Emberi jogokat biztosító szerződések

Noha viták még vannak arról, hogy az emberi jogi egyezmények mennyiben alkal-mazhatóak fegyveres összeütközés idején, egyértelműen elmondható, hogy egyes jogok, az ún. eltérést nem engedő (non-derogable) jogok nem csak békeidőben kötelezik az ál-lamokat. Ez a fejlődés az elmúlt évtizedek alatt fokozatosan mutatható ki. Míg a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya³³⁵ 4. cikke szerint az egyezménybe fog-lalt bizonyos jogoktól el lehet térni a „nemzet létét fenyegető és hivatalosan kihirdetett szükségállapot idején”, addig későbbi emberi jogi egyezmények már nem tartalmaznak ilyen lehetőséget. Nem található ilyen derogációs szakasz például az 1965. évi, faji meg-különböztetés tilalmáról szóló egyezményben, az 1979. évi, nőkkel szembeni diszkrimi-nációt tiltó egyezményben, vagy az 1989. évi, gyermekek jogairól szóló egyezményben sem. Sőt, a kínzás tilalmáról szóló 1984. évi egyezmény 2. cikke kimondja, hogy „sem-miféle kivételes körülményre, bármi legyen is az, hadiállapot, háborúval fenyegetés, bel-ső politikai bizonytalanság, vagy bármely más kivételes állapot, nem lehet hivatkozni a kínzás igazolására.”³³⁶

A Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányába foglalt derogációs jog erősen korlátozott. Az Emberi Jogok Bizottsága két észrevételében is kifejtette, hogy a jogok felfüggesztése csak addig megengedett, amíg feltétlenül szükséges és a jog felfüg-gesztéséről, annak indokáról és terjedelméről tájékoztatni kell a többi részes államot.³³⁷

334 Agreement between the United Nations and the Royal Government of Cambodia Concerning the Prosecution under Cambodian Law of Crimes Committed during the period of Democratic Kampuchea, of 6 June 2003; United Nations, Treaty Series, vol. 2329, 117. o.; Agreement between the United Nations and the Lebanese Republic on the Establishment of a Special Tribunal for Lebanon, of 22 January and 6 February 2007, United Nations, Treaty Series, vol. 2461, 257. o.; Agreement between the United Nations and the Government of Sierra Leone on the Establishment of a Special Court for Sierra Leone, of 16 January 2002, United Nations, Treaty Series, vol. 2178, 137. o.

335 Magyarországon kihirdette: 1976. évi 8. tvr.

336 Magyarországon kihirdette: 1988. évi 3. tvr.

337 Human Rights Committee: General Comment No. 05: Derogation of rights (Art. 4). 1981. 2001-ben ennek helyébe lépett a 29. sz. általános észrevétel: Human Rights Committee: General Comment No. 29: Derogations during states of emergency (Art. 4). 2001.

85

Hangsúlyozza a második határozat, hogy még fegyveres összeütközés esetén is csak ak-kor fogadható el az eltérés, ha a nemzet léte van veszélyben. A humanitárius jog alkal-mazása pedig nem zárja ki az egyezségokmány alkalmazhatóságát.³³⁸ A 4. cikk alapján az eltérés konjunktív feltételei a következők:

a) a nemzet létét fenyegető és hivatalosan kihirdetett szükségállapot áll fenn;

b) eltérni az Egyezménytől csak az adott helyzet által szigorúan megkövetelt mérték-ben lehet;

c) a hozott intézkedések nem állhatnak ellentétben egyéb nemzetközi jogi kötelezett-ségekkel és nem jelenthetnek kizárólag faj, szín, nem, nyelv, vallás vagy társadalmi származás alapján történő megkülönböztetést;

d) semmilyen körülmények között sem lehet eltérni a 6. (élethez való jog), a 7. (kín-zás tilalma), a 8. 1–2. bek. (rabszolgaság tilalma), a 11. (bebörtönzés tilalma szerződéses kötelezettség miatt), a 15. (nullum crimen/nulla poena sine lege elvek), a 16. (jogképes-ség), és a 18. (gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság) cikkektől;

e) eljárási követelményeket be kell tartani ilyen esetben is.

