A tantárgy megítélése, főbb problémái és erényei

A kérdések között zárt és nyílt végű, illetve intenzitáskérdések egyaránt szerepeltek. A zárt kérdéseket mechanikus kódolás után elemeztem, míg a nyitott kérdéseket előbb tartalmilag, minőségileg elemeztem, majd ennek alapján kódoltam és vizsgáltam. A 2002-2003-as és 2005-ös obszervációs vizsgálatokban feltett – elsősorban a magyartanítás tartalmára vonatkozó – kérdések közül néhányat a jelen kérdőív is megismételt, így a kapott adatok összehasonlíthatóak a korábbi eredményekkel. Ilyen volt többek között a tantárgy fontosságának megítélését vizsgáló kérdés, amely esetében az adatközlőknek ötfokú skálán (1 – nem fontos, 5 – nagyon fontos) kellett megjelölniük, hogy véleményük szerint a szülők és a gyerekek mennyire tartják fontosnak a tantárgyat.

A kapott számadatok átlagait és szórását a 7. táblázat szemlélteti.

Teljes minta Hallgatók Tanárok

M SD M SD M SD

Szülők 3,54 0,77 3,40 0,77 3,67 0,76

Gyerekek 3,06 0,74 2,86 0,66 3,26 0,77

7. táblázat: A magyar nyelv és irodalom tantárgy fontossága a szülők és a diákok körében a tanárok véleménye szerint ötfokú skálán (1 – nem fontos, 5 – nagyon fontos) – átlagérték és szórás

Az átlagértékek összehasonlíthatóak a korábbi, általános iskolai és középiskolai magyartanárok körében végzett obszervációs kutatások eredményeivel. Az átlagok szerinti összehasonlítást a 8. táblázat szemlélteti.

133

Teljes minta

Hallgatók Tanárok Obszervációs felmérés, általános iskolai tanárok (2002)

Obszervációs felmérés, középiskolai tanárok (2003)

Obszervációs felmérés, összesen

Szülők 3,54 3,40 3,67 4,13 3,68 3,91

Gyerekek 3,06 2,86 3,26 3,85 3,37 3,61

8. táblázat: A magyar nyelv és irodalom tantárgy fontossága a szülők és a diákok körében a tanárok véleménye szerint ötfokú skálán (1 – nem fontos, 5 – nagyon fontos) – átlagértékek összehasonlítása

Az adatok alapján elmondható, hogy mind a szülők, mind a gyerekek esetében csökkent a tantárgy fontossága az adatközlők véleménye szerint. A tanárok és a hallgatók is alacsonyabbra értékelték a tantárgy fontosságát a korábbi vizsgálatok eredményeihez képest a szülők és a gyerekek szempontjából egyaránt. A tanárok esetében a csökkenés elsősorban a korábban általános iskolai magyartanárok körében végezett vizsgálat eredményeihez viszonyítva jelentősebb, míg a 2003-as, középiskolai tanárok véleményét monitorozó felméréshez képest enyhébb, a szülőkre vonatkozó értékek alapján inkább stagnálónak minősíthető. A tanárok válaszaihoz viszonyítva a megkérdezett hallgatók szerint kevésbé fontos a tantárgy mind a szülők, mind a gyerekek számára. Különösen szembetűnő a csökkenő tendencia a hallgatók gyerekekre vonatkozó átlagértéke esetében, amely a 2002-es eredményekhez képest majdnem egy teljes pontos csökkenést mutat.

Mindez azért is aggasztó eredmény, mert a hallgatók még néhány évvel ezelőtt középiskolai diákok voltak, tehát a tantárgy fontosságának megítélése a gyerekek esetében valószínűsíthető, hogy saját és kortársaik véleményét tükrözi.

Ugyancsak szerepelt a korábbi kérdőíves felmérésekben a tantárgy legsúlyosabb problémáinak vizsgálata. A 2003-as obszervációs felmérésben két kérdés is irányult erre a témakörre: a magyar nyelv és irodalom tantárgy legfőbb problémáit és az irodalomtanítás legfontosabb kihívásait kellett megnevezni, mindkét esetben három tényezőt említhettek az adatközlők. Az előbbi kérdésre a leggyakrabban az alábbi válaszokat adták: 1. A gyerekek nem szeretnek, nem tudnak olvasni; 2. Túl sok mindent kell tanítani, kevés az idő; 3. Helyesírás, alapkészségek hiányossága; 4. Szövegértés; míg az utóbbi kérdés esetében az öt leggyakrabban említett tényező: 1. Keveset olvasnak; 2.

