Ezt a, kivált nálunk, most igen korszerű kérdést veti föl a linzi „Theol. prakt. Quartalschrift" egyik munka-társa, Steinbach esperes, s a feleletet is megadja rá a bécsi es. k. közigazgatási birói curia szavaival, a mely ez ügyben két izben is határozott. A kérdéses kis közlemény hű forditásban igy hangzik :
„Igen gyakran találkozik az ember ama nézettel, hogy a cs. k. minisztériumok rendeletei még törvényes intézke-déseknek is derogálhatnak s azokat hatályon kivül is he-lyezhetik. Ezen itt-ott hivatalnokok közt is elterjedt nézet ellen a bécsi cs. k. közigazgatási birói curia következőleg itélt: „A politikai legfőbb hatóságoknak u. n. miheztar-tás végett kibocsátott rendeletei nem birnak törvény erejével. Közigazg. birói curia, Bécs, 1881. máj. 28. 731.
sz." — „Nem szabad valamely törvény végrehajtása czél-jából kibocsátott rendelettel a törvénynek intézkedéseit
l) Ha valaki csatlakozni akarna a magyarországi imaegye-sülethez, irjon győri ismerősnek vagy a seminarium vicerectorának, ki az „Értesítőt" szerkeszti. A bécsinek czime : I. Stephansplatz, 3. sz.
megmásítani s ugyanezen oknál fogva nem szabad a tör-vény által engedett jogokat olyan föltételektől függőkké tenni, melyeknek a törvényben nincsen alapjuk. Ezen elvbe ütköző rendeleteket nem lehet sem törvényeseknek, sem érvényeseknek tekinteni. Cs k. közigazg. birói curia, Bécs, 1882. máj. 3. 687. s z / - (Th. p. Qu. 1891. 1. H.
p. 23 1.
Ekként Ítéltek a bécsiek.^ Igaz, nálunk ugyan kö-zönbösök lehetnek azzal szemben, a mi a Lajtán tul történik. De nem szabad senkinek közönbösnek lenni jog-elvvel szemben, melyen a fenti ítéletek alapulnak, s a mely jogelv egyik sarkköve az alkotmányos életnek.
H—p. Gy.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Nyitra, febr. 7. Mégi tervek, régi ajánlatok. — Egy olyan férfiú, a ki életében sokat érzett és gon-dolkozott ; a ki tapasztalásait nyom nélkül elröpenni nem engedte, irta nem rég e s o r t : „Ha a társalkodás az élők-kel nehéz vagy feszélyes, a halottakhoz menekülni a leg-tanácsosabb ; ezek igen türelmesek." Nemcsak türelmök, de az emlékeikhez kötődő tanulságok miatt fs érdemes a köznapi élet harczosának az elődöket felkeresni, mivel sokan vannak közülök, a kik jó harczot harczoltak.
Befejezett példájokon arról a szebbik oldaláról szem-lélheti az utód azt a küzdelmet, a melyet az emberek között szakadatlanul vív a „gratia cum natura," s a melv-nek változataiból alakul az a csodás valami, a mit nagy-ban és egészben kath hitéletnek nevezünk.
Ar, apály ; erény és bün ; a szeretet terén melegedő munkás tevékenység és önmagáról megfeledkező köteles-ségérzet ; anyagba merülés és az égiek keresése — írják lapjait annak a könyvnek, a melyet életnek nevezünk s a melyből egy-egy kötetet egy-egy nemzedék vall saját-jának.
Nehezen érthető egy könyv ez, kivált akkor, midőn egy-egy lapja még csak íródik : hányan találkoznak min-dig, a kik olyankor hatni akarnak az emberekre, hogy javítsák az életet, hogy nemesítő példát hagyhassanak majd az utódokra? Manap, midőn a mi könyvünk iródik, jó lesz visszagondolni az elődökre és figyelembe venni : mit mondtak a legjelesebbjeik, mit ajánlottak az egyházi élet emelésére?
Nálunk a század folyamán sokszor felhangzott a reform utáni v á g y ; magyar egyházunk bajai régen szö-vődnek ; a jelen század tulajdonképen egyházunk leha-nyatlásának a periódusait foglalja magában. Nem csoda, ha a nemesebb gondolkozásuak sokszor feljajdultak és nehezen tudták elviselni az oly állapotot, a midőn, mint Janssen mondja epochális történelmében Gesch. d. d.
