A római pápai tud. egyetem, a mely Róma elfog-lalása előtt a Collegium Romanumban volt elhelyezve, jelen tanévi Értesítőjét sz. Alajosnak dedikálta. Az aján-lás szövege elbeszéli, hogy de Gonzaga Alajos 1587. máj.
6-án, miután előbb Madridban, Milanóban és Nápolyban tanult, az Universitas Gregoriana tanulói közé vétetett fel és már ugyanazon iskolai év végén tételek fölött vitatkozott ex universel phïlosophi a fényes hallgatóság tapsai között. A következő évben hittudományt kezdett hallgatni. Tanárai közöl említtetnek : Suarez, Yasquez, Azorius, Giustiniani Ágoston és Benedek. Negyedéves theologus korában ragadta el a halál. 1618-ban a Collegium Romanum 17 bibornok jelenlétében ünnepélyesen védőszentjévé válasz-totta és tiszteletére ezüst szobrot állított.
Az emiitett ajánlás szövege így következik:
ALOISIO . GONZAGAE DE . CVIVS . MVNERE
SECVNDVM . DEVM . AC . VIRGINEM . MARIAM IVVENTVS . EX . OMNI . GENTE
FREQVENS . ET . LECTISSIMA AD . VIRTVTIS . ET . DOCTRINAE . LAVDEM IN . ATHENAEO . GREGORIANO . EFELORESCIT
VERTENTE . ANNO . TRECENTESIMO A . BEATO . EIVS . OBITV
MODERATORES . DOCTORES . ALVMNIQVE VNO . ANIMO . PLAVDVNT ATHENAEI . HVIVS . OLIM . DISCIPVLO
NVNC . PATRONO . CAELESTI.l)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 17. A harcz a katholiczizmus ellen Magyarországon. —
A magyar királyi belügyminiszter mint harmadfokú hatóság meghozta a döntő határozatot a vallás- s köz-oktatásügyi miniszternek 1890. évi febr. 26-án 10086. sz.
a. kiadott rendelete alapján a kath. papok ellen protes-táns részről „elkeresztelés" czimén inditott vádaskodások fölött.
E határozat szerint az elmarasztalt kath. lelkészi hivatal az idézett rendelet 1. és 4. pontjai értelmében ') VI. Id. Mai. a. MDLXXXVII. inter alumnos Athenaei Gregoriani cooptatus est ut philosophiae cursum conficeret, cui jam ante partim Matriti, partim Mediolani, partim Neapoli operám de-derat : sub ejusdem anni sehol, finem selectas ex universa philoso-phia theses publica disputatione defendit.
j pénzbüntetésre Ítéltetik, de föloldatik az alsóbb fokú hatóságok által rárótt azon kötelezettség alól, hogy az
„elkeresztelt" egyén keresztelési anyakönyvi kivonatát az
„illetékes" lelkészi hivatalhoz áttegye.
Elmondhatjuk t e h á t : iam ftunt, fieri quae posse ne-gabani.
Tekintsük azonban közelebbről e harmadfokú hatá-rozatot.
Mindenekelőtt föl fog tűnni, hogy ugy az alsóbb-foku, mint a jelen deczizió a büntetés kimérésénél mind-j á r t a maximumot alkalmazza, megszabván azt 50 frtban^
holott a hivatolt vallás- s közoktatásügyi miniszteri ren-delet 4. pontja 10 írttól 50 frtig, ismétlés esetében 100 frtig terjedhető pénzbüntetést szab. Ez minden esetre igen jellemző tény, mely megszünteti a félremagyarázást az iránt, hogy a kormány nem enged helyet az igazságszol-gáltatás terén általában elfogadott s gyakorolt amaz uzusnak, hogy u j jogszabályok alkalmazásánál, a legeny-hébb szankezió vétetik mértékül.
A második tény, mely e harmadfokú határozatból foly, abban jelentkezik, hogy az összes, ez ügyben ille-tékesekül fölállított forumok elismerték az „elkeresztelések"
miatt denuncziáló protestáns papok vádló-képességét, vagyis azt, hogy ezen denuncziánsok a szülők akarata ellenére, kik a katholikus papot kérik meg gyermekük kereszte-lésére, követelhetik a kath. pap megbüntetését és maguk-nak a gyermeket; és hogy a hatóságok ebben nekik segédkezet nyújtanak. E tény nem kevésbé jellemző vi-szonyainkra. Nyilván való ugyanis, hogy a protestáns prédikátorok még több „elkeresztelést" követnek el, mint a katholikus papok ; de ez utóbbiak nem vádolván be amazokat, ezek, a prot. prédikátorok büntetlenül elkövet-hetik azt a cselekményt, melyért denuncziálásukra a kath.
papot büntetik. Hol van itt a büntetőjogi ráczió, hol a jogegyenlőség, a viszonosság? Hol a vallási türelem?
