A város domborzati viszonyai

Mezőtúr domborzati szempontból még alföldi viszonylatban is kevéssé tagolt, mini-mális szintkülönbségekkel jellemzett területen fekszik. A várost befogadó táj vertikális tagoltsága nagyon alacsony, a relatív relief átlagos értéke alig éri el a 2 m/km2-t (Dö-vényi Z. 2010). A belterület legmagasabb része a Hortobágy-Berettyó nyugati partján elterülő folyóháti terület a Kossuth és Kálvin térrel, melynek tengerszint feletti ma-gassága 86 méter (1. ábra). Innen minden irányba lejt a terület, a város alacsonyabb fekvésű peremein már a 82-83 méteres tszf. magasság jellemző, amelyet néhány déli városrész elnevezése is jól tükröz: Kákás, Vízköz-kert.

A külterület szintkülönbsége sem jelentős, az elhagyott folyómedrek és a legmaga-sabb folyóhátak, valamint a rájuk épített kunhalmok között átlagosan kilenc méteres szintkülönbséggel számolhatunk. A város legmagasabb külterületi pontja a Hármas-Körös D-i partján, közvetlenül a Peresi-holtág és az élő folyó találkozásánál emelkedő Peresi-halom, melynek tszf. magassága 92,6 m (Tóth A. 1988).

Ez a halom teljesen egybeolvad a Peresi-depóniával, így jellegét teljesen elvesztette, de tetejéről szép kilátás nyílik a Körös térségére. A Peresi-depónia az 1890-es években befejeződött Körös-szabályozás mellékterméke, ami a peresi Körös kanyarulatokat át-vágó mesterséges meder kitermelt anyagából emelt, több szakaszból álló, közel 3 km hosszúságú földdepónia.

A város Szolnok–Túri-síkra eső É-i és Ny-i területe csaknem asztallap simaságú, löszös üledékkel fedett, alacsony ármentes síkság. A táj képében mutatkozó némi vál-tozatosságot az elhagyott Berettyó medrek, valamint több, a Tisza felől érkező és a Berettyóba torkolló egykori ér medre jelenti (Kis Varas-ér, Akasztó-ér, Kis Hék-ér, Keny-ér, Görbe-ér, stb.). Ezeken túlmenően a felszín egyhangúságát több mesterséges

forma is megtöri, mint a kunhalmok és az anyagnyerő gödrök.

A keleti és déli területek viszont már a Körösmenti-sík és a Békési-sík részeként a Hármas-Körös és a Berettyó által formált, alacsony ártéri szintű síksági tájtípusba tartoznak. Ezeken a területeken a sok-sok természetes úton lefűződött morotva és a folyószabályozás alkalmával levágott folyókanyarulat, holtág jelenti a legmélyebb tér-színt.

Az élő folyókanyarulatok, valamint a morotvák és a holtágak kanyarulatainak bel-ső zugában mindenhol megfigyelhetők a folyók meanderezése folytán évszázadok-év-ezredek alatt kialakult övzátonyok és a közöttük mélyülő sarlómedrek által jellemez-hető enyhén hullámos felszínek.

Az övzátonyok és a sarlómedrek közötti minimális, sok esetben csak néhány de-ciméteres szintkülönbség a terepen nehezen vehető észre, de belvizes időszakban jól kirajzolódnak a vízzel kitöltött, íves alakban húzódó sarlólaposok, sarlómedrek és az azokat elválasztó belvízmentes övzátonyok. A folyómedrek mentén sok esetben lösz-iszappal borított ármentes folyóhátak húzódnak, rajtuk néhol mesterséges halmok ülnek.

A vizek közelében emelkedő, de mégis ármentes folyóhátak ősidők óta fontos te-lephelyei az emberi kultúráknak. A környék valamennyi régészeti lelőhelye, beleértve a kunhalmokat is, de a jelenlegi belterület magja is folyóháton található. Mezőtúr tör-ténelmi városmagja még a szabályozatlan Berettyó Hídszög nevű fejlett kanyarulata közé zárt hátas területen alakult ki. A folyóhátakat több helyen természetes mélye-dések, az ún. fokok réselték át, melyeken keresztül az árvizek az erek közvetítésével szétterülhettek a széles ártéren, kialakítva és fenntartva ezzel a folyószabályozás előtti vadregényes vízi világot.