Volk. (II. 123 1.)
„Die Obrigkeiten sind in Trägheit versunken, unter der Geistlichkeit herschte Uneinigkeit und Neid." A fél-százados Religio sokat őriz a szép tervekből, a melyek ha annak idején foganatosíttatnak, egyházunk képe ma más szint mutatna.
Olv szívesen forgatom azért ezt a régi Religiót, a mely egyházunk legjobbjainak a találkozási helye volt
RELIGIO. 91
fenállása ó t a ; sok nemes tervök, ajánlatuk az életbe nem,csak a Religio lapjaira került. Ezekhez az emlékekhez akarom most elvezetni a szives olvasót, hadd lássa, mire van még mindig szükségünk, a mit már elődeink is szük-ségesnek felismertek; de a mi a gyakorlati életbe sehogy sem akar átmenni. Csak három ilyen ajánlatot hozok fel a legmozgalmasabb évekből.
Az 1848-iki évfolyam első számaiban Csajághy Sán-dorral találkozunk. A legjobb Íróink egyike, egyházunk javáért lelkesülő papok egyik legkiválóbbika ezen időben.
Az egyház helyzete pedig igen szomorú képet mutatott. A megyékben és az országgyűlésen a katholiczizmusnak semmi tekintélye. Az előbbi országgyűlések már mindent előkészítettek, hogy az ősi vallás minden előjogait elve-szítse a papiroson is. A legszomorúbb képe volt azon-ban a lelkipásztorkodásnak : a papságnak a közéletre hatása nem volt, a föld sava erejét vesztette.
Csajághy mintegy előre érezve a közeli katasztrófát, egy t ü k r ö t vett elő : a jézustársaságial'at s lelldpásztor-koclásukat nálunk a mult századból és megirta a „Párvo-nalokat a mult és jelen közt." R á m u t a t o t t az egyház ba-jainak egyik forrására, hogy kimutassa, miképp nincs okozat ok nélkül. Mintha mondta volna kortársainak : ti, a kik ennyi baj közt látjátok most egyházatokat, ismer-jétek be. hogy felejtettetek valamit! E czélból ismertetett
a Religióban egy protokollumot „Annuae provinciáé Austriacae societatis Jesu ad annum 1747.," a melyben a jézustársaságiak működése van azon évről leirva ; miként működtek és mily eredménynyel Magyarországon?
Csajághy a protokollumot fejezetenkint leirta. Az első e czimet viseli : „Sacramentorum, poenitentiae cum-prirnis et Eucharistiae administrate.* Rengeteg számmal vannak kifejezve a poenitensek és pedig az áldozásnál kiosztott sz. ostyák számának alapján, a kiket az atyák szentségekben részesítettek. De működtek is az ország majdnem minden jelentékenyebb városában. E g e r . Buda, Sávnik, Kassa, Kolozsvár, Kőszeg, Győr, Lőcse, Beszter-czebánya, Pozsony, Pozsega, Pécs, Sopron, Szakolcza, Trencsin, Nagy-Szombat, Ungvár, Varasd, Zágráb. Ká-rolyf'ehérvár, Szeben, Komárom, E p e r j e s , Gyöngyös, Rozsnyó, Zsolna, Selmecz, Esztergom, Szatmár, Thurócz, Nagyvárad, Temesvár, Vásárhely ezerekkel és ezerekkel szerepelnek a protokollumban. Hogy pedig ezek nemcsak amolyan megszokott számok, hanem hogy a valóságban erős hitéletre mutatnak, arra következtethetünk a jezsui-ták megszokott működéséből és abból, amit ma tapasz-talunk, hd(gy pl. nemcsak Pozsony és N.-Szombat, hanem e városok vidéke is érzi a jezsuiták ottani tartózkodását.