Hol a szülők Isten adta természeti jogának tisztelete ? A harmadik tény, mely a belügyminiszteri határo-zatból foly, a kath. papok még nagyobb zaklatására nyújt alkalmat az erre sovárgva áhítozó protestánsoknak.
Amidőn ugyanis az „elkeresztelés" miatt denuncziált kath.
papot a kiszabott büntetés maximumával sújtja, fölmenti őt ugyan attól, hogy a keresztelési anyakönyvi kivonatot áttegye az „illetékes" lelkészhez, de csak azért, hogy az utóbbi tovább üldözhesse a kath. papot a polgári bíró-ságok előtt, melyekről tudjuk, hogy az 1879-diki XL.
t.-cz. 53. §-a alapján emelt vádak alkalmából e kivonat köteles kiadása mellett foglaltak állást. Ekképpen ugyan-azon egy ügyben, ugyanugyan-azon egy „elkeresztelés" miatt meg fogják hurczolni a kath. papot a közigazgatási és a
polgári bíróságok előtt, amelyek talán egyszerre vagy soros egymásutánban két rendbeli büntetéssel fognak súj-tani egy s ugyanazon cselekményt. Ily raffineriára se Nero, se Diokleczián nem volt képes. Ez a türelmes ma-gyar protestánsok kizárólagos találmánya, melyet a ke-gyelmüktől föltéllenül függő Szápáry-kormány a leg-nagyobb szolgalelküséggel igyekszik megvalósítani a katholikusok ellenében.
Hogy mennyire megnyergelték a protestánsok a magyar apostoli király kormányát, annak élő bizonysága
RELIGIO. 109
Körösi Sándor orsz. képviselő, aki f. hó 15-én Debreczen város II: kerületi választói előtt r e f o r m á t u s atyánkfiainak hangos tetszése kíséretében m e g f e n y e g e t t e a k a t h o l i k u s egyházat, öblös h a n g j á n kijelentvén, „hogy, ha a k a t h . papok nem engednek, az állam be f o g j a hozni az állami anyakönyvezetést és a polgári házasságot."
E fenyegetés azonban nemcsak nekünk k a t h o l i k u -soknak szól, hanem a S z á p á r y - k o r m á n y n a k is. Mert kinek-kinek élénk emlékezetében él m é g a k o r m á n y amaz Ígérete, hogy az elkeresztelések ü g y é b e n keresni f o g oly megoldást, mely a kérdésnek éles j e l l e g é t elveszi. Azt is t u d j u k , hogy a miniszterek s megbízottaik egyre-másra j á r t a k a bécsi apostoli n u n t i u s n á l . Volt t e h á t szándékuk és valószínűleg tervük is e kérdés megoldására, de nyil-ván m e g g á t o l t á k annak kivitelét a protestánsok, akik a b u d g e t - t á r g y a l á s alkalmával az elkeresztelések fölött folyt vita alatt p á r t k ü l ö n b s é g nélkül mint egy ember megsza-vazták a Szivák-féle h a t á r o z a t o t , amelyet a Tisza klikk sugalmazott és a szabadelvii-körben a S z á p á r y - k o r m á n y r a ráerőszakolt. E pressziónak, melyet a k o r m á n y p á r t i s ellenzéki p r o t e s t á n s s szabadkőműves képviselők azóta is e g y é r t e l e m m e l s közösen g y a k o r o l t a k a k o r m á n y r a , en-gedett a Szápáry-miniszterium és előterjesztésére e n g e d e t t a k o r o n a is, mint annak idején a Tiszaféle d o r g a t o r i u -mok készséges elmondásában.
E s engedni fognak — K ö r ö s i Sándor u r a m szava reá — az állami anyakönyvvezetés s polgári házasság dol-g á b a n , medol-gvalósítván Tisza K á l m á n fenyedol-getését, melyet
a zsidókeresztény házasságról szóló t ö r v é n y j a v a s l a t m á -sodszori elvetése alkalmával a főrendiházban h a n g o z t a t o t t , h o g y ugyanis az a j a v a s l a t a koporsóból ki fog törni : de megvalósítván Szász Károly — aki m a g a is „elke-resztelt" — és társainak fenyegetését is, kik a biblia-elfor-ditó Károli Gáspár szobrának leleplezése alkalmával a nyáron Gönczön nyiltan megüzenték a h á b o r ú t a k a t h . e g y h á z n a k .
