamenet közben rosszul lett s ágyba kellett feküdnie, melyből föl sem kelt többé. Az elhunyt hosszú és eredményes politikai pályát futott meg, melynek kezdete még messze visszanyúl a régi német Bund korába. Windthorst hannoverai szolgálatban működött évtizedeken át s a Welf királyi családot, mely-nek bizalmát birta, hűségesen szolgálta igen előkelő állásokban. Egyházának pedig mindig hü és lelkes fia maradt.
Mikor az 1866-iki háború hullámai a királyi csalá-dot lesodorták a trónról s Hannovera Poroszországba kebeleztetett, Windthorst is kilépett az államszolgálatbó).
Jogérzetével nem álltak ugyan összhangban a fegyveres erővel okozott államjogi átalakulások, de meghajlott a tények hatalma előtt s soha semmiféle politikai mozga-lomban, mely a fenálló viszonyok megdöntésére irányult, részt nem vett.
Midőn az 1870/1-ki háborúban a német császárság s az egységes birodalom megalakult, Windthorst elismerte a nemzeti akarat nyilnánulásának ez alkotását s föltétlenül elfogadta Németország u j államrendjét. A parlament tagjává választatott. Mivel azonban ott Bismarck herczeg ismert belpolitikájával szemben, mely az egyes felekezetek egymás ellen hajszolására irányult, ellenzéki állást foglalt el. Bismarck és hivei őt is a birodalom ellenségének nyil-vánították s folyton Welf-multjával gyanúsították.
Ez azonban kevesett ártott egy oly ritka jellemnek s kiváló politikai és szónoki tehetségnek, mint Windt-horst volt. Midőn a hetvenes években a kulturharcz meg-indult, Windthorst férfias bátorsággal állt élére Mallin-krodttal az ellenmozgalomnak s csakhamar egy hatalmas
RELIGIO.
171 pártot, aï úgynevezett czentrumpártot alkotta meg,mely-nek vezére maradt az utolsó pillanatig s melymely-nek olyan jelentőséget tudott kölcsönözni, hogy Bismarck herszeg végre is kénytelen volt a kulturharczot abban hagyni s a czentrum támogatását komoly engedményekkel megnyerni.
Azóta évről-évre emelkedeit W i n d t h o r s t parlamenti jelentősége. Sőt Bismarck bukása után az a g g államférfiú I I . Vilmos császár bizalmát is meg tudta nyerni. A csá-szár nemcsak rokonszenvének bizonyitékával halmozta el.
Hir szerint Gossler vallásügyi miniszter éppen e héten csak azért bukott meg, mert a kultuszminisztériumba oly főhivatalnokot akart kinevezni, ki ellen W i n d t h o r s t n a k kifogásai voltak. Es minthogy a császár jogosultaknak ismerte el W i n d t h o r s t kifogásait, Gossler kénytelen volt lemondani. Magas aggkorban ugyan, de éppen akkor r a g a d t a el e halál Windthorstot, midőn eltűnt az a vá-laszfal, mely őt a legfelsőbb köröktől elzárta, midőn tehát reménye lehetett a közügyek menetére irányadó befolyást gyakorolni. A német parlamentárizmus egyik legjelesebb férfi át veszti az elhunytban.
Életrajzát a következőkben állítjuk össze :
W i n d t h o r s t Lajos 1812. január 17-én született lval-denhofban, paraszt szülőktől. Az osnabrücki katholikus
„Carolinum" gymnasiumban papi nevelést nyert, mind-azonáltal a göttingeni és heidelbergi egyetemeken a jogtudományi pályára lépett. Mint ügyész telepedett le Osnabrückben, hol a konzisztorium tanácselnöke lett, 1848-ban Celleben főtörvényszéki biró, 1849-ben a máso-dik bannoverai kamarának tagja, a melyben későbbi ellenfelét, Stüve minisztert törekvéseiben támogatta és minden elkövetett, hogy a német egység ellen irányuló törekvéseket meghiusitsa. Miután 1851. idején, mint a kormánypárt vezére, a hannoveri második kamara elnö-kévé neveztetett ki, 1851. november 22-én a Schele-miniszteriumba lépett. Mint miniszter W i n d t h o r s t Osna-brückben püspöki székhelyt állított fel. Midőn 1853-ban a minisztériumból kilépett, herczegi házaknál végzett állami küldetéseket és 1862. deczemberben a gróf Platen minisztériumba lépett, a melyben az igazságügyi tárczát vette át és befolyása által egyre szorosabb kapcsolatba Lozta Hannovert Ausztriával, 1865. október 21-én kilépett a minisztériumban és Celleben főügyész lett. Hannover-nek annexiója után lemondott ez állásáról és Hannoverben az összes elégedetlen elemeket megkisérlette egyesíteni.
