D) Új típusú hozzáférhetővé tétel
3.4. Az árva művek felhasználására vonatkozó szabad felhasználás
3.4.6. A kölcsönös elismerés elve
A 41/H. § útján a jogalkotó bevezette az Árvamű-irányelv 4. cikkében rögzített kölcsönös elismerési elvet a magyar szerzői jog rendszerébe. Ennek értelmében az irányelv rendelkezé-seivel összhangban bármely EGT-tagállamban árva műnek tekintett mű vagy hangfelvétel Magyarországon is árvának tekintendő, amiből következően egy másik tagállamban lévő ked-vezményezett intézmény is jogosultkutatás nélkül szabadon felhasználhatja, feltéve hogy az adott mű a saját gyűjteménye vagy archívuma részét képezi. E szabály jelentős újítás a szerzői jog uniós rendszerében, még ha számos aggályt, értelmezési problémát vet is fel. E szabály alapján az uniós szintű költséghatékonyságnak az a szintje valósulhat meg, amely szerint az árvává minősítést nem kell minden tagállamban elvégezni, ahol hozzáférhetővé teszik a művet.
Nem tisztázza az Szjt., hogy ilyen esetben a második hozzáférhetővé tételt végző intézmény-re – tehát az eintézmény-redeti keintézmény-resés országán kívüli hozzáférhetővé tétel esetén – melyik ország joga lesz általában alkalmazandó. Ezzel amiatt is kell foglalkozni, mert egy tagállamban árvának minősülő jog a tagállami szerzői jogi rendszerek különböző megoldásai miatt egyáltalán nem biztos, hogy egy másik tagállamban is árva lenne: előfordulhat, hogy a nemzeti szabályozás az adott felhasználást más szabad felhasználásnak tekinti, vagy kiterjed rá például a kiterjesz-tett (ugyanis ha a közös jogkezelés önkéntes, akkor szinte lehetetlen, hogy ne ismerjük a
jogo-sult adatait) közös jogkezelés hatálya, vagy a második tagállam tekintetében ismert az egyedi engedélyezést gyakorló jogosult. Álláspontom szerint ilyen esetben pedig nem lehetne helye a kölcsönös elismerésnek. Ráadásul ez a leegyszerűsített megközelítés súlyosan veszélyezteti a jogbiztonságot is, hiszen ha egy tagállam egyetlen intézménye árvának minősít egy művet, az önmagában érintheti egy másik tagállam közös jogkezelő szervezete által végzett tevékenység hatályát (a kiterjesztett hatályt olyan felhasználások körében, amelyek nem esnek az irányelvi, vagy más, a tagállami jogban biztosított szabad felhasználás hatálya alá), így gyakorlatilag ki lehet vonni műveket a közös jogkezelés hatálya alól egy másik tagállamban.
Nyitott kérdés egyelőre az is, hogy hogyan alakul a létrejövő európai adatbázis hitelességé-ért való felelősség, hiszen ha valamely más intézmény a közzétett adatok alapján árva műként kíván felhasználni egy alkotást, és az adatbázisról később kiderül, hogy az valótlan adatokat tartalmazott, szerzői jogsértés valósul meg, amelyért való felelősséget nem lenne feltétlenül indokolt minden további nélkül az adatbázisban bízó második felhasználó intézményre há-rítani. Egy, a helyzethez igazított felelősségi megoldás kidolgozása azonban európai szinten kellett volna, hogy történjen.
Ezen a problémán az sem segít sokat, hogy az Árvamű-irányelv (12) preambulumbekezdésébe a tárgyalások folyamán bekerült az a szabály, hogy a gondos keresésért a keresést folytató in-tézmény felelős. Az irányelv ezen a ponton ugyanis lerontani látszik a területi hatály elvét.
