Adrastus serlege

Miután az Eteoclesszel való egyezség értelmében Polynices elhagyja Thébát (Theb. 1. 312–

314), és Argosba megy, éjjel összetalálkozik a hazájából testvérgyilkosság miatt száműzött Tydeusszal, akivel egymásra támadnak (Theb. 1. 401–446). Adrastus, Argos királya meghallja lármájukat, és egy korábbi jóslatnak köszönhetően (Theb. 1. 391–400), a rajtuk lévő medve- és oroszlánbőr miatt (Theb. 1. 482–490) felismeri bennük leendő vejeit,¹⁸⁴ kibékíti majd megvendégeli őket. Adrastus a lakoma végén bort áldoz Apollónnak.¹⁸⁵ Az áldozati edény statikus leírása két dinamikus részt választ el egymástól, a lakoma leírását és az italáldozat

184 Más források szerint (vö. pl. Apd. 3. 6. 1) az oroszlán és a medve Tydeus és Polynices pajzsán látható ábrázolások voltak.

185 Az áldozati ital kratérból való kiöntésének esetleges homérosi előképe lehet az Ilias egy jelenete: Hom. Il. 16.

220–230.

bemutatásának elbeszélését.¹⁸⁶ Az áldozati edény díszítése a leírás szerint két képet ábrázol, egyrészt Perseust a megölt Gorgóval, másrészt Ganymédés elrablását:

… tenet haec operum caelata figuras:

aureus anguicomam praesecto Gorgona collo ales habet, iam iamque vagas (ita visus) in auras exilit; illa graves oculos languentiaque ora paene movet vivoque etiam pallescit in auro.

hinc Phrygius fulvis venator tollitur alis, Gargara desidunt surgenti et Troia recedit, stant maesti comites frustraque sonantia lassant ora canes umbramque petunt et nubila latrant.

Theb. 1. 543–551.

A leírásnak több előképe is lehet: Euripidés Élektrájának egy jelenete szerint Perseus és a Gorgó levágott feje Achilleus pajzsán látható (Eur. El. 459–462).¹⁸⁷ A Ganymédés elrablását ábrázoló képek leírása esetében intertextuális előképnek szokás tekinteni az Aeneisnek azt a részletét, amely a hajóverseny győztesének, Cloanthusnak a köpenyét írja le (Verg. A. 5. 250–257),¹⁸⁸ holott a két részletnek csak néhány, a történet elmesélése során elkerülhetetlen szava egyezik – ahogy a Valerius Flaccusnál és Silius Italicusnál szereplő, Ganymédés elrablását leíró ekphrasisok esetében is –, így nincs szó intertextualitásról.

A Statius eposzában lévő ekphrasisnak tehát nem a korábbi művekre való utalás a célja, sokkal inkább magán az eposzon belül van meg a funkciója. Az ekphrasisban mindkét kép négy-négy sorban van leírva, de a második kép két jelenetből áll. Ez a megkettőzöttség az eposzra is jellemző, mivel ebben a klasszikus eposzoktól eltérően nem egyetlen hős szerepel, hanem egy testvérpár a főszereplő.¹⁸⁹ Az áldozati edényen ábrázolt két mitológiai szereplő is egy pár két egymást kiegészítő fele: Perseus győztesként viszi a Gorgó fejét, míg Ganymédést legyőzöttként viszi a sas; Perseus aktív cselekvő, Ganymédés viszont elszenvedője a vele történteknek – amit a rájuk vonatkozó aktív és passzív igealakok is kifejeznek; a leírás szerint Perseus épp kezd a levegőbe emelkedni, míg Ganymédés már a levegőből látja a tájat.¹⁹⁰ Ganymédés szerepeltetésének további oka is lehet: őt Iuppiter ragadta el, és Argos

186 PFAU,2002,278.

187 TAISNE,1994,276.

188 RIPOLL,2000,498.

189 PFAU,2002, 277.

190 PFAU,2002,280.

megtisztítását is a főisten tervezi, azaz abból, hogy szomorúságot okozott Ganymédés atyjának, arra lehet következtetni, hogy szomorúságot fog okozni Argos számára is.¹⁹¹

Az első kép leírása többször is utal a vizualitásra, illetve a képek élethűségére: Perseus majdnem a levegőbe emelkedik (iam iamque vagas … in auras exsilit),¹⁹² a Gorgó csaknem mozgatja (paene movet) szemeit és száját, és bár az arany élénk színű, mégis elsápad (pallescit). Az első kép élénk színével, az arannyal szembeállítható a második kép homályossága: a felemelkedő Ganymédés számára az Ida-hegy és Trója egyre távolabbra kerül, és így egyre kevésbé lesz látható. A kutyák Ganymédésnek csak az árnyékát tudják üldözni, és a szintén árnyékot adó felhőket ugatják.

