Fogalom a nemzetközi humanitárius jogban

A hadijog és humanitárius jog történeti vizsgálata azt mutatja, hogy ezeknek a jog-szabályoknak az alkalmazási területe folyamatosan szélesedett, egyre többféle fegyveres összeütközés tartozott a hatálya alá. Tulajdonképpen egyre tágabb lett a nemzetközi jog, és témánk szempontjából a hadi- valamint humanitárius jog tárgyi hatálya.

Igaz, hogy a humanitárius jog fogalmai arra a jogterületre, tehát a humanitárius sza-bályok alkalmazása tekintetében lettek kialakítva, de felesleges és a jogbizonytalanság irányába ható lenne minden esetben teljesen új fogalmakat alkotni, amikor az adott jog-rendszer különböző jogterületein használják. Ez még akkor is így van, ha némiképp kü-lönböző megközelítés szükséges az egyes területeken. Ennek megfelelően röviden átte-kintem a fegyveres konfliktusokkal kapcsolatos egyes fogalmakat, a nemzetközi és a nem nemzetközi esetek megkülönböztetésének feltételeit.

Kezdetben az egyezmények a háború kifejezést használták (lásd például az 1899. évi és 1907. évi hágai egyezményeket), amelyek a hadijog szűk körű alkalmazását tették le-hetővé. Majd köszönhetően az 1949-ben elfogadott genfi egyezményeknek, szélesebb te-rület alakult ki a „fegyveres összeütközés” fogalmának megalkotásával. Az 1977. évi ki-egészítések során pedig még cizelláltabb kép jött létre.¹¹²

A pozitív jog (hadijogi, humanitárius jogi egyezmények és a Nemzetközi Büntetőbí-róság Statútuma) szabályait alapul véve meghatározható, hogy milyen cselekmények minősülnek nemzetközi, illetve nem nemzetközi fegyveres összeütközésnek.

A nemzetközi fegyveres összeütközés esetei:

1. a háború¹¹³, a megüzent háború¹¹⁴,

2. minden más fegyveres összeütközés, még ha a hadiállapot fennállását az álla-mok közül valamelyik nem is ismeri el,¹¹⁵

3. megszállás, még akkor is, ha ez a megszállás nem ütközik semmiféle katonai ellenállásba,¹¹⁶

111 Lásd pl.: HOFFMANN 2007. 217-274. o.

112 A fogalmakról és elhatárolásról lásd például: VITÉ 2009. 70. o.; BYRON 2001. 63–90. o.

113 1899. évi és 1907. évi hágai egyezmények nem határozzák meg a háború fogalmát, de egyértelműen álla-mok közötti fegyveres összeütközésekre vonatkoznak, amelyeknek feltételéül szabták az értesítés (hadüzenet vagy ultimátum) küldését is az ellenségeskedések megkezdése előtt. Lásd: 1913. évi XLIII. tc.-ben kihirdetett egyezmények, különösen a III. egyezmény az ellenségeskedések megkezdéséről és a IV. egyezmény a száraz-földi háboru törvényeiről és szokásairól.

114 1949. évi I. Genfi Egyezmény, 2. cikk. Magyarországon a címét kihirdette az 1954. évi 32. tvr., míg a szö-vegét a 2000/17. sz. nemzetközi szerződés a külügyminisztertől tette közzé.

115 Uo.

116 Uo.

4. azok a fegyveres összeütközések, amelyek során a népek az önrendelkezési jo-guk gyakorlása során a gyarmati uralom, az idegen megszállás és a fajüldöző rezsimek ellen harcolnak.¹¹⁷

A nem nemzetközi fegyveres összeütközés esetei:

1. az állam területén keletkező nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés¹¹⁸ (ez jelenthet ellenségeskedést a kormány és nem állami fegyveres csoportok között, vagy a kormánytól független fegyveres csoportok között is),

2. fegyveres összeütközés az egyik állam területén annak fegyveres erői és olyan kormányellenes fegyveres erők, illetve más szervezett fegyveres csoportok között, ame-lyek felelős parancsnokság alatt állnak és ellenőrzést gyakorolnak az ország területének egy része felett. Továbbá ez lehetővé teszi számukra, hogy folyamatos és összehangolt harci tevékenységet hajthassanak végre, és alkalmazhassák a II. Jegyzőkönyvet¹¹⁹. Kivé-telt jelentenek az olyan belső zavargások és feszültségek során előálló helyzetek, mint például a zendülés, elszigetelt vagy szórványos erőszakos cselekmények és egyéb hason-ló természetű cselekmények.¹²⁰

3. Olyan fegyveres konfliktusok, amelyek egy állam területén folynak, és elhúzó-dó fegyveres összeütközés áll fenn a kormányzati szervek és szervezett fegyveres cso-portok, illetve ilyen csoportok között.¹²¹

