Az olvasási szokások és stratégiák átalakulása

Az elektronikus tömegkommunikáció elterjedése alapvetően megváltoztatta a szabadidő eltöltésének hagyományos struktúráját, amelyben korábban az olvasásnak kiemelt szerep jutott. Hiszen a szépirodalmi művek olvasásának csökkenő tendenciája elsősorban a szórakozási igényeket könnyebben és gyorsabban kielégítő, a szimbolikus javak elsajátítását egyszerűbben lehetővé tevő, közvetlenebb élményt nyújtó televízió, számítógép és multimédiás eszközök megjelenésével és gyors terjedésével magyarázható.

A fiatalok (15 és 29 év közöttiek) körében végzett felmérések azt mutatják, hogy az utóbbi

56

években a számítógép- és internethasználat vált a legnépszerűbb szabadidős tevékenységgé, a megkérdezettek több mint fele (56%) ezzel tölti legszívesebben a szabadidejét. A második helyre a tévénézés került (49%), az olvasás pedig csupán a hatodik helyen szerepelt (22%) a barátokkal töltött idő, a zenehallgatás és a semmittevés után. A szabadidejük nagy részét tehát mediatizált környezetben töltik (Székely, 2012).

Ábrahám Mónika (2006) 2004-ben Komárom-Esztergom megye négy általános iskolájában és két gimnáziumában végzett kérdőíves felmérést 12–14 éves fiatalok körében szabadidős, olvasási és könyvtárhasználati szokásaikkal kapcsolatban. A felmérés megerősítette azt a tendenciát, amely szerint az 1960-as évekhez képest drasztikusan csökken az olvasás gyakorisága a fiúk és a lányok körében egyaránt. Az 1960-as évek végén még a szépirodalom olvasása volt a 14 évesek kedvenc szabadidős tevékenysége, majd 1977-ben a rangsor 6. helyére, 1997-ben pedig a 12. helyére került, a 2004-ben végzett felmérés eredményei szerint pedig már csak a 16. helyen szerepelt (lányoknál a 15., fiúknál az utolsó előtti, a 19.). A kutatás eredményei alapján lényeges különbségek figyelhetőek meg a gimnazisták és a peremvidéken élő, hátrányos helyzetű tanulók olvasási szokásait illetően. A gimnazisták jóval többet olvasnak kortársaiknál, különösen a peremvidékeken élő tanulóknál, akiknek 64%-a egyáltalán nem, vagy évente csak egyetlen könyvet olvas. A hátrányos helyzetű diákok 54%-a vallotta azt, hogy egyáltalán nincsen saját könyve, vagy csak 1–20 kötetből áll az otthoni könyvállománya.

Ezzel szemben a gimnazisták 84,6%-nak 51-nél több könyve van otthon. Míg a gimnazisták több mint 60%-a megosztja valakivel az olvasott könyvvel kapcsolatos gondolatait, addig a periférián élő gyerekek 78%-a senkivel sem beszél az olvasmányairól. A gimnazisták több mint kétharmada napi 1-2 órát vagy még annyit sem tölt a televízió előtt, a periférián élő gyerekek nagy többsége viszont a tévénézés megszállottja, ami azt jelenti napi 2-3 óránál is több időt fordítanak erre. A felmérés eredményei alapján elmondható, hogy az amúgy is rossz, hátrányos körülmények között élő gyerekek körében még inkább jellemző az olvasási kedv drasztikus csökkenése, és az iskola nem képes kompenzálni a család szociális helyzetéből adódó lemaradásokat.

A megkérdezettek többsége az olvasási motivációkat vizsgáló kérdésre azt a választ adta, hogy azért olvas, mert a tanár kötelezi arra, tehát elsősorban nem az élmény- vagy ismeretszerzés motiválja őket. „Célszerű lenne átgondolni a kötelező olvasmányok listáját is. Véleményem szerint olyan értékes, modern olvasmányokat kellene kötelezővé tenni az általános iskolában, amelyek közelebb állnak a mai gyerekek érzelem- és gondolatvilágához” – vallja Ábrahám (2006).