A sok esetben név nélküli fokokból számtalan ér indult el, mint pl. a Kincses-ér, Besenyi-Kincses-ér, Sarkály-ér. A fokok és erek közül legjelentősebbek a szabályozás előtti Nagy-Körösből a Marazd-fokon át kilépő Marazd-ér, valamint a Peresi Holt-Köröst a Berettyóval összekötő Sárkány-fok volt. Az egykori vízi világot éltető megannyi ér a folyószabályozást követő évtizedekben az öntöző és belvízlevezető csatornahálózat részévé vált.

1. ábra. Mezőtúr tengerszintfeletti magassági viszonyai és domborzati adottságai.

(saját szerkesztés)

A város határának leglátványosabb mesterséges formái a kunhalmok, amelyek túlme-nően azon, hogy potenciális régészeti lelőhelyek, egyes esetekben tájképi és botanikai értékekkel is rendelkeznek, de egyben fontos tájékozódási és határmegjelölő pontok is. A város külterületét ábrázoló első katonai felmérés térképein (1785) még 31 kun-halom szerepel (Virágh D. 1979). A közel egy évszázad elteltével megismételt oszt-rák-magyar második katonai felmérés térképein (1869) már csak 23 halom található Mezőtúr határában.

A fogyatkozás legfőbb okát elsősorban a folyószabályozási, gátépítési munkála-tokban kell keresni. A 20. század során tovább csökkent a számuk, főként a nagy-üzemi mezőgazdaság térhódítása és az emberi gondatlanság következtében. 1996 óta valamennyi kunhalom ex lege védettséget élvez, 2012-től pedig tilos a felszínükön szántóföldi gazdálkodást folytatni. Jelenleg 12 kunhalommal találkozhatunk Mezőtúr határában (1. ábra), ezek legfontosabb jellemzői az alábbiak (Tóth A. 1988, Tóth A.-Tóth CS. 2004):

Általeső-halom:

Nevének eredete bizonytalan. A Mezőtúr-Szarvas műút Ny-i oldalán emelkedő

alacsony, ép testű, de egykor szántott halom. Régészetileg feltáratlan. Nem rendelke-zik botanikai és tájképi értékkel. Egyéb kultúrtörténeti vonatkozása nincs.

Bári-halom:

Nevének eredete ismeretlen. A pusztabánrévei határban található, 87,3 mBf. ma-gasságú, egykor tetejéig szántott halom. A halom felszínéről honfoglalás kori lelet-anyag került elő. Botanikai értéke nincs. Tetejéről szép kilátás nyílik a Körös holtágak-ra. Régészetileg feltáratlan. Egyéb kultúrtörténeti vonatkozása nincs.

Bence-halom:

Nevét feltehetően az egykori földtulajdonosról kapta. A pusztabánrévei dűlőben, a Mezőtúr-Szarvas műút Ny-i oldalán található. Magassága 86,5 mBf. A halomtest ép, de egykor tetejéig szántották, jelenleg gyomos gyep borítja. Régészetileg feltáratlan.

Nem rendelkezik botanikai és tájképi értékkel. Régészetileg feltáratlan. Egyéb kultúr-történeti vonatkozása ismeretlen (2. ábra).

Duca-halom:

Feltehetően az egykori földtulajdonosról kapta nevét (Duca tanya) a Pusztabánréve Nyi-i részén lévő 82,5 mBf. magas halom. A halomtest ép, de tetejéig szántották egy-kor. Nem rendelkezik botanikai és tájképi értékkel. Régészetileg feltáratlan. Egyéb kultúrtörténeti vonatkozása ismeretlen.

Gyilkos-halom:

Neve egy gyilkosság színhelyét őrzi. Az 1910-es években meggyilkolt juhász emlé-két hozzák vele kapcsolatba. Mezőhék, Mesterszállás és Mezőtúr hármas határhalma a mesterszállási és öcsödi földutak találkozásánál. 85,5 mBf. magas, roncsolt testű, egykor szántott felszínű halom, jelenleg részben erdő borítja. Nem rendelkezik bota-nikai és tájképi értékkel. Régészetileg feltáratlan. Egyéb kultúrtörténeti vonatkozása ismeretlen.

