C) Valerius Flaccus Argonauticája
2. Phalerus pajzsa (és Eribotes fegyverei)
Valerius Flaccus az Argonautica első könyvének katalógusában két szereplőnek, Phalerusnak és Canthusnak írja le a fegyvereit. Elsőként Phalerus pajzsára kerül sor:
insequeris casusque tuos expressa, Phalere,
arma geris vacua;66 nam lapsus ab arbore parvum ter quater ardenti tergo circumvenit anguis,
stat procul intendens dubium pater anxius arcum.
tum caelata metus alios gerit arma Eribotes
Arg. 1. 398–401.
Az argonauta Apollónios Rhodios eposzának katalógusában is szerepel:
62 SCHMITZER,1999,149.
63 RÍO TORRES-MURCIANO, 2006, 153.
64 FERENCZI,2003,50.
65 BAIER,2004,21.
66 A szöveghagyomány e szó olvasatában nem biztos, a filológusok által javasolt lehetséges változatok: laeva, patula, nocua, sacra, vetula, vidua. Részletesebben ld. GALLI, 2007, 224.
τοῖσ δ' ἐπὶ Κεκροπίθεν ἀρήιος ἤλυθε Βούτης, παῖς ἀγαθοῦ Τελέοντος, ἐυμμελίης τε Φάληρος.
AR. 1. 97–100
Az argonautát valószínűleg a görög költő találta ki az attikai Phaleron kikötő neve alapján.67 A görög eposzban csak annyit tudunk meg róla, hogy Alkon az apja, aki jóllehet öreg volt és fia segítségére szorult volna, mégis elküldte őt az argonauták közé, hogy az dicsőséget szerezhessen magának. Phalerus Apollónios Rhodios eposzában máshol nem szerepel, tehát pajzsának leírása és a további vele kapcsolatos, Argonautica-beli jelenetek valószínűleg Valerius Flaccus saját ötletei, ha csak nem volt más, ránk nem maradt forrása.
Phalerus történetét illetően az egyetlen közösnek tekinthető mozzanat a két eposz jelenete között, hogy Alkon törődött a fiával.68 A Valerius Flaccusnál található ekphrasis szerint ugyanis a pajzson az van ábrázolva, ahogy apja a kis Phalerust megmenti egy kígyótól, amely megtámadta őt.69 Valerius Flaccus tulajdonképpen megfordítja a motívumot, mert míg Apollónios Rhodiosnál azt olvassuk, hogy az öreg Alkonnak szüksége lett volna fiára, addig Valerius Flaccus szerint Phalerus szorult gyermekként apja segítségére.
A kígyók ábrázolása egyébként nem ritka az ókori pajzsokon. CHASE a görög pajzsokról szóló tanulmánya katalógusában70 hosszan sorolja a kígyót ábrázolókat. Mivel Phalerus pajzsán apja is látható volt, úgy vehetjük, hogy az részben viselője származására is utal, ami szintén az ókoriak pajzsának egyik jellemző funkciója volt.71
A 401. sor már nem a pajzsleíráshoz tartozik, mivel az azt mondja, hogy Eribotes más félelmetes dolgokat ábrázoló fegyvereket viselt. Ez utal az ókoriak pajzsának egy újabb funkciójára, az ellenség megrémítésre.72 A fennmaradt görög műalkotások és más pajzsleírások alapján valószínűsíthetjük, hogy Eribotes pajzsán egy Gorgó-fő volt látható, mivel ez volt a leggyakoribb félelemkeltőnek tartott ábrázolás. Bár CHASE a félelemkeltő ábrázolások közé sorolja az egyéb mitológiai szörnyeket, többek között kentaurokat, sziréneket, szfinxet, griffmadarat, szárnyas lovat vagy szárnyas oroszlánt ábrázoló pajzsokat is, hozzátéve, hogy ezeknek gyakran inkább az lehetett a funkciója, hogy egy isten kultuszára utaljanak.73 Ez a sor természetesen nem tekinthető ekphrasisnak, mivel nem írja le a fegyver
67 ASQUITH, 2001, 127.
68 ASQUITH, 2001, 127.
69 A latin szöveg nem részletezi az apa tettét, csak utal rá, de a történetnek több más forrása is van: Ecl. 5. 11;
Sidon. Carm. 5. 154; Man. 5. 304–10; Anth. Pal. 6. 331.