A Bizottság véleménye szerint vannak olyan jogok, amelyektől elméletileg lehetsé-ges az eltérés a 4. cikk alapján, azonban a gyakorlatban nem képzelhető el. Ilyennek mi-nősíti például azt, hogy semmilyen szükséghelyzet nem jogosíthatja fel az államot hábo-rús propaganda kifejtésére, vagy nemzeti, etnikai, faji alapú gyűlölet keltésére. Kiemeli azt is, hogy még ha meg is engedi a 4. cikk az eltérést egy jogtól, az nem jelenti azt, hogy olyan mértékben lehetne elkerülni a jog biztosítását, amely már nemzetközi bűn-cselekményi kategóriába illik, tehát megvalósít emberiesség elleni, vagy más bűncse-lekményt. Ide példaként hozza a lakosság áttelepítésével, deportálásával, kiutasításával kapcsolatos intézkedéseket.³³⁹ Ugyanígy kijelenti, hogy – noha a tisztességes eljáráshoz való jog (14. cikk) nem szerepel a 4. cikkben, mégis – mivel a humanitárius jog is tar-talmaz ehhez kapcsolódóan védelmi minimum szabályokat fegyveres összeütközés idejé-re, így fel sem merülhet, hogy egy annál kevésbé rendkívüli helyzetben (amilyen a szük-ségállapot például) ezek az alapkövetelmények ne legyenek teljesítendőek.³⁴⁰ Ráadásul a logikai értelmezés segítségével az is kijelenthető, hogy amennyiben az egyezmény maga rendelkezik a derogálás lehetőségéről, úgy maga a szerződés nem szüntethető meg vagy függeszthető fel az adott körülmény bekövetkezése esetén. Az egyezmény egyes rendel-kezéseinek a nem alkalmazása tehát nem az egyoldalú felfüggesztés miatt lesz, hanem a szerződés bizonyos, fegyveres összeütközés vagy szükséghelyzet idejére vonatkozó ren-delkezéseinek alkalmazása folytán.

Ezek alapján látható, hogy a jogértelmezés nem a szűkítés, hanem a bővítés irányába halad annak érdekében, hogy az emberiesség védelmének alapvető követelménye érvé-nyesüljön minden időben, legyen akár béke, akár háború, akár a kettő közötti állapot. A Fegyveres cselekmények Kongó területén ügyben a Nemzetközi Bíróság egyértelművé tette, hogy a megszállás idején is hatályos kötelezettségek – a megszállt állam és a meg-szálló tekintetében egyaránt – az emberi jogi kötelezettségek. A megmeg-szálló állam köteles minden tőle telhetőt megtenni annak érdekében, hogy a megszállt területen lévő

338 Human Rights Committee: General Comment No. 29: Derogations during states of emergency (Art. 4).

2001. 3. pont.

339 Uo. 13. pont

340 Uo. 16. pont

res, felkelő csoportok által elkövetett jogsértéseket is megfékezze.³⁴¹ A Nemzetközi Jogi Bizottságnak az államok nemzetközi jogsértésért való felelősségéről szóló tervezetéhez fűzött véleménye szerint az eltérést nem engedő emberi jogi rendelkezéseket még önvé-delem esetében sem lehet megszegni.³⁴²

Nem csak univerzális szinten, hanem a regionális emberi jogvédelem keretében is biztosított bizonyos jogok védelme minden körülmények között. Az Emberi jogok euró-pai egyezményének 15. cikke³⁴³ és az Emberi jogok Amerika-közi egyezményének 27.

cikke³⁴⁴ tartalmazza az erre vonatkozó feltételeket, valamint számos ügyben előkerültek ezek a problémák az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is.³⁴⁵

