Nem nemzetközi fegyveres összeütközés esetében felmerülő különleges

Mind a Nemzetközi Jogi Bizottságban, mind a Hatodik Bizottságban vitát váltott ki annak eldöntése, hogy a nem nemzetközi fegyveres összeütközések esetét is szabályoz-za-e a tervezet.¹⁴²

A vitában az érvek két fő vonal mentén húzódtak. A bekerülést támogató államok szerint napjaink nemzetközi közösségében jóval gyakrabban fordulnak elő nem nemzet-közi fegyveres összeütközések, mint nemzetnemzet-közi konfliktusok. Szerepük és jelentőségük sajnálatos módon növekedett, és ahogyan a korábbiakban is látható volt, sokszor rendkí-vül nehézkes az elhatárolás. Az elhatárolással összefüggő problémákkal sem kellene oly mértékben foglalkozni, ha a tervezet a fegyveres összeütközés jellegétől függetlenül minden helyzetre vonatkozna. Ennek értelmében a tervezet értéke csökkenne, ha kizárná az alkalmazhatóságot erre az esetre. A belső konfliktusok is jelentősen befolyásolhatják egy állam szerződésteljesítő képességét.¹⁴³ Annak ellenére érvelnek a bekerülés mellett, hogy a téma rapportőre is kifejezte: „ezen a területen a gyakorlat ritka és nehezen feltár-ható. Mivel ez a helyzet, nem okoz sérelmet a tervezet hatályának kiterjesztése az ilyen típusú szituációk esetére is, de meg kell érteni, hogy ezzel a cselekedettel a Bizottság sokkal inkább a jogfejlesztés jelentős elemét vezeti be a tervezetbe, mint hogy kodifikál-ná a létező nemzetközi jogot.”¹⁴⁴ Egy ilyen jogfejlesztés növelhetné a jog uralmát. Sőt, Kuba kiszélesítené a tervezet hatályát az embargó állapotára is, mivel embargó esetén is nehézségbe ütközhet számos kétoldalú egyezmény teljesítése, habár ilyenkor az ellensé-geskedések szintje nem éri el a fegyveres összeütközés küszöbét.¹⁴⁵ Az Egyesült Király-ság szerint a legtágabban minden fajta összeütközésnek bele kell tartoznia az egyezmény tárgyi hatályába, mert így lenne a gyakorlatban a lehető leghasznosabb.¹⁴⁶

A nem nemzetközi fegyveres összeütközések témáját számos állam kihagyná a terve-zetből, sokféle jogi érvre hivatkozva. Véleményük szerint a belső összeütközések nem gyakorolnak hatást az állam által kötött nemzetközi szerződésekre, mivel azok államok között állnak fenn. A két helyzet ilyen összemosása esetleg más jogterületeken, különö-sen a nemzetközi humanitárius jogban is zavarokat okozhat. A nem nemzetközi fegyve-res összeütközésekből fakadó szerződésteljesítési nehézségek megoldhatóak az 1969. évi bécsi egyezmény szabályai alapján, mivel az egyezmény 73. cikke csak az államok kö-zötti ellenségeskedés esetén zárja ki az egyezmény alkalmazhatóságát. A nem nemzet-közi konfliktus esetén tehát az azzal terhelt állam kérheti a szerződés felfüggesztését a

142 Lásd például: UNSECOND REPORT 2006. 3–5. o.

143 Ezt az álláspontot képviselték: Svájc: UNSUMMARY RECORD 22(2010). 6. o.; Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia: Uo. 5. o.; Franciaország: UNSUMMARY RECORD 23(2010).13. o.; Lengyelország: Uo. 14–

15. o.; Egyesült Királyság: UNSUMMARY RECORD 24(2010). 10–11. o.; Spanyolország: Uo. 14. o.; Japán: UN SUMMARY RECORD 25(2010). 6–7. o.; Magyarország: UNSUMMARY RECORD 21(2010). 5–6. o.; Új-Zéland:

UNSUMMARY RECORD 23(2010).4. o.

