Az örökléshez való jog korlátozhatóságáról

Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése értelmében „az alapvető jogok-ra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.

Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmá-nyos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”

A 24/2017. (X.10.) AB határozat alapját képező ügyben az örök-hagyó végrendeletében foglaltak nem valósultak meg, mivel a me-zőgazdasági igazgatási szerv megtagadta a hatósági bizonyítvány kiadását arra hivatkozással, hogy a végrendeletben megnevezett örö-kös nem földműves és már jelenleg is 1 hektárt meghaladó föld van a tulajdonában. Ez az örökléshez való jog korlátozását jelenti mind az örökhagyó, mind pedig a végrendeleti örökös oldalán. Ennek a korlátozásnak a tartalmát a földforgalmi törvényben meghatáro-zottak adják, vagyis a földművesi minőség, a birtokmaximum és a földszerzési maximum meghatározása, valamint a hatósági jóváha-gyás bevezetése végintézkedésen alapuló öröklés esetére is.³⁴⁷

Ahogy az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése kimondja, alapvető jog korlátozására van lehetőség, de csak bizonyos feltételek betartása mellett, valamely alkotmányos érték védelme érdekében. Ez az alkot-mányos érték jelen esetben az Alaptörvény P) cikkében kerül megha-tározásra, mely kimondja, hogy „a természeti erőforrások, különösen a termőföld,³⁴⁸ az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet

347 A földforgalmi törvény 34. §-ában a végintézkedésre vonatkozóan határoz meg speciális szabályokat, mely gyűjtőfogalomnak minősül, ugyanis magában foglalja a végrendeletet, az öröklési szerződést és a halál esetére szóló ajándékozást. Jelen kérdések egy végrendelettel kapcsolatban merültek fel a konkrét ügyben, így meg-vizsgálnánk azt is, hogy az Alkotmánybíróság által a végrendelet kapcsán kimon-dottak mennyire alkalmazhatóak a végintézkedés másik két fajtája vonatkozásában.

348 A termőföld fogalmát nem tartalmazza a földforgalmi törvény, abban a mezőgaz-dasági föld fogalma szerepel. A két fogalom elhatárolásról lásd: Téglási 2015a, 285-286.o.

közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nem-zedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”

Tehát a természeti erőforrások között külön is kiemelve nevesíti a jogalkotó a termőföldet, mely a nemzet közös örökségét is jelenti, és mindemellett a fenntartható fejlődésre is utal ezen cikkben a jövő nemzedékek számára való megőrzési kötelezettség megfogalmazá-sával. Ennek jelentőségét tovább emeli, hogy mindezeket a Nemzeti Hitvallásban³⁴⁹ is rögzíti, mikor kimondja, hogy „vállaljuk, hogy örök-ségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utóda-inkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos haszná-latával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”

Mindezeken felül a termőföld kiemelten való kezelését támasztja alá, hogy az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése sarkalatos törvényi szabályozást ír elő azok forgalmára vonatkozóan, tehát az így meg-született földforgalmi törvény sarkalatosnak minősül. A földforgalmi törvény a tulajdonszerzésre és a használatra vonatkozó feltételeket és korlátokat a P) cikk (1) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében határozhatja meg.

A korlátozás arányosságának vizsgálatakor figyelembe kell ven-ni, hogy a föld véges és nélkülözhetetlen jószág, nem szaporítható, mással nem helyettesíthető, így a többi tulajdoni tárgytól eltérő ke-zelése indokolt.³⁵⁰ Ezek alapján a magánjogi szabályozásba közjogi elemek is kerülnek annak érdekében, hogy a megfelelő birtokstruk-túra kialakítható legyen. Ez pedig magával hozza azt, hogy bizonyos alkotmányos alapjogok korlátozására kerül sor. Ezek a korlátozó rendelkezések viszont csak akkor fogadhatók el, ha a birtokpolitikai elveknek megfelelő közérdeket szolgálják,³⁵¹ mely elveket a földfor-galmi törvény preambuluma határoz meg.

349 Trócsányi 2016, 65-67.o.; Szilágyi 2017c, 32.o.

350 35/1994. (VI.24.) AB határozat, Erről lásd még: Téglási 2009, 20-21.o.

