Végezetül megpróbáljuk felvázolni, mely politikai áramlatok vannak jelen a mezőtúri választási hagyományban. Az egyes pártcsaládok eredményeit a 3. számú táblázat tartalmazza. Az egyes pártcsaládokba a program és az ideológiai hasonlóság alapján soroltuk be az egyes pártokat. Így a politikai katolicizmushoz került a KNP, az EKP, a KNT és a KDNP. Az agrárpártokhoz pedig az OKGFP, az FKGP, az EKGP, az NPP és az ASZ. A szélsőjobboldali családban az MNSZFMP-t, a MIÉP-et, az ÚSZ-t és egy pártonkívüli fajvédőt találunk. A munkáspártokhoz az MKP, az SZDP/MSZDP, az MSZMP/MP és az MSZP került. A liberálisokhoz jutott a PDP, az MRP, az SZDSZ, a Fidesz, a VP, az FMDP, a KP az EMU és a HVK.
A nemzeti konzervatív csoportot a HVK, az EP/NEP/MÉP, az MFP, az MDF, az MDNP, az NDSZ tölti ki.11
A táblázatból kiolvasható tendenciákkal óvatosan kell bánnunk. Három olyan pártcsalád van, amely esetében viszonylag pontosan kiolvasható a folyamat. A poli-tikai katolicizmusról elmondhatjuk, hogy sem hagyományai nincsenek, s 1990 után sem tudta megvetni a lábát Mezőtúron. Ez nem meglepő, mivel a hívő emberek ará-nya elég alacsony, s ezen belül döntően (75 - 80 %) református többség van. Az ag-rárpártok jól illeszkednek a városhoz, amely ezer szállal kötődik a mezőgazdasághoz.
Legerősebben ez a hagyomány van jelen Mezőtúron, az agrárerők mindenkor számít-hatnak 15-25 %-nyi szavazatra. A munkáspártokhoz való kötődés is igen komoly, s ha az 1990-es átmeneti megingást kiemeljük a körből, látható, hogy ez az erőcsoport 40 % körüli eredménnyel bármikor számolhat. A többi pártcsalád helyzetét sokkal bizonytalanabbnak és esetlegesebbnek tartom, mint az előbbi hármat. A szélsőjobb mindössze két választáson volt jelen, majd 60 év különbséggel, így ebből nem tudunk hozzávetőleges következtetéseket sem levonni. A liberális és nemzeti konzervatív csoporttal az a baj, hogy nincs társadalmi beágyazottsága, csupán szavaznak rájuk az emberek, de meggyőződéses liberális vagy konzervatív polgárság gyakorlatilag a városban nem létezik. 1998-cal pedig az a probléma, hogy a FIDESZ-t nem igazán tudjuk hova helyezni: ha liberálisnak tekintjük, akkor ezt a kategóriát, ha konzerva-tívnak, akkor ezt torzítjuk el. Végül amiatt, hogy az MDF-fel közös jelöltet állított, a nemzeti konzervatívokhoz soroltuk. De valójában annyira laza a pártkötődés, hogy sem a liberális, sem a nemzeti konzervatív szavazótábort nem tehetjük többre 5 - 6
%-nál. Valószínűsíthető, hogy minden választásnál van egy szabad 30- 35 %, amely mindig másra pártra szavaz.
Ha az 1990-1998 közötti választások egyéni képviselőjelöltjeit vizsgáljuk, igen tar-ka képet tar-kapunk. Egyetlen olyan jelölt sincs, aki mindhárom választáson indult volna.
Öt olyan politikus van, aki két ízben is próbálkozott a mandátumszerzéssel: Lázár Mihály 1990-ben és 1994-ben indult. Először függetlenként, majd a Vállalkozók Párt-jának színeiben indult, de nem sikerült mandátumhoz jutnia. Pedig másodszorra ő vezette a VP megyei listáját, de ez is kevésnek bizonyult. Tóth Albert József ugyancsak az első két választáson indult, a Magyar Demokrata Fórum színeiben. Míg az első alkalommal elnyerte a képviselőséget, másodszorra sikertelenül próbálkozott. Pártja sem túlzottan preferálta, hiszen a megyei listán 1994-ben 8 helyet visszacsúszott a négy évvel korábbihoz képest. Búsi Lajos 1994-ben és 1998-ban indult a Fidesz, illetve a Fidesz és az MDF közös jelöltjeként. Míg az első kísérletkor nem járt sikerrel, 1998-ban ő szerezte meg a mandátumot." Értéke " pártján belül is növekedett, hiszen eggyel előrelépve 3. helyen szerepelt a megyei listán 1998-ban, míg országosan 50 hellyel előretörve a 74. helyre került. Vagyis a Fideszen belül a képviselők második vonalába 11 KNP=Keresztény Nemzeti Párt, EKP=Egyesült Keresztény Párt, KNT=Keresztény Női Tábor, EKGP=Egyesült Kisgazda Párt, ASZ=Agrárszövetség ÚSZ= Új Szövetség MRP=Magyar Radi-kális Párt VP=Vállalkozók Pártja, KP=Köztársaság Párt, EMU=Együtt Magyarországért Unió, HVK=Hazafias Választási Koalíció,NDSZ=Nemzeti Demokrata Szövetség. A közismert rövidítése-ket nem oldottam fel.