Ez a felsorolás elég hosszú és még így is akadnak esetek, amikor a gyakorlatban ne-héz minősíteni, hogy egy adott konfliktus melyik fő kategóriába tartozik. Már a Nicara-gua elleni katonai és félkatonai akciók ügyében sem volt egyszerű a kérdés eldöntése¹²², de igazán jól a Jugoszláv Nemzetközi Törvényszék egyik ítéletéből érthetjük meg a jogi értékelés nehézségét: „…a korábbi Jugoszlávia területén lévő konfliktusokat jellemez-hetjük belsőként és nemzetköziként is, vagy egy belső konfliktusként egy nemzetközi mellett, vagy egy olyan belső konfliktusként, ami nemzetközivé vált a külső támogatás miatt, vagy egy nemzetközi konfliktusként, amelyet később egy vagy több belső konflik-tus váltott fel, vagy ezek kombinációjaként.”¹²³

A legrövidebb megfogalmazás szerint, amelyet először a Jugoszláv Nemzetközi Tör-vényszék deklarált a Tadić-ügyben (majd később számos másik ítéletben megjelenik, és nem csak ennek a Törvényszéknek a gyakorlatában), „fegyveres konfliktus van, amikor

117 1949. évi Genfi Egyezményeket kiegészítő 1977. évi I. Jegyzőkönyv, 1. cikk. Magyarországon kihirdette:

1989. évi 20. tvr.

118 1949. évi Genfi Egyezmények közös 3. cikke. Magyarországon a címét kihirdette az 1954. évi 32. tvr., a szövegét pedig a 2000/17–20. sz. nemzetközi szerződések a külügyminisztertől tette közzé.

119 1949. évi Genfi Egyezményeket kiegészítő II. Jegyzőkönyv, 1. cikk (1) Magyarországon kihirdette: 1989.

évi 20. tvr.

120 Uo. 1. cikk (2)

121 Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma, 8. cikk 2 (f). Magyar nyelvű forrás:

<http://www.parlament.hu/irom37/4490/4490.htm>

122 „A kontrák és a nicaraguai kormány erői közötti konfliktus egy olyan fegyveres összeütközés, ami ’nem nemzetközi’. […] Az USA cselekményei Nicaraguával szemben és a területén a nemzetközi konfliktusokhoz kapcsolódó jogszabályok hatálya alá tartoznak.” Lásd: Military and Paramilitary Activities in and against Ni-caragua, ICJ, 1986. para. 219.

123 The Prosecutor v. Tadić, ICTY, 1995. para. 72.

31

államok között fegyveres erő alkalmazása történik...”¹²⁴ A Törvényszék saját definíciót alkotott a nem nemzetközi fegyveres konfliktusra is: „fegyveres összeütközés áll fenn, amikor kormányhatóságok és szervezett fegyveres csoportok között, vagy ilyen csopor-tok között egy államon belül elhúzódó fegyveres erőszak történik.”¹²⁵ A fogalom egyes elemeinek részletezése és pontosítása a későbbi ügyekben megtörtént, így tisztázódott például, hogy az „elhúzódó” jelleg nem annyira az időtartamra vonatkozik, mint inkább az összecsapás intenzitására. A fegyveres összeütközések értékelése, minősítése során figyelembe kell venni például az alkalmazott fegyverek és katonai felszerelések típusát, a harcokban résztvevők számát, a halálesetek számát, az okozott károkat, a területről el-menekülő civilek számát, az egyéni összecsapások erősségét, számát, gyakoriságát, idő-tartamát is. Az értékeléshez iránymutató lehet az is, hogy a Biztonsági Tanács hozott-e határozatot a kérdésben.¹²⁶

Az erőszak intenzitásának és a résztvevők szervezettségének meghatározása nem le-hetséges absztrakt módon, esetenként szükséges vizsgálni.¹²⁷ A Nemzetközi Büntetőbí-róság például az előbbiekben, a nem nemzetközi fegyveres összeütközéseknél 3. pontban említett variációval kapcsolatosan kimondta, hogy két feltétel együttes megléte szüksé-ges: (a) az erőszaknak el kell érnie bizonyos intenzitást és elhúzódónak kell lennie; (b) a fegyveres csoportnak szervezettnek kell lennie, és különösen képesnek arra, hogy meg-tervezzen és véghezvigyen katonai műveleteket időben elhúzódóan.¹²⁸

A nemzetközi és nem nemzetközi fegyveres összeütközések jellegzetességeiről, mi-nősítési nehézségeiről, az elhatárolási kérdésekről számos ítélet született. A Nemzetközi Bíróság ügyei közül megemlítendőek a Nicaragua elleni katonai és félkatonai akciók ügye¹²⁹ és a Népirtás elleni egyezmény alkalmazásának ügye (Bosznia és Hercegovina v.

