Cyzicus serlege

Az eposz második könyvének végén olvasható az a rész, mikor Iason Cyzicusnál vendégeskedik, és a doliónok királya elmondja neki, hogy mi látható egy, a vendégség során az argonautának nyújtott serlegen:

stant gemmis auroque tori mensaeque paratu regifico centumque pares primaeva ministri corpora; pars epulas manibus, pars aurea gestant pocula bellorum casus expressa recentum.

atque ea prima duci porgens carchesia Graio Cyzicus „hic portus” inquit „mihi territat hostis, has acies sub nocte refert, haec versa Pelasgum terga vides, meus hic ratibus qui pascitur ignis.”

subicit Aesonides „utinam nunc ira Pelasgos adferat et solitis temptet concurrere furtis

cunctaque se ratibus fundat manus; arma videbis hospita nec post hanc ultra tibi proelia noctem.”

127 Fábián Gábor 1873-as fordításában (FÁBIÁN G.[ford.]: Argonauticon. Cajus Valerius Flaccus hőskölteménye nyolc énekben. Pest 1873) az Aeetesnek ajándékozott köpenyről szóló részt a következőképpen fordítja (félre):

Vedd kölcsönbe, miket hoztam nagy tengereken át Néked ajándokul: itten im ezt a taenari mentét, E zablákat, ime gyémántos hűvelyű szablyát;

Ez nemzőm disze volt: az meg kézműve anyámnak;

Hímze lovas lapithákat rá.

Argonauticon 5. 512–516.

A fordító tehát ott is ekphrasist sejt, ahol valójában nincs. A latin szöveg szerint csak annyiról van szó, hogy a zablát Lapithes – a lovakat elsőként megülő lapithák (Verg. G. 3. 115–117) ősatyja – használta.

Lapithes neve máshol is előfordul a szövegben: az elbeszélő Iasont Lapitheshez hasonlítja abban a jelenetben, mikor a hős befogja a tűzokádó kolchisi bikákat (Arg. 7. 598–606). Ez felidézi az Argo hajó oldalára festett képeket leíró ekphrasist is, ami Iason győzelmét vetítette előre, így Lapithes említése hősiességét nyomatékosítja (RIPOLL,1998,33).

Arg. 2. 651–662.

A fent idézett részlet 656–658. sora nem szokványos képleírás, mivel nem az elbeszélő mondja el, hogy milyen képek díszítették a serleget, hanem Cyzicus. Ettől persze ugyanúgy ekphrasisról van szó, mivel itt is ábrázolás leírását olvashatjuk, csak most a leírást nem az elbeszélőtől kapjuk meg, hanem az egy szereplő szájába van adva. A képet tehát Cyzicus nézőpontjából ismerjük meg, mivel szavai nemcsak annak leírását, hanem értelmezését is magukban foglalják. Elbeszélése nem is annyira képeket, hanem inkább cselekedeteket juttat eszünkbe, amelyeknek saját magát teszi meg főszereplőjévé. Ezeknek a tetteknek valamilyen képhordozón való ábrázoltságára a mutató névmások gyakori használata és a vides igealak utal.¹²⁸

Az elbeszélő szerint az aranyból készült poharak nemrég történt háborúk (bellorum recentum) eseményeit jelenítik meg, és Cyzicus ezt meséli el Iasonnak. Bár a szövegben az ivóedényekre vonatkozó szavak többes számban állnak (pocula, carchesia), valószínű, hogy az utóbbi esetben egy konkrét serlegre kell gondolnunk, amelyet Cyzicus átnyújt Iasonnak, és a carchesia szóalakot pluralia tantumnak kell értelmeznünk.¹²⁹ A szó még egy helyen szerepel az eposzban, abban a jelenetben, mikor az argonauták az indulásuk előtti napon áldozatot mutatnak be. Valerius Flaccus itt is a carchesia alakot használja: ipse ter aequoreo libans carchesia patri (Arg. 1. 193). Itt a megfogalmazásból nem egészen egyértelmű, de azért elég valószínű, hogy Iason egy serlegből öntött háromszor és nem három különböző kiöntésével áldozott. A többes számú carchesia alak tehát itt is egyes számú értelemben áll.

Így használja egyébként Vergilius is (Verg. A. 5. 77).

