1. fejezet
1.1. Bevezető gondolatok
A magyar médiajogi szabályozás alapja az Alaptörvény, illetve a sarkalatos törvények közül az ún.
Médiaalkotmány.1 Ez utóbbi a közönség jogai között, az Alaptörvényben foglalt tájékoztatás-hoz,2 valamint a művelődéshez,3 a véleménynyilvánításhoz való jog4 megfelelőjeként fogalmazza meg azokat a közönséget illető jogokat, amelyek szükségesek az alapjogok médiakörnyezetben való érvényesüléséhez,5 és témám szempontjából is relevánsak, összhangban továbbá a Média-alkotmány és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV.
törvény (a kötetben a továbbiakban: Mttv.) preabmulumában megfogalmazott célokkal.6 A magyar médiarendszernek fontos részét képezik a médiaszolgáltatói tartalmakat gyűjtő, vagy éppen a részben vagy főfunkcióként médiaszolgáltatást kiszolgáló archívumok is, ame-lyekre ezen az úton alkalmazandó a Médiaalkotmány 10. §-a. Vagyis ezúton is biztosítani kell azt, hogy mindenki megfelelően tájékoztatást kaphasson a helyi, az országos és az eu-rópai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről, ami nem elképzelhető a korábbi archív anyagok, dokumentumok, művek, általában műsorszámok megismerhetősége nélkül.
A sarkalatos törvény 11. §-a a közszolgálati médiaszolgáltatás céljaként defi niálja a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a nemzeti, családi, etnikai, vallási közösségek megőrzé-sét és megerősítémegőrzé-sét, a magyar és a nemzetiségi nyelvek és kultúra ápolása, gazdagítása, az állampolgárok tájékozódási és kulturális igényeinek kielégítése céljából. Ebben pedig nyil-vánvalóan nem csak a médiaszolgáltatók, hanem a médiajogi szabályok hatálya alá tartozó audiovizuális archívumok is kulcsszerepet játszanak.7
Az Országgyűlés 2010. december 21-én fogadta el az Mttv.-t, amely – egyes rendelkezé-sei kivételével – 2011. január 1-jével lépett hatályba és amely megteremtette, illetve részben
1 A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény.
2 Alaptörvény VI. cikk.
3 Uo., XI. cikk.
4 Uo., IX. cikk.
5 Médiaalkotmány 10–11. §.
6 „A közösség és az egyén érdekeinek felismeréséből, a társadalom integritásának előmozdítása, a demokrati-kus berendezkedés megfelelő működésének és a nemzeti, valamint kulturális identitás megerősítésének céljából, az alaptörvény és az alkotmányos elvek, valamint a nemzetközi jogi és európai uniós normák tiszteletben tartá-sával, a technológiai fejlődés által előidézett körülmények fi gyelembevételével, megóvva a véleménynyilvánítás és a szólás, valamint a sajtó szabadságát, felismerve a médiaszolgáltatások kiemelkedő kulturális, társadalmi és gazdasági jelentőségét és a médiapiaci verseny biztosításának fontosságát.”
7 A médiarendszer és a kultúra kapcsolatáról ld. Koltay András – Nyakas Levente (szerk.): Magyar és euró-pai médiajog. Complex-Kluwer, 2012. 111.
átalakította, végső soron pedig az új és már meglévő elemekből felépítette a jelenleg műkö-dő közgyűjteményi audiovizuális archívumi rendszert is. (Ahogy a Médiakommentár meg-állapítja, a közgyűjteményi státusznak nincs közvetlen kihatása az Archívum működésére, ugyanakkor ezzel összefüggésben felmerülhet egyes szerzői jogi szabad felhasználási esetkö-rök, valamint az állami támogatás és egyes pályázati források lehetősége.8)
A közgyűjteményi audiovizuális archívumokra vonatkozó intézményi jellegű, jellemzően közjogi szabályok egy jelentős része a széles értelemben vett médiaszabályozásban, egy másik részük a fi lmekre vonatkozó normák körében, harmadik csoportjuk pedig a Nemzeti Audi-ovizuális Archívumról szóló szabályokban található, ezek a normák ma már mind szervesen kapcsolódnak össze az Mttv. vonatkozó rendelkezéseivel. Az említett szabályok a média te-rületén működő állami és (egyes) nem állami intézmények egyes tevékenységeit alapvetően médiajogi és fi lmjogi szempontból, ezen jogterületek sajátos logikája szerint szabályozzák, nem feltétlenül tekintettel a háttérben lévő szerzői jogi rendelkezésekre és különösen nem az archiválás azon szabályaira, amelyek a közönség szélesebb hozzáférését is biztosítják.