Az alapvető emberi jogok minden körülmények közötti érvényesülését nem csak az emberi jogi egyezmények, hanem egyéb dokumentumok is tartalmazzák, így például az ENSZ főtitkára is több jelentést készített erről az Emberi Jogi Bizottság számára.³⁴⁶ Az International Law Association (Nemzetközi Jogi Társaság) már 1984-ben fogadott el ha-tározatot a minden körülmények között tiszteletben tartandó alapvető emberi jogokról.³⁴⁷ A határozat mellett született több másik ajánlás is a témában.³⁴⁸

Az eddigiek alapján bizonyított, hogy az eltérést nem engedő emberi jogi rendelkezé-sek nem függeszthetőek fel vagy szüntethetőek meg a fegyveres összeütközés miatt. Ke-vésbé tűnik egyértelműnek a helyzet azon emberi jogi egyezmények tekintetében, ame-lyek nem tartalmaznak az eltérés tilalmával kapcsolatos szabályokat, illetve azon jogok esetében, amelyektől biztosított az eltérés. A korábban említett érvek és dokumentumok alapján azonban látható: a tendencia az, hogy ezek közül is minél több érvényesüljön minden körülmények között.

Az eltérés korlátjául szolgál a nemzetközi humanitárius jogban meghatározott vé-delmi minimum szintje és a nemzetközi büntetőjog által biztosított mérce. A nukleáris fegyverekkel kapcsolatos tanácsadó véleményben a Nemzetközi Bíróság hozzátette, hogy az eltérést engedő emberi jogi szabályok esetében az alkalmazandó lex specialis segítsé-gével állapítható meg, mennyiben lehet eltérni tőle, nevezetesen fegyveres konfliktusok esetén az ellenségeskedésekre vonatkozó joganyag alapján.³⁴⁹ Érdekes módon az Eritrea Ethiopia Claims Commission (Eritrea-Etiópia Választottbíróság) ennek pont az ellenke-zőjét találta, szerinte az emberi jogok „különös jelentőségűek minden olyan szituáció-ban, amelyek olyan személyeket érintenek, akik számára a nemzetközi humanitárius jog nem nyújt teljes védelmet”.³⁵⁰ Ez a választottbíróság az 1998 és 2000 közötti nemzetközi fegyveres összeütközéssel összefüggésben felmerült kérdésekre alkalmazandó jogként

341 Armed Activities on the Territory of the Congo, ICJ, 2005. para. 178–180.

342 DARSIWACOMMENTARY, Art. 21.

343 Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény. Magyarországon kihirdette: 1993. évi XXXI. tv.

344 American Convention on Human Rights, Pact of San José, Costa Rica, 1969. UNTS Reg. No. I-17955.

345 Lásd például: Lawless v. Ireland (No. 3), ECtHR, 1961.; Ireland v. the United Kingdom, ECtHR, 1978.;

Aksoy v. Turkey, ECtHR, 1996.; A. and Others v. the United Kingdom, ECtHR, 2009. Az európai emberi jogok szükséghelyzet miatti korlátozásának kritikáját lásd: GROSS 1998. 437–501. o.

346 Lásd például: FUNDAMENTAL STANDARDS OF HUMANITY 1999.; FUNDAMENTAL STANDARDS OF

HUMANITY 2001.; FUNDAMENTAL STANDARDS OF HUMANITY 2006.; FUNDAMENTAL STANDARDS OF

HUMANITY 2008.