Már erre a nagy számra vonatkozólag megjegyezte Csajághy : „Vessünk már most számot magunkkal és buzgóságunkkal, melylyel a híveket a szent gyónásboz s az örök élet kenyerében! részesüléshez vezéreljük ! Szá-mokkal, a minők a felhozottak, nehéz lesz a párvonalt kiállanunk ; sőt valljuk meg, hogy mi számba sem igen veszszük a híveknek ebbeli buzgóságát, legalább rendsze-rint nem . . . Pedig mily csekély fáradságba kerülne, eb-ben is a jezsuiták példáját követni. Mondjunk egy töre-delmes „mea c u l p á t ; " de ne érjük be vele: hanem okuljunk és csatoljunk hozzá erős fogadást, hogy követni
iparko-dandunk a dicső nyomdokokat, míg késő nem lesz, ha mégis nem az már most is.u
A második fejezet czime: „Quis fuerit nostrorum in reducendis haereticis conatus." A buzgó szerzet kez-detétől fogva a protestantismus terjedésének leghatható-sabb gátfala volt, azért a mondott évben is nagy volt azoknak a száma, a kiket az egyházba visszavezettek.
Csajághy erre vonatkozólag felkiált: „Ha valaha, most legfőbb ideje, hogy felébredjünk s ne támaszkodjunk többé törvényekre, melyek jövendőnket nem biztosithat-ják !" H á t hiszen felébredni, mint felébredni, mondanám
1891-ben, csakhogy a jezsuiták nyomdokait csak akkor lennénk képesek követni, ha legalább nagy részben olyan theologusokká képeznők magunkat, mint a milyenek a jezsuiták. Azok pl. a keresztség szentségének jelentése körül soha sem jöttek volna zavarba, hanem tisztában lettek volna rögtön az iránt, hogy a haeretikus által ki-szolgáltatott keresztség vagy érvényes keresztség vagy semmi, mert csak egy a keresztség; hogy az érvényesen megkeresztelt gyermek csak a ker. katb. egyház t a g j a ; hogy csecsemő-haeretikus egy nagy absurdum s igy tovább. H á t még a konversiókhoz milyen férfiak kelle-nének ? !
A harmadik fejezet szól az evangelium hirdetésének a gyümölcseiről, a melyek a legelőkelőbb állású embereken is mutatkoztak. A negyedik az ártatlan kornak a hit ágazataiban kellő oktatásáról. A jezsuiták az embereket nemcsak a templomban, de a házakban, a társaságban is oktatták, a mint ők arra szellemes műveltségüknél, vonzó modoruknál fogva mindenkor képesek. Csajághy erre szelíden megjegyzi: „És ha párvonalra kerül a sor ve-lünk, csak az lesz ismét az eredmény, hogy e téren is sokat f eledtünk !"
Az ötödik fejezet az atyákat a keresztény szeretet gyakorlati mezején m u t a t j a be : a szegények, testi és lelki betegek, a tévedezők körül. A hatodik szól az álta-lok t a r t o t t missiókról ; a hetedik végre az ájtatos társu-latokról: Mária-társulatok stb. a melyeket annyi gonddal ápoltak.
Ilyen tényezők t a r t o t t á k fenn a mult században a regnum M a r i á n u m o t ; mert semmi sincs megfelelő ok nélkül. Bezzeg 1773 óta szűnni kezdett a regnum Maria-num, egy indifferens kor váltotta fel az egykor virágzó hitéletet és ez a hitélet nem tud többé visszatérni. Miért ? . . . Azt mondják, hogy senki sem pótolhatatlan. Ha vájjon igazán-e . . . ?
Ilyen ajánlata volt 1848-ban Csajághynak ; nemille-nék-e az be 1891-be i s ?
Menjünk tovább!
1850 a restauratio éve volt; a magyar kath. egyház nagy tanulságon ment keresztül ; vérzett az ellenség és önfiai által vágott sebekből. Sokan felocsúdtak az alvók közül is. A Religio telve van önvallomásokkal, javitási módozatokkal. Szaniszló és Hoványi a papi lelkigyakor-latok meghonosításán fáradoztak. Közkívánat volt a pap-neveldék reformja, mint a melyekből kerülhettek ki azok a papok, a kik anyjukat, az egyházat a közeli múltban annyira megszomoritották. Volt a ki ajánlotta, hogy egy
1 2 *
pár tanult és lelkes papot a külföldre kellene küldeni a javítás módozatainak t a n u l m á n y o z á s a végett.
