(t 1888. január 23.)
Kivonat Szvorényi Józsefnek a magy. tud. akadémiában 1891-ki január 26-án t a r t o t t „Emlékbeszédéből "
Az egri főkáptalannak p á r év előtt elhunyt egyik disze, az európai nevü Danielik N e p . János, pristinai czimz. püspök és udvari tanácsos, azon tüneményszerű lángszellemek egyike volt, kik — nem mint a köznapi halandók — a fejlődés és visszafejlődés rendes törvényei szerint nőnek és múlnak el . . . 0 , a rátolakodott sze-rencse szárnyain sebesen fejlett a magasba ; de életsorsá-val szint oly hirtelen igazolta be, hogy a dicsőség magas-latának csúcsán ritka ember állhat meg szilárdan, — több-nyire előbb leesik mint leszáll . . .
Danielik hazánk egyik regényes tájékára nyitotta legelsőben szemeit. Szüléi a Gyöngyösi IstváD, Arany és más költőink által megénekelt Murányvár tövében, Mu-rányalján, Gömörmegyében, éltek és hunytak el. Atyja, mint nevét állandóan irta, Daniélik Ignácz, a jog- és tör-nettudományi szakokban képzett s a környéken jeles latinságáról hires megyei csendbiztos volt, ki fiával is korán megkedvelteté a tudományt és a könyvolvasást, minek az a gyümölcse lett, hogy a különben is tehetséges ifjú iskolatársai közül mindig kimagaslott. Mint rozsnyói papnövendék a pesti központi szemináriumba küldetvén, itt már Il-od éves theologus korában bölcsészettudori ok-levelet nyert, utóbb, mint a növendék-papok „Magyar iskolájának" elnöke, egyházirodalmi zsengéivel is feltűn-vén ugyanott. — 1839-ben, még pappá sem avatva s úgyszólván a tanulói padokból lépve a tanári székbe, a rozsnyói lyceumon a philosophia és magy. irodalom, pár évvel utóbb pedig, a theol. karban, a bibliai tanulmányok tanára lett.
De nyilvános és egyszersmind országos pályájának kezdete tulajdonképp 1848ra esik, midőn Somogyi K á -roly által a „Religio és Nevelés" cz. lap szerkesztőségébe lőn meghíva. A fővárosba éppen a márcziusi viharos
na-9*
pókban érkezek meg, — erős kath. érzülettől áthatva s ellenséges érzéssel minden forradalmi eszmék és törekvé-sek iránt. S ez nem maradt titok a bécsi kormány előtt, minélfogva Danieliket a magyar-ellenes mozgalmakban nagy szolgálatokra szemelvén ki már 1849. okt. l-jén az egri fényes fukáptalan tagjává nevezé.
A Csengery Antal „Pesti Hirlapja" körül tömörült centralisták egyike, br. Kemény Zsigmond, fölismervén Danielik készültségét s nagy tehetségeit, igyekezett őt a a nemzeti ügynek megnyerni. S annyira sikerült ez neki, hogy az nem sokára nem csak hogy osztozott politikai nézeteiben, hanem ezeket a „Religio" lapban, melynek 1849-től tulajdonos-szerkesztője is vala már, oly kifejezé-sekben juttatta fölszinre, hogy a lapot 1851-ben a rend-őrség lefoglalta, magát Danieliket pedig kéthavi fogságra vetette. A következett év őszén azonban, Scitovszky her-ozegprimás közbenjárására, lapja szerkesztését, a kath.
sajtó élvezőinek nagy örömére, újra fölvehette.
Egyik legfontosabb mozzanata életpályájának: 1853.
nyarán a Sz.-István-Társulat alelnökévé történt megvá-lasztatása. Ugyanis nagy szolgálatokat tehetett és tett ezen körében irodalmi s nemzeti ügyünknek, — társulata lévén ekkor az egyedüli tér, hol magyarságunk és iróink, noha szem alatt tartva, némi szabadsággal mozoghattak.
