E) Silius Italicus Punicája
10. A liternumi templom
A Punica hatodik könyve a Trasimennus-tónál elszenvedett vereség utáni csatamező leírásával és a rómaiak menekülésének elbeszélésével kezdődik. A menekülők egyike Serranus, Regulus fia. Ő Marushoz menekül, aki elmondja neki Regulus történetét: a hadvezér első pun háborúban véghez vitt tetteit (Sil. 6. 101–551). A hatodik könyv végén Hannibal Umbrián és Picenumon keresztül Campaniába menetel, és útközben Liternumban megnéz egy templomot, melynek falán az első pun háború eseményeit ábrázoló képek láthatók:
116 FRANK,1974,842–843.
hic dum stagnosi spectat templumque domosque Literni ductor, varia splendentia cernit
pictura belli patribus monumenta prioris exhausti: nam porticibus signata manebant, quis inerat longus rerum et spectabilis ordo.
Sil. 6. 653–657.
A szöveg templumque domosque fordulata alapján nem egyértelmű, hogy a képek egy templomban vagy egy középületben voltak-e. Silius Italicuson kívül más ókori szerző nem is említi, hogy Liternumban lett volna egy ilyen ábrázolásokkal díszített épület, tehát a leírás nagy valószínűséggel Silius poétikai céljait szolgája. Továbbá arra sincs történelmi bizonyíték, hogy Hannibal járt volna Liternumban. A helyszín viszont azért fontos, mert a második pun háborúban győzedelmeskedő Scipio itt töltötte életének utolsó éveit.117 Halála után villája csaknem szentéllyé vált, és vallásos tisztelet övezte. Seneca is megemlíti egyik levelében, hogy járt itt, és tisztelettel adózott Scipio lelkének (Sen. Ep. 86. 1). A templom leírása a hozzá tartozó isten megnevezése nélkül szintén utalhat arra, hogy egy később Scipionak szentelt épületről van szó.118 A háborús képeket leíró jelenetek után, a 698. sorban szereplő, Venusra utaló laeta Dione kifejezés alapján a helyet akár egy Venusnak szentelt templomnak is gondolhatnánk, de mivel ez a sor még az ekphrasishoz tartozik, a háború eseményeit bemutató képeket néző Venust szintén az ábrázolás részének kell tekintenünk.
Az első pun háború jeleneteit ábrázoló képeket Hannibal nézi, ugyanakkor mégis egy mindentudó római nézőpontból vannak leírva.119 Az első képek Regulust, Appius Claudius Caudexet és C. Duiliust ábrázolják:
primus bella truci suadebat Regulus ore, bella neganda viro, si noscere fata daretur.
at princeps Poenis indicta more parentum Appius astabat pugna lauroque revinctus iustum Sarrana ducebat caede triumphum.
aequoreum iuxta decus et navale tropaeum, rostra gerens nivea surgebat mole columna.
exuvias Marti donumque Du<i>lius, alto ante omnis mersa Poenorum classe, dicabat.
117 MANUWALD,2009,41.
118 HARRISON,2009,289.
119 MANUWALD,2009,42.
cui, nocturnus honos, funalia clara sacerque post epulas tibicen adest, castosque penatis insignis laeti repetebat murmure cantus.
Sil. 6. 658–669.
A következő sorok állítmányai (cernit, videt) ismét hangsúlyozzák, hogy a képeket Hannibal nézi. Ezek az igék egyben arra is utalnak, hogy a leírt jelenetek képként láthatók:
cernit et extremos defuncti civis honores:
Scipio ductoris celebrabat funera Poeni, Sardoa victor terra. videt inde ruentem litoribus Libycis dispersa per agmina pubem;
Sil. 6. 670–673.
Az itt leírt kép első része azt jeleníti meg, ahogy Scipio eltemet egy pun hadvezért, azaz megadja valakinek a végtisztességet. Elsősorban tehát nem harci dicsősége, hanem pietasa lesz hangsúlyos.