Ily k ö r ü l m é n y e k között fölösleges minden j a j v e s z é -kelés, nevetséges minden d u h a j k o d á s , melynek bizonyos részről n a p r ó l - n a p r a tanúi vagyunk.
Ily k ö r ü l m é n y e k között az eddig szokásban volt palliativ eszközök sem vezetnek czélhoz ; ma a k o r m á n y l e g j o b b szándéka annyi, mint „nesze semmi, fogd m e g jól" ; a mai Szápáry Gyula g r ó f r ó l nevezett minisztérium a valóságban T i s z a - m i n d e n h a t ó s á g á n a k e x p o z i t u r á j a Tiszáék felelőssége nélkül.
Ily k ö r ü l m é n y e k között a főrendiházban netán indí-tandó akczió is aligha vezetne egyébre a most vázoltuk szomorú helyzet ünnepélyes f ö l t ü n t e t é s é n é l ; orvoslást azonban semmi esetre sem hozna, nem lévén kilátásunk a r r a , h o g y a főrendek többsége, mely a költségvetést m á r megszavazta, a k o r m á n y t akár obstrukczió u t j á n lemondásra vagy annak beismerésére bírja, h o g y a p r o -testáns f u r f a n g s gyűlölködés, valamint a pro-testáns.-sza- protestáns.-sza-badkőmüves-zsidó szövetkezés k o r á n t sem képezi az ország képviseletét, a nemzet a k a r a t á t .
Ily körülmények között csak egy s biztos módja van az orvoslásnak : hintsenek h a m u t a fejükre, kik p r o -testáns és hitetlen képviselőkre bizták k a t h . egyházuk s lelkiismeretük érdekeit és megbánván e végzetes t e t t ü k e t
válaszszanak m a j d a jövőben kipróbált hithüségü férfia-kat, akik m a j d m e g a l a k i t j a k a katholikus pártot, mely a liithü f ő r e n d e k k e l c s a k h a m a r másfelé billenti a mérleget, helyreállitván a könnyelműségből m e g b o n t a t n i engedett egyensúlyt a nemzet törvényhozó testületében.
E t t ő l f ü g g minden.
H a ezt m i n d e n i k ü n k megszívleli s a szerint cselek-szik, nem lesz vallásháború M a g y a r o r s z á g o n ; ha nem teszszük meg azt, nemcsak p a p j a i n k a t f o g j á k folytonos p é n z b í r s á g o k k a l sújtani, nemcsak állami anyakönyvezetést, p o l g á r i házasságot f o g a ma „mindenható" szektárius szellem behozni, h a n e m kifosztja a k a t h . egyházat és egy u j a b b Világoshoz f o g j a vezetni a nemzetet.
Ezzel t a r t o z u n k őseink emlékének és m i n m a g u n k n a k , h a z á n k n a k s n e m z e t ü n k n e k ; de tartozunk vele vallásunk-nak is, követvén X I I I . Leo pápa tanítását ; a szentatya ugyanis kijelentette Lavigerie biboros-érseknek, aki a
franczia k a t h o l i k u s o k a t a köztársasági intézményekkel a k a r j a m e g b a r á t k o z t a t n i , de a monarchista Freppel püspök-nek is m e g m o n d t a , h o g y „ő az egyház érdekeit tekinti, midőn a r r a inti a k a t h o l i k u s o k a t , h o g y részt vegyenek a politikai életben, h o g y igy az igaz keresztény elveket g y ő z e l e m r e j u t t a s s á k . "
-f-R ó m a , f e b r . 10. Olaszország helyzete a lefolyt kor-mányválság után. — T e h á t már tény, hogy Crispi m e g b u k o t t , h e l y e t t e di Rudini vette át a k o r m á n y vezetését N i c o t e r á v a l karöltve. A megoldás jelen alak-j á v a l szemben a kedélyeken mindenek előtt két érze-lem vesz erőt. Első az, h o g y Crispi letűnése szerencsés ómen Olaszországra nézve. B u k á s a jól m e g é r d e m l e t t bün-tetés számtalan tévedései és esztelenségeiért, melyeket k o r m á n y z á s á n a k negyedfél éve alatt összehalmozott. E t e k i n t e t b e n kétség nem f o r o g fenn semmi irányban. De más részről, senki sem r i n g a t j a m a g á t semmiféle illusió-ban Crispi u t ó d j a i n a k p o l i t i k á j á r a nézve. Di R u d i n i n e k és t á r s a i n a k t a l á n sikerül, részben legalább, a b a j o k n a k , melyekben Olaszország szenved, további fejlődését g y e n -g í t e n i ; de me-gszüntetni azokat, erre nem számit senki, erre nem t a r t j a őket képeseknek senki. H o g y Olaszország a b a j o k mélységes örvényéből ép bőrrel kiszabaduljon, reá nézve csak egy u t lehetséges : ha békét köt az egyházzal és a p á p á v a l . Csak h a elfogadja a p á p a által n y ú j t o t t b é k e j o b b o t , s z á m i t h a t ez a félsziget arra, h o g y b a j a i b ó l kilábol, vagyis mint a költő m o n d á :
Revocare gradum superasque evadere ad auras.