Szerbia és Montenegro)¹³⁰. A nevezett ügyekben a bíróság többek között mércéket is ál-lított az állami felelősség megállapításához olyan esetekben, ha az egyik állam a másik állam területén lévő konfliktusban valamilyen módon részt vesz. Ezekkel a tesztekkel és mércékkel („effective control” és „overall control”) itt nem foglalkozunk, mivel azok

124 „A volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék”, a továbbiakban Jugoszláv Nemzetközi Törvényszék (ICTY) ügyei közül lásd: The Prosecutor v. Tadić, ICTY, 1995. para. 70.; The Prosecutor v. Mucić et al., ICTY, 1998. para. 184.; The Prosecutor v. Krstić, ICTY, 2001. para. 481. Ugyanez a megfogalmazás megjele-nik „Az 1994. január 1. és 1994. december 31. között Ruanda területén elkövetett népirtásért és a nemzetközi humanitárius jog egyéb súlyos megsértéséért felelős személyek, valamint a szomszédos államok területén el-követett népirtásért és egyéb hasonló jogsértésekért felelős ruandai állampolgárok megbüntetésére létrejött Nemzetközi Büntetőtörvényszék”, továbbiakban Ruandai Nemzetközi Törvényszék (ICTR) gyakorlatában is:

The Prosecutor v. Akayesu, ICTR, 1998. para. 619.; The Prosecutor v. Rutaganda, ICTR, 1999. para. 92. Sőt, a Libanon Vizsgálóbizottság jelentésében is: Commission of Inquiry on Lebanon: Report pursuant to Human Rights Council resolution S-2/1. A/HRC/3/2, 23 November 2006. para. 51. (A Jugoszláv Nemzetközi Törvény-szék alapokmányát kihirdette Magyarországon az 1996. évi XXXIX. tv., a Ruandai Nemzetközi TörvényTörvény-szék alapokmányát pedig az 1999. évi CI. tv.)

125 The Prosecutor v. Tadić, ICTY, 1995. para. 70.

126 The Prosecutor v. Ramush Haradinaj, Idriz Balaj and Lahi Brahimaj, ICTY, 2008. para. 49.

127 Lásd The Prosecutor v. Limaj, ICTY, 2005. para. 84, 168, 170.; The Prosecutor v. Boskoski, ICTY, 2008.

para. 175-177.; The Prosecutor v. Rutaganda, ICTR, 1999. para. 93.

128 The Prosecutor v. Lubanga Dyilo, ICC, 2007. para. 234.

129 Military and Paramilitary Activities in and against Nicaragua, ICJ, 1986.

130 Application of the Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of Genocide, ICJ, 2007.

nem kapcsolódnak szorosan a témához, meghaladnák annak kereteit.¹³¹ A megszállás a nemzetközi konfliktusok egyedi esete, amelyre szintén alkalmazandó a humanitárius jog, még akkor is, ha nem ütközik ellenállásba a megszállás. A megszállással kapcsolatos gyakorlati és jogi problémák jól áttekinthetőek a Fegyveres cselekmények Kongó terüle-tén ügyben¹³² és a Megszállt palesztin területen épült fallal kapcsolatos tanácsadó véle-ményben,¹³³ valamint több, a Jugoszláv Nemzetközi Törvényszék előtti ügyben¹³⁴ is.

A nemzetközi bírói fórumok ügyeiből látható, hogy az egyezményekben meghatáro-zott absztrakt definíciók esetenkénti értékelése árnyalja, pontosítja a feltételeket, megál-lapítanak bizonyos minimum kritériumokat. Például a humanitárius jog alkalmazása szempontjából fontos az erőszak mértéke, de ennek az ellentéte is elmondható, nevezete-sen a megszállás kapcsán, ahol erőszak alkalmazására nem feltétlenül kerül sor, a huma-nitárius jog mégis követendő. A belső zavargások, zendülés, szórványos erőszakos cse-lekmények nem tartoznak a humanitárius jog hatálya alá. Noha számos egyezmény kodi-fikálja a humnaitárius jogot, annak mégis egy jelentős része szokásjogi alapú. A nemzet-közi bíróságok gyakorlata rámutat, hogy az absztrakt, írott jogforrások értelmezéséhez szükséges a szokásjog vagy legalábbis az államok gyakorlatának vizsgálata. Ezen a terü-leten nehezen elhatárolható a bíróságok jogfejlesztő, bizonyos esetekben akár jogalkotási szintet öltő jogértelmezése a szokásjog feltárásától. A nemzetközi humanitárius jog len-dületes fejlődést mutat évtizedek óta, amelynek csak „töredéke” a genfi egyezmények rendszere.

Köszönhetően a már jellemzett elhatárolási nehézségeknek is, számos cikk szól amel-lett, hogy a nemzetközi és nem nemzetközi fegyveres összeütközés közötti különbségté-tel nem tartható a továbbiakban.¹³⁵ Az emberek védelme, a lehető legkisebb mértékű szenvedés és a lehető legtöbb jog biztosítása lenne a kívánatos. A valóságban sokszor nehezen különböztethető meg, hogy kik is a résztvevői a konfliktusnak, pontosan mi az egyes államok szerepe, milyen mértékű a beavatkozásuk. A hidegháború során és azóta is tucatnyi, nem nemzetközinek ítélt konfliktus során látható egyértelműen, hogy mely államok „érintettek még benne”. A humanitárius jogban alkalmazott dichotómia pedig a mai napig létezik, az államok többsége nem tűnik fogékonynak a kettő eggyé kovácsolá-sára. Ahogyan a IV. fejezetben is látható lesz, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai különösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a nemzetközi jogban ne mosódjon össze a nemzetközi és a nem nemzetközi fegyveres összeütközések fogalma és az ezek előfordu-lása esetén alkalmazandó jog.