Nagy ügyességgel tudta itt a társulat kötelékébe bevonni, úgyszólván, a haza összes kath. egyházi s világi neveze-tességeit, sőt választmányába is egy Deák Ferenczet, br.
Eötvös Józsefet, Somsich Pált, gr. Károlyi Györgyöt, s első rangú tudósainkat : Toldy Ferenczet, dr Érdy Jánost stb., kik a társulatnak nem csak gyűléseire jártak el, ha-nem rendesen tanácskoztak, vitatkoztak s bizottsági el-nökléseket is vállaltak azokon, mig tudósaink örömest bocsáták a társulat kiadásába munkáikat is. Mely tekin-télyes fejlődést látva, egyes hatalmasaink a társulat anyagi erejének támogatására is felbuzdultak. Gr. Károlyi István a „Családi Lapok" szépirod. folyóirat összes ki-adási költségeit magára vállalta; „Cantú" kiadásához s a társulati tisztviselők fizetésének javításához tetemesen járult. Dr Pisziing „Népszerű egészségtanának" magyarra tételét maga a kormányzó Albrecht fölig 500 frttal indí-totta meg. Tömegesen siettek a haza minden vidékein beiratkozni a társulati tagok soraiba, jelentkezvén erre (1854 — 55.) magok a protestánsok is. Fényes lapjait fog-ják azért ezek mindenha képezni a társulat évkönyvei-nek ; mert az irodalmi s a nemzeti ügyévkönyvei-nek itt Danielik épen a legválságosbb időben tett nagy szolgálatokat, emelvén ezek értékét azzal is, hogy az irodalmi keresetre utalt számos iróink támogatása- és együtt-tartására az ó.riási szélességben tervelt „Egyetemes Magyar Encyclo-paediát" megindította, s annak valláskülönbség nélkül megválasztott munkásait fényesen dijazva, biztos keresethez juttatta.
Hanem épen ez a buzgalma, melyet a magyarság védelmére kifejtett, mint szintén az a meleg viszony, melyben „magyar"-nak gúnyolt érsekével állott, annyira nem volt tetszésére a kormánynak, hogy midőn 1854-ben a hg.-prímást Rómába készült kisérni, útlevelét a rendőr-ség megtagadta. Jellemzők ugy a Sz.-Istv.-Társulatra, mint ezen időkre is Bartakovics érseknek a kormány eme
bizalmatlankodásából merített s Danieliket politikai óva-tosságra intő szavai. „Ti vagytok most egyedül a ma-gyarság fentartói" — irja 1855. jan. 28-ról. „Ha ti is elmúltok, vége a magyarnak ! Többi irodalmi intézeteink meg se mernek moczczanni ; iskoláink lassankint eltesednek, s nem sokára azon veszszük észre, hogy néme-tekké lettünk."
„Religio" lapjának szerkesztését 1857. elején más vállaikra bocsátván át, br. Kemény „Pesti Naplóját"
sűrűbben keresheté már föl czikkeivel, mint eladdig te-hette. Csakhamar nagy feltűnést keltettek ezek ugy, hogy irójuk iránt Kemény nem egyszer tömeges interpellátiók-nak lőn kitéve. „A jövő politikájá"-ról szóló vezérczikkei-ben, hol Poroszország agitácziói irányában honunk állá-sát konstatálja, oly rendkívüli hatást gyakorolt, hogy valóságos diplomatikai háború készült kerekedni belőle.
Bismarck dühöngött, bécsi minisztereink megszeppentek, s a külföldi sajtó még Deák hires „húsvéti levelével" sem foglalkozék oly idegesen és huzamosan — mint eme czikkekkel. Ugyanez időtájt megjelent értekezései s ön-álló jeles munkái ( , A történet szelleme"; „Columbus"
stb.) tekintetéből a magy. tudom, akadémia, 1858-ban egyenesen „tiszteleti tagjává" választá be.
