Harmonia nyaklánca

A házassági szertartás részeként Adrastus lányai elmennek Pallas templomához. Itt rossz ómenként eléjük esik egy Euhippus nevű harcostól zsákmányolt pajzs, valamint rejtélyes hangok hallatszanak a szentély belsejéből (Theb. 2. 251–261). Az elbeszélő megjegyzi, hogy mindez nem csoda, mivel Argia a férjétől ajándékba kapott ékszert, Harmonia nyakláncát viseli, ami szerencsétlenségét hoz:

nec mirum: nam tu infaustos donante marito ornatus, Argia, geris dirumque monile Harmoniae.

Theb. 2. 265–267.

A leírás alapján a nyakláncot Vulcanus készítette, miután felesége, Venus megcsalta őt a hadistennel. Vulcanus a rontást hozó ékszert Venus Marstól született lányának, Harmoniának, a Thébát alapító Cadmus feleségének adta nászajándékul,²⁰⁹ hogy így álljon bosszút Venuson, amiért az megcsalta őt:

Lemnius haec, ut prisca fides, Mavortia longum furta dolens, capto postquam nil obstat amori poena nec ultrices castigavere catenae, Harmoniae dotale decus sub luce iugali struxerat.

Theb. 2. 269–273

208 HARRISON,2013,225.

209 A nyaklánc történetének ez az eleme egyedül Statiusnál szerepel. Eredete és továbbajándékozása történetének egyéb változatairól ld. Apd. 2. 4. 3.

A nyaklánc készítésének elsődleges oka tehát Vulcanus bosszúvágya.²¹⁰ A nyaklánc konkrét leírását megelőző rész annak eredetét tárgyalja, míg a leírás utáni sorok a nyakláncot valaha hordó nőket veszik sorra. Maga a leírás bemutatja a nyaklánc kinézetét, és megemlíti, hogy ábrázolások is voltak rajta:

… ibi arcano florentes igne zmaragdos cingit et infaustas percussum adamanta figuras Gorgoneosque orbes Siculaque incude relictos fulminis extremi cineres viridumque draconum lucentes a fronte iubas; hic flebile germen Hesperidum et dirum Phrixei velleris aurum;

tum varias pestes raptumque interplicat atro Tisiphones de crine ducem, et quae pessima ceston vis probat; haec circum spumis lunaribus unguit callidus atque hilari perfundit cuncta veneno.

Theb. 2. 276–285.

Ezzel a résszel kapcsolatban kérdéses, hogy a figuras szó után felsorolt dolgokra mint a figuras értelmezőire kell-e tekintenünk, vagyis azokat ábrázolásoknak kell-e elképzelnünk, vagy úgy kell értenünk, hogy mindazok valóságosan is a nyaklánc részei voltak. Vulcanus isteni erejéből és lehetőségeiből adódóan az utóbbi a valószínűbb.

A leírás elsőként titkos tűzzel ragyogó smaragdokat nevez meg a nyaklánc alkotórészeiként.²¹¹ A smaragd a latinban szokatlan mássalhangzó-torlódással kezdődő neve miatt is a nyaklánc különlegességét fejezi ki.²¹² A smaragdok után gyémántba vésett baljóslatú figurák említése következik. Ez a rész Vulcanus természetfeletti képességeire utalhat, mivel csak egy isten lehet képes arra, hogy a minden más anyagnál keményebb gyémántot megmunkálja és figurákat véssen bele.²¹³ A gyémánt a latin irodalomban a legtöbb esetben a háborúval, a kiengesztelhetetlenséggel, a halállal és az örökkévalósággal áll kapcsolatban.²¹⁴ Vagyis a negatív asszociációk is növelik a nyaklánc baljóslatúságát.

A gyémántba vésett figurák után felsorolt dolgok esetében továbbra is kérdéses, hogy azok ábrázolások-e, vagy valóságos dolgok. Ezek közül az első a „Gorgoneos orbes”, ami az értelmezők és fordítók többsége szerint Gorgó-szemeket jelent, amelyekre ránézve mindenki

210 MCNELIS,2008, 275.

211 Az istenek gyűlésekor a gyülekezésük helyéül választott csarnok ajtajai ragyognak titkos fénnyel, és ez ott a smaragdok ragyogását leíró mondatéhoz nagyon hasonló módon van megfogalmazva (vö. Theb. 1. 210).