E g y e b e k között értekezett B o d r o g h y is. ..A p a p s á g újjászületésének eszközléséről." Van czikkében egv igen figyelemre méltó pont, egy igen hasznos a j á n l a t . „Végre van még egy mód — í r j a — melyet a papság egyházias újjászületésének eszközlésére czélszerünek vélünk. E s ez, a mélyen tisztelt elöljáróságnak az eddiginél erélyesebb és gondosabb felügyelése. Mi nem t a r t o z u n k azok közé, kik a felsőbbség magaviselete és e l j á r á s á b a n mindig csak hibát, gáncsolni és megróni valót keresnek. Mindamellett hiszszük, h o g y az igazság j ó s z á n d é k u s illedelmes kimon-dása által, midőn ezt nem gáncsoskodás, hanem javítás v é g e t t teszszük, kit sem sértünk meg. S azért t a r t ó z k o d á s nélkül k i m o n d j u k , mit főlebb is mondánk, hogy a p a p s á g egyházias újjászületésének eszközlése végett a felsőbbség részéről erélyesebb és gondosabb felügyelést t a r t u n k szük-ségesnek. Értelmezzük szavainkat. Szerintünk ó h a j t a n d ó volna, bár a m e g y e főpásztorának lehetséges lenne me-gyéjében többször és véletlenül körültekinteni, az U r szöl-lőjében m u n k á l k o d ó p a p s á g b u z g ó s á g á t vagy h a n y a g s á g á t és egyházias életét saját t a p a s z t a l a t i l a g kitanulni. E z á l t a l nemcsak a p a p s á g egyháziasságának emelésére g y a k o r o l -t a -t n é k nagy befolyás, hanem a nép hi-tele-tére is. Bizony-ság itt a t ö r t é n e t . Az egyház h á r o m első századbeli véres h a j n a l á n , midőn az apostolok és ezek törvényes utódaik részint megyéjök keskeny t e r j e d e l m e miatt, részint f á r a d -hatlan b u z g ó s á g u k n á l fogva, mintegy folytonosan szem-mel t a r t h a t t á k a gondviselésök alatt lelkipásztorkodó kis-számú alrendü papságot, a k k o r ennek egy háziassága és legvirágzóbb vala. Ellenben amint a f ő p a p s á g világi ü g y e k vezetésével megbízatván, szentebb hivatásától és a gond-viselése alatt lelkipásztorkodó p a p s á g fölötti gondosabb őrködésétől némileg e l v o n a t o t t ; az alrendü p a p s á g pedig megszaporodván p ü s p ö k e i n e k őrködő szemeitől nem tar-t o tar-t tar-t : minden léptar-ten-nyomon a p a p s á g b u z g ó s á g a is hűlni,
l a n k a d n i kezdett s lassankint elvilágiasodott. Sőt nem is kell a sz. hajdan ily e l ő k o r á r a visszatekintenünk. A ko-rán elhunyt nagy Szepesy valóságos áldás volt m e g y é j é r e nézve, és szelleme m é g most is áldásos hatással van p a p -j a i r a . . . " (II. 90 1.)
Ez az 1850-ki a j á n l a t még mindig k í n á l k o z i k ! M e n j ü n k végre közelebb.
1870. szintén szomorú év volt a magyar e g y h á z r a . É p p e n akkor, midőn a vatikáni zsinat a k o r b a j a i r a or-vosszereket keresett, a magyar k a t h o l i k u s o k k ö z ö t t sza-kadások pusztítottak ; a zsinat h a t á r o z a t a i iránti tisztelet-ben sok p a p igen rossz példával j á r t elő a világiaknak, valamint az autonomiai mozgalom is alkalmul szolgált nem egynek, h o g y m e g m u t a s s a : miképp t u d j a viselni az U r J é z u s szelíd i g á j á t . Cselka Religiója ellenben m e g m u -t a -t -t a , h o g y a korszellem árada-tával szembeszállni . . . a valódi virtus.
T e r v e k , a j á n l a t o k nélkül ez az év sem s z ű k ö l k ö d ö t t . A többi között Scholcz K á r o l y h a n g o z t a t t a : ha a népet r e f o r m á l n i a k a r j u k , előbb a klérust kell reformálni, — és irt „Indítványt a papnöveldék lelki igazgatóiról."
Tehát, mint 1850-ben, ismét a papnevelde j ö t t szóba, természetesen a papneveldékből kilépő p a p s á g további
nevelését a kánonok által előirt eszközökkel sem lehet elfelejteni.