A következő képek Regulus győzelmeit, a Bagrada folyóval vívott küzdelmét, Xanthippust és annak halálát, valamint Lutatiust ábrázolják:
instabat crista fulgens et terga premebat
Regulus: Autololes Nomadesque et Maurus et Hammon et Garamas positis dedebant oppida telis.
lentus harenoso spumabat Bagrada campo viperea sanie, turmisque minantibus ultro pugnabat serpens et cum duce bella gerebat.
necnon proiectum puppi frustraque vocantem numina Amyclaeum mergebat perfida ponto rectorem manus, et seras tibi, Regule, poenas Xanthippus digni pendebat in aequore leti.
addiderant geminas medio consurgere fluctu Aegatis: lacerae circum fragmenta videres classis et effusos fluitare in gurgite Poenos.
possessor pelagi pronaque Lutatius aura captivas puppis ad litora victor agebat.
Sil. 6. 674–688.
Ezeknek a jeleneteknek némelyike már az eposz korábbi ekphrasisaiban is szerepelt. A Regulus történetére utaló Bagrada folyó az eposz első pajzsleírásában, a folyóéval azonos
nevű harcos pajzsát bemutató egysoros ekphrasisban is megjelent, és az ellenség legyőzhetőségére utalt. Xanthippus, Regulus legyőzője Hannibal pajzsán volt korábban látható, és ott is, ugyanúgy, ahogy Regulusnak a hatodik könyv első felében elmesélt történetében, a rómaiak erkölcsi győzelmét szimbolizálta. A 684. sor elején szereplő addiderant ige ismét a képek megalkotottságára utal.
Az utolsó képen Hamilcar, Hannibal apja, mint hadifogoly látható:
haec inter iuncto religatus in ordine Hamilcar, ductoris genitor, cunctarum ab imagine rerum totius in sese vulgi converterat ora.
sed Pacis faciem et pollutas foederis aras deceptumque Iovem ac dictantis iura Latinos cernere erat. strictas trepida cervice securis horrebat Libys, ac summissis ordine palmis orantes veniam iurabant inrita pacta.
haec Eryce e summo spectabat laeta Dione.
Sil. 6. 689–697.
A ductoris genitor megnevezés Hannibal személyes érintettségét erősíti meg, ugyanakkor a 692. sorból kiderül, hogy a képeket nemcsak ő nézi, hanem minden carthagói Hamilcarra fordítja tekintetét. Ez talán azt szimbolizálja, hogy a jeleneteket nemcsak Hannibalnak, hanem embereinek is tudnia kellene értelmezni.
A templomban található képek megnézése – a gadesi Hercules-templom képeinek szemléléséhez hasonlóan – olyan jelenet, amelyből Hannibal következtethetne saját jövőjére, de ő mégsem fogja fel a látottak jelentőségét. Azért tekinthetjük ezeket a képeket is előrevetítésnek, mert Silius Italicus a Punica hatodik könyvének végére betoldja Regulus történetét, amely elmondja, hogy Róma Regulus és serege megsemmisülése ellenére is megnyerte az előző punokkal vívott háborút. Ez pedig példa lehet arra, hogy ez most is, a Cannaenál és Trasimennus-tónál elszenvedett vereség ellenére is így lesz, vagyis az első hexád utolsó könyvének záró jelenetei a második hexád eseményeire utalnak előre.120 Regulus történetének további funkcionális szerepe is van az eposz egészében: egyrészt szünet a harcok elbeszélései között (még ha az előző pun háború csatáinak eseményeiről van is szó), másrészt az előző három vesztes csata erkölcsi kiegyensúlyozása.121