A lingen-meppeni választókerület által az észak-német képviselőházba választatott. Különösen nagy tevé-kenyseget fejtett ki a hannoveri exkirály érdekében.
^ törvényhozó testületben mindig a jog védelmére s az önkény ellen küzdött. Ily értelemben szólott 1872-ben az elzász-lotharingiai diktatúra meghosszabbítása, a jezsuita-törvény, a kötelező polgári házasság bevezetése, a Hohen-lohe bibornoknak vatikáni követté való kinevezése ellen, 1873-ban a porosz egyházi törvény ellen, az elzász-lotha-riugiai tartományi gyűlés engedélyezése mellett, a közvetlen és általános választási jognak Poroszországba való beho-zatala mellett, 1874-ben a titkos kiadások engedélyezése ellen s a Kullmann-féle merénylet ügyében, 1875-ben a kolostor-törvény ellen, és egy katholikus kultuszminisz-térium létesítése érdekében, 1876-ban az igazságügyi
tör-vények tárgyalása alkalmával a kompromissz-javaslat ellen, 1878-ban a szocziálista törvény ellen, s a még fennálló porosz kolostorok fentartása érdekében, 1880-ban a birodalmi katonai törvények ellen, 1882-ben a dohány-monopolium ellen, 1885-ben a külügyi minisztériumban tervezett harmadik igazgatói állás ellen, a kath. misszio-náriusoknak Kamerunba való beengedésa érdekében s a lengyel nemzetiségű nem porosz alattvalóknak kiutasítása ellen. Minthogy mindenkor talpraesett volt, ugy a táma-dásban, mint a védelemben s a könnyebb szatírának és a stringens dialektikának igazi mestere volt, a birodalmi gyűlésben oly hatalmas ellenfélt jelentett, a ki Bismarck herczegnek is sok dolgot adott. Midőn Cumberland her-czeg 1878-ban mint harnoverai, 1884-ben pedig mint braunschweigi trónkövetelő lépett fel, Windthorst volt az ő főtanácsadója. 1879. év tavaszán, a midőn hosszú évek után, egy pillanatra ú j r a közeledés történt Windthorst és Bismarck között, mint közvetítő lépett fel Mária hanno-veri királynő érdekében, hogy számára az özvegyi jára-dékot kieszközölje.
W i n d t h o r s t jobboldali tüdőgyulladásban szenvedett, mely csakhamar a baltüdőre is átterjedt s tekintettel a beteg a beteg 80 éves korára s gyenge testszervezetére előrelátható volt, hogy a baj meg fogja ölni. Kedden még megjelent a birodalmi gyűlésen, ma egy hete pedig a tengerészeti költségvetés tárgyalásánál fel is szólalt. A melancholia bizonyos nemével jegyezte meg, hogy nem hiszi, hogy az északi tengeri csatorna 1895-re készen lesz, ő nem fogja annak befejezését megérni, mire Caprivi birodalmi kanczellár megjegyezte, hogy ő reméli, misze-rint W i n d t h o r s t t a l együtt meg fogja érni a csatorna elké-szültét. W i n d t h o r s t ritkán panaszkodott testi állapota felől.
Néhány nap előtt a képviselőház lépcsőjén elesett s e baleset után is vígkedvűnek és egészségesnek mutatta magát. De már a mostani ülésszak elején tudták, hogy W i n d t h o r s t egészsége megrendült. A koblenzi katholikus gyűlés fáradalmai megviselték. Panaszkodott, hogy a lép-csőjárás már nehezére esik. Más hírek Windthorst már 14 napja rosszul érezte magát és erősen köhögött. Ked-den délután két óra felé már kocsin kellett hazamennie a képviselőházból és gróf Preysing, a ki hazakísérte, a portás segítségével vitte fel lakására. Ágyába fektették, de már az nap este állapota rosszabbra fordult.
