8. A populáris irodalom tanítása magyartanárok és leendő magyartanárok
8.4 Magyartanárok és magyartanár szakos hallgatók körében végzett kérdőíves
8.4.6 A populáris irodalom megítélése, helye a tanárképzésben és a tantervben 150
150
válaszokban más mű vagy szerző. Többen említették még A. C. Doyle Sherlock Holmes-történeteit, Agatha Christie műveit, J. R. R. Tolkientől A Gyűrűk Ura trilógiát, Gerald Durrell könyveit, Rejtő Jenő írásait, a kortársak közül pedig S. Collinstól Az éhezők viadala trilógiát, L. Lowry Az emlékek őre című regényét, Jeanne Teller: Semmi című kisregényét, Leiner Laura Szent Johanna Gimi-sorozatát, Kalapos Éva könyveit, Berg Judit, Lackfi János, Varró Dániel verseit. Mind a tanárok, mind a hallgatók közül többen inkább csak preferált populáris műfajt neveztek meg, nem konkrét szerzőt vagy művet, ilyen volt például a sci-fi, a krimi, a képregény, a slam poetry és a dalszöveg, de többen fogalmaztak úgy, hogy azt tanítják vagy tanítanák szívesen, amit a diákok éppen szabadidejükben olvasnak.
Látható tehát, hogy egyre kevésbé idegenkednek a magyartanárok és a leendő magyartanárok a populáris irodalom tananyagba integrálásától, bár itt érdemes figyelembe venni azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy a kérdőív kitöltése teljesen önkéntes volt, így feltételezhető, hogy elsősorban a téma iránt érdeklődő és pozitív attitűddel bíró tanárok és hallgatók töltötték ki.
8.4.6 A populáris irodalom megítélése, helye a tanárképzésben és a
151
Állítások Hallgatók Tanárok Teljes
minta
Mann–
Whitney-próba
M SD M SD M SD
A mai gyerekek egyre kevesebbet olvasnak.
3, 95 1,153 3,83 1,228 3,89 1,189 NS
A diákok szívesen olvassák a kötelező olvasmányokat.
1,73 ,827 1,80 0,934 1,76 0,879 NS
A tanulók számára nehézséget jelent a több évtizeddel vagy évszázaddal ezelőtt keletkezett szövegek megértése és értelmezése.
4,37 0,761 4,40 1,088 4,39 0,932 NS
A populáris irodalom nem tekinthető valódi
irodalomnak.
1,96 1,008 2,25 1,108 2,10 1,065
Z = -2,00*
Egy mű értékét nem az határozza meg, hogy klasszikus vagy populáris alkotás.
4,12 1,046 3,76 1,173 3,94 1,121
Z = -2,42*
A klasszikus és populáris kultúra sok közös vonással bír.
3,71 1,017 3,81 1,084 3,76 1,049 NS
Fontos, hogy a tanulók az iskolában csak a
magasirodalom körébe tartozó művekkel találkozzanak.
1,63 0,910 1,99 1,267 1,81 1,109 NS
A populáris irodalomnak is helyet kellene biztosítani az iskolai irodalomtanításban.
4,53 ,859 4,24 1,123 4,39 1,003 Z = -1,96*
Az iskolai kötelező olvasmányok egyfajta közös tudást adnak a diákok számára.
3,34 1,103 3,66 1,142 3,49 1,131 Z = -2,26*
Nehézséget jelent számomra, hogy a tantervben, tankönyvben nem szereplő művet tanítsak.
2,64 1,258 2,46 1,461 2,55 1,360 NS
A populáris művek tanításához nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű és minőségű módszertani segédanyag.
3,56 1,097 3,69 1,273 3,62 1,184 NS
Nincs idő olyan művek elolvasására és
tárgyalására, amelyek nem képezik szorosan a tanterv részét.
3,63 1,230 3,81 1,394 3,72 1,312 NS
16. táblázat: A populáris irodalom megítélése a hallgatók és a tanárok között, valamint a teljes mintán (NS: nem szignifikáns; *p ≤ 0,05)
152
6. ábra: A populáris irodalom megítélése a hallgatók és a tanárok között, átlagértékek feltüntetésével
A tanárok azzal az állítással értettek leginkább egyet, hogy a tanulók számára nehézséget jelent a több évtizeddel vagy évszázaddal ezelőtt keletkezett szövegek megértése és értelmezése, legkevésbé pedig azzal, hogy a diákok szívesen olvassák a kötelező olvasmányokat. A hallgatók leginkább azzal az állítással tudtak azonosulni, hogy a populáris irodalomnak is helyet kellene biztosítani az iskolai irodalomtanításban, legkevésbé pedig azzal, hogy fontos, hogy a tanulók az iskolában csak a magasirodalom körébe tartozó művekkel találkozzanak. Mind a tanárok, mind a hallgatók esetében a legmagasabb és legalacsonyabb átlagértéket elérő állítás ugyanarra vonatkozott, csak ellentétes jelentésben: a tanárok esetében a diákok kötelező olvasmányokhoz való viszonyára, a hallgatók esetében a populáris irodalom szerepére az iskolai tananyagban.