„A végzett n ö v e n d é k p a p o k — irja — többnyire szabados szelleműek a modern r a g á l y o s korszellem sze-rint, mely a 48-ki forradalom óta h a t á r o z o t t kinyomatot vett fel s permanenssé alakult annyira, kogy vannak ujonczok, kikkel ha szóba állunk és elveiket halljuk,
el-; b o r z a d u n k lelkünkben, hogy képes pap ilyeneket vallani,
; m i k e t világi e m b e r t ő l hallva elrémülnénk."
Azért a lelkiigazgatói állásra szakértő s erre leg-a l k leg-a l m leg-a t o s leg-a b b egyén válleg-asztleg-assák, leg-a ki leg-a növendékek őszinte bizalmát, széretetét és ragaszkodását megnyerni I képes. T a r t s o n m i n d e n n a p a reggeli ima után ï/i óráig
rövid e l m é l k e d é s t ; estenkint pedig ima előtt egyházi ü g y e k r ő l szintén l e g a l á b b ó r á i g konferencziát. „A lelki-i g a z g a t ó sollelki-id egyházlelki-ias szellemet s lelkületet oltson a növendékek sziveibe, h o g y az v é r ü k k é váljék . . . Mig ez létre nem jő, addig a m a g y a r h o n i clerus erkölcsi állapotát illetőleg kevés a r e m é n y e m . "
A mit ez az indítvány a lelkiigazgató személyéről, az á j t a t o s s á g r a nevelés m ó d j á r ó l mond, az még ma is a k t u á l i s jelleggel bir (II. 11 1.).
í m e három terv, h á r o m a j á n l a t a múltból, a melyek szépen kiegészítik e g y m á s t s a kérdések-kérdésére : a klérus újjászületésére, r e f o r m á l á s á r a vonatkoznak. Midőn
k a t h . akczióról beszélünk m a n a p , nem lehet megfeledkez-n ü megfeledkez-n k a valódi alapról, a melyből az akczió és mimegfeledkez-ndemegfeledkez-n, a mi az egyházi életre vonatkozik, k i i n d u l h a t : a p a p s á g benső megszentesüléséről.
Azok a kérdések, a melyek ma felszínen vannak : k a t h . p á r t , autonómia, társulás, mind megvoltak m á r és nem sikerültek : m i é r t ? azért, mivel minden dolognak van bizonyos természetes menete, a melyen változtatni nem lehet. Lelkes k a t h o l i k u s o k sokat létesíthetnek ; de előbb m e g kell lenniök azoknak a lelkes katholikusoknak, m e r t különben a legszentebb ü g y r e is rosszabbak az el-lenségnél. J ó k a t h o l i k u s o k a t jó p a p s á g nevel, olyan, mint a milyenek voltak pl. az említett mult századi jezsuitáink.
L e g y ü n k hozzájok hasonlók s m i n d j á r t megindul a dolog.
De ez m i n d e k k o r á i g nagy p r o b l é m a ; vájjon eljutunk-e ennek a g y a k o r l a t i m e g o l d á s á i g ?
Dr Dudek János.
S z é k e s f e h é r v á r . Litterae pastorales ad Clerum pro S. Quadragesima. —
Venerabiles f r a t r e s et filii dilectissimi !
Sancta Charitas, quam t r e m e n d i mei muneris flagitat ratio, sollicitudoque pastoralis me u r g e t , ut quod a p p r o -pinquans sacrum Quadragesimae tempus Vobis indicat, divina auxiliante g r a t i a alte mentibus cordibusque Vestris m e a i m p r i m a t cohortatio. Quod nimirum in omni t e m p o r e u n u m q u e m q u e convenit facere Christianum, id nunc sol-licitius est et devotius exequendura : ut Apostolica institu-tio q u a d r a g i n t a dierum ieiuniis impleatur, non ciborum t a n t u m m o d o parcitate, sed privatione maxime vitiorum.