A szemeink előtt lefolyt válság emlékezetünkben fel-idézte aunak a h a t a l m a s szónoklatnak emlékét, melyet egy-k o r Balbo Cézár gróf a turini p a r l a m e n t b e n mondott. 1849.
évi januác- hóban t ö r t é n t . A piemonti képviselőház IX.
P i u s p á p a helyzetével foglalkozott, melybe R ó m á b ó l való menekvése által került. A p á p a akkor Gaetában tartóz-k o d o t t , a nápolyi tartóz-királyság területén.
B a l b o Cézár gróf, talán fölösleges mondani, az olasz félsziget f ü g g e t l e n s é g é n e k legerősebb meggyőződésű apos-tolai, leglelkesebb kezdeményezői közé tartozott. De ó, mint katholikus és hazafi, lelke mélyén irtózott attól a gondolattól, hogy Olaszország szabadsága és egysége a
pápa souverainitásának romjain legyen felállítva. Idézett beszédében Balbo a többi között ugy szólott: „Minden nemzetnek, uraim, megvannak itt e földön a maga köte-lességei és czéljai. Ha hű marad köteköte-lességeihez, rendel-tetését okvetetlenül eléri; de csakis akkor emelkedhetik fel hatalmának és virágzásának tetőpontjára, ha rendel-tetését betölti. Ez a törvény éppen ugy áll nemzetekről mint egyesekről. Olaszország hivatása 18 század óta az, hogy középpontja legyen a kertszténységnek. Foszszátok meg öt ettől a kiváltságtól, sem önök, sem én, sem senki a világon nem fogja többé megmondhatni, hogy mi lehet ennél Olaszország magasabb hivatása. Előre lehet látni és jelezni Anglia, Francziaország, Oroszország, a germán, a szláv, az anglo-amerikai népek nagy, állandó, termé-keny hivatását . . . Mi olaszok, tudunk-e felmutatni hasonló végzeteket, hasonló harczokat, a tevékenységnek hasonló váltakozásait ? Világos, hogy nem. A mi ősrégi, magasz-tos, állandó, termékeny hivatásunk: hogy középpontja le-gyünk a vallási egységnek. Ebből kifolyólag, hogy mél-tóan legyünk a keresztény népek vallási középpontja, kötelességünk szert tenni önállóságra és függetlenségre.
Es mi ezt a függetlenséget kötelesek vagyunk elérni és fentartani, kétségkivül, főleg saját erőnkből, saját
vérünk-kel, saját javainkkal, saját veszélyeinkkel és áldozataink-kal. Azt mondám: főleg, nem egyedül. Ne fösvénykedjünk, mint eddig tettük. Ha ezúttal sikert akarunk elérni, tud-junk áldozatot hozni — a mi tulkapós büszkeségünkből és önzésünkből.
Fogadjuk el ; mi magunk igyekezzünk megnyerni segélyét, támogatását, rokonszenvét ama népeknek, a me-lyek a civilizáczióban és a kereszténységben testvéreink ; ne idegenitsük el őket magunktól az által, hogy lerontjuk magunk között azt, a mit ők a mi különös rendeltetésünk-nek, a mi különös kötelességünknek tartanak a társada-lom, a keresztény népcsaládok egyeteme iránt. Ez az a nagy köztársaság, uraim, mely nekünk tapsolni fog, és ez az, a mit a keresztény népek ez az egysége tőlünk vár és joggal megkövetel.