A császár szerdán este értesült, hogy Windthorst életveszélyes tüdőgyulladásban szenved és éjjeli 11 órakor szárnysegédét küldte el hírekért, melyek igen kedvezőtle-nek voltak. Csütörtökön reggel elkocsizott Windhorst lakása előtt és szárnysegédét felkülde, hogy a beteg álla-potáról a császárné nevében is tudakozódjék. E k k o r a beteg állapota valamivel javult s a királyné virágokat küldött neki. Az éjjel rosszabbra fordult a kór s f. hó 14-én reggel egynegyed 9 órakor a beteg kiszenvedett.
*
Az elhunyt utolsó perczeiről s a részvétről, melyet a gyászhír keltett, sürgönyzik Berlinből: Windthorstnak az éjszaka második felében heves láza volt, reggel felé álomba merült, mely lassú kimúlásra vezetett. A haldokló észrevétlenül szenderült jobb létre. A halálos ágy mellett
22*
Windthorst leánya, Sperlich képviselő és az elhunytnak egyik unokaöcscse állottak. Onkivüli állapotában egész beszédeket rögtönzött és oly hangosan mondott el, hogy egész a harmadik szobába elhangzottak szavai. A császár-ról és császárnécsászár-ról is megemlékezett ily szónoki deli-riumaiban s mintha toasztot akarna mondani rájok, igy kiáltott fel : „Ezeket éltetni kell sokáig." — A képviselő-ház í. hó 14-iki ülésén Köller elnök az elhunyt Windthorst képviselőről a ház által állva hallgatott elismerő beszéd-ben emlékezett meg. Az elhunyt — mondja szóló — a ház munkásságában 1867. év óta kiváló és irányadó részt vett. Halála oly ürt támaszt, melyet a ház sokáig fájdal-masan fog érezni.
Ravatalát a Hedwig-templomban állították fel. Sirja Hannoverben, az általa épített Mária-templomban leszen.
Emléke feledhetetlen marad az egész világon.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
i
S I M O N Z S I G M O N D .
A pannonhalmi szent-Benedek-rend tihanyi conventjé-nek tagjai megtört szívvel jelentik, hogy Simon Zsigmond sz.-Anyos hitvalló püspökről nevezett tihanyi apát, arany-misés áldozó pap, a vaskorona-rend lovagja, a veszprémi püspökség és a pannonhalmi főapátság szent-széki taná-csosa stb. folyó évi márczius hó 13-án délutáni 725 órakor, életkorának 78-ik, szerzetes életének 61-ik, áldozó pap-ságának 53-ik évében, a szentségek áhitatatos felvétele után, tüdőgyuladás következtében jobblétre szenderült. A boldogult működött mint tanár 12 évig, mint főgymn.
igazgató 6, mint főmonostori perjel 8, és mint apát 26 évig. Hűlt tetemét f. hó 16-án reggeli 10 órakor bemu-tatandó engesztelő sz. mise-áldozat után fogják a tihanyi sz B. r. apátsági templomban beszentelni és örök nyuga-lomra elhelyezni. Tihanyban, 1891. márczius 13-án. Az örök világosság fényeskedjék néki !
Eger. Egyházmegyei hitéletünket érintő örvendetes mozzanatot óhajtok — igy olvassuk az egri Egyházm.
