2. A törvényes öröklés
2.2. Osztályrabocsátás
Érdemes megvizsgálnunk az osztályrabocsátás intézményét a törvé-nyes öröklés vonatkozásában, melynek a célja alapvetően az, hogy az örökhagyó halála után a leszármazói egyenlő mértékben részesülje-nek a vagyonából. A lényege abban áll, hogy a hagyaték értékéhez hozzá kell számítani az örökhagyó által juttatott ingyenes adomá-nyok értékét abban az esetben, ha a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta. Az osztályrabocsátás feltételei a következők: a) főszabály szerint törvényes öröklés ese-tén érvényesül, de végintézkedés alapján törese-ténő öröklés eseese-tén is osztályrabocsátási kötelezettségük van a leszármazóknak, ha a törvé-nyes örökrészüknek megfelelő hányadot öröklik. b) csak akkor kerül rá sor, ha több leszármazó közösen örököl, c) van olyan leszármazó, akit az örökhagyó még életében ingyenes adományban részesített.
d) az örökhagyó kifejezett, vagy a körülményekből kikövetkeztet-hető akarata szerint a hagyatékot a leszármazók között az adomány értékének figyelembe vételével kell felosztani. e) az adomány nem tartozik a szokásos mértékű ajándék körébe, és nem minősül
tartás-561 Pálovics Béláné is az öröklést látja a földterületek elaprózódásának legfőbb forrásának, ami a gazdaságok életképességét is veszélyezteti. Pálovics 1997, 10.o.
ra rászorult leszármazó részére nyújtott tartásnak sem.562 f) legalább egy leszármazó követelje valamely adomány osztályrabocsátását, és szükséges az is, hogy bizonyítani tudja a kötelezettség fennállását.563
Az osztályra bocsátandó érték megállapítása úgy történik, hogy a hagyaték tiszta értékének és az osztályra bocsátott ingyenes ado-mányok tiszta értékének kiszámítása után, ezeket össze kell adni, majd pedig az így kapott együttes értéket el kell osztani az örökösök között arányosan és a törvényes örökrészeknek megfelelően. Így az adott örökösre jutó örökrészből le kell vonni az osztályra bocsátott értéket, hiszen azt már korábban megkapta, és így az esetleg még fennmaradó érték erejéig részesül a hagyatékból.564
Felmerül a kérdés, hogy az ingyenes adomány értékének megál-lapításakor melyik időállapot szerinti értéket kell figyelembe venni.
A Ptk. ezt a kérdést úgy rendezi, hogy főszabály szerint annak jut-tatáskori értékét kell számításba venni, de a bíróságtól a körülmé-nyek figyelembevételével vett más érték meghatározását kérheti az az érdekelt, aki számára a juttatáskori értéken való számításba vétel súlyosan méltánytalan.565 Ennek a méltányosságon alapuló kivétel-szabálynak komoly jelentősége van az ingatlanok és a mezőgazdasági földek értékének meghatározásánál is.
Ha az ingyenes juttatásban részesült leszármazó kiesik az örök-lésből, akkor az ő leszármazója köteles a kiesett személy által kapott adományt osztályra bocsátani. Ha a kiesett személynek több leszár-mazója van, akkor az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított örökrészekből a felmenő által kapott ingyenes adományt a hagyatékban való részesedés arányában kell levonni.566
562 Ptk. 7:56. § (3) bek.: A szokásos mértékű ingyenes adományt és a tartásra rászo-rult leszármazó részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.
563 Fabó 2014a, 627-628.o.
564 Barzó 2016, 104.o.
565 Ptk. 7:57. § (2) bek.
566 Ptk. 7:57. § (3) bek.
Túladományozás esetén – tehát ha az örököstárs által osztályra bocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét – az adott örököstársat a hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, de a többletet nem kell visszatérítenie. Ilyenkor a hagyaték felosztása a többi örököstárs között úgy történik, hogy a túladományozott örö-köstársat és az ő ingyenes adományát figyelmen kívül kell hagyni.567
A jelenlegi földforgalmi és öröklési szabályok alapján jó megoldás-nak tűnik az, hogy az örökhagyó még életében ingyenes adomány-ként – osztályrabocsátási kötelezettséggel – adja át a földet valamely törvényes örökösének, hiszen ekkor ki tudja választani azt a személyt közülük, aki mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen foglalko-zik. Természetesen erre módja lenne végrendeletben is, de ott már a földtulajdonszerzési korlátozások érvényesülnek, a mezőgazdasági igazgatási szerv megvizsgálja a feltételeknek való megfelelést, és ha úgy ítéli meg, hogy az örökös nem felel meg a feltételeknek – például a földszerzéssel a tulajdonában lévő összes föld mennyisége túllépi a földszerzési maximumot –, akkor megtagadja a jóváhagyást, és a ne-vezett örökös nem szerzi meg a föld tulajdonjogát. Ám az ingyenes adomány esetén semmiféle vizsgálatra nincs szükség, az említett kor-látozások sem érvényesülnek, tehát a tulajdonszerzés folyamata jóval egyszerűbb lesz. Ebben az esetben, ha pedig az örökhagyó halála után megállapítják, hogy az adott örökös vonatkozásában túladományozás történt, az örökösnek akkor sem kell a többletet kiadnia, egyszerűen őt nem veszik figyelembe a hagyaték felosztásakor, tehát a föld nem apró-zódik el. Más kérdés, hogy mennyire életszerű ez a helyzet, hiszen idő-sebb földműves személynél előfordulhat, hogy úgy dönt, átadja a föld művelését a leszármazójának, melyet osztályrabocsátási kötelezettség-gel is megtehet, de egy fiatalabb gazdánál – aki még nem szeretne fel-hagyni a gazdálkodással – is bekövetkezhet egy baleset, vagy betegség, és könnyen lehet, hogy ez a lehetőség nem merül fel. Jellemzőbbnek tartjuk az örökhagyó végakaratának végrendeletbe foglalását.
567 Ptk. 7:57. § (4) bek.