212 GERVAIS, 2013, ad 276–88.

213 GERVAIS,2013, ad 276–88.

214 GERVAIS,2013,ad loc.

kővé változik. Vulcanus isteni erejét figyelembe véve akár az is elképzelhető, hogy a nyakláncon valódi Gorgó-szemek voltak. Az orbis szó sokrétegű jelentése miatt pedig az is lehetséges, hogy a kifejezés Gorgó-fős pajzsokat jelent, amelyek mint ábrázolások voltak a gyémántokon. A kővé dermesztő Gorgó-szemek azonban ebben az esetben is megjelennek a nyakláncon. A Gorgókról tudjuk, hogy kígyóhajúak, és a kígyókról szintén a gonoszságra és a halálra lehet asszociálni (nem csak a később Opheltest megölő kígyó miatt), ráadásul a leírás többi részének legtöbbje szintén kapcsolatba hozható kígyókkal.

A nyaklánc következő része némi hamu, amely rajta maradt Vulcanus üllőjén, miután végzett Iuppiter egyik villámának elkészítésével (talán éppen azéval, amellyel a főisten később Capaneust fogja halálra sújtani). A hamuról nehéz elképzelni, hogy ábrázolásként és nem valóságosan lenne jelen a nyakláncon. A villám mindenesetre Iuppiter kezében a bosszúállás eszköze, ahogy Vulcanus számára a nyaklánc – tehát valószínűleg azért kell rá ez a hamu, hogy az valóban bosszúálló eszközként működjön.

Iuppiter villámának hamuja után kígyók taréjai következnek. A minden bizonnyal valóságosan jelenlévő hamu után nem lenne logikus, ha az elbeszélő ábrázolások felsorolásához térne vissza, így a kígyótaréjoknak is mindenképpen valódiaknak kell lenniük.

Itt tehát a kígyók már nemcsak asszociatív szinten részei a nyakláncnak, hanem egy darabjuk valóságosan is jelen van. A tarajos kígyók egyébként gyakori mitikus szörnyek voltak, bár Plinius tagadta valós létezésüket (Plin. Nat. 11. 122),²¹⁵ de ez természetesen nem lehetett akadály a mitológiában létező Vulcanus számára, hogy kígyótaréjokat tegyen a nyakláncra.

A kígyók jelzőjeként a viridum szó több mindent is kifejezhet. Lehet színnévként értelmezni, amely esetben azt jelenti, hogy a kígyók színe, és így részben a nyakláncé is zöld volt. „Friss” és „fiatal” jelentése miatt ugyanakkor a nyaklánc elkészülte után nem sokkal új kígyókká váló Cadmust és Harmoniát is eszünkbe juttathatja.²¹⁶

A nyaklánc következő alkotóeleme a Hesperidák siratásra méltó (flebilis) gyümölcse, azaz egy aranyalma. A flebilis jelző használatát több dolog is magyarázhatja: egyrészt a Hesperidák, mikor az Argonauták náluk jártak, panaszkodtak a tőlük Hercules által ellopott aranyalmák miatt (vö. AR. 1. 1396–1435), másrészt valószínűleg Hippomenes is a Hesperidák almáit használta az Atalanta kezéért zajló futóversenyen, hogy elterelje a lány figyelmét, akinek gyermeke, Parthenopaeus később életét veszti, ami miatt Atalanta vigasztalhatatlan.

Mindezek mellett a testvérek viszálykodásáról szóló Thebais és a Théba elleni háború

215 GERVAIS,2013,ad loc.

216 GERVAIS,2013,ad loc.

kirobbanásához hozzásegítő nyaklánc kapcsán eszünkbe juthat Eris viszályt keltő aranyalmája is.²¹⁷

Az aranyalmákon kívül a nyakláncnak az aranygyapjú, vagy legalábbis annak egy darabja²¹⁸ is a része volt. Az aranyalmák és az aranygyapjú között anyagukon kívül az is közös, hogy azokat s ezt is egy-egy sárkány őrizte. Az aranygyapjúról Iasónra, róla Hypsipylére, majd a rábízott gyermekre, Opheltesre és emiatt megint a fiút megölő kígyóra lehet asszociálni.

Az aranygyapjú természetesen a thébai mondakörhöz is kapcsolódik, mivel Phrixos és Hellé menekültek azon az aranygyapjas koson Kolchisba, amelynek bundájából az aranygyapjú lett, miután Phrixos feláldozta. Phrixos és Hellé, Athamas és Nephelé gyermekei mostohaanyjuk, Ino, Cadmus lánya elől menekültek – kétségkívül csak jóval az után, hogy Cadmus és Harmonia összeházasodtak. Azaz a Harmoniának szánt nászajándék készítésekor az aranygyapjúnak még nem szabadna léteznie. Kérdéses, hogy ezt Statius következetlenségének kell-e tekintenünk, vagy az aranygyapjú említése szándékos a részéről, és ezzel akar utalni Vulcanus isteni létének időn kívüliségére. De az is lehetséges, hogy egyszerűen csak nem kell logikát keresni a mitológiai kronológiában.