A pápaság viszontagságai nagy hatással vaunak az egész kereszténységre. Én ezt, ugy hiszem, önöknek elég világosan bebizonyítottam. Áttérek a veszélyekre, me-lyekbe Olaszország sodortatik, jobban mint bármely más nemzet, ha a pápaság helyzete fluktuácziónak lesz alá-vetve. Vagy nem látnák önök be, hogy az a nép, az a fejedelem, a kinél a pápa mint vendég tartózkodnék (vagy a ki a pápa jogainak érvényesítésére vállalkoznék) kezében hatalmas eszközt birna Olaszország felzavarására, s pompás ürügygyei rendelkeznék befolyása érvényesitésére, interventióra és invasióra is? Tekintsenek önök szét : mily gondosan tartogatják maguknál a nagyravágyó hatalmak a — trónkövetelőket ? Mily kapós lesz a máséra leső hatalmakra nézve az, hogy lesz nekik oly változhatatlan, oly állhatatos, oly szent trónkövetelőjük mint a milyenek a p á p á k ? Végzem jelenleg egy emlékkel, a mely most már nem igen fájhat, mert az események megjavítottak mindent, de nekem és mindenkinek igen sok tanulságot rejt m é h é b e n . . . Éppen 40 éve mostan, hogy én 1809-ben azt a hibát követtem el, hogy részt vettem egy má-sik nagy pápa, t. i. VII. Pius világi fejedelemségének
lerontásában. Napoleon óriás hatalma, a mely előtt E u r ó -pának minden hatalmassága meggörnyedt, egy ifjú elva-kulásának talán mentségeül szolgálhat.
Akárhogy történt a dolog, — én csak abban a pápá-ban, csak azokban a bibornokokpápá-ban, praelatusokban és papokban, a kiket akkor ugy megvetettek, láttam pol-gári bátorságot (az egyedülit Olaszországban), ellenállást, tiltakozó erélyt, mely nem ismert el semmi ellenkezőt, nem engedett egy talpalatnyi földet sem ; és ez mutatta meg nekem, mily erő rejlik ebben az institutióban, a mely akkor látszólag összeomlott. Itt van a csirája annak a meggyőződésemnek, a miért sokan megtámadtak és támadnak, de a melyben tanulmányaim egyre jobban
meg-erősítenek.
Mindenkinek, Olaszországnak, az egész világnak,, ez a gyarló esemény alkalmas tanításul szolgálhat. Óriási hatalmának teljességében, Napoleon a pápák gyenge vi-lági hatalmát nem tehette tönkre csak öt évre. És ez az öt év reá nézve a gyengeség, a tévedések, a hanyatlás és bukás évei valának."
Mikor Balbónak e szavait olvassuk, ugy érzem, mintha valami prófétai hang ütné meg füleimet. A nagy államférfiú csakugyan Olaszország szomorú jövőjét festé ama utolsó szavaival. Olaszország ereje és dicsősége, — ez beszédjének a veleje, — az, hogy a keresztény vallás középpontja, s hogy az evvel járó minden kötelességeit hiven teljesiti. Csakis a pápaságra, erre a közel kétezred-éves hatalmas, páratlan szövetségesre támaszkodva, bizto-sithat Olaszország magának nyugalmat és virágzást. Ha harczba keveredik ezzel az isteni alkotással, abból reá nézve csak megaláztatás, leplezett szolgaság és szerencsét-lenség következhetik.
Mindez, sajnos, bekövetkezett. Ez, mondhatni, Olasz-ország mai története. Vérrel, szenvedéssel, könyekkel van ez a történet megírva. Olaszország mai helyzete abnor-mis, természetellenes. A római kérdés egy gyilkos fegyver, melyet maga Olaszország döfött a maga testébe. Legyen bátorsága, hogy azt maga huzza ki onnan. Ez üdvös és hősi műtét leszen s halál helyett dicső és termékeny újjászületést fog a félszigeten szétárasztani.
A „RELIGIO" TÁRCZÁJA.
,.A gör. k e l e t i e k Komáromban" czimii czikkhez.;) Érdekes közleményt hozott a „Komárommegyei Köz-löny" az egyhori komáromi görögkeletiek nagy részének a római katholikusok közé való beolvadásáról. Felettébb érde-kes, sőt tanulságos lehet azt olvasni, mily közelebbi külső körülmények voltak azok, melyek ezen csatlakozást pro-vokálták s igy a város polgárai jelentékeny s egykor idegen ajkú részének a katholikus s evvel magyar több-ségbe való teljes beolvadását egyedül lehetségessé tették.
Azonban amint a t. közlő megengedi, úgy e b. lap tisz-telt olvasóközönsége csak érdeklődéssel fogadhatja annak közlését is, mily általános természetű és mélyebb indokok voltak és lehettek azok, melyek a fentdicsért czikkben
l) Lásd előbbi számunkat.