351 Csink 2012, 73.o.; Bányai 2016, 17.o.

Az Alaptörvény úgy fogalmaz, hogy „mindenkinek joga van a lajdonhoz és az örökléshez”, tehát egy bekezdésben tartalmazza a tu-lajdonhoz és az örökléshez való jogot, de az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában³⁵² kimondta, hogy ebből az következik, hogy az örökléshez való jog a tulajdonhoz való jog egy speciális részjogosít-ványának tekinthető. Így a kettő szoros összefüggésben van egymás-sal, ugyanis az értelmezésük során eltéréssel is találkozunk. Hiszen a tulajdon megszerzésének joga nem képezi alkotmányos védelem tár-gyát, csak a már megszerzett tulajdont védi az Alaptörvény,³⁵³ ezt az Alkotmánybíróság több határozatában is kimondta.³⁵⁴ Így mivel maga a tulajdon megszerzésének joga nem minősül alapjognak, így alapjogi védelem sem vonatkozik rá, tehát ennek a jognak a korlátozása csak akkor lesz alaptörvény-ellenes, ha annak tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű indoka.³⁵⁵

A tulajdonjog korlátozása csak abban az esetben alaptörvény-ellenes, ha kényszerítő ok nélkül történik, valamint ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan. Tehát a tulajdonjogba való beavatkozás vonatkozásában van az államnak mozgástere. Ezt az elővásárlási jog kapcsán is kimondta határozatá-ban az Alkotmánybíróság, hiszen a jogszabályon alapuló elővásárlási jog a tulajdonos rendelkezési jogát korlátozza. Az AB megállapítása alapján a tulajdonjog azonban nem korlátozhatatlan jogosultság. Az alapjogi védelem mikéntjét befolyásolja a tulajdon alanya, tárgya, funkciója, és a korlátozás módja.³⁵⁶

Amennyiben a tulajdonhoz való jogból³⁵⁷ indulunk ki a végin-tézkedésre vonatkozó szabályok vizsgálata kapcsán, akkor azokat két oldalról közelíthetjük meg, az örökhagyó és az örökös szemszögéből.

352 5/2016. (III. 1.) AB határozat (22)

353 Lápossy 2015, 247.o.; Téglási 2015b, 154.o.; Lásd még: Balogh 2009, 29-54.o.

354 743/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 417.

355 35/1994. (VI.24.) AB határozat

356 64/1993. (XII.22.) AB határozat ABH 1993.380.

357 A tulajdonhoz való jogról a magánjogi szabályozásban lásd bővebben: Menyhárd 2004, 30.o.

A tulajdonhoz való alapvető jog tartalmából kiindulva, az örökös helyzete, vagyis a tulajdonjog végintézkedés útján történő megszer-zése tehát nem esik alapjogi védelem alá. Az örökhagyó oldaláról viszont a rendelkezési jog, vagyis jelen esetben pontosabban a vég-rendelkezési jog viszont alapjogi védelem alatt áll.

Érdemes megvizsgálnunk, hogy miben is lesz más, ha konkré-tan az örökléshez való alapvető jog oldaláról végezzük el az elemzést.

A tulajdonhoz való jogra vonatkozó alkotmánybírósági álláspont az irányadó az örökléshez való jog esetén is, viszont önálló alapjogként értékeli az örökléshez való jogot is az AB.³⁵⁸ A korábbi Alkotmányhoz képest az öröklés az Alaptörvényben máshogy jelenik meg. Hiszen az 1949. évi XX. törvény 13. § (1) bekezdése deklarálta a tulajdonhoz való jog biztosítását, és a 14. §-ban, tehát külön szakaszban olvashat-juk, hogy „az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát”. Az Alaptörvény XIII. cikke egy szakaszon belül nevesíti a tulajdonhoz való jogot, va-lamint az örökléshez való jogot – „mindenkinek joga van a tulajdon-hoz és az örökléshez” – így ezen alapjogok szabályozása érdemben nem, csak jogtechnikai szempontból változott.³⁵⁹ A különbség a két alapjog között abban ragadható meg, hogy az örökléshez való jogba beletartozik az aktív örökléshez való jog, vagyis az örökhagyó vég-rendelkezési joga, a passzív örökléshez való jog, ami pedig az örökös jogát jelenti a hagyaték megszerzésére, továbbá az öröklés jogintéz-ményét is értjük alatta. Tehát a tulajdonhoz való jog nem védi magát a tulajdonszerzést, ezzel szemben az örökléshez való jog magába fog-lalja az öröklés útján történő tulajdonszerzés védelmét.

1.2.9. örökléshez való jog az unió tagállamainak