Cyzicus úgy mutatja be a serleg képeit mint egy már lezajlott háború jeleneteit, de az eposz olvasója és a történet ismerője tudhatja, hogy ez a leírás előre is utal, és a doliónokat tévedésből megtámadó argonauták harcát vetíti előre, a képek tehát egyszerre mutatják a múltat és a jövőt is. Az ekphrasisnak így fontos szerepe van az elbeszélésben, így funkciója retorikus is, nem csak irodalmi.¹³⁰ A harc harmadik könyvben szereplő elbeszélése intertextuálisnak tekinthető utalásokkal is megerősíti a kapcsolatot a serleg leírásával, mivel néhány mondata a serlegen látható jeleneteket idézi vissza olyan szavak használatának segítségével, amelyek a leírásban is szerepeltek. A legerőteljesebb ezek közül az a sor, amely bejelenti az éjszakai támadókat: hostis habet portus, soliti rediere Pelasgi (Arg. 3. 45), mivel ennek szinte minden szava szerepel az ekphrasisban is. Az egymás felismerésekor elhangzó

128 RAVENNA,1981,346.

129 RAVENNA,1981,346.

130 RAVENNA,1981,342.

sumus hospita turba (Arg. 3. 272) pedig az arma … hospita szókapcsolatra való utalásként értelmezhető. Ezen kívül a has acies szintagma Iason későbbi panaszával hozható összefüggésbe: talesne acies, talesne triumphos / sorte dabant? (Arg. 3. 300).¹³¹

Cyzicus úgy mutatja be a serlegen lévő képeket, hogy egyben értelmezi is azokat, és jóllehet a képek egy korábbi, pelasgokkal vívott csatát ábrázolnak, mégis megkérdőjelezhető, hogy ki az ellenség, mivel a pelasgok hátulról látszanak és ha valakit hátulról látunk az nem biztos, hogy felismerhető. A felismerés egyébként is fontos szerepet játszik a történetben: az argonauták és a doliónok azért támadnak egymásra, mert nem ismerik fel egymást, és Cyzicusnak ebben a harcban azért kell meghalnia, mert korábban nem ismerte fel Cybele oroszlánját (Arg. 3. 19–31).

Az ekphrasisok esetében már korábban is láttuk, hogy más nézőpontból más megvilágításba kerülnek. Most sincs ez másképp, itt ugyanis Iason reakcióját és értelmezését olvashatjuk: ő a képeket látva segíteni akar Cyzicusnak a pelasgok legyőzésében, de ezzel inkább saját magának szeretne harci dicsőséget szerezni, mivel azt kívánja, bárcsak akkor érkeznének a pelasgok, és próbálnának meg támadni. A 661. sorban az arma videbis hospita tagmondat azonban már nem kívánságként jelenik meg, mivel állítmánya, a videbis nem az utinamtól függ, hanem jövő időben áll. Iason tehát ugyanazt az igét használja ígérete kimondásakor, amelyet Cyzicus a serlegen látható képek bemutatásakor. Iason ezzel tulajdonképpen, ha öntudatlanul is, de helyesbíti a doliónok királyának értelmezését, viszont ő maga sem értelmezi helyesen a saját maga által mondottakat. Azaz a képeket látva Iason nem érti meg, hogy azok rá vonatkoznak, és nem tudja kikövetkeztetni, hogy ígérete majd beteljesedik, és vendégbaráti fegyvereit Cyzicus támadó fegyverekként fogja viszontlátni. Az előbbihez hasonlóan a tragikus irónia tárgykörébe tartozik Iason másik ígérete is, amely szerint Cyzicusnak nem lesz több harca, Iason ugyanis ezt az ígéretét is beteljesíti az által, hogy megöli őt. Az már a harc elején kiderül, hogy az Cyzicus számára az utolsó lesz (Arg. 2.

64). A tragikusságot az is fokozza, hogy ez Iason első harca az eposz során (Arg. 3. 81).¹³² A képeket tehát tulajdonképpen mindkét néző félreértelmezi, mert mindketten győztesnek képzelik magukat, végül mégis mindketten vesztesek lesznek, Cyzicus valóságosan, a csatában életét vesztve, Iason pedig vendégbarátai megölése miatt.¹³³ Ráadásul más fontos argonauták, Hercules és Idmon is megölik vendégbarátaikat (Arg. 3. 171–7). Ennek az lehet

131 RIÓ-TORRES,2007, 87. További összefüggésnek tekinthetjük esetleg a Cliohoz intézett költői invokációban (Arg. 3. 14–19) szereplő proelia, arma és concurrere szavakat, de ezek háborúhoz kapcsolódó alapvető szavak, ezért szerintem túlzás lenne intertextuális utalásként tekinteni rájuk.

132 ADAMIETZ,1976,44.

133 FERENCZI,2003,82.

az oka, hogy a tragikus tévedés Valerius Flaccusnál gyakran része a hősi létnek. Iason elől viszont rejtve marad a történtek oka, míg Cyzicus halála pillanatában megismeri az igazságot.¹³⁴ A hősök nemcsak azért buknak el, mert nem képesek megsejteni a jövőt, hanem azért is, mert nem megfelelő szerepet jelölnek ki maguk számára. Iason is így jár, mikor epikus hőstettként értékelt tette gyászt eredményez Cyzicus halála által.¹³⁵ A szintén győzelemre áhítozó Cyzicus pedig nem epikus, hanem tragikus hős lesz.¹³⁶