Az ekphrasis során nincs kimondva a képek főszereplőinek a neve, csak a rájuk vonatkozó kifejezések alapján lehet őket azonosítani. Perseus esetében ez a szárnyas sarujára utaló aureus ales szókapcsolat; míg Ganymédésre a Phrygius venator jelzős szerkezet utal.

Az őt elragadó sasra vonatkozik a fulvis alis kifejezés, és mivel a fulvus szó az arany tipikus jelzője, ez visszautal az arany színnel jellemzett Perseusra.¹⁹³ Azaz mindkét kép esetében arany színű szárnyai vannak annak a szereplőnek, aki a legyőzöttet elragadja.¹⁹⁴

A két kép főszereplőjén kívül a Gorgó, valamint Ganymédés elrablásának tanúi is szembeállíthatók egymással: a Gorgó az első kép második felének egyedüli szereplője, míg Ganymédés társai a második – eleve két jelentből álló – kép második felének szereplői, akik többen vannak. Ez tehát megint a megkettőződésre utal.¹⁹⁵ További ellentét köztük, hogy a Gorgó szinte mozgatja (movet) szemeit, míg a társak állnak (stant). Mindkét részben megjelenik hangadásra utalva az ora szó, de míg a Gorgó halottként csak próbál kiabálni, addig a kutyák elevenen ugatják a Ganymédést elragadó sast.¹⁹⁶

Hasonlóan ahhoz, ahogy a mitológiai szereplők neve nincs kimondva az ekphrasisban, a jóslat alapján Adrastus is név nélkül ismeri fel jövendőbeli vejeit, Tydeust és Polynicest. Ők pedig összehasonlíthatók Perseusszal és Ganymédésszel – még neveik is felcserélhetők hasonlóságuk, illetve azonos szótagszámuk miatt (Perseus – Tydeus, Ganymédés – Polynices).¹⁹⁷ Polynices és Ganymédés között az a hasonlóság, hogy Ganymédést a sas felülről támadja meg, és Polynices is így fogja majd megtámadni testvérét (Theb. 11. 539–

191 VESSEY,1973, 100.

192 Ez a mondat nem feltétlenül a kép élethűségére utal: jelölheti Perseusnak a képen elfoglalt helyzetét is.

193 PFAU,2002,280.

194 PFAU,2002,281.

195 PFAU,2002,284.

196 PFAU,2002,282–283.

197 PFAU,2002,285. A Ganymédés és Polynices neve közötti hasonlóság jobban tetten érhető, ha az utóbbi nevét szintén görögös formában, Polyneikésnek írjuk.

543).¹⁹⁸ Perseus és Tydeus között pedig az az összefüggés, hogy Perseus számára a Gorgó levágott feje dicsőséget, míg Tydeus számára Melannipus levágott feje halált hoz, mivel eszik belőle, és ez annyira elborzasztja Pallast, hogy visszaveszi halhatatlanságát (vö. Theb. 8. 734–

766). Tydeus nemcsak Perseushoz hasonlítható, hanem Eteocles megkettőzése is, mivel Polynices harcol vele, ahogy majd testvérével is.¹⁹⁹

Ganymédés és Polynices között további párhuzam, hogy Ganymédést nem Perseus rabolta el, hanem egy másik, szintén szárnyakkal rendelkező lény, aki Perseushoz hasonlítható (tehát nem az aranyszárnyú Perseus, hanem a hozzá hasonlítható aranyszárnyú sas) – Polynices pedig nem a Tydeus elleni harcban esik el, hanem valaki más ellen harcolva, aki Tydeushoz hasonlítható (vagyis nem Tydeus ellen, hanem a Tydeushoz hasonlítható Eteocles ellen harcolva).²⁰⁰ A Ganymédés elrablását végignéző szomorú társak (maesti comites) szerepeltetése szintén előreutal Polynices halálára, mivel a testvérpárbajt megelőző sorokban is ez a kifejezés fog majd szerepelni (Theb. 11. 246).²⁰¹

Az ekphrasisnak tehát az az elsődleges funkciója, hogy előreutaljon a hősök későbbi sorsára, azaz halálukra. Ezt azonban ironikussá teszi, hogy ez egy lakoma elbeszélése közben történik, egy olyan kép leírása által, amely Perseus dicső tettét ábrázolja.²⁰²