Mezőtúr az alföldi városhálózatban

Mezőtúr gazdasági bázisának viszonylagos gyengeségét alátámasztják a – vizsgált alföldi városok köréhez képest is jelentős – alulfoglalkoztatottságot jelző mutatók.

A rendszerváltás idején is kevesebb munkahely volt a városban, mint munkavállaló (eljáró-többlet adódott), és a rendszerváltást követő két évtizedben a helyzet további romlást mutat (2. ábra). Igaz, a vizsgált városcsoport egésze is folyamatosan rosszabb helyzetbe került: Mezőtúr adata a rendszerváltás idején elmaradt a szomszéd váro-sok többségének értékeitől, foglalkoztatási adatainak romlása viszont kisebb mértékű.

Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti részének városai között mutatója – csökkenése ellenére is – az egyik legjobbá vált napjainkra, miközben leszakadása növekedett a Körösöktől délre fekvő szomszédokhoz képest.

Mezőtúr még a többnyire önfoglalkoztatónak számító alföldi kis- és középvárosok körében is zárt városgazdaságnak számít: a közigazgatási határait átlépő napi inga-vándor-forgalom mindvégig a legkisebbek közé tartozott (1990-ben Túrkeve, 2001-ben Karcag múlta csupán alul). Ez nemcsak a bejárók, de egy2001-ben az eljárók csekély létszámára is utal (3. ábra). 2011-ben a bejárók legnagyobb számban Túrkevéről (132 fő) és Gyomaendrődről (59 fő) érkeztek, míg az eljárók céltelepülései leggyakrabban Szolnok (200 fő) és Budapest (100 fő) voltak (utóbbi relációkban növekedés volt 2001-hez képest). A fővárosba járókhoz hasonlítható a külföldön munkát vállalók száma.

Jelentősebb foglalkoztatási vonzáskörzettel nem rendelkezik a város, a kapcsolatok in-tenzívebbé válásával ugyanakkor gyenge vonzódás figyelhető meg Szolnok irányába (Molnár E.–Pénzes J. 2005; Pénzes J.–Molnár E.–Pálóczi G. 2014).

2. ábra. Helyben dolgozó foglalkoztatottak száma a helyben lakó foglalkoztatottak százalékában, Mezőtúron és a vizsgált városok csoportja esetében,

a legutóbbi három népszámlálás (1990, 2001, 2011) idején.

(forrás: KSH adatok alapján)

3. ábra. Eljárók és bejárók a helyben lakó foglalkoztatottak százalékában, Mezőtúron és a vizsgált városok csoportja esetében,

a legutóbbi három népszámlálás (1990, 2001, 2011) idején;

(forrás: KSH adatok alapján)

A regisztrált munkanélküliek lélekszámra vetített arányát mutató 4. ábra (stabilan országos átlag feletti értékekkel) jelzi Mezőtúr kedvezőtlen foglalkoztatási helyzetét.

Az ezredforduló utáni években (2003−2005) érte el a város önmagához képest is a leg-jobb értékeket: ekkor – néhány évig – mutatója a vizsgált alföldi városok csoportátlaga alá került, majd ismét negatív irányú távolodás jellemző az alföldi városok és az ország egészének mutatójától. Utóbbin – gyaníthatóan – a munkanélküliek regisztrációjának szabályváltoztatása némiképp módosított, s ez nagyobb mértékben növelte meg az or-szágos átlagot, mint a város mutatóját. A regisztrált munkanélküliek száma a vizsgált időintervallumban, előbb közel 2000 főről 750 fő alá csökkent, majd ismét 1700 fő fölé nőtt. 2013-ban a regisztrált munkanélküliek 1000 lakosra jutó száma Mezőtúron 20%-kal haladta meg az alföldi városok átlagát és közel 50%-20%-kal az országos mutató értékét (4. ábra). A szomszédok közül a Körösöktől délre fekvő települések mutatói egyértel-műen, Kisújszállás és Törökszentmiklós adatai pedig többnyire jobbak, míg Túrkeve, illetve Karcag és Kunszentmárton mutatói inkább rosszabbak a mezőtúri értékeknél.

A város gazdasági helyzetelemzésének újabb aspektusát kínálják a vállalkozá-si adatok. Megállapítható, hogy a vállalkozói szféra teljesítményének jelentős részét adó, társasági adózás szempontjából kiemelt vállalatok valamennyi – lakónépességre vetített – mutatója elmarad mind az országos átlagtól, mind a vizsgált városok össze-sített adatától (utóbbi kör értékeihez valamelyest közelebb esik Mezőtúr). Különbség az egyes mutatók esetében megfigyelhető elmaradás nagyságában, illetve a változások irányában és mértékében van.