120 BURCK,1979,266.
121 BURCK,1979,262.
Hősiessége miatt Regulus is párhuzamba állítható Herculesszel, akihez Hannibal hasonlítja magát.122 Ennek következtében a liternumi templom megnézését is értelmezhetjük olyan fordított öntükrözésként, mint amilyennek korábban a gadesi templomkapukon lévő képeket tekintettük. Hannibal mindkét alkalommal templomot díszítő képeket néz meg. Ezt a két részt ezen kívül az is egymáshoz kapcsolja, hogy ennek a jelenetnek is megtalálható az előképe az Aeneisben, amit intertextuális kapcsolatok is megerősítenek,123 a 655. sor monumenta szava akár erre is utalhat, mivel a szó szövegemléket is jelent.124 Vergilius eposzában Aeneas nézi a Dido által építtetett carthagói Iuppiter-templom falán a múltbeli eseményeket, méghozzá Trója ostromát (Verg. A. 1. 453–493). Aeneas tehát egy korábbi, népét érintő, vesztes háború emlékeit nézi, ahogyan Hannibal is, akinek jelleme viszont Aeneaséval ellentétes.125 Ezt az is bizonyítja, hogy a képeket látva Aeneas elérzékenyül (sunt hic etiam sua praemia laudi / sunt lacrimae rerum et mentem mortalia tangunt), Hannibal ezzel szemben nem látja meg a szenvedés értékét, és továbbra is csak a dicsőséget keresi, és egy, a liternumihoz hasonló, az ő győzelmeit bemutató emlékművet szeretne állítani Carthagóban, ami kegyetlenségét és elbizakodottságát mutatja:126
quae postquam infesto percensuit omnia vultu adridens Poenus, lenta proclamat ab ira:
”Non leviora dabis nostris inscribere tectis acta meae dextrae: captam, Carthago, Saguntum da spectare, simul flamma ferroque ruentem;
perfodiant patres natorum membra. nec Alpes exiguus domitas capiet locus: ardua celsis
persultet iuga victor equis Garamasque Nomasque.
addes Ticini spumantis sanguine ripas
et nostrum Trebiam et Trasimenni litora Tusci clausa cadaveribus. ruat ingens corpore et armis Flaminius, fugiat consul manante cruore
Scipio et ad socios nati cervice vehatur.
haec mitte in populos, et adhuc maiora dabuntur.
122 BURCK,1979,284.
123 vö. ARIEMMA,2007,25–27.
124 FOWLER,2000,94.
125 FOWLER,2000,94.
126 MANUWALD,2009,47.
flagrantem effinges facibus, Carthago, Libyssis Romam et deiectum Tarpeia rupe Tonantem.”
Sil. 6. 698–713.
Érdekes, hogy Hannibal az első pun háború eseményeit bemutató képeket haragosan, mégis mosolyogva (adridens) nézi. A mosolygás azonban valószínűleg nem az ábrázolt eseményeknek, hanem talán a művészi kidolgozottságnak szól. Igaz, a non leviora fordulattal Hannibal a bemutatott események jelentőségét is elismeri.127
A Carthagóban készítendő emlékmű jelenetei mise en abyme szerűen bemutatják a pun hadvezér eddigi győzelmeit.128 Hasonlóképpen fogják az eposz végén bemutatni Scipio győzelmeit a triumphusa során vitt képek, amelyek között a visszavonuló Hannibal is látható (Sil. 17. 643–644). A két képleírás között fontos különbség, hogy Hannibal csak elképzeli az emlékművet, amelyen az is szerepel, ahogyan a sebesült Publius Cornelius Scipio menekül, illetve társaihoz viszik, míg Scipio a valóságban is viheti a menekülő Hannibal képét.129 A megörökítendő dicsőséges tettek között Hannibal megemlít két olyan eseményt is, amelyek az ő Herculesszel szemben tanúsított tiszteletlenségét példázzák: Saguntum elfoglalását és az Alpokon való átkelést, és ezek megemlítése által a jelenet felidézi az eposz harmadik könyvét.130 Hannibal végül haragra gerjed, és fölégetteti a templomot:
„interea vos, ut dignum est, ista (ocius ite) o iuvenes, quorum dextris mihi tanta geruntur, in cineres monumenta date atque involvite flammis.”
Sil. 6. 714–716.
A képek fölégetése értelmezhető úgy is, hogy azoknak azért kell pusztulniuk, mert az elfogadhatatlan jövőt mutatják,131 illetve Hannibal vágyának kivetítéseként is, amely arra irányul, hogy majd Rómát is felégethesse.132 Továbbá, ha az épületet Scipio-szentélynek tekintjük, akkor lerombolása Scipio elpusztításának vágyát is szimbolizálhatja.
127 MANUWALD,2009,47.
128 HARRISON,2009,288.
129 FOWLER,2000,106.
130 ARIEMMA,2007,27.
131 HARRISON,2009,288.
132 MANUWALD,2009,47.