57

Gombos Péter, Hevérné Kanyó Andrea és Kiss Gábor (2015) 2012–2013-ban, középiskolások körében végzett nagymintás kérdőíves attitűdvizsgálatot, amelynek elsődleges célja a Z generáció olvasáshoz, irodalomhoz való viszonyának feltárása volt.

A válaszok alapján elmondható, hogy a megkérdezett kamaszok körében a legnépszerűbb szabadidős tevékenységnek a barátokkal való együttlét bizonyult, továbbá a zenehallgatás, a számítógépezés és a sportolás, míg a legkevésbé népszerű a „plázázás”

volt, amelyet azonban nem sokkal előz meg az ismeretközlő irodalom és a szépirodalom olvasása. A megkérdezett fiatalok legnagyobb része (33,58%) saját bevallása szerint napi 1-2 órát tölt a számítógép előtt, viszont azoknak az aránya is nagyon magas, akik 3-4 órát (27,19%), illetve akik több mint napi négy órát interneteznek (12,41%). Az internethasználat legfőbb célja pedig a csetelés (70,99%) és a közösségi oldalak látogatása (67,88%).

A kutatásba bevont fiatalok olvasási szokásait illetően érdekes adat, hogy a megkérdezetteknek csupán 14,05%-a állította azt, hogy évi egy könyvet sem olvas el. Az egyáltalán nem olvasóknak alacsony aránya némiképp meglepő a korábbi kutatási eredmények ismeretében, és a szerzők is úgy vélik, hogy valószínűleg nem tükrözi a valós helyzetet. A középiskolásaink körében a legnépszerűbbnek a fantasztikus regények bizonyultak, a Harry Potter és az Alkonyat regénysorozat pedig valódi generációs olvasmánynak tekinthető. A megkérdezett fiatalok 44,16%-a szerint az olvasás rendkívül fontos dolog, viszont úgy vélték, hogy az irodalmi szövegek általában nehezen érthetők, míg ők a könyvektől elsősorban kikapcsolódást és szórakozást várnak. Ez a kutatás is megerősítette a korábbi felmérések azon tapasztalatait, amelyek szoros kapcsolatot állapítottak meg az olvasáshoz, az irodalomhoz való viszony és szülők iskolai végzettsége, illetve például az otthoni könyvállomány mennyisége, vagy éppen a gyermekkori meseolvasás között.

A 15-29 éves korosztály körében négyévente végzett nagymintás (8000 fős) ifjúságkutatás 2016-os eredményeinek elemzése alapján elmondható, hogy továbbra is a televíziózás és az internetezés a legnépszerűbb szabadidős tevékenység a fiatalok körében. Mivel az olvasás népszerűségének csökkenése egyenesen arányos a televíziózás elterjedésével, a képi kultúra előretörésével, nem meglepő, hogy a könyvolvasással töltött szabadidő mennyisége két évtized alatt 40%-kal csökkent. Fekete Mariann és Tibori Tímea (2018) szerint némi bizakodásra ad okot, hogy az utóbbi években a csökkenés üteme lelassult, és hogy a korábbi, 2012-es adatfelvételhez képest emelkedett azoknak a fiataloknak az aránya, akik szabadidejüket olvasással töltik. Akik úgy nyilatkoztak, hogy szívesen olvasnak, gyakran utazás, tömegközlekedés közben teszik ezt alkalmi

58

időtöltésként, tehát nem a klasszikus értelemben vett szépirodalmi olvasásról van szó. A vizsgált korosztály kultúrafogyasztása, a kulturális tevékenységek gyakorisága a korábbi kutatási eredményeket megerősítve egyre inkább csökkenő tendenciát mutat. A magas kultúra évről évre kevesebb fiatalt képes megszólítani, így a múzeumok, a színház, a komolyzene és a szépirodalom iránt érdeklődő közönség egyre inkább elöregszik. A kultúraközvetítés hagyomány színterei helyett sokkal népszerűbbek a multiplex mozik, a könnyűzenei koncertek és a mindennapi kultúra olyan színterei, mint például a kávézó, teázó, söröző vagy az étterem. Tovább nőtt a passzív szabadidőtöltés aránya az aktív szabadidőtöltéssel szemben.

