Barátsági, kereskedelmi és beruházásvédelmi megállapodások

A barátsági és kereskedelmi megállapodások esetében első ránézésre mindenki úgy gondolná, hogy ezeket a hadban álló felek biztosan nem kívánják betartani és így nem feltételezhető ezek továbbélése. Ráadásul ezek a megállapodások szinte soha nem tar-talmaznak olyan szakaszt, amely egyértelműen kimondaná a szerződés, vagy valamely rendelkezés sorsát egy esetleges konfliktus esetére. Továbbá a fegyveres összeütközés maga szerződésszegést jelent, mert a szerződésben garantált barátság nyilvánvalóan sé-rül.

A szakirodalom jelentős része azonban azon az állásponton van, hogy a fegyveres konfliktus ezeket a szerződéseket sem szünteti meg, legfeljebb bizonyos szakaszait füg-gesztik fel.⁴⁰³ A nemzetközi bírósági gyakorlatban is több alkalommal láttuk, hogy ellen-ségeskedések ellenére az ilyen szerződésre, mint alkalmazandó jogra tekintettek. Így például a már említett Teheráni diplomáciai és konzuli személyzet ügyében és az Olaj-platform-ügyben Irán és az Egyesült Államok viszonyában⁴⁰⁴. A két állam között 1955-ben kötött, barátságot, gazdasági kapcsolatokat és konzuli jogokat szabályozó megálla-podást a felek mindvégig hatályosnak tekintették, dacára mindenféle ellenségeskedés-nek, amely 1979-ben kezdődött a két ország között. Érdekes a Nemzetközi Bíróság érve-lése az 1955. évi szerződéssel kapcsolatosan az Olajplatform-ügyben, amikor értelmezi a szerződés 1. cikkét. A bíróság azt mérlegelte, hogy a „stabil, tartós békét és őszinte ba-rátságot” előíró szakasz vajon tiltja-e az olyan ellenséges és fenyegető magatartást Irán-nal szemben, amelyet az Egyesült Államok tanúsított az iráni olajplatform megsemmisí-tésével. Az ítélet kimondja, hogy egy ilyen általános megfogalmazást nem lehet a szer-ződés tárgyától és céljától elkülönülten értelmezni. A szerszer-ződés tárgya és célja pedig nem az volt, hogy általánosságban szabályozza a békés és baráti kapcsolatokat a két ál-lam között, hanem csak kiemeli, hogy a kereskedelmi, pénzügyi és konzuli kapcsolatok harmonikus fejlődésének előfeltétele a béke és a biztonság.⁴⁰⁵ A Nemzetközi Bíróság a Nicaragua elleni katonai és félkatonai akciók ügyében sem kérdőjelezte meg az USA és Nicaragua között 1956-ban kötött barátsági szerződés alkalmazhatóságát.⁴⁰⁶

Az Amerikai Egyesült Államok gyakorlatában a barátsági, kereskedelmi és hajózási egyezmények (angolul: treaties of friendship, commerce and navigation, gyakran

403 HURST 1921. 43–44. o; AUST 2007. 713–715, 718–719. o.; VERZIJL 1973. 382–385. o.

404 Oil Platforms, ICJ, 1996, 2003.

405 Oil Platforms, ICJ, 1996. para. 27.

406 Military and Paramilitary Activities in and against Nicaragua, ICJ, 1984. para. 113 (1) (b) és 272–292.

97

dítve így: FCN) korántsem csak politikai jellegű megállapodások. Ezek az egyezmények a hosszú távú együttműködés érdekében jogi rezsimet teremtenek, amelynek fontos része az egyének védelme, különös tekintettel a tulajdonukra, befektetéseikre. Meghatározzák azt a bánásmódot, amelyet egymás honosai számára nyújtani kötelesek, sokszor a nem-zeti elbánás elve mentén, tehát vállalva, hogy ugyanúgy kezelik a másik szerződő fél ho-nosait, ahogyan a sajátjaikat.⁴⁰⁷ Ezek a szerződések gyakran olyan szerepet töltöttek és töltenek be (és nem csak az amerikai gyakorlatban), mint amilyet mostanában a kétolda-lú beruházásvédelmi megállapodások. Ide sorolható történeti példaként az 1794. évi Jay-szerződés is az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia között, amely egyszerre tekinthető barátsági és kereskedelmi, valamint magánjogokat biztosító megállapodásnak is, – és amelynek bizonyos szakaszai a mai napig hatályban vannak, annak ellenére, hogy a két részes fél között háború dúlt 1812 és 1815 között.⁴⁰⁸

Itt érdemes megvizsgálni a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények (angolul:

bilateral investment treaties, BIT) helyzetét is fegyveres összeütközés esetén. A legtöbb BIT tartalmaz olyan rendelkezést, amely az állam felelősségére vonatkozik szükséghely-zet, fegyveres konfliktus, vagy más rendkívüli esemény bekövetkeztekor.⁴⁰⁹ Ezen kívül a BIT-ek a honosok, különösen a gazdasági társaságok, befektetők érdekében jönnek létre, számos esetben kimondva a védelmüket minden körülmény között. Több példa is látható olyan nemzetközi választottbírósági eljárásra, amelynek ilyen rendkívüli eseményekkel összefüggésben kell megítélnie az egyének és az államok kötelezettségeit. A leghosz-szabb ideje fennálló példája ennek az Iran–United States Claims Tribunal (Iráni–

amerikai követelések törvényszéke), amely a mai napig a két állam és az állampolgáraik közötti, az 1979 óta történt események kapcsán felmerült vitákat dönti el.⁴¹⁰

A beruházásvédelmi megállapodások eszmei háttere a tulajdonhoz való jogra, mint emberi jogra vezethető vissza és ilyen módon hasonlóságot mutat az említett emberi jogi egyezményekkel, az állandó rezsimet teremtő megállapodásokkal és a magánjogi jogokat biztosító megállapodásokkal. A beruházásvédelemmel kapcsolatos vitákat eldöntő, tipi-kusan választottbíróságok pedig általában nem foglalkoznak azzal, hogy a nemzetközi jog alapján minősítsék az eseményeket, vizsgálják az erőszak jogszerűségét, hanem pusztán a kétoldalú megállapodás rendelkezései alapján ítélkeznek.⁴¹¹ Megvizsgálva a líbiai helyzettel kapcsolatos nyilatkozatokat, szintén arra a következtetésre lehet jutni, hogy a gazdasági haszon mindenek felett áll, nevezetesen több cikk is rámutat, hogy a 2011 márciusa óta tartó harcok és bombázások miatt károsult befektetők joggal várhat-nak majd kártérítést.⁴¹²

Természetesen a befektetők kárának kompenzálására általában a fegyveres közés után kerül sor, és nem alatta, de ez nem változtat azon, hogy a fegyveres összeüt-közés alatti események értékelésére mi az alkalmazandó jog. Az eddig leírtaknak némi-képp ellentmond az Eritrea–Etiópia választottbíróság gyakorlata, amely kimondta, hogy a kétoldalú egyezmények mind hatályukat vesztették a fegyveres konfliktus

407 WALKER 1957. 805. o.

408 The Jay Treaty. Treaty of Amity, Commerce, and Navigation. London, November 19, 1794.

409 Lásd BURKE-WHITE –STADEN 2008.

410 Lásd Iran–United States Claims Tribunal honlapja:<http://www.iusct.org/english/index.html>

411 SORNARAJAH 2010. 213–215. o.

412 Lásd például: Investments in Libya – Potential Claims under Bilateral Investment Treaties and Political Risk Insurance Policies. Freshfields Bruckhaus Deringer Publications, March 2011.;

2 milliárdjába került az oroszoknak Líbia. Haditechnikai Kerekasztal, 2011. június 23.

zése során. Ezek között volt több is, ami gazdasági kapcsolatokat rendezett. A felelősség és a kártérítések megítélése során a bíróság a nemzetközi szokásjogra hivatkozva viszont alkalmazott számos olyan elvet, ami egyébként szerepelt a szerződésekben is.⁴¹³ Mind-ezek alapján tehát úgy tűnik, hogy – noha a kétoldalú beruházásvédelmi, kereskedelmet szabályozó egyezmények hatályát nagy eséllyel felfüggesztik, de – a szokásjog alapján nem maradnak védelem nélkül az egyének.

Ez az álláspont abból a szempontból is érdekes, hogy míg más szerződések sorsát il-letően a fegyveres összeütközés külső tényezőnek tekinthető, amely hatást gyakorol, ad-dig a barátsági szerződés esetében ez tulajdonképpen belső tényező. A fegyveres konf-liktus maga a szerződés megszegése és ily módon nem csak a fegyveres összeütközés miatti felfüggesztés, esetleg megszűnés kerülhet szóba, hanem a szerződésszegés miatti megszűnés esete is. Ennek is köszönhető, hogy a magyar delegáció az ENSZ Hatodik Bizottságában a tervezettel kapcsolatosan folytatott vita során kifejtette, kétségei vannak a barátsági szerződések hatályban maradását illetően.⁴¹⁴

Az elmélet és a gyakorlat alapján a barátsági és kereskedelmi megállapodások eseté-ben tehát szétválasztandóak a szerződés rendelkezései. Minden rendelkezés és szerződés esetenként vizsgálandó, lesznek olyan, például állandó rezsimet létrehozó szakaszok, amelyek várhatóan hatályban maradnak; és olyan előírások, amelyeket várhatóan felfüg-gesztenek (kereskedelemmel, gazdasági együttműködéssel összefüggőek például). Sőt, ez az egyetlen olyan eset, amikor a fegyveres összeütközés mint súlyos szerződésszegés miatt a szerződés megszünése is előállhat.

413 Lásd Civilian Claims, Eritrea’s Claims 15, 16, 23, 27–32, EECC, 2004.; Civilian Claims, Ethiopia’s Claim 5, EECC, 2004.; Economic Loss Throughout Ethiopia, Ethiopia’s Claim 7, EECC, 2005.

414 UNSUMMARY RECORD 21(2010).5–6. o.

99