(Yége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Nyitra, 1891. jan. 18. Akczió és reakczió. — Tavaly óta jelentékeny mozgalom észlelhető a's ma-gyar katholikusok között a vallás érdekeinek tekintetében, a mely mozgalomnak a jelentőségét félreismerni nem lehet, különösen azért nem, mivel a kath. ügyek egyete-mére terjeszkedik ki ; a katholiczizmus beléletét s külső jogait egyaránt öleli fel; amazt emelni, ezeket pedig megvédeni s többet közülök visszaszerezni tűzte ki czéljául.
J á r j a is ezért az akczió és a reakczió szólama or-szágszerte, a mint az már az ilyen esetek alkalmával a népek történetében elmaradhatlan ; az egyik örvend a mozgalomnak, mert becsben tartja a kereszténységet s mozgásnak nézi a életet; a másik, az ellenkező „világ-nézetű" ember meg rémeket lát a falon s ijedtében reakcziót kiált.
Ez utóbbitól a kath. mozgalomnak ilyetén felfogást rossz néven venni nem lehet ; anti-keresztény világnézete gátolja abban, hogy a jogot és az igazságot méltányolni tudja ; a kinek szemében ugyanis a megvesztegethetlen kereszténység értékét vesztette, mert esze elfajult, szive pedig elposványosodott : az természetesen inkább a katholiczizmus halálát, mint élet-frisseségét óhajtja. Már pedig ma csak a kettő között van a választás : a kath.
egyház és a teljes hitetlenség között; az azelőtt mintegy középhelyet elfoglalt haeresisek ideje lejárt — mondja Hurter (Dogm. I. 9 1.) Azért a kath. mozgalom nálunk is az egyiknek akczió, a másiknak merő reakczió, az emberiség két pártja s a szólamok helyes vagy helytelen felfogása szerint.
De hát akárminek nevezze is valaki a magyar ka-tholikusok mozgalmát, ez a mozgás olyan dolog, a mely
RELIGIO. 69
önmagában birja értékét, azt frázissal elütni nem l e h e t ;amint az anglikán ember „non popery !"-ja sem akadá-lyozhatta meg az 50-es években, hogy a katboliczizmus ne imponáljon Angliában.
Tény az, hogy a magyar katholikusok mozognak ; e mozgásra pedig az vezette őket, hogy, amit régen nem tettek, elkezdtek gondolkozni a f e l e t t : mit kiván tőlük kath. hitök és milyen a helyzetök az állammal, szemben azon határokon belül, a melyeket az ország törvénye már régen kijelelt számukra. Látják, hogy dolguk nem áll ugy, amint annak állania kellene; de belátták egyúttal azt is, hogy nagy részben ők ennek az okai; a baj felis-merése a javulás kezdetévé vált náluk, — mozognak. Az történik tehát nálunk most, a min más ker. nemzetek
már régen túlestek.
Azért az akczió és a reakczió helyes értelmezése szerint: a mennyiben a mai mozgalmunk a Pató P á l ur senyvesztő korát a k a r j a felváltani, reakcziónak nevezhető, a mint az orvos is a betegnek javulását az orvosszerek által felidézett reakcziónak tulajdonítja ; a mennyiben pedig előretörekvést, haladást jelent az egyháztársadalmi téren, akczió a neve, szemben a reakczióval, a mely e téren hanyatlást vagy egészségtelen mozgalmat szokott jelenteni. Reakczióban, a hanyatlás, a szunyadás korában élünk egy század -óta, s ha ezt most akczió váltja fel, ugy az csak azt a rendes, valamint egyes embernél, ugy a nemzeteknél folyton ismétlődő tényt jelzi, hogy
min-den reakczióra akczió következik, akcziónak kell követ-keznie.
Ha ismét megfordítjuk a dolgot s a magyar katho-liczizmust nem önmagában, de az államhoz és a felekeze-tekhez való külső viszonyában tekintjük, ugy találjuk, hogy ezek részéről a katholiczizmussal szemben a reakczió, azaz a törekvés, a mely sok tekintetben ténynyé is vált, a törekvés, az ősi katholiczizmust jogaiban, értéké-ben, államtársadalmi befolyásában megbénítani s a pro-testáns jogi elv: az állami omnipotenczia alá hajtani, — régen tart. Az országgyűlési naplókban híven van fel-jegyezve ez a reakczió. H a tehát erre ma a katholikusok
részéről az akczió következik, az legfeljebb arra a pa-naszra adhatna okot, hogy miért nem támadt ez az akczió már régen ?
