Maradványdíjak kifi zetése

Léteznek olyan díjak is, amelyek a szerzőt minden körülmények között megilletik, függet-lenül attól, hogy átengedte-e a vagyoni jogait a felhasználónak vagy sem, vagy átruházta-e a munkáltatóra, vagy sem, ilyenek jellemzően az átalánydíjak (üreshordozó-díj, reprográfi ai díj), illetve egyéb, másodlagos felhasználásokból származó díjak (kábeljogdíj). Az Mttv. 100.

§-ának (10) bekezdésének az Mttv. hatálybalépésekori eredeti szövege ezek tekintetében az alábbiak szerint rendelkezett:

„(10) Eltérő megállapodás vagy a (6) bekezdésben foglalt vagyonkezelési szerződés eltérő rendelke-zése hiányában a közszolgálati médiaszolgáltatóknak a közszolgálati médiavagyon általuk kezelt ele-meire vonatkozó felhasználási jogszerzésére, valamint a közszolgálati médiavagyon egyes elemeinek közszolgálati médiaszolgáltatók közötti ingyenes átadására a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI.

törvény 30. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltakat nem kell alkalmazni.”³⁴

Értelmezésem szerint ez azt jelentette, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók az általuk kezelt vagyonrész tekintetében az Alaptól részben elkülönült, önálló felhasználónak minő-sülhettek azzal, hogy a közszolgálati médiavagyon egyes elemeit egymás között ingyenesen adják át felhasználásra, és emiatt ezekért nem illette meg a szerzőt az Szjt. 16. §-ának (5) bekezdése értelmében vett megfelelő díjazás, amely egyébként akkor is járna neki az Szjt.

30. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a tőle a vagyoni jogait megszerző munkáltatója bármely harmadik személy részére engedélyezné a munkaviszonyban létrehozott mű felhasználását.

Úgy volt érthető a korábbi szöveg eszerint, hogy a (10) bekezdés alapján azok a „maradvány-díjak” nem illették meg viszont az Mttv. szerinti esetekben a jogosultakat, amelyek az első, a munkáltatóra történő jogátruházás esetén is fennmaradtak addig számukra.

Feltehetően az eredeti jogalkotói szándék itt az volt, hogy az Alap és a közszolgálati média-szolgáltató közötti felhasználási szerződést ne terheljék a jogosultaknak járó többletjuttatások, de nehezebben volt belátható, hogy miért zárta ki a törvény azt, hogy a jogosultak olyan díjak-ból részesedjenek, amelyeknek kötelezettje nem is az Alap vagy a közszolgálati médiaszolgál-tató, vagy bármely közintézmény lenne. Itt esetleg olyan, a közérdek érvényesülését előtérbe helyező jogalkotói megfontolásra lehetett gondolni, hogy a jogalkotó a közszolgálati média-vagyonba tartozó alkotások tekintetében azért korlátozza a jogosultak díjigényét, hogy ezzel megkönnyítse mindenki számára a művekhez való hozzáférést, illetve azok felhasználását.

Ugyanakkor azonban felmerült az a kérdés is, hogy egy ilyen korlátozás összhangban áll-e az uniós jog azon rendelkezéseivel, amelyek a jogosultak javára elidegeníthetetlen díjigény

34 Az Szjt. hivatkozott bekezdései:

„(3) A szerzőt megfelelő díjazás illeti meg, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza.

(4) A szerző a munkáltató jogszerzése esetén is jogosult marad arra a díjazásra, amely e törvény alapján a felhasz-nálás jogának átruházását követően is megilleti.”

biztosítását írják elő, így például az INFOSOC-irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjával [együtt értelmezve a hivatkozott cikk (5) bekezdésével] vagy a Kábel-irányelv 2–4. cikkeivel.

Mindezzel együtt felmerült az is, hogy a tulajdon védelmének körében elismert szerzett jogok védelmének az Alaptörvényben és az Európai Unió jogrendjében is elismert elve is sérülhet ilyen esetekben az Mttv. hatálybalépését megelőzően alkotott művek tekintetében.