144 CAFLISCH 2011. 3. o.

145 UNSUMMARY RECORD 23(2010).14. o.

146 Uo. 4. o.

többi részes féltől, valamint a releváns rendelkezések – nevezetesen a bécsi egyezmény, vagy a szokásjog, vagy maga a szerződés szabályainak – betartásával a szerződés szüntethető. A megszűnés esetében különösen elképzelhető a felmondás, közös meg-egyezés, valamint a lehetetlenülésre, körülmények alapvető megváltozására hivatkozás.

Amennyiben ezek a szabályok nem tarthatóak be, még mindig mentesülhet az állam a jogsértésért való felelősség alól bizonyos jogellenességet kizáró körülmények felhívásá-val, így akár szükséghelyzetre, végszükségre hivatkozással. A szerződésben részes többi fél pedig mentesülhet a kötelezettség alól felfüggesztés, felmondás útján, vagy pedig el-lenintézkedést alkalmazva. Érvelésük szerint tehát a jelenleg hatályos nemzetközi szer-ződések joga és az államok felelősségét megállapító rendelkezések elegendő szabályo-zást biztosítanak.¹⁴⁷

Álláspontom szerint, ha önmagában a nem nemzetközi fegyveres összeütközés miatt feljogosítunk egy államot bizonyos szerződések nem teljesítésére, akkor ezáltal előnyhöz juttatnánk a harmadik államokkal szemben. Ennek elkerülése és a jog uralma elősegítése érdekében a belső összeütközések esetét nem kellene a tervezet hatálya alá sorolni, ha-nem meghagyni az 1969. évi bécsi egyezmény és az államok ha-nemzetközi jogsértésért va-ló felelősségére vonatkozó szabályok hatálya alatt. Ezt támasztja alá az is, hogy a nem-zetközi szerződések jogának alapelve a pacta sunt servanda és az, hogy a szerződések sorsát a szerződő felek közösen határozzák meg.

Megjegyzendő, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács öt állandó tagja közül Franciaor-szág és az Egyesült Királyság az első esetet támogatja, míg az Amerikai Egyesült Álla-mok, Oroszország és Kína ellenzi a hatály kiterjesztését a nem nemzetközi fegyveres összeütközésekre. Összességében is megállapítható, hogy az európai államok preferálják a hatály széles körét, míg az Európán kívüli államok a szűkebb körű alkalmazás mellett érvelnek.

A téma rapportőre a Nemzetközi Jogi Bizottságban a tervezet hatályának kiterjeszté-sét támogatta, habár ennek alátámasztásaként jogi érveket nem hozott fel, pusztán politi-kait. Hangsúlyozta a nem nemzetközi összeütközések előfordulásának gyakoriságát és azt az igényt, hogy a tervezet minél szélesebb körben alkalmazható legyen.¹⁴⁸ A tervezet 1. cikkéhez fűzött kommentárban a Bizottság megjegyzi, hogy „a tipikus nem nemzetkö-zi fegyveres konfliktusok nem kérdőjelenemzetkö-zik meg a szerződéses kapcsolatokat”.¹⁴⁹ Erre utalnak a tervezet 6. cikkének magyarázatában is. A Bizottság véleménye szerint a szer-ződéses kapcsolatok stabilitását segíti elő annak deklarálása a 6. cikk (b) pontban, hogy a nem nemzetközi fegyveres összeütközés intenzitását is figyelembe kell venni. Hangsú-lyozza, hogy minél intenzívebb a harmadik állam(ok) részvétele a nem nemzetközi konf-liktusban, annál valószínűbb, hogy az hatást gyakorol a szerződéseikre.¹⁵⁰ Néhány sorral alább utal arra, hogy a nem nemzetközi fegyveres összeütközésben nem részes harmadik államokkal kötött szerződésre másféle vagy semmilyen hatást (nem) fejt ki az.¹⁵¹

147 Amerikai Egyesült Államok: UNSUMMARY RECORD 25(2010). 3. o.; Kína: UNSUMMARY RECORD 22 (2010).10. o.; India: UNSUMMARY RECORD 25(2010). 5–6. o.; Ausztria: UNSUMMARY RECORD 23(2010).

6. o.; Oroszország: Uo. 8–9. o.; Irán: UNSUMMARY RECORD 24(2010). 6–7. o.; Indonézia: Uo. 12. o.