70 CHASE,1902,92–127.
71 A pajzsok funkciójának felsorolásához ld. CHASE, 1902, 91–92.
72 CHASE,1902,67.
73 CHASE,1902,84.
díszítését, csak utal rá. Több filológus (LANGEN, KRAMER, COURNEY) azt feltételezi, hogy Eribotes pajzsának díszítése azért nincs leírva, mert Valerius Flaccus nem fejezte be a művet, de még visszatért volna rá.74
Eribotes Valerius Flaccusnál még egy helyen, egy evezőversenyt leíró epizódban jelenik meg, ahol mint bátor Eribotest (fortem Eriboten) említik, tehát ugyanazt a jelzőt kapja, mint Apollónios Rhodios eposzának katalógusában: Εἳπετο δ' Εὐρυτίων τε καὶ ἀλκήεις Ἐριβώτης (AR. 1. 71). Nála egyébként több szerep jut neki: Oileost segíti, miután azt egy stymphalosi madár megsebesítette, Valerius Flaccus viszont csak félelmetes fegyverei miatt tartja fontosnak megemlíteni, amiből az is következik, hogy a Phalerus pajzsán lévő képet is félelmetesnek kell tekintenünk, mely valószínűleg nemcsak az ellenség, hanem bizonyos értelemben saját maga számára is félelmetes volt, mivel egy olyan esemény ábrázolását látta, ahol veszély esetén csak valaki más segítségével menekült meg.
Gyermekeket megtámadó kígyók a görög mitológia más történeteiben is előfordulnak.
A legismertebb ezek közül minden bizonnyal az argonauták vállalkozásában szintén részt vevő Herculesé, aki megöli az őt megtámadó kígyókat. Talán érdemes Phalerus történetét az övéhez viszonyítva is értelmezni. Phalerus nem maga öli meg a kígyót, mint Hercules – aki isteni származása és ereje miatt volt erre képes –, hanem apja segítségére szorul. A szövegben a dubium arcum „habozó íj” kifejezést olvassuk, de a jelzőt, ha nyelvtanilag az íj szóhoz tartozik is, értelmileg nyilvánvalóan az apára kell vonatkoztatnunk. Phalerus tehát összefüggésbe hozható Herculesszel, de őt az isteni származású héroszéval ellentétes, emberi tulajdonságok jellemzik, a félelem és a másokra utaltság.
Ezek a jellemvonásai az eposz egy későbbi részében is hangsúlyosak. A mozgó és összecsukódó szikláknál, a Symplegadesnál az argonauták félelmükben eldobják evezőiket, Iason buzdító beszéde után azonban elszégyellik magukat és folytatják az evezést. Kivéve Phalerust, akinek helyét és evezőjét Iason veszi át:
… haec ubi fatus corripit abiecti remumque locumque Phaleri et trahit; insequitur flammata pudore iuventus.
Arg. 4. 653–655.
Tehát ugyanaz történik vele, mint ami pajzsán is látható: egy veszélyhelyzetben valaki más segítségére szorul. Ott apjáéra, itt pedig egy másik, rangban fölötte álló, de róla mégis gondoskodó férfiéra.
74 KLEYWEGT, 2005, 235.
Egy másik jelenetben (Arg. 6. 203–218) viszont ő az, aki segít. Mikor a Perses elleni háborúban Castor megöli Gelát, annak testvére, Medores Castorra akar támadni, de Phalerus lándzsájával megöli őt. Itt tehát már túl tud lépni negatív jellemvonásain, és a pajzsán látható szereplők közül apjával állítható párhuzamba, mivel most megmentő szerepben látjuk.
Valerius Flaccus a pajzsról, mint Phalerus történetét kifejező (expressa) fegyverről beszél, és ez az igenév állhat megalkotott jelentésben is (pl. Tac. Hist. 3. 74), de a szóbeli kifejezés megnevezésére is gyakori. A költő tehát a szöveg által leírt kép szöveg voltát emeli ki, és nem a leírt tárgy megalkotottságára utal, ahogy az az ekphrasisoknál néha lenni szokott.
A jelen idejű igék használata viszont megfelel a képleírás szokásainak, és ezek adják meg a jelenet realizmusát is.75