Az új Mttv. számos rendelkezése érinti, illetve a korábbi szabályozási rendhez képest új-raszabályozza a közszolgálati médiában való felhasználások körében a szerzői és szomszédos jogi jogosultak egyes jogait. Az Mttv. és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) összhangban való értelmezése, valamint az új szabályoknak az Európai Unió szerzői jogi acquis-jával, továbbá a szerzői és szomszédos jogokat biztosító nemzetkö-zi egyezményrendszer több elemével való összeegyeztethetőségének megállapítása számos kérdést vet fel, amelyek kihat(hat)nak a jogosultaknak a szerzői jogi szabályozás útján biz-tosított joggyakorlására, jogaik érvényesítésére, a jogdíjak meghatározásának módjára és mértékére, a szabad felhasználások érvényesíthetőségére, illetve más szempontból a kultúra fi nanszírozására általában.
Bár a közszolgálati rádiók és televíziók az Mttv. hatályba lépése előtt is alapvetően olyan tevékenységeket végeztek, amelyek szerzői jogilag is relevánsak voltak, igen kevés, inkább csak operatív jellegű rendelkezés tért el az általános szabályoktól, vagyis a szerzői jogi rezsim egységesnek volt mondható, ami különösen igaz az archívumi működés vo-natkozásában.
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) hatálya idején az Szjt. egyetlen, kifejezetten csak a közszolgálati rádió- és televízió-szervezetekre vo-natkozó rendelkezést tartalmazott. A sugárzási szabályok körében, a 28. § (6) bekezdése rög-zítette, hogy a magyar közszolgálati műsorszolgáltatóként működő rádió- vagy televízió-szer-vezet műsorában sugárzott, televízió-szer-vezetéken vagy másként közvetített művek továbbközvetítéséért járó díjakat a Műsorszolgáltatási Alapból kell megfi zetni; erről az Alap kezelője gondoskodik.
Ez – bár a díj megfi zetése szempontjából igencsak fontos rendelkezés volt – lényegét tekintve nem szerzői jogi, inkább egyszerű elszámolási rendelkezés volt.
Az Rttv. tartalmazott néhány szerzői jogi tartalmú szabályt, de ezek túlnyomó része kife-jezetten azt a célt szolgálta, hogy egyértelmű legyen: ezen az egyébként speciális normákkal szabályozott területen az általános szerzői jogi rendelkezések irányadók.9 Az ebből kilépő, egyetlen többletszabály az volt, hogy a műsorszolgáltató szerzői jogsértése esetében nem csak az Szjt. szerinti jogkövetkezmények voltak érvényesíthetők, hanem az Országos Rádió és
Te-8 Koltay András – Lapsánszky András. A médiaszabályozás kommentárja. Complex-Kluwer, 2011. 668.
9 Rttv. 4/A. §, 9. § (1) bekezdés, 17. §, 75. § (7) bekezdés, 78. § (7) bekezdés.
levízió Testület is felléphetett ellene hatósági jogkörben (ilyen tartalmú szabály – sajnálatos módon – az Mttv.-ben nincs, ami egyébként a jogérvényesítést jelentősen megnehezíti).10
Összességében azt lehet mondani, hogy a speciális szabályok azt a célt szolgálták, hogy az egyébként általános szabályok abban az esetben is gördülékenyen alkalmazhatók legyenek, ha rádiók vagy televíziók útján történik meg a felhasználás. [A szabályok többsége – éppen általá-nos jellegük miatt és az egy 26. § (8) bekezdést leszámítva – egységesen volt alkalmazandó va-lamennyi típusú rádióra és televízióra, tehát nem csak a közszolgálati körben voltak irányadók.]