148 ILCREPORT 2010.290. o.

149 DRAFT ARTICLES WITH COMMENTARIES 2011. Commentary to Art. 1. para. 2.

150 Uo. Commentary to Art. 6. para. 4.

151 Uo. para. 6.

37

A rapportőr álláspontját nem tartom elég meggyőzőnek, szintén a szűkebb körű al-kalmazással értek egyet, tekintettel az államok gyakorlatának hiányára és a jogelméleti érvekre. A nemzetközi szerződések jogát kodifikáló bécsi egyezmény legtöbb szabálya megfelel a szokásjognak is, így univerzálisan elfogadottnak tekinthető. A 73. cikke való-ban csak az államok közötti ellenségeskedéseket zárja ki.¹⁵² Igaz, hogy a mai nemzetközi életben gyakoribb és tipikusabb az államon belüli, valamint a „vegyes jellegű” (nemzet-közi és nem nemzet(nemzet-közi elemeket is tartalmazó) konfliktus, de a tervezet ilyen mértékű kibővítése nem a jogbiztonságot segítené elő. Összezavarná az eddigiekben kialakult jogrendszer koherenciáját és magában rejti a visszaélés lehetőségét.

A tervezet tág hatályát támogató államok abban reménykednek, hogy a szabályok mindenféle fegyveres összeütközésre vonatkozó egységesítése a pacta sunt servanda elv még nagyobb érvényesülését segítheti elő. Azonban a tervezet többi szabályának értel-mezése alapján úgy tűnik, ennek éppen az ellenkezője várható. Nem nemzetközi fegyve-res összeütközések esetében jóval szélesebb körben, önkényesebb módon, magyarázat nélkül kapnának az államok lehetőséget egyes nemzetközi szerződéseik felfüggesztésére, vagy akár megszüntetésére. A pacta sunt servanda elv még magasabb szintű érvényesü-lését önmagában a két helyzet, tehát a nemzetközi és a nem nemzetközi fegyveres össze-ütközések, együtt kezelése még nem segítené elő, mert ez az alapelv eddig is betartandó volt nem nemzetközi fegyveres konfliktusok esetében is. Kételyek a pacta sunt servanda elv alkalmazandóságával kapcsolatban csak nemzetközi fegyveres konfliktus esetén me-rülhettek fel (mivel az nem tartozott az 1969. évi bécsi egyezmény hatálya alá, illetve te-kintettel a jogtörténeti előzményekre).

A nem nemzetközi fegyveres összeütközések hathatnak az érintett állam nemzetközi szerződésteljesítő képességére, azonban ennek a problémának a megoldása lehetséges a már létező jog keretein belül. Az érintett szerződések számos módon megszüntethetőek vagy felfüggeszthetőek, a felelősségi szabályok pedig segítséget nyújthatnak azokban az esetekben, amikor a felfüggesztés vagy megszüntetés nem lehetséges a bécsi egyezmény szabályainak megfelelően. Elképzelhető, hogy az állam sikerrel hivatkozhat a területén kitörő polgárháborúra, mint vis major helyzetre. Az államok felelősségére vonatkozó szerződéstervezet kommentárjában a Nemzetközi Jogi Bizottság kifejti, hogy egy felke-lés vagy polgárháború is lehet vis major helyzet, amennyiben az az állam ellenőrzésén kívül eső előreláthatatlan esemény, vagy ellenállhatatlan erő, amely a nemzetközi köte-lezettség (tehát a szerződés) teljesítését lényegében lehetetlenné teszi.¹⁵³ Ebben az eset-ben a teljesítés nehézségének mértéke ugyan számottevő, de nem éri el azt a fokot, amely a lehetetlenülés miatti megszűnéshez kívánt.¹⁵⁴ Példaként állítható az a tipikus eset, amikor egy állam nem tudja teljesíteni a gazdasági fejlesztési, vagy beruházási egyezményben vállalt kötelezettségeit, mivel a területén felkelés vagy polgárháború tör ki.¹⁵⁵

A harmadik államok szerepe egy nem nemzetközi fegyveres összeütközésben igen változatos lehet és sem a tervezet, sem a kommentár nem részletezi, hogy milyen inten-zitású részvétel lesz az, amely már okot adhat a szerződések felfüggesztésére vagy

152 Szövege félreérthetetlen: „Az egyezmény rendelkezései nem érintik […] az államok közötti ellenségeskedé-sek kitörésével kapcsolatban valamely szerződés tekintetében felmerülő kérdéellenségeskedé-seket.”