N a m cum ad hoc castigatio ista sumatur, ut carnalium desideriorum fomites s u b t r a h a n t u r , nullum magis sectan-dum est continentiae genus, quam ut semper simus ab
RELIGIO. 93
iniusta voluntatae sobrii, et ab inhonesta actione ieiuni. 1)Indicendum itaque his diebus salutis acrius vitiis bellum augendusque omnium virtutum profectus, ita, ut accedere ad Quadragesimae Sanctae initium, accedere sit ad diligentiorem Domini Servituten!. Quod si autem a cunctis Christifidelibus haec adhibenda sacrati huius tem-poris exercitatio, quanto uberius, soJlicitius et devotius illis, qui Christi ministri sunt, et dispensatores mysterio-r u m Dei,2) qui lucerna esse debent, super candelabrum posita, ut luceat omnibus, qui in domo s u n t ,3) qui forma gregis esse debent, 4) vivaque ad sanctam vitam exhor-tatio !
Quos itaque, tamquam ministros Christi, perfectius fidelibus Christi crescere oportet in illo per omnia, qui est caput, Christus,5) perfectius hoc sacrum tempus augendae Vestrae adhibeatis vitae sacerdotalis sanctitati, diligentiori adhuc sollicitudine Vestra corda mundantes, fervidiori studio exercentes disciplinam sacerdotalium
vir-tutum.
Quod ut efficacius fiat, intuimini fortissima cordis acie Dominum Noslrum Jesum Christum,6) piissima quo-tidie recolentes memoria amarissimam Eius passionem et mortem, qua redemti estis, partaque gratia, qua sanctifi-cati, qua consecrati estis, qua illuminamini adiuvaminique in via salutis, quaque sanctificantur, illuminantur, adiu-vantur ministerio Vestro Christifideles. Cum sancto timore, cum flagrante charitate perpendite omni huius sacrati temporis die, animam Vestram, corpus Yestrum, dignita-tem Vestram, potestadignita-tem Vestram, cunctas sancti Vestri muneris partes Christi rubescere sanguine. Huic sanctae timoreque salutari plenae inhaerentes considerationi, me-mentote gravissimi Hipponensium lu minis moniti : Parcite in Vobis Christo, agnoscite in Vobis C h r i s t u m ;7) et ala-criori usque studio conamini iugi virtutum sacerdotalium profectu maiorem in dies acquirere similitudinem Jesu Christi Summi et aeterni Sacerdotis. Sed cum devota mente quotidie recolitis amarissimam passionem et mor-tem Christi Domini Redemtoris Nostri, Sacerdotis Nostri, qui in ara crucis pretiosissimum suum sanguinem pro no-bis fudit, semetipsum offerens immaculatum Deo ;8) re-vocate simul in memóriám sacra illa temporis momenta, quibus vosmet, selecti a mundo, Dei servitio mancipastis, et sacris initiati estis ordinibus.
Revocate in memóriám, quae tunc coram Deo et Angelis eius, in conspectu Sanctorum, in facie S. Matris Ecclesiae promisistis. Sistite oculis mentis Vestrae, quae Vobis tunc\ nomine Ecclesiae Sanctae Dei, ab ordinante Vos Pontifice dicta sunt. Recordamini supplicum, quas super Vos Collator Ordinum fuderat, precum, et divina
opitulante gratia perpendite, ad quam sublimem sancti-tatis vocati sitis gradum, novoque fervoris augmento in via perfectionis progredimini.
1) S. Leo M. iSerm. IV. de Quadrag.
2) I, Cor. 4, 1.
?) Matth. 5. 15.
4) I. Petri 5, 8.
4) Eph. 4, 15.
6) S. Aug. ep. 118.
7) S. Aug. Serin. 161.
8) Hebr. 9., '4.
Insonent auribus cordibusque Vestris solemnia, quae pronunciastis, verba, cum orbati mundano capitis ornatu, de mundo ad Ecclesiae suscepti estis servitium. „Dominus pars haereditatis meae, et calicis mei, — haec promisis-tis — Tu es, qui restitues haereditatem meam mihi."
An stetistis promissis ? An Deus solus erat Vobis et est pars haereditatis Vestrae ? An mundi mores, mundi spiritum, mundi gaudia reliquistis, plene, integre ? An tempus Vestrum, vigilias Vestras, labores Vestros, totam vitam Vestram Deo dicastis eiusque servitio ? Haec reco-gitate, dum momentum illud solenne mente recolitis, ubi dixistis : Dominus pars haereditatis meae et calicis mei, et renovate promissum, augete zelum Vestrum in Vestra sanctificatione, in explendis cunctis grandis Vestri muneris partibus.