Az Mttv. szakított ezzel a megközelítéssel: bár nem került át valamennyi, a rádiókra és te-levíziókra vonatkozó rendelkezés az Mttv.-be, az új médiaszabályozás mégis kikanyarított egy szeletet az általános szerzői jogi szabályozásból és a közszolgálati felhasználásokra, valamint az archívumok működésére vonatkozóan új (vagy legalábbis újnak látszó) rendet hozott létre.
Itt rögtön felmerülhet az a kérdés, hogy vajon a jogalkotó a speciális szabályok megalkotá-sakor azt az igényt szem előtt tartotta-e, hogy a költségvetési fi nanszírozású alkotások köny-nyebben legyenek hozzáférhetők mindenki (a közönség, esetleg más felhasználók) számára.
Az alábbiakban az egyes szabályozási elemek vizsgálatával, az azokkal kapcsolatos esetleges aggályok megfogalmazásával fogom keresni erre a kérdésre a választ.
Az audiovizuális archívumokra is vonatkozó, 2011. január 1-jével hatályba lépett szabá-lyozás hosszú távú hatásai egyelőre nem beláthatók, de kezdeti tökéletlenségei miatt máris módosításra került: a témám szempontjából a szabályozás magjának számító 100. §-t ért első kritikák miatt11 módosította az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CVII. törvény, illetve legutóbb a közszolgálati és médiapiacra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2014. évi CVII. törvény. Megjegyezhető, hogy a jogalkotó annyira gondosan járt el ezekben a javító módosításokban, hogy a szerződési gyakorlatban a korábbi jogalkotói hibák egy részét már kezelő, korrigáló megoldásokat is kodifi kálta.
Az alábbiakban azt mutatom be, hogy a hatályos és korábban hatályban volt média- és fi lmjogi szabályok alapján melyek azok az intézmények, illetve intézményi egységek, amelyek audiovizuális művekkel olyan módon kerülnek kapcsolatba, hogy törvényi kötelezettségük a rájuk bízott tartalmak megőrzése, vagy a szabályozás kiegészítése esetén lehetőségük nyílhat-na a művek rögzítésére, tárolására, megőrzésére, vagy legalább ezeknek olyan intézmények számára való átadására, amelyek erre hivatottak. Megvizsgálom a jelenlegi jogi kereteket, illetve rámutatok arra, hogy hol és milyen tartalmú rendelkezések segíthetnék azt, hogy a megőrzés és később a megőrzött tartalmak hozzáférhetővé tétele a jövőben még hatékonyabb és egységesebb módon történhessen meg.
Mivel a jelenlegi intézményrendszerben az audiovizuális archívumi tevékenység szempont-jából is a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (a továbbiakban: Alap) a köz-ponti szereplő, ezért a vizsgálódást az Alap tevékenységével kezdem.
10 Uo., 112. §.
11 Ezek között a szerző is megfogalmazta álláspontját. Grad-Gyenge Anikó: Úton egy sui generis média-szerzői jogi szabályozás felé? Az új médiaszabályozás közszolgálati médiavagyonra vonatkozó rendelkezéseinek értékelése. In Homoki-Nagy Mária (szerk.): Médiajog 2011: Tanulmányok a médiajog köréből. Budapes, HVG-ORAC, 2012., illetve ld. még Kiss Zoltánnak, az MTVA akkori jogi igazgatójának blogbejegyzését:
http://eszerint.blog.hu/2011/07/25/a_kozszolgalati_mediavagyon_ujradefi nialasa
továbbá utal rá: Kiss Zoltán – Szivi Gabriella: A közszolgálati médiaszolgáltatás és a szellemi tulajdonjogok kapcsolódási pontjai és szabályozási környezete. MTMI, 2015. 172.
1.2. Az Alap, mint sajátos vagyonkezelő szerv szerepe