A mennyiben tehát az akczió ellentéte a quiesnek, m a g y a r u l : t á y a d a l m i tespedésnek, ám neveztessék akczió-nak a magyar katholikusok mai életreébredése is ; ez a név dicső dolgot jelent, a mint ezt a más világnézetű
embereknek vele szemben szokatlan morgolódása, epéske-dése is mutatja. És ezen az epéskeepéske-désen én egy cseppet sem csodálkozom. Más módhoz szoktattuk mi meg a libe-rálisokat 1868 óta akár a politikai téren, akár a vegyes-házassági kérdésben, a melyhez a legújabb mozgalom kötődik. Máról-holnapra élés és a megalkuvás ú t j á t kö-vették a katholikusok minden téren és minden kérdésben, az egy zsidó-keresztény házasodást kivéve. Minden erély, minden alkotó képesség, az együvétartozás és együtt mű-ködés szelleme mintha kiveszett volna a katholikusokból ; az alkotmány visszaállítása óta társadalmi és politikai tényezőnek senki sem tekintette őket, még ők maguk sem. Innen, hogy csak két kérdést említsek: az
autonó-miával való próbálkozásnak és a 68-iki hírhedt 53. §-nak a vegyesházasságból származott gyermekek vallásáról, olyan története van, a melyet jobb a feledésnek átadni.
Miután a liberális ellenfél hosszú folytonosságban igy szokta meg a magyar katholikusokat, a kikből ő p a p o k a t és világiakat egyaránt sokat számlált a saját táborában, a saját operáczióinál ; miután elszokott attól, hogy cirkulusait valaki zavarni merészelje : mi csoda, ha most egyszerre az ellenkezőt kezdi tapasztalni a katholi-kusok oldalán s éppen azért szokatlannak találja a meg-indult mozgalmat és reakcziót k i á l t ? Már az rendes lelki állapot az embernél, hogy zavarba jön, ha ellenkezője történik annak, a mihez őt hosszú időn át szoktatták.
Azonban az ellenfél ezen magatartása a hü katholi-kust nem hozhatja zavarba, mivel a katholikus tudja, hogy ő a legszentebb elvek alapjára támaszkodik, a me-lyeknek érvényesülése egyházát virágzóvá, hazáját bol-doggá teheti ; a mint viszont a mult tapasztalása arra tanitja, hogy ezen elvek hanyatlása, elhanyagolása árt mindkettőnek s csak Tiberius korának a hitvány jellemeit idézi vissza. Röpitsék hát rólunk világgá akár a fekete, akár a vörös, fehér demagógiát, reakcziót: a szavak na-gyon ártatlan dolgok akkor, ha férfiak állanak a küz-delmi téren ! J o g , igazság és a törvény a mesékbe való rémektől nem szokott megijedni.
Azért h a g y j u k a frázisok termelőit s nézzük köze-lebbről azt a mi akcziónkat, a melynek csiráit több tényező összehatása érlelte s érleli még folyton, t. i„
a hosszú tespedés és az ebből fejlett szégyenérzet, az ellenfél krudélis tolakodása és a külföld elragadó példái.
Nem akczió az még, csak előkészület arra, de a mely a múlthoz viszonyítva már igy is felér egy akczióval. A mi van belőle, az a budapesti kath. körhöz kötődik, a mely ma a tevékeny katholikusok iskolájának tekinthető. Ebből a körből húzódnak lassan az akczió szálai a vidékre s bevonják a most számbavehető elemeket.
Törekvéseiben három főpont szerepel: a kath. nagy-gyűlések megteremtése, a politikai téren a kath. párt felállítása s az egyház jogainak visszaszerzése másod-autonomia neve alatt.