347 PARIS MINIMUM STANDARDS 1985. 1072–1081. o.

348 UNCHR:THE SIRACUSE PRINCIPLES 1984.; UNCHRGUIDING PRINCIPLES 1998.

349 Legality of the Threat or Use of Nuclear Weapons, ICJ, 1996. para. 25.

350 Civilian Claims, Eritrea’s Claims 15, 16, 23, 27–32, EECC, 2004. 37. o.

87

elsősorban a nemzetközi humanitárius jogot nevezte meg, másodsorban pedig az emberi jogi egyezményeket, de a fenti kitétellel.³⁵¹

Az emberi jogokat biztosító nemzetközi szerződések általában többoldalú normaal-kotó megállapodások is egyben, bizonyos esetben tartalmaznak kógens normákat, és a biztosított jogok hasonlítanak a (főként korábban létesített) barátsági, kereskedelmi és hajózási szerződésekben vagy más megállapodásokban garantált egyéni, magánjogi jo-gokhoz.

Ebben a kategóriában érdemes szót ejteni a kisebbségek védelmére kötött nemzetközi szerződésekről is. A kisebbségek mélyreható védelme kifejezetten európai jelenségnek tekinthető, habár az univerzális védelmet célzó Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is megemlékezik róluk a 27. cikkében. Ez a szakasz derogációt enge-dő szabály, és az emberi jogi rezsim része, így a fentiekben kifejtettek vonatkoznak rá.

Azonban Európában az első világháborút lezáró békeszerződések és a Nemzetek Szövet-sége keretében kifejezett kisebbségvédelmi egyezmények és rendelkezések jöttek létre.

Ennek részletes bemutatása nem célom, viszont mindenképpen meg kell említeni, hogy a második világháború hatást gyakorolt rájuk. A két világháború időszakában a kisebbsé-gek védelmére elfogadott szabályokra nem annyira az egyént védő, mint inkább a szom-szédos államok közötti békét garantáló rendelkezésekre tekintettek, amely azonban nyil-vánvalóan nem érte célját. A második világháború után az emberi jogok előtérbe kerülé-se következett be, míg a kikerülé-sebbségvédelem háttérbe szorult. 1948-ban az ENSZ Gazda-sági és Szociális Tanácsa felkérte az ENSZ Főtitkárt egy jelentés írására annak tárgyá-ban, hogy milyen hatást gyakorolt a második világháború a megelőző kisebbségvédelmi rendszerre. Az 1950-re elkészült tanulmány álláspontja szerint önmagában a hadiállapot beállta nem szüntette meg a kisebbségvédelmi egyezményeket.³⁵² Ezt a megállapítást ar-ra alapozták, hogy ezek a szerződések tipikusan többoldalú megállapodások voltak, álta-lános, tartós közérdek védelmére jöttek létre és magánszemélyeknek biztosítottak jogo-kat. A tanulmány egyébként arra a következtetésre jut, hogy végső soron megszüntek az egyezmények, azonban ezt állammegszűnéssel, a második világháborút lezáró békeszer-ződések és az ENSZ Alapokmány rendelkezéseivel, valamint a körülmények alapvető megváltozásával magyarázza.³⁵³

A második világháború után a kisebbségek védelme jórészt kétoldalú egyezményekre korlátozódott, valamint néhány, az Európa Tanács keretében elfogadott többoldalú ke-retegyezményre. Az európai, szerződő államok között 1945 óta nem került sor fegyveres összeütközésre, így nem vizsgálható a téma. Egyetlen kivételként a 2008. évi orosz-grúz háború említhető. Oroszország 1998, míg Grúzia 2005 óta részes fél az Európa Tanács keretében, 1995-ben elfogadott Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyez-ményben.³⁵⁴ A háború egyértelműen a területi viták és az orosz valamint grúz kisebbsé-gek, egyének helyzetével volt összefüggésben, ennek ellenére az egyezmény nem szűnt meg a két állam közötti viszonyban. Véleményem szerint mindkét állam rendszeresen

351 Lásd Civilian Claims, Eritrea’s Claims 15, 16, 23, 27–32, EECC, 2004. 36–37. o.; Civilian Claims, Ethiopia’s Claim 5, EECC, 2004. 29–30. o.

352 Study of the Legal Validity of the Undertakings Concerning Minorities. Secretary-General’s study for the Commission on Human Rights, E/CN.4/367 1950. 5. o.