4. ábra. Regisztrált munkanélküliek 1. negyedévi 1000 lakosra jutó száma Mezőtúron, az alföldi városokban és Magyarországon (1993−2013).

(forrás: KSH adatai alapján)

Míg a vállalkozások száma és a foglalkoztatottak létszáma aránylag kedvezőbb (il-letve időben javuló / stagnáló) pozíciót mutat, a nettó árbevétel, export árbevétel és bruttó hozzáadott érték adatai nemcsak nagyobb leszakadást jeleznek, de a hátrány a vizsgált időszakban mindkét vonatkoztatási rendszerben romlik (5−6. ábrák).

5. ábra. Mezőtúr társasági adózás szempontjából kiemelt vállalkozásainak adatai, az országos átlagérték százalékában (1992−2013). (forrás: NAV adatai alapján)

Utóbbi mutatók gyengesége a mezőtúri székhelyű vállalkozások összességében ki-sebb méretére, mérsékeltebb exportorientáltságára, és a csekélyebb hozzáadott értéket képviselő tevékenységek nagyobb súlyára mutat rá. Ez összefüggésbe hozható a külföl-di működő tőke város rendszerváltás utáni gazdasági átalakulásában mutatott arány-lag mérsékelt szerepével. A hiányzó nagyvállalati szegmens következménye, hogy Mezőtúr egyetlen céggel sem jelenik meg a megyei vállalati toplistákon. A szomszédos városokkal összevetve, Mezőtúr Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti részén elfoglalt közepes pozíciója (vállalkozássűrűségi és foglalkoztatási adatai jobbak), illetve a Kö-rösöktől délre fekvő településekkel szembeni egyértelmű elmaradása ragadható meg.

6. ábra. Mezőtúr társasági adózás szempontjából kiemelt vállalkozásainak adatai, a kiválasztott alföldi városok átlagértékének százalékában (1992−2013).

(forrás: NAV adatai alapján)

Árnyaltabb következtetések levonását teszik lehetővé az iparűzési adóbevétel-ada-tok. Az elmúlt évtizedben akadtak olyan évek is, amikor a vizsgált alföldi városok csoportátlagát meghaladta az egy lakosra jutó iparűzési adóbevétel Mezőtúron (eddi-gi legjobb évében, egy lakosra jutó iparűzési adóbevétele az országos átlag 85%-át is megközelítette). 2008 után a korábbi – dominánsan – javuló tendencia ugyan meg-tört, de 2010-től újra erősödés figyelhető meg (7. ábra). Miután az adókulcsokban, az utóbbi években már nemigen voltak különbségek, az iparűzési adó terén kimutatható jobb pozíció elsősorban a helyi székhelyű és helyi telephelyű gazdaság közti

differenci-ákra vezethető vissza. 2013-ban a város tíz legnagyobb iparűzési adófizetője között hat nem mezőtúri székhelyű cég volt: köztük a közszolgáltató cégek mellett agrár- és ipari vállalkozások (Syngenta Seeds Kft., Fémfeldolgozó Zrt.), illetve a város gázhálózati csomóponti helyzetéhez kötődő vállalat (Földgázszállító Zrt.) is akadt. Az ezredfordu-lót követő évtizedben Mezőtúr lakónépességre vetített iparűzési adóbevételei megha-ladták a Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti részén fekvő városok mutatóit, de rendre elmaradtak a Körösöktől délre fekvő szomszédok (Szarvas, Szentes) teljesítményétől.

7. ábra. Egy lakosra jutó iparűzési adóbevételek (1000 HUF) Mezőtúron, az alföldi városokban és Magyarországon (2000−2013).

(forrás: MÁK adatai alapján)

8. ábra. Természetes fogyás és vándorlási különbözet, a lakónépesség %-ában Mezőtúron, az alföldi városokban és Magyarországon (1990−2011).

(forrás: KSH népszámlálások alapján)

Összehasonlító elemzésünk tehát megerősítette a magyarországi városok gazdasá-gát érintő, különböző szempontok alapján készült országos vizsgálatok (Nemes Nagy J. 2004; Nagy G.–Nagy E. 2008; Pirisi G. 2009) Mezőtúrra vonatkoztatható tapasz-talatait: egy nem elég erős gazdasági bázissal bíró, érdemi felzárkózásra az elmúlt két évtizedben nem képes alföldi város képe körvonalazódott, mely számára csupán sze-rény vigaszt jelenthet, hogy megyéje keleti-délkeleti részén még jelen állapotában is a nagyobb potenciállal rendelkező szereplők közé sorolható. A gazdasági helyzet tük-reként, nemcsak a város népességének elöregedését jelző természetes fogyás nagysága, de a migrációs különbözet is kedvezőtlenebb volt Mezőtúron, mint a vizsgált alföldi városok, illetve Magyarország egésze esetében (8. ábra).