Az argosi királyszobrok

Adrastus a lakoma után, amelyen megvendégelte Polynicest és Tydeust, bejelenti, hogy hozzájuk adja lányait, Argiát és Deipylét (Theb. 2. 152–172). A menyegzőt Adrastus palotájában tartják, amelyet az argosi ősök ércszobrai díszítenek:

… diffuderat Argos expectata dies: laeto regalia coetu

atria complentur, species est cernere avorum comminus et vivis certantia vultibus aera.

tantum ausae perferre manus! pater ipse bicornis in laevum prona nixus sedet Inachus urna;

198 PFAU,2002,286.

199 PFAU,2002,286.Ehhez hasonlóan az após szerepébe lépő Adrastus Oedipus megkettőzése, mivel ő is egy apafigura, illetve egyben egy anti-Oedipus is.

200 PFAU,2002,286.

201 VESSEY,1973,100.

202 PFAU,2002,287.

hunc tegit Iasiusque senex placidusque Phoroneus et bellator Abas indignatusque Tonantem

Acrisius nudoque ferens caput ense Coroebus torvaque iam Danai facinus meditantis imago;

exin mille duces.

Theb. 2. 213–223.

A leírás több ekphrasishoz hasonlóan hangsúlyozza az alkotások élethűségét: az ércszobrok kidolgozottsága az élő arcokéival vetekszik.

A jelenet előképe Vergilius Aeneisének egy részlete, Latinus király palotájának leírása (Verg. A. 7. 170–191), mivel ott is ősök szobrai láthatók, és mivel ott szintén egy jövendőbeli após palotájáról van szó, Latinus ugyanis lányát, Laviniát Aeneashoz fogja adni. Statius hét argosi őst sorol fel, előreutalva ezzel a Théba ellen induló hét hadvezérre. A megjelenített argosi királyok és a Théba ellen induló vezérek között több párhuzamot is lehet találni, még ha nem is feleltethető meg mindegyik király egy konkrét vezérnek.²⁰³

Az ősök közül az első Inachus, Io atyja, aki a folyóistenekre jellemzően két szarvval ábrázoltak, és egy vízmerítő edényre támaszkodik. Talán az argosiak számára szerencsétlen kimenetelű háborúra történő utalás, hogy Inachus a bal oldalon látható, mivel a jósláskor észak felé néző görögök számára a nyugatról, azaz bal oldalról jövő madarak szerencsétlenséget jelentettek. A szerelemben szerencsétlen sorsú lánya, Io miatt Inachus párhuzamba állítható Adrastusszal, mivel ez utóbbi lányai is szerencsétlenül járnak, hiszen házasságkötésük után hamar megözvegyülnek.²⁰⁴

Az öreg Iasius²⁰⁵ szintén Adrastushoz hasonlítható abból a szempontból, hogy Adrastus is öreg (vö. Theb. 4. 39; 11. 296).²⁰⁶ Mivel egyes mitográfusok szerint Io apja nem Inachus, hanem Iasus volt (vö. pl. Apd. 2. 1. 3), így Iasusszal kapcsolatban is elmondható az Inachus esetében felvetett párhuzam.

A felsorolt ősök közül Phoroneus a következő, aki Inachus fia volt, és néhányan az első embernek tartották. Ő volt Argos alapítója. Uralkodásbeli utódjáról, lányának, Niobénak fiáról, Argosról kapta a nevét a terület, amit azelőtt csak Phoroneus városának hívtak.

203 HARRISON,2013,224.

204 HARRISON,2013,224.

205 Iasius nevének van Iasus alakváltozata is. A Théba ellen induló hét hadvezér egyikének, Parthenopaeusnak Atalanta az anyja, aki Iasus lánya, de az ősök között valószínűleg egy korábban élt Iasus nevű személyről van szó, és kicsi az esélye, hogy a hangsúlyozottan fiatal Parhenopaeus nagyapja szerepelne az ősök között, már csak azért is, mert a legtöbb mitológiai történet szerint ez az Iasus nem Argos királya volt, hanem Arkadiából származott, így a két Iasus azonosításának kevés alapja van. Az Iasius–Iasus probléma részletesebb kifejtését lásd GERVAIS,2013, ad. loc.