Mementote quod Vobis ab ordinante vos Episcopo dictum est, cum primum e maioribus suscepistis ordinem :
„Amplius non licebit a proposito resilire, sed Deo, cui servire regnare est, perpetuo famulari, et castitatem illo adiuvante servare oportebit, atque in Ecclesiae ministerio semper esse mancipatos1)." E t iterum : „Estote ergo tales, qui sacrificiis divinis, et Ecclesiae Dei, hoc est cor-pori Christi digne servire valeatis in vera et catholica fide f u n d a t i2) . " Mementote Episcopum hoc momento super vos orasse Deum P a t r e m Omnipotentem „ut Vos in Sa-crario suo sancto strenuos sollicitosque coelestis militiae instituât excubatores, sanctisque altaribus suis fideliter subministretis :1)."
Cumque ad onus Diaconii ordinati estis, hortatus est Vos Episcopus : „Estote assumti a carnalibus desideriis, a terrenis concupiscentiis, quae militant adversus animam ; estote nitidi, mundi, puri, casti, sicut decet ministros Christi, et dispensatores mysteriorum Dei, ut digne adda-mini ad numerum ecclesiastici gradus ; ut haereditas et tribus amabilis Domini esse mereamini. E t quia commi-nistri et cooperatores estis corporis et sanguinis Domini, estote ab omni illecebra carnis alieni, sicut ait scriptura:
Mundamini, qui fertis vasa Domini. Cogitate beatum Stephanum merito praecipuae castitatis ab apostolis ad officium istud electum. Curate, ut quibus Evangelium ore annuntiatis, vivis operibus exponatis, ut de vobis dicatur:
Beati pedes evangelizantium pacem, evangelizantium bona.
Habete pedes Vestros calceatos Sanctorum exemplis in praeparatione Evangelii pacis •i).a
Recordamini eorum, quae sancto hoc momento Episcopus super vos precatus est: „Abundet in eis totius forma virtutis, auctoritas modesta, pudor constans,
inno-centiae puritas, et spirituális observantia disciplinae. In moribus eorum praecepta tua fui géant, ut suae castitatis exemplo imitationem sanctam plebs acquirat 5).B E t ite-rum : „ut^virtutibus universis, quibus Tibi servire oportet, Tibi complaceant t5).<<
Quum autem Sacerdotii aucti estis honore, ad quod 1) Pontif. Rom. In Ord. Subdiac.
2) Pontif. Rom. 1. c.
3) Pontif. Rom. 1. c.
*) Pontif. Rom. In, Ord. Diac.
6) Pontif. Rom. 1. c.
«) Pontif. Rom. 1. c.
Ecclesia monente „magno timore est accedendum" impense vos hortatus est pontifex : „Servate in moribus Vestris, castae et sanctae vitae integritatem. Agnoscite quod agitis, imitamini quod tractatis ; quatenus mortis Dominicae mysterium celebrantes, mortificare membra Vestra a vitiis et concupiscentiis omnibus procuretis. Sit doctrina Vestra spirituális medicina populo Dei, sit odor vitae Vestrae delectamentum Ecclesiae Christi, ut praedicatione atque exemplo aedificetis domum, id est familiam Dei, quatenus nec nos de vestra provectione, nec vos de tanti officii susceptione damnari a Domino, sed remunerari merea-mur 1).a
Recordemini Episcopum super Vos benedicendo orasse, ut gravitate actuum et censura vivendi probetis
Vos seniores, his institutos disciplinis, quas Tito et Ti-motheo Paulus exposuit, ut in lege Dei die ac node mé-ditantes, quod legeritis, credatis, quod credideritis, doceatis, quod docueritis, imitemini, iustitiam, constantiam, miseri-cordiam, fortitudinem, caeterasque virtutes in vobis osten-datis, exemplo praebeatis, admonitione confirmetis ; ac purum et immaculatuni ministerii Vestri donum
custodia-tis ; et in obsequium plebis Dei panem et vinum in cor-pus et sangvinem Filii Dei Immaculata benedictione
custodia-tis ; et in obsequium plebis Dei panem et vinum in cor-pus et sangvinem Filii Dei Immaculata benedictione