E körnek működése a kath. nagyközönségre a leg-komolyabb hatást kell hogy gyakorolja, mert az az eddig időnkint felmerült efemer mozgalmaktól, a melyek már keletkezésűkben haldokoltak, lényegesen különbözik. Jelét sem m u t a t j a a hiúságnak, a melylyel eddig a patentiro-zott tolakodók minden ügyet csak kompromittáltak ; a nagy közönség csak egy-egy előrelépéséből a körnek tudja meg, hogy szálai húzódnak, hogy akcziója érik.
Amily nemes a czélja, amily jogos az alapja, a melyből kiindult, épp oly jellemes e körnek az eljárása ; vezetői mintha nem is a jó magyar időkben nevelkedtek volna a közügy napszámosaivá, oly önzetleneknek, oly erélyesen munkásaknak bizonyulnak. N e m lármáznak, nem tömjé-neznek egymásnak, hanem valóságos névtelen hősök mód-jára sokat, sokat dolgoznak, és alaposan.
Az ő munkájok ma a tulajdonképeni akczió nálunk, a mely lassan be fogja járni az országot s kész példával magához fogja vonzani a katholikusok egyetemét, a
mely-nek szivéhez az idő követelményei oly kiáltó módon szó-lanak.
A mit azonban a központiak akcziója, a melyhez alapos reményt kötünk, nagyban és egészben tervez, az csak a kühő formája lehet a katholiczizmus megnyilatko-zásának : először a kath. nagygyűlések, azután a kath-párt, végre a másod-autonomia. Először az első, azután a többi ; lassan, de következetesen.
Mindezek feltételesnek valamit; a forma feltételezi a materiát, az alak a tartalmat, ez pedig nem egyéb, mint a katholikusok magok. A katholiczizmus életerős megnyi-latkozása feltételezi az erre nevelt, az erre képesült ka-tholikusokat. A német katholikusok sokra vitték azon a téren, a melyre mi törekszünk ; de nem szabad elfelejteni, hogy a német katholikusok vallásossága is közmondásos.
Azért valahányszor nálunk a másod-autonomiáról van szó s a hozzáfűzött reményekről, a mennyiben a világi katholikusok részvétét is hivatva van felkelteni a kath. ügyek iránt, én mindannyiszor egyházunk isteni eredetű autonómiájára gondolok s annak apró tagozataira : egyházmegyéinkre. Ezekre, ezekben a hitélet virágzó vagy hanyatlott állapotára kell figyelnie annak, a ki a magyar katholiczizmus egykori tekintélyes megnyilatkozására gon-dol ; ezek az egyházmegyék fogják csak megadhatni a tartalmát annak a külső formának, a melyen most a köz-ponti akczió fárad ; mert ezekben az egyházmegyékben laknak a katholikusok.
S ez a tartalom most jobbára olyan, hogy a vallá-sosság tekintetében még sok a kivánni való rajta ; erősen meglátszanak rajta a Pató Pál ur korának a nyomai s azért ezt előbb okvetlenül szükséges azon fokra legalább megközelitőleg emelni, a melyen áll azon külföldi katho-likusok vallásossága, a kik nagygyüléseznek már.
Ennek a létesítésére pedig semmi u j szervezetre nincs szükségünk ; van a fenséges tanunk, vannak a szent-ségek, vannak hivek, van a papság teljes organizmusában s ha a vallásosság nálunk mégis fogyatékos, akkor az emberekben van a hiba. A m ezeknek az embereknek meg kell érteniök az idő követelményeit s állásuk kötelességeit, mert rájuk Isten által van róva az, hogy nekik eredményt fel kell mutatniok. S ha az emberi gyarlóság ezen a tu-daton csorbát ejt, akkor mindig beáll s a történelem a tanú rá, hogy sokszor beállott már a pillanat, a mely szerint : homines per sacra sunt reformandi. Az események ítélete alul ma senki sem vonhatja ki magát.
Az élet mozgás; az egyház alkotásai mindig a leg-élénkebb mozgalmak között jöttek létre ; azért ma sem lehet ez máskép. Ebben a mozgásban mindenkinek ki kell vennie a maga részét s az egyházjog e tekintetben szét-osztotta a szerepeket.