153 DARSIWACOMMENTARY, Art. 23. para. 3.

154 Uo. para. 4.

155 A témában lásd például: DELAUME 1971. 242-266. o.; GREENFIELD –ROONEY 1999. 352-386. o.

szüntetésére. Ez a bizonytalan meghatározás utat enged sokféle értelmezésnek, a harma-dik állam szerepének jelentősen eltérő értékelésének. Itt ráadásul nem segít az sem, ha megvizsgáljuk, a nemzetközi humanitárius jog alapján hogyan értékelhető a beavatkozás (tehát, hogy ezáltal nemzetközivé válik-e a fegyveres összeütközés), mivel pontosan azokról az esetekről van szó, amikor a konfliktus nem nemzetközi. Ilyen módon abszt-rakt szabály nem alkotható meg (ahogyan ez nem is sikerült a Nemzetközi Jogi Bizott-ságnak), hanem esetről esetre értékelendő a szerződésekre gyakorolt lehetséges hatás.

Az egy államon belüli fegyveres összeütközések kapcsán ráadásul gyakran felmerül-nek a kormányelismerés, az államok szétválásának, az utódlásnak a kérdései és a bukott állam/tartósan kormány nélküli állam problematikája, amely árnyalhatja a helyzet jogi minősítését. Nem a szerződéstan keretében kell megoldani a konfliktusok minősítésével és elhatárolásával kapcsolatosan látható zavarokat, ez az államok feladata lenne, leghe-lyesebben a nemzetközi humanitárius jog keretei között.

2.4. Összegzés

Általában hasznos a jogszabályokban használt fogalmakat tisztázni a bevezető ren-delkezések között, azonban a Nemzetközi Jogi Bizottság tervezetével összefüggésben nem feltétlenül tartanám azt szükségesnek. Amennyiben a tervezet mégis tartalmazza a definíciókat, akkor mindenképpen célravezető lenne az utalás a nemzetközi szerződések jogára és a humanitárius jogra. A nemzetközi szerződés fogalmának tisztázása nem ke-letkeztet nehézségeket, azonban ez nem mondható el a fegyveres összeütközés fogalmá-val összefüggésben. Véleményem szerint a tervezet ilyen tág alkalmazása mindenféle fegyveres konfliktus esetére egyáltalán nem magyarázható az államok jelenlegi gyakor-latával és jogfejlesztésnek is átgondolatlannak tűnik. Az államok túlnyomó többsége nem kívánja megszüntetni a különbséget a nemzetközi és a nem nemzetközi fegyveres összeütözések esetében alkalmazandó jogok között. Továbbá a tervezet ennyire prog-resszív irányvonala több jogelméleti problémát vethet fel, mint amennyit megold.

A nem nemzetközi fegyveres konfliktusban részes állam kérheti a vele szerződéses kapcsolatban álló államoktól a szerződés hatályának felfüggesztését, sőt, akár megszün-tetését is, az általános – a bécsi egyezményben és szokásjogba foglalt –szabályok alap-ján. Mindazonáltal nincs az államnak korlátlan lehetősége a szerződéses kötelezettségei alóli kibújásra egyoldalúan. A nem nemzetközi fegyveres összeütközések esetében a külső állami részvétel mértéke és intenzitása igen változatos lehet. Visszaélésre adhat alapot annak a biztosítása, hogy az államok között a nemzetközi összeütközéshez képest jóval alacsonyabb szintű konfrontáció esetén is biztosítsuk a szerződések felfüggesztésé-nek, esetleg megszüntetésének jogát. A fegyveres összeütközések egyoldalú felfüggesztő (vagy esetlegesen megszüntető) hatását csak a nemzetközi fegyveres összeütközések esetében látom megalapozottnak.