küzdötte fel magát, az országos vezetőgarnitúra mögé. Tokár István az a politikus, aki két választáson is mandátumhoz jutott, erre a bravúrra senki más nem volt képes. Őt a Magyar Szocialista Párt indította, s 1994-ben megnyerte az egyéni versengést, míg négy év múlva a megyei lista 6. helyéről került be a parlamentbe. Érdekes, hogy míg a megyében előre tört a 15. helyről a 6.-ra, addig országosan 11. helyet visszacsúszva a 84. helyre került 1998-ban. Vagyis ő szintén pártjának második számú politikusi gárdájához tartozik. Szurcsik Istvánt a legutóbbi két választáson indította a Munkás-párt, de egyik alkalommal sem jutott parlamenti székhez. Bár 1994-ben pártja előkelő megyei politikusának számított, hiszen a lista 2. helyét foglalta el. Az összes többi képviselőjelölt csak egy ízben próbálkozott. Míg az első két alkalommal 11-11 jelölt indult, 1998-ra csökkent a vállalkozókedv, hiszen csak hatan szálltak ringbe.
Négy olyan párt van, amely minden alkalommal önálló jelöltet tudott indítani, az FKGP, az MSZP, az MP és az SZDSZ. Az MDF is képes lehetett volna erre, de 1998-ban a közös jelölt fideszes politikus lett. Mezőtúr kuriózum ab1998-ban a tekintetben, hogy az egyetlen vidéki választókerület, ahol a KDNP egyetlen esetben sem tudott egyéni jelöltet indítani.
A listás helyezéseket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy országos, pártja első vona-lába tartozó politikus egyetlen esetben sem indult Mezőtúron. A legelőkelőbb helye-zése Nagy Tibornénak volt 1994-ben, aki a 24. helyet kapta meg az MSZDP országos listáján. A többi próbálkozó pártja középgárdájába tartozott. Megyei szinten már több fontos politikussal találkozunk. Ki kell emelnünk Dögei Imrét, aki 1994-ben a Füg-getlen Kisgazdapárt megyei listáját vezette, s ennek köszönhetően szerzett képvise-lői helyet. Dobogós helyezéssel még hárommal találkozunk, 1994-ben Mile István a Köztársaság Párt listáján a 3., Szurcsik István a Munkáspártén a 2., míg 1998-ban Búsi Lajos a Fidesz lista 3. helyét foglalta el.
Az egyéni jelöltek versenyében 6 jelölt csatázott. Itt az első fordulóban szorosabb eredmény született, hiszen az MSZP-s Tokár István 1,5 %-kal előzte meg Búsi La-jost, a FIDESZ-MDF közös jelöltjét. A szoros eredmény két dologgal magyarázható.
Búsi számíthatott a FIDESZ, MDF és MDNP szavazók közös voksaira. Másrészt a FIDESZ-es politikus mezőtúri, míg szocialista vetélytársa kisújszállási, tehát kevésbé ismert a túri szavazók előtt. Mezőtúri volt az SZDSZ-es jelölt is, lám 3 %-kal többet kapott, mint listán az SZDSZ. A MIÉP és a Kisgazdapárt jelöltje szintén nem mezőtúri volt, de az ő esetükben a listás és az egyéni szavazatok szinte egybeestek. A második fordulóban egyszerűsödött a küzdelem, mivel dr. Szöllősi Kálmán az FKGP jelöltje visszalépett a FIDESZ-MDF-es jelölt javára. Tehát Búsi Lajos a kisgazda szavazatokat megszerezte, s nyilván rá szavaztak a MIÉP-esek is. Tokár István pedig a munkás-párti és SZDSZ-es szavazókat tudta maga mögé felsorakoztatni. Érdekesség, hogy a kampány utolsó napjaiban próbálták Búsit, mint mezőtúri, Tokárt pedig mint nem mezőtúri jelöltet reklámozni. De ennek úgy érzem a második fordulóban már nem volt jelentősége.