Mindenesetre az irányelv nem térhet el az alkalmazandó jogra vonatkozó uniós rendeleti szintű normáktól, és a BUE vonatkozásában is csak részletszabályt állapíthat meg. A helyze-tet bonyolítja, hogy uniós szintű alkalmazandó jogszabály csak a szerződéses, és a jogsértési (non contractual) magatartásokra van. Márpedig itt a szabad felhasználás egy előfeltétele körében lép túl a területi hatályon az irányelv, ami sem egyik, sem másik. Ami biztos, az a felhasználás helye, ami persze mégsem biztos, mert a BUE úgy szól, hogy annak az országnak a jogát kell alkalmazni, ahol a védelmet igénylik, a jelen esetben pedig éppen nem a védelem igényléséről van szó, valamint az árvaság uniós hatályú szabad felhasználást tesz lehetővé.
Ezen legfeljebb csak az segít, hogy elvileg azonosan lesz átültetve az irányelv mindenütt, tehát azonosak lesznek az alkalmazandó jogok.Emiatt pedig az alkalmazandó jog tekintetében a (szabad) felhasználás helyének jogától nem lehetne itt eltérni. Az elég veszélyes megoldásnak tűnik, hogy az eredeti felhasználás helye szerinti tagállamban lefolytatott keresés alapján árvának minősített mű bárhol másutt Európában felhasználható legyen, és ha ez a második tagállamban – a nemzeti jog eltéréséből fakadóan – jogsértőnek minősülne, akkor azért is a kereső személy legyen felelős. Ez azt igényelné, hogy a keresést végző személy arról is megbi-zonyosodjon, hogy az adott mű valamennyi, a keresés országa szerint szabad felhasználásnak minősülő hasznosítása minden más tagállamban is ekként minősül. (Emiatt a felelőssége csak arra terjedhet ki, hogy a keresés országa szerinti feltételeknek eleget tegyen, és nem arra, hogy a mű valamennyi tagállamban felhasználható legyen.)
Sajnos a szabályozásból elmaradt az a korlátozás is, miszerint ez a kölcsönös elismerés nem vonatkozik azokra a felhasználásokra, amelyek a nemzeti jog alapján egyéb engedélyezés (kö-zös jogkezelés) alá tartoznak [legfeljebb a 41/A. § (9) bekezdéséből lehet erre következtetni].
Emiatt viszont a rendszer nagyon bizonytalanná válik és végeredményben a jogosultat kereső és a művet hozzáférhetővé tenni kívánó, az Szjt. 38. § (5) bekezdésében felsorolt intézmé-nyeknek a felhasználás előtt legalább arról mégis minden tagállamban meg kell bizonyosod-niuk, hogy az adott mű nem tartozik-e közös jogkezelésbe.
3.5. Következtetések
Az árvamű-szabályozás a könyvtárak és archívumok egyik legnagyobb szerzői jogi eredetű problémájára kíván választ adni, méghozzá azon műveknek a közönség számára való elérhe-tővé tételét segíti, amelyeknek jogosultjai nem elérhetők, ilyen módon pedig nem lehetséges a felhasználásukhoz engedélyt kérni.
A magyar jog úttörőként vezette be az árva művek egyes felhasználásainak hatósági enge-délyezését, amely azonban több okra visszavezethetően nem váltotta be a hozzá fűzött remé-nyeket: elterjedését sem a magas költségek, sem a lefolytatandó vizsgálatok terhe nem tették népszerűvé az archívumok és más gyűjtemények körében.
Az Árvamű-irányelv átültetésével bevezett szabad felhasználás a költségek csökkentését eredményezte az arra kedvezményezett intézmények által hozzáférhetővé tenni szándékolt művek tekintetében, de továbbra sem mentesítette őket a megfelelően gondos keresés terhe alól, ami szintén nem elhanyagolható teher az archívumokon.
Az újonnan bevezetett kölcsönös elismerési rendszer lehetővé teszi ugyan az árva művek több tagállamban való hozzáférhetővé tételét a közönség számára anélkül, hogy a szerzői jog alapvető rendjébe radikálisan beavatkozna, a rendszer működtetése, különösen a jogsértések kezelése azonban több megválaszolatlan kérdést is hagy, ami a rendszer megbízhatóságát kérdőjelezi meg.