Mindez megerősíti a tantárgy kihívásaira vonatkozó korábbi válaszok eredményét, amelyben a tanárok a tananyag mellett leginkább a diákok olvasási motivációjának
0,0 1,0 2,0 3,0 4,0 5,0
A mai gyerekek egyre kevesebbet olvasnak.
A diákok szívesen olvassák a kötelező olvasmányokat.
A tanulók számára nehézséget jelent a több évtizeddel vagy évszázaddal ezelőtt keletkezett szövegek megértése és
értelmezése.
A populáris irodalom nem tekinthető valódi irodalomnak.
Egy mű értékét nem az határozza meg, hogy klasszikus vagy populáris alkotás.
A klasszikus és populáris kultúra sok közös vonással bír.
Fontos, hogy a tanulók az iskolában csak a magasirodalom körébe tartozó művekkel találkozzanak.
A populáris irodalomnak is helyet kellene biztosítani az iskolai irodalomtanításban.
Az iskolai kötelező olvasmányok egyfajta közös tudást adnak a diákok számára.
Nehézséget jelent számomra, hogy a tantervben, tankönyvben nem szereplő művet tanítsak.
A populáris művek tanításához nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű és minőségű módszertani segédanyag.
Nincs idő olyan művek elolvasására és tárgyalására, amelyek nem képezik szorosan a tanterv részét.
tanárok hallgatók
153
csökkenésében látják a probléma forrását, míg a diákok az iskolai kötelező olvasmányokban. A tanárok esetében a második legmagasabb értéket, 4,24-es átlagot ért el az az állítás, amely a hallgatóknál a legnagyobb egyetértést váltotta ki, és amely szerint a populáris irodalomnak is helyet kellene biztosítani az iskolai irodalomtanításban. A magyartanárok számára a második leginkább elutasított állítás (1,98) az volt, amely a hallgatóktól a legalacsonyabb pontszámot kapta, és amely szerint fontos, hogy a tanulók az iskolában csak a magasirodalom körébe tartozó művekkel találkozzanak. A hallgatók válaszaiban szintén magas értéket (4,38) ért el a tanárok által leginkább preferált állítás, amely szerint a tanulók számára nehézséget jelent a több évtizeddel vagy évszázaddal ezelőtt keletkezett szövegek megértése és értelmezése, és ugyancsak alacsony értéket (1,73) hozott az, a tanárok válaszaiban leginkább elutasított állítás, hogy a diákok szívesen olvassák a kötelező olvasmányokat. A tanárok és hallgatók válaszai között a legnagyobb eltérés (0,35) annak az állításnak a kapcsán mutatkozott, amelyik a klasszikus és a populáris alkotások értékbeli különbségére vonatkozott. A hallgatók a tanároknál nagyobb arányban érettek egyet azzal az állítással, hogy egy mű értékét nem az határozza meg, hogy klasszikus vagy populáris alkotás.
A Mann–Whitney-próba szerint a tanárok szignifikánsan jobban egyetértenek azzal az állítással, hogy a populáris irodalom nem tekinthető valódi irodalomnak (M = 2,25;
Mnd = 2,00; SD =1,108), mint a hallgatók (M = 1,96; Mnd = 2,00; SD = 1,008; U = 4997,000; Z = -2,003; p = 0,045). Jelentős különbség mutatkozott a tanárok és a hallgatók véleményében annak az állításnak a tekintetében is, hogy a mű értékét nem az határozza meg, hogy klasszikus vagy populáris alkotás (U = 4819,5; Z = -2,418; p = 0,016). Ezzel az állítással a tanárok kevésbé értettek egyet (M = 3,76; Mnd = 4,00; SD = 1,173), mint a hallgatók (M = 4,12; Mnd = 4,00; SD = 1,046). A hallgatók (M = 4,53; Mnd = 5,00; SD
= 0,859) a tanároknál (M = 4,24; Mnd = 5,00; SD = 1,123) ugyancsak szignifikánsan (U
= 5107,000; Z = -1,960; p = 0,050) jobban egyetértettek azzal az állítással, hogy a populáris irodalomnak is helyet kellene biztosítani az iskolai irodalomtanításban. A megkérdezett tanárok (M = 3,66; Mnd = 4,00; SD = 1,142) viszont inkább egyetértettek azzal, hogy az iskolai kötelező olvasmányok egyfajta közös tudást adnak a diákoknak, mint a magyartanár szakos hallgatók (M = 3,34; Mnd = 3,00; SD = 1,103; U = 4871,500;
Z = -2,256; p =0,024).
