Az elméletekkel kapcsolatos észrevételek

A megszünési elvet támogatók véleménye szerint két állam között a hadiállapot olyan súlyos helyzet, hogy egy államtól sem várható el a szerződéses kötelezettségeinek a betartása. Az elv az ókortól kezdve évszázadokon át uralta a nemzetközi kapcsolatokat és fontos része volt a háború és béke idejének pontos szétválasztásában. A nemzetközi szerződéseket ugyanis az államok csak azért fogadták el, mert éppen úgy kívánta érde-kük, és ha kettejük között fegyveres összeütközés állt elő, ez az érdek nyilvánvalóan megváltozott, elmúlt. A béke idejére hozott szabályok tehát megszüntek létezni a háború idején. Az a tény sem változtatott sokat ezen a jelenségen, hogy létezett az igazságos és az igazságtalan háború közötti különbség, amely szorosan összefüggött a vallással, a

87 SZEMESI 2011. 60. o.

88 KOVÁCS 2006. 132. o.

89 BRUHÁCS 2009. 136. o.

90 ÁDÁNY –BARTHA –TÖRŐ 2009. 56–58. o.

91 SZALAYNÉ 2003. 145-170. o.

92 KOVÁCS 1996.

borúk istenek (pl.: Jupiter és Mars), vagy az Isten általi irányítottságával. Ekkoriban a nemzetközi kapcsolatokban a háború tipikusan a területszerzés, népek leigázásának az eszköze, tehát az abban részes felek között fel sem merülhet a korábbi szerződéses vi-szonyok fenntartásának igénye.

A középkorban a természetjog megjelenése jelenti az első repedéseket ebben a rend-szerben, több jogtudós és filozófus is kijelenti, hogy bizonyos elveket, szabályokat min-den körülmények között tiszteletben kell tartani, mert azok a természet törvényei, ame-lyek pedig minden népre egyformán irányadóak.⁹³ A gyakorlatban azonban a háború és jog közeledése csak az 1800-as évek közepén indult meg, és a 20. században bekövetke-zett változások miatt vált meghaladottá a háború jogon kívülisége és a teljes megszűnés elve. A tényezők, amelyek ehhez vezettek:

a) Az emberi jogok és a humanitárius jog fejlődése elérte azt a szintet, hogy a leg-alapvetőbb szabályai hadiállapot vagy szükséghelyzet esetén is követendőek legyenek.

b) Kialakult az erőszak tilalma, amely alapján már jóval szűkebb körben engedélye-zett az erőszak alkalmazása, mint akármikor korábban. Kifejeengedélye-zetten tilos a területszer-zésre, bekebelezésre irányuló háború, a jelenlegi nemzetközi jogrend alapvető célja a ha-talmi egyensúly fenntartása.

c) Az ENSZ Alapokmánya szabályai is kötelezik az államokat fegyveres konfliktus idején. Sőt, jogszerűen fegyveres erőszak alkalmazására csak az ENSZ által engedélye-zett módon kerülhetne sor – tehát ez már nem egyszerűen államközi kérdés, hanem érinti a teljes nemzetközi közösséget.

d) Globalizált gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok jöttek létre, valamint az álla-moknak olyan terjedelmes multilaterális szerződési viszonyai alakultak ki, amelyeknek jelentős részéből egy konfliktus esetén sem biztos, hogy kívánatos kimaradnia. E viszo-nyok újraszabályozása a konfliktus után rendkívül hosszadalmas és bonyolult lehet.

e) A konfliktusok jellege is megváltozott, mára tipikusan a nem nemzetközi, vagy a nemzetközi elemmel is bíró nem nemzetközi konfliktusok a jellemzőek, és nem a klasz-szikus értelemben vett háborúk.

Ezek az érvek vezettek oda, hogy a fegyveres összeütközések nemzetközi szerződé-sekre gyakorolt hatását illetően egy cizelláltabb, részletesebb megközelítés alakuljon ki, mégpedig az osztályozási elv. Az osztályozási elv középpontjában a szerződő felek szándékának a feltárása áll.⁹⁴ Az osztályozási elv szerint a fegyveres konfliktus eredmé-nyeként az alábbi eshetőségek lehetségesek: a) a szerződés hatályban marad és alkalma-zandó, b) a szerződés hatályát felfüggesztik vagy az felfüggesztődik, c) a szerződés meg-szűnik vagy megszüntetik. Az elv alkalmazása során a szerződő felek szándékának kide-rítéséhez a szerződés értelmezésére vonatkozó szabályok az irányadóak, tehát megvizs-gálják mind a szerződés szövegét, mind az előkészítő anyagokat, diplomáciai levelezést és a felek korábbi gyakorlatát is. Minden szerződés osztályozható, kategorizálható, és bi-zonyos tényezők vizsgálata alapján meghatározható, hogy az adott szerződés sorsa mi lesz. Az osztályozási elv szerint tipizálhatóak a szerződések, tehát létrehozható egy lista, amelyen a különböző tárgyú szerződéseket besorolják a megfelelő kategóriába.

