Munkaerőpiaci kínálat alkalmazkodása

A tapasztalható képességhiány kialakulását azonban nemcsak a vállalatok részéről megjelenő új kompetenciaigények, hanem a kínálati oldal „felkészületlensége”, „lassú”

reagálása is erősíti. A jobb és kevésbé jó képességű munkavállalók között megjelenő bérkülönbségek arra hívják fel a figyelmet, hogy „a gazdaságban megjelent a nagyobb képességintenzitású munkaerő iránti igény… Az egyenlőtlen bérezés abból ered, hogy a kínálati oldal nem képes tartani a lépést a keresleti oldal igényeivel.” (Velden-García, 2010, 49.o.) A munkáltatóknak lehetőségük van válogatni közülük, a „válogatás”

eredménye az elérhető jövedelmek és a betöltött pozíciók kapcsán megfigyelhető. A változó elvárási rendszerhez egyesek könnyebben, más munkavállalók nehezebben képesek alkalmazkodni. Frissdiplomások elhelyezkedését vizsgáló kutatások alapján ugyanakkor úgy tűnik, a magas elvárások növelik a frissdiplomások munkahelyi elégedettségét, a magas elvárások húzóerőként a szakmai fejlődés és a szervezeti alkalmazkodás felé mutatnak. (Kiss, 2010; Kiss, 2013) Az új „korban” felnőtt generációk munkaerő-piaci jelenléte, a korábbiaktól eltérő munkához való hozzáállása (Kolnhofer–

96

Reichert, 2016), új digitális képességei ugyanakkor akár húzóerőként is jelentkezhetnek.

A modernizáció hatására egyrészről bővülnek a munkáltatók kompetenciaigényei, de a kínálat egyes kompetenciák esetében nehezen tart lépést az új elvárásokkal, más kompetenciák mentén meg éppen túlteljesítheti azokat. Az európai diplomás pályakövetési kutatások kutatói így fogalmazták meg ezt a jelenséget szemléletesen: „A technológiai változás ellentétet generál a kompetenciák iránti kereslet és kínálat között.”

(Velden-García, 2010, 51.o.)

Az alkalmazkodás nehézségeit tükrözi, hogy a felsőoktatásban tanulók munkába való átmeneti időszaka a korábbiakhoz képest hosszabb, komplexebb és nehezebb lett.

(Vincze, 2012) A munka-erőpiaci sikerességük megalapozására a leendő munkavállalók tanulással, karrierjükre való tudatos felkészüléssel készülhetnek. Az egyén az oktatásban való részvétellel kapcsolatos döntést közgazdasági megközelítésben a belső megtérülési ráta alapján hoz. (Becker, 1975; Schultz, 1983) Az egyén ezek alapján a képzés költségeit összehasonlítja az elérhető jövedelem és a munkanélküliségtől való védettség eredőjeként számított várható életkeresettel. (Polónyi 2004) Hazánkban a diploma megtérülési rátája az alacsonyabb végzettséghez képest kimagasló, és még az OECD országok között is kimagasló. (Várhalmi 2012) A frissdiplomások körében 2015-ben végzett reprezentatív kutatás eredményei megerősítik a diploma kedvező munkaerő-piaci megtérülését az elhelyezkedési esélyek és az elérhető jövedelmek mentén is. (Veroszta, 2016) A munkahelyi illeszkedést a diplomás pályakövető (továbbiakban DPR) kutatások elsősorban a végzettség alapján vizsgálják, amely egyrészt a szakterület, másrészt az alul- és túlképzettséget tekintetében mérik a megfelelést. A DPR 2015-ös vizsgálatai alapján a végzett diplomások 84 %-ban a pályakezdők megítélése alapján végzettségének megfelelő munkakört töltenek be. A DPR 2017-es jelentésében 88 % ez az arány, amelyen belül azonban a képzési területeket és az intézményi küldönbségeket vizsgálva erős heterogenitás figyelhető meg. (DPR, 2017) A kutatás eredményei alapján nemcsak a vertikális illeszkedés, hanem a horizontális illeszkedés egyenlőre kedvezőnek tűnik, a hazai DPR kutatások eredményei alapján a frissdiplomások többsége jól illeszkedő munkakörben helyezkedik el. (Veroszta, 2016) Ugyanakkor a teljes foglakoztatott állományban ennél kedvezőtlenebb illeszkedés tapasztalható, és a makrogazdasági változások következtében várhatóan egyre kevésbé “várható” a kongruencia állapota a munkaerőpiacokon. (Zerényi, 2017). A pályakövetési vizsgálatok az „egyenes út”

feltevését kiegészítve a tanulás-munka átmenet során többféle, eltérő elégedettséggel párosuló pályára-állási stratégiát azonosítottak. (Sági, 2013; Garai-Veroszta, 2013, 6. o., Hajdu 2012) “Az átmenetet a relatíve gyors és egyenes munkaerőpiaci utak helyett a tanulási tevékenység, a munkavállalás, a munkanélküliség, illetve ezek kombinációja jellemzi.” (Vincze, 2012, 87.o.) A 2015-ben készített országos felmérés eredményei alapján (Veroszta, 2016) a fiataldiplomások között sokan vannak, akik a munkaerőpiacon tapasztalható elvárásoknak megfelelően gyakorlatias tapasztalatok szerzésével igyekeznek javítani felkészültségüket. A pályakezdők egy része már a végzéskor rendelkezik szakmai tapasztalattal, végzett külföldi tanulmányokat és tud valamilyen szinten angolul. A fiatalok „kitartó” álláskeresési tevékenységét tükrözi, hogy a felkeresések aránya igen magas a létrejövő kapcsolatokhoz képest. Munkával való elégedettségük 4-es skálán mérve 2,9. A munka tartalmi elemeivel és a személyes

„fogadtatással” jobban, a karrierlehetőségekkel, a munka presztízsével és a jövedelemmel kevésbé elégedettek. (Veroszta, 2016)

Az újfajta elvárásoknak megfelelni képes munkaerő kínálatát több tényező is korlátozza, minőségi illeszkedés szempontjából az oktatási intézmények szerepe meghatározó. A 21.

századi kihívások a tanulásban és az oktatási rendszerben is paradigmaváltást igényelnek,

97

amelyben a képző intézmény output szemléletben, a foglalkoztathatóság szempontjai alapján alakítja a képzést (Teichler, 2007; ACT, 2011), ennek megfelelően a tudásszerzésről a kompetenciafejlesztés irányába mozdul el a képzés fókusza (Benade, 2014). „Miközben a munkáltatók sokszor fontosabbnak ítélik meg az általános kompetenciákat (transzfertudást), addig a felsőoktatási intézmények alapvetően a szakmai ismereteket (speciális tudást) helyezik előtérbe.” (Zerényi, 2017, 109.o.) Az oktatási rendszer rugalmatlansága, lassú reagálási képessége miatt azonban „még tágabbra nyílik a rés az oktatási rendszer által felkínált termékek és a gazdaság igényei között. Hiába ontja az egyre nagyobb hallgatói tömegeket befogadó felsőoktatás a végzetteket, mégis krónikus hiány van a képességes, tehetséges emberekből” (Szabó, 2011, 10.o.) A munkaerőpiacon tapasztalható átrendeződés a személyes kompetenciák irányába a felsőoktatás szerepét is megváltoztatja. (Varga, 2014; Varga és társai, 2017;

Bíró és társai, 2007; White, 1980) Az oktatási rendszer alkalmazkodása szakterületenként is eltérő lehet. Ez tapasztalható például a mérnökképzésben, ahol a „puha tényezőkkel”

szembeni fokozódó munkahelyi elvárásokra történő felkészítés a gazdasági területekhez képest még kevésbé valósul meg. (Lappalainen, 2009; Bish és társai, 2014; Ranade és társai, 2010) A felsőoktatásban a különböző intézmények között és egyes intézményeken belül is erős differenciálódás figyelhető meg, melynek eredményeként az azonos szakterületen szerzett felsőfokú diplomák között annak valós tartalmában erős minőségi különbségek alakulnak ki. (Polónyi, 2010) Az oktatásban töltött idő elnyúlása éppen a fiatal munkavállalók iránti kereslet kielégítését nehezíti. (Szabó, 2011) Az öregedés hatására, valamint az átalakuló munkahelyi motivációknak köszönhetően ugyanakkor az egyre hosszabb munkában töltött évek miatt újfajta karrierutak rajzolódnak, és az élethosszig tartó tanulás szerepe növekedni fog. (IFTF, 2011; Savickas et al., 2009) A tehetséges munkavállalók alkalmazását a társadalmi korlátok is jelentősen befolyásolhatják, a „tehetségbarát” társadalmi környezet, az érdemek szerinti kiválasztás fontos tényező lehet a tehetségek foglalkoztatásában. (Szabó, 2011)

98