Csupa élet, csupa tevékenység, csupa érintkezés, csupa kölcsönhatás — az egyház a világ nagy szinterén.
Ebben kényelmet, visszavonulást, néző szerepet nem keres-het senki.
S ha a nagygyűléseket, ha a kath. pártot kinéz-tük a nálunk előhaladottabb katholikus testvéreinktől;
akkor tanuljuk el tőlük azt a bámulatos cura pastoralist is, a mely azokat a külföldi katholikusokat a hittanok
alapos ismeretére, a szentségek szeretetére vezette s a kiknél a szó valódi értelmében teljesül minden mozgalom-nál, hogy : ecclesia praecedit.
Ettől állunk mi még messze s az annyira óhajtott kánoni érintkezés, az organizmus élénkebb mozgása he-lyett az utolsó események is csak nagyobb visszavonulást eredményeztek. Hogy az ilyen visszaesésekből az egyházi élet emelkedésére lehet-e következtetni, azt ítélje meg az, a kinek a szive a helyén van.
Ha igy haladunk, ha mindenkinek külön utjai lesz-nek s a kitanitás helyett a homályosban fogunk leied-zeni : akkor az összetartás helyett még nagyobb bomlás, a kölcsönös ragaszkodás helyett a demoralizáczió lesz divatossá s akkor a mi derék központi körünk a nemes lelkek ama szomorú tapasztalatával lenne kénytelen be-elégedni, hogy csak a katholikusokkal nem lehet jót tenni
— Magyarországon.
Azért vegye figyelembe a vidék és a vidék urai, hogy mi szükséges a kath. akczióhoz!
De ez még nem minden. A papság lelkes, hűséges működésén kivül a kath. közszellemnek mindenütt van egy erős mozgatója és ez a kath. napisajtó. Ez a csa-torna, a melyen keresztül leszivárog a szellemekbe min-den eszme, a melyre a köznapi életnek, tevékenységnek szükségé v a n ; a mely gyorsan megoldja a nehézségeket, a felmerülő kérdésekben biztos irányt nyújt, tájékoztat a mozgalomról s erős összekötő kapcsot képez a küzdő ka=
tholikusok között.
Mi ezt is nélkülözzük. Kath. publicistáink nincsenek, ilyeneket nem neveltünk magunknak. A ki akarja tudni, milyen publicistái vannak a liberális tábornak s a szak-1
tudományt mennyire tudják a liberálisok szolgálatukba hajtani, az kisérje figyelemmel a Pester Lloyd vezérczik-keit, és megtanulja, miért oly erős nálunk a liberalizmus.
De hát akármiként is legyen, az akczió megindult s ha lassabban is, fog terjedni ; mert jellemek mozgatják.
En részemről csak pár sorban a nehézségekre akar-tam rámutatni, a melyeket a kath. ügy és a ker. lelkek érdekében azoknak kellene az útból elhárítani, a kiknek az hivatásuk. Nekünk, magyar katholikusoknak csak egy kissé megreformálva önmagunkat és a régi embert levetve átérezzük, mit tesz az : katholikusnak lenni és hogy meg-gondoljuk, milyen a katholikusok a mi külföldi testvé-reink. Kiálthat akkor az ellenfél reakcziót ; mivel nincs igaza: hitigazainknak érvényesülniük kell.
Dr Dudek János.
S z é k e s f e h é r v á r . Főpásztori szózat Simor János bibornok elhunyta alkalmából. —
Venerabiles Fratres et Filii Dilectissimi ! Corde moestissimo Vobis annuntio mortem Eminen-tissimi ac Reverendissimi Domini Joannis Cardinalis Simor, Principis Primatis et Archiepiscopi Strigoniensis, qui susceptis devotissime moribundorum Sacramentis, pie, quemadmodum vixit, in Domino obiit 23-a mensis curren-tis, magnum sui relinquens desiderium non in tota solum*
qua late patet, patria, sed et ultra patrios limites in Sancta