Vulcanus az eddig felsorolt dolgokat egy Tisiphone hajából szakított kígyóval vonja körül. Itt tehát ismét konkrétan, és most már teljes egészében válik egy kígyó a nyaklánc részévé. A kígyó körülfonását leíró sorokban a szavak elrendezése is utal a nyaklánc alakjára, a körkörösségre.²¹⁹ Tisiphone megemlítésének pedig azért van jelentősége, mert neki fontos szerep jut a Thebaisban: a cselekmény megindulásának legelején Oedipus őt hívja segítségül, mikor megátkozza fiait.

A kígyó után Venus vágykeltő öve következik – ismét egy olyan tárgy, amelyet valami köré lehet fűzni. Ezzel kapcsolatban kérdéses, hogy ha nem ábrázolások leírásáról van szó, akkor hogyan lehetett a nyaklánc része, Vulcanusnak hogyan sikerült azt megszereznie Venustól. Mindenesetre költői leleményességről árulkodik, hogy Vulcanus Venus saját fegyverét használja fel ellene.²²⁰

Vulcanus az eddig felsorolt dolgokat bekeni holdhabbal és méreggel. Ezek nyilvánvalóan a lánc mágikus hatását erősítik. Ahogy valószínűleg a gonoszságot szimbolizáló kígyók is, amelyek a kígyóhajú Gorgók, a kígyótarajak, a sárkánykígyók által

217 GERVAIS,2013,ad loc.

218 GERVAIS,2013,ad loc.

219 GERVAIS,2013,ad loc.

220 GERVAIS,2013,ad loc.

őrzött aranyalmák és az aranygyapjú, valamint a Tisiphone hajából kitépett kígyó megemlítése miatt szinte folyamatosan jelen vannak a nyaklánc leírásában.

A kígyókra jellemző a tekeredés, a csavarodás, ahogy a nyakláncra is, és a körkörösség a nyakláncot leíró rész szerkezetében is kimutatható, az ugyanis a következő részekre felosztható keretes szerkezet: Argia megszólítása (265–267), a nyaklánc leírásának bevezetése (267–268), a nyaklánc eredetének leírása (269–275), a nyaklánc leírása (275–288), a nők listája, akik valaha hordták a nyakláncot (289–293), Iocasta megszólítása (294–296).²²¹

A nyakláncról szóló sorok utáni részből kiderül, hogy Amphiaraus felesége, Eriphyle nagyon szerette volna, ha övé lehet az ékszer (vö. Theb. 2. 299–305). Később, amikor a jövőt ismerő Amphiaraus a Théba elleni harcban nem akar részt venni, Argia – aki azt mondja, nem tartja illőnek, hogy kicicomázza magát, míg férje a háborúban van – úgy dönt, odaadja a nyakláncot Eriphylének, hogy az meggyőzze férjét a harcban való részvételről, és örülhessen az ékszernek, míg a jós távol van (Theb. 4. 187–210). Az elbeszélő ezután megjegyzi, hogy mindez Tisiphonét örömmel töltötte el: et grave Tisiphone risit gavisa futuris (Theb. 4. 213).

Tisiphone említése itt eszünkbe juttatja a nyaklánc leírását, hiszen az egyik hajszála, egy kígyó, annak is része. A gonoszságot megtestesítő kígyó miatt tehát a nyakláncnak szimbolikus jelentősége van: a thébai dinasztia örökletes gonoszságát jeleníti meg, ami most a nyaklánc továbbajándékozása által Argosba is elér.²²²

Mindezek alapján a nyaklánc szerepeltetésének és leírásának megvan ugyan a maga poétikai funkciója, viszont – bár műalkotás leírásáról van szó – mivel a nyakláncon lévő ábrázolások csak említés szintjén jelennek meg, nem beszélhetünk képleírásról, és mivel a nyakláncot alkotó dolgok önmagukként vannak jelen, és nem valaminek a megismétlései, tehát nem reprezentációk, a nyaklánc leírása a disszertáció bevezetőjében megfogalmazott definíció alapján nem ekphrasis. Elemzését mégis fontosnak tartottam, egyrészt mert sokan ekphrasisként tekintenek erre a szövegrészletre is, másrészt mert ez a leírás is ekphrasisokéhoz nagyon hasonló szerepet tölt be.