A 3-17 éves korosztály olvasási, média- és könyvtárhasználati szokásait vizsgáló 2017-es kutatás (Tóth, 2017) során a hagyományos olvasáskutatási felmérésekkel ellentétben már nem kizárólag a könyv- és folyóiratolvasásra koncentrált, azaz a papíralapon, hagyományos formában megjelent szövegekre fókuszált, hanem az olvasó fogalmát kiterjesztette a könyvolvasóról minden írott elektronikus tartalom fogyasztójára.

A kutatási eredmények alapján elmondható, hogy az életkor előre haladtával a nem olvasók aránya folyamatosan nő, tehát a gimnáziumi korosztály felé haladva egyre kevesebb gyerek számára napi vagy heti szintű elfoglaltság az olvasás. Ha a középiskolás korosztály adatait összevetjük Nagy Attila 2001-es felmérésének eredményeivel (2003), látható, hogy az olvasás gyakorisága jelentősen csökkent az elmúlt néhány évben.

A kutatás eredményei azt igazolják, hogy a gyerekek olvasásának gyakoriságát jelentősen befolyásolja az életkor, a nem, a lakhely, a szülők iskolai végzettsége, foglalkozása és jövedelme. A korábbi felmérések szerint a lányok jellemzően többet olvasnak, mint a fiúk. A 2017-es vizsgálat viszont arra az eredményre jutott (Tóth, 2017), hogy csak minimális különbség mutatkozik a lányok javára, az egyáltalán nem olvasók körében azonban szignifikánsan felülreprezentáltak a fiúk. Az olvasás gyakoriságát befolyásoló tényezők közül a szülők iskolai végzettsége a legmeghatározóbb, különösen az anya végzettsége, de a lakóhely is hatással van a gyerekek olvasási aktivitására. A budapesti gyerekek körében van a legkevesebb nem olvasó, a megyeszékhelyeken lakók között a legtöbb a rendszeres olvasó, viszont ahogy haladunk a legkisebb települések felé, úgy olvasnak egyre kevesebbet a gyerekek. A regionális különbségek még a lakóhely típusánál is erősebben befolyásolják az olvasás gyakoriságát: az észak-magyarországi régióban élő gyerekek két és félszer nagyobb eséllyel válnak nem olvasókká, mint a nyugati országrészekben. Az olvasás gyakoriságának regionális eltéréseihez érdekes adalékul szolgálhat ugyanennek a vizsgálatának a rendszeres meseolvasásra vonatkozó eredménye, ugyanis nagyon hasonló mintázatot mutat a naponta mesélő szülők területi

59

megoszlása: az észak-magyarországi régióban élők a legkevésbé elkötelezett mesélők, míg a nyugat-dunántúli régió lakói között található a legtöbb napi szinten mesét olvasó, és a kettő közötti különbség majdnem kétszeres.

Meghatározó az iskolai olvasmányok dominanciája az olvasmányok között, különösen a 10-14 éves korosztály számára, az olvasott könyvcímek között egyértelmű a kötelező olvasmányok túlsúlya. A gyerekek nagy részéhez tehát csak azok a művek jutnak el, amelyeket a magyartanárok kötelező olvasmányként feladnak. A legkedvesebb szerzők között a 10-14 és a 14-18 éves korosztály esetében egyaránt J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat szerzője áll még mindig az első helyen. A középiskolások közül A 2001-es felméréshez (Nagy, 2003, 81–82. o.) képest a 2017-es mintában sokkal kevesebben említettek klasszikus kötelező olvasmányokat.