353 Az ENSZ-jelentés részletes elemzését lásd: SZALAYNÉ 2003. 145-170. o.

354 Magyarországon kihirdette: 1999. évi XXXIV. törvény az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1-jén kelt Keretegyezményének kihirdetéséről

megsérti az egyezmény rendelkezéseit (akár van közöttük fegyveres összeütközés, akár nincs), így önmagában a fegyveres összeütközés hatása a szerződésre nehezen lenne vizsgálható. Mindkét állam részese az Emberi Jogok Európai Egyezményének, amellyel összefüggésben a fegyveres összeütközés kitörése után 2 nappal, 2008. augusztus 10-én Grúzia tájékoztatta az Európai Emberi Jogi Bíróságot, hogy hadiállapotot rendelt el az állam egész területén, azonban nem kíván derogációval élni az egyezmény tekintetében.

Másnap Grúzia ideiglenes intézkedések alkalmazását kérte a bíróságtól Oroszországgal szemben, amelynek eredményeként a bíróság elnöke kijelentette, hogy a nemzetközi fegyveres összeütközésnek minősülő konfliktus ellenére mindkét állam köteles teljes mértékben tiszteletben tartani az egyezmény rendelkezéseit. 2009. február 6-án Grúzia kérelmet nyújtott be Oroszország ellen az egyezmény rendelkezéseinek megsértésére hi-vatkozva. A grúz álláspont szerint a harci cselekmények folyamán az orosz állam civile-ket támadott meg és számos más módon megszegte az európai emberi jogi egyezményt.

Az orosz alperes fél igyekezett bizonyítani a bíróság joghatóságának hiányát, amelynek keretében arra is hivatkozott, hogy a nemzetközi fegyveres összeütközésekre csak a nemzetközi humanitárius jog vonatkozik, és az emberi jogok vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon szűk körben alkalmazandóak. A bíróság a kérelem elfogadhatóságáról szóló határozatában megállapította, hogy az alkalmazandó jog kérdésének eldöntése az ügy ér-deméhez tartozó kérdés, és ez nem befolyásolja a kérelem elfogadhatóságát. Mindazon-által megjegyezte, hogy számos korábbi ügyben alkalmazhatónak találta az egyezményt fegyveres konfliktussal összefüggő vitákra, valamint, hogy egyik állam sem kért derogá-ciós lehetőséget a háborúra tekintettel.³⁵⁵ Ugyanezzel a háborúval összefüggésben Grú-zia a Nemzetközi Bíróság előtt is beperelte Oroszországot, arra hivatkozva, hogy az megszegi a faji diszkrimináció tilalmáról szóló ENSZ-egyezményt. Noha a Nemzetközi Bíróság a joghatóságának hiányát állapította meg, az mégis egyértelműen kiderült, hogy az egyezmény hatályára nem gyakorolt hatást az összeütközés. Mindkét fél hatályban lé-vőnek tekintette az egyezményt, és a bíróság éppen arra hivatkozott, hogy az egyez-ményben előírt vitarendezési eljárást nem tartotta be Grúzia, így neki nincs joga eljárni az ügyben.³⁵⁶

A kisebbségvédelmi egyezmények minőségében magasabb szintű védelmet, jogokat biztosítanak a kisebbség tagjainak, mint az emberi jogi egyezmények. Amíg az emberi jogi egyezmények esetében egyértelműen az az állami és bírósági gyakorlat körvonala-zódik, miszerint ezek a szabályok betartandóak, addig ugyanez sajnos nem mondható el a kisebbségek védelméről. A 20. század gyakorlata nem támasztja alá a kisebbségvédel-mi egyezmények fennmaradását azon kisebbségek tekintetében, amelyek éppen az ellen-séges nemzethez tartoznak. Noha a 2008-as orosz-grúz események vizsgálata alapján az Európa Tanács keretegyezménye hatályban maradt a felek között, azt mégsem alkalmaz-ták.