A kérdéses rendelkezés ugyanis a fentiek alapján nehezen volt összeegyeztethető az Európai Alapjogi Charta 21. Cikkével, továbbá az EU-jog részét képező Európai Emberi Jogi Egyez-mény 14. Cikke szerinti diszkrimináció tilalmát kimondó rendelkezéseivel.

Ezt követően az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló 2011.

évi CVII. törvény 64. §-ával módosult az Mttv. említett rendelkezése. A rendelkezéssel kap-csolatban az OGY honlapjáról az derült ki, hogy ez a módosítás zárószavazás előtti módosító indítvánnyal került be a törvénybe.³⁵

Mivel a törvényjavaslat eredeti szövegében ez a rendelkezés nem szerepelt, ezért miniszteri (vagy legalábbis előterjesztői) indokolás ehhez sem volt. A képviselő által benyújtott zárósza-vazás előtti módosító indítvány összesen a következő szöveget tartalmazta az Indokolás cím alatt: „Technikai jellegű pontosító rendelkezések.”

Mivel érdemi indokolás nincs ehhez a szöveghez sem, az egyetlen értelmező forrás az MTVA egyik akkori képviselőjétől származik, aki egy magyarázatot az eszerint.bog.hu szer-zői jogi szakmai blogon adott közre a törvény új szövegéről:

„Félreértésekre adott okot az Mttv. 100. §-ának (10) bekezdése is, amely kimondta, hogy eltérő megállapodás vagy a vagyonkezelési szerződés eltérő rendelkezése hiányában az Alapnak és a köz-szolgálati médiaszolgáltatóknak a közköz-szolgálati médiavagyon általuk kezelt elemeire vonatkozó felhasználási jogszerzésére, valamint a közszolgálati médiavagyon egyes elemeinek a közszolgálati médiaszolgáltatók közötti ingyenes átadására az Szjt. 30. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltakat nem kell alkalmazni. E rendelkezés célja az volt, hogy a közszolgálati Zrt.-k keretében szolgálati műként létrehozott műveket és egyéb teljesítményeket továbbra is engedély- és díjmentesen lehes-sen felhasználni a közszolgálati médiaszolgáltatás körében. Másként fogalmazva, ne keletkezteslehes-sen engedélyezési jogot és díjfi zetési kötelezettséget az az új helyzet, hogy a tulajdonossá vált Alap enge-délyezi ingyenesen a közszolgálati Zrt.-k számára a nyilvánossághoz közvetítést. Az Szjt. 30. §-ának (4) bekezdésére való utalás azonban olyan látszatot teremtett, mintha a jogalkotó kizárta volna a jogosultakat az olyan díjakból (a magáncélú másolási, az egyidejű vezetékes továbbközvetítési, vala-mint a bérbe-, illetve a haszonkölcsönbe adási jogdíjakból) való részesedésből, amelyeknek a köte-lezettje nem is az Alap vagy a közszolgálati médiaszolgáltató lenne. Ezt a helyzetet akként orvosolta a jogalkotó, hogy az Mttv. kifogásolt rendelkezéséből törölte az Szjt. 30. §-ának (4) bekezdését.”³⁶

35 Eszerint:

Az Mttv. 100. § (10) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(10) Eltérő megállapodás vagy a (6) bekezdésben foglalt vagyonkezelési szerződés eltérő rendelkezése hiányá-ban a közszolgálati médiaszolgáltatóknak a közszolgálati médiavagyon általuk kezelt elemeire vonatkozó fel-használási jogszerzésére, valamint a közszolgálati médiavagyon egyes elemeinek közszolgálati médiaszolgáltatók közötti ingyenes átadására a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 30. §-ának (3) bekezdésében foglal-takat nem kell alkalmazni.”

A törvény e bekezdése a 71. § (2) bekezdése alapján a kihirdetést követő 15. napon, 2011. július 19-én lépett hatályba.