A korábbi években végzett hasonló vizsgálatokhoz viszonyítva elmondható, hogy a gyerekek kevesebbet és ritkábban olvasnak, mint az előző években, évtizedekben. A gyerekek olvasóvá válását továbbra is a családi szocializáció határozza meg. Nem változtak a korábbi évekhez képest a tipikus könyvolvasó gyerekek társadalmi-demográfiai jellemzői: főként a magasan iskolázott szülők, nagyobb városokban, jobb anyagi körülmények között élő gyerekeik válnak nagyobb valószínűséggel rendszeres olvasókká.

Sokan egyetértenek abban, hogy a mai gyerekek keveset olvasnak, érdemes azonban árnyalni az olvasási szokásokról általánosságként megfogalmazott megállapításokat. Nem feltétlen az olvasási tevékenység csökkenéséről, hanem inkább az olvasási stratégiák megváltozásáról beszélhetünk. Az élményszerző olvasást egyre inkább az információszerző olvasás váltja fel (pl. hírek, reklámok, újságok, különböző internetes oldalak); másrészt az élményszerzés céljából kézbe vett könyvek nagyobb hányada nem a szépirodalmi művek közé tartozik, hanem a szórakoztató irodalom körébe (Kerber, 2000 és 2002).

Az internet használatával a hagyományos, lineáris egymásutániságra épülő olvasási mód mellett megjelent egy másfajta olvasás is. A hipertextualitásra épülő új olvasási mód eltörli a szövegek világos határait, felszámolja lineáris jellegüket (Arató, 2006b).

Megváltozott a tudás megszerzésének, továbbításának és alkalmazásának egész rendszere. A világháló a hagyományostól eltérő szerkezetű és működésű könyvtárként is felfogható, amelynek helyes használatára szintén meg kell tanítani a diákokat. A digitális szövegértés megalapozásával előkészíthető a virtuális világban való eligazodás, és a problémamegoldó gondolkodás fejlesztése. Ha a diákok olyan eszközöket alkalmazhatnak, olyan környezetben tevékenykedhetnek, ami közel áll hozzájuk, érdekli

60

őket, akkor hatékonyabban oldják meg a különböző tanulási feladatokat. Ez azonban a pedagógustól is folyamatos megújulást kíván (Bognár, 2015).

Fenyő D. György (2015) arra a következtetésre jut, hogy amögött, amit az olvasás háttérbe szorulásaként értelmezünk elsősorban megváltozott olvasási és gondolkodásbeli stratégiák állnak. Míg az iskolában elvárt és hagyományosnak tekinthető olvasás lineáris, alapvetően verbális, globális megértésre törekvő, strukturális, értelmező és intencionális.

A mai diákok szövegolvasása azonban más stratégiákra épül, inkább szimultán, alapvetően képi, információorientált, iránya ugrásszerű, az egyedi elemekre fókuszál és a szerzői szándék helyett a befogadóra koncentrál, illetve tempója sokkal gyorsabb, mint az előző generációé. A mai diákok valójában meglepően sokat olvasnak, amennyiben olvasás alatt különféle jelek dekódolását és a jelek közötti eligazodást értünk.

Az olvasási stratégiák változása részben az olvasást körülvevő kulturális közeg átalakulásának következménye. Hiszen az utóbbi években egyre inkább háttérbe szorult a köznapi, gyakorlatias olvasás és a kézírás, miközben az elektronikus írásbeliség jelentősége növekedett, előtérbe került az elektronikus írásos szóbeliség (pl. csetelés, kommentelés, fórumozás), az információk mennyisége rohamosan nőtt, miközben jelentőségük és stabilitásuk csökkent, a hangsúly egyre inkább a befogadóra helyeződött át, az embereket érő ingerek erősebbé váltak, a megformált történetmondás jelentősége csökkent, és az emberek múlthoz való viszonya alapjaiban átalakult. Ezek a jelenségek természetes részét képezik a mai diákok mindennapjainak, nem érdemes sem kárhoztatni őket, sem harcolni ellenük, viszont azt érdemes végiggondolni, hogy mindez milyen újfajta feladatokat ró az iskolára, könyvtársakra és a kultúra egyéb szereplőire (Fenyő D., 2015).