93 Lásd például: GROTIUS 1960. Bevezetés, 26, 28. pont; ELBE 1939. 665–688. o.; DELBRÜCK 2000. 1368. o.

94 Első megfogalmazója Sir Cecil B. Hurst (1922), akit több szerző követ, így például McNair, Borchard, Lenoir és Brownlie is. Lásd: UNMEMORANDUM 2005. 10. o.; MCNAIR 1961.; LENOIR 1946. 129–177. o.;

HURST 1921.

25

Ennek a módszernek előnye, hogy reagál a 19–20. században bekövetkezett változá-sokra és lehetőséget teremt az államok számára is az aktuális értelmezésre. Mindemellett azonban az előbbiekben előnyként feltüntetett érvek hátrányként is megjelenhetnek a gyakorlatban, tekintettel arra, hogy a szerződő felek szándékának megállapítása sok esetben egyáltalán nem könnyű. A ma is hatályos nemzetközi szerződések egy részét még 1945 előtt kötötték, amikor megkérdőjelezhető, hogy a szerződő felek szándéka más lett volna, mint a megszűnés. Ráadásul a szerződő felek akaratának a kiderítéséhez használt módszerek sem problémamentesek, mivel az előkészítő anyagok nem biztos, hogy fellelhetőek és a feleknek valószínűleg nincs ilyen irányú, egyértelmű gyakorlatuk.

A szerződések szövegének kialakítása nem minden esetben dokumentált és az sem elha-nyagolható, hogy általában a szerződés megkötésekor a felek a kedvező, barátias jövőbe-li kapcsolatukban bízva hozzák létre a megállapodást. Fel sem merül az igény arra, hogy tisztázzák a szerződés sorsát fegyveres konfliktus esetére.

A szerződések általában nem „vegytiszták”, tehát nem csak egy tárgykörük van, ha-nem akár több is. Különösen igaz ez a kétoldalú megállapodásokra, gondoljunk itt pél-dául a gyakran kötött barátsági, kereskedelmi és hajózási megállapodásra, amely még a diplomáciai kapcsolatok kérdését is rendezi. Ennek egyes szakaszai nagy valószínűség-gel olyanok, amelyeket a felek nem kívánnak alkalmazni a konfliktus idején, például a kereskedelmi részek, de vannak olyan szakaszok, amelyeknek a megszünését sem sze-retnék, például a diplomáciai képviseleteik sérthetetlenségére vonatkozóakat. Ezekre a kérdésekre az osztályozási elv nem képes egyértelmű választ adni.

Az osztályozási elv sokszor merít a nemzetközi bíróságok ítéleteiből, amelyek ugyan mindig a konkrét ügyben állapítják meg, hogy az adott szerződés jogi sorsa mi, mégis precedensértékkel bírhatnak a jövőre nézve. A Nemzetközi Bíróság például kimondta a Fegyveres tevékenységek Kongó területén ügyben, hogy mind Ruanda, mind a Kongói Demokratikus Köztársaság által kötött emberi jogi egyezmények hatályosak az eredeti hatálybalépésük óta, tehát ebből egyértelműen lehet következtetni arra, hogy az ezen ál-lamok területén lévő fegyveres konfliktusok nem érintették az egyezmények és az azok-hoz fűzött fenntartások hatályát. A Bíróság ezt nem csak az egyezmény egyes legalapve-tőbb, eltérést nem engedő szabályaira nézve mondta ki, hanem az egyezmények egészé-re. Ugyanezt állapította meg a nemzetközi szervezetek alapokmányával kapcsolatosan is, nevezetesen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Nevelésügyi, Tudo-mányos és Kulturális Szervezete (UNESCO) tagságára, valamint a polgári repülés biz-tonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló 1971. évi Montreali Egyez-mény és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) tagságára vonatkozóan is.⁹⁵

A korábbi elméletekhez képest az osztályozási elméletben jobban, de nem elégséges mértékben jelenik meg az erőszak tilalma és a szerződésekre gyakorolt hatás összefüg-géseinek vizsgálata. Tipikus a „nem érinti” hivatkozás, amelyből arra lehet következtet-ni, hogy az erőszak tilalmával összefüggő szabályok előnyt élveznek egy fegyveres ösz-szeütközés rendezése során. Ez azonban nem ad választ a megtámadott fél helyzetére, azokra az esetekre, amikor nem egyértelmű ki a támadó, vagy amikor az arra jogosult szervek nem deklarálták az erőszak tilalmának megsértését.

Mind a megszünési, mind az osztályozási elméletre jellemző, hogy az eljárási kérdé-sekkel nem foglalkoznak. Mindkét elvet vallók szerint a megszűnő szerződések

95 Armed Activities on the Territory of the Congo, ICJ, 2006.

tikusan hatályukat vesztik a fegyveres összeütközés kezdő időpontjában. Azt azonban fi-gyelmen kívül hagyják, hogy a kezdő időpont nem feltétlenül állapítható meg egyértel-műen, ahogyan a konfliktus záró időpontja sem biztosan. Szürke zónának tekinthető a felfüggesztés állapota is, tehát kevéssé ismertek a szabályok arra az esetre, amikor egy szerződés nem szűnik meg, de nem is marad hatályban. A megszünési elv csak a nem-zetközi fegyveres konfliktusok esetére vonatkozott, míg az osztályozási elvnél nem kü-lönül el egyértelműen a nemzetközi és a nem nemzetközi összeütközések esete.