206 HARRISON,2013,224.

Az eddig csak egy-egy, többnyire nyugalmat árasztó jelzővel (bicornis, senex, placidus) jellemzett ősöket harciasabbak követik, és jellemzésük is hosszabb egy kicsivel.

Közülük az első Abas, és a rá vonatkozó értelmező, a bellator szó máris harcra utal. Abas gyermekeiről, Acrisiusról és Proitosról úgy tartják, már anyjuk méhében is veszekedtek egymással, később pedig harcban döntötték el, hogy kié legyen az Argos fölötti uralom. Ezt Acrisius nyerte el, majd mikor Proitos visszatért egy hadsereggel, és elfoglalta Tirynst, a testvérek Argost felosztva uralkodtak (Apd. 2. 2. 1). Ez a testvérharc Eteocles és Polynices harcával állítható párhuzamba.

Acrisius egyszer azt a jóslatot kapta, hogy lányának, Danaénak fia fogja megölni őt, ezért Acrisius megpróbálta megakadályozni, hogy lányának gyermeke szülessen. Iuppiter azonban arany eső képében meglátogatta Danaét, így született meg Perseus, aki később, bár csak véletlenségből, de valóban megölte Acrisiust. Acrisiusnak a sors, illetve az istenek akarata elleni küzdelme Capaneus isteneket megvető magatartásával vethető össze,²⁰⁷ ő ugyanis Théba ostromakor a városfalra felmászva számon kéri az isteneket, hogy miért nem védik Thébát, mire Iuppiter villáma halálra sújtja (Theb. 10. 837–939).

Az ősök felsorolásában Coroebus a következő, aki nem volt ugyan Argos királya, de fontos szerepe volt a város történetében: amikor Apollo, fiának, Linusnak halála miatt bosszúból Argosba küldte Poenét, aki elragadta a gyermekeket anyjuktól, Coroebus volt az, aki Poenét megölte. Ennek történetét Adrastus már korábban elmesélte az eposzban, méghozzá azon a lakomán, amelyen vendégül látta Polynicest és Tydeust (Theb. 1. 557–672).

A szobrok között Coroebus kardján egy fejjel látható, ami feltehetőleg az általa megölt Poene feje. A mondatot úgy is lehetne értelmezni, hogy a fej a kardot díszítette, de itt valószínűleg nem a kardon lévő ábrázolásról, hanem a szobor részeként megfaragott fejről van szó.

A név szerint megemlített ősök közül Danaus az utolsó, akinek már képe is borzasztó (torva), és gaztettén, azaz leendő vejeinek a nászéjszakán történő meggyilkolásán gondolkozik. Ez a mitológiai történet ismét férjeiket elvesztő lányokról szól, így Adrastus – férjeiket hamarosan elvesztő lányai miatt – Danausszal is párhuzamba állítható. Hasonló párhuzamot lehetett felfedezni Adrastus és az elsőként megnevezett ős, Inachus között, így ezek a párhuzamok keretet adnak az ekphrasisnak. Az ősök felsorolása nem Argosban való uralkodásuk sorrendjében történik, ennek talán éppen az az oka, hogy ez a keret létrejöhessen.

Danaust Polynicessel is össze lehet hasonlítani, mivel az argosi király lányait buzdítja férjük megölésére, míg Polynices szintén rokonvér kiontására készül, és a háborút a

207 HARRISON,2013,224.

testvérével vívott küzdelemben akarja eldönteni. Ezt az összefüggést az is alátámasztja, hogy az itt használt facinus szó a háborút lezáró testvérpárbajra vonatkoztatva is előfordul később az eposzban (Theb. 11. 332; 11. 535).²⁰⁸

A leírás szerint a palotában még további ősök szobrai is láthatók voltak (exin mille duces), de csak hét van név szerint megemlítve, az eddigiek alapján azonban ennek a hét ősnek mindegyike összefüggésbe hozható valamilyen módon a Thebais cselekményének valamelyik szereplőjével.