Gyilkos-halom:

Nevének eredete nem ismert, feltehetően ebben az esetben is valamilyen gyilkos-ság helyszíne lehetett. A Túlakörösön határrész D-i csücskében fekszik. Szarvas és Mezőtúr kettős határhalma, egyben megyehatárt is jelöl. 85,3 mBf. magas, egykor te-tejéig szántott halom, jelenleg azonban erdő borítja. Megbontott testű halom, a halom É-i oldalába egy földút belevág. Nem rendelkezik botanikai és tájképi értékkel. Régé-szetileg feltáratlan. Egyéb kultúrtörténeti vonatkozása ismeretlen.

Kengyel-halom:

A Berettyó Szanda-zug nevű, kengyel alakú kanyarjáról kaphatta nevét. A Déva-ványára vezető földút mentén emelkedő 89 mBf magas, roncsolt testű halom. Felszíne bolygatott a fásítás miatt. Nem rendelkezik botanikai és tájképi értékkel. Régészetileg feltáratlan. Egyéb kultúrtörténeti vonatkozása ismeretlen (3. ábra).

Leski-halom:

Nevének eredete ismeretlen. A város D-i részén, a Túlakörösön határrészen, a megyehatár közelében található. 90,1 mBf. magasságú, ép testű, de tetejéig szántott halom. Botanikai értéke nincs. Tetejéről szép kilátás nyílik a Körös hullámterére. Ré-gészetileg feltáratlan. Egyéb kultúrtörténeti vonatkozása ismeretlen.

Pap-halom:

Nevét feltehetően az egykori földtulajdonosról kapta. Nevezik Túrtői-halomnak is a túrtői határrész után, de a II. katonai felmérés térképén még Nagy-halom nevet viselte. A Holt-Körös folyóhátján, a Szilánczki-zug térségében található 87,3 mBf. ma-gasságú halom. A halomtest É-i oldala megbontott (gödör, árok, ásatási nyomok?).

D-i oldalát szántják, a többi halomfelszínt erősen gyomos gyep borítja. Felszínén sok csont és edénytöredék található. Régészetileg feltáratlan. Nem rendelkezik botanikai és tájképi értékkel. Egyéb kultúrtörténeti vonatkozása ismeretlen.

Peresi-halom:

Nevét Peres határrészről kapta. A Hármas-Körös D-i partján, közvetlenül a Peresi-holtág és az élő folyó találkozásánál fekvő 92,6 mBf. magasságú halom. A folyószabá-lyozási munkálatok során anyagából elhordtak, így roncsolt testű halom. Másodlago-san képződött értékes löszgyep borítja. Tetején sok csont és cseréptörmelék található.

Régészetileg feltáratlan. Tájképi értékét elvesztette a hozzáépített Peresi-depónia mi-att, de tetejéről szép kilátás nyílik a környékre.

Törő-halom:

Nevét feltehetően az egykori földtulajdonosról kapta. A várostól DNy-ra, az öcsödi földút mentén emelkedő 88,7 mBf. magas halom. Északi oldalába belevág a földút, ezért megbontott a halomtest. Felszíne bolygatott (ásatási nyomok, háromszögelési pont). Tetejét többségében gyomos gyep borítja, peremén fasor húzódik. Néhány cse-réptöredék található felszínén. Régészetileg feltáratlan. Nem rendelkezik botanikai értékkel, tájképileg közepesen értékes. Egyéb kultúrtörténeti vonatkozása ismeretlen (4. ábra).

Vasadi-halom:

Neve feltehetően személynév eredetű. Az öcsödi út É-i oldalán a Kis Hék-ér part-ján emelkedő, 89,3 mBf. magas, egykor teljesen szántott felszínű, jelenleg szántóföldi művelésből kivont halom. Régészetileg feltáratlan. Nem rendelkezik botanikai és táj-képi értékkel. Egyéb kultúrtörténeti vonatkozása ismeretlen.

2. ábra. A szarvasi komp felé vezető út mellett épült nem túl jelentős méretű Bence-halom. (Fotó: Tóth Cs.)

3. ábra. A Holt-Berettyó (jelenleg Szanda-zugi-főcsatorna) partján emelkedő, erősen gazosodott Kengyel-halom. (Fotó: Tóth A.)

4. ábra. A város DNy-i határában, a Kis Hék-ér közelében emelkedő Törő-halmot leginkább a beerdősülés és a közlekedés veszélyezteti. (Fotó: Tóth A.)