A kutatás kitért a populáris irodalomra vonatkozó tantervi előírások ismeretére és arra is, hogy milyen mértékben képezi vagy képezte részét a megkérdezett tanárok és hallgatók tanárképzésének a populáris irodalom. Az adatközlők tantervi előírásokra vonatkozó ismereteire adott válaszainak százalékos eloszlását a 7. ábra szemlélteti.
154
7. ábra: A populáris irodalomra vonatkozó tantervi előírások ismerete százalékos megoszlás feltüntetésével
Az adatközlők 68%-a (146 fő) úgy nyilatkozott, hogy csak részben ismeri az érvényben lévő tantervi előírások populáris irodalomra vonatkozó részeit. A tanárok nagyobb arányban (23%, 25 fő) vallották azt, hogy teljes mértékben tisztában vannak a követelményekkel, és kisebb arányban azt, hogy egyáltalán nem (9%, 9 fő), míg a hallgatóknál ez az arány épp a fordítva volt: 7% (8 fő) mondta, hogy teljes mértékben ismeri, 26% (29 fő) pedig, hogy egyáltalán nem.
Arra a kérdésre, hogy mennyire képezi, képezte a tananyag részét a tanárképzés során a populáris irodalom a tanárok többsége (71%, 75 fő) azt válaszolta, hogy egyáltalán nem, míg a hallgatók közül már csak 38% (42 fő) válaszolta ugyanezt, viszont még így is ez a válaszlehetőség szerepelt a leggyakrabban. A hallgatók közül kétszer annyian (62%, 70 fő) nyilatkoztak úgy, hogy a tanárképzésük során valamilyen formában felbukkan a populáris irodalom is, mint a tanárok közül (30%, 30 fő). A tantervi előírásokra vonatkozó ismeretek tekintetében azonban nem mutatkozott szignifikáns különbség sem a hallgatók (H(3) = 5,579; p = 0,134), sem a tanárok (H(3) = 3,680; p=
0,298) esetében abból a szempontból, hogy a képzés részét képezi-e a populáris irodalom, tehát az ilyen jellegű ismereteiket a válaszadók feltételezhetően nem a képzésük során szerzik. Egyértelműen látszik azonban a változás a tanárképzés területén is, hiszen a jelenlegi hallgatók képzése során már sokkal nagyobb arányban jelenik meg a populáris irodalom egy-egy kurzus keretei között, mint a már diplomát szerzett tanárok korábbi
0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
70%
80%
Hallgatók Tanárok Összesen
Egyáltalán nem Részben Teljes mértékben
155
felsőoktatási képzésében. A populáris irodalom tanárképzésben való megjelenésére vonatkozó kutatási eredményeket a 8. ábra mutatja be.
8. ábra: A populáris irodalom megjelenése a tanárképzésben, százalékos megoszlás feltüntetésével
A Mann–Whitney-próba alapján a tanárok (M=2,15, Mnd=2,00, SD=0,551) szignifikánsan jobban ismerik a populáris irodalom tantervi előírásait, mint a hallgatók (M = 1,81; Mnd = 2,00; SD = 0,546; U = 4208,000; Z = -4,366; p < 0,001), viszont a jelenlegi hallgatók egyetemi képzésének sokkal inkább (M = 2,06; Mnd=2,00, SD = 1, 051) részét képezi a populáris irodalom, mint a már dolgozó magyartanárok egykori képzésének (M = 1,39; Mnd = 1,00, SD = 0,700), és a különbség szignifikáns (U = 3666,000; Z = -5,282; p < 0,001). A populáris irodalomhoz kapcsolódó tantervi előírások ismeretére és a tanárképzés tartalmára vonatkozó kutatási eredmények összefüggéseit a 17. táblázat szemlélteti.
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80%
Nem került szóba.
Egy-két órát szántak rá.
Szabadon választható kurzus témája volt.
Kötelező kurzus foglalkozott ezzel a témával.
Összesen Tanárok Hallgatók
156
Hallgatók Tanárok Teljes minta Mann–
Whitney-próba
M SD M SD M SD
Tanárképzése során
mennyire képezte a tananyag részét a populáris irodalom?
