E) Silius Italicus Punicája
1. Dido temploma
Az eposz első könyvében, a háború okainak és Hannibal jellemének leírását követő jelenet Hannibal gyermekkori, a carthagói Dido-templomban tett esküjét beszéli el. A templom leírása a mű első ekphrasisa. Az ekphrasis előtti néhány sor a templom elhelyezkedését és körülményeit mutatja be:
urbe fuit media sacrum genetricis Elissae manibus et patria Tyriis formidine cultum, quod taxi circum et piceae squalentibus umbris abdiderant caelique arcebant lumine, templum.
Sil. 1. 81–84.
A részlet kezdősora Vergilius Aeneisének első ekphrasisát, a carthagói Iuno-templom leírását idézi fel, mivel azt is az urbe fuit media szavak vezetik be (vö. Verg. A. 1. 441). Ezek alapján akár azt is feltételezhetjük, hogy ez ugyanaz a templom. Ezt az elképzelést az is megerősíti, hogy a Vergiliusnál leírt templom is árnyas helyen van, és a Silius Italicus által bemutatott is el van zárva a fénytől. Ugyanakkor a leírások alapján a két templomban található ábrázolások teljesen eltérőek: az Aeneisben leírt templom falain a trójai háború eseményei láthatók, míg a Punica-beli templomban Dido ősei, így az a valószínűbb, hogy két különböző építményről van szó, valamint az Aeneis szerint a városban található Sychaeus-szentéllyel (Verg. A. 4. 457–465) való azonosításnak sincs meg az alapja.15 Az azonosság eldöntésétől függetlenül biztosak lehetünk abban, hogy ez nem egy valós templom leírása,
15 AHL–DAVIS–POMEROY,1986,2495.
mivel Carthagóban nem volt Dido-kultusz.16 A Punica története szerint azért vált volna a hely Dido templomává, mert ő itt ölte meg magát:
hoc sese, ut perhibent, curis mortalibus olim exuerat regina loco …
Sil. 1. 85–86.
Az Aeneis szerint azonban Dido saját palotájában készíttetett máglyát Annával, és ott lett öngyilkos (Verg. A. 4. 494–497).
A templom körülményeinek bemutatása után az ősök szobrainak leírása következik:
… stant marmore maesto effigies, Belusque parens omnisque nepotum a Belo series, stat gloria gentis Agenor et qui longa dedit terris cognomina Phoenix.
Sil. 1. 86–89.
Ezek a sorok – más eposzokban található ősszobrok leírásához hasonlóan – szintén összefüggésbe hozhatók az Aeneis egyik részletével: Latinus király palotájának bemutatásával, mivel ott is ősszobrok leírása található (Verg. A. 7. 170–191). A carthagói templomban az ősök között volt látható Belus, aki Poseidon és Libya fia volt; Belus testvére (vagy más mítoszváltozat szerint fia), Agenor, aki Kadmos és Europé atyja; Phoenix, akiről Fönícia kapta a nevét, valamint maga Dido is:
ipsa sedet tandem aeternum coniuncta Sychaeo.
ante pedes ensis Phrygius iacet …
Sil. 1. 90–91.
A leírás itt emlékeztet Dido férjéhez, Sychaeushoz való örökös hűségére – amelyet Dido még az alvilágban sem szeg meg (vö. Verg. A. 6. 472–474) –, és ez egyben Aeneas hűtlenségére, Dido halálának, egyben a pun háborúnak a mitológiai okára is utal.17 További vergiliusi párhuzam, hogy Aeneas a Iuno-templom falán a trójai háború eseményeit, tehát saját, illetve népe múltját látja, míg a Dido-templomban Hannibal szintén ősei ábrázolásával szembesül.18 Dido lábánál ott van a kard is, amelyet Aeneastól kapott, és amellyel megölte magát (vö. Verg. A. 646–647; 663–665). A kard tehát egyszerre emlékeztet Dido halálára és a harcra is, amely által Hannibalnak föl kell vennie a bosszúálló szerepét.19
16 HARRISON,2009,279,n. 9, FEENEY,1991-re hivatkozva.
17 MANUWALD,2009,50.
18 AHL–DAVIS–POMEROY,1986,2495.
19 HARRISON,2009,281.
A következőkből kiderül, hogy a templom alvilági isteneknek szentelt, félelmetes hely volt:
… ordine centum stant arae caelique deis Ereboque potenti.
hic, crine effuso, atque Hennaeae numina divae atque Acheronta vocat Stygia cum veste sacerdos.
immugit tellus rumpitque horrenda per umbras sibila; inaccensi flagrant altaribus ignes.
tum magico volitant cantu per inania manes exciti, vultusque in marmore sudat Elissae.
Sil. 1. 91–98.
Oltára volt tehát Erebusnak, azaz Hádésnek, a papnő Proserpinát és az alvilági folyót, az Acheront idézte, az oltáron magától gyulladt meg a tűz, és ott voltak a levegőben a holtak lelkei is. Ez a körülmény még nyomatékosabbá teszi Hannibal esküjét, mivel az ősök így nemcsak képmásuk által, hanem gyakorlatilag személyesen is jelen vannak.20 A mágikus események leírása azzal fejeződik be, hogy Dido márványszobra izzad. Bár a szöveget úgy is lehetne értelmezni, hogy a szobor Didót izzadva ábrázolja, de itt kétségtelenül nem erről, hanem valóban a márványszobor izzadásáról van szó. A marmore szóalak szerepelt már korábban, az ekphrasis elején a marmore maesto (szomorú márvány) szókapcsolatban, ezért újbóli használata – amely így keretbe foglalja az ábrázolások leírását – felidézi a szó korábbi jelzőjét is, ami talán arra akar utalni, hogy Dido szomorú megbosszulatlansága miatt.
A gyermek Hannibalt apja, Hamilcar ebbe a templomba hozza, hogy a rómaiak ellen esküdjön örök gyűlöletet, amit meg is tesz (Sil 1. 112–119). Az ekphrasisok után gyakori az ábrázolást néző reakciójának leírása, és ez itt is sorra kerül. Jóllehet, itt elsősorban Hannibalnak nem a képekre, hanem a templom félelmetességére adott reakciójáról van szó.
Hannibal haec patrio iussu ad penetralia fertur, ingressique habitus atque ora explorat Hamilcar.
non ille euhantis Massylae palluit iras, non diros templi ritus aspersaque tabo limina et audito surgentis carmine flammas.
Sil. 1. 99–103.
20 MANUWALD,2009,51.
A jelenet tulajdonképpen egy beavatási szertartás Hannibal számára,21 akinek a templomban tanúsított viselkedése, azaz hogy nem ijed meg semmitől, egybevág a jellemzéseiben szereplő tulajdonságokkal, bátorságával és vérszomjasságával, főképp abban az esetben, ha a diros ritus kifejezést ember- illetve gyermekáldozatként értjük, amely szokás volt Carthagóban (vö. Sil 4. 765–767), és amelyet később Hannibal, mikor saját gyermekének feláldozásáról lenne szó, mégis elutasít (Sil. 4. 808–829).
Hannibal magatartása szembeállítható Aeneasnak a Iuno-templomban mutatott reakciójával, mivel ott Aeneas néhány képet látva elérzékenyül és sír, míg Hannibal a rémisztő templomban is higgadt és érzéktelen marad. Ez a jelenet tehát Hannibal rómaiakhoz viszonyított vadságát példázza, Dido megjelenítése miatt és az ő halálának megbosszulására utalva pedig előreutal az eposzon belül, és előkészíti a háborús eseményeket.22