Közlönyben — e becses lap hasábjain megörökíteni. Ez a vKath. Olvasókör" megalakítása Oroson. Magában véve ugyan nem valami nagy dolog. De a tényt a körülmé-nyek számbavételével az ő kihatásában s következményei-ben mérlegelve, ma mindenesetre eseményszámba megy s méltó a följegyzésre minden legcsekélyebb fáradozás is, melynek a kath. szellem fejlesztése, a kath. öntudat ébresztése, a kath. hitélet pezsgőbb lüktetésbe hozatala a czélja. Már pedig a nép társadalmi csiszolása és művelő-dése mellett éppen az imént részletezett czélok lebegtek azok előtt, a kik f. évi febr. 14-én Oroson a „Kath. Ol-vasókör"-t 69 taggal megalakították. Azt hiszem azért, nem szerénytelenség, hanem egy részről méltányos, más részről meg szükséges az ily mozzanat fölemlitése már csak azon szempontból is. hogy hát ha a példa vonz s
mások elméjében is megfogan a gondolat, hogy ha lehet-séges volt ezt kivinni Oroson. miért ne lehetne másutt ? ha sikerült ez in loco arido, hogyne sikerülne in viridi ? . . Fog, bizonyára fog ez sikerülni másutt is, csak azt soha ne téveszszük szem elől, hogy non licet nobis pau-sare, donec animas videmus fluctuare. Nálunk sem történt ez egy nap alatt. Régibb idő óta készítettük már erre a talajt, puhítottuk a keménynyakú embereket. Hej, mert az a respectus humánus itt az in partibus infidelium — mint Szabolcsot kedélyeskedve nevezik az egriek — meg az a túlságos anyagi érdekből származó fagyos önzés nálunk is oly vastag kéreggel boriták a nemes ügy léte-sítése után áhítozó szivet, hogy bizony sokszor visszapat-tant arról a lágyító kalapács. No de gutta cavat lapidem.
Végre is megtört a jég. Nem állhatott tovább ellen an-nak a meleg buzgaloman-nak, melylyel a helybeli róm. és gör. kath. lelkészek, támogatva a helyi tanítók s egy pár földműves által, a kört minden áron megteremteni akar-ták. Meg is teremtették. Február 9-én tartatott e czélból az első összejövetel, mely alkalommal 27 ember jelenlé-tében a kör megalakitandónak kimondatott, s 14-én este már 69 taggal meg is alakult, elfogadva — az előter-jesztett s előzőleg megvitatott alapszabályokat s megvá-lasztva tisztikarát. Elnök lett Petrovics rk. lelkész, alel-nök Barna Miklós gk. lelkész, Buzgólkodásuk folytán a tagok száma ma már 85, kik évenkint egy-egy forintot tartoznak előlegesen befizetni. Ki ebbeli kötelességének egy hónap alatt eleget nem tesz, a körből kizáratik.
Fő törekvésünk a körben a fiatalabb nemzedéket, főképp a nőtlen ifjakat bevonni. Hogy miért ? e lap t.
olvasói előtt fölösleges magyarázni. S hála Istennek, eb-beli igyekvésünk sem sikertelen. A kör hétköznapi láto-gatói (esténkint 25—30) jobbára a fiatalokból telnek ki.
Az öregebbek inkább csak vasárnaponkint ballagnak fel, a mikor is 50—60 ember hallgatja az elnök vagy alelnök felolvasását vagy szóbeli előadását, mely minden vasár-napnak várva-várt ajándéka.
Türelmetlenül várják a tagok a könyvtár megnyi-tását, hogy haza is vihetnének olvasni valót. A könyv-szekrényt már beszereztük. Könyvekre is meg van sza-vazva egyelőre 20 frt. E g y bizottság most állítja össze a meghozatandó könyvek jegyzékét.
A mag tehát el van vetve. Ugy a „Kath. Olvasó-kör," mint azzal kapcsolatban egy kath. népkönyvtár alapja le van téve. Miként a kisded makkból, ha nem romlott, idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gá-zolja : ugy e kör is meg fogja hozni áldásos gyümölcsét, ha kitartók lesznek a vezetők a megkezdett irányban, s a mostani hasonló lelkesedéssel fogják azt vezetni s ápolni. E nélkül ott leszünk, a hol voltunk. Mert „frustra seminamus, si herbam, mille injuriis expositam, non
cu-ramus." Péterfy.
Róma, márczius hó közepén. A hármas szövetség és a római kérdés. —
Már a minap utaltunk a Minghetti olasz miniszter-elnök és Castelli, Viktor Emanuelnek meghittje közt folyt levélváltásra, melyet az imént tettek közzé. E levelek jellemző világot vetnek a hármas szövetség eredetére.