2,06 1,051 1,39 0,700 1,74 0,957 Z = -5,282***
Mennyire ismeri az érvényben lévő tantervek populáris irodalomra vonatkozó részleteit?
1,81 0,546 2,15 0,551 1,98 0,573 Z = -4,366***
17. táblázat: A populáris irodalom, mint a tanárképzés része, valamint a tanterv populáris irodalomra vonatkozó előírásainak ismerete hallgatók és a tanárok között, és a teljes mintán (***p≤0,001)
8.5 Magyartanárok és magyartanár szakos hallgatók körében végzett interjúk
Az írásbeli kikérdezést követően az eredmények a megbízhatóságának (reliabilitás) és az érvényességének (validitás) biztosítása érdekében egy szűkített mintán a szóbeli kikérdezés módszerét is alkalmaztam. A kutatás további fázisaiban való részvételt önként vállaló adatközlőkkel egyéni, félig strukturált interjúkat készítettem, hogy minél pontosabb képet kapjunk a magyartanárok és hallgatók populáris irodalomról alkotott nézeteiről.
Szokolszky Ágnes (2004, 272–273. o.) szerint a kérdések és válaszok egymásutánjából felépülő irányított beszélgetés, az interjú már olyan mértékben beivódott a kultúránkba, hogy úgy is mondhatnánk, hogy interjútársadalomban élünk. A kérdések kötöttsége szerint megkülönböztethetünk strukturált és strukturálatlan interjút.
Míg az előbbi inkább a kvantitatív kutatásokra jellemző, az utóbbi a kvalitatív vizsgálatok esetében gyakori. Az egyikben a kérdezőnek talán könnyebb dolga van, hiszen az előre kijelölt úton halad, míg a másikban nehezebb, mert menet közben kell értelmeznie a hallottakat, és ennek fényében kell döntéseket kell hoznia a következő kérdésekkel kapcsolatban. Lényeges azonban, hogy a „valóságban a strukturáltság-strukturálatlanság
157
kontinuumként fogható fel, amelynek egy adott interjú valamelyik szélső pólusához inkább közel állhat, mint a másikhoz” (Szokolszky, 2004, 273. o.).
A kutatás tervezése és megvalósítása során félig strukturált interjúk felvételére törekedtem, mivel egyrészt fontosnak tartottam a fő kutatási kérdések szem előtt tartását, másrészt viszont lényegesnek gondoltam az adatközlők azon meglátásainak, tapasztalatainak, véleményének feltárását is, amelyre az interjú kérdései esetleg nem tértek ki. A tervezett kérdések mellett így lehetőség nyílt bepillantani a válaszadók saját gondolatmenetébe is. Szokolszky (2004, 278. o.) kvalitatív interjúhelyzetre vonatkozó megállapítását vettem alapul, amely szerint „a válaszoló személy aktív tényező: nem interjúalany, aki arra válaszol, amit kérdeznek tőle, hanem a kutatásban részt vevő aktív személy, informátor, aki irányítás mellett, de szigorú kötöttségek nélkül fejtheti ki mondanivalóját. A kérdező nemcsak azt törekszik megérteni, amit a válaszoló mond, hanem azt is, hogy hogyan érti, amit mond, mit ki akar kifejezni a mondottakkal, nem pusztán a szavak szintjén, hanem a mögöttes tartalommal, a csenddel, a ki nem mondott jelentésekkel együtt.”
A kérdőívet kitöltő magyartanároknak és hallgatóknak a kérdőív végén lehetőségük volt megjelölni, hogy részt kívánnak-e venni a kutatás későbbi fázisaiban. Összesen 52 fő (20 tanár és 32 hallgató) jelezte részvételi szándékát, és adta meg az elérhetőségét, viszont a későbbi megkeresés alkalmával csak 26 fő (12 tanár, 14 hallgató) vállalta a személyes interjút. Mind a tanárok, mind a hallgatók között budapesti (7 tanár és 9 hallgató) és vidéken élő, illetve dolgozó/tanuló (5 tanár, 5 hallgató) egyaránt képviseltette magát. A tanárok között kevesebb (4 fő: 1–5 éves) tanítási tapasztalattal rendelkezők éppúgy szerepeltek, mint több évtizede a pályán lévők (3 fő: 5–10 éves, 2 fő 10 – 15 éves és 3 fő 20 évnél több szakmai tapasztalattal). A hallgatók mindegyike az interjú időpontjában aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezett valamely magyarországi egyetem magyartanár szakos, nappali képzésén, ezen belül viszont különböző évfolyamokon (1 fő az 1., 3 fő 2., 5 fő a 3., 3 fő a 4. és 2 fő az 5. évfolyamon) tanultak.13