Általános értékválság; 3. Ízlésformálás: olvasás megszerettetése a TV, videó ellenében;

4. Nem korszerű a tananyag; 5. Szövegértés, alapkészségek. Jelen kutatásban a tantárgy

134

három legsúlyosabb problémáját kellett megnevezniük a tanároknak és a hallgatóknak egyaránt. A megnevezett problémák említéseinek gyakorisága alapján rangsorolhatóak és a korábbi kutatási eredményekkel összehasonlíthatóak a kérdésre adott válaszok. Az összesített adatokat a 9. táblázat tartalmazza.

Teljes minta (%)

Hallgatók (%)

Tanárok (%)

Obszervációs felmérés 2003 (%) 1. tananyag

(74%)

tananyag (71%)

tananyag (76%)

keveset olvasnak (29%)

2. kötelező olvasmányok (47%)

kötelező olvasmányok (55%)

keveset olvasnak (50%)

általános értékválság (15%)

3. keveset olvasnak (40%)

tanítási módszerek (47%)

kötelező olvasmányok (38%)

ízlésformálás (14,5%)

4. tanítási módszerek (30%)

keveset olvasnak (31%)

társadalmi változások (15%)

tananyag (14,5%)

5. kevés idő (16%)

kevés idő (18%)

kevés idő (14%)

szövegértés (12%)

9. táblázat: A tantárgy legsúlyosabb problémái (három adható válasz eredményeinek összesítése) – említések száma alapján rangsorolva, százalékos megoszlás feltüntetésével

Mind a tanárok, mind a hallgatók esetében a leggyakrabban említett probléma a tananyag volt, amely korábban még csak a harmadik-negyedik helyen szerepelt, a tananyag mennyisége, minősége és elrendezése tehát egyre nagyobb nehézséget jelent a magyartanításban. A korábban leggyakrabban megnevezett tényező, a diákok olvasási motivációjának csökkenése, a tanárok esetében a második helyre került, míg a hallgatóknál a negyedik leggyakrabban említett probléma volt. A tanárok tehát még mindig az egyik legnagyobb kihívásnak vélik az olvasási kedv visszaesését, míg a hallgatók szerint nagyobb problémát jelentenek a kötelező olvasmányok és a nem megfelelő tanítási módszerek alkalmazása. Úgy tűnik, hogy a tanárok inkább a diákokban látják a probléma forrását, a hallgatók pedig inkább a tanárok módszertani felkészültségében. A megkérdezett tanárok gyakran említették még nehézségként azokat a társadalmi változásokat, amelyek a pedagógusszakma presztízsének csökkenéséhez, az irodalom közéleti szerepének redukálódásához és az olvasás mint szabadidős

135

tevékenység drasztikus visszaszorulásához vezettek. Mind a hallgatóknál, mind a tanároknál az ötödik leggyakrabban megnevezett probléma a túlságosan kevés idő volt (ez a korábbi kutatásokban a hatodik leggyakrabban említett tényezőként szerepelt), ami különösen a nagy mennyiségű tananyaggal együtt hat negatívan az irodalomtanításra. A válaszadók tehát jellemzően nem a tantárgy jelenlegi óraszámkereteit tartják túl szorosnak (bár volt több olyan válasz is, ami kifejezetten erre vonatkozott), hanem a kötelező jelleggel előírt tananyag megtanításához és elsajátításához érzik kevésnek a magyar nyelv és irodalom tantárgy időkeretét. A korábbi eredményekhez képest egyfajta elmozdulás látszik az adatközlők válaszaiban, több olyan probléma, amely korábban az elsők között szerepelt (például értékválság, ízlésformálás, szövegértés, helyesírás), most meg sem jelent a leggyakrabban említett kihívások között, más tényezőket viszont (pl.

tananyag, kevés idő) egyre fontosabbnak éreznek a tanárok és a hallgatók egyaránt, továbbá olyan új elemek jelennek meg (pl. tanítási módszerek), amelyeket néhány évvel ezelőtt még nem említettek. A válaszok többsége kevesebb számú, de igen gyakran említett probléma köré csoportosul, tehát az adatközlők számára jellemzően ugyanazok a kihívások jelentenek egyre nagyobb nehézséget.

A tantárgyat érő legfontosabb kihívások, problémák mellett a tantárgy legfőbb erényeire is kitért a kérdőív. Ez a kérdés nem szerepelt a korábbi vizsgálatokban, így az eredmények ebben az esetben csak önmagukban értelmezhetőek. A kutatásban résztvevő tanárok és hallgatók által leggyakrabban említett tíz pozitívumot a 10. táblázat szemlélteti.

136

Teljes minta (%) Hallgatók (%) Tanárok (%) 1. anyanyelvi

kompetenciákat fejleszt (31%)

gondolkodásra késztet (38%)

anyanyelvi kompetenciákat fejleszt (31%)

2. értékeket és műveltséget közvetít (31%)

értékeket és műveltséget közvetít (35%)

fejleszti a személyiséget (30%)

3. gondolkodásra késztet (28%)

anyanyelvi kompetenciákat fejleszt (30%)

értékeket és műveltséget közvetít (27%) 4. élményszerű,

érdekes (22%) élményszerű, érdekes (25%)

fejleszti az EQ-t és az empátiát (27%) 5. fejleszti az EQ-t és

az empátiát (22%)

fejleszti a

kreativitást (19%) olvasóvá nevel (22%)

6. fejleszti a személyiséget (22%)

fejleszti az EQ-t és

az empátiát (18%) élményszerű, érdekes (19%)

7. olvasóvá nevel (18%)

fejleszti a személyiséget (15%)

gondolkodásra késztet (18%) 8. fejleszti a

kreativitást (16%) sokrétű (14%) sokrétű (12%)

9. sokrétű (13%) olvasóvá nevel

(13%)

fejleszti a

kreativitást (12%) 10. esztétikai élményt

nyújt (11%) esztétikai élményt

nyújt (10%) esztétikai élményt nyújt (12%)

10. táblázat: A tantárgy legfőbb erényei (három adható válasz eredményeinek összesítése) – említések száma alapján rangsorolva, százalékos megoszlás feltüntetésével

A tanárok és a hallgatók jellemzően ugyanazokat a tényezőket említették, az előfordulások gyakorisága azonban jelentős eltéréseket mutat. Míg a hallgatók válaszaiban a legtöbbször az jelent meg a tantárgy fő erényeként, hogy gondolkodásra késztet (38%), addig a tanárok azt emelték ki a leggyakrabban, hogy anyanyelvi kompetenciákat fejleszt (31%). A tanárok válasza azért is meglepő, mert a kérdőív többi részében elsősorban az irodalomtanításra fókuszáltak, és csak elvétve jelentek meg a nyelvtantanításra vonatkozó válaszok, míg ennél a kérdésnél mint a szaktárgy legfőbb erőssége jelent meg az anyanyelvi kompetenciák fejlesztése. Az érték- és műveltségközvetítés mind a hallgatók, mind a tanárok válaszaiban sokszor felbukkant, érdekes módon a hallgatóknál még gyakrabban, mint a tanárok esetében. A megkérdezett tanárok válaszaiban a második leggyakrabban említett tényező a személyiségfejlesztés volt, ami egybevág a kérdőív egy későbbi, az irodalomtanítás célját vizsgáló kérdésére adott válaszokkal. Fontos erényként említették még az adatközlők, hogy a tantárgy

137

fejleszti az érzelmi intelligenciát és az empátiát, a kreativitást, hogy élményszerű, érdekes, sokrétű, továbbá hogy olvasóvá nevel, és esztétikai élményt nyújt. A tantárgy problémáira adott válaszokkal ellentétben az erények megjelölése sokkal széttartóbb eredményeket hozott, többféle válasz született, és egy-egy tényező kevesebb említésszámot ért el, a válaszadók tehát számos pozitív, a diákok fejlődése szempontjából releváns tényezőt neveztek meg a szaktárggyal kapcsolatban.

In document 1. A kutatás ismertetése (Pldal 132-137)