36 http://eszerint.blog.hu/2011/07/25/a_kozszolgalati_mediavagyon_ujradefi nialasa

E módosítás alapján nem maradt olyan szabály a törvényben, amely a jogosultaknak a kizárólagos jogaik átruházását követően is fennmaradó díjigényeit bármilyen módon kor-látozná. Ebből fakadóan pedig, ha a közszolgálati médiavagyonba tartozó műveket bárki – akár a közszolgálati médiaszolgáltatók – például intézményi célra többszörözi (azt lefedi az üreshordozó-díj, illetve a reprográfi ai díj), egyidejű vezetékes továbbközvetítéssel nyilvános-sághoz közvetíti, vagy erre ad harmadik személynek engedélyt, esetleg a hordozókat bérbe, haszonkölcsönbe adják az Archívumban vagy másutt – a jogosultak számára az általános szabályok szerint keletkezik díjigény.

Úgy tűnik tehát, az eredeti szabály a visszájára fordult: míg korábban az Mttv. a közszol-gálati médiavagyonba tartozó művek jogosultjait minden másodlagos díjigényüktől meg-fosztani látszott, az új rendelkezések szerint semmilyen esetben sem mentesülhet senki (a közszolgálati médiaszolgáltatók maguk sem!) ezen díjak megfi zetése alól.

Valószínűleg ezt szándékozik megerősíteni az ASZ 6. pontjának megfelelő rendelkezése is, amely szerint:

„A közszolgálati médiaszolgáltatás keretében, valamint az MTVA működése során szolgálati mű-ként létrehozott művek és egyéb teljesítmények a közszolgálati médiavagyon részét képezik, így azokat az Archívum engedély- és díjmentesen használhatja fel a közszolgálati médiaszolgáltatás kö-rében. Nem keletkeztet új engedélyezési jogot és díjfi zetési kötelezettséget az a helyzet, hogy a keze-lővé vált Alap engedélyezi ingyenesen a közszolgálati médiaszolgáltatók számára a nyilvánossághoz közvetítést. Az Alap és a közszolgálati médiaszolgáltatók közötti ingyenes továbbengedélyezés nem zárja ki a jogosultak elidegeníthetetlen díjigényeit azon felhasználások után, amelyek nem ingyenes átadásra vonatkoznak.”

A szöveg utolsó mondata azonban meglehetősen pongyolára sikerült, így a megelőző szöveg-részhez való viszonya igen nehezen értelmezhető: a továbbengedélyezési szabály ugyanis nem csak a díjigényeket, hanem az engedélyezési jogokat sem zárja ki, illetve a nem ingyenes átadá-sok közül is csak azokat zárja ki, amelyek a közszolgálati műsorszolgáltatók között zajlanak.

A törvény jelenleg hatályos szövege a 100. § (7) bekezdésében tartalmaz hasonló ren-delkezést, de nem utal az Szjt. 30. §-ának (4) bekezdésére, csak a 30. § (3) bekezdésének alkalmazását zárja ki. Ez azt is jelenti, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók az általuk ke-zelt vagyonrész tekintetében nem minősülnek önálló felhasználónak, továbbá a közszolgálati médiavagyon egyes elemeit egymás között ingyenesen adják át felhasználásra, így ezekért nem illeti meg a szerzőket a munkaviszonyban létrehozott művek tekintetében járó további díjak köre, lényegében tehát úgy kell tekinteni, mintha ez nem lenne engedélyezés, vagy jogátruházás, vagyis az Alapot és vele az összes közszolgálati médiaszolgáltatót egy mun-káltatónak kellene ezzel a szerzői jogi díjfi zetés alóli mentesítési célú fi kcióval tekinteni. A jelenlegi szöveg alapján azonban azok a maradványdíjak megilletik a jogosultakat, amelyek az eredeti jogátruházás esetén is fennmaradtak eddig számukra, és amelyeket jellemzően nem a közszolgálati médiaszolgáltatóknak kell megfi zetnie (üreshordozó-díj, reprográfi ai díj stb.).

Ezt az értelmezést erősíti meg a Médiakommentár vonatkozó része is